Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
Pál József: JtUu dimtíiziáfLÍ siig/iz Akkor már levetettem a pulóvert is és visszatértem a surrogó homokon amit az áradás terített a fák alá a homokban írott jeleket is láttam szarvasok csörtettek a partra le ott úsztak át a folyó» át a Gyöngy-szigetre Akkor már nem gyűrűztek a kfiszök se nem ugrott játékosan a paduc rezdüléstelen botjaimra páva ült ragyogott tollától a víztükör míg halott levelek úsztak lefelé csöpp sárga sajkák halott levelek Akkor már botjaimra páva ült s a horgaimra nem tettem csalit hadd ússzanak a sárga sajkák lefelé és ússzon csak az ezüstös ökömyál ne állja útját mozdulatom Erezted már hogy a csend csendet szül és a fény testedbe behömpölyög és szíved, fényt pumpál eredbe vér helyett s ahogy szíved ver lüktet körötted a levegő Akkor már a csend csendet szült és a pávafarkú fény tollai között dal motozott más dimenziójú sugár csak egyetlen szín a pávaszín közül Karafile cvijeóe moje jói da mi je sjeme tvoje ja bih znala gdje bih cvala mernie dragon pod pedzerom Akkor már hallottam surrogott a fény és láttam a túlsó part bokrai közül szállt fel a dal micsoda madár és szállt szállt a sárga sajkás víz fölött zöld a lába kék a szárnya s ahogy szívem vert lüktetett köröttem a levegő Szepesi Attila: dl nap kezdete Reggelenként kilépek háromszögéből álmaimnak, acéllemez- az ég, a láthatáron két lámpa: — véletlen tűz, — leng az ablak vonalán, mely akár a kés, kíbomló falakat hasít ki a tengeri csöndből, majd villamos cseng, mint az Olló. múlt s jövő napom kettémetszeni. S már zizegek józan hírek között, világom kitágul, egészen a csillagokba, míg fölülről, az égi esztergáról fehérizzásig fűtött fény pereg: tűzforgács — kék vasakon felragyogva. Babits Mihály ifjúkori olvasmányai* Már a felnőtt költő írja egyik versében a könyvek „haszná- .összes Shakespeane’-t olvas- ról”: ta.” Oh öntözd lelkünket, termékeny áradás melytől szőlőnk ben a bölcs részegség csodás bora érik, s melynek sodrán a tanodás fiú messze tenger öbléig csónakáz! Oh elröpítő bor, gyors csónak, tárt ablak! Jó oktató, aki virgácsi nélkül oktat! Választott, hű barát, ki sohase zaklat, de kész a hívásra, s mindig ad, ha adhat. A vers a könyvek nagy ajándékáról szóló emelkedett vallomás: az olvasás dicsérete, „Mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember — így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.. Babits a kortársak között talán a legolvasottabb, a hazai és a világirodalomban — térben és időben — a legtájé- kozottabb magyar író volt. A könyvek szeretetét, az olvasás örömét gyermekkorából hozta magával A művészettel való első találkozás élményét a könyvek jelentették számára... Nemrég Basch Lóránt mutatott nekem a költő hagyatékából egy könyvet, Babits ún. „bogaras könyvét", egy német nyelvű népszerű állattant: a könyvben a lepkék és a bogarak színes ábrái mellett a kis Babits ákom-bákom ee- ruzavonalai, kusza firkái láthatók. A könyv azok közül a könyvek közül való leilet, amelyeket először érintett Babits Mihály keze ... Később természetesen a századvég átlagos gyermekirodalma is eljutott hozzá. Legszívesebben a Fkxri-könyvre — mint írja: „apró korom e gyönyörűségére” — emlékezett vissza. (Valószínű Majthényi Flóra, hossizú ideig igen nép széni ifjúsági művére, a Jó gyermekek könyvére gondolt.) Amikor elérte apja könyvespolcát, lexikonok, színes albumok kerültek a kezébe. MIajd őt is elfogja az olvasási szenvedély, s „mint az ekorú gyermekek többnyire, kaiptam a fantasztikus históriákon: Jules Vernét előbb, aztán Jókait faltam —■ írja önéletrajzában. — Ha nem volt más olvasni válóm, apám Természettudományi Közlönyeiből böngésztem, amit megérthettem.” Ekkor már a család Pécsett lakott, s a költő szerint első tudatos benyomásai, „szellemi életem ébre* Nyolcvanegy éve, 1883. november 26-án született Babits Mihály. (Ritmus a könyvről) dése”, e városhoz fűzd. A bíró-apának gazdag jogi könyvtára volt, halálakor azonban még Babits gyermekkorában — „padlásra került és jóformán elkallódott”. A családi hagyomány, az első indítás azonban oly mély nyomot hagyott benne, hogy az érettségi előtt Babits még arra gondod: jogi egyetemre iratkozik. Babits Mihály tizenöt éves volt, amikor apja meghalt: anyja visszaköltözött Szek- szárdra, s a félárva fiú anyai nagybátyjához, egy agglegény honvédorvos házába került. A magános kisdiáknak a könyvek lesznek igazi barátai. Babits nem volt „csodagyerek”, rendkívüli tehetséggel nem tűnt ki társai közül: csak apja halála évében adtak kitűnő bizonyítványt megértő ta nárai, különben mindig becsű szott néhány „jó”, sőt testnevelésből rendszeresen az „elég séges”. Társainál azonban érzékenyebb fiú, s főként olvasottabb, tájékozottabb. Egyik távoli rokona, kinek szüleinél apja halála után — de még a Kelemen nagybácsihoz való költözés előtt — egy ideig lakott, így emlékezik rá: „Legszívesebben behúzódott közös szobánkba és olvasott” Még élő osztálytársai emlékezetében is a sokat olvasó diák alakja maradt meg a legélesebben. Gyermekkori barátja, Rédey Tivadar írja a Babits-emlékkönyvben: „Játszópajtás igazában nem voltunk, a játékszerek élő sem igen kerültek, annál mohóbban lapozgattuk egymás gyer- mekkönyveit.” A diák Babits alteregójáról, a Halálfiai Sá- tordy Imrusáról is azt olvassuk: „Még fiútársai közt is félénk és elfogult lett, ha játékról volt szó...” És később: „Alomnál is semmi bb a valóság, amibe Imrus élete beleesett. E semmi falait a francia szótár és — Shakespeare képezték... A szegény pincelélék lázasan nyújtotta kacsait a hozzátévedt messze fény felé, s a gimnáziumban híre ment. hogy Imrus az A magány keltette fel Babits vonzódását a könyvekhez; az iskola, Babits kiváló irodalomtanára, dr. Greksa Káz- mér és az általa vezetett önképzőkör adta a további ösztönzési : a honvédorvos nagybácsi ielentős házikönyvtára pedig megteremtette a lehetőséget érdeklődésének kielégítésére. De a kisdiák maga is vásárolt könyveket, s ezeket a felnőtt költő is megőrizte. „Az én könyviáram” című cikkében írja Babits: „Itt vannak az Olcsó Könyvtár régi füzetei, amiket diákkorom filléreiből vásároltam hajdan s köttettem be piros vászonba .. Az önképzőkör tág szellemi horizontot nyitott az önálló munkára is vállalkozó diák előtt. A gimnázium két felső osztályában Babits tevékeny tagja (egy ideig elnöke is) az önképzőkörnek. Szavalt ép értekezéseket olvasott föl, bírálta másoki munkáját s maga is írt pályaműveket. Ezek a munkák főként történeti érdeklődését mutatják: március 15-én és október 6-án az Önképzőkör ünnepi ülésének szónoka, Tíz év Erdély történetéből, II. Rákóczi György, valamint 11. Endre kereszteshadjárata című dolgozataival egy-egy aranyat nyer. Irodalmi ambícióját műfordításainak és eredeti verseinek bemutatásán kívül azonban már jelzi, hogy egyik alkalom mai Mikes Kelemen leveleiről. máskor Vörösmarty „nyel vezetéről” értekezik. Diákkorába nyúlik vissza Arany költészetének szeretete: benne „a nagy költőt, s rajta át magát a Nagy Költészetet először ismertem meg” — emlékezik vissza később. Egy-egy iskolai dolgozatához s főként az önkép zőköri pályamunkákhoz ön álló kutatómunkát is végzett. Az egyetemi szakvizsgái „folyamodáshoz” kívánt öméletraj záriak impurumábam — melyet már „jövendő biográfu- sai rendelkezésére” készített! — elmondja, hogy például a n. Rákóczi György uralkodásáról szóló önképzőköri páflya tételhez elolvasott és felhasznált minden forrást, „melyet a város szegényes könyvtárai ^rendelkezésemre bocsáthatták... ” Közben a nyelvek ismeretében is előrehalad a diák Babits. Első iskolaéveinek kedves tárgya a latin, de szívesen olvassa a mitológiát, a római történetet és a régiségtant: is. Később a francia nyel vet tanulja, apja francia nyelvű újságot járat a számára. A felső osztályokban viszont görögül tanul, s tanárától, aki látja szorgalmát, magánolvasmányt kap, Sokratest, de szívesen fordítja Platót és Aischylost is. A kisdiák számára a könyvek legelérhetőbb forrását a szállásadó nagybácsi, Kelemen Mihály könyvtára jelentette. Babits családja anyai ágon híres könyvgyűjtőket tartott számon. Ilyen volt a költő dédapjának testvére, Kelemen József nagyprépost, s ilyen annak unokaöccse Kelemen László, kiről a költő az Anyám nagybátyja, régi pap című verset írta. Könyveik egy része a honvécorvos nagybácsira szállt. „Különös, érdekes ember volt — emlékezik rá vissza Babits. — Rengeteg könyvet gyűjtött össze. Kizárólag magyar regényeket. Mint a szemefényére, úgy vigyázott könyvtára minden egyes darabjára. Megkülönböz tetősnek számított az, hogy nekem rendelkezésemre bocsa tóttá híres könyvtárát. Persze csak abban a formában, hogy a gyerekeknek való könyveket adott a kezembe, de azokat se vihettem magammal, hanem az 6 dolgozószobájában olvashattam,.. ” Pécsett ma is áll a ház, ahol a híres bibliothéka barna félbőrbe kötött, K és K M monogrammos könyvei sorakoztak. A Mátyás király utcai ház udvari, nagyablakos, világos szobájában álltak a polcok. Babits diákszobája lem az udvar ban álló magános épületben volt... Az agglegény nagybácsi könyvtárát a felnőtt költő is gyarapította. Babits első verseskötetéből, a Levelek Iris koszorújából, valamint Dante- fordításábói dedikált példányt küldött Kelemen Mihálynak. A nagybácsi aztán végrendeletében a könyvtárat a városnak ajándékozta. Amikor a költő 1931-ben ismét Pécsett járt. megkereste Kelemen Mihály hagyatékát is. Végigjártatta ujjait hajdani olvasmányain, s egy Jókai- regénybe nevét is beírta. A csaknem ötezer kötetet számláló anyag ma a pécsi Megyei Könyvtár féltett kincse. Az 1945. január 1-én készült új leltárjegyzék külön érdekessége, hogy az éppen akkor Pécsett könyvtároskodó — Weöres Sándor kezevonását őrzi... TÜSKÉS TIBOR kihívóan bánnüt, csak szólni kellett volna... Keserű szájízzel, egyedül baktattam haza. Sötét van. A cigaretta parazsához tartom az órámat. Fél - pégy. Végtelen éjszaka. Soha nem virrad már, Szeretnék higgadtan gondolkozni. Vissza pergetni az éveket. Bizonyítani akarok. Képzeletben magam elé idézem mérnökeimet. A legfiatalabb közülük Bálint János. Szinte még gyerek. Esze fürge, de mindéht egyszerre akar felfogni. Kapkod. túl nagyot markol és aztán szétpattan, mint' a túlfeszített öreg háló. Húsz egynéhány esztendejéhez mérten elég sokat tud, feje azonban olyan, mint az új lakás: már benne vannak a bútorok, de még semmi sincs a helyén. Mindig valamilyen nagy dologra készül, de ha az elsőre nem sikerül, beleim, másba kezd. Amikor először keresett, segítettem jótanáccsal. Amikor másodszor jött, éppen értekezletre indultam. Mondtam neki. majd holnap. De másnapra elfeledtem. Két órát várt rám. Aztán nem jött többet. Én vagyok a hibás? Sn Is csak ember vagyok. Elfoglalt, túlterhelt, feledékeny... Sovány bizonyíték párttagsági könyvvel a zsebemben. A másik fiatal, Pásztori, talán ha egy évvel idősebb nála. Vele különös módon ismerkedtem meg mindjárt megérkezésének délutánján. Hazafelé indultam, s ott találtam őt is az autóbuszra várakozóknál. Magányosain. Az őszi tájat nézegette. Megálltam mögötte, s figyeltem egy ideig. Nem vett észre. Csak később szóltam: — Gyönyörködik a mi vidékünkben? Az autóbuszban, a városig, sokait beszélgettünk. Éreztem; szavának súlya van. Figyelmesen hallgat, a feje jól vág. S mindez az elkövetkező hetekben bebizonyosodott. Munkájával nfem sietett sohasem, de mégis időre elvégezte a dolgát. S az a szívós törekvés volt észlelhető nála, hogy mindent kerek formába öntsön, és tartósan elraktározzon agyában. Ez a vonása nagyon tetszett nekem. Erőt láttam benne, bár az első pillanatra jelentéktelen, szürke embernek látszott a szememben, — minden olyan rajta, mint a többi emberen. Csak ha figyelmesen szemügyre veszi az ember, ak kor veszi észre a szürke szempárban a szelíd, nyugodt szilárdságot, érzi testében az akarat feszes rugóját Néhány hónap eltelte után azonban az ő alakja is összezsugorodott a szememben. Bálint példáját követve, szintén új dologgal próbálkozott. Nem mintha én ellensége len nék az újnak, az előrehaladás nak, de az ő javaslata engem is régóta foglalkoztatott: az induktor forgó részének szigetelése. Lassú, körülményes kézimunkát igényel, amíg a nyolc lakk-réteget felkenik. Éppen ő a zöldfülű mérnök talált megoldást rá! Bálinttal közösen. Bs az öreg Jakus segítségével. Két élőre elkészíthető müanyagsapkáva! helyettesítették a hosszadalmas festést. Bizonyítani akartam. A magam igazát. Jakus ellen. Az ellenem szólók ellen. Ez bizonyíték? A harmadik fiatal, fél év titán váratlanul hátat fordított a gyárnak. Amikor az igazgató kérdőre vonta, azzal érvelt: itt nem becsülik a munkáját. Amit rábíznak, elvégezheti egy jól képzett technikus is. Forrófejű — legyintettem, amikor az igazgató szóbahoz- ta a dolgot. Nem tervező-mérnöknek vettük fel, nekünk gyakorlati embereikre van szükségünk. Aki Kassai helyett jött, azzal sem volt szerencsém. Már másnap azzal kezdte: fiaitai házas, lakás kellene. Az automata-műhelyből jöttem éppen vissza. * Pocsék hangulatom volt. Az egyik gép fogaskereke eltörött — legalább egy nap kiesés. Azt mondtam: Én csak főmérnök vagyok... Valóban csak főmérnök vagyok? Semmi több? Ha igen, akkor miért bánt, hogy nem választottak meg újra? IVéha az élet megszokássá válik. Felkelés, munka, evés, lefekvés. Nyugalom. De a nyugalom néha már betegség. A kór neve: közömbösség. Az emberekkel szemben. Az ember nem gép. Az embernek szive van és érzelem- viléga. A sötétség odakint lassan szürkévé fakul. Űj nap kezdődik. Olyan, mint a többi. De az is lehet, hogy más. w Ut vagy utca? A magyar nyelv egyik érdekessége, hogy még azonos jelentésű szavainkat sem lehet mindig cserélgetni, váltogatni, mert hangulati különbség van vagy lehet közöttük. Azt a négylábú állatot, pL, amelyet Mesterházi Lajos egyik regénye címéül választott, kutyának vagy ebnek nevezzük. Bár a két szó azonos értelmű, mégis csak az ebadta szóval elégedetlenkedünk, és a kutyafáját emlegetjük, ha tréfásan terin- gettézühk. Fordítva furcsa volna! A disznó meg a sertés azonos jelentésűek, mégsem kiálthatunk fel haragunkban: — Micsoda sertés- ség ez! Annál inkább vonatkozik előbbi megállapításunk a rokon értelmű szavakra, amelyek tartalmukban csak közel állnak, hasonlítanak egymáshoz. Ilyen rokon értelmű szavunk az út és az utca, amelyek bár fogalmilag közel állnak egymáshoz, mégsem azonos jelentésűek — legfeljebb csak Pécsett. Az utca szót A magyar nyelv értelmező szótára ekként magyarázza: „Városban, falom a házsorok között a közlekedés lebonyolítására kialakított, rendszerint aránylag nem széles, ill. kisebb fontosságú útvonal.” Az út jellemzője pedig az. hogy széles, többnyire egyenes, hosszú, gyakran fákkal szegélyezett. (Ez utóbbi kellék persze Pécs városára nem nagyon érvényes!)) A két szófogalmat használat közben nem cserélgethetjük értelemkülönbség nélkül. Nem mondhatjuk: — Fel is utca, le is utca! — Fel is út, le is út! .— helyett. Viszont nem a kocs mában vásárolt italt utcán át mértnek mondjuk, bár nem az utcán át mérik. Utcalányról, utcagyerekről és utcabálról beszélünk, noha esetleg éppen tereken találkozunk velük. Az utca fogalmát tehát ne tévesszük össze az úttal és fordítva! Az út és utca előbb említett meghatározása alapján pécsi érdekességként könyvelhetjük el, hogy az igen hosszú Alkotmány utcát nem útnak hívják, ámbár a Sallai utca végétől csaknem á Tanárképző Főiskoláig nyúlik. A Steinmetz kapitány tér melletti, két utcát összekötő Kosztolányi Dezsőről, elnevezett utcát útnak jelzi a kitett utcatábla, holott az valóban „kisebb fontosságú útvonal.” Azon is derülni lehet, hogy az Ürögi fasor utcatábláján Ürögi fasor út olvasható. Itt a fasor már a fásított utat jelzi, felesleges tehát aura kétszeresen utalni. Valamennyi utcatábla kő züi a legérdekesebb a Mátyás királyról elnevezetté. Ez a Jókai utcát, a Váradi Antal utcával összekötő kis utca keleti végén a Mátyás király út elnevezéssel kérkedik, nyugati vége pedig a Mátyás király utca névre hallgat néhány év óta. Egypár szót még az utak és utcák helyesírásáról! Ha az időközönként kihelyezett utcatáblákat figyelgetjük, eltérő helyesírás érvényesülését figyelhetjük meg. Az akadémiai helyesírási szabályok csak egyfélét engednek meg Ez a következő: áz utcák és a terek nevében az «tea, út, útja, körút, fasor, köz, tér, tere stb. szót kisbetűvel kezdve különírjuk a név első tagjától: Kossuth utca, Malomi út, Ifjúság útja, Széchenyi tér, Élmunkás köz. Toliseprű. ASCHER OSZKÁR: Minden versek titkai Életrajzi regény, de a szokványosnál talán változatosabb és érdekfeszítőbb. Művészi tapasztalatait sűríti Ascher a könyv lapjain általános érdekűvé. Különösen értékes az önéletrajzi anyag mellett a könyv dokumentum-része, amely meglepően gazdag. A kortársak, Babits, Kosztolányi, Karinthy bemutatása önmagában is megállná helyét, új oldaláról világítja meg irodalmunk kedvelt alakjait.