Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
' mt NOVEMBER IS. napló ■ •1 Ötezer új gesztenyefa A pécsváradi Dózsa termelőszövetkezetben, ahol az ország legnagyobb összefüggő szelídgesztenyése található, befejeződött a gesztenyeszüret. Az idén gazdagon termettek a fák, bár a termés elég aprószemü. 4620 fáról körülbelül 800 mázsát szüreteltek, aminek nagy részét már értékesítették. A szelidgesztenyefák általában matuzsálemi kort érnek meg. A legnagyobb termést 200 éves korukban adják. Ilyenkor egy-egy fáról 7—S zsáknyi termést is szüretelnek. A termelőszövetkezet, amelynek kitűnő jövedelmet biztosít a szelídgesztenye, szaporítani akarja a gesztenyéjük számát. Ez elég nehéz feladat, mert a szelídgesztenye igen nehezen ered meg. 5000 szelíd- gesztenye-csemetét rendeltek a Mecseki Állami Erdőgazdaságtól. Az ültetés az őszi-tavaszi hónapokban történik, amikor részben a hiányokat pótolják, részben új — mezőgazdaságilag nehezen hasznosítható területeket ültetnek be. A siklósiak példája Hegyszentmártonban vetnek a siklósi gépek — A télen félmillió oltványt készítenek Portana Mohácson Szerencsés sorozat „érte" az utóbbi hetekben a mohácsi lottózókat. A 41. játékhéten Mészáros István, a Mohácsi Bútorgyár dolgozója 82 000 forintot nyert. A 44. héten Lenter András határőr, aki életében először játszott lottón — 155 000 forintot „vághatott zsebre”. Ugyancsak a 44. héten három mohácsi lakos — Reininger Lászlóné, Sámity András és Zuhán István együttesen 155 000 forintot kapott. A 45. héten a Járási Építő Ktsz négytagú kollektiven lottózó „brigádja” 118 000 forintot nyert. Részükre november 19-én, csütörtökön nyilvánosan fizetik ki a nyereményt munkahelyükön. Számos 3 és 2 találatos szelvény is akadt, ezekkel, valamint a tárgynyeremények értékével az utóbbi hetekben mintegy félmillió forintot vitt Fortuna istenasszony Mohácsra. A novemberi eső egykedvűen veri a présház ablakát. Benn a fűtött helyiségben emberek ülik körül a bosszú asztalt. Jórészük szőlész, de itt van a gazdaság néhány vezetője is, akik főleg abból az alkalomból jöttek össze, hogy kipróbáljanak egy nagyon elmés kis szerkezetet, melyet ez elnök hozott Balatonboglárról. Gépesítik az oltványkészítést Valaki néhány frissen vágott szőlővesszőt tesz az ászaira. Roskó Zsigmond kivá- aszt egyet s a pofák közé lleszti a kés alá. Megnyom- a a kart s a kés hegyesszög- >en élesen átmetszi a rostodat sima felületet hagyva a vessző átvágott lapján. A vessző kézről kézre jár, szakértőén mustrálgatják s valaki megjegyzi, hogy a kéreg elvált a testtől, a penge fel- épte, így nem pontos az il- esztés. Az elnök rábólint. Ez baja, de könnyű rajta segí- eni. Roskó Zsigmond, a siklósi tsz elnöke már napok óta azon töri a fejét, hogyan tudnák legalább december közeliéig megkonstruálni azt a gépsort, mellyel az oltványkészítést szalagszerben gépesíthetnék. Kevés a szakképzett oltványkészítő, azok is kiöregednek lassan s fiatalokat kinevelni erre az idénymunkára nem volna gazdaságos. Nincs más megoldás, mint a gépesítés. Pár nap múlva 80 tsz-tag kezdi meg a vesszők felszedését s ezen a télen félmillió oltványt kell készíteniük. Ezért van sürgőá szükség a gépre, mely árammal fog működni s kezelésére bárkit könnyen be lehet tanítani. Egy szakképzett oltványkészítő óránként maximum 100 oltványt készít, a gép 250-et. A gépsor terve már rég megszületett Roskó Zsigmond fejében, de eddig mással volt elfoglalva ő is, meg a gépműhely is. Előbb be kellett fejezni a vetést, betakarítást. Ügy ülnek itt az asztal körül ezek az emberek, mintha fontosabb dolguk nem is volna. mint az, hogy ezzel a szellemes kis szerkezettel játsszanak. S ha jól meggondoljuk, nincs is fontosabb. Valahol a terehegyi vagy a harkányi határban szántanak még a traktorok. Vágják, kávézik a kukoricaszárat, de már ebből sincs sok. A siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Tsz-ben befejezték az őszi mezőgazda- sági munkákat. 1450 hold őszi vetés Nagy „haditett” volt. Mert Siklóson nem száz, hanem ezer holdakban beszélnek, négy község tartozik hozzá s egyik legnagyobb tsz a megyében. összesen 1450 holdon elvetették az őszi kalászosokat, felszedték és el is szállították a cukorrépát, burgonyát, 530 holdon letörték és be is hordták a kukoricát, 280 holdról besilózták, 250 holdról pedig kévébe kötötték és almozásra tárolták el a kukoricaszárat s a terület nagy részén elvégezték az őszi mélyszántást. A tsz egyik legjobb traktoros brigádja már ötödik napja a hegy- szentmártoni szövetkezetben vet. Kérdés, hogy csinálták? — Az esőzés sem került el bennünket, az egerekkel is meggyűlt a bajunk, egyszóval a természet mindent megtett, hogy megnehezítse a dolgunkat. De ezzel csak annyit ért el, hogy pár napot elcsúsztunk a határidőtől. Semmi többet. Még csak nem is kapkodtunk, a vetésforgót sem borítottuk fel és egyetlen szem búzát nem vetettünk kézzel, mindet gépekkel úgy, ahogy az a nagykönyvben elő van írva. Most mondhatnám azt is, hogy dolgoztunk szakadásig, ez igaz is. De egy kicsit szerencsénk is volt. Már úgy értve, hogy pillanatnyilag, mert a homokot nem nevezhetnénk szerencsének, hisz kevesebb termést ad. Mégis most megmentett bennünket az, hogy vannak homokosabb táblák is a határunkban. Mikor jó idő volt, az agyagos földeken dolgoz- tünk, mikor beázott, siettünk a homokra. Kevés volt októberben az esőtlen nap, de mikor az volt, hetven meg nyoclv.an holdakat elvetettünk. Traktorosaink előtt le a kalappal, úgy dolgoztak, ahogy csak bírtak. Ha ezt nem tették volna, most nem ülnénk itt ilyen nyugodtan. Szerencsére végre leülhettünk. A traktoros brigád négy csoportban dolgozott, ezek a csoportok a négy vetőgép körül összpontosultak. A 15 gépből hét állandóan két műszakban, mert ezek az úgynevezett burkolt gépek, mint a DT lánctalpas vagy a nagy Szuper Zetorok, melyek az esőtől és az éjszakai hidegtől jórészt védték az embereket. Nekik oroszlánrészük van a sikerben. De azok mellett sem mehetünk el szótlanul, akik „csak” szállítottak, mert a sáros földből nem volt éppen gyerekjáték kivontatni a nehéz terményt. S a rakodók sem maradhatnak ki, a gyalogmunkások, az asz- szonyok, akik zsákot borítva a fejükre esőben is törték a kukoricát, szedték a répát. Siklós bebizonyította, hogy jó szervezéssel, szorgalommal le lehet győzni a természetet, s rendkívüli őszön, örökös esőzések közepette is el lehet vetni, be lehet takarítani. II következő akadály És most jöhet a következő akadály. Ez pedig a tél lesz. Le kell vágni a szőlővesszőt, el kell készíteni az oltványokat. A 12 hold oltványiskolából ki kell szedni a kész oltványt, mert ezért egymillió forint jár a szövetkezetnek. Az oltvány kiszedést már gépesítették, most csinálják az oltványkészítő és a dohányfűző gépet, ami ugyancsak az ezermester tsz-elnök ötlete volt. A siklósiak tehát bizonyítottak. Bebizonyították, hogy aki a dolgok előtt jár, s a próbára jól felkészül, az könnyen veszi az akadályokat. A siklósiak csillagos ötösre vizsgáztak. — Rné — Idő’árásTlentés Várható időjárás vasárnap estig: felhőátvonulások esőkkel. Mérsékelt, időnként élénk nyugati, északnyugati szél. Az évszakhoz képest enyhe idő. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 2—6 fok. Legmagasabb nappali hőmérséklet 9—13 fok között. még ő is tamul, meg olvas, de látom, hogy nagyon fáradt. Nagyon sajnálom őket — mondja hadikam és erős szemüvege mögött élméz ki az ablak irányába az utcára. — Tehát, nem lesz belőled tanár... — jegyzem meg. — Gépészmérnök leszek. — Hogy jutott eszedbe? — Anyámnak műszaki rajzokat kell csinálnia, mert továbbképezi magát. Aztán a keresztanyámnak a testvére mérnök, ő segít neki. Láttam, hogy milyen kriksz- krakszokat rajzolnak, nehéz dolog, de mégis szép. Fekete Sanyi higgadtabb, s talán érzékenyebb fiú többi kis társánál. Valószínű a termésaetimádat kö- j vetkezménye ez. Apja erdő- mérnök, a papa rendszeresen viszi Sanyit és kishugát a Mecsekre. Misina, Dömör- kapu. Ördögrét... Gyűjtik a növényeket az osztály számára. A papa este megmondja a- növények latin névé1 Sanyi feljegyzi. Az arí'V'’ öröklött rendszeres- i ség. pontosság aztán Sanyi 1 egyéb tevékenységében is m f'-enyilvánul. Jövőjéről faggattam Azt mondta: „Csillagász leszek.. — Meglepő amit mondasz, Sanyi. — Pedig az leszek. Nyáron esténként, amikor apuval lejöttünk a hegyről, mindig néztük a csillagokat. Szépek a csillagok és most majd csinálok egy távcsövet. — Hogyan? — Pesten az ezermester boltban lrl.:t kapni alkatrészt. Kétszáz forint körül van az ára. Már van vagy száznyolcvan forintom... — Gyűjtötted? — Igen. Elsőosztályos korom óta,, öt éve már. Apu minden ötösért ad ötven fillért. Abból van a pénz. Ezzel aztán ez a tizenegy esztendős kisfiú óriássá nőtt előttem. Ennyi szívós akarattal, céltudatossággal nem mindennap találkozik az ember. Türelmesen várakoznak a gyerekek, egy pillanatra megfeledkezem róluk és eltűnődöm azon, hogy a gyerekek milyen csodálatos ösztönnel szívják magukba az otthoni környezet egészséges rendszerét. Napi 4—6 órát töltenek az iskolában, tizennyolcat szülői közelségiben. melynek minden pozitívuma itt csapódik le rövid kérdezz—felelek alkalmával. Halmai Laci — aki egyébként mosolygós, jókedélyű, nagyon rokonszenves fiúcska — hihetetlen ámulattal beszél apjáról. „Lakatos az édesapám az Általános Építőipari Ktse-ben. Otthon mindig rajzol, újításokat rajzol. most például egy darun dolgozik. És én is mindig nézem a rajzokat. Már gépet is rajzolt, dolgoznak is vele az asztalosok, de a papa sokszor kedvetlen, mert nem úgy bánnak a géppel, ahogy kell...” — Voltál-e már apád munkahelyén ? — Voltam. Többször is. Bemegyek a műhelybe, kapok vasfűrészt és segítek, de nem mindig sikerül. — Hogy-hogy nem? — Azt mondják a többi | lakatosok, nem nekem, én í csak hallom, hogy most megint nincs valamilyen alkatrész. Múltkor földhöz Í3 vágta egyik a szerszámát mérgében. Az alkatrész miatt. — Esért fő a fejük a minisztereknek is, — csúszik ki a számon, de a gyerekek nem hallják, mert még mindig azon nevetnek-kun- cognak, hogy a mérges lakatos földhöz vágta a szer- j számot. Csak a tíz esztendős Ma- ' ráth Józsi mosolyog tartózkodó fölénnyel. Pedig az apja mozdonyvezető, de Józsit nem érdeklik a gépek. Látta ő a papát a mozdonyon. fel is ült melléje egyszer. amikor tolattak, de aztán lekérezkedeitt és elment haza. — Nem tetszik édesapád foglalkozása? — Apám igen, de a mozdony nem. — Hogy-hogy? — Mert anya azt mondta, akármi leszek, csak mozdonyvezető ne! Mert sokat utaznak, apa is keveset van itthon. És én láttam, hogy huzatos a mozdony. Meg télen hideg. Ezért nem szeletem a mozdonyt. Bármennyire is tisztelné a szakmát, nem teheti, mert a mozdony huzatos és a mozdonyvezető keveset lehet otthon. Eszembe jut, valahogy kedvezőbben kellene ecsetelnem Józsi előtt a mozdonyvezető szép és tekintélyes tisztségét, de azt hiszem hiába. A szeretet 1 mélységét és tartósságát aligha lehetne lemérni bármivel is, nyilvánvaló tehát, hogy minden gyerek szereti az apját, de Józsi ragaszkodása ennél is több. A papa ne fázzon és legyen otthon: ez körülbelül Józsi „hitvallása” a mozdonyvezetőséget illetően és talán — saját jövőjét illetően — ezért is keres ő merőben más pályát. Mert Józsinak van már választott „szakmája”. — Szakács leszek ... ö is 'kalimpál lábaival a széken és szemmel láthatóan megmosolyogja meglepett arcunkat. Csillagászok, gépészmérnökök. tervezőmérnökök ülnek itt tulajdonképpen, de Maráth Józsit nem csábítja a technika. — Szakács? — Igen. Már pucoltam otthon hagymát, krumplit és a zsírt is én szoktam kihozná a spájzból. — Tehát minden alapod megvan arra, hogy... — Meg, meg! — kiált fel határozottan és konokul néz a szemembe, elzárva minden további és várható ellenérv lehetőségét. No jó. Az istenért, dehogy beszélném le róla, szakács is kell, de még mennyire, hogy keil, csak éppen ezt a választ az új! ságíró nem kalkulálta be a remélt válaszokba. Vagyis, hogy egy mozdonyvezetővel kevesebb lesz. De hát eme jogoktól — mást sem — a gyerekeket még úgy sem szabad megfosztani. A jövőformálás jogától nem. Rak Ferenc A napokban vonulnak be néphadseregünk legújabb sorkötelesei. A pécsi és baranyai fiatalok katonazenekar kíséretében mennek a főpályaudvarra, ahonnan tényleges katonaidejük állomáshelyére utaznak. Éjjel a — ITT DR. NAGY IBOLYA, ügyeletes tanársegéd. Hogyan? Fulladozik? Mikor lett rosz- szul?.;; Azonnal megyek. Lecsapja a hallgatót, futólépésben haladunk az I-es Belklinika lépcsőin. A kórterem sarkában egy férfi fekszik félig ülő helyzetben, párnákkal feltámasztva. Arca falfehér, tátogva kapkod levegő után. A nővér mellette áll, s vizes törülközőt szorít a homlokára, a többiek pedig az ágyukon ülnek és figyelnek. — A szívem! it, Jaj!:j« Megfulladok. — Nyugalom, nyugalom! Mindjárt jobb lesz! — biztatja a szemüveges doktornő. Megméri vérnyomását, kitapogatja a pulzusát, majd az injekcióstű után nyúl. A reményét vesztett beteg némileg megnyugszik. — Később majd visszajövök! — búcsúzik tőle a tanársegéd, és elindul a szokásos esti vizitre. Minden kór- termbe benyit és megkérdi: — Hogy vagyunk, hogy vagyunk? — Köszönjük jól! — mondják a betegek szívélyesen. >— Valami óhaj vagy kívánság? — Nincs! — válaszolják. Cukrot szopogatnak, hámozott almát eszegetnek, láthatóan jólesik nekik, hogy a tanársegéd foglalkozik velük. Bízón tekintenek libbenő köpenye után. Még hátra van néhány betegszoba, amikor ismét telefonhoz hívják a doktornőt. — Biztosan behoztak valakit — mondja, aztán elsápad az arca. — Már megint fulladozik az a szívbeteg! Visszasietünk az előbbi helyre. A fehér arcú férfi ágyánál nagy tartály áll, a nővér oxigénes tölcsért tart a szája fölé. Ismét vérnyomásmérés, megint a pulzus, majd az orvosnő megszólal: — Most már jobban van. Le sem tagadhatja. — Igen, de meddig? — kérdi a beteg ijedten. — Egyik rohamnak még vége sincs, s jön a másik. Jaj, végem van. — Szó sincs róla! A gyógyszer már hatni kezd! A férfi kéri a nővért, hogy telefonáljanak a feleségének. Hidas, bányaüzem vagy a rendőrőrs.;. Az ápolónő felírja: Hidas, bányaüzem vagy rendőrőrs. Negyedóra múlva már az ambulancián ülünk. Megérkezik dr. Kövesi Gyula klinikai orvos is. Fáradtan néznek maguk elé. Reggel nyolckor jöttek dolgozni, s csak holnap délután mennek haza. Most csend van és néma a telefon. Meddig hallgat még? * TIZET KONGATNAK a város toronyórái, amikor belépek az I-es Sebészeti Klinika kapuján. Szőke, göndörhaju férfi nyújtja a kezét. — Kutas János tanársegéd, — Mi újság? klinikán — Sok a törés. Eddig két lábszár- és egy combcsonttöréses embert hoztak be. Ezenkívül megoperáltunk két vakbeles beteget. — És ez az ember? — intek a tolókocsi felé, amelyen egy elkínzott arcú férfi fekszik. — Valószínű bordatöréses lesz. Azt mondják keresztülment rajta egy Zetor pótkocsija. A tolókocsi közben befordul a röntgenlaboratórium ajtaján. Utána megyünk. Lekapcsolják a villanyt, feldereng a sárgászöldes féry. Először a jobb, majd a bal oldalára fordítják a beteget. Halkan nyög. — Hova valósi? — kérdi tőle a tanársegéd. — Pécsudvard — sziszegi a foga között. Felállítják, s kétoldalról a másik röntgengéphez támogatják. Mellkasátvilágításj Halálos csendben figyelnek, de nem látszik bordatörés sehol sem. A sötét körvonalú szív ütemesen lüktet. — Szerencsésen megúszta — mondja később a tanársegéd: — Hihetetlen szerencséje volt; Ismét az ambulanciára gurítják a tolókocsit, a tanársegéd gyakorlott ujjakkal tapogatja a beteg mellkasát és a hasi részt. A férfi felszisz- szen, majd jajgatni kezd. A tanársegéd gondterhelten néz maga elé. Mi lehet itt a baj? Megsérült a mája talán? — Doktor úr, megint egy vakbeles! Egy kislány! — Már tegnap este sem érezte jól magát! — mondja az édesanyja. — Panaszkodott, hogy szúr; Lázméröt dugnak a gyermek hóna alá. Harminchét egész kilenc tized. Aztán tolókocsira fektetik. A tanársegéd ujjai most az ő hasát nyomogatják. Amikor dr. Kutas ujjai érzékeny ponthoz érnek, a gyermek megrándul. De még a fájdalomnál is nagyobb lehet a félelme. Arcáról legördül egy nagy könnycsepp. — Itt! — mutat a gyermek alig hallhatóan a vakbéitáj felé. i Tizenegy óra ötvenöt nerc. A kislány a műtőasztalon fekszik. Az altatónővér szól neki: — Most pedig számolj írónké! Egy. kettő ..: — Egy, kettő, ... tizennégy, tizen ..., ti.; ; Sárgásszínű jódtinktura. A tanársegéd kezébe veszi a kést. Nulla óra tizennégy perc. A tolókocsi kigurul a műtőből. * HAJNALI KÉT ÓRA. A belklinikán minden csendes. A szívbeteg ember nyugodtan alszik. Két óra után a sebészeten. Ismét egy műtét. Ez már a negyedik. Az operáció másfél óráig tart. Kora reggel, fél öt. A pécs- udvardi ember jobban érzi magát. Most már csak enyhe ijdalma van. A kislánynak sinr- panasza. Ránknéz, bóünt mtán alszik, mint a tej. Magyar László
