Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-29 / 280. szám

Brech t-bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Bertolt Brecht „megérke- eett” tehát a Pécs« Nemzető Színház színpadára, ami ter­mészetesen még nem engyenlő a diadallal, mert egy bemuta­tóelőadás tapasztalatai — színpadi és nézőtéri viszony­latban is — legjobb esetben csak utalhatnak a következ­ményekre. Azonban számolva azzal, hogy nem mindenkinek szí mpatikus a brechti ars poe­tica: a világot nemcsak ma­gyarázni kell, hanem meg is kell változtatni, s ez a szín­padra is vonatkozik, továbbá számolva azzal is, hogy nem mindenki fogadja teljes meg­elégedéssel és esztétikai meg­nyugvással Brecht világos, ak­tualizált és a dolgok legben- sóbb rétegéig modem színpadi ’.•Hágát — ettől eltekintve ez a diadal valószínűleg Pécsett sem fog elmaradni. Brecht művei sok tekintet­ben meghatározó jellegűek a modern európai drámairoda­lom 1 fejlődésében, drámáinak sajátságosán gondolati és agi- tatív felépítése, gondolati sík- jui és elidegenítő vonalai. na--. gyón sok merev, hagyomá­nyos és n&turalisztikus vonás- tó1 szabadították meg korunk ' s dnhézkűltiúráját, és nem vé­le len. - hogy az . utóbbi évtize­dek legkorszerűbb színházi törekvései'— a .fiatal szovjet óvá ml íróktól egészen Beckett- íg bezárólag — valamilyen v uátkozásbán Brecht művei­hez kapcsolódnak. Ugyanak­kor éppen Brecht műveit kí­séri a legtöbb esztétikai két­kedés meg bizonytalan fanyal- gás, elsősorban a hagyomá­nyok, pontosabban az ..érzel­mek” oldaláról. Széles körben elterjedt egy előítélet, hogy Brecht az átélést, mint a művészet bázisát teljesen el­vetette, tulajdonképpen erő­szakoskodik a nézővel, mert a gondolkodás eleve valami hideg és érzéketlen dolog. Ez­zel szemben Brecht a valóság­ban az illúziók színpadi léte­zését tagadja meg., a nézőik felismerési képességedre épít, a színpadon társadalmi össze­függéseket ábrázol, adott és lehetséges viszonyokat, de az érzelmeket sohasem tagadja meg. Azt mondja Brecht a Friedrich Wolf fal folytatott párbeszédében: „Az epikus színház sohasem mond le az érzelmekről. Még kevésbé az igazságérzetről, a szabadság vágyról és az igazságos ha­ragról, oly kevéssé mond le ezekről, hogy még csak nem, is hagyatkozik rájuk úgy, amint éppen találhatók, ha­nem igyekszik erősíteni vagy létrehozni őket. Az a „bíráló magatartás”, amit a közönsé­gében fel akar kelteni, nem lehet eléggé szendvedélyes ...” Brechtnél az érzelmeknek ten­denciózus szerepük van. A néző beül a színházba, az első percekben meghökken, ment a színpadon valami egé­szen sajátságos folyamait ját­szódik, egy ideig esetleg még tiltakozik is, azután kezdi megérteni, hogy Brecht nem „tünteti el” az érzelmeket, csak az érzelmek tendenciája változott meg. A drámai szán- házban X hős szenvedése meg­rendíti a nézőt, mert X szá­mára nincs kiút, az epikus színházban a nézőt azért ren­díti meg X hős szenvedése, mert X számára volna kiút. Aligha lehet színpadom meg- rázóbb és szenvedélyeket k.or- báesolóbb szituációt teremte­ni, mint A kivétel és a sza­bályban az emberileg nemes és tiszta kuli teljes kiszolgál­tatottsága a • kereskedővel szemben, vagy Antigoné hő­sies és megrendítő áldozata a zsarnok Kreonnai szemben. Brecht megértésének a kul­csa világos és korszerű. Brecht a színházban az élet igazságai­nak a bizonyítására törekszik, az éleit igazsága pedig .annál hozzáférhetőbb a színpadon, minél aktuálisabb a felhasz­nált . anyag. Ezek után telje­sen érthető, hogy Brecht mű­veihez ösztönös alapon nem lehet közeledni. A nézőnek is újfajta magatartásra van szük­sége, a rendező elvi-gondolati felelőssége pedig egyenesen sorsdöntő Brecht esetében ösztönös és hagyományos kon­cepcióval tulajdonképpen csak megbukni lehet. Brecht telje­sen időszerű és korszerű ren­dezői és színészi magatartást követel, gondolati síkokat, lo­gikát és világos elidegenítő vonalakat. A rendezőnek, de a színésznek is tudnia kell, hogy a brechti érzelmeknek meghatározott osztályalapjuk van, tehát nem lehet egysze­rűen átvenni az ábrázolt szi­tuáció. illetve alak érzelmeit, 'és nem lehet erre kény-szen­tem a nézőt sem Nógrádi Róbert rendezése a jó értelemben értve gépezet­szerű és kollektív, de egyenet­len. hagyományosan pontos, koncepciójában fel lehet fe­dezni egy sajátságos fegyel­met, de ötletei, megoldásai, rendezői vonalvezetése csak részben illeszkednek a brechti mű lényegéhez. A színészi megoldások pedig sajnos nagy részben messze vannak ettől a lényegtől. A pécsi bemutató bizonyítja, hogy hagyományos, naturalista színpadi eszközök­kel, kellően merész következe­tesség nélkül, nagyon nehéz és hálátlan Brechtet játszani. Ez az igazság. A kivétel és a szabály — amit Brecht 1930-ban írt, s amit először 1947-ben mutat­tak be a párizsi Theatre des Noctambuies-ben. a mostani pécsi előadás annyiban ma­gyarországi ősbemutató, hogy CSUKA ZOLTÁN: T)alálkűzúj a /Itt esek alatt Készlet egv lírai önéletrajzból \ pesti gőzös megállóit Bicsérden. 'Nincs már előre, már csak vissza van! Már Üszög előtt dörögnek az ágyúk, Az országúton hömpölygő folyam. Germán folyam s komor nyilasok köztük. De Pécs előtt még áll a vert sereg, A város előtt megfeszíti lábát. Habár már tudja; minden elveszett! Nem látni Pécsig, csak az ágyúk bőgnek És sorra jön onnan a sok vonat. .Pécs ném enged be!" hit a hír most végig S gond szántja végig mind az arcokat. Most válik el, ki merre akar menni. Kit vonz Nyugat és vajon kit Kelet? Ki merre tart? s a kicsiny állomáson Szétválik lassan az utas sereg. „Gyerünk hát!” — mondom s hátamon a zsákkal. S írógéppel, bőrönddel indulunk, Kit egykor innen hoztam, feleségem. Most is velem, egy most is az útunk. A sínek mentén egyre csak előre. Az őszi eső bőséggel szakad, Egy pécsi bányász most az utitársnnk S egymást megértve gyúrjuk a sarat. S míg állt a harc a város kapujában. Akárha béke volna, délidőn. Harangszó zendült s versenyezve szállott Az ágyúszóval, erdőn s hegytetőn. Es láttuk akkor: Üszögön a gyárak Békén pipálnak, percre meg nem állt A munka ottan s új világot várva Az öntudatos munkás réscnállt. ö, hosszú út, csaknem sötétedésig Mhegve mentünk, egyre, szüntelen. Vz országutat messze elkerülve. Hogy lehetőleg észrevételen Jussunk be Pécsre s fel ne tartson minket Csendőr vagy német: honnan érkezünk? Es meg ne lássák, hogy csomagjainkkal Mi most jövünk és nem innen megyünk. Beértünk végre! Omló szürkületben. Az utcák puszták, minden elhagyott. Két lótetem a Rákóczi út sarkán; Egy akna nemrég ide lecsapott. Most kapu nyílik, kis csapat riadtan Örök között nyugat felé siet: Hogy sir felénk most a lopott tekintet. Ö. hogyan értlek titkos üzenet! A házkapu. amely mögött családunk f.akása van, most tárva-nyitva áll, De fönn a csengőt már hiába nyomjuk. Az utas otthon senkit sem talál. S már értjük is: az óvóhelvre mentek. Ott vannak mind a körnvéken lakók. A régi. mély törők tűnőéhez szoktak. Ha hallották a légiriadót. Gyerekkoromban néma borzadállya) De sokszor is bejártam mélyeit, S idéztem gyertyám árva fénye mellett Az ó pincék sötét emlékeit. A máskor elhagyott, üresen kongó Boltívek mélyén most tömeg szorong, A fal tövében ágyak, padok, székek. Rőt fényt rájuk a gyertyák lángja ont. Nekünk Is jut hely. itthon vagyunk végre. Mosoly köröttünk, Ismerős szentek, A föld alatt, kik egybegyűltek itten Együttérző család s nem holt tömeg. Család e nyáj, s szent várakozás fűti, Ott érezzük szívünkön gyökerét, A messzi múltból újra visszaintő, Munkásmozgalmak nem hűlő hevét. Megreng a föld most. Beethovent idézem. Fönn akna robbant. Am az ig lehet, Mély üstdobok a szimfóniát búgják. Vihar zúg ott s az ember zörgetett. S megint gyermekkorom éled szívemben: Itt áll, zörget, ki is lehetne más; Egy új kor, melyre ötven éve várunk, A valóságos, népi Messiás. fgy. virrasztók, a nagy születésre várva. A pince mélyén alszik a család. Gyerek se sír már, csak a gyertya lobban Es szertehinti kormos sugarát. Sűrű a csend és mind sűrűbbé válik. Megállj időnk tán? Megfagyott a tér? Vagy álmodom csupán s magamhoz térve A volt valóság újra visszatér? De mégse, mégse! Késő virrad ássál A pince torkán, ott fenn. szürke fény Erősödő csíkja már azt jelenti: A nap felgörgött végtelen terén. S most felmegyek, hogy szembenézzek véled. Való élet: míg állt az éjszaka- (Vaev állni látszott) mi is történt ott fenn. Győzött az új fény csillagos hada? Hogy mondjam el? Oly egyszerű volt minden, Akár a legnagyobb, élő csoda! Ott állt az utcán, rám mosolygott, intett. S tűzzel kínált egy szovjet katona. Oly ifjú volt. arcán szelid mosolygás Es kék szemében biztos nyugalom. Csend volt az úton s megvillant a napfény A téli fény a harcos tankokon. Miről beszéltünk? Kapkodó szavakkal. Tört szláv szavakkal mondtam örömünk. Mint fuldokló, ki újra levegőt kap. S ő arról, hogy mi miért rejtőzködünk? Kiáltás. Es a pince mély torkából. Mint ár, midőn gátat tép szerteszét. Már jött, tolongott, hömpölygőtt a fényre Boldog zajjal, mosollyal mind a nép... a főiskolások viasgaelőadas- ként a közelmúltban átszőt­ték — az egyik legsikerültebb tandrámája Brecthnek, esz­meileg is a legtisztább, s a húszas évek német proletár- drámáinak egyenes leszárma­zottja. Itt minden egyszerű és teljes. Tulajdonképpen ,tananyag”, de a rendező szá­mára is az, mert itt nincs he­lye a megszokott színpadi megoldásoknak. Itt nincsenek illúziók, itt van egy szabályos kereskedő, aki kivételes hely­zetbe kerül, s van egy kivé- : teles kuli, aki szabályos hely­zetbe kerül Az ellentét ki­békíthetetlen. Nógrádi Róbert rendezése politikusain pontos, világos; nem a Góbi-sivatag­ban vagyunk, hanem a szín­házban, ahol a színészek el­játszanak egy történetet, ami­ben két ember döntő osztály- harcot vív, tehát konkrét gon­dolati kapcsolatot kell terem­teni egy songokkal könnyített tandráma és egy társadalmi­lag felkészült közönség kö­zött. A művészi helyzet elég nehéz és körülményes, meg­oldani csak a hagyományok mellőzésével lehet, A tandrá­ma főszerepeit Iványi Józsej (a kuli) és Bánffy György (a kereskedő) alakítják. Iványj József, egyébként láthatóan nagy gonddal és belső átérzé- Sekkel kidolgozott játékában sajnos az érzelmesség uralko­dik, a brechti színpad ettől a felfogástól teljesen idegen. Iványi elsősorban a gesztu­saival és a hangjával akarja megindítani a nézőt, nem pe­dig saját dranfaturgiai helyze­tével, mintha nem bízna Brecthben. Bánffy György ke­reskedője valamivel hidegebb, gondolatibb felépítésű, alakí­tásában érdekesen, de nem kiemelkedően keveredik a tan- szerűség és a hagyományos színészi eszköz. Várady Sza­bolcs, minit a kis expedíció vezetője: játékfelfogásában brechti és egyszerű, Burányi László, mint a bíró: modoros, nem érzi a szerep lényegét. Az Antigoné előadása után teljesen világos az ember előtt, hogy Brecht dramatur­giája nem egyszerűen új já­tékmódot jelent a régi drámák számára, hanem lényegileg határozottabb és aktuális mondanivalót. Kreon megtilt­ja, hogy a lázadó Polineikészt eltemessék. Antigoné dacolva a halálbüntetéssel, eltemeti testvérét, ugyanis a görög hit szerint a temetettem halott lelkének örökké bolyóngani kell. Antigoné magasztosan és hősiesen emelkedik ki a kör­nyezetéből, lázadása, áldozata a zsarnokság bukásának a kezdetét jelenti. Amikor a né­ző Szophoklész Antigonéjá­nak ismeretében belül a néző­térre, s borzadva hallgatja a szophoklészi és a brechti hit­vallás megrendítő párbaját: „Sok csoda közt az ember a legcsodálatosabb, nagyobb ...” — „Sok szörny között az em­ber a legszömyebb szörnye­teg ...” s az ember az iszo­nyatokra emlékezve dermedve látja felbukkanni a vetítő­vásznon a második világhá­ború tragikus embertelensé­geit. majd hallja a két nővér riadt és bizonytalan párbeszé­dét — már teljesen érthető és aktuális a brechti Antigoné központi gondolata. Kreon, a zsarnok életre kelti a XX. század háborús zsarnokainak emlékét, a diktátorokat, és Hitlerék után mär el tudjuk hinni Brechtnek, hogy — a szophoklészi Kreonnai szem­ben— itt a zsarnok semmifé­le módo- ’’«rí tisztulhat meg. n "P7'V - -t : szabad megté­->■>% lírai családi mo­mentumokkal Brech: Aotigp- néjában mindennek aktuali­zált és meghatározott helye van, minden jelképe tervsze­rt) és megfontolásra kötelez. Az Antigoné rendezési-.-»n is. színészi megoldásaiba’" 's értékesebb és egysége« »''•b, nini A kivétel és a szabály. Hagyományosan kultúrái' nő- adást láthattunk, de a.z alap­vető hiba közös: s művészi felfogás és a mű lényege kö- ■ött hiányzik a folytonos«-?. Brecht teljesen új. .sajáts-’.éos játékot igényel. Nagyon fők az Antigonéban bevét«*' ren­dezői megoldások, a dráma nyitása korszerű, a dráma brechti ritmusban indul, a folytatás sajnos már nem . jjyen egyértelmű, A színészi megoldásokban sok á fölösle­ges pátosz, a színészek ábrá­zolása a klasszikus Antigoné­hoz áll közelebb, mint Brekii­hez A hagyományos »tilos szempontjából egyébként »zéo és kiegyensúlyozott előadásban akadtak olyan momentumok, mint például a polgárok templomján vontatott és fá­rasztó előadásmódja, vagy a bacchanalia-betét szerve+len- sége az előadás egészében, amit csak bizonyos közönpéff- igénvek indokolhatnak — ezek a momentumok kellemetlenül zavarták az előadást. Az Antigoné színészi alakí­tásai közöl — lényegében adott a helyzet — Pécsi Ildi­kó (Antigoné) és Bávf-fi/ György (Kreon) játéka emel­kedett ki. Pécsi Bdikó tra­gikus átérzései, visszafogott pátosza a görög tragédia han­gulatát idézte, miként • zárt mozgása és szép szövegmon­dása is. Bánffy György rövid időn belül egy újabb zsarnoki jellemet alakít, tehetségét ás gazdag művészi tartalékait igazolja, hogy Kreon-alakftá- sa csak helyenként engedi eszünkbe juttatni, hogy elő­ző este Gloster herceg \ olt Shakespeare drámájában. Kreonja több vonatkozásban másfajta zsarnok, mint Ri- ehárd, csalhatatlanul huszadik századi. Polónyi Gyöngyi pécsi bemutatkozása nagyon mérsé­kelten sikerült, ennek oka valószínűleg Iszméné szerepű­ben keresendő. Az Antigoné­ból még Izsóf Vilmos higgadt alakítása figyelemre méltó és a polgárok (Szigeti Géza, v a- rady Szabolcs. Faludi László és Szerencsi Hugó) fölöslege­sen vontatott előadás mótijuk ellenére is. A Pécsi Nemzeti Színház előadása brechti értelemben bizony nem hibátlan, egyenet­lenségei vitathatók, de az a tény, hogy századunk színház- kultúrájának eszmeileg és dramaturgiailag egyik legkor­szerűbb művésze péntek este­tői kezdve a pécsi színpadon is „polgárjogot” nyert, e/ - a tényt mindenesetre csa*. me­legen üdvözölni lehet. Thierj Árpád TAMÁSI ÁRÓN: Czímeresek Kolozsvárott, 1931-ben le- lent meg a regény. a ',,zo saját kiadásában. Neu: o- da, ha nem vállalkozz,, iá- adására s nem fogadták szí­vesen, mert kegyetlen módón leplezi le az arisztokrac.u,, elsősorban az erdélyit, s. ja e- ie egybefonódott ingyent, k réteget. Az 1917—19 Közötti idő bemutatása egyben beoi- zomyítja azt is, hogy ez a „történelmi osztály” mennyire képtelen volt bármi történel­mi szerepre. mennyire :ii- ján voit mind rt.rsadauui felelősségtudatnak t 1

Next

/
Thumbnails
Contents