Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-29 / 280. szám

november a. napló 3 Szabadságunk hainalán Beszélgetés dr. Boros Istvánnal, a felszabadított Pécs és Baranya első főispánjával NAPIRENDEK A MÉLYSZÁNTÁS iÄfll A feSszábaduIás eJÖtti hete­ket „önkéntes száműzetésben” töltötte dr. Boros István a Mecsek oMalában, mert tudta, várta, hogy a Gestapo és a csendőnség, a politikai rend­őrség és főként a nyilasok október IS után keresni fog­ják. Önkéntes száműzetésben — Jól megér extern, mert október 16-én hajnali három órakor egy német katona, egy csendőr és politikai rendőr kí­séretében már keresett a la­kásomon. Én ekkor már rej­tekhelyemen voltam a Pálosok fölött. Bejárták hozzám azok az elvtársak, akikkel koráb­ban is kcmspriáltam, gyakran meglátogatott Gubriczki Ist­ván, aztán egyik sógorom Kolter Ferenc és Deák Ala­jos, alá valamikor hadifogoly­társam volt. A magamra vál­lalt fogság alatt olvastam, hí­reket hallgattam a rádióból és tanulmányt írtam a németek fasiszta diplomáciájáról. Már itt megszövegeztem a Függet­lenségi Front kiáltványát, amelyet a Dunántúl 1944. de­cember 17-én közölt. A mostamnál enyhébb, esős ősz volt 1944-ben. A ház, ahol dr. Boros István rejtőzött, ál­landóan zárva, az ablaikredő- nyöket lehúzták, a különleges lakának a padlás szeülőzőnyí- lása jelentett Isilátást a vá­rosra és kapcsolatot a kül­világgal. A padlásra a kam­rából vezetett a lépcső. Ha valaki becsengetett a házba, az albérlő azonnal az élés­kamrába lépett, aztán fél a padlásra és nem egyszer két órát didergett ott, amíg oda­lent a szomszédasszonyok meg vitatták a városban szállin­gózó híreket — Egyszer nyilas rokon ér­kezett a háziakhoz Szekszárd- ról és olyan váratlanul jött, hogy nem volt időm eltűnni a konyhából. Bemutatták a párt­szolgálatosnak, aki tudomásul vette, hogy albérlő vágyók. Mindenesetre nem voltak kel­lemes, idegnyugtató napok ezek. Egyszer például, azért bújt belém a félelem, mert á Pálosok felett szovjet és né­met vadászrepülők között tört ki tűzharc és a lövedékek sű­rűn pattogtak a kövezeten. Barátai rendszeresen tájé­koztatták dr. Boros Istvánt a városi eseményekről, az ellen­állás megszervezéséről. A fegyvergyűtés napirenden volt, hogy a fegyveres ellenállást is akcióba állíthassák, ha erre szükség lesz. Mindenütt volt emberünk — Jelszavunk volt: menteni emberben és anyagiakban mindent, ami menthető. Elsza­botálni a kiürítést, tartalékol­ni az élelmiszereket. — És sikerült? — Ahogy elterveztük, min­den úgy történt, nem ürítet­ték ki a várost, fegyverek is szép számmal gyűltek, bár használatukra nem került sor, élelmiszerből is jelentős tar­taléka volt a város lakosságáé­nak. Mindenütt volt embe­rünk. a vasútnál, a rendőr­ségen, a dohánygyárban, a bőrgyárban és a Gestapónál is. — Német vagy magyar ösz- sz ekötő volt a Gestapónál? — Német. Egy bizalmi em­berünk, aki bejáratos volt Auinger német városparancs­nokhoz és így mindenről ide­jében értesültünk. Ennek a széleskörű hálózatnak köszön­hetjük, hogy sikerült össze­fognunk a város lakosságában amúgyis meglévő ellenállást. És ennek köszönhettük azt is, hogy 92 rendőr maradt a városban Máthé Ferenc és Dallas Ferenc törzsőrmeste­rek, Péterfi Zoltán százados és Kamarás Károly nyugal­mazott, a politikai osztály volt főnöke vezetésével. November 26-án már behal- Jaszott Pécsire az ágyúzás a mohácsi hídfőtől. Dr. Boros István a padlás szellőző nyí­lásán át figyelte, miként kö­zeledinek a torkolati űzet és mögöttük a felszabadítók. „Kizárólag önökön múlik..“ — November 29-én reggel azzal ébresztettek a háziak, hogy „Itt vannak az oroszok!” Azonnal elindultam a városba. Űtközben barátságos szót vál­tottam néhány szovjet kato­nával, majd a Széchenyi térre siettem. Itt közölték az isme­rősök, hogy már kerestek a szovjet parancsnokságról, vár­nak a Nádor Kávéházban. Ott találtam N. I. Zavjalov gárda­ezredest és törzskarát, már beszélgettek a város vezetői­vel. V isszaemlékeaéseilben, ame­lyeket most fogalmaz dr. Bo­ros István, külön megjegyezn­ie, hogy N. I. Zavjalov gárda­ezredes parancsára nem vál­toztatták romhalmazzá a vá­rost. Megkímélték a nagyobb pusztulástól, nem is volt rombadőlt ház és a kártéke- ket tekintve a magyar váro­sok hsfoorús listáján Pécs az utolsó előtti helyein szerepelt. Eimél kevesebb kórt csupán Sopron szenvedett — Az ezredes elmondotta rövid beszélgetésünk alatt, hogy most már „... kizá/rólug önökre tartozik, hogy meg­szervezzék a közigazgatást, a normális életet és demokrati­kus államrendet alakítsanak ki. Ezt a munkát mi minden erőnkkel és szirtesen támogat­juk. Természetesen még há­ború van, közel a front és ezért bizonyos korlátozásokat kell ideiglenesen bevezetni, így meghatározzuk a szabad mozgást, kijárási tilalmat lép­tetünk életbe. Mindez a har­coló csapatok és a lakosság érdekében is történik.” — Érthető volt ez akkor — folytatta dr Boros István visz- szaemlékezését — hiszen szün­telen vonultak a csapatok a front felé, harckocsik egymást érték. Zavjalov ezredes és kísérete ezután felment a szállóba — pihenni. — És ön merre indult? — tnreK erKezteK, hogy a zovjet katonák fosztogatnak i Kossuth Lajos utcában, Ter­mészetes, hogy arra indultam, táját szememmel láttam, hogy ivil ruhás fosztogatók járják z üzleteket és bátyúba cso­magolva az árut osonnak a mellékutcákba. A kirakatokat örték be, úgy hatoltak a bal­okba Megindul az élei Délután már Cserkaszov ez- edies. városparancsnok rezi- banclájában ült dr. Boros Ist­án és tájékoztatta az ezre- lest az őt érdeklő pécsi kér­éseikről. Másnap egy vezér- :ari százados kérte meg, is­mertesse ellőtte Pécs gazda­ági, kulturális és politikai letét. Az adatokat három na- >ig gyűjtötték. December 2-án ledig már a többi pártok kóp- iseflöivel is tárgyaltak, így ogadta a városparancsnok űotz Alajost, a szociáldemok­raták vezetőjét és Kovács Bé­lát, d Kisgazdapárt helyi funk­cionáriusát. Lassan megindult az élet, a közigazgatás, lassan — vagyis egy hét elteltével, hiszen mindent elölről kellett kezdeni... Dr. Boros István lett Pécs kommunista pártszervezeté­nek első titkára, maijd bevá­lasztották képviselőnek: a deb­receni ideiglenes nemzetgyű­lésbe. Később — 1945 január 5-én — kapta meg kinevezé­sét Baranya és Pécs főispán­jának. Majd az év végén meg­érkezett felmentése e funkció alól. Akkor vette át helyét dr. Münnich Ferenc, aki 1946 január és június között igaz­gatta a megyét és a várost. — Ekkor, vagyis 1946 júniu­sában ismét kineveztek, most már csak Pécs főispánjának... A közigazgatás megszerve­zése, a koallíciós harcok nehéz küzdelmet jelentettek a kom­munistáknak, dr Boros István­nak személy szerint is, de ez már egy újabb visszaemléke­zésbe tartozik. Gáldonyi Béla Nagyharsány közeiében 28 holdas táblán végzi aa őszi mélyszántást ócsárdi gépállomás traktorosa. Torma Lajos, az Küzdelmes két hónap volt Lényegében befejeződött Baranyában a búzavetés Ezen az őszön 88 900 hold kenyérgabonát kellett elvetni Baranyában olyan körülmé­nyek között, amelyekre év­tizedek óta nem emlékeznek a szakemberek. Az elmúlt héten azért — Baraes József, a megyei tanács főagronómu- sának szombati tájékoztatása szerint — lényegében sike­rült befejezni a kenyérgabo­na vetését. A Dráva mentén néhány, igen mélyfekvésű he­lyen ugyan még vetetlen egy­két tábla, mert a talaj víz- áteresztő képessége igen kicsi és egész őszön víz alatt áll­tak ezek a területek. A gra- ! fikon, amely a kenyérgabona Méhecskék módjára A gyerekek „méhecskék módjára” dolgoztak, és erre nagyon büszkék. Hogy mit dolgoztak? Begyűjtést vé­geztek. Nem papírt és nem vasat, hanem adatokat. Igaz, nem olyan adatokat, amelyek újak és mások számára is hasznosíthatók. De nekik na­gyon fontos és lényeges do­log volt ez a „begyűjtés”, és minden okuk megvan a büsz­keségre is. Év elején határozta el a Belvárosi Iskola Vl/b osztá­lya, annak is Kodály Zoltán­ról elnevezett úttörőraja, hogy feldolgozzák a felszaba­dulás 20. évfordulója tisztele­tére városuk iskoláit, üze­meit és egyéb intézményeit. Aztán megcsinálták a munka- megosztást, a következőkép­pen: a Párduc-őrs Űjmecsek- alját járja be, az Orgona­őrs Meszest, a Pacsirta-őrs a város iskoláinak és kulturális intézményeinek adatait gyűjti össze, a Leopárd-őrs az üze­mekbe és gyárakba látogat el. A harmincnégy gyerek na­gyon lelkesen és buzgón kez­dett a munkához. Mindent megnéztek, mindent össze­szedtek, sokhelyen fényképe­ket is készítettek. Utóbbiak­ból álltak aztán össze a tab­lók, amelyek a felszabadulás óta eltelt húsz év néhány új alkotását, intézményét ábrá­zolják. De a „begyűjtés” ered­ményeit egy műsoros délután keretében is feldolgozták. Itt versben, énekben (nagyon sze­retnek énekelni), prózában mondták el, mit tapasztaltak a kéthónapi sok-sok séta so­rán; Mert tapasztaltak, tanultak sokmindent. A „párducok” megismerték Űjmecsekalját, az, Orgona-őrs tagjai végig­mentek Meszesen és eljutot­tak egészen Csertetőig. Meg­tanulták Pákolitz István ver­sét is, megtanulták tisztelni és szeretni a hős bányászokat. Akiknek az iskolák, kultúr­intézmények bejárása volt a feladatuk, azok persze egy kicsit nagy fába vágták a fej­széjüket, mert az anyag hatal­mas. De megtudták, hogy mi­lyen iskolák, technikumok, gimnáziumok, milyen főiskola, egyetem és felsőfokú techni­kum működik Pécsett, adato­kat tudnak a színházról, a művelődési házakról, a mo­zikról, a Fegyveres Erők Klubjáról, egyszóval pontosab­ban ismerik városukat, mint eddig. De talán mégis a Leopárd­őrs szerzett legtöbb új isme­retet. Borzasztóan érdekelték a gyerekeket a gyárak, az új termékek, nagyon érdekelte őket az olyan részkérdés is, mint a DÉDÁSZ által épített nagyfeszültségű távvezeték, a Porcelángyár szigetelői, vagy az, hogy az Építőipari Válla­latot miket épít, tataroz ezek­ben a hónapokban^ S ötletben nem volt hiány, amikor az ünnepélyes raj­gyűlés műsorát összeállították. Meghívták Wohlfart Gyuszit, az iskola régi tanulóját, aki már felszabadult szakmunkás a Faipari KTSZ-ben, ismer­tesse üzemének tevékenységét. Meghívták Gebauer Emőnét is, beszéljen férjéről, akinek freskóival többször találkoz­tak sétáik során. Mindent, amit lehet, énekkel, verssel illusztráltak. Ez az ötletdús, mozgékony kis társaság ezzel a „begyűj­téssel” alaposabban megismer­te a várost, ahol él. De máris újabb terveket szőnek: régi kapcsolatuk van a királyegy­házi hatodikosokkal, többször vendégül is látták őket Pé­csett Néhány nap múlva ők mennek Királyegyházára — megismerni egy másfajta vi­déket, másfajta