Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-11 / 264. szám

IW4 NOVEMBER ti. napló 3 1«48 flüiíflrávesszíjyetlsezet! íelvevö- hely működik Baranyában Az elmúlt években Baranyá- lan is megszervezték a fö!d- nd vessző vetkezetek ipari köz­vetítő tevékenységét Az ipa- 'i közvetítő tevékenység a XISZÖV-vel való együttműkö- lésen alapul. Ez a köz­vetítő tevékenység rendelé- elc felvételére, javíttatni, tisz- íHatni való cikkek összegyűl­ésére, azok visszaszállítására 2;\jed ki. 962—63-ban már a megye mgv részét behálózták a kü- önböző iparágak felvevöhe- yei. Jelenleg 1648 földmű- vesszövetkezeti felvevőhely nűködik Baranyában. A kis- pari termelőszövetkezetek ré- ■ íré, 267, a GELKA részére 64. a Patyolat Vállalat részé- e 15, a helyiipari vállalatok észére 74 és a Fővárosi Nyom- I fii pari Vállalat részére 40 ba- ünyai községben gyűjtenek ie különböző, javításra váró tolmikat, vesznek fel megren- lelésekét A lakosság a hetenkénti encLzeres túrajáratok bízlo- kásával fokozatosan megszok- a. sói megkövetelte, hogy a ;özvetítő tevékenységet min­ien községbe kiterjesszék a öl dmű vessző vetkezetek. Így lakült ki a jelenlegi helyzet, nely szerint 319 baranyai köz­égből minden héten rendsze- -s túrajárat viszi el és szél­it ja vissza a javításra átadott ikkeket. A csibék csőrét csonkítják Bárban A szezon végén Igen rossz volt a zöldségtermés — Több millió forintos kiesés konzervgyár tásba n Az igazgató középkorú, zö­mök. fekelebajszú férfi. Egy óra hosszat beszélgettünk a szűk és szerényen berendezett irodában. Szűcs István meg­lehetősen rossz hangulatban volt. Megértettem őt. A Szi­getvári Konzervgyár annak ellenére, hogy még két hónap van hátra az év végéig, már jellegénél togva is „kész” az évi tervvel. Ügy értem ezt, hogy miután a gyümölcs-, zöldségszezon lezajlott, a vég­leges tervteljesítési adatok ki­alakultak, figyelemre méltó Változás már nem Várható. Tavasszal minden szépek leérkezett Szűcs István igazgató ked­vetlenségének egyedüli oka az idei rossz termés. — Üzemünk kapacitása tel­jesen ki van téve az időjá­rásnak. A termés gyenge volt, ezért nem tudjuk teljesíteni forint-tervünket, ezért nem számíthatunk nyereségrésze­sedésre, ezért kellett időszaki munkásaink nagy részét el­bocsátanunk, pedig az év ele­jén arra számítottunk, hogy7 a szezonmunkások zömét vég­re már télen is tudjuk fog­lalkoztatni. Elgondolkozik, majd hozzá­teszi: — Persze az elbocsátásokat illetően speciális helyzetben vagyaink: nem olyan tragikus az ügy. Tudniillik a nyári munkáslétszámunk ezerszáz, a téli körülbelül négyszáz. Tehát hétszáz dolgozónk idénymunkás. Helybeli vagy a környék falavaiból való asz- szonyok, lányok, akik külön­ben minden évben csak fél esztendőre szerződnek hoz­zánk, s szezon végén kilép­nek és csak tavaszon jönnek vissza. Nincs is szándékuk­ban huzamosabb időre mun­kát vállalni. Talán tíz-tizenöt dolgozónk volt, akik rekla­máltak, de elhelyeztük őket a szigetvári fűztelepre, ahol pedig éppen ősztől tavaszig van sok munka. Mindeneset­re, mi nagyon szerettük vol­na télen is foglalkoztatni őket, de ezúttal nem sikerült. — Említette a rossz ter­mést ... — Igen. Nos, kevés termett paprikából. 300 vagon helyett csak 270 vagon jött be, zöld­borsóból negyven vagon esett ki, zöldbabból viszont húsz vagonnal többet dolgozunk fel s ez — bár nagyon keve­set —, de enyhít gondjain­kon. Uborkából viszont me­gint csak nagyon kevés ke­rül feldolgozásra, zöldparadi­csomból előzetes reményeink szerint a rendes terven felül A gazdaság tize «ötezres törzsállományából látják el Baranya, Bács-Iíiskún, Somogy, Zala és Veszprém megye állami gazda­ságait, termelőszövetkezeteit és háztáji baromfitartóit Shaver tojóhibrid-tyúkokkal. A baromfiak közötti gyakori verekedés megakadályozására újfajta módszereket alkalmaznak a tele­pen. Szemellenzővel látják el a jércéket, csőrüket pedig meg­csonkítják. A tapasztalat szerint a verekedésből származó el­hullás rövid idő alatt csaknem teljesen megszűnt. Az új mód­szereket több agráregyetemet végzett fiatal és 33 baromfite­nyésztési szakmunkás-tanuló is elsajátítja a gazdaság üzemé­ben. Kakody Zsófia, a Gödöllői Agráregyetem gyakorló mér­nöke és Grünfelder lűrinc mezőgazdasági szakmérnök, az üzem vezetője, a jércék csőrét csonkítja. Cj gépek 46 millió forint értékben Tíz hónap alatt 46 millió Jo­int értékű gépet készített a ’écsi Sopiana Gépgyár, s eb­éi 21 millió forint értékűt x portra szállítottak. A gyár :iei fő profilját a konzervipari lépek alkotják, de emellett készítettek húsipari gépeket is. októberben például Uian-Ba- orba egy vágóhíd felszerelésé- icz szükséges komplett gép- or, szállítottak. A Szovjetunió részére évek ta készítik a zöldborsó voná­st. Az első negyedévben larminchármat szállítottak ki. lét zöldborsó vonalat rendelt .engyelország, egyet pedig Csehszlovákia. Jól beváltak a öldborsó-töltő gépek is. Bul­Előkészítő tanfolyam a Felsőfokú Pénzügyi Számviteli Szakiskolára A Felsőfokú Pénzügyi Szám­iteli Szakiskola felvételi vizs- ára előkészítő tanfolyamot in- ít Pécsett az 1965/1966. tanévre. A felvételre jelentkezők mate- natlkából és történelemből fel­tételi vizsgát tesznek. Előkészítő tanfolyamra jelent- :ezést november 15-ig kell a laranya megyei Tanács VB Pénzügyi Osztályra Pécs, Szé- henyi tér 9. szám III. emelet 125. szoba) Szabó István sze- riélyzeti és oktatási főelőadónak küldeni. Jelentkezési lapot és egyéb fel- llágosítást nevezett ad. A Felsőfokú Pénzügyi Számvi­teli Szakiskola (Felsőfokú okta- ási intézmény) felsőfokú vég- stlségű pénzügyi és számviteli zakembereket képez. A hallga- ók a tanulmányok befejezésével llamvizsgát tesznek politikai azdaságtan, számvitel, pénzügyi smeretek, valamint ügyviteli ter- ezés és gépesítés tárgyakból és nnek alapján jogosultak mind- zon munkakörök betöltésére, melyek a felsőfokú iskolai vég- ettséghez, továbbá mérlegképes iKpwelőí és ügyvitel szervezési zakképesítéshez vannak kötve. A szakiskola pénzügyi és szám­ileli szakkal működik. énzÜgyi szakon az álüamha- fclmi és államigazgatási szer­ek, kulturális, jóléti, kutató és tb. intézeteK, a számviteli szá­ján az Önálló elszámolás rend- zerében gazdálkodó vállalatok, tezőgazdasági üzemek részére épez a szakiskola felszőszintű épzettséggel rendelkező pénzügyi s számviteli szakembereket. emséit jelenleg kihelyezett, le- : >>ő tagozat működik. Az elő- :észitő tanfolyam részvételi díja W) Ft. Az oktatás megkezdése lőtt egy összegben fizetendő^ A* iőkészitő tanfolyam WB& #b~ gária részére ötöt szállított idén a pécsi üzem. Idén megkezdték a doboz- töltő és dobozzáró gépek. „0” szériájának készítését. A ter­vezett 5 dobozzáróból egyet, töltőből pedig hármat készí­tenek még a hátralévő időben. Ez a két fajta, automata és félautomata gép a szakembe­rek véleménye szerint komoly érdeklődésre tarthat számot. Az üzem dolgozói már a ta­vaszra készülnék. A lipcsei vásárra, kívánják elkészíteni a vágóhidak berendezéseinek egyik Jontos részét, a hidrauli­kus kezelőjárdát, amely lénye­gesen megkönnyíti a vágóhi­dak dolgozóinak munkáját az­által, hogy a kellő magasság­ba emeli fel a dolgozókat. Év végéig még tízmillió fo­rint értékű gép hagyja el a Sopiana Gépsorát. Négyes találat Sárin A lottó 44. játékhetén is­mét rámosolygott a szerencse Baranyára. Rostás Dezső és nyolctagú kollektívája — va­lamennyien sásdi lakosok — négyes találatot értek el a lot­tón és ezzel 155 200 forintot nyertek. Ezen kívül tíz hár­mas és 24 kettes találatuk van. A lottónyeremény össze­ge körülbelül 163 000 forint. A kollektíva már évök óta állandóan játszik heti 180 da­rab szelvénnyel. A szerencse már előbb is kedvezett nekik, ugyanis a lottó-jutalomsorso­láson is nyertek tavaly egy 10 ezer forintos vásárlási utal­ványt, idén pedig egy nagy- képernyős Duna televíziót. A mostam lottónyeremény kifizetésére csütörtökön este háromnegyed 7 órakor a sás­di moziban kerül sor, ahol a kollektíva tagjai átveszik a I nyereményt. meg húsz vagonra számítót- [ tunk és kiderült, hogy ősz- ' szesen lett csak húsz vagonra- való. Szárazván üfon háromheti w — Mi okozta ezt a termés- kiesést? — Tavasszal nagyon szé­pen indult minden. De aztán a nyáron először jött a szá­razság. utána meg hirtelen a háromhetes eső. Vagy elrot- \ hadt a zöldségféle kint a föl- | dön. vágj7 nem érett be. sz uborkát a pe-ronoszpúro pusz­tította. — Gyümölcs? — Valamivel jobb volt mint a zöldség, de közel sem anv- nyi, amennyire számítottunk. A meggynek csak ötven szá­zalékát tudtuk beszállítani az. üzembe, több nem termett. Alma és őszibarack is kevés volt, szilvából viszont vagy hatvan százalékkal termett több. De hát a szilva közel sem olyan értékes gyümölcs mint a többi. Hiszen a mevay bői ötféle készítményt állít­hatunk elő, a szilvából csak kettőt, befőttet és ízt. Ez pe­dig nagy különbség. — Mennyi volt az éves fo­rint-tervük? — Száznyolc millió forint, de húsz-huszonkét millióval sajnos adósak maradunk. — önök az alapanyagot termelőszövetkezetektől, álla­mi gazdaságoktól kapják. Mi­lyen mértékben károsultak? — Egy péLdát mondok, csak a borsóval kapcsolatosan. A tavaszi, előzetes elképzelések alapján, ami persze reális volt, mert nagyon szép ter­més ígérkezett, holdanként ti­zenkét mázsa borsószemre, te­hát nem hüvelyesre, hanem szemre, számítottunk. Lett hét mázsa. Kétezerötszáz forinttal kevesebb jövedelmük lett a szövetkezeteknek holdanként. S számítsa ki, milyen komoly összeg ez, amikor hat ter­melőszövetkezet és egy állami gazdaság 750 holdon termelt borsót üzemünk részére. De ez még semmi, mert a felére csökkent borsószem termés után fele annyi borsószár ma­radt a földeken, mint ameny- nyire számítottunk. Ugyanis a mi gépeink „aratják” a bor­sót, a borsószár sílótakar- mányként marad meg a gaz­daságok tulajdonában. Ennek a takarmánykiesésnek pénz­beli kárértékét csak ők tud­nák megmondani. De hason­lót mondhatunk más árunál is. Képzelje el, hogy — ez személyes tapasztalatom egyéb ként — a Zengőaljai Állami Gazdaságban vagy a Pécsi — Karcsival utaztam tegnap a bako­nyái buszon. Látom, hogy lóg az orra; kérdem is, hogy mi lelte. A kovács- szénási fiatalember panaszkodott, hogy nagyon unja már az utazgatást a falu­ból be az üzembe, este pedig vissza. Hát akkor miért nem jössz haza, kér­dem a fiút, kell a fiatal erő a szövet­kezetben. Erre meg azt válaszolja, hogy a szövetkezetben nincs biztos havi ke­reset, amit adnak, az se sok. Hát most vajúdik az utazgatás, az üzem és az otthon, a tsz között. Sok ilyen fiatal van Abaligeten és környékén ... Nem az abaligetl tsz elnökével be­szélgettem erről, hanem a községi ta­nács elnökével, Somogyvári Jánossal, aki nemcsak ismeri, hanem elemzően foglalkozik a kicsi hegyháti falvak problémáival. Azazhogy egyetlen fő probléma van most errefelé — másutt is megtalálható probléma: a munkaerő- hiány. Ez a sarkköve mindennek, a tsz-ek boldogulásának, a tagok na­gyobb jövedelmének, az egykor híres hegyháti állattenyésztésnek. — Nézze, az abaligeti tsz-ben 59 év az átlagos életkor — mondja Somogy­vári. — Igaz. nem nagy területen gaz­dálkodnak. mindössze 3?5 hold szántó­juk van, de ha csak tíz hold volna, azt is meg kellene művelni. A fiatalok elmennek Pécsre, Komlóra, a vasút­hoz, a bányába. A napokban készítet­tem egy statisztikát a szakszervezetnek nyolc község lakóiról. Magam se hit­tem volna, hogy a nyolc falu alig két­ezer lakójából 216 üzemi dolgozó. Me- csekrákoson például mindössze egy férfi dolgozik a szövetkezetben. Van olyan falu, ahol októberben csak hat Utazgatás helyett munkaegységet szereztek a tagok a kö­zösben. Elszomorító. — Ötvennégy éve élek ezen a vidé­ken. Kovácsszénáján születtem, itt gazdálkodtunk, elsősorban állatokat tartottunk. Emlékszem, hogy ezen a vidéken egy-egy gazdánál 20—30 jó­szágot is tartottak. Ma Mecsekrákoson 25 tehén van és a tervkészítéskor lát­tam a fejlesztési adatokat: jövőre ha lesz 45 szarvasjószáguk, akkor jó. — Talán a sertésállomány pótolja a kiesést. — Nehogy azt higgye! Az elmúlt években leállították nálunk a sertés- tenyésztést azzal, hogy nincs elegendő abrak a hizlaláshoz. Most pedig kitű­nik, hogy nálunk is lehet 30—40 má­zsás átlagtermést elérni kukoricából. A szemlélet mindig akkor helyes, ha a gyakorlat alátámasztja. Úgy látszik. Abaligeten a számítások nem váltak be. Talán mégis lehetne itt sertéssel foglalkozni. — Mi hát akkor a megoldás? — Szerintem alulról kell kezdeni. Jó takarmánytermeléssel megalapozni is­mét a hegyháti állattenyésztést. — Például? — Elsősorban pillangósokkal, mert ha rossz szénával választjuk el a bor­jút. csökött marad. Magam is állatte­nyésztő voltam, kiállításon is jártak az állataim, de egyéni koromban is hallottam olyanról, aki állattenyésztő­nek vallotta magát és magas jászolhoz kötötte a borjút. A jószág evéskor fél- ágaskodott, eltelt levegővel, elpocako- kosodott, sarlós lett a lába és púpos a háta. így nem lehetett minőségi álla­tot nevelni. — És mi legyen a folytatás? ■— A gépesítés. A fiatalok majd csak akkor jönnek vissza szívesen a faluba, a tsz-be, ha itt is találkoznak a tech­nikával, amiről annyit hallanak, olvas­nak. Az üzem — ha távol is van, ha sok szabad időt vesz is el tőlünk, mé­giscsak „előkelő” szakmát nyújt, mégis­csak havi fixet fizet. Nálunk mi van? Abaligeten egy saját gép és 45 fokos lejtők. Régen kapával is megmunkál­ták, ma nincs hozzá elegendő gép. Valaki azt mondta a napokban, hogy ...egyes tsz-ekben a tagok a háztá­jiban kidolgozzák magukat és csak a maradék energiát viszik a közösbe!” Nem valami irtózás ez a közöstől — azon már a tagság nagy része túl van. inkább a biztosabb jövedelem megszer­zése hajtja őket. Ezért helyes a törek­vés a szövetkezetekben, hogy rendsze­resen, garantáltan bérezzék a tagokat. Somogyvári János is erről beszélt a vé­gén: megteremteni a jövedelem alap­ját, a hegyháti híres állattenyésztést, azután jó jövedelem biztosítósával meg­kötni a fiatalokat a falvakban. — Higgye el, sok közöttük az inga­dozó, aki első szóra jönne, de ehhez az „első szóhoz” valamit nyújtani is kellene, ha nem is annyit, mint az üzem, a bánya, de többet, mint ma. fis akkor a Karcsi sem utazgatna Kovácsszénája és Bakonya között lógó orral — mindennap.-;; Kertészeti Vállalat földjein a nyár elején olyan dús para­dicsomi érmés Ígérkezett, hogy egy-egy tövön hat-hét kilóra való paradicsomot becsültünk. Különben ha jól emlékszem, csak 1958-ban volt az ideihez hasonló rossz termés. Miért vn*! kevés miW Ezután más, bár szakma problémákról beszélgettünk Véleménye szerint még min­dig nem tanultunk még oko­sam kereskedni és ez elma­rasztalóan hat ki az Iparra i; — Ismeri a zakusZkál. c. t a nagyon ízletes, nagyon táp­láló, lőszerrel vegyített, zöld- féleségekkel megtöltött, papri­katermékünket? Szovjet meg­rendelésre ismét vágj’ kétszáz­hetven vagonnal, gyártunk, jövő héten kezdjük cl. eltart tavaszig. Mellesleg szólva, ez a téli „főprofilunk”, s ígj’ több száz dolgozónkat tudjuk fog­lalkoztatni szezon utam is. Ezt a zakuszkát mi hazaj forgal­mazásra is gyártanánk, de a kereskedelem túlzottan óva to; és nem igényli. Pedig tudom biztosan, hogy a fogyasztók­nak Mene. Csak persze rek­lámozni kellene, de hát erről szó sincs. Mondhatok más pél­dát is. Ez év január elején a Szovjetunióból sózott héring érkezett, nem tudóm mar hány vagonnal, de meglehető­sem nagy tételben. A heringe; a konzervgyárak, különböző el járással feldolgozzák ruszii- nak, vagyis hagymás halnak, ízletes, tápláló, jó eledel, egyébként téli, kora tavaszi eledd. Az Élelmezésügyi Mi­nisztérium konzervipari főosz­tálya felkérte az összes kon­zervgyárakat: njllatkozzanak, mennyit vállalnak? Mi vallat­tunk például tíz vagonnal. A felmérés után a tröszt beje­lentette a Belkereskedelmi Mi­nisztériumnak, miről vám szó. A minisztérium szántén kör­kérdést intézett a megyei ? fővárosi kereskedelmi szer­vekhez: mennyit igényelnek, azaz, ismerik a fogyasztók kí­vánságát, ennek alapján je­lentsék a szükséges mennjl- séget Itt bukott el a dolog: minimális mennyiséget rendel­tek, mert félteit, hátha a nj7a- kukon marad, mert március végéig nem tudják eladni. A kereskedelem tehát lemondott róla. A hsgymaiigy margóiéra — Mi lett a haliad? — Nyár közepéig hűtoházal-: ban tárolták és azt hiszem a közelmúltban kezdte él fel­dolgozását egyik konzervgyá­runk. De a mélyhűtés nagyon drága dolog egyszer, másod­szor pedig a nagy mennyiségű had élfoglalta a hűtőteret ép­pen nyáron, szezon közepén. Nem beszélve arról, hogy hagymáshal ne«n jutott a fo­gyasztóknak, holott keresett, élelmiszer. Végezetül még él­mondanám önnek: furc&álloí- tam azt a haigymaügyet, ame­lyet a Dunántúli Napló is a közelmúltban megírt. Tudja, a belvárdgyulai ügyről van szó. Vitatkoztak a több vagon hagyma sorsa, fölött, ahelyett, hogy szépen elküldték voűna a Kecskeméti Konzervgyárnak | szárításra. í — A Szigetvári Konzerv - j gyárnak nincs száritó-beren- I dezése? ! — Nincs. Különben lehetne, mi szívesen szárítanánk zöld- ; ségféleséget, sárgarépát, zel- 1 lert, hagymát, egyebeket és : kis műanyagzacskóban adnánk : át a kereskedelemnek, mint b | kecskemétiek. De az a baj. hogy a kereskedelem nem j reklámozza a szárított zöldsé- i get, ezért nem is igen lehet ! kapni. Pedig a tápérté kábái i mit sem veszít. És persze. ",7 is köztudomású, hogj7 a iéii hónapokbant minden etz er­dőben iciseb b-n agy ob b zavaró.-: vannak a zöldségellátásban. Ha van is friss zöldség, azt a magánkereskedők árulják a piacon borsos áron. A szári- ’ tott zöldség árusítása te1'át ráadásul árcsökkenést is eiő- : idézhetne, aminek az asszo­nyod nagyon örülnének. Stab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents