Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

4 1964. NOVEMBER 13. napló-----------------------------------------­A vásárlóerő alakulása Baranya megyében A Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Cso­portja a közelmúltban tartott konferencián vitatta meg, hogy miként alakult a vásárlóerő és az árualap helyzete a má­sodik ötéves terv időszakában megyénkben. A vita napirend­re tűzését időszerűvé tette az, hogy a pénz szilárdságának védelme, a vásárlóerő és fe­dezetéül szolgáló árualap egyensúlyának mérése, meg­tervezése, biztosítása egyik legfontosabb gazdaságpolitikai feladatunk. A kérdés idősze­rűségét bizonyítja az is, hogy az MSZMP Politikai Bizottsá­ga a közelmúltban foglalko­zott e témával és fontos ha­tározatokat hozott, amelyek a vásárlóerő és az árualap egyensúlyának biztosítására vonatkoznak. Felvetődhet egy olyan kér­dés, hogy a vásárlóerő és áru­alap helyzetét lehet-e, indo­kolt-e egy-egy terület — ez esetben Baranya megye vo­natkozásában — vizsgálni? Kétségtelen az, hogy a pénz­mozgás nem marad a közigaz­gatási határokon belül és az alapvető tendenciák megíté­léséhez országos adatokra és tájékozódásra van szükség. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az országosan ta­pasztalható irányzatok mellett ne kutassuk az ezzel egybe­eső, vagy ettől eltérő helyi sa­játosságokat annál is inkább, mert az egyes területek gaz­dasági adottságai eltérőek és a oroblémák is esetleg más súllyal jelentkeznek, 165 ezer keresi A Magyar Nemzeti Bánit és a Statisztikád Hivatal adat­gyűjtése alapján készült vá- sárlóeröszámítás azokra a főbb jelenségeikre hívja fel a fi­gyelmet, amelyek a megyei vásárlóerő összetételére, moz­gására nézve meghatározó jel­legűek. A jövedelmi viszo­nyokra nézve jellemző, hogy G megye lakosságának kész- pánzjövedelme a második öt­éves terv eddigi időszakában 23,3 százalékkal emelkedett. Az egy főre jutó jövedelem éves. átlagban 7 százalékkal nőtt. A lakossági bevételek körülbelül 80 százalékban bér­jövedelmekből származnak, amelyekre kedvezően hatott a foglalkoztatottság emelkedése. Az 1360-as népszámláláskor 187 ezer fő volt az aktív ke­resők száma, amely 1964-ig 195 ezerre nőtt. Ennek elle­nére amint ismeretes, nem megoldott a megye munkaerő­helyzete. A termelékenység fejlődésének üteme nem ki­elégítő, ennél fogva a terve­zeti termelésnövekedést sok helyen csak létszámnövelés­sel tudják megoldani. A. munkásutánpátlás számszerű­leg ezt nem fedezi, ugyanak­kor a nyugdíjasok számának évenként körülbelül 10 száza­lékos emelkedése is a munks- képesköfú lakosság korössze­tételének kedvezőtlen változá­sát mutatja. Nehezíti a hely­zetet a nagyarányú munkaerő- vándorlás. Például a megye telepített iparában 1963-ban 12 ezer fő — a munkásoknak több mint egyharmada — cse­rélte fel munkahelyét. Ennél is erősebb a munkaerővándor­lás az építőiparban, ahol a a munkáslétszámnak több mint fele váltja egymást. A murkásrvándorlás okaiként az egyes szakmák között fenn­álló — ném mindig indokolt — bérszintkülönbséget lehet elsősorban megemlíteni. Itt figyelembe kell venni a me­gye ipari munkásainak mint­egy 50 százaléka a bányászat­ban dolgozik, ahol az átlag- keresetek — beleszámítva a hűségjutalmakat is — a többi iparághoz képest magasak. Ez okozza, hogy az átlagkereset memiénkben 1963-ban körül­belül 17 százalékkal haladta túl az országos átlagot. Az egyes ágazatok közötti jelen­tős differenciálódás, amit a szakképzettség és teljesítőké­pességben különbség is to­vább növel, olyan feszültsé­get okoz a munkaerőbe'yzet- ben. pmelynek gw-c -«-.'ll. dása ezúton nemigen . ,'rható. A lakosság jövedelmi viszo­nyainak alakulásánál a jöve­delemforrásokat, bér, illetve paraszti jellegű csoportosítás­ban szokásos vizsgálni, azon­ban számolnunk kell azzal, hogy a jövedelmek rétegek közötti elhatárolása egyre bonyolultabb, mert például a munkabérbevételek jelentős része paraszti jellegű csalá­dokhoz kerül az alkalmazott­ként dolgozó családtagok nagy száma miatt. Miután azonban a két alapvető lakossági ré­teg jövedelmeinek forrását és az elköltés irányát tekintve, ma is vannak sajátosságok, indokoltnak látszik az emlí­tett csoportosítás szerinti elem zése. A parasztság pénzjövedelme Az elmúlt években a me­zőgazdaságban foglalkoztatot­tak száma tovább csökkent. Az 1960-as statisztikai adatok szerint ez az arány 36,3 szá­zalék volt, azonban az 1960— 1963-as évek között 29 száza­lékra csökkent és alatt az idő alatt a mezőgazdaságból élők száma 26 ezer fővel lett ke­vesebb. Mind az országos, mind a helyi statisztikai adatok azt jelzik, hogy a parasztság pénz­jövedelme az elmúlt években a nettó-termeléssel azonos mértékben, sőt időnként ennél nagyobb arányban nőtt. A tsz- ek gazdálkodásának megerő­A munkaegység értéke Egy dolgozó tagra jutó részesedés Egy családra jutó jövedelem Mindamellett a szövetkezeti parasztság jövedelmén belül is differenciálódás mutatkozik, amely az iparban lévő különb­ségeknél is nagyobb. Például 1962-ben az egy tagira jutó részesedés 61.5 százalékkai volt magasabb azokban a tsz- ekben, ahol a tagságnak 80 százaléka részt vett a közös munkában. De eltolódás mu­tatkozik az állattenyésztésben és növénytermesztésben dol­gozók jövedelme között is. A jövedelmi aránytalanságok miatt az ipar munkaerőhely­zeténél is több problémát okoz a tsz-ek munkaerőellátottsá- ga. A szövetkezeti tagság kor­szerinti összetétele évről évre kedvezőtlenebb. Az elmúlt 3 év alatt az átlagos életkor- 8 évvel emelkedett és a kor­összetétel rosszabb az orszá­gos átlagnál is, mert például a 20—40 éves korú aktív ke­resők száma az országos 34 százalékkal szemben 27,5 szá­zalékos részarányú megyénk­ben. A munkaerőhiány azon­ban nem mindenütt tekinthe­tő általános jelenségnek, mert az állandó foglalkoztatás több szövetkezetünkben ma már gondot okoz. A munkaerő­hiány zömmel a munkacsú­csoknál mutatkozik. A mező- gazdasági munkaeröellátottság helyzete alaposabb vizsgálatot igényelne és úgy vélem, ered­ményeket érhetnénk el, ha az időszaki mumkaerőtairtaíék fel­tárásának lehetőségét elemez­nénk. A parasztság jövedelmének további forrását jelenti a ház­táji gazdálkodásból származó termékek értékesítése is. Bár az ilyen jövedelmek részará­nya az utóbbi években foko­zatosan csökken, azonban a tej, tojás, zöldség és gyü­mölcsfélék háztáji gazdaságból történő értékesítése 1963-ban emelkedett. Ezek a jövedelmi források ma is évente több száz milliós nagyságrendben jelentkeznek és a parasztság bevételeinek még több mint 50 százalékát képviselik. A kiáramló vásárlóerő 75 százalékát (orditiák áruvásárlásra Ahhoz, hogy a lakosság vá­sárlóerejének mérvét megha­tározzuk, szükséges, hogy a bevételeket csökkentő, úgy­nevezett pénzügyi kiadásokat, amelyek lényegében szolgál­tatási kiadásokkal — adófi­zetéssel, valamint OTP-hitel­södóse lehetővé tette, hogy a kifizetett készpénz-munkaegy­ség 1960-hoz képest 348 szá­zalékkal emelkedett és a kö­zös gazdaságokból származó paraszti jövedelem mind na­gyobb része készpénzben ke­rül a tagsághoz, amit az aláb­bi számok is igazolnak: Készpénzrészesedés aránya •/„-ban: 1960 45.— 1961 42.2 1962 59.2 1963 68.— Amint ismeretes, a tsz-«k gazdálkodására — eltekint­ve az időjárás okozta nehéz­ségektől — nagyüzemi ter­melés megerősödése jellemző. Az emelkedő áruértékesítés és a jó gazdálkodási eredmények mellett a tagiság jövedelme sok esetben a tervezettet is meghaladta. Ebben nem kis része volt az állami támoga­tási rendszernek (gyenge tsz- ék részére folyósított dotáció), s annak, hogy egyes tsz-ek a megtermettnél nagyobb jöve­delmet osztottak még akkor is, ha ez a mérleghiányhoz veze­tett. (Ezt a jelenséget mutat­ja, hogy például 1963-ban az előző évihez képest a halmo- zatlan termelési érték 10 szá­zalékkal. csökkent, ugyanak­kor a tagok személyes jöve­delme 4 százalékkal nőtt.) A tsz-tagok jövedelmi hely­zetének kedvező változását a következő táblázat számai bi­zonyítják: mi 1962 1063 1983. ér F orint 1961. év •/•­22.31 32.80 34.36 154.— 5.822 8.817 9.502 163.2 7.631 10.800 11.097 154.4 törlesztéssel — kapcsolatosak, figyelembe vegyük. A szolgál­tatásokkal kapcsolatos lakos­sági pénzelköltés összege 1960- hoz képest mintegy 30 száza­lékkal emelkedett. Fejlődés­ben a közszolgáltatások — posta, közlekedési kiadások — képviselik a túlsúlyt. A lakos­ság életkörülményeinek továb­bi javuláséra utal a villamas- energia-fogyasztás emelkedé­se, amely nagyrészt a háztar­tások gépesítésével, tv-, rádió­előfizetők számának növeke­désével arányos. Ugyanakkor azonban a kulturális szolgál­tatásoknál, a színházlátogatás növekedése mellett, a mozi- nézők száma mintegy 30 szá­zalékkal visszaesett. Kedvező fejlődés következett be viszont a lakosság egyéb szolgáltatá­si igényeinek kielégítése terén, amit a helyiipar-politikai ter­vek túlteljesítése is jelez. A megye és Pécs lakossága az egy főre jutó szolgáltatások tekintetében országosan is a jól ellátottak között szerepel. Mindemellett probléma is adó­dik bőven, főleg az építőipar elmaradásának következtében és ezért az évről évre na­gyobb arányban jelentkező családi és társasház-építésá igényeket nem tudják teljes mértékben kielégíteni. A lakosság vásárlóerejének és pénzelköltésének súlya a kereskedelemben jelentke­zik, miután a készpénzbevé­telek nagy részét áruvásárlás­ra fordítják. Baranya me­gyében a kiáramló vásárló­erőnek 79 százaléka 1960- ban a kereskedelmi értékesí­tés révén folyt vissza. Az áruvásárlásra fordított vá­sárlóerő arány azóta csök­kent és 1963-ban 75 száza­lékot tett ki, ami a meg­takarítások országosan is je­lentkező gyorsuló arányára utal. A megnövekedett vá­sárlóerő lekötését a keres­kedelem rendelkezésére álló árualapok növekvő mennyi­dfo. Porszívógép 2.468 Parkettakefélőgép 509 Mosógép 7342 Hűtőszekrény 1895 Motorkerékpár 2220 Személyautó 749 Televízió 8298 Bútor (millió Ft.) 101.5 A készletek összetétele eb­ben az árucsoportban sem teljesen megfelelő. A forga­lom emelkedését motorok, építőanyagok időnkénti hiá­nya akadályozza. sége biztosítja. A kereskede­lem készletei ma 23 száza­lékkal magasabbak mint 1960-ban. Különösen a ruhá­zati és vas-műszaki áruala­pok növekedése volt jelen­tős. Ezek ellenére sem si­került azonban a lakosság fokozódó igényeit számos cikk tekintetében kielégíteni. Az elmúlt években jelentő­sen nőtt az élelmiszerforga­lom, amely a tervezettet is meghaladta. Az élelmiszervá­sárlás növekedése a lakosság átrétegeződésének, a bérből élők részaránya emelkedésé­nek következménye. Ugyan­akkor azonban a paraszti la­kosság is nagyobb mennyisé­get fogyaszt a központi áru­alapból, mint korábban. Az élelmiszerellátás általában megfelelő, a legtöbb alapvető élelmiszerből a kereskedelem kielégítette a szükségleteket. Problémát az időnkénti hús­hiány, főleg a fagyasztott hús nem megfelelő minősége okoz­ta. Nem kilégítő Pécsett és a többi városainkban sem az üzemi étkeztetés színvonala. 1960-hoz képest az üzemi ét­keztetést igénybevevők száma mintegy 38 ezer fővel emel­kedett, ugyanakkor a vendég­látóegységek kapacitása és kor szerűsége főleg Pécsett, nem fejlődött hasonló arányban. A vásárlóerő lekötése a ru­házati cikkek tekintetében már korántsem olyan kedve­ző, mint az élelmiszereknél. A rendelkezésre álló árukész­letek mennyiségben megfele­lőek, azonban minőségben nem. A kereskedelem ruhá­zati készleteinek . összetétele a különböző okokból nem tar­tott lépést az igényeknek di­vat által diktált változása ütemével. Ennek tulajdonít­ható, hogy számos cikk tekin­tetében az állandó választék- hiány jellemző. Az évek óta megoldatlan problémát itt az ipar és a kereskedelem együtt működésének hiányosságai okozzák. A gyártó ipar nyers­anyag, kapacitás, munkaerő- helyzetre való hivatkozással nem mindig a lakosság igé­nyeinek megfelelő termékeket gyártja. Sok esetben jellem­ző, hogy az Idénycikkek a szezon után érkeznek be a raktárakba. A sorozatos hi­bák együtthatójaként mind a kis-, mind a nagykereskede­lem készleteiben növekszik az eladatlan készletek mennyisé­ge, bár ezek forgalombahoza- talára igen sok kezdeménye­zés (szezonvégi vásár, kiáru­sítás, stb.) történik. Évek óta vitatott probléma a ruházati cikkekre vonatkozó részletak­ció bevezetése. Feltehető, hogy egy ilyen intézkedés az ala­csony fizetésű dolgozók hely­zetén javítana és az eladat­lan készletek nagvrészének értékesítését is lehetővé tenné, van azonban olyan — erősen vitatható nézet is — amely szerint az életszínvonal vele­járója, hogy a lakosság ru­házati cikkekből telített, ezért a részletakció bevezetése sem lendítené fel a forgalmat. Erőteljes növekedés követ­kezett be a vegyesiparcikkek készleteiben és forgalmában egyaránt. A forgalom növe­kedése 1963-ban már elérte az ötéves terv végére elő­irányzott szintet. Főleg a tar­tós fogyasztási cikkek köré­ben volt magas az értékesí­tés. Az országos arányokat meghaladó magasabb forga­lom megyénk lakosságának intenzívebb vásárlóerejére utal. Ezt néhány általános fogyasztási cikk értékesítésé­nek következő számain ke­resztül is érzékelhetjük: 1*68. évi eladás Országos eladás 1960. év %-ban 1968. év a 1960. »/„-ban 216.7 186.6 133.9 105.6 119.0 114.4 291.1 258.8 107.4 , 132.2 330.0 351.0 400.3 281.2 133.9 126.4 Meggyorsítani a pénzvisszaáramlás ütemét A lakosság jövedelem-el­költésének aránya azt mutat­Téli divat Idén jól felkészült kereskedelmünk a télre. Az Állami Áru- házban télikabátok, kosztümök, férfikabátok gazdag fazonú skálája várja a vásárlókat. Eszterházi-kockás, elegáns, Egy csinos barna bakfiskabát, szürke férfi télikabát. mindössze 700 forintért. Kezdődik a televízió mezőgazdasági filmsorozata Már az elmúlt évben népsze­rűvé vált műsorszámot újít fel a Magyar Televízió, amikor néhány nap múlva beindítja új mezőgazdasági filmsorozatát. A műsor szerkesztői az első rész­ben — tehát november és de­cemberben — a gépesítést hí­ja, hogy a vásár lóerő-kibo­csátás meghaladja az áruvá­sárlást, ezért a lakosság pénz tartalékai, különösen 1962— 63-as években nagyarányban nőttek. Ezt bizonyítja, hogy megyénk lakosságának taka­rékbetétei 1964-berí már a félmilliárd Ft nagyságrendet is meghaladták. Az egy főre eső takarékbetétállomány pedig megyénkben az országos ará­nyoknál is magasabb. Ez végeredményben pozitív je­lenség, mert a lakosságnak a forint iránti bizalmát iga­zolja. A vásárlóerő intenzívebb lekötése a lakosság kulturál­tabb pénzelköltsésére vonat­kozóan a közgazdászok köré­ben eddig is számos javaslat merült fel, amelyek esetleges gyakorlati megvalósításával érdemes volna foglalkozni, így például: — a lakosság szükségletei­nek, igényeinek szervezettebb felmérése (állandó piackuta­tás), — az ipar és kereskedelem együttműködésének megjaví­tása, — a fogyasztási cikkek fo­kozottabb minőségi ellenőr­zése, vánják több oldalról megköze­líteni. Heti egy adás keretében négy témát dolgoznak fel Az első adásra november 26-án csütörtökön délután 18,2C órai kezdettel kerül sor mp ' nek címe: „A gépek helyes üze­meltetésének feltételei.” — a gyorsforgásű idénycik­kek előállítása érdekében a helyiipar és kiskereskedelem kapcsolatainak szélesítése, — árucikkek kiszerelésének, csomagolásának színvonal­emelése, — kereskedelmi propagan­da, korszerű reklám igénybe­vétele, stb. A lakossági megtakaritások évről évre emelkedő irány­zata — amely országos jelen­ség — az életszínvonal emel­kedésének pozitív irányaként értékelhető. Emellett azon­ban indokolt a pénzvissza­áramlás ütemét — amint ezt a Politikai Bizottság kereske­delemre vonatkozó határoza­tai is előírják — meggyorsí­tani és a lakosság igényeinek korszerű kielégítésével a pénzeszközök lekötését biztosí­tani. E célok elérése érdeké­ben kutatni kell minden olyan lehetőséget, amelv akár az árualapok - összetétele, akár az áruterítés javítása, az árkérdés terén fennálló problémák megszüntetése, a szolgáltatások bővítése és kul­turáltabbá tétele érdekében felmerülhet. Dr. Nagy József

Next

/
Thumbnails
Contents