eredményeket Mindebben persze sokat se­gített dr. Sólyom József né is, az osztályfőnök-rajvezető. De biztos, hogy a „méhecskék módjára” dolgozó, szorgalmas, lelkes harmincnégy gyerek teljesítménye is megérdemli a dicséretet vetésének alakulását ábrázol­ja, október elsejétől igen ér­dekes képet mutat. Október 8-ig meredeken felfelé ívelt a grafikon, több mint ezer traktor kezdte meg a búza­vetést a megyében és 42 szá­zalékra teljesítették ezt a fontos őszi mezőgazdasági fel­adatot. Ekkor megkezdődött az esőzés és a következő tíz nap alatt mindössze hat szá­zalékot mentünk előre. Majd a második dekádban 16 szá­zalékkal növekedett a ke­nyérgabona vetésterülete. 117 mm csapadék Három hétig szinte egyfoly­tában esett az eső. Jól mu­tatja ezt az októberi csapadék grafikonja, amelyen 60 év átlagát dolgozták fel. Így 1901-től 1960-ig októberben átlagosan 65 milliméter csa­padék hullott. Az idén vi­szont 117 milliméter csapa­dékot kapott a megye. A no­vember sem volt sokkal jobb. A nehéz felázott talajon a munka is nehezebb volt, mint máskor. Sokszor két traktor is nehezen boldogult az eké­vel, a vetőgépet pedig nem egy helyen lánctalpas traktor­ral huzatták. Az sem volt rit­ka, hogy két UTOS traktor húzott egy vetőgépet. Minden elismerés tehát a traktoroso­ké, akik még éjszaka is dol­goztak és nem volt egyetlen Modern férfi és női tétikabátok NAGY VÁLASZTÉKBAN A MOHÁCSI DUNA ES KOMLOI BASTYA ARUHAZAKBAN szabad vasárnapjuk, sem az utóbbi hetekben. Az emberek mellett a gé­pek is nagyon megérezték a rendkívüli munkát. Sok volt a törés, a gépkiesés, de a ja­vításokkal hamar végeztek és ha rá lehetett menni a föld­re, naponta ezer-ezeregyszáz gépállomási és termelőszövet­kezeti traktor dolgozott az őszi talajmunkán, a vetésen: A vetés szép Baraes József megyei fó- agronómus véleméney szerint az őszi vetés egészen jó. A korai vetések gyönyörű zöl­dek és kikeltek már a no­vember elején elvetett búzák is. Mivel fagyos napunk ed­dig még nem volt, az enyhe időjárásban szépen megindult a vegetáció. Nehéz lenne ma még előre megjósolni, milyen termésre számíthatunk, de az időjáráson kívül sok függ a vetés ápolásától is. Amiért eddig keményen megdolgoz­tunk, azt könnyen tönkrete­heti az egér és a futrinka. A korai vetésekben máris jelen­tős az egérkár, mert ez a kártevő most a zöldvetésbe vonult. A futrinka is megje­lent már, de korántsem olyan mértékben, mint tavaly. Ez annak köszönhető, hogy a ter­melőszövetkezetek 15 ezer hol­don elvégezték a talajfertőt­lenítést és az egér elleni mér­gezés is védettséget nyújt a futrinka ellen. A pocok-invá­ziónak sajnos még nincs vége. A vetés befejezése után sür­gősen el kell végeznünk a határszemléket és megállapí­tani a fertőzöttség mértékét. Erre hivatalosan is felszólí­tották a községi tanácsokat, a pocokirtásért a termelőszö­vetkezetek, az állami gazda­ságok, a közúti igazgatóság, a MÁV, a vízügyi igazgató­ság felelős. A Földművelés- ügyi Minisztérium veszélyes kártevőnek nyilvánította a mezei pockot és szigorúan fe­lelősségre vonják azokat, akik ellene a védekezést elmulaszt­ják. Ä mélyszántás ideje A vetőgépek leálltak, de a traktorok tovább dolgoznak; Most van napirenden az őszi mélyszántás, amelynek még csak a felét végezték el, szük­ség van tehát a kettős mű­szakra, a traktorosok helyt­állására. Az őszi mezőgazda- sági munkák közül hátra van még a kukorica betakarításá­nak befejezése, valamint a szárvágás, ami akadályozza aa őszi mélyszántást. t 1

Next

/
Thumbnails
Contents