Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-17 / 295. szám
DECEMBER 11. rictplö 3 Kongresszusi élmények Tartóssá« nróhán a Maavar Rádió ói körpnti kawo'nfenne ■;!' ' : > Három napon át tanácskozott ifjúsági szövetségünk legfelső fóruma: a KISZ VT. kongresszusa. Néhány gondolatot, ami a hivatalos tudósításokból kimaradt, néhány derűs színfoltot szeretnék kiragadni e három nap eseményeiből. A hangulat már az indulás perceiben forrponton volt. Nem rontott ezen a későbbiekben sem a három napos, (kétségtelenül kissé fárasztó ülés sem. Fogadtatásunk kedves volt, fehér szegfüvei köszöntöttek minket a XX. kerületi fiatalok. Küldöttségünk szállása az impozáns, modern Hotel Ifjúság-ban volt, és már a pályaudvaron várt az autóbusz, amely a későbbiekben is a baranyai delegáció rendelkezésére állt Történelmi mércével Kissé Izgatottan vártam a péntek reggelt, eliogódottan léptünk be az Építők Rózsa Ferenc K ultúrotthon ába. A kék autóbuszok pedig egyre csak szállították utasaikat: fiatalokat Borsodból, Tolnából, Zalából, fiatalokat az ország minden részéből. Vajon mit fognak elmondani? Pillanatok alatt akad közös téma és alig várom, hogy végignézhessek a termen és gazdasági Vállalat 3 millió halljam, mi történt, rmt tét- 274 150 «er katunk négy év alatt, öszmten I , szólva eliogódottan foglaltam j cs“t> ezer libát, 43 ezer helyet az elnökség tagjai kö- pulykát keltetett az idén. Há- zött. Kádár éLvtárs kezet szó- rom év után ebben az évben rított velem és a tőle meg- ismét megkezdték a liba kelszokott közvetlenséggel rögtön tetését, mert a víziszámyasok mindenütt meglegyenek a lehetőségek a továbbtanuláshoz. Egyetemeink feladata a kommunista szakemberképzés, de diplomával a kezükben sokan mindenről megfeledkeznek. Te hát nincs minden rendben a fiatalok hivatástudatával. Keressük a romantikát — és gyakran nem vesszük észre, hogy mi az amitől több lesz egy KISZ-fiatal. Derű és optimizmus Talán ezek a gondolatok ragadtaik meg a legjobban a beszámolóból. 130 fiatal jelentkezett hozzászólásra, de az idő csak alig egyharmadát engedte szóhoz jutni. Hallottunk bányászt és művészt, parasztfiatalt és diákot. Megyénket Álló Miklós és Kóczián Erzsébet képviselhette hozzászólásával. Álló elvtárs által elmondott eredmények elismerést váltottak ki a jelenlévőkből, Kóczián Erzsi, akit a kongresszus „Erzsi nénivé'’ avatott az Üttörő Mozgalom vonzó széles voltáról beszélt. Néhány derűs hozzászólás, nevettető epizód: Marosiét Magdi Zala megyei kislány bizony alaposan rápirítont a kultúrotthon igazgatókra, amiért még azt a „nyomorult” KISZ-titkárt sem hallgatják meg, aki bebocsátást szeretne nyerni fiataljaival a kultúr- otthonba. Vagy a nemié tezó silózó brigád esete, akik megnyerték a tízezer forintos jutalmat, csak éppen nem voltak sehol, amikor át kellett venni, mert csak papíron léteztek. Egy Békés megyei küldött rövid számvetése a következőképpen hangzott: „ml annyi többlettermelést adtunk, hogy abból minden küldöttünknek fél km gyulai kolbászt tudnánk adnC. Kongresszusunkon szocialista és kapitalista országok ifjúsági szervezeteinek képviselői is szép számmal megjelentek. Talán az ő hozzászólásukból egy-két fontosabb gondolatot, tényt és kezdeményezés: o Komszomol képviselője sikereikről számolt be. Ö is mint a többi küldött elítélően nyilatkozott az USA agresszív külpolitikájáról. Ballastas elvtárs, a DÍVSZ főtitkárhelyettese elmondotta, hogy Santla- góban konferencia ült össze a bebörtönzött elvtársak érdekében, a dél-vietnami és kongói események megbólyegezé- sére. Talán a finn küldött szavaival élhetnénk: „új generáció született, amely elítéli a gyarmatosítást”. Jó volt hallgatni Marcisio olasz elvtárs szavait, az Olasz Kommunista Párt újabb előretöréséről. Felszólaltak a szocialista országok küldöttei is. Számos szép ajándék: a lengyelek remek domborművű tála, a mongolok ősi motívumok kai díszített vázája, a szovjetek modem vonalú szobrocskája, a csehek gyönyörű üvegvázája, — meleg szavaik mind arról tanúskodtak, hogy egyek a céljaink, szívesen jöttek hozzánk és szeretik országunkat A legnagyobb elismerés A kongresszus hangulata meleg volt, ugyanúgy a kongresszusi bólé is, amely éjfél után 1 óráig tartott. Végezetül szeretném Idézni Kádár élvtárs szavait, amelynél nagyobb elismerést azt hiszen nem kaphattunk volna: „Az első néhány óra alatt az az érzésem támadt, hogy ifjúságunk érti ■ mi politi- kánkat, megtanult kommunista módon dolgozni, egyszóval itt van a váltás”. Popovlcs Györgyné megkérdezte honnan jöttem, ki vagyok, mivel érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést, Nádasdi ©ívtárs megnyitó szavai meghatározták a kongresszus célját, légkörét: — „Olyan mércére van szükségünk amely méltó hozzánk. Méressék meg ifjúságunk minden cselekedete történelmi mércével” Méhes elvtárs beszámolója valóban ez* a célt tükrözte. Nem feledkezett meg egyetlen területről sem: az ideológiai, politikai téren előttünk álló feladatokról, a termelékenység emelésének problémájáról, ifjúságunk reális megítéléséről. Hangos derültség közepette mondta ei Méhes elvtárs a Fellendül a libatenyésztés A Baranya megyei Mező- A tenyésztői ás biztosítását a jövő évi tervek teljesítéséhez már megkezdték. Mivel Baranyából nem tudnák elegendő tenyésztojást szerezni, Békés megyéből szállítanak Pécsre tenyész libatojást, a szarvasi Halkutató Intézetből pedig kacsatojást. A tojásszállítmányokhoz megfelelően átalakítják a vállalat teherautóit és bódékban védik meg a tojásokat a téli hidegtől, nyáron pedig a hőségtől. iránt megnövekedett az érdeklődés. A következő évben 2,8 millió csirkét, 200 ezer kacsát, 100 ezer libát és 50 ezer pulykát keltetnek. A végleges üzembehelyezés előtt alapos műszaki próbát kell kiállania a Magyar Rádió új központi kapcsolóterme berendezésének. A félautomalikus kapcsolóterem megépítésére azért volt szükség, mert mindeddig egyetlen kézi kapcsolású táblával dolgozott a Magyar Rádió. A korszerű rádióadás minden követelményét kielégítő kapcsolóterem előreláthatólag a jövő év januárjában kapcsolódik be a folyamatos műsorközvetítésbe. Látogatás a Milliomosnál Telefonon beszélgettem a I Milliomossal. Fogad, küldte is a kocsit értem. A kapunál fölhúzták a sorompót, néhány szót váltottam a portással, majd az igazgatósági épület előtt kiszálltaim a kocsiból. Az épület lépcsőházának falain sötétre pácolt faburkolat, egészen a mennyezetig. Magas, szárnyas ajtó, bent a titkárnő, halkszavú, készséges. Nyílik a párnázott aljtó és találkozom a Milliomossal. Mély, kényelmes fotelek, a falon képek, viszonylag egyszerű szőnyeg, szekrény könyvekkel, és egy súlyos íróasztal. Telefonok, iratok, tintatartó. A Milliomos arca energikus, határozott, szemüvege mögül élesen tekint rám. — ön Milliomos? — Hát, ahogy vesszük. Tulajdonképpen nem. csak az enyémek a „milliók."... Műértő munkások Egy lenszőke leány egyszer a vonat alá feküdt, mert nem lehetett színésznő. Valamelyik falu öntevékeny színjátszói között szerepelgetett, — méghozzá ügyesen. Néhányszor meg is dicsérték az újságban, aztán ravasz udvarlók a fülébe súgták, hogy „Sztár leszel!” Később a főiskolán nem sikerült , . ... , , „ .. a felvételi vizsgája, és a lenma is sokak által emlegetett , szőke ráfekűdt a 8i_ véleményt: „Az ifjúság szereti nekre manapság a fényűzést, megveti a tekintélyt, nem tiszteli az idősebb embereket, fecseg akkor, amikor dolgoznia kellene és visszafelesel szüleinek ..." A derültség oka: ez a mondás már Sokrates ókori bölcselő szájából iß elhangzott és azóta sem változott. Beszélt a hibákról: az utóbbi időben meglazult műszaki és munkafegyelemről, a termelékenység emelésének a vártnál kisebb növekedéséről, a bürokráciáról, a takarékossá g helytelen értelmezéséről. Érintette a magyar falvak fiataljainak elért eredményeit és problémáit. Ámy- és fényfoltok. Egyiket sem szabad önmagában értékelnünk. A vita során egy szolnoki kislány elmondotta, hogy brigádjuk milyen eredményeket ért el, de hozzátette „Saj- no* neonban elén sok még a eiró amelynek leválik a talpa”. „Tanuló nemzet lettünk” — hangzott a megállapítás. De sokat kell még tennünk, hogy Azóta minden öntevékeny művészeti csoport és szakkör fiataljai láttán a lenszőke lány emléke kísért. Igaz, a sokszáz baranyai szakkör és csoport több ezer tagja közül egyedül ő feküdt a sínekre, de úgy érzem, néha a többi fiatalnak a szemében is ott a vágy: hivatásos művésszé fejlődni. Most azonban Haraszti Pál ezeket mondja: — Először is nem akar minden szakköri tag művész lenni, különösen nem az idősebbek. Mi kifejezetten hangsúlyozzuk, hogy nem művészeket akarunk nevelni, hanem ehelyett a dolgozóknak alkalmat adni rajzsze re betűk kiélésére és fejlesztésére. Ez volt az alapgondolata az egy esztendeje indult porcelángyári képzőművészeti szakkörnek: rmm sztárokat akarnak nevelni, hanem műórtő embereket. Huszonnyolc fővel meg is alakult a szakkör és a porcelángyári kérdés azóta él: lehet-e valaki jó szakköri tag akkor is. ha nincs valamiféle művészi ambíciója. Haraszti Pál festőművész megpróbált igennel felelni erre a kérdésre. Igaz, nem volt egyedül. Azt hiszem, aligha van még egy olyan képzőművészeti szakkör, ahol az ecsettől kezdve a festékig, az utolsó rajzszögig mindent megvesznek a tagoknak. A Pécsi Porcelángyár megtette ezt, de az anyagi ellátáson felül Gál Tibor vállalati igazgató és Skach József kultúrott- hon-igazgató a legapróbb kérdésben is segíti a képzőművészeti szakkört. — Nehézség? — Akad bőven. Hiszen a szakkör tagjainak csak a fele gyári dolgozó, a többi „vidéki”, nemcsak azért, mert nem a Porcelángyárban keresi kenyerét, hanem néhányan közülük nem is Pécsett laknak. Azonkívül mindegyik szakköri tag felnőtt. Csak aki valamit is foglalkozott a felnőttek oktatásával, tudja, mennyire megnehezíti ez a munkát. Nemcsak azért, mert néha alacsonyabb hőfokon jelentkezik a lelkesedés, hanem ilyen esetben számolni kell családi gondokkal, anyagi és más igazi felnőtt problémákkal is. Mégis... Bauer János, aki az aknamélyítőknél dolgozik, minden szerdán Hosszúhetényböl utazik be Pécsre, hogy a foglalkozáson részi vehessen: *— Nekem a festés szükséges. mint a mindennapi kenyér, csak így láthatom meg a dolgok lényegét, az alkotás mélyebb titkait Tehát sikerült. Először a Pécsi MAVAUT pályaudvaron érezte ezt Haraszti Pál: — Mecseknádasdra indultunk, másfél napos kirándulásra. Nagyon izgultam, hogy a szakkör tagjai eljönnek-e? Mikor aztán a tizenkettedik emberem is beszállt a buszba, éreztem, az egyéves munka megtermetté gyümölcsét. Kétszer is kint voltunk a mecsek- nádasdi művésztelepen, ismerkedtünk az ottani festőkkel. Ezek után felmerül a kérdés, mi a porcelángyári képzőművészeti szakkör titka? Talán a klasszikus mondás a magyarázat rá és a „homo ludens”, az örök játékos ember él a porcelángyáriakban! A siker mindenesetre további terveknek adja meg az alapját. Így Haraszti Pál most már azon gondolkodik, hogy a szakkör tevékenységét szorosabban, szervezettebben összekapcsolja a gyár munkájával. Jövőre esetleg egybehangolja a képzőművész szakkör éves tervét a gyár termelési tervével. Figyelemmel kísérik majd. hogy az egyes gyári részlegek termelése, munkamódszere hogyan alakul és vizsgálják, a szakkör miképpen tud ezen segíteni. i Föidessy Dénes — Mégis, mennyi a vagyon? — Háromszázötvenmillió. — Ebből százötvenmillió értékű a gépi berendezés, hetvenhét- millió az ingatlan, vagyis a gyár területén lévő ötvenkilenc épület. És teherautók, motorok, nyersanyag, készáruk... satöbbi. Kevesli? — Nem. — Mert ebben az iparágban ez a legnagyobb gyár az országban! — Mivel tetszik foglalkozni? Már úgy értem, hogy mit termel a gyár? — Bőrt — Hány ember dolgozik az üzemben.? — Pontosan ezemégyszázötvenkettő. — Ki lehet Jönni” az emberekkel? — Természetesen. De azért van kivétel is. Akad, amelyikkel veszekedni kell, olyankor mondom a magamét neki: „Ember, miért igy dolgozik? Ha a magáé volna, akkor is így csinálná?” — Bocsát el munkásokat? — Igen. Évente ötöt—hatot. Fegyelmivel persze... Lógnak, selejtet gyártanak, ezt viszont nem engedhetem meg. Egyébként sokkal többet fölveszek. — Találkozik a munkásokkal? Fejéhez kap: —- Inkább azt kérdezze, hogy az íróasztalommal mikor találkozom? Az időm nagy részét az üzemben töltöm. Különben pedig naponta fél 12- től fél 1-ig „panaszárát” tartok, — Panaszkodnak a munkások? — Attól függ, ki mivel jön? Például: szabadságkérelem, aztán családi ügyek, segélyek. — Kérelmüket orvosolja-e? — Amennyiben jogos a kérelem, feltétlenül. — Ne tessék félreérteni, de én még nem láttam közelről milliomost és azt hiszem, hogy például az ebédet is tálcán viszik be neki az irodába... A Milliomos nevet: — A magamfajta „milliomosnál” persze nem igy van. Lent ebédelek én is az üzemi étteremben. — Mennyit fizet a munkásoknak? — Nyolcezáztól kétezerig keresnek. Ez persze a munkától függ. — Ezenkívül? — Ezen kívül napi négy forintért ebédet. Aztán: önköltségen vacsorát. — Ez sokba kerülhet a gyárnak... — Majdnem félmillióba évente. De van egy napközink és egy óvodánk is. Ennek a fönntartása is évente három- százezerbe kerül. Rengeteg játék, ruha. és persze a négy óvónőt is fizetni kell... — Van-e fizetett szabadság? — Természetesen. A tizenkét napon felül kinek-kinek ledolgozott évei szerint. — De az már ugye... * milliomost nem érdekli, hogy a munkások hol töltik a szabadságukat? Csodálkozva néz rám: — Hogy mondhat ilyet?! Saját üdülőnk van a várostól alig húsz kilométerre, egy me- legvízű fürdőhelyen. — Hogy érti, hogy „saját”? — Gyári költséggel épült, legalábbis ami a száznegyvenezret illeti. De ez nem volt elég, igy összefogtunk és az építkezés alkalmával dolgoztunk. Én is bányásztam a követ. — A bőrkikészítés nehéz munka. Valami védelmi rendszert alkalmaznak-e a munkásoknál? — Hogyne! Kapnak munkaruhát, csizmát. ahol szükséges, ott kesztyűt is. Ez is évi hatszázezerbe kerül! — S a szakszervezet? — Általában nincs különösebb nézeteltérés. Ha meggyőznek, elismerem A jutalmazásokhoz egyébként a szakszervezet is hozzájárul, de sok más teendője is van a szak- szervezetnek, erről inkább ők beszélhetnének. — Mit csinál egy nalliomos, ha hazamegy? — Egyetemre járok, ezenkívül, ha van időm rá, átolvasom a lapokat, szeretem a keresztrejtvényeket van még egy szenvedélyem; a fényképezés. — Autója van-e? — Igen, gyári használatra. Másra nem kell. Rövid búcsúzkodás, fölajánlotta a „kocsiját”, hazaszállított * A „milliomos” Bérezi Pál, a Pécsi Bőrgyár igazgatója. De lehetne akármelyik más üzem igazgatója is. Tulajdonképpen nem milliomosok. De gazdái, felelősei az üzemnek. Amit a „mai” gyárigazgató ad a munkásoknak, tulajdonképpen nem ő adja, hanem államunk. — Mindehhez „valamit” persze az igazgató is ad: szakértelmet, vezető képességét és a dolgozók Iránti megbecsülését. Ezeket a tulajdonságokat viszont nem szokás milliókban kifejezni. Csata! Erzsébet *
