Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-07 / 262. szám

«a m «inak teker leorcmáz­m ;»M. ttovemóer 9-<m dtKel- heh c Dvnén ás • szovjet fo­lyami /lőtte támogotójM'uof Ba­te és Apa«« fcö2ö« több hídfőt te létesítettek. A páncélos bari- műveletekre alkalmas <Uttuti ntrifo kedvelő feltételeket terem­tett Borongta fetszabadiiAsahoc November S4-én igen erős ak­natűz ntév megindult a hare Moháét birtokbavételéért ét « tZölkeú határúból indított td- ataúas w sikerrel járt. Novem­ber x-dn Moháén felszabadult Még agyanaenap este e Pécs r elé OMomató tűnőjét erőkkel szemben Szederkény térségében is végétért m SS utóvédek, et- Lenáttáaa. 0 ét W óra között bevonulták • szovjet hadsereg katonái. rehaabodutt Szeder- Kény xűr.jp * F.NVTrr jegyezte« »1 kuvemr •látras, * cssederkénvi költség1 kuL- túrotthon Igazgatójának lielytörié- tieti gsájteményéból, «mltoez a bí- ranak* atíatofcat ő ma?a jegyezte ki a Hadtörténeti Mtreeum és kü- Vóc.'CK'mb levéltáraik lelszabadtúási cfckuirisntiwntaix». A többit ö mondta el éKxraówal. Ö eo kutató- kcetvű segMötáraa, Koch Leó. Dr afclraa, hogy végvö is kereti törté­netté alaüculjoB a riport, segítsé­gül hívtam Rumszauer Edét. Sze­derkény község húsz év előtti tri- ráját és néhány flalnbelájét, akik soha son ftel-ejiäfc ajtóikat a napo­kat. értékét. hajnalokat, amelyek megelőzték a tegíeledtietetlenebb •moot. rtogya« ki kesdódött? Gomol vgú KswXíWrei, véget nem érő esőzés­sel .’ süppeU-o Bánjai. De azért éh, iélegaett a «alti. A <kSi dombokon máról só hátú lovak húzták az ekét, s aäd hajtotta őket, maga is alle mutatott ember formát a reá forduló sáritól. Ugyan mire való volt ez az. eröHoödés? Hiszen elől­ié 1b. mellette is t&reüen állt még a kukorica, tétnek. miinek kellett hát az a kSs íekete sáv a sárgálló ■máról! keritésési belül? Legfeljebb « vasiaknak kedvez, vele. hu eszé­be jutna, hogy magot 1» re»«* belé. De azért csak gyúrja, szag­gatja a Hőidet, s csak akkor áll meg erősen zihálva, amikor a szél egyszer-egyszer füléhez csapja a mohácsi égaljáról Idáig szokó ágyúik mennydörgéséit. Akkor átnéz az északi dombok­ra is, hogy meggyőződjék, egyedül maradt-e a lóval, az ekével. a ha­tárral. Hállsten odaát mozgást ta. Iái a szeme. Igen, kalaoja, kucs­mája van ltt-ott a szőlőtőkéknek. De érdékes módon nem mozdul sem a fej. som a váll. Na persze hiszen azok is az ágyúzást fülelik. Már csapna is újra a lovak fülé közé, amikor nagy csörtetéssel. lé- lékszakadással szinte eléje esik a kukoricásból Jancsi, a Faulstich Nándorok vendéggyereke. — Péter bácsi kérem, a Beck né­rtí azt üzent, hogy ;. — majd a nyelvét nyeli le a nagy igyeke­zettől, hogy átadja az üzenetet. — ... a koca, a nagy fekete anyakoca bajt« került.., — Hogyan, te gyerek fi — Úgy, hogy a német őunnest** észrevette. Elment az ól mellett és észrevette. Jancsi aznap este klrtjoriGát ka­pott Péter bácsitól a hasznos kö­vetségért. Azért aznap este, hogy megelőzzék vele a német őrmester szándékát. Szegény kocáit délután még életmentés céljából a temp­lom mögötti kazlak között őriz­gették. hogy aztán este golyó ál­tali halálra ítéltessék. Persze nem a német őrmester volt az Ítélet- végrehajtó. hanem Péter bácsi. így hát nem is géppisztoly, hanem vadászpusSea. Beck Péter kétcsö­vűje helyettesítette a disznóölés kést. így kellett, különben a ter­mészetes öléssel járó visítás ide- csődítette volna av. őrmester SS- legényeit. HETEK ÓTA ott tanyáztak a ta­hiban. Azt a néhány szakasznyi magyar katonát, akit a Wehr­macht hagyott hátra utóvédnek, kicsapták a pajtákba, az istállók­ba, ők maguk meg sorra elfoglal, ták a szobákat, az ágyakat. Könnyű vblt * szállástslnálás. A falu felét ,,menekülő szekerekre** zsuppolták. a másik felét meg éj­jel-nappal Ijesztgették, Nem sok eredménnyel. Példa rá Rum6zauer Ede esete is. amit azu­tán sorra 'emásoltak a vissza’na­na dt faluinak. Persze alkalmas pil­lanat kellett a cselszövéshez és e* a „pülamat" november 25-én reg. gei magétól jelentkezett. Méghoz­zá részleteikben. Először egy hosz- szú, vágtázó kocsisor képében éa ez volt a legszomorúbb pillana*. Bácskái német parasztok ülték a molyával teli szekerek tetején. — Hová. merre? Az ostoros, a gyeplős férfiak csak legyintettek a kérdésekre, mert a feleltet a koasisor végéi* a legutolsó «aranyába kapaszko­dott bele. Igen, ott a kocsisor leg­végén terepsztreruhás motoros né­met katonák nógatták káromkod­va a „menekülőket?'. Aztán a falu közepén egyikük kivált a sorból és obt stoppolt le, az einbergyürű közepén bámészkodó helybeli né­met parancsnok orra elüti. — Hát maga mine vár Itt a Jé népével!? Tálán a vörösökre!? — Aztán meg sem várna a meg­szeppent parancsnok válaszát, nagy berregtetéssel visBzalkanyano- doít a sorba. De a nyomaték ked­véért azért mégegyszer rá ordított a (övékké dermedt őrmesterre. — Ha egyetlen parasztot itt te- táhmk estig, akkor maga is, ők te a* életükkel féteJndfcl Na. több sem keöett se. érmes, temede. Amikor a kocsisor eiTfo- iiolt. akkor»; pattiját csapott, hogy percek alatt einéptetenedett tőle ás utca. Sötétedésig 6 maga járt* végig a portákat, hogy ez elszállásolt SS-eknék kiadja a napioarancsott ..Holnap hajnalra minden portán ott álljon a felmálházott szekér, befogott lovaikkal. Vílágosodáskot pedig indulás. De arra nixndenki ügyeljen, hgy senki se maradjon otthon. A menekülők Pécsett csat­lakoznak majd n Idvándoridfchoz. mi pedig itt maradunk és megvéd- jüfc a fahlt!" KITMSZAUER KDE a* Istállói« ablakából fülelte le a ..naplparan- csot". Osfik arra vált, hogy befe­lezzék, aztán ..ártatlanul"’ odabofi- laigott eléjük és nagy tejvtárastdá- sal ekkkdta a szrmdéíiát. — Nem tudom, mágiái hogy gondolják, de én azt hiszem kö- vettnem kell a délelőtti kocsisort. Méghozzá az egész családommal. Úgy gondoltam, hogy még ma es­te megpakolom a szekeret, aztán reggel eléje fogom a lovakat Is. A két nónaet egészen elérzékeny- kedett a „becsületes" megoldá­son. Olyannyira, hogy kis híján majdnem belesegédikeztek ,1 pako­lásba is. De aztán észbe kaptak, hiszen a dolgok legneheae mégis csak őiájuk vár majd a falu -megvédelmeaésevel”. De azért másnap reggel mégis­csak leellenőriztek Bumszouer Ede „menekülését”. Még csodálkoztak is egy keveset a lélekjelenlétén, amikor a szekér tetején kucorgó családját, istennek ajánlva kikere­kezett a nagykapun. Es megcsalt Hátra sem nézett az ..örökre*! el­hagyott aortájáén. Se igené Ez példamutatás! November 26-án reggel K«r térit es. a „példásé cselekedet S küVteóe mód nemcsak Rumszauerék portá­ján, hanem saraié n faluban min­den olyan családnál, akik ragasz- ko<ftak*a házhoz, a földhöz, a táj­hoz, a házához. A «elpakolt szekerek nagy ke­rülök után ott álltaik meg mind a pincesorban. Azpké te, akSkpeft kulcsúk volt a pincezánakhoo, a azoké te akik esak menbelyet köptek bennük. Rumszauerék is váHaitak egy csaladot. Annál te Inkább, mert a* övék még a nyár eiéjén megcsorbult eggyel. Ernő fiúkat gyászolták. Tizenkilenc éve­sen önkén* vonult be a magyar honvédségihez., hogy elkerülje vele a* erőszakos SS toborzást. Csöbör­ből vödörbe került « „választásá­val”. November l'i-en, délután » árakor ott hah meg Kískőszeg— Kazuipusztán- • szovjet hadsereg dunai átkelése napján. Értelmette- nül. gyámoHtaOanul. Halálhírét me­nekülő magyar katonák hozták a faäutoa ,*» (Eotyttcáuló Pálinka» Gyitegy Suit Ucufnfiti fít&f%úkáuat A levelek jönnek, a levelek mennek a Szovjetunió és Pécs között. Üjabb és újabb harcosokat, tiszteket találunk kutatásaink során, akik résztvettek Baranya és Pécs fel zabadításában. Eyy- mástól függetlenül leírják azokat az epizódokat, amelyek húsz év után is megmaradtak bennük megyénkről, városunkról. Nem annyira a harci cselekmények vázolásara törekednek. mint in­kább elmondják kapcsolataikat a baranyai emberekkel. S a vissza­emlékezések nyomán megelevenedik előttünk Baranyß és Pécs húsz év előtti élete. E sős «sto volt, amikor száza­dunk végre megérkezett Pécsre. Teljesen átáztunk, s nagyon el­fáradtunk a hosszú menetelésben. Az volt a parancs, hogy keres­sünk magunknak éjjeli szállást a házaknál. Én — néhány katona- társammal — egy kis utcán bak­tattam felfelé. A nevére sajnos már nem emlékszem. Meredek keskeny utca volt. Bekopogtunk az első ház kapuján s egy él- tesebb asszony nyitott ajtót. Behívott. A szoba meleg volt és száraz. Mind a kettő igen jólesett, mert fáztunk is és a ruhánk csurom­vizes volt. Le sem vetkőztünk, ha­nem katonamódjára, úgy ahogy voltunk — nedvesen és fáradtan — elterültünk a padlón és azonnal elnyomott bennünket az álom. Másnap igen korán felébredtem, de a társaim még jóízűen aludtak a kemény padlón. A konyhából fény szűrődött be a szobába. Amikor felemelkedtem, az ajtó üvegablakán át megpillantottam a háziasszonyt. A tűzhely előtt állt, s krumplit sütött. Mikor megsült, bőségesen meghintette pirospap­rikával. Ahogy néztem az arcát, könnyek folytak végig rajta. Kiléptem a szobából és a háziasszony sietve letörölte könnyeit a kötényével. Beszélgetni kezdtünk a magunk módján, mutogatással és az álta­lam már ismert magyar szavak­kal. "Elmondta, hogy a fiát sirat­ja, akit Horhyék besoroztak ka­tonának és bevonulása óta semmi hírt nem kapott róla. Megmutatta a fényképéi is. Derék szép legeny volt. Aztán megmagyarázta — ismét csak kézzel, lábbal — hogy ezt a krumplit ncküuk süti ám. saj­nos nincs más été' idehaza, de ezt szívesen adta. A paprika — még ma is emlékszem — egy ki­csit csípős volt, de a meleg krumpli nagyon jóleseti. Nem tudom a háziasszony nevét, de ha olvassa ezeket a sorokat, bizo­nyosan felismeri húsz év előtti vendégeit és közli majd velem a nevét, a címét.' hogy megegyszer megköszönhessem neki szives ven­dégszeretetét. Mi még aznap tovább menetel­tünk nyugat felé. Hadosztályunk résztvett Kaposvár, Székesfehér­vár, Budapest és Sopron felsza­badításában. Végül pedig eljutot­tunk Ausztriába és Csehszlovákiá­ban fejeztük be a második világ­háborút. S ok bajtársam — aki annak­idején résztvett Pécs fel­szabadításában — a háború után hazatért szülőföldjére és ve­lem együtt békésen dolgozott. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, s ha összetalálkozunk, elbeszélge­tünk a harci emlékekről, magyar- országi ismerőseinkről. Nyikoiaj Bakin szakaszvézető. a lövegpa- rancsnokunk most Tanbovban él. Szmuskevics hadnagy, a szakasz- parancsnokunk egy nagy moszk­vai gyárban mérnökként dolgo­zik. Én pedig Krasznodarban la­kom, családommal együtt és je­lenleg a helyi újságnál dől go zo’.tu Innen küldöm szívélyes üdvöz­letemet a pécsieknek. Konsztantyin Petrovics TroickiJ Húsz éve történt A Dunántúl írta: Az Országos Közlekedésügyi Kormánybiztos rendeleté ér­telmében a pécsi városi és járási írendőrkapitányságon, illetve az illetékes főszoigabíróságoknál „... be kell mutatni vala­mennyi magyar forgalmi rendszámmal ellátott gépjárművet. * „Élet-halál harcunkban — így szól a felhívás — fontos hon­védelmi érdek fűződik az új gépjárműszemléhez.’* A bemuta­tás vagy bejelentés elmulasztása a honvédelmi törvény alap­ján szigorú büntetéssel jár és minden esetben a gépjármű elkobzását, vonja maga után!" * Szabom Ferenc nemzetvezető a belügyminiszter előterjesz­tésére Nikoüts Mihály Baranya vármegye, valamint Pécs fő­ispánját ezektől az állásaitól saját kérelmére felmentette és az igy megüresedett főispánt állásokra Ivándi Péter bánya- tisztvieelőt nevezte ki­ll #Az összes Pécsett nyilvántartott mozdonyvezetők, moz­dony-fűtők, karra való tekintet nélkül, azonnal jelentkezzenek szolgálatra a pécsi fűtőházfónökségnél * „Budapestet kiürítik..— de — »...ez tévőiről sem jelenti azt, mintha annak védelme iránt katonai részről a bizalom legcsekélyebb mértékben megingott volna, sőt ellen­kezőleg.” „Semmiféle közvetlen veszély nem áll fetm. Bízzunk abban, hogy a hadvezetőség tudja, mit csinál...** * „A ▼. 5. egyszerre 600 házait is elpusztít. Az épületek pincétől » padlásig végi ©repednek és kártyavárként omlanak Komto november 4 A kezembe nyomtak egy gépírásos papírt: ezen min­dent megtalálóik, ami Csiz­madia Gyulára vonatkozik, csak éppen a „megközelítő" momentumok nem szerepei­tek rajta. Később jóindula aían azt mondta valaki: menjek el a Bajcsy Zsi- liiMdtí utca huszonötbe, a fe­lesége a iegáililetekesebb. — Mikor látta utoljára? — 1944 szeptemberében. Azt. hiszem huszonötödikén. — Van róla fényképe’’ — Annyi volt. Nagyon vök. — Ha mondana vaäamil a i •észtetekről. . Nagy csend. —. Nem tiujok semmit. Borzasztó volt. meg a gye­rekeimet is megverték. A kislány, nem merte itthon megmondani ... A tizenhárom ejtőernyős partizán három csoportban ért földet a Bükkben. Két­ezer katona és mozgósított civil üldözte őket. Ősz Sza­bóra rátörtek a csendőrök, agyonlőtte magát. Szőnyi Marton a mocsárba eLveszí- tette áz egyik csizmáját, • azután találkozott egy meg- illetődött kamasszal, és azt mondta neki: Ne félj. jo ember nagyok ... Szeptem­ber hetedikén hajnalban a M ac skás -tanj7® istállójában aludt, amikor, a csendőrök agyonlőtték. Csizmadia Gyű a .hrrrpadmagavail egy ide­ig a Golodka-völgy környé­kén bolyongott Szőnyi éke! keresték, hetekig tartották magúkat, de szeptember he­tedikén már az ózdi csen­dőrök' Keaéftvn vodlták. Vagy MMtotoori? Ezek egyelőre még tisztázatlan részleteik. — Miikor találta meg a swjáAf cA pmtizíui meg- a út ja — Negyvenöt márciusá­ban. Temetőről temetőre bolyongtam, azután Bánfal­ván, öt kilométerre Sopron­tól a katonai tömegsírok között... Húsz éve özvegy, három lányt nevelt fel. Húsz éve széncéduláért ment' a bá­nya irodára, és Kovács szá­zados ráordított: Vigyázz! Föl! Le! Vigyázz! Föl Le! Vigyázz! Föl! Le!. . . — Itt vannak a levelező­lapok. Ezt a kettőt negy­venháromban a fogságból írta. A Nemzetközi Vörös- kereszt illetve a Vörös Fél­hold révén kaptam meg . .. F,zt az ügyvéd küldte Mis­kolciól negyvennégyben ... Az előbbi két levelezőlap kiissé elmosódott üzenete komoly*, férfias és bizako­dó: ... „orosz fogságban va­gyok, nagyon jól érzem ma­gam. Remélem, hogy kará­csonyra viszontláthatlak benneteket." Vitéz Homolya János dr. ügyvéd, katonai védő száraz szűkszavúsága ma is embertelenül rideg: „Tisztelt Asszonyom! Hoz­zám intézett soraira értesí­tem azzal, hogy férjét tti- ' nen Miskolcról, a katonai büntetőin tézetbül elszáí Utol - ták• Sopronba,. illetve 'Kőhi- ciára. Az váló, hogy férje 1942 nyara n. ment ki a harctérre, és augusztus ele­jén fogságba esett. 1944 au­gusztus huszonhat madikán azonban a partizánok elle­ni harcban elfogták, s így került Miskolcra, innen pe­dig Sopronba.—“ Az éfetfbemacacft partizá­nokat, szeptember elején es- icüsKagés. hűtlenség, haza­árulás és a fennálló rend elleni fegyveres támadás Címén hadbíróság eíé állí­tották. Csizmadia Gyula halálos ítéletét egyelőre életfogytiglani iegyházra változtatták. — Szovjet ejtőernyő« egyenruha volt rajta, anm kor kivégezték ... Hős volt. Nem tudóin, hogy miért — a proletárhó- söket általában mereven és szoborszerűen szokták áb­rázolni, talán éppen ezért reagálók élénkebben a . ,megíküzétlií tő * ’ momentu­mokra: az édesanyja pala- válogató volt a szénosztá­lyozón, ő egy időben tagja volt a komlói tamburazene- kannak. gyakran elindult a mezei futóversenyeken, egymásután háromszor is áit tudta úszni a Dunát. A felesége negyvennégy szep­temberben vitt magával egy üveg rumot a soproni láto­gatásra, Csizmadia nagyon szeretett volna egy-két kor­tyot. inni belőle, de az ide­gességtől nem tudták az üveget kinyitni, az őrök ott cirkáltak a közelben. Bú­csúzóul azt mondta a fe­leségének: ... most már ne félj. most már hazajutok ...” Bttol kezdve nem kapte meg az. otthoni leveleket. é& Csiamadia Gyula partizá*£. Komlói bányászt Szállási pribékjei november negye­dikén kivégezték ... Bráz taáoe partizán MK&bänjrai isfcatassei. Kiss Benjámin partizán, dédesi bányásszal és Saotáík Mihály partizán, meaöcsátj földművessel együtt. Munkásmozgalmi tanito- mesteone Niediáng János, BemUarxtt. András. Deák Ferenc és Pongrác Rudolf volt. 1942 július elsején ve­lük együtt vonult oe a 442-es szigetvári büntető aláitui tathoz. Egy* hónap múlva már a Donnál vol­tak, ásták a fedezékeket, Kurszkban saázkilós zsáko­kat kellett cipelni, ebédre, vacsorára meleg vizet kap­tak, mart na répa. lök, ká- posztatorasa — újabb egy hónap múlva a szovjet csa­pataik a Bánnál! áttörték a ßrontai, és Csizmadia Gyu­la tagságiba esett. Hosszú ideig kórházban feküdt, majd az uráli 27-es fogoly­táborba kerüM és a doni át­törés után egy évvel írta haza az első levelezőlapot: „Élek, jól érzem magam, egészséges vagyok ..Ab­ban az időben jelentkezett, a partizánokhoz, és több lirontmögötti bevetés után, 1944 augusztus elején, a Bükk erdői fölött tizeuihasr- rnadrniagávál kiugrott a csa­patszállító gépből. A pa­rancsnok Szőnyi Márton vők. Egyik S&nya éppen S-Sto­gatóban vám Karolán, időn­ként halkan 'közbeszól w- amit, a koszorúzási ünnep­ségre jött, és mér harmad­szor írtam le a füzetembe: sár. As emlék talán neki a legfájdalmasabb, mert ab­ban az életkorban veszítette ei az apját, amikor az em­berben még mindem — szo­kások, törvények és érzel­mek — az apákhoz meg az anyáikhoz fűződnek. Azu­tán elköszöntem a Bajcsy Zsálámszki huszonötből, még a koszorúzás előtt kimen­tem a komOói öregitemető'be, ahová Bánfalváról negy­venöt után hazahozták Csiz­madia Gyuüa földi marad­ványait. A temető meg* a sir az. ember érzelmi szempont­jából veszélyes dolog. Ál­landóan az öreg Dokkosra kellett gondolnunk, akinek lényegében semmi köze sincs Komlóhoz meg Csiz­madia Gyulához, meg a Galodkfl-völgyhöz és a Han- gonyi-tóhoz. Doítkos negy­venöt júmusbam maga mellé ámított egy terem vé­gében A környékünkön a felszabadulás után itt is akkor tartották az első sza­bad munikásgyűlést. Az el­nökségen látszott, hogy még sohasem volt elnökség. Egy hosszú asztali mögött ültek, rendezettének voltak, a szónoknak dühösen villo­gott a szeme, mintha üldö­zött volna valakit, a város másik végéből jött. Az egész jelenet egy kissé ro­mantikus volt. Azután meg­szólalt a fúvószenekar és eljátszották az Internacio- nelét. Másnap az öreg Dok- kos. aki az uszályokra járt dolgozná, megkérdezte tő­lem, hogy mit éreztem az totemacionáSé aftatt. Azt mondtam; nem tudom» de lehet, hogy valamire gon­doltam, sőt biztos, hogy va­lami nagyon fontos dologra gondolhattam. Ae öreg le­gyintett. — Ha az Intemacionálé alatt úgy meghatódsz, hogy a pártért meg a szabadság­ért még az életedet is ké­pes vagy feláldozni, ak­kor ... Tudom, hogy ez nem tu­dományos meghatározás, de a hősök, a forradalmár pél­daképek nem a tudományos meghatározásokból szület­nek. Csizmadia Gyula életé­ben is elérkezett egy fontos érzelmi pont, amikor a hő­siesség, a haza, a szabad­ság, az érzelem, a család, szinte minden számításba jöhető nemes emberi foga­lom összetalálkozott. Nem vagyunk valami romantikus hajlamú nemzedék, sorsunk miatt nem is leli etünk, s nem egykönnyen emelünk fői embereket és emlékeket a piedesztálra, de akit meg­illet, szívünk teljes melegé­vei és igazságával tesszük. Csizmadia Gyuláról Komlón utcát neveztek el. Névadója az Anna-afcnai KlSZ-szer- vezetnék, a 395. számú út­törőcsapatnak és Kossuth- bányán egy esztergályos brigádnak. Nevét bevésték a komlói mártírok emlék­művére ,.. Anni a gépírásos papírt il­leti, egy fontos évszámot feltétlenül meg kell jegyez­ni: 1910-ben született. Tehát most ötvennégy éves volna. Thiery Árpád v 1 PÉCS „KAPUD A" /§jr\ Jt A + > < ~wXt v yv s-Xo ,*a «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents