Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-29 / 280. szám

Baranya és Pécs felszabadítása Baranya és Pécs felszabad!- j tása, a • német és a csatlós j csapatok kiűzése hazánk déli | területéről, nemcsak a Lenin- í arádtól a Fekete-tengerig nyúl tózkodó front egyik hadmű­velete volt a sok közül. Na- gyonis fontos csapatmozdula- i tok voltak ezek, amelyekkel j egyrészt a 3. Ukrán Front elő- j készítette Budapest bekeríté- i sót. másrészt a mohácsi és az í ;< oatini hídfő kialakításával az : 57. hadsereg éket vert a ma- ; g' arországi és a balkáni né- ! n >.• katonai egységek közé és j n nehezítette visszavonulá­Milyen erők álltak egymással szemben ? Milyen volt a katonai-poli­ti kai helyzet ebben az idő- 1 ben? Milyen katonai és gaz- : dasági erők álltak egymással \ szemben 1944 őszén és tél elején? A Szovjetunió ebben az idő­szakban már részben kihe- j verte a háború első évében j szenvedett nagy veszteségeket. Az ipar talpra állott és las­san megközelítette az 1940. évi j színvonalat. — A nehézipar, amelynek legfontosabb felada- ! . ta volt a front, kiszolgálása ! fegyverzettel felszereléssel az I utóbbi két évben szinte meg- I kétszerezte a termelését Néhány adat a szovjet ipar háború alatti fejlődéséről: % 1949 1042 1943 1944 1945 tonna — kilowatt — darab (millió ban — milliárdban — ezerben) Szén 165.9 75.4 92.7 121.4 149.3 Ásványolaj 51.1 22.1 18.1 18.3 19.4 Acéltermelés 18.3 8.0 8.5 10.9 12.2 Villamosenergia 48.3 28.9 31.8 41.9 43.3 Teherautó 136.— 20.4 45.6 52.6 68.5 A táblázat bizonyítja, hogy ' járul a győzelemhez. A kato­a háború utolsó éveiben je­; nai fölényt viszont a követ­lentős fejlődésnek indult a j kező táblázat mutatja szem­szovjet nehézipar, ami hozzá­| léltetően: Fegyverfajták Szovjet­Német-. USA Anglia nníó . ország , * ' (ezer darál» Harckocsi és * rohamlöveg 39 13.4 21 :> Repülőgép 40 19.7 39 . 31.4 Lövegek 120 28A 48 31 Aknavetők 100 16.7 22 10 Géppuskák oeo «6 945 764 (A fenti adatok 1941—IMS évek közötti átlagot mutatják) j Ebben az időszakban — pon tosabban 1944-ben adta ki a jelszót a kommunista párt: ..Mindent a frontnak, mindent a győzelemért!” Ennek kö­szönhető, hogy szinte hónapok alatt 2250 nagyüzemet építet­tek fel a keleti területeken és ezáltal növelhették a ló- vegek, a harckocsik és a ro- hamlövegek sűrűségét a fron­ton. Megváltozott a hadsereg ha- dasZfita is. Míg korábban egy- egy irányban, addig most több fronton, széles szakaszon mér­tek elháríthatatlan csapást az ellenségre. így a németek*.so­hasem tudhatták a hadvezetés elképzeléseit a főcsapás irá­nyára vonatkozóan. A gépesí­tés pedig lehetővé tette a megfutamodott ellenség üldö­zését. A háború utolsó évei­ben már napi átlagban elérték a támadás 25—95 kilométeres sebességét, sőt egyes motori­zált csapatok naponta 59—70 kilométert nyomultak a visa- szavonuló ellenség után. Három, ukrán front Magyarországon 1944 szeptember-októberbe» a bjelorusz frontok alatt — a szovjet front déli részén a négy ukrán front foglalt he­lyet. Felül az 1-es, ezután a 4-es, majd a 2-es és végül a 3-as Ukrán Front, amelyik Baranyát és Pécset is felsza­badította Hazánk területén a 4., a 2. és a 3. Ukrán Fron$ csapatai harcoltak, A 3. Ukrán Front F. 3. Toibuhin, a Szovjetunió mar­calija parancsnoksága alatt négyszáz kilométeres arcvona­lon állt szemben a németek­kel a jugoszláv és a bolgár i-alar mentén. Magyarország déli részének felszabadítása előtt a 3. Ukrán Front csa­patai — még 1944. szeptember 28-án megkezdték a Belg­rad felszabadításáért folyó hadműveleteket. Csaknem egy hónapos harc után 1944. októ­ber 20-án szabadult fel a ju­goszláv főváros. Csak ezután csoportosította át erőit Toibu­hin marsall a magyar határ felé. A német hadvezetés úgy vélte, hogy a szovjet csapa­tok a romániai gyors előnyo- m Hasban kimerültek és nem képesek hasonló ütemben foly­tatni a hadműveleteket. Ezért elhatározták, hogy „megme­revítik” a frontot. Ennek biz­tosítására három védelmi vo­nalat alakítottak ki Magyar- ország területén. Felhasznál­ták a természeti adottságokat, elsősorban a folyók alkotta akadályokat. Az első védelmi vonalat a Tisza jelentette a német hadvezetés sémára. — ! Második vonalként használták i fel a Dunát. A harmadik vé- i delmi vonalat Érd, Velencei tó, Balaton, Barcs, Dráva vo­nalán építették ki. Budapest körül külön védelmi övezeter két építettek ki elsősorban a magyar munkaszolgálatosok se gítségéveb Magyarország felszabaditásá nak lehetőségét a 2. és 3. Uk­rán Front csapatai Debrecen­nél és Temesvárnál alapozták meg azzal, hogy szétzúzták az ellenség jelentős erőit. így szi­lárd arcvonalat létesítettek Magyarország keleti részén, amely képes volt megállás nélkül üldözni az ellenséged egészen Berlinig. Éppen ezt támasztja alá a szovjet had­vezetés parancsa, amelyet a döntő jelentőségű debreceni csata után adott ki a 2. és a 3. Ukrán Front parancsnokai­nak: a támadást hadműveleti szünet nélkül folytatni kelL A politikai helyzet a szov­jet hadműveleteket támogatta; A katonai helyzet lényegébe» eldőlt, amikor a szovjet csa­patok a Tiszán széles fronton átkeltek és a német hadveze­tés számára kiismerhetetlen- né tették a főcsapás irányát. Hiszen a debreceni csata ide­jén a déli hadsereg egységei már a Duna partjánál álltak. A politikai helyzet viszont kapkodóvá tette a német ka­tonai vezetőket. Horthy kiug­rási manőverei, fegyverszüneti tárgyalásai, Dálnoky Miklós Béla hadseregparancsnok ha­tározott intézkedései a Szov­jetunióval való megbékélés irányában, a nyilas hatalom­átvételi puccs, Szálasi előre halálra ítélt intézkedései meg­bontották az egységet és a német katonai vezetők már nem számíthattak biztonság­gal a magyar katonákra, még akkor sem, ha utolsó csatló­suk volt a kormány. Bár a 2; Ukrán Front je­lentős fölénnyel rendelkezett — gyalogság tekintetében két­szeresen. lövegek és aknave­tők számában 4—4.5-szeresen, harckocsikban és rohamlöve- gekben lJ-szeresen, repülő­gépekben pedig 2.5-szeresen múlta felül a szemben álló német egységeket — mégis szükség volt a 3. és a 4. Uk­rán Front aktív támogatásá­ra; A 4. Ukrán Front had­seregei Csehszlovákiában nyo­multak előre gyors ütemben, hogy ezzel is visszavonulásra kényszerítsék a Budapest kör­zetében védekező német egy­ségekek, míg a & Ukrán Front feladata volt a sikeres átke­lés a Dunán, hídfő kialakí­tása a jobb-parton, majd pe­dig a 2. Ukrán Fronttal — összehangolt támadással >— biztosítani Budapest teljes be­kerítését és felszabadítását; I így mintegy Budapest felsza­badításának kapuja lett Ba- l ranya és Pécs. Átkelés a Dunán A 3. Ukrán Front előre- j tolt 75. lövészhadteste, amely j a Sarohin altábornagy parancs noksága alatt álló 57. had­sereg kötelékében harcolt, nem várta be a Front főerőit, hanem menetből még novem­ber 7-én átkelt a Dunán és Apatinhát, majd pedig két nap múlva Batinánál két ki­sebb hídfőt képzett ki a fo­lyó jobbpartján. . A hídfők egyesítése már sokkal nehezebb volt. Ezért szükségessé vált újabb szov- i jet egységek harcbavetése. így november 13-án bekapcsoló­dott a Dunáért vívott harcok­ba a 65. hadtest is, majd nem- ; sokára még két hadtesttel égé- i szült ki a 3. Ukrán Front j ezen szakaszán harcoló egy- i ségek száma. Csakis ennek j köszönhető, hogy 1944. novem- j bér 23-án sikerült az apatini és a batinai hídfőket egye­síteni és kiszélesíteni. A Front-parancsnokság el­határozta. hogy harcbaveti az 57. hadsereg második lépcső­jét és a 4. gárda hadsereget 'is. Őket támogatta a 17. légi had­sereg, valamint a dunai flo­tilla. Az összehangolt táma­dás eredményeképpen a dunai hídfőt rövid idő alatt 150 ki­lométer szélesre és ötven kilo­méter mélyre alakították ki. így szabadult fel Mohács és a szovjet egységek megindul­tak Pécs felé; A fronthelyzet 1944. rum. 29-én Milyen volt az országos ha­dihelyzet 1944. november 29- én, Pécs felszabadításának napján? Északon a 4. Ukrán Front a Duklai hágónál esatározott a németekkel és a front vonala Ungvár—Csap — a Tisza vo­nala volt és Nyíregyháza előtt állottak a szovjet csapatok. On­nan már előre törtek a Tisza középső folyásához és Tisza­fürednél érték el a folyót, Innen egészen Szolnokig a fo­lyó vonalát követte a front, majd Kecskemét magasságá­ban átvágott a Duna-Tisza közére és Kiskunhalast ma­gában foglalva Bajánál ért ki a Dunához és az egyre szé­lesedő hídfőt is befogta. A jelentős német erőkkel szemben vívott debreceni tank csatában a II. Ukrán Fronthoz tartozó 6. szovjet gárda harc­kocsi hadsereg vett részt. Ez felmorzsolta a német és a magyar védelmet és betört a városba. Miután felszabadí­totta Debrecent és Szolnok tér ségét, egy hónap alatt kijutott a Garam folyó völgyébe, vagy­is kétszáz kilométert tett meg harcolva. Míg a 6. páncélos hadse­reg északról karolta át a Bu­dapesten elkeseredetten véde­kező német és magyar fa­siszta egységeket, addig a Mo­hácsot felszabadító 4. gárda hadsereg rövid idő alatt ki­jutott a Margit-vonalhoz — Budapest,—Balaton vonalára — és délről biztosította a kö- rülzárást a 46. hadsereg egy­ségeivel együtt. Hadműveleti szempontból a dunai átkelésben részt vett 4. gárda hadsereg és az 57. had­sereg (amelyik Pécset is fel­szabadította) jó háromszáz ki­lométerrel „előbbre” járt nyu­gati irányban, mint a 4; Uk­rán Front északon tevékeny­kedő hadseregei. Ez is aláhúz­za a dunai átkelés fontossá­gát a magyarországi hadműve­letek, elsősorban a főváros be­kerítése, és minél kisebb vér­áldozattal történő elfoglalása érdekében. A dunántúli had műveletek . A dunántúli hadműveletek során még egyszer előtérbé ke rült Baranya. Ennek előzmé­nyei a szovjet és az angol hadvezetés közötti megegye­zéshez nyúlnak vissza. Ugyan­is Churchill angol miniszter- elnök kérésére a szovjet leg­felsőbb hadvezetés meggyorsí­totta a hadműveleteket és a Balti-tengertől a Déli Kárpá­tokig szinte egyszerre mozdul­tak meg a csapatok. Milyen erők álltak ekkor a Dunántúlon egymással szem­ben? A 3. Ukrán Front kö­telékébe tartozott ebben az időszakban a 4. gárda hadse­reg, a 26, a 27, és az 57. had­sereg, valamint a hadműve­leti alárendeltségben tevékeny kedő L bolgár hadsereg, amelynek fő területe volt a Dráva északi partja, míg a déli parton az alsó folyásnál a 3. jugoszláv hadsereg ren­dezkedett be védelemre. A másik oldalon Wöhler tábor­nok csapatai a 8. és a 6. né­met, valamint a 3. magyar hadsereg, a 2. német páncélos hadsereg és az Ardenekből a keleti arcvonalra átdobott 8, SS páncélos hadsereg állt. A keleti arcvonalon terve­zett nagyarányú német táma­dásoknak nem csupán katonai jellegük volt, hanem presztízs­ből is cselekedtek. Ebben a* időben tárgyalásokat folytat­tak az angolszászokkal meg- kö+pTidő kflutr>v>óirővai hoffv a fegyverszünet után a nyugati arcvonalon addig lekötött min den katonai erőt a szovjet csa patok feltartóztatására, majd visszaverésére fordíthassák. — Hogy sikeresen tárgyalhassa­nak az angolszászokkal, bizo­nyos erőfitogtatásra volt szük­ség. Ezt kívánták szolgálni az 5. és 6. páncélos hadseregek hadbavetésével, újabb ellentá­madások indításával és Bu­dapest felszabadításával a be­kerítés alól. . Három irányban Igyekeztek támadni. Az egyik Szekszárd— Dunapentele, a másik Kapos­vár és a harmadik Dolnij Mihojláctól északra indult. Ez az utóbbi jelentette a legna­gyobb veszélyt a Baranyában állomásozó egységek számára. A harmadik jugoszláv hadse­reg a Dráva déli oldalán ren­dezkedett be védelemre, az 1. bolgár hadsereg ötvöskónyi, Babócsa, Dráva és Torjanci vonalán védekezett, felkészül­ve a németek támadására, mi­vel a szovjet felderítők is­merték a német hadvezetés terveit. A bolgár hadsereg anyagi technikai ellátását a 3. Ukrán Front biztosította. Mint a felderftok azt ponto­san előre jelezték, a németek ellentámadása éppen ezen a frontszakaszon indult meg március (5-án éjjel. Dolnij Mihojláe és Valpové körzeté­ből indítottak ellentámadást az 1. bolgár és 3. jugoszláv hadsereg ellen. A németek az „E” hadseregcsoport egy­ségeivel támadtak. Március 6- ra virradó éjszaka a hadsereg­csoport két gyalogos hadosz­tálya támadást indított Mo­hács irányába. A hadosztályok átkeltek a Dráván és az 1. bolgár hadsereg két gyalogos hadosztályát visszaszorították és sikerült elérniök Dráva­<»eoV*? óc T~\«■ * - ■ ••volliTtflJJ— lát Az itt kialakított, rövid életű német hídfő 10 kilomé­ter széles és 5 kilométer mély volt, majdnem Harkány alá húzódott. A drávaszabolcsi támadás­sal egyidőben Valpovónál is átkelt egy német gyalogos had osztály a Dráván és csaknem ugyanilyen hídfőt létesített a 3. jugoszláv hadsereggel szem­ben. A bolgár éa a jugpszláv csapatokat ekkor megerősítet­ték az 57. szovjet hadsereg 133. lövészhadosztályával és így sikerült megállítani a né­meteket, akik a hídfők kiszé­lesítését tervezték. Olyan si­keres hadműveleteket hajtot­tak végre a három nemzeti­ségű csapatok, hogy március 14-én már parancsot kaptak a német egységek, hogy vonul* janak védelembe. Azonban még így sem tudtak megka­paszkodni Drávaszabolcsnál és március 22-én áthúzódtak a Dráva déli partjára, de onnan is rövidesen kiverték őket, Pécstől Berlinig Lényegében ez volt a né­met hadvezetőség utolsó jelen­tősebb próbálkozása a Dunán­túl déli részén. Budapestet véglegesen bekerítették a 2, Ukrán Front 8, páncélos had­serege és a 3, Ukrán Front 4. gárda hadseregének egysé­gei és a fővárost felszabadí­tották. Zavjalov gárdaezredes 32. gárda brigádja pedig Pécs­ről nyugat felé támadott to­vább felszabadítva Kaposvárt, Nagykanizsát, kijutott Grázig, majd pedig Németországban fejezte be a háborút. Az egy­ség katonái részt vettek Ber­lin felszabadításában is, ott voltak a Reichstag bevételé­nél a wőeös zászló kitűzésénél. Gáldonr*

Next

/
Thumbnails
Contents