Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-07 / 262. szám

A NAGY VERSENY Aki a Téli Palotát ostromolta A két világrendszer, a ka­pitalizmus és a szocializmus gazdasági versenye negyven­hét esztendeje kezdődött, ami­kor a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom eredménye­ként Oroszországban megszü­letett a földkerekség első munkás-paraszt állama. A START Szovjet-Oroszország súlyos örökséget kapott a régi rend­szertől: szegény és elmaradott országot. A cári Oroszország ugyan a világ legnagyobb te­rületű és harmadik legnépe­sebb országa volt, de a fejlett kapitalista államok sorában az utolsó helyek egyikére szo­rult. Az ország gazdasági éle­tét még jobban aláásta az el­ső világháború, majd a pol­gárháború és a külföldi ka­tonai intervenció. Fennállásának harmadik esz tendeiében, 1920-ban az Egye­sült Államok ipari termelésé­nek mindössze egyhatvanad részét, villamosenergia terme­lésének egyszáztizedét, szén- termelésének egyhatvankilen- cedét, kőolajtermelésének egy- tizenhatodát, acéltermelésé­nek egykétszáztizedét produ­kálta csupán. Ám éppen ezekben a nehéz időkben jelentette ki Lenin, a szovjet állam alapítója és első miniszterelnöke: „Bizonyos vagyok abban, hogy a Szov­jethatalom utoléri és maga mögött hagyja a kapitalis­tákat.” EGYENLŐTLEN FELTÉTELEK A gazdasági verseny egyen­lőtlen feltételek közepette in­dult, s folytatódott. Ismeretes: a Szovjetunió a második vi­lágháborúban rendkívül sú­lyos veszteségeket szenvedett. A német fasiszták leromboltak 31 850 ipari üzemet és 4100 vasútállomást, feldúltak és ki­raboltak sok tízezer mező- gazdasági termelőszövetkeze­tet, felégettek 84 ezer iskolát, 40 ezer kórházat és klinikát, hajléktalanná tettek mintegy 25 millió embert. Az Egyesült Államok nem szenvedett ilyen roppant ká­rokat, területén nem pusz­tult el egyetlen ház, üzem, gazdaság sem. Sőt, az Egye­sült Államok gazdasága gyor­sabban fejlődött a háborús években, mint annakelőtte. Az amerikai monopolisták búsás haszonra tettek szert a hadi­megrendelések révén. S mégis a szovjet nép nap­jainkban sikeresen dolgozik a nagy feladat megoldásán: az ipari termelésben utolérje és túlszárnyalja a kapitalista vi­lág vezető hatalmát, az Egye­sült Államokat* MEGLESZ AZ ELSŐ HELY Az utóbbi tíz évben a Szov­jetunióban az egy főre jutó ipari termék mennyisége a 3,1-szeresére nőtt, míg ugyan­ez a mutató az Egyesült Álla­mok esetében mindössze 15 százalékkal emelkedett. A gazdasági fejlődés gyors üteme, — mégpedig állandóan és huzamos időszakon át, — a szocializmus fejlődésének tör­vényszerűsége. EGY HÉT “EGY ÉV A szovjet emberek megelé­gedéssel vonják meg a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom óta eltelt 47 esztendő mérlegét. A szovjet ipari ter­melés volumene ötvenszer ak­kora, mint 1913-ban volt, amit pedig a cári Oroszország leg­kedvezőbb esztendejének ne­veznek. Másszóval a Szovjet­unió ma egy hét alatt ter­mel annyit, amennyit a for­radalom előtt egy év alatt ál­lítottak elő. A villamosener- gia-termelés ugyanezen idő­szak alatt a 202-szeresére nőtt, a gépgyártás és a fémfeldol­gozó ipar termelésének volu­mene a 400-szorosára, a köny- nyűiparé pedig a 15-szörösére. Az orosz parasztság a forra­dalom előtt tízmillió faekét mondhatott a magáénak: nagy jából ez volt akkor az egész mezőgazdasági „gépesítés”. 1963-ban a szovjet kolhozok és szovhozok földjein 1 451 000 traktor, 916 000 teherautó, 533 000 gabonakombájn dolgo­zott. S az idei, 1964-es eszten­dőnek csupán az első felében további 157 ezer traktort, 99 600 traktorekét, 103 ezer vetőgépet kapott a szovjet mezőgazdaság. A Szovjetunióban réges-ré- gen megszűnt az írástudatlan­ság. A népgazdaságban dolgo­zók közül ma már minden másodiknak felső-, vagy kö­zépfokú iskolai végzettsége van. A szovjet tudomány és tech­nika csúcsteljesítményei kö­zött tartják számon a világűr meghódításában elért ered­ményeket. A forradalom 47. évfordulóját megelőző napok­ban került sor a világon az első háromszemélyes űrhajó, a Voszhod sikeres útjára, MINDENT AZ EMBERÉRT A szocializmus legfőbb tör­vénye messzemenő, s szaka­datlan gondoskodás az em­berről. A szovjet munkások reáljövedelme a forradalom előttinek csaknem a hatszo­rosára, a parasztok reáljöve­delme több mint hétszeresére emelkedett. Míg a forradalom előtt 32 év volt az átlagos életkor, most: 70. Csupán az utolsó tíz esztendőben 632 millió négyzetméter alapterü­letű lakás épült a városok­ban és a városi jellegű tele­püléseken. Ezalatt a falvak­ban mintegy hatmillió házat emeltek. Mindez annyit je­lent: az ország lakosságának majdnem a fele, 108 millió ember költözött új lakásba, illetve került jobb lakásviszo­nyok közé. A nemzeti jövedelem a Szov jetunióban az utóbbi évtized­ben a 2,3 szeresére emelke­dett. egy főre számítva 93 szá­zalékkal. Az Egyesült Államokban ugyanezen idő alatt az egy főre jutó nemzeti jövedelem mindössze tíz százalakkal nőtt. * A kapitalizmusból a szocia­lizmusba és a kommunizmus­ba való átmenet, amely negy­venhét esztendeje a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom­mal vette kezdetét, korunk főtartalma. Azok a győzelmek, amelye­ket a Szovjetunió az Egyesült Államokkal vívott békés gaz­dasági versenyében aratott és arat, meggyőzően bizonyítják a szocialista társadalmi rend fölényét a kapitalizmussal szemben. ESTE TAXIT KÜLDTÜNK Alexandr Karpovics Mirosnyi- kovért a Kirov Művekbe. Az Astoriába vártuk a Téli Palo­tát ostromolt osztagok egyik katonáját. Alekszandr Karpovics való- színűtlenül gyorsan megérke­zett, pedig Leningrádban az Astoria Hotel és a Kirov I. i- vek között meglehetősen nagy a távolság. A hotel társalgó­jában találkoztunk és magya- rázgatással kezdte, amiért csak este vállalhatta a beszélgetést. Még ma is dolgozik az egykori Putyilov gyárban. Lakatosként kezdte a részvényesnél és tervosztály vezetői beosztásig vitte a szovjethatalomban . ;; — Hol kezdjük! — kérdezte minden bevezetés nélkül. — A Téli Palota ostromá­val. Elhárító mozdulattal adta tudtomra, hogy nem olyan egyszerű a dolog. — A Téli Palota ostroma a befejezés volt, addig sok min­den történt. Hallgassa csak meg.. i A Putyilov gyárban Dub- nyickij generális negyvenezer Kontinensünk leghosszabb folyőj át, a Volgát a Balti-tengerrel összekötő „Volga-Balti” mélyvíz! csatorna építői, a Nagv Októ­beri Szocialista Forradalom 47. évfordulójának t:szte'_eté.e felaján­lották, hogy 1364. november 7-re, a 360 km hosszú víziutat átad­ják a forgalomnak. Megépülésével az Onyega-tó és a Ribinszki víztároló közötti szakaszon, a hajóközlekedés Időtartama 5 nap­ról kettőre csökken, öt tenger, az Azovi, a Balti, a Fehér, a Fekete és a Kaszpi-tenger kikötői között az eddigi csupán 700 ton­na teherbírású hatók helvett már 5000 tonna volgai — vagy egyéb tengerjáró — hajók közlekedhet aek átrakodás nélkül. munkást igazgatott. Hadiüzem volt, a legnagyobb üzemrész a löveggyár. Tízezer munkás, közöttük sok forradalmár. Lö- veget és röpcédulát gyártot­tak. A gyárban létrehozzák a gyári bizottságot. Huszonkét bolsevista tagja van. Elnök Anton Jefimovics Vasziljev és a tagjai között ott van Mi- rosnyikov is. A gyári bizottság vörös gárdát szervez, néhány nap alatt tízezer munkás je­lentkezik a gárdába. — Ide kellett a fegyver. Kétezerötszáz szuronyunk volt. sok puskánk, ágyunk és gép­puskánk volt már, amikor be­köszöntött az arany ősz. — És Dubnyickij generális tűrte? — Mit tehetett, mi sokan voltunk, a csendőrök alig pár tucat lovon cirkáltak a gyár­udvaron. Ha megjelentek, a röpcédulába csavart vasdara­bokkal dobáltuk meg őket. A Putyilov gyári egységet október elején alaposan meg­rostálták. Aki ingadozott, nem bízott a győzelemben, azt le­váltották, kizárták a vörös gárdából. Így is maradtak 2500-an. S ez a 2500 fegyve­res munkás vívta meg a har­cot a Téli Palotánál. A cári palota ostroma 1917. október 25-én, este kezdődött — sötétedés után. A kéteme­letes, fehér épület háttal a Névára támaszkodik. Előtte nagy, félköralakú tér, közepén egy sziklatömbből kifaragott emlékoszlop karcsú sziluettje, szemben a palotával a világ leghosszabb épülete, a nyolc­száz méter hosszú miniszté­riumi tömb, amelynek köze­pén több emeletes magas, boltíves kapu utca-szerű átjá­rást biztosít. A TÉLI PALOTÁT kétezer junker védelmezte, de ide ren­delte az ideiglenes kormány a nőkből verbuvált halál-zász­lóaljat is. Ez is másfélezer fegyverest jelentett. A táma­dást mindennap várta az ideiglenes kormány, ezért a palota előtti téren fahasábok­ból barrikádot emeltek. A forradalmi egység a Pu- tvilov gyárban gyülekezett. A 2500 fegyverest öt osztagra osztották, ezeket pedig szaka­szokra bontották. Mirosnyikov a 3. N. Szurko osztagába ke­rült és az első szakasz pa­rancsnoka lett. •— A legközelebbi paran­csot a Morszkaja utcánál kap­ják, mondta az osztagparancs­nok és mi elindultunk. Az volt az utasítás, hogy az ideig­lenes kormányhoz hű matró­zokat, katonákat fegyverez­zük le és megfelelő kísérettel küldjük hátra. A Péterhofi utcán vonultunk végig, majd a Kert utcán át kiértünk a Voznyeszenszkij prospektrej Ez már a Téli Palota közvet­len közelében volt. A további utat szökellve, gyorsan tettük meg a Morszkaja utcáig. Itt csatlakoztak hozzánk a mat* rózok és megkezdtük a Téli Palota bevételét. — Menetből, gyors szökel­lésekkel ... — És sok véráldozattalj mert a junkerek mégiscsak barrikádok mögött voltak. Ra­kétákkal világították meg a teret és pontosabban céloz­hattak. Ott feküdtünk a pa­lota előtt és készültünk az utolsó rohamra. És ekkor — pontosan október 25-én este 9 óra 45 perckor eldördült a Nyikolájszkij hídnál az Auró­ra cirkáló ágyúja. Ez volt a jeladás a döntő rohamra. — Hurrá! — menny dörgött a tér és visszhangzott a gép­puska ropogástól. Istentelen zaj volt és hátborzangató si- kongatás, sok sebesült, de si­keres roham. A munkás-gár­disták szuronyaikat belevág­ták a fából emelt barrikádba és így kapaszkodtak fel a te­tejére. Tizenöt perc alatt el­dőlt a harc. Mire a toronyóra kilencet ütötte a forradalmi egység katonái, a matrózok már benyomultak az épületbei — Az ideiglenes kormány éppen ülésezett a Malchit- teremben, amikor Anton Av- szejenko matróz rájuk nyitotti „Uraim! A forradalom ne­vében önöket most letartóz­tatom. Kövessenek.” És kitárta a kétszárnyú aj­tót a miniszterek előtt. Ke- renszkij nem volt közöttüki Később derült ki, hogy az an­gol diplomaták segítségével — női ruhában — megszökött. — És mi történt ezután? — Prózai dolgok. Visszatér­tünk a gyárba és folytattuk a munkát. Én újra lakatos let­tem a fűtőháznál. Ekkor be­széltem személyesen Leninnel is. Egyszerű dolgokról érdek­lődött. Hogy lesz-e olyan gyár, mint Dubnyickij generális ide­jében volt. Mondtam, hogy még jobban is termel majd, csak legyen' elég tüzelőnk. Le­nin azonnal intézkedett és Kronstadtból kaptunk még az­nap három uszály príma mi­nőségű szenet. AZTÁN visszatér gondola­taiban a Téli Palotához. — Ha kimegy a térre, ott az oszlop mellett álljon meg egy pillanatra. Az én szakaszom ott támadott, pontosan a fő­bejárattal szemben.;, Még félévszázad után is jól emlékszik a helyre. Történel­mi roham, történelmi negyed­óra volt i a Gáldonyi Béla TjllüöL a sziliű(tíldlűL A szovjet Ipari termelés vo­lumene — még tíz évvel ez­előtt is — kevesebb, mint har mada volt az amerikainak. Ám tíz esztendő alatt a le­maradás a felére csökkent. A Szovjetunió napjainkban sok termékből többet állít elő, mint az Egyesült Államok. Ilyenek: a vasérc, koksz, szén, a fémvágógépek, vasúid vil­lamosmozdonyok és motor­vonatok, traktorok, gabona- kombájnok, fűrészáruk, a ce­ment, az előregyártott vasbe­tonelemek, a gyapjúszövet és vászon, az állati zsírok, a cu­kor, a hal. Nincs messze az idő. amikor az Egyesült Álla­mok a többi termék tekinte­tében is a Szovjetunió mögé kerül. TEMPÓ, TEMPÓ! Az utolérni és túlszárnyalni m’-zó éppen nem propaganda- egokat szolgál, hanem reális, "vikorlati feladatot jelöl. A c-ovjet állam immár csak- r félévszázados fennállása cé'o’hatatlanul bizonyítja: a s ■''"ialista társadalmi rend ke­retében a gazdaság sokkal gvorsabban fejlődik, mint a k' "'italizmusban. Vessünk egy pillantást az a1 '.bbl táblázatra, amely ki­tűnően szemlélteti, miként alakult a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban az ipari termelés átlagos évi nö­vekedési üteme (százalékban): Szovjetunió USA 1916—1928 6,9 3,1 1930—1940 16,5 1.2 1954—1963 10J» 3.1 — Az én férjem színész akart lenni, de a szülei nem adtak beleegyezést. — Milyen összefüggésben van ez a sorsával? — Olyan összefüggésben, hogy a hadifogságban is szí­nésztársulatot szervezett. Én is a koncertteremben ismerked­tem meg vele, Leningrádban. Képzelje milyen pár voltunk: Péter István magyar tiszt és Varvara Alekszandrovna Ul- janovszkaja, akinek .. ■— Arisztokrata volt az apja. — Arisztokrata? Fontos ez? — Mit szóltak a szülei a házassághoz? — Nem tetszett nekik. Ügy féltettek, mint a hajasbabát. De amikor megtudták, hogy a vőlegényem tiszt, megenyhül­tek. — Mikor jöttek Magyaror­szágra — 1922-ben. Először Bécs- ben töltöttünk néhány felejt­hetetlen napot, aztán átlép­tük a határt, arra számítva, hogy Budapest után Párizsba meg Rómába megyünk. Én látni szerettem volna Monte Carlót is. — Monte Carlót? — Igen, Monte Carlót. Lát­ja, ha megnyugszom, egészen jól beszélek magyarul. Csak akkor hibázom, ha nyugtalan vagyok. — Mi lett Monte Carlóból? — Csóti büntetőtábor, Pápa mellett. Oda zárták a férje­met. — És miért? — Mert kommunista volt. Mi az, olyan hihetetlen ta­lán? A tisztek között Is akad­tak kommunisták! *— De maga.;; — Igen én! Még romantiku­sabb ügye? — Hát ritkaság: s« — Ami következett minden­napos volt. A férjem reggel hétkor letartóztatták, s dél­után háromkor megláttam, hogy két szuronyos csendőr között áll. A holmit amit hoztunk, mindent kiszórtak és összetúrkálták. Aztán a férje­met a börtönbe vitték, en­gem meg a lágerba zártak. Ott volt a börtön mellett. — Tudott már magyarul? — Semmit. Képzelje el a helyzetemet. Én, aki csak a jóhoz szoktam, egy idegen or­szágban és lágerben, egyetlen támaszom, a férjem nélkül. Nagyon kétségbeestem. Sze­rencsére, a férjem üzenni tu­dott, hogy menjek a kúthoz vízért, üzenetet fogok kapni. Mentem. Ott volt egy kő, ami alatt cédulát találtam. Így leveleztünk hosszú ideig Ké­sőbb találkoztunk. — Hogyan? — Az őrségben Is voltak rendesebbek. Egy csendőr ér­tesített, hogy menjek az iro­dájába, a férjem vár. Nagyon félve mentem, de igaza volt: ott találtam az uramat. Ettől kezdve ebben az irodában ta­lálkoztunk, mígnem egy csen­dőrezredes megneszelte a dol­got. Rosszat mondok: nem tu­dott semmit, csak feltűnt ne­ki, hogy nem megyek látoga­tási engedélyért, nem keresem a férjem társaságát. Azt mond ta, egy olyan asszony, mint én vagyok, nem tud meglenni az ura nélkül. Megint cédu- láztunk.; j — Mikor szabadultak ki a táborból? — A férjem csak szeptem­berben. Engem már június­ban kitoloncoltak, pedig nem akartam az uramat otthagyni. — Mit csinált a kitolonco­lás után? — A férjem szentlőrinci volt. Eljöttem ide, az uram rokonaihoz. Azokhoz az em­berekhez, akiket még soha­sem láttam, akikkel beszélni sem tudtam; 1— És amikor a férje kisza­badult? Nem utaztak vissza a Szovjetunióba? — Miből? A lágerben min­den pénzünk és holmink oda­veszett. Itt kellett maradni Szentlőrincen „rendőri” fel­ügyelet alatt. A férjem csak reggel hat és este nyolc óra között járkálhatott az ud­varon s naponta csak egy­szer léphetett ki a ház kapu­ján, amikor a csendőrségre ment. Mindennap jelentkeznie kellett. — Magát békében hagyták? — Nem. Amikor másodszor ment, értesítésére adták, hogy jó lenne, ha vele együtt én is jelentkeznék Ez még nem volt elég. Amikor bevásárolni men tem, akkor is figyeltek. Hogy honnan és honnan nem; min­dig felbukkant egy szuronyos csendőr, s úgy kísért, mint a leprásokat szokás. Ezért ne­kem sem volt kedvem az ut­cára lépni, egész nap otthon ültünk, mint a bezárt vadak, — Miből éltek? — Kézimunkáztam Nagyon keserves volt, mert az em­berek visszaéltek a helyze­tünkkel, és potom pénzért kellett minden munkát el­vesztegetni. Még szerencse, hogy itt is volt jóember, egy törvényszéki elnök, aki maga­san többet fizetett, mint amennyit a kézimunka ért. Ha az a család nem támogat ben­nünket, éhenhaltunk volna! — Ügy hallottam, ma párt­tag; — Még negyvenötben be­léptem; — Azok az évek érlelték kommunistává? — Meg a többi. Mit szá­mított a múlt, meg a régi jó­lét, amikor a proletárok kö­zött is a legkoldusabb lettem és maradtam két évtizeden át. Tudja mivel kezdtük az éle­tünket? Egy ócska ládával meg egy ággyal! Még a vallás­sal sem tudtam megvigasz­talni magam. Ugyanis mikor Szentlőrinc- re jöttünk, a pap azt akarta, hogy térjek át a katolikus hit­re és esküdjünk meg újra a férjemmel. Nem volt kedvem hozzá. Egyszer már megesküd­tem, és kész. De a pap min­dig jött, s valósággal megke­serítette az életünket. — És a szülei? Meg a test­vérei? — 1939-ig leveleztünk, aztán minden kapcsolat megszakadt. Jött a háború meg Leningrad bombázása. Azóta hiába írok haza, minden levélre az a vá­lasz, hogy ismeretlenek. Ször­nyű sorsuk lehetett szegények­nek, hiszen mikor a németek körülzárták Lenigrádot, való­sággal éhenhaltak ott az em­berek. Képzelje el, mit éltem át azokban az években. •— S most? Ma miért nem látogat haza’ — Nincs pénzem. Mozipénz­táros vagyok itt Szentlőrincen, s keveset járnak moziba az emberek. Havi háromszázöt- ven-négyszáz forint csak a fi­zetésem. A lottóra hiába vá­rok, pedig már hét éve ját­szom a szelvényekkel, de csak egy rádiót sikerült nyerni. Ütiköltségre valót még nem. — Akkor minden összeköt­tetése megszakadt a szülő­földjével? — Azért nem. Kiteszem a falra Gagarin képét, az orosz regényeket olvasom. A hazám­ról szólnak.;: Magyar László 4 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents