Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
THIERY ÁRPÁD: í\ LEGTORNASZ Képes Géza: Juliánus utódja Baskiriából jött Kijekbáj, küldötte volgai kies táj, végtelen füves tér, ahol vad őseink együtt kóboroltak. Vidám szavú, szöghaju férfi: a magyar szót nemcsak hogy érti, de cgy-egy magyar mondatot a társalgásba be-bedob. (A társalgás megy jól-rosszul, hol németül, hol oroszul.) Hársfából vájt kerek köcsögben mézet hozott! Én örömömben alig tudtam hálát motyogni, úgy felkavart a drága holmi: szinarany méz, rajta virágpor, gyűjtötték erdei virágból a baskír méhek... Méz s virágpor hirt hoz Magna Hungáriából, ahol Juliánus barát most éppen hétszáz éve járt. S velük még magyarul beszélt — ezt mondta itt, hogy visszatért. Hol vagy Magna Hungária? Mongol had sistergő nyila s mokány lovak fergetege belemorzsolt a semmibe... De talán mégsem a semmibe — Nem semmi az, hogy most ide eljött követségben Kijekbáj! Ami elmúlt, az néki nem fáj — nekünk se fájjon! Dióbama szeme megvillan minden bajra, mit említ szánk és sikerünknek — szinte halljuk, hogy szive lüktet) úgy megörül. A mult, a múltúnk, melyből keservesen tanultunk, nem múlt el: egymáshoz kötöz még. S úgy vagyunk: együtt most, ahogy rég jurta mélyén ültek a kánok — vezéreink — késük levágott egy-egy darab húst, kézből ették s friss kumisszal leöblögették. De közben meghányták-vetették: mit tettek, s mit kell tenniük még... Szemünkkel végig tapogatjuk egymást — tudom: visszafogadjuk testvérnek őt s bennünket ő. Most már a jelen a jövő — nemcsak a múlt — egymás felé visz. Kezdetnek ennyi: szép s elég is. Pál József: Tél előtt Hányféle a piros s hányféle sárga kavarog? — Az őszi hegyeket pásztázza fényével a nap, s a szél a fák közt tántorog s az erdők hajába belekap. Vidám majális ez — mondom. S tudom, hogy halotti tor. Mi is lehetne más? Hiába tarka a levél, orgiázik a szín, mikor halottá dúlja majd a tél. Mondom — halotti tor. De hallgass, nem illik a zaj. És mit is mondanál? hisz a szó itt’ már mit sem ér, s láttad már, legutóbb tavaly, mint falja mindet a fehér. Mindet felfalja — de majd a halálba dermedő földeket ellepi újra a tarka sokaság, s ha a születés napja jő, újra mennyegzős lesz az ág. Csorba Győző: Gyümölcs Amiért a téli szorongás a fél-élet sokszor a részleges halál a násira-újulás csodája eltökélt harc a kártevőkkel föld fény eső lég habzsolása: imé a mag cél nélkül célja nélkül szerte szóratik. Hennái Gábor: Gerinc nélkül „ú fiú vagy, csupa lágy mosoly és mutatás egyetértés, bárkivel ülsz, mindig lelkesedén helyeselsz. *>nde ha főnökeid szólnak, belerúgsz barátba s könnyen elfeleded tegnapi társaidat. _ ini gerinc nélkül, te puhány, mit is ér? ha a zsíros hangod hallom, már viszket a jobb tenyerem. A lány egy idő óta a gyorsfényképész műterme előtt ácsorgott, a Légtornászt várta, merev testtartással, mintha nem lett volna helye a' mozgáshoz. Dekoratív,kissé plakátszerű jelenség volt, az . arca néhány szabályos vonalból állt, és a Lég- tornász már tegnap délután, a szerződés aláírásának a pillanatában arra gondolt, hogy pontosan ilyen arcra van Szüksége a levegőben, száraz és egyszerű vonalakra, amiken a legkisebb belső változásokat is azonnal észre lehet venni. A Légtornász reggel óta a kikötő környékén bolyongott, a bolyongásban volt valami szisztematikus rendszer, mintha a Légtornász az egész öböllel meg a várossal már az első nap alaposain meg akart volna ismerkedni, azután megállt az egyik halászhajó mellett, a hajó körülbelül kétszáz tonnás volt, a fő- árbócon egy matróz lógott és integetett valakinek. Az olajos vizen egy bárka vágott át, az öböl keskeny volt és halszagú, a közelben valaki azt mondta, hogy az éjszakai személyhajó több mint három órát késett, mert erős szél volt a nyílt vizen, azután egy hordár állt meg a Légtomász mellett, a lábát egy vasbakra tette, mintha a vasbak. egy elejtett vadállat lett volna, és az ujjaival számokat mutatott be a hajóra. A Légtomász megborzongott, úgy érezte, mintha bekerítették volna, azután eszébe jutott az orvos, aki a kapuig kísérte, négy hónappal ezelőtt, meg eszébe jutott az'egész, fehérszagú klinika. — Ezt a két ideget okvetlenül el kellett távok'tani — mondta az orvos. — Mit gondol, folytathatom? — Lehetséges. — őszinte választ kérek. — Nem tudom. A 320 és 321 számú idegek működéséről pontos, tudományos tapasztalataink vannak, viszont a hiányukkal kapcsolatban úgyszólván még semmit se tudunk. Mindenesetre legyen óvatos. — Értem — morogta a Légtomász bizonytalanul, és elengedte az orvos kezét. A Légtornász tegnap délután a cirkuszigazgató irodájában aláírta a szerződést: 450 másodperces munka a trapézon, a kupola magasságában, biztonsági háló nélkül, a gyakorlat elemei lényegében a bostoni műsorára épülnek, amivel szép nemzetközi sikereket aratott, az első fellépés a szerződés aláírása utáni harmincötödik este lesz, és amikor az igazgató tapintatosan az operációról érdeklődött, á Légtomász válasz helyett finoman mosolygott. Tegnap délelőtt találkozott először a lánnyal, aki a százötven fellépéses szerződés alaifct a kiegészítő partnere lesz, egy öreg ismpresszárió szerezte, és eredetileg egy vidéki tomászklüb üdvöskéje volt. A Légtornász tudta, hogy egy új partner nagyon sok problémát jelent, az artista szakmában minden részletkérdésnek életbevágó jelentősége van, de ismerte saját képességeit, matematikus mozgását a levegőben, az impresz- szárió is megbízható volt, a régi partnemők a Légtomász betegsége alatt másokhoz szerződtek, és jelenleg külföldön turnéztak, de egyébként is: a 450 másodperces munkában a partnernőnek csak kiegészítő szerepe lesz. A Légtornász egész este a reklámszövegeken törte a fejét, azután úgy döntött, hogy a plakáton csak annyit kell közölni a közönséggel: 2 Danubius, a Levegő Királyai, és amikor eszébe jutott az orvos, meg eszébe jutott a két számozott ideg, megint finoman, kissé fölényesen mosolygott magában. A Légtomász egy ideig az árbocon himbálózó matrózt figyelte, könnyedségét és biz- '• tos fogásait, eszébe jutottak a biztonsági hálók, amiket mindig megvetett, eszébe jutott a felülről nézett sápadt nézőtér, a különös fölényérzet, ami a jó artistákat jellemzi, azután átment a gyorsfényképészhez, és barátságosan beleli a rolt a lányba, mintha gyerekkora óta ismerte volna. Az utcatorkolatban egy kamasz állt eléjük, a kezében piros zászló volt és izgatottan közölte, hogy nem lehet tovább menni, mert robbantanak a hegyoldalban. és a kövek... — Menjünk az óvárosba — mondta a lány. — Nem ismerem a környéket. — Én már egy hete itt vagyok... A Légtomász az ismerős árnyalatokat kereste a lány hangjában, az ismerős hangsúlyokat, az apró összekötő vona- j lakat, s ha valamit felfedezett, ami a régi partnerekre, a fogásokra meg az utazásokra emlékeztette. — megnyugodott, és azt hitte, hogy lényegében minden ott folytatódik, ahol nyolc hónapja Bostonban abbahagyta. — Mikor kezdjük a munkát? — kérdezte a lány. — Holnap. Vagy holnapután. A lány szerette volna még megkérdezni, hogy miért kellett megoperálni a Légtomászt, de érezte, hogy egy ilyen kérdés kellemetlen feszültséget okozhatna közöttük, ami ugyanakkor keresztül húzhatná a számításait, mert sokat hallott a Légtomászról, az impresszárió megmutatta a világlapok színes beszámolóit is a Levegő Királyáról, s a lány arra számított, hogy a férfi mellett esetleg be- Euthat az élvonalba. — Dolgozott már trapézon? — kérdezte a Légtomász, s a hangjában volt valami finom, bensőséges biztatás. — Egy ugrócsoporttal turnéztam Hamburg környékén. — Három éve jártam Hamburgban — morogta tűnődve a Légtomász, kevés nosztalgiát is érzett, azután a lányra bámult; hosz- szasan, mint egy kamasz és feltűnően, és lágyon szerette volna tudni, hogy elég lesz-e majd a harmincöt nap a felkészülésre. Fokozatosain alakult ki a Légtornász és a ány között az a különös,, kissé feszült állapot, ami egy férfi és egy nő bensőséges kapcsolatát meg szokta előzni, óvatosan faggatták egymást: a Légtomász Alaszkáról meg Bostonról beszélt, meg egy vékony, fekete asszonyról, meg az idegek jelentőségről, a lány Hamburgról, meg egy kínai bűvészről, aki csodálatos trükköket csinált, és egy alag_ útról, amiben egyszer benn maradt egy vasúti szerelvény. Á lány időnként a férfire nézett, és a világlapok riportjaira gondolt. Együtt ebédeltek, és a Légtomász már tudta, hogy a lány mikor fog vele lefeküdni, közvetlenül a premier után két vagy három nappal, a délelőtti tréningen az egyik hosszú fogásban majd egészen a csuklójáig engedi, átkozottul bizonytalan pillanat lesz, á lány elsápad, kissé megmerevenek az izmai, de nem hagyják abba a gyakorlatot, könnyen és ruganyosán fog dolgozni a levegőben, a lány arca egy fehér folt lesz, ismeri ezeket a foltokat, mert az ilyen pillanatokban eddig minden pairtnernőjének egyforma arca volt. A lány ebéd után azt möndta: menjenek föl a városfalra, mert szeretne néhány fényképet csinálni a tengerről meg a város nevezetesebb épületeiről. A keskeny fal, amit általában egész nap megszállva tartottak a turisták, három égtáj felől fogta össze a várost, körülbelül huszonöt méter átlagmagasságban. A fal hosszú volt, váratlan kanyarokkal és szögletekkel, helyenként hiányzott a korlát, és a tériszonyban szenvedő turisták, miközben a falhoz lapulva keltek át veszélyesebb szakaszokon, ,a városatyákat szidták. Ezen a délutánon orkánszerű szél volt, és kevesen tartózkodtak a városfalon. A lány könnyedén kapaszkodott föl a lépcsőkön, és a Légtomász, aki közvetlenül mögötte jött, elégedetten nézte, hogy a lánynak szakmai szempontból is kitűnő bokája van. Amikor a Légtornász felért a falra, úgy érezte, mintha a szél hirtelen nekitámaszkodott volna, és amikor lenézett az olasz háztetőkre: kellemetlen szédülés fogta el. Tulajdonképpen nem értette, hogy mi történt, tulajdonképpen az egész olyan volt, mintha egyetlen pillanat alatt lezuhant volna egy cirkusz kupolájából, és halálra zúzta volna magát, a lány mondott valamit, de nem tudta, hogy kell-e válaszolni, azután felnézett, a felhőkön átszűrt, szürke fénybe, ez pillanatnyilag megnyugtató volt, mert még nem oldódtak fel benne a kemény, 'ideges görcsök, hogy megérthesse: mi történt az előbb? A lány közben levette a válláról a fény« képezőgépet, és az alacsony kőkorlát fölé hajolt. — Maga biztosan jól tud fényképezni *— mondta és mosolygott. A Légtomász nem mosolygott. Az idegekre gondolt, nagyon fáradtnak érezte magát, és minden, ami napközben a lánnyal, a plakátokkal, a szerződéssel, a régi partnerekkel, a trapézzal, meg a halált megvető életével kapcsolatban eszébe jutott, az mosit, ezekben a pillanatokban idegesítően távolinak, látszott, mintha nem is lett volna. Megint lenézett a háztetőkre, lassú, megfontolt pillantással, de a tetőzetek megint veszélyesen megmozdultak. A lány a korlátra ült. — Álljon egy kicsit a töréshez, csinálok magáról egy érdekes képet — mondta és a megfelelő látószögbe helyezkedett. — Menjen ki egészen a széléig, az egyik lábával lépje át az ágyúcsövet. .. Húzódjon a széléhez, még egy kicsit, olyan lesz, mintha a levegőben lebegne... A Légtomásznak még két lépést kellett volna megtenni, de egyelőre csak állt, mert már sejtette, hogy valami reménytelenül lezárult mögötte, aminek nyitva kellett volna maradnia, bizonytalan és görcsös volt, és reménytelen, mint akit teljesen bekerítettek, és irigyelte azokat a pillanatokat, amikor habozás nélkül tudott igent vagy nemet mondani. A Légtomász matematikus alkat volt, lassan felmérte az egész szituációt, tudta, hogy átkozott helyzetbe került, átkozottabb, mintha a cirkusz kupolájában “lenne. Egyszer egy norvég cirkuszigazgató azt mondta, hogy nem hisz a hősiességben, mert a hősiesség a legkönnyebb és legegyszerűbb dolgok közé tartozik, nincs benne semmi bonyodalom, és a Légtomász tudta, hogy pillanatokon belül dönteni kell; az orvosra gondolt, meg a két. hiányzó idegre, közben hallotta a lány hangját: forduljon a bástya felé, és nézzen a lencsébe, ne nézzen olyan mogorván.. . azután váratlanul felbukkant két iskolásfiú, nagy rohamokkal üldözték egymást, furcsán, lihegve nevettek, aztán az egyik, egy vörös, tengerész- trikós gyerek, vélelenül nekiszaladt a lánynak, és kiverte a kezéből a fényképezőgépet. A Légtomász aznap este nagyon korán lefeküdt, de szinte egész éjszaka ébren volt. Tudta, hogy a lehetséges befejezések közül ez a délutáni szituáció lett volna a legérzelme- sebb, tulajdonképpen igaza volt a norvég cirkuszigazgatónak, mert csak azt az egyetlen pillanatot kellett volna vállalni. Légtomász- hoz méltóan. Ehelyett másnap reggel felült a keskeny nyomtávú vonatra, a bátyúk és a gyümölcsöskosarak közé, és a hegyekbe utazott. A világlapok nem írtak róla többé. Az általános műveltség terjesztése, kiegészítése érdekében a Társulat szélesíti szabad- egyetemi tagozatait, s a természettudományos ismeretterjesztés hatékonyabbá tétele érdekében — az országban több helyen — természettudományos bemutató-termet állít fel. A bemutató-termekben kísérletekkel egybekötött kémiai, fizikai, biológiai előadások hangzanak el. Színesebbé kívánjuk tenni az idén a munkás óg tsz-akadémiákon elhangzó előadásokat is. Az ismeretterjesztési évad újdonsága a tsz-akadémiák természettudományi és műszaki, tagozta, amely az alapvetően fontos tantárgyak elsajátításával elősegíti a mezőgazdaságban a szakképzést. A rendelkezések értelmében azok, akik eat a tagozatot elv*égzik, beiratkozhatnak a betanított- és szakmunkásképző tanfolyamra. A felsorolt program ízelítő a társulati munkából. Választmányaink, szakosztályaink munkaterve még sok fontos és értékes, megvalósításra váró feladatot tartalmaz. Végrehajtásukra biztosítékul szolgál a társulati tagok áldozatkészsége és az a jó kapcsolat, amely a TIT-et az ismeretterjesztő munkában érdekelt állami szervekhez, társadalmi és tömegszervezetekhez fűzi. Munkánk szempontjából rendkívül nagy jelentőségű, hogy a IV. küldöttgyűlés óta a Társulat szorosan együttműködik a Hazafias Népfronttal. Ez az együttműködés egyik feltétele annak, hogy a TIT politikai felelősséggel eleget tudjon tenni a párt által kitűzött feladatokból reáháruló követelményeknek. A szoros kapcsolat megkönnyíti az ismeretterjesztő munka összehangolását, kiküszöböli a falun, illetve városiban folyó ismeretterjesztő munka többször tapasztalt párhuzamosságát. Ügy véljük, hogy — a feladatok összehangolásán túlmenően — a Hazafias Népfront segítségével szélesedik az ismeretterjesztő munka hatósugara. Az együttműködés során fejlődik a TIT belső demokratizmusa, szélesedik tevékenységének társadalmi jellege is. Biztosak vagyunk abban, hogy sok hasznos tapasztalatot és eredményes munkát hoz mindannyiunk számára az új ismeretter- jesztésá évad és a TIT tagjai helytállnak abban a tevékenységben, amelyet a Társulat jelmondata így fogalmaz meg: Tudománnyal a népért! • Honfi József a TIT országos titkára. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egyik fő részese annak a hatalmas munkának, amely országunkban az iskolánkívüli népművelés területén folyik. A nyáron lezajlott IV. küldöttgyűlés határozata előírta a Társulatnak, hogy az ismertterjesztő munka a továbbiakban is igazodjék a népünk előtt álló politikai, gazdasági és kulturális feladatokhoz, e feladatok teljesítését segítse elő. Hatalmas és szerteágazó tevékenységet jelent ez. Az ismeretterjesztő munka tartalmi meghatározója az elkövetkező időszakban termé- ! szetesen a felszabadulás 20. évfordulójának * megünneplése lesz. Ügy kell végeznünk a munkánkat, hogy a dolgozók előtt világossá váljék: felszabadulásunk óta, milyen nagy fejlődésen ment keresztül hazánk, s hogyan vált az emberiség egész fejlődését meghatározó tényezővé a szocialista világrendszer. Ez az általános követelmény. Mindezen túl azonban, lehetőségünk van árra, hogy — sajátos eszközeinkkel — kifejezetten az évfordulónak szientelt rendezvényeket Is szervezzünk. így kerül majd sor a Partizánszövetséggel közösen a „Magyar partizánok nyomában” címmel meghirdetendő túrákra, a partizánharcok színhelyére. A túrákon a történelmi múlt ismertetése mellett mód nyílik a szocialista építés eredményeinek bemutatására is. A TIT azt tanácsolta megyei szervezeteinek, hogy a különböző városok, községek felszabadulásának évfordulóján tartsanak olyan előadásokat, amelyek az adott község, város felszabadulásának történetével és az azóta elért eredmények ismertetésével foglalkoznak. Társulati tagok dolgoznak „A megye ipari keresztmetszetének fejlődése az elmúlt 20 év alatt” című komplex előadáson. E rendezvényeken közgazdászok, műszakiak és más szakterület művelői ismertetik a megye 20 év alatti fejlődését. Készülünk a „Népgazdaságunk fejlődése 1945—1965” című előadássorozatra is. A felszabadulási évforduló jegyében hirdettük meg a termelőszövetkezeti mozgalom történetéről szóló pályázatot, amelyre 64 pályamunka érkezett be. A szerzők közt találunk tanítót, tanárt, tanácsi, dolgozót, orvost, jogásizt, tsz-brigádvezetót és egyszerű szövetkezeti gazdát is. A legjobb pályamunkákat kötetbe foglalva megjelenteti a Társulat. Az ishneretterjesztési évad küszöbén
