Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-18 / 296. szám

MM. DECEMBER t& napló 3 Tizenhétezer holdon 24 mázsás kukoricaátlag Ezer vagon kukoricát, 35000 hízott sertést adnak el a baranyai állami gazdaságok Fegyelem és minőség Ä Baranya megy« állami azdaságok életében jelentős áltozásokat hozott az elmúlt éhány év. Az 1960-as évek­en vették át a Sertéste- yésztő Vállalat telepeit, ez :ükségszerűvé tette sertés- llományuk megfelelő arányú övelését. A sertésállomány ikarmányozási igényei pedig legváltoztatták a termesztett ővénykultúrák arányát — a ukorica javára. Jól mutatja st a következő két szám: úg 1959-ben csak 5800 hol- on termeltek kukoricát a aranya megyei állami gaz- aságok, addig ebben az év­en már 17 ezer holdon. Vegyszeres knkorícatermesztés A kukorica termőterület yen mértékű növelését jó- ászt a profilba nem vágó >ari növények termesztésé- ek kiiktatásával oldották leg. A kukorica termőterüle- s mellett a kenyérgabonáét i növelték. Ha ezekhez a áltozásokhoz hozzávesszük lég a szuper-szelektív vegy- serek nagyarányú alkalma- isát is, világossá válik, ogy az állami gazdaságok irmelési rendjében mélyre- ató szerkezeti változásnak ellett végbemennie. A vegyszerek bevezetése új zemszervezet létrehozását övetelte meg, átrendezte a íunkacsúcsokat, jelentős gé- esltési feladatokat támasz­át. Jelenleg a megye állami azdaságai földjeik 25 száza­ikén folytatnak vegyszeres ehát monokultúrás) kukori- itermesztést. A két évre ató vegyszer alkalmazása ilborította a korábbi vetési jrrendet, nehezült a kalászo- Dk vetésváltása, az elővete- íények köré szűkült. A kukoricatermesztés szép ikereket ért el az elmúlt vek folyamán. 1961-ben 15 lázsa volt a termés (májusi lorzsoltban), 1962-ben már ^ és azóta is ezen a szinten íozognak a termésátlagok. A búza terméseredményei ;en változóak — azt mond­atnánk, tükrözi az időjárás áltozásait. így frodulhat elő, ogy az elmúlt négy év át­Auth Andrást mindenki ismeri Nagypeterden, mégis nehéz megtalálni. Kopogta­tok az iskola igazgatói iro­dájának ajtaján: zárva. — Biztosan a másik iskolában van — mondja egy kislány, s mutatja, merre keljek át az utat jelentő sártengeren.' Hiába, onnét most ment el. Gyerünk utána, van ugyan­is egy harmadik épület is, s ha ott sincs, még mindig hátra van a kultúrház, ahol idejének jelentős részét tölti. Végül is rábukkanok: az ifjúsági klubhelyiségben berendezett osztályban órát tart. Az iskola, ahol az igaz­gatói iroda van, 1790-ben épült Egyszerű parasztház, háttal a 6-os útnak. Az igazgatói iroda alig na­gyobb, mint némely hiva­tal jól megtermett íróasz­tala. Az ajtóval átellenes falat teljes egészében elfedi az a ruhásszekrény, mely­ben az iskola dokumentu­mait őrzik, s mely egy­ben szertárként is szolgál. Az asztalon jegyzetek, naplók, s a helyi kultúrház 1964—65-ös népművelési terve. — Mellesleg kultúrház igazgató is vagyok — mondja Auth András, s mindjárt fel is vidul az ar­ra —. Végre elkészül a fel­újítás! A kultúrterem va­lamikor istálló volt, de most igazán olyan lesz, hogy nem kell félni, ha tiszta ruhában megy be az ember... A színpadot is át­építjük: vettünk új füg­gönyt, kicseréljük a régi, konott színfalakat, aztán csillárt teszünk a mennye­zetre... lagterméseiben a 12 és a 18 mázsa is előfordul. Ötezer holdat öntöznek Ebben az évben tetemes károkat okoztak az egerek az állami gazdaságoknak is. Kü­lönösen a lucernaföldek síny­lették meg a kártevők pusz­títását. A kukorica azonban az idén is nagyon szépen ter­mett s ez lehetővé teszi, hogy a baranyai gazdaságok foly­tassák a már hagyományos­sá váló kukorica szállításokat más megyékbe. Évente átlag 600—1000 vagon kukoricát ad a többi megyének állami gaz­dasági szinten Baranya. Jól bevált a komlótermesz­tés is. A Bólyi Állami Gaz­daság már évek óta 5—7 má­zsa termést takarít be hol­danként 156 holdnyi komló- ültetvépyeiről. Jelentős léptekkel halad előre a történelmi borvidékek fejlesztése. A Villány-Siklósi Állami Gazdaságban ebben az évben 150 hold fordult ter­mőre, jövőre pedig újabb 200 hold. Közben folyik a termő szőlők „modernizálása” azaz gépi művelésre alkalmassá tétele. A 100—120 cm sortá­volságú szőlőkben minden második sort kivágnak (ter­mészetesen a kivágásra ítélt tőkék kihasználása után!) s az így kapott 200—240-es sor­távolság már alkalmas nagy­üzemi modern művelés beve­zetésére. Fokozatosan hajtják végre az öntözési programot, ebben az évben már 5000 holdat tett ki az öntözött terület. Állattenyésztésben a leg­szebb eredményeket kétség­telenül a sertéstenyésztés te­rén érték el a megye állami gazdaságai. Sokszorosára emelkedett az elmúlt néhány évben a hízósertések száma. 1959-ben 3610, 1963-ban 28 300. ebben az évben már 35 000 a hízósertések száma. Kiemelkedő eredményt ért el a görösgali gazdaság: vá­góbaromfi éves tervét három negyed év alatt teljesítette. Különösen figyelemreméltó eredmény ez azért, mert a gazdaság baromfitenyészete semmilyen beruházást nem ■— Mi lesz az első ren­dezvény az új kultúrterem­ben? — Egy vidám jelenetek­ből álló estét rendeznek. Három vagy négy egyfelvo- násost adunk elő. Aztán le­het, hogy fellép az énekkar is. November elején tartot­ta első összejövetelét az énekkar. Az egész egyéb­ként úgy kezdődött, hogy iskolai kórusunk igen jól dolgozik, híre van a falu­ban. Az idősebbek is több­ször hallották a gyerekek énekét, s egyszer szóltak nekem, hogy kellene egy felnőtt dalárda is, elvégre, idejük van az embereknek, különösen így télen, éne­kelni meg majd mindenki szeret... Én meg kaptam az ajánlaton. A feleségem ekkoriban éppen a falut járta esténként, hogy jelentkezőket toborozzon a dolgozók is­kolájába, hát fogtam ma­gam, s elmentem vele ház­ról házra, s megkérdeztem mindenkit, van-e kedve énekelni. — És? — ötvenen jelentkeztek. Már három próbát tartot­tunk, s bár az indulás igen nehéz, legutóbb már két szólamban énekeltünk ... Leveszi szemüvegét, át­néz rajta, letörli, s közben tovább beszél. — Nagyon örültem neki, hogy így összejöttek. Most hetenként egyszer találko­zunk, nincs semmiféle meg­kötöttségünk, sem időben, kapott, lényegében szükség- épületekben oldották meg fel­adatukat. Országosan élenjár a szen- tegáti és a szentlőrinci ju­hászat, pedig ők is beruházá­si gondokkal küszködnek. 63 millió forint építkezésekre A beruházásokkal sajnos az a helyzet, hogy a tervév in­dulásakor még senki sem tud­ja pontosan, milyen beruhá­zásokra kerül sor abban az évben. Ezt jól példázza az is, hogy az idén már tizen­hétszer módosították a beru­házási tervet. 1964-ben de­cember elsejéig csupán épí­tésre 63 millió forintot köl­töttek. Ebből egyedül a bólyi gazdaság bári baromfikombi­nátjára 20 milliót fordítottak. Felépült a szentkúti sertés- tenyésztő telep és a villányi borkombinát is. sem a dalokat illetően. Azt énekelünk, amihez kedvünk van és addig, ameddig az időnk engedi... Sok érde­kes dolog is adódik persze. Az elején féltek a több- szólamúságtól. Azt mond­ták, azt hagyjuk, nagyon nehéz, jó nekünk egyszó- lamban is. Legközelebb hoztam egy magnót. Felvet­tem, amit énekeltünk, s az­tán lejátszottam. Először csak hallgatták, aztán meg nevettek. Mert bizony egy- szólamban sem könnyű éne­kelni: vigyázni kell az össz­hangra, nehogy úgy han­gozzék, mintha egy dadogó ember énekelne... — Hány szabad estéje van egy héten? — Szabad este? — kérde­zi nevetve —. Hát kérem: hétfő ifjúsági klub. Csuda szerencsés kezdeményezés: minden alkalommal telt ház van, a fiatalok szinte várják, hogy mikor lesz már. Programot is csinál­tam, játszunk, különböző vetélkedőket rendezünk, s közben persze újabb és újabb ötleteket jegyzek fel magamnak, mert amit egy­szer hallok, hogy szeretné­nek megcsinálni, azt előbb- utóbb meg is csináljuk. Kedd: próba a színjátszók­nál. Szerda: énekkar. Csü­törtökön megint próbálnak a színjátszók... Aztán is­meretterjesztő előadások, tanácsülések, iskolai érte­kezletek ... A TIT körzeti megbízottja vagyok, aztán Annusba bekapcsolja a „bömböldét”, néhányszor rá­fúj a mikrofonra, aztán be­mondja: „A főmérnök elvtár­sat kéretik a titkárságra. A főmérnök elvtársat...” A konzervgyár üzemrészeiben el­hangzik a hívás, és néhány perc múlva jön is a főmérnök, Vanczák Sándor. Középter­metű, kissé fáradt arcú, bőr­kabátos férfi. Betelepszünk az igazgató szobájába — az igaz­gató szabadságon van —• és mondom Vanczák Sándornak, mi érdekelne: a fegyelem és a minőség... Huszonötmilliós adósság — Hol is kezdjem.. 5 — mondja és gondolkozik. Van nekem néhány adatom, amelyből elindulhatnánk. A gyár ez évi forintterve 108 millió, de a teljesítés nem lesz több 83 milliónál. Tudom, hogy a mezőgazdasági termeléstől függ az üzem termelése is, időjárás, szállítás, minőség és egyebek. Az 1964-es szezon nem volt éppen szerencsés. De hát csak a szerencsétlen időjárás okozta a problémá­kat? járási elnökségi tag a Haza­fias Népfrontban. — És a felesége? — Lassan már megszok­ja. Egyébként ö is segít: a kézimunkaszakkört vezeti. — Ahogy végigmentem a falun, elég sok tv-antennát láttam. — Igen, én is nagyon szeretem a tv-t. Szerdán különösen igyekszem haza­felé, ilyenkor ■ vannak a színházi közvetítések, s ak­kor egy kicsit „városias­nak” érzem magam — Nem gondolt még ar­ra, hogy Pécsre költözik? — Nem is tudom. Bizto­san gondoltam már rá, néha elhagyja magát az ember, sokszor úgy összejönnek a dolgok... De azt hiszem ez mégsem számít. Szeretem ezt a falut, ötvenben, mikor végeztem, idekerültem egy évre. Mindjárt összehoztunk egy színjátszókört meg egy énekkart, s még abban az évben részt vettünk Sziget­váron a kultúrversenyen, mert akkor még így nevez­ték az ilyen vetélkedőket. Nagyon sokan voltak a kul- túrházban, s én valahol hátul szorongtam, amikor az eredményhirdetésre került sor, s nem is igen akartam elhinni, mikor egymásután kétszer is azt hallottam: első: Nagypeterd... Az énekkar is és a színjátszók is első helyezést kaptak. S én azóta is mindig erre gondolok, ha valahogy nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretnénk. Ha akkor lehetett, most is lehet. Csak ehhez is szív kell. Békés Sándor A főmérnök ezt mondja: — Feltétlenül ez okozta, de volt itt más is, méghozzá a fegyelmezetlen légkör. Igaz, hogy ha a fegyelemmel nem lett volna baj, a 25 milliós le­maradáson legföljebb csak valamit szépíthettünk volna, de mégis több gondot okozott nekünk az, hogy nem tudtunk fegyelmet tartani. Huszonkét esztendeje dol­gozik a szakmában, valamikor a munkapadnál kezdte, pesti konzervüzemekben folytatta és két esztendeje helyezték le Szigetvárra. — Csalódtam, mert jóhisze­mű voltam. Ha valaki nekem akkoriban azt mondja: a vi­déki gárdával nem lehet olyan fegyelmezett légkört kialakí­tani, mint mondjuk Pesten, azt felelem rá, „hazudik”. És sajnos, neki lett volna igaza. A „vidék” jelző alatt ter­mészetesen nem az üzem törzs gárdáját kell érteni. Jelenleg (tehát a téli időszakban) is körülbelül hatszázötven a ter­melő munkások létszáma, nyáron viszont ez a szám eset­leg duplázódik. Három-négy hónapra munkába állnak a szerződéses munkások, akik minden év nyarán itt dolgoz­nak az üzemben. Jóformán valamennyien faluról járnak be Szigetvárra. Hozzátehető: a törzsgárda zöme is! — Kétlakiak — jegyzi meg a főmérnök, — de ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy otthon — az üzemi műszak után — a földjeiken dolgoz­nak és másnap fáradtan jön­nek be a gyárba, hanem ma­gukkal hoznak egy bizonyos mértékű lazaságot is, ami rá­adásul emberileg érthető. Hi­szen más otthon dolgozni kö­tetlenül, s megint más itt az üzemben, ahol ki kell dol­gozni a nyolc órát, ahol sza­lagrendszer van és páradús a levegő. Erre már nagyon ne­héz rászoktatni a szerződéses munkásokat, főleg amikor két- három hónapról van csupán , szó, s akkor ismét elhagyják : az üzemet. Utasítás vagy kérés? — De maradjunk csak a törzsgárdánál! — Igen. A legnagyobb téve­désem, belátom, az volt, hogy nem utasítottam, hanem kértem az emberektől a feladatok elvégzését. Ne értsen félre: nem vagyok híve a pa­rancsolgató rendszernek, de ezért látja, hogy az általam rosszul értelmezett bizalom mire vezetett? Zakuszkát, azaz zöldségféleséggel töltött pap- rikahüvélyt exportálunk a Szovjetuniónak. A tavaszon néhány vagontétel zakuszka minőségileg kifogásolható volt Megrepedt a paprikahüvely azért, mert a technológiai uta­sításokat nem követeltem meg úgy, ahogy kellett volna. Két — különben nagyon képzett — vezető szakemberünk között korábban nézeteltérés támadt Hagytuk, hegy elmérgesedjen a helyzet és ennek az lett a következménye, hogy a két üzemrész nem hogy segítette volna, hanem inkább gátolta egymás munkáját Végső meg­oldás: fegyelmik, leváltások, kártérítésfizetések. De, ha idő­ben észbekapunk, ezt elkerül­hettük volna. Tíz percre leáll a szalag — Es most? — Bizakodom. Javulás ta­pasztalható a fegyelemben, de persze lassan zajlik le ez a „tisztulási” folyamat. Mondok egy másik példát Sok nálunk a fiatal. Tehetségesek, dolgoz­nak is szépen, de bennük van az a fiatalos hév, ami néha kitör belőlük és szinte egyik pillanatról a másikra megla­zul a fegyelem. A szalagnál dolgozóknak például csak mű­szak után jár az ebédidő. Igen ám, de ezek tizennyolc, húsz­éves fiatalok, akik örökké a mozgó szalag mellett jóformán még félne sem nézhetnek. Ki­javítom: nézhetnének! De nem birja ki nyolc órán át a szalag melletti munkát Elcselleng, átszalad a másak üzemrészbe, futtában eszi meg a tízóraiját, meleg van, szom­jas. Szóval ez nem mehet így tovább. Ekkor beszéltem egy alkalommal « cipőgyári fő­mérnökkel, ahol szintén sza­lagban dolgoznak. A tapasz­talatot tőlük szereztem és be­vezettük: leáll unk tíz percre. Ez éppen elég arra, hogy a szalag mellett álló vagy ülő dolgozó kissé kilépjen az egyhangúságból, nyugodtan el­fogyaszthatja ennivalóját, sem­mi akadálya, hogy a szomszé­dos üzemrészben néhány perc alatt megbeszélje barátjával vagy barátnőjével kis magán­ügyeit. — És mi a tapasztalat? — Három Hete vezettük Ue a tíz perces leállást. Annyira nem hiányzik ez a tíz perces kiesés, hogy a termelés in­kább emelkedett! — De a szezonmunkásak; körében a régi bajok jövőre is jelentkeznek. Mit lehet ten­ni? — Vannak szocialista bri­gádjaink. Jól dolgoznak, én csak a legjobb véleményt mondhatom a mozgalomról. Azonban a nagy nyári szezon beindulásakor két dolog tör­ténhet: a brigádokat kibővit- jük a szezonmunkásokkal és ezzel egyúttal fel is lazítjuk a brigád korábbi stabil szelle­mét Vagy pedig: a brigádta­gokat kulcsbeosztásba helyez­zük a szezonmunkások közé, mert képzettebbek, nagyobb a gyakorlatuk. Mindkét mód­szert al kalmaznun k kell. Megszűntetni a szezon jel leget! A végső megoldást az hozza majd, ha az üzem fokozatosan megszünteti a termelés szezon jellegét. Azután már lehet munkafegyelemről, magasabb minőségű követelményekről beszélni. De hogyan tud az üzem annyi alapanyagot felgyűjteni, hogy mindenkinek jusson munka? Jelenleg kétezer va­gon az évi termelés. Az üzem rekonstrukció előtt áll, néhány éven belül hatezer vagonra kell fölfejleszteni a gyárat Bővíteni kell a gyártmányok választékát is. Például: egyik leghasznosabb alapanyag, a i. cigánymeggy. Hat-nyolc féle árut — dzsemet, finomízt, ivó­iét, rétesmeggyet, konyakos­meggyet. .. stb. — állíthat elő az üzem ebből a szerény kia gyümölcsből és főleg export­ra! De kevés van belőle. Ta­lán egyedüli gyümölcsfajta* amelyet sem itt, sem a szom­szédos megyékben nem tele­pítenék. Csak háztáji kertek­ben található, elszórtan, na­gyon kis mennyiségben. A ter­melő egy forintot, forint öt- venet ha kap, kilójáért. Ha egész napon át szedi, akkor is csak a napszámot keresd meg vele. Inkább lemond a kon­zervgyári szállításról és kifő­zeti pálinkának, számára elő­nyösebb. Az idén tervezett hatvan helyett a MÉK csak 30 vagon cigánymeggvet szál­lított az üzemnek Három és negyedmillió forint kiesést je­lentett ez az üzemnek, de Va­lutában ez az összeg még több, hiszen a meggyből ké­szített árut exportálták volna! — A cukorborsóban is- jó pénz lett volna, de... ... De az idén 70—80 hold zöldborsót ki kellett zárni* mert a szerződött termelőszö­vetkezetek nem tudták azt a minőséget szállítani, mint amilyenre megállapodtak. —■ Lehetséges, hogy a szö­vetkezetek is elfogadható ér­vekkel védekezhetnek —* mondja a főmérnök —. de a tényeken ez már nem változ­tat. Becsületesen, reálisan Az őszülte szó kissé megle­pett Ritka eset, ha egy üzeni vezető műszakija minden ker­telés nélkül bevallja a „szub­jektív” okokat is, amelyele hátráltatták a termelést. Ma­napság szokás az objektív ne­hézségekre hivatkozni, ame­lyek persze gyakran reálisak is, de sajnos kevés olyan gaz­dasági vezető van. aki a tük­röt önmaga elé tartja és így szűri le a tapasztalatokat Igaz, nehezebb Is, mint a fe­lelősségelhárítás, viszont be­csületesebb és egyben biztosí­ték is arra, hogy saját káru­kon tanuljanak. Rab Pertué Félmillió forintos árukészlettel készült fel a Képcsarnok Vállalat pécsi boltja a várható karácsonyi forgalomra. A ki­egészítő kisbútor-darabok mellett Boda, Illés és Tihanyi kerá­miáiból, valamint kisplasztikákból különösen nagy választék áll a vásárlók rendelkezésére. — Szokolai felT. —• MINDENHEZ SZÍV KELL A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents