Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-11 / 239. szám

Megnövekedett a geológiai munka jelentősége a bányászatban

Beszélgetés Fejér Leonlinnal, a Mecseki Széntröszt főgeológusával

Mind magasabb követelményeket állít a fejlődés a földtani (geológiai) szolgálat elé a bányászatban, különösen pedig a szénbányászatban. A komlói és a pécsi szénbányászati trösztök egyesítése pedig még csak jobban előtérbe állította a földtani kutató tevékenységet a mecseki szénmedencében.

A földtani munka előtérbe kerülésével és megnövekedett jelentőségével kapcsolatban tettünk fel néhány kérdést Fejér Leontin főgeológusnak, a Mecseki Szénbányászati T'-fv-zt földtani osztálya vezetőjének.

kell félnünk, hosszútávú szénbányászaira van még kilátás a mecseki szénmedencében.

— Felismerték már mindenütt a trösztön belül a földtani munka különös fontosságát?

— Azt hiszem, hogy igen. A trösztön belül minden üzemben kiépítettük a helyi földtani szolgálatot. Ez a többi trösztöknél nincs így kiépítve. A mecseki földtani viszonyok nálunk ezt megkövetelik. Hogy ezt így kiépíthettük, az már maga is bizonyítja, hogy felismerték a bányaföldtani munka fontos- . ... : ságát nálunk. Sikerült megMiert haliam léptén- j teremtenünk a kutatások műnyomón. hogy a mecseki szaki feltételeit is. Vannak szénbányászatban elsőrendű [ persze egyes bányaüzemeink, jelentőséget kapott a föld- aho1 még van javítani való . . ezen a térén. Akadhatnak

tan, munka? Eddig nem ; emberek> akik szubjektíve

nem érzik át a földtani munka fontosságát, de ezen lehet változtatni, ha a földtani osztály határozottabban érvévolt kiemelkedő

sége‘

jelentő— Fontos szerepet játszott eddig is. Közelebb járunk a kérdés lényegéhez, ha nem így vetjük fel, hanem a lehetőségek, a teljesítmény igények és a korszerűség oldaláról nézve. Arról van szó ugyanis, hogy a pécsi és a komlói tröszt egyesítésével lehetővé vált, hogy a Mecsek hegység területén azonos szemlélettel és egységes módszerekkel foglalkozzunk az al=ó liász kőszéntelepes össz- let földtani problémáival. A fokozódó termelési igények — amelyek a mennyiségi oldalát sem mellőzik a termelésnek — szükségszerűen együtt járnak a geológus! munka korszerűsítésével és az ipari szemlélet kialakításával.

— Körülbelül értjük, mit jelent ez, de érdekelne, vannak -e már jó tapasztalatok a mecseki bányászatban a földtani munkát illetően?

— Jó tapasztalataink is vannak, meg rosszak is. Ezek jórészt együtt járnak a földfém munkában. A kezdetén mindenesetre. Nekünk mainknak kellett ugyanis kialakítanunk a legcélszerűbb munkamódszereket és szervezeti formát. Nem volt előttünk hasonló természetű más példa. Egy éves a földtani osztály a mecseki trösztnél. Ez alatt az egy év alatt számos és szerteágazó kérdéssel frei eikoztunk. Néhányat megemlíthetek. Itt van például a tröszt 1964. évi bányabeli fúrási terve, amit elkészítettünk. Emellett feltártuk a kutatási lehetőségeinket, felmértük Máza szénvagyonát, újra f> lm értük a művelés alatt á11 ó telepeket a koksznlhatő- ság szempontjából. Értékeltük a szabolcsi légakna hidrogeológiai problémáit, elvégeztük a Vasas Észak bányaterület földtani értékelését és kész' etszámítását. Istvá n-ak- na vízellátásának kérdéseit vizsgáltuk, majd a tröszt 1964. évi január 1-1 készletmérlegét készítettük el.

— Hallottunk arról, hogy a külszíni kutatás jelentősége csökkent, illetve, hogy a koncentrációk kialakítása háttérbe szorítja a külszíni szénvagyon kutatását. Igaz

— Van ebben valami, de így nem igaz. Olyan formában igazak ezek a híresztelések, hogy trösztünknél a földtani munka feladatait illetőm alapvető szemléletváltozás következett be. A külszíni kutatás jelentősége csupán a korábbi időszakhoz képest csökkent, mégpedig a tröszti szinten általában, de nem az e"vcs bányaterületeken. Az ‘v1S7''nt ieaz, hogy különös jelentőséget kapott az üz^mi és a feifési koncentrációk földtani lehetőségeinek vizsgálata. Elárulhatom, hogy a tröszt ma működő bányáinál több mint 217 millió tonna szenünk van, a most épülőknél pedi" 286 millió tonnára rúg a szénvagyon. Így hát ösz- szesen 503 .millió tonpára rúgó szénvagyonunk van, nem

nyesíti elgondolásait. Most azt akarjuk elérni, hogy az eddiginél még sokkal nagyobb súllyal kezeljék a kialakítandó koncentrációk megkutatásának kérdéseit.

— Mit kell tenni azérí, hogy a geológiai munka gyorsabb ütemben javuljon és még elismertebb legyen a szénbányászatban?

— Természetesen csak a mecseki trösztre vonatkozóan felelhetek erre. Itt, a fejtési koncentrációs tervek elkészítésébe mind a bányaföldtani szolgálatot, mind a földtani osztályt be kell vonni. Előfordult ugyanis, hogy vagy erről, vagy arról megfeledkeztek. Ügy kell megtervezni a koncentrációkat, hogy azok működésbe hozása előtt kellő idő legyen a földtani kutatási munkára. A feltárási rendszernek is olyannak kell lennie, amely lehetővé teszi a tervezett koncentráció hiánytalan felfúrását.

— Kitől függ ez?

— Mindenekelőtt olyan kutatási sémákat kell a földtani osztálynak kidolgoznia a különféle előfordulási és koncentráció típusokra, amelyeket alkalmazni lehet a tényleges viszonyokra. Ha azt akarjuk, hogy a fúrási munkálatok zavartalanul folyjanak, minden bányaüzemnél létre kell hoznunk az önálló fúrási körleteket. Ezeket az üzemi bánya- földtani szolgálat vezetőjének kell Irányítania. Előfordul, hogy a más területeken jelentkező létszámhiányt úgy pótolják, hogy a fúrásoktól veszik el az embereket. Gondoskodnunk kell róla, hogy ez

a jövőben ne forduljon elő. Ha ezt nem tesszük meg, eltűrjük, hogy a fúrási munka lelassuljon, sőt leálljon, hónapokig szüneteljen , egy-egy üzemben. Fontos az is, hogy hasonlóan a komlói bányaüzemekhez, Pécsett is kiépítsük a bányabeli mintavételi szolgálatot.

— Képes lesz a földtani

osztály a megnövekedett feladatok megoldására?

— Erre nem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel felelni. Jelenleg az osztály dolgozóinak megterhelése nagyobb mint néhány hónappal ezelőtt volt. Az osztály munkaterülete jelentősen kiszélesedett. Munkatársaink közül ketten szinte állandó jelleggel kinn vannak az üzemekben, főleg Zobákon és a kísérleti fúrásoknál. A munkatársak szakmailag jól képzettek. Felkészültségük foka olyan, