Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

A SIKEREK BÖLCSŐJE Az 1964-es esziendd első hónap­jában már megérkezett Huszár Klára, az Operabaz rendezője, hogy irányításává! felépüljön s színpadon egy titokzatos keleti vi. lág: India, melynek őserdői tisz­tásain rejtett templomai körül Mi­sa kanta és a hinduk szabadságá­ért küzdő csapata gyülekezik. Már Ismerkedik Gerald angol tiszt sze­repével Csongor József, akinek bravúros beugrását az Állami Operaliáz Don Carlos előadásán még mindig emlegetik. A másik tenorista, Csányl János az Arany, virág délceg Hányjának színpadra állításán fáradozik, de közben ké­szül első operai szerepére, a Bánk bánra, mellyel majd Ka­posváron arat megérdemelt forró sikert. Csehszlovák vendégünk, Jan Zdenek Bartos II. szimfó­niájának magyarországi bemutató, tára érkezett januárban városunk­ba és magával hozta operájának partitúráját, mely z nyár elején Zárzavar címmel kerül az opera- társulat programjába. A pécsi öntevékeny énekkarok sem tét­lenkednek, de a legnagyobb munkában azok vannak, akik az első országos kamarákért» fesz­tivál megszervezését, lebonyolítá­sát vállalták. Tlllal Aurél már kompolálja a szignált, mely majd az ország minden részéből érke­ző kamaraegyüttesek színvonalas produkcióját elindítja. A siker ek­kor még csak a lelkes közremű­ködők vágyaiban él. A tapsokban realizálódott első sikert a Bécsi színpadra álmodott napfényes ná­polyi tengerpart Arsnyvlráeiánah és Beppojának derűs muzsikával átszőtt története hozta meg a zi­mankót januári estében.» • r I A SZMOKINGOS CB VÁRATLAN MEGJELENÉSE A Pécsi Nemzeti Színház Balett Együttese 1964. febru­árjában a sikerekben gazdag nyugatnémet turné utolsó elő­adásait tartotta... A sikeres vendégszereplés Leverkusen- ben érdekes új motívummal gazdagodott. A közönség néma csendben ült a nézőtéren, és feszült ér­deklődéssel figyelte a „Pók­háló” bemutatóját. Árva Esz­ter, Tóth Sándor és Bretus Mária kitűnően jelenítették meg a szimbolikus balettot, s ekkor teljesen váratlanul be­lépett a színpadra egy szmo­kingos úr. Csodálkozva a kö­zönségre nézett, aztán bizony­talanul végigment a színpa­don, s valahol a jobb első oszlop tájékán eltűnt. Hogyan került a szmokingos úr a színpadra'; A szmokingos úr nem egy „he’ybeli német” volt, hanem Eck Imre a pécsi balett együt- it5 vezetője. Eck Imre a szín- p," r\ Ijaloldalóról a jobb ol­dat m szeretett volna eljutni, hc-av beszéljen az ügyelővel. Elindult a hátsó függöny mö­gött körbe, és egyszeresek szembetalálta magát a közön­séggel. A történetnek itt. még nincs vége. Amikor az előadás véget ért, néhány lelkes fiatal me­legen gratulált az együttes vezetőjének. Elmondták, hogy nagyon megragadta őket a da­rab szimbolikája, érdekes, mo­dern megoldásnak találták a szmokingos úr megjelenését, csak azt nem értették, hogy a darab végén miért nem jelent meg újra...? — Az volt az igazi hiba, hogy az előadás végén nem jelentem meg újra a színpa­don — meséli Eck Tmre nevet­ve — ha újra bemegyek, akkor már „koncepció”... BARTÓK ÉS CHERUBINI E tavaszváró napokban öt­vöződnek össze magasfokú mű vészi produkcióvá a Lisz Kó­rus hosszú hónapok óta tartó fáradságos és megfeszített pró­bái, a Filharmonikus Zene­kar rendkívül alapos, a leg­apróbb részletek kidolgozásá­ra törekvő felkészülése: Lem­berfő Gardelli az utolsó simí­tásokat végzi a nagy koncert előtt... Bartók és Cherubini szólal meg a hangszereken, az éne­kesek hangján. Figyelem a próbát... A mélyvonósok las­sú, hosszan kitartott, a sötét­ségből fokról-fokra kiemelke­dő hangjai felett megszólal a fuvola, majd a Szondiméit he­gedűk tremolója... A zenekari kép megélénkül: a mélyvonósok ringó mozgása felett halkam megszólal a trombitákon egy újabb dal­lam ... Gardelli kézmozdula­tai nyomán játékosan derűs hangulat árad: felhőtlen, gond talam játékosság ez a tétel... (Amikor Bartók e kottafeje­ket papírra vetette, túl volt „a rettenetes pokoljárást Eu­rópa haláltáncát” tükröző, mór csupán az apparátus meg jelölésével megnevezett Zene húros- és ütőhangszerekre mcgkomponálásán...) Gardelli most a másik művet próbálja: A Conceitonál kereken más- félévszázaddal korábbi Cheru­bini Requiem je. 1816 január­jában csendült fel először a francia királyok ősi temetke­zési helyén. Most a pécsi mű­vészek vállalkoztak újbóli megszólaltatására: itt Pécsett és néhány nappal később, ha­talmas sikert aratva a Buda­pesti Zeneművészeti Főiskola nagytermében. De a pécsiek­nek ez az országos sikere már április krónikájához tartozik™ f ÓLpVUPÁé ADÓSNAK ÉRZEM MAGAM — A Liliom próbái folytak akkoriban — meséli Iványi Jó zsef színművész. Pál Laci volt a partnerem, s az egyik alka­lommal mondom neki az öltö­zőben: — Te Laci, ezzel a kártya­jelenettel baj lesz. Képzeld, nem tudok kártyázni... Se­gíts rajtam. — No, ülj csak le — mond­ta Laci, és rögtön elő is vette a kiírtyát. Égésren helemrle­gedtünk. mar a munKaOa, mi­kor bejött a rendező és még néhányon, és elkezdtek cso­dálkozni, hogy: na nézzétek csak, ezek kártyáznak ...! Mi meg csak ütöttük tovább, még­hozzá tudományos alapon. — Egyszer azt mondja az egyik: — Az öltözőben, ha nem tud­nátok, tilos a szerencsejáték. — Mi az, hogy szerencsejá­ték? Hát ki játszik itt?! Hát nem látjátok, hogy próbálunk? — mondtam nekik, de azok csak csóválták a fejüket, hogy „ejmje-ejnye”. A Jászay-díjat április máso­dikén kaptam. Előtte már na­pok óta senki sem említette a kártyát, önfeledten rohantam haza Pestről, de alighogy ha­zaérek, a klub egyik homá­lyos sarkában néhányon kö­rülvettek, s miközben én fe­szültem a boldogságtól, az egyik cinkos mosollyal a fü­lembe súgta: — Jól jött ez « kis pénz, mi7 Most aztán lesz dolga az ördögbibliának ... — No, de komolyra fogva a szót: sokat dolgoztam 64-ben, szívesen játszottam a rámbi- zott szerepeket, $ bár a Jár szay-díjra gondolva tele va­gyok adósságérzettel, azt hi­szem, eredményesnek mond­hatom ezt az évet. ( | MINDEN VERSENYZŐ ARANYÉRMES Az idei keszthelyi Helikon ünnepségeken méltán mond­hatták el a Pécsi Tanárképző Főiskola versenyzőiről: Jöt­ték, láttak, győztek”. A főis­kola ugyanis tizenkét művé­szeti csoportot, illetőleg szé­listát küldött el Készt j- ne és — tizenkét aranyérme* hozott el onnét. A II tagú felolvasó irodalmi színpad óra tórikus formában adta elő Lorca: Marina Pineda című háromfelvonásos drámájának részleteit. A szereplők közül különösen kiemelkedő sikert aratott Jeviczky Irén harmad­éves, Wéber Mária és Mécs László elsőéves hallgató. De sikert könyvelhetett el dr. Péczely László adjunktus, a darab rendezője is. Tomboló taps követte Tillai Aurél diri­gálta vegyeskórus előadását is, hasonlóképpen a női kart, amit Sinkovich Márta adjunk­tus vezényelt. Boros András és Dorogi István énekszólis­ták ugyancsak derekasan helyt álltak. Végül le kell írni a tizenkét aranyérmes versmon­dó nevét is: Kiszler Teréz, Kővágó Sarolta, Pakuts Ká­roly, Inotai Gyöngyi, Jeviczky Irén, Wéber Mária és Mcmori Melinda. Ezzel 20 intézmény között a főiskola került az el­ső helyire. íféÍAiÁsCltf | AUTOSTOPP ÉS ORSZÁGOS ELSŐSÉG A kamarakórus számára ez volt a legsaomorúbb Wagner-muzsika. 3ent a nagyteremben zúgott a ,,Zarándokok kara”. Ligeti Ban­di dirigálta a pécsi Közlekedési Vállalat Bartók-kórusát, odakint pedig Dobos László és énekkara végképp lemondott arról, hogy teljes létszámmal szólaljon meg az országos minősítő hangver­senyen. Nem volt elég az izga­lom már otthon — hol ez, hol az a kórista ment volna szabadság­ra, a nyári melegben fullasztó volt még a próba is, Aradi Eri­kát pedig a fellépés napjára osztották be vizsgázni a főiskolán — fél órája elveszett a remény. A pécsi Mecsek-együttes autóbu­sza is megérkezett már Fehérvár­ra és kiderült, hogy a kislány őket sem érte el. — Lássunk hozzá! — mondta sápadtan Dobos László — átren­dezzük az egész kórust! Odabent zúgott a „Zarándokok kara” és ők kint tudták, nehéz próbák után egy hiányzó énekes­sel — országos minősítő verse­nyen igen rossz kezdet. — Felkészülni! — szóltak ki a Nevelők Háza kamarakórusának. A fehérvári hangversenyterem aj­taján huszonkilenc sápadt arc kereste a kilincset, látták, cirádás barokk kilincs, hullám van a hátán sárgarézből, aztán ez a hullám megbillent, kinyílt az aj­tó és ... ... és mielőtt bementek volna rajta, hátulról hozzájuk rohant egy ismerős egyenruha, benne Aradi Erika. Vér szökött a hu­szonkilenc arcba: — Hogy értél ide? — Autóstoppal! — Hűha! — Egyenruhát hol húztál? — Még Pécsett! A fellépés után odajöttek a va­kok neves Homérosz kórusának tagjai, g' gratuláltak: — Maguk énekeltek a legszeb­ben! ERNSZTEK DEZSŐ PÉCSETT Tikkasztóan meleg nyári nap. A Kossuth Lajos utca déli forga­tagában magas, őszülőhajú, mar­kánsarcú férfi: Ernster Dezső, a New York-1 Metropolitan világ­hírű művésze. Civilruhás Sarastro- ként napbarnította, derűs arcán a szülőváros iránti olthatatlan sze­retet jóleső boldogsága ragyog: ismerős arcok tűnnek elő a rég- múltból, iskolatársak, barátok és Ernster Dezső szívesen áll meg velük, idézni a múlt emlékeit. A ridelio Roccoját, a Rózsalovag Ochs báróját, a Szöktetés Ozmin­ját keresem benne, miközben a Csemege-boltban vásárol, a Me­csek cukrászdában megissza feke­téiéi és mivel este a pécsi Sza­badtéri Színpadon II. Fúlöpőt énekli (egyéni felfogásban paró­ka, Bakák éa nastk nélkül), egy kW hajlgazftásra betér a Fodrász­ipari vállalat boltjába. Nyomá­ban hűséges kutyája, Nashl. Am az üzletben az előírásoknak meg­felelően rendkívül udvariasan, de határozottan közük, hogy ... ugye­bár kutyával belépni tilos. Nashl szerencsére nem ért magyarul, így nem tudja, miért kell átrnen- nlök a Tanácsház-közbe, ahol a maszek borbély hűvös üzletében háborítatlanul végigvárhatja á hajvágás műveletét. Mert nejn akármilyen spaniel A: úgy mond­ják, Ismerik világszerte világhírű gazdájával együtt, és hogy ren­díthetetlen nyugalommal, bátor hidegvérrel viselkedett az óceánt átrepülő gépben Is. anélkül, hogy vétett volna az Illem szabályai el­len. Node ezt a Fodrászipari Vál­lalatnál nem tudhatták róla. Nem ismerték fel Nashit. de a gazdáját Is csak este. amikor oly felejt­hetetlen alakításával ajándékozta meg forrón szeretett szülővárosá­nak zenerajongóit U. Fülöp meg­rendítő szerepében... GÖRÖGÖK ÉS PÉCSIEK — Nagyon veszekedtek a görögök? — Hajjaj! — meséli Simon ' Antal — ón még olyat nem | láttam. Leszk asz szigetének j Lemkad nevű városkájában ! volt a fesztivál, s annak utol- : só hetében a folklór csoportok | léptek fel, 13 ország vagy 30 csoportja. Mikor a fesztivál végén a szikár polgármester megköszönte a külföldi cso­portvezetőnek, hogy eljöttek a város rendezvényére, akkor j tört ki a botrány. Egy kövér bajuszos görög, — kiderült, ő J az athéni rendező szerv kép- j viselője — felugrott és öt perc alatt olyan parázs vészé- í kedést okozott, am'lyet külföl- j diek fogadásán még sosem láttam. Fájlalta, amiért a polgármester a városkának igényelte a jogot a sikeres fesztivál rendezéséért! — A görög, nagyon lelkes , nép! Most is méltányolják az együttes sikerét. Talán meg is érdemeljük, hiszen a kriti­kák szerint feltétlenül mi ke­rültünk volna az első helyre, ha a fesztiválon van rang­sorolás. Végül egy karácsony előtti utóhang a leszkaszi sikerhez: — Tíz napja levél érkezett Zevelekisztől, az athéni szer­vezőiroda vezetőjétől. Azt írja, hogy látta az idei nizzai fesz­tivált is és a két versenyt egybevetve is a Mecsek Együt­test tartja a legjobbnak. Ezért javasolta a nizzaiaknak, hogy 1965-ben hívjanak meg ben­nünket. [ | AKI A SINGAFURI ÁLLAT­KERT IGAZGATÓJA LESZ Bruckner Szigfrid valószí­nűleg a legsikeresebb és leg- szeretetreméitóbb oroszián a világon. Sikereinek egy ré­sze meglehetősen személyes jellegű, hiszen azokat még úgy aratta, mint a szavannáik ura, artista és főzsonglőr, si­kereinek második részét azon­ban már mint regényhős, Lá­zár Ervin „A kisfiú meg az oroszlánok” című mesekönyvé­nek a főhőse. Amikor ez év szeptemberében üzletbe ke­rült Lázár Ervin könyve, i úton-útfélen Bruckner Szigfrid ügyes-bajos dolgairól beszél- i tek az emberek. Sokan kérdé­sekkel fordultak a szerzőhöz, mert szerették volna megtud- ni, hogy egészein pontosan hol is van az a pajta, ahol az oroszlánok laknak, és hát az oroszlánok mit szoktak va­csorázni, melyik a kedvenc újságjuk, könyvkiadójuk, és az oroszlánoknak mi a véle­ménye az új vámrendeletről ? — Az olvasóközönség nevében md a legfontosabb kérdést tet­tük fél a szerzőnek: — A sikeres regénynek, hogyan született a meséje, miért éppen oroszlánokról írt? — Tizenhat évvel ezelőtt Rácegrespusztától nem mesz- sze, a Sió parton találkoztam egy Mira nevű cigányasszony- nyaL Mira akkor azt jósolta nekem, hogy ötven éves ko­romban a Singapur! állatkert igazgatója leszek. Azóta aa­gyon szeretem az állatokat, és m'ndenkivel szívesen beszél­getek, aki tud valami érdeke­set az állatokról. így ismer­kedtem meg aztán Petivel is, aki őszintén elmondta nekem hogy oroszlánjai vannak... — válaszolta Lázár Ervin. 1 O&fÓöVj, AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS Martyn Ferenc Rippl-Rónai díjas... Van valami megható ebben a két névben így egy­más mellett. A mester és az egykori tanítvány. A Somogy megyed Tanács bronzplakett- je a nagy festő szellemi örök­ségének őrzőjét jutalmazta, de életüket nemcsak az atyafi- ság és művészi közösség, ha­nem ezernyi apró kis törté­net elszakíthatatlan szálai fűztek egybe. Találkozás Ady-val... — 1910-ben vagy 11-ben tör­tént. Emlékszem, ködös no­vemberi este volt. A Korona Szálló nagyterme zsúfolásig megtelt, ami nagy szó volt akkoriban Kaposváron. Ady Endre és Reinitz Béla tisz­teletére gyűltek össze az em­berek. R:ppl-Rónai József is ott volt. Ady egy ha­talmas bőrfotelben ült és verset mondott. Mozdulat­lanul hallgattuk. Itt ismeike- dett meg Ady és Rippl-Rónai. — Az est után fiákerra száll tunk, s kikocsiztunk a Rónai­villába. Ezen az estén kötő­dött az a barátság, amelynek eredménye lett, hogy Rippl- ' Rónai a képzőművészet vona­lán csatlakozott a Nyugathoz. A kor nagy íróiról készült arc­képsor is ennek a találkozás­nak köszönhető. Ady. Babits. Móricz, Fenyő Schöplin. Fe­leki ... — a kor minden jeles irodalmárját ismerte, sőt a róluk készített képei azt bizonyítják hogy szerette is. — A kapcsolat egyébként kölcsönös volt. A Nyugat adta közre Ripo'-Rónaj Emlékezé­seim című írását, s időnként cikkeket is közölt tőle. — Gyakran eszembe jut ez l a régvolt este. Ady és Rippl- .' Rónai együtt... SIMON BÉLA KORSZAKAI Talán egyetlen festőművész sem beszélt annyit a korsza­kairól, mint Simon Béla... „Kék korszak” . . „Zöld kor­szak" ... „Piros korszak” ... Simon Béla minden „kor­szakából“ őrizget emlékeket, és akit megszeret, annak gyakran felvonultatja a régi rajzlapokat, melyeken már csak néhány kifakult ecsei- vonas látszik, s a régi, és tíz­éves, és mai olajvásznakat az egész különös Simon-féle szín­orgiát és pohárral a kezében újra és újra elmagyarázza, hogy mit hogyan kell érteni és * k.nrsznkhW ’ következett a „mát tudom én milyen korszak” ? Ebben az évben Simon Bé­la művészi munkásságának 25 éves jubileumát ünnepelte és november hónapban Művesze­ti Nagydíjjal tüntették ki. Si­mon Béla a díj átadása előtt néhány nappal újra felvonul­tatta a híres „Hazatérés” cí­mű festménye óta született anyagot, egészen a „Vörös ho­mokon” című festményig, melyen még meg sem szárad­tak a jellegzetes vörös színek, és újra elmagyarázta, hogy a „kék korszakból" hogyan kö­vetkezett aztán végül a „pi­ros korszak”... A mü vész barátai mosolyogtak, és bólo­gattak. Mindenki tudta, hogy Simon Béla festményei pon­tosan azért jók, mert semmi­féle magyarázatra nem szo­rulnak, és mindenki tudta, hogy Simon szinte mágikus tulajdonságokat tételez fel a festékekről, és szerelmes a mély, erőteljes színekbe, s ki tudja, talán még „korszakai” sem voltak, csak azért talál­ta ki az egészet, hogy vala­milyen fejlődéselmélettel, tu­dományos hátteret biztosítson a kedvenc sz’neinek. A jóba­rátok szeretettel gratuláltak Simon Bélának a 25 éves ki­tartó és sikeres alkotómun­kához. I CÜC£JuMh~\ KÖNYVEK Volt hangverseny és szavalóest, képkiállítás és szín­házi bemutató, de a hónap igazi kulturális sikerét mégis­csak a téli könyvvásár könyvei aratták. A négy szépirodalmi könyvkiadó a karácsonyi könyv­ajándékozás egyre növekvő méreteire alapozva több mint száz új kötetet adott ki erre az alkalomra, melyek között jólismert pécsi nevekkel is találkozunk. Négy fiatal költő és két prózairó új kötete jelent meg az ünnep előtt. Lázár Ervin a folyóiratokban rend­szeresen publikált novellái mellett első kötetével jelentke­zett, mely A kisfiú és az oroszlánok címmel jelent meg a Móra Kiadónál. Ugyancsak elsőkötetes költőkké léptek elő Bert ók László, Makay Ida és Galambosi László, akinek Lengő fényhidak címmel közös verseskönyve jelent meg. A bemutatkozók névsorát Arató Károly tette t»lj“S- sé: a Magvető gondozásában a napokban jelent m«' Utcai közjáték című verseskötete. A prózaírókat B-rtha Bulcsú képviseli, aki a Lányok nap "ényben című kötete után most új elbeszéléseit adta közre, Harlekin és szerelme*«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents