Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-11 / 264. szám
4 napló 1964. NOVEMBER EL ÜiQbb éles vita 1 S“T'et pariam*"‘i ónország lángokban 'wr Jß wer mw « Moszkva: A Szovjetunió “ ” a CDU vezetőségében j Legfelső Tanácsának Elnöksége december 9-re összehívta a Legfelső Tanács 5. ülésszakát. Adenauer párizsi útja PÁRIZS: K. ADENAUER nyugatnémet ex-kancellár (balról) nov. 9-én az Elysée- palotában DE GAULLE francia elnökkel (jobbról). Középen M. KLEIBER, az NSZK párizsi nagykövete, a háttérben (félig takarva) H. KRONE, az NSZK Szövetségi Védelmi Tanácsának elnöke. i bolíviai katonai junta rendeietei La Paz (MTI): Mint az AP jelenti, a Bolíviában hatalomra került katonai junta kedden két rendeletet bocsátott ki. Az egyik rendelet intézkedik az úgynevezett politikai ellenőrzési osztálynak, a megbuktatott Victor Paz Es- tenssoro volt elnök titkos- rendőrségének megszüntetéséről. A második rendelet hatálytalanítja az előző kormány által kijelölt diplomáciai képviseleti vezetők hivatalban maradását. A két intézkedésnek — mutat rá az AP — az a célja, hogy megnyerjék a politikai pártok támogatását. Bonn: A CDU képviselői frakciójának elnöksége hétfőn ülést tartott. Amint később k: szivárgott, az ülésen újabb éles szóváltásokra került sor, elsősorban Schröder külügyminiszter és Gerstenmaier, a Bundestag elnöke között. Schröder ugyanis szemére vetette Gerstenmaiernak, bngv a Bild-Zeitungnak ív1 ott nyilatkozatában hátha t*madta a kormány polifi- héJét és meggyengítette tár- «•„nlós? pozíciófát a francia kormánnyal szemben. Sohrödernek Gerstenmaier ma betartását bíráló szavaihoz Erhard kancellár is csat- tfj'-r,rntt Barzel. a CDU kén- 1,:.—i^í csoportjának elnökhe- lv^Hese viszont ellentámadást Schröder ellen és ki- ipi-ntette: a külügyminiszter is hibát követett ek amikor e«y mainzi lapnak adott nyilatkozatában bírálta Ade- na”°rt. énpen akkor, amikor a volt kancellár Párizsban D" otanlle-lal tárgyalt. o-bröder — aki a ..fellazító"” szükségességét már több- ízv'”ri haneoztatta — ebben a nyilatkozatában egyrészt Adenauer legutóbbi tevékenvsé- gé* bírálta, másrészt amellett szánt síkra, hogy N vuea t-Németorszá en ok „meg kellene Javítani kapcsolatait a szocialista országokkal** és a kormánynak „keresnie kel) a lebe- t^«éeet az úi szóvvezetőkkel való párbeszéd megindítására”. Sohröder ugyanakkor síkra- szá'if az „össznémet párbeszéd” mellett is és kijelentette; — Egyre erősebben ki kellene használnunk azokat a lehetőségeket. amelyeket a másik oldalon élő honfitársainkkal való összeköttetések és kpnnsolatok nyújtanak száné-”kra. a Frankfurter ATleemeine ?e=tnng a kormánypártokon be’ül folvó vitával kapcsolatban arról ír: Bonnban Pchrö- den közeli bukását jósolgatják A külügyminiszternek azért kellene távoznia, mert kegy vesztett lett De Gaulle előtt és sokan azt hiszik, hogy Schröder távozása megjavíthatná a francia—nyugatnémet kapcsolatokat. Párizs: Adenauer néhány órával meghosszabbította párizsi tartózkodását, hogy kedden délelőtt még egy megbeszélést folytasson De Gaulle- lai A francia köztársasági elnök és a volt nyugatnémet kancellár eszmecseréje nem egészen egy óra hosszat tartott. A kiszivárgott hírek szerint a megbeszélés középpontjában a mezőgazdasági piac kérdése állott. De Gaulle azonban nem titkolta, hogy a multilaterális atomhaderő tervében látja a francia— nyugatnémet együttműködés és Kis-Európa politikai egyesítésének első számú akadályát. Schröder külügyminiszter említett nyilatkozata, amelyben éppen Adenauer „békéltető kísérlete” idején támadta a francia kormányt, kínos hatást keltett Párizsban. Megerősítette a francia kormánynak azt a véleményét, hogy Bonn külpolitikájában több egymást keresztező irányzat érvényesül, ami megnehezíti a párbeszédet a | két szövetséges kormány kö- | zött. A degaulleista Nation keddi kommentárjában ismét élesen bírálja az Erhard-kormány el- lentmnodásoktól terhes politikáját. Bonn arról beszél, hogy meg akarja javítani viszonyát keleti szomszédaival, ugyanakkor sürgeti a multilaterális atomhaderő tervének megvalósítását, ami nehezen egyeztethető össze a Német Szövetségi Köztársaság ígéretével, hogy lemond az atomfegyverkezésről — hangoztatja a lap. Lapzártakor érkezett Közlemény az SZKP és a szovjet kormány vezetőinek az NDK párt- és kormányküldöttségével folytatott tárgyalásairól Moszkva: Kedden, november 10-én az SZKP és a szovjet kormány vezetői Moszkvában tárgyalásokat folytattak a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségével. A tárgyalásokon szovjet részről Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Koszigin, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a szovjet Minisztertanács elnöke, Mikojan, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, Podgornij. az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, Andropov, az SZKP Központi Bizottságának titkára és Gromiko, az SZKP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter vett részt. A Német Demokratikus Köztársaság részéről a tárgyaláson részt vettek Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke és Willi Stoph, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök, a küldöttség vezetői, valamint a párt- és kormányküldöttség tagjai, köztük Lothar Bolz külügyminiszter. A barátság és a szívélyesség légkörében és a nézetek teljes azonossága jegyében lefolyt tárgyalásokon megvitatták az SZKP és az NSZEP kapcsolatainak, a Szovjetunió és az NDK sokoldalú együttműködésének további fejlesztését, valamint a két ország pártjai és kormányai szempontjából közös érdekkel bíró néhány más kérdést. Az utóbbi napok ismét egy olyan orsizág nevét dobták a világlapok első oldalaira, amelyről már esztendők óta csak nagyon keveset lehetett hallani. Laíin-Amerika egyik legkülönösebb országa, Bolívia, forradalmi harcok középpontjába került. Olyan helyzet alakult ki, amelyhez hasonló Kuba kivételével még nem volt tapasztalható sehol a latin-amerikai kontinensen. A helyzet különleges voltát földrajzi tényezők, valamint a közelmúlt története magyarázza. A földrajzi tényezők közül a legfontosabb, hogy (a gazdaságilag sokkal jelentéktelenebb Paraguayi»] eltekintve) Bolívia Latin-Amerikának egyetlen tengerpart nélküli országa. Ez sok szempontból hátrány, vannak azonban előnyei is. Ami a közelmúlt történetét illeti. Bolívia helyzetében az a különleges, hogy a munkás- mozgalom és a demokratikus erők összefogása itt egy Ízben már elért igen jelentős eredményeket. A tömegmozgalom harci célja éppen az volt, hogy kiszorítsa a bitorolt hatalomból azokat, akik ezeket az eredményeket elárulták és eltorzították. Az 52-es fordulat A jelenlegi események politikai gyökere voltaképpen az 1952-ben lezajlott fegyveres felkelés. A „Nemzeti forradalmi mozgalomba” tömörült haladó erők akkor a felkelés során szétzúzták az országban fennálló katonai diktatúrát. A mozgalom fő ereiét a brazíliai ón, — wolfram — és antimon- bányák munkásainak fegyveres miliciái alkották. Ez a felkelés emelte voltaképpen hatalomra Paz Es‘ enssoro elnököt. Estenssoro politikai al- í katát tekintve akkor még re- ! formhajlandóságú polgári po- ! litikus volt, aki 1946-ban a katonai diktatúra miatt száműzetésbe kényszerült. Az 1952- es események jelentősen megváltoztatták Bolívia gazdasági ás politikai arcát. Ez az ország a latin-amerikai földrész ígyik legfontosabb érclelőhelye. Valóságos „bányász ország”: a kapitalista világ ón- src termelésének 15—18 százalékát, az antimontermelés 15. a wolframtermelés 10 százalékát szolgáltatja. 1952-ig a bolíviai bánvatröszt tulajdonában volt. 1952 után a legnagyobb bányákat kisajátították. Ez akkor — a hidegháború isúcspontján és nyolc e'zten- lővel Kuba előtt — rendkívül íaladó és bátor politikai tettlek számított. 17 ishinglon „sztrájkba lép" Természetes, hogy ettől kezd re az amerikai imperializmus ;gész gazdasági és politikai ;épezetének súlyával ránehe- sedett Bolíviára. A ga^d-oázi j nódszer lényege az voüt, hogy .tőkesztráikba” és „piac- ztrájkba” kezdtek az államosított bolíviai ónbányákkal zemben. Ez azt jelentette: az illamosított bányák hirtelen rós tőkehiánnyal voltak fénytelenek megküzdeni, s igyanakkor jelentősen meg- zűkültek a felvevőpiacaik is. Vz ércexport több mint 60 zázalékát addig az Egyesült I Ulamok vette át. ‘ E gazdasági-politikai hsa négy esztendeje során Esten« soro elnök mindinkább jobbr csúszott. Hivatalosan ezt „védhetetlen” amerikai nyc mással indokolták. Valójába azonban annak volt dönt szerepe, hogy Estenssoro é rendszere nem akart t- ner mert támaszkodni azokra társadalmi erőkre. amely hatalomra segítették. Az eve meny így az 1956-os bilíviai amerik9 ......... rr '■ '• »*. . lázadóból” egycsapásra amerikaiak kedvencévé te1 Estenssoro elnököt. A k< mánv kötelezettséget válli arra, hogy a megkezdett : lamosítást és földreform nem folytatja tovább. Ugya akkor újra megnyitották kapukat a külföldi — els sorban amerikai — tőke t áramlása előtt. 1961-ben e nek a folyamatnak újabb í lomása volt az úgynevez« „háromszög-művelet”. Enn< során az USA. Nyugat-Ném« ország és az Amerika-közi U lesztési bank „hármasfogat hiteleket ajánlott fel Bolívi nak. A hitelek egyik feltét« volt, hogy megerősítik és Egyesült Államok katonai al démiáin kiképzett tisztek v zetése alá helyezik a hadser get, amely az 1952-es forr dalmi fordulat idején jelent sen meggyengült. Zuhanás jobbra Estenssoro ezt a feltételt elfogadta, s ettől kezdve me gyorsult Bolívia „zuhanása” vissza a katonai diktatúra < az önkényuralom felé. Enn< a zuhanásnak „megpecsétel se” volt az 1964-es választ? amelyen Estenssoro volt i egyetlen elnökjelölt. Alel no nek Barrientos Ortuno fcábo nokot. a légierők parancs» kát jelölték, mintegy bizonv tására annak, hogy az elnö karosszék mögött a tényleg tatalom a hadsereg kezébe van. A választást az összi ellenzéki párt bojkottálta. nájustól kezdve Bilíviábí pattanásig feszültek a polií íai szenvedélyek. Ősszel a: Jtán Estenssoro egy állitól; ?©s „puccs” ürügyén rendk /üli állapotot hirdetett az o szágban és deportáltatta i ellenzék több vezetőjét. I /olt a kirobbant és mindmá ártó kormányellenes mozgí om közvetlen oka. A tömegek harcának vivmi íyait éláruló Estenssoro-rene izert most egyik oldalról órradalmi mozgalom hullám — a másik oldalról pedig polgári hatalom formáit is e íajító militarista klikk os »mólja. Ez a klikk múlt h< ien puccsot hajtott vég» nert úgy vélte, hogy Esten: oro fél-katonai módszereivi nár nem lehet feltartóztati 1 tömegmozgalmat. Az elnö izámüzetésbe kényszerült, s :ör bezárult. A hatalom est :sán újra marakodó militari« a klikkek állnak. A mélj >en természetesen törettem olytatja harcát a tömegm™ falom. S az előzmények vili cosan mutatják: nem egvsz« ■flen egyetlen törvénytelen al ió feletti felháborodásró1 va zó. — Hanem arról, hog ’isszafordítsák azt a reakoV olyamatot, amely az utóbl 2 évben az önkény és a ka onai diktatúra karjaiba löl itrí ni' S/udáni |efentési: Ismét feszült a helyset Szudánban, ahöl az október 21-i felkelés megdöntötte a katonai rendszert és polgári kormánykoalíciót állított az ország élére, ismét feszült a helyzet. A hétfői nap zavaros eseményeiről nehéz pontos képet nyerni, annál is inkább, mert az egyetlen hírforrás, az omdurmani rádió maga is több ízben egymásnak ellentmondó jelentéseket sugárzott az eseményekről. A délutáni órákiban arról adott hírt, hogy „reakciós katonai államcsíny” készül, harckocsik vonulnak a Rádió épülete és a középületek ellen, majd a kormányhatalmat gyakorló „nemzeti front” nevében felszólította a lakosságot, vonuljon az utcákra, tüntessen és védelmezze meg a fenyegetett középületeket. Egyben általános sztrájkra hívta fel a dolgozókat. Rádiófelhívás eredményeképpen — nyugati hírszolgálati irodák értesülése szerint Leugrott az Eiffel-toronyból — életben maradt Párizs: Az Eiffel-torony 338. számú öngyilkosjelöltje egy Christine nevű 17 éves háztartási alkalmazott. A lány szerelmi bánatában levetette magát a torony 57 méter m?ga- , san lévő első teraszáról. Egy személyautó tetejére esett. A ko- [ esi teljesen összetört, még az alváz is elgörbölt, a leány azon- ; ban csodálatos módon életben maradt, mert az autó rugalmas j te*oip lefékezte az esést. Ez az első eset, hogy valaki leugrott az Eiff el-toronyról és nem halt meg. — mintegy 60 ezer ember gyűlt össze Khartoum, a főváros utcáin, a Rádió épülete és a kormányhivatalok közelében. Röviddel később ugyancsak az omdurmani rádióban maga a tájékozitatásügyi miniszter cáfolta meg az előző bejelentést. A miniszter Khetmai Khalifa miniszterelnök nyilatkozatát ismertette, amely szerint a kormánynak nincs tudomása a tervezett államcsínyről. Felkérte a lakosságot, őrizze meg nyugalmát és ne adjon hitelt az áttlhfreknek. Annyi bizonyossággal megállapítható a jelentésekből, hogy a kormány a hétfői nap során — négy órás miniszter- tanács után — elhatározta Abdel Rahman hadseregfőparancsnok és más katonatisztek leváltását. Abdel Rahman október 27-én vette át a főparancsnokságot Hosszan Besir tábornoktól, a régi rendszer egyik támaszától, akit vasárnap a megbuktatott katonai főtanács hat másik tagjával együtt letartóztattak. Ugyancsak letartóztatták a rendőrség két magasrangú vezetőjét. Az események előzményeiről szólva az AP elmondja, hogy a feloszlatott katonai főtanács hét tagja három nappal ezelőtt beadványt intézett a kormányhoz és ebben a kormányzatnak és a hadseregnek „a kommunistáktól való megtisztítását” követelte. Mint ismeretes. az október 31-én uralomra jutott polgári kormánynak négy kommunista tagja van. Az elrendelt letartóztatások tehát lényegében egy újabb készülő katonai államcsínyt fojtottak el csírájában. Az ADN kairói jelentése szerint Khetmai Khalifa miniszterelnök nyilatkozatot adott az AJ Akhbar című egyiptomi újságnak. Hangoztatta, hogy a katonai rendszernek októberben történt megdöntése fordulópontot jelent Szudán történetében. Azóta lépések történtek a katonai kormányzat teljes felszámolására. Megjegyezte a miniszterelnök, hogy Abbud elnök együttműködik a kormánnyal az alkotmányos parlamenti rendszer helyreállításában. Végül bejelentette, hogy parlamenti választásokat fognak rendezni. A hadsereg 120 tisztje, aki támogatta az októberi felkelést a katonai uralommal szemben, azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, létesítsen „tisztogató bizottságot” a hadsereg kebelében és biztosítsa, nehogy egy újabb államcsíny megfoszthassa a népet az októberi forradalom demokratikus vívmányaitól. A szabadszentkirályi Uj Élet Termelőszövetkezet 20 VAGON TAKARMÄNT- RÉPÁT ÉRTÉKESÍT. Érdeklődni lehet a 12-es telefont». Szabadszent- király* A japán miniszterelnök sajtóértekezlete Szato, Japán új miniszter- elnöke sajtóértekezleten körvonalazta kormányának bélés külpolitikai programját. Hangoztatta, hogy Japán az eddiginél nagyobb mértékben kíván részt venni a nemzetközi politikai életben. A béke fenntartása nem csupán az atomhatalmakra tartozik — mondotta. Továbbra is ellenezzük az atomrobbantásokat, és azt, hogy atomfegyvereket szállítsanak az ország területére — tette hozzá. A japán miniszterelnök ugyanakkor kijelentette, hogy a kormán)* az érvényben lévő japán—amerikai katonai szerződés alapján engedélyezi, hogy amerikai atomtengeralattjárók látogassák meg Japánt és állomásozzanak Japán kikötőkben. Ismeretes, hogy az amerikai atomtengeralattjárók ügye sorozatos, és heves tüntetéseket váltott ki Japánban. Szato azzal igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, hogy „minden óvintézkedés megtörtént” a sugárveszély leküzdésére — Áramszünet lesz november 11-én 7—17 óráig kábelszerelés miatt a Kossuth Lajos u. 24—4«-ig, 19—49-ig, Zetkin Klára u. 1, 3, 2, 4. szám, Lyceum n. 1, 3, S, 7, Perczel u. 33, 35. szám és János utcában.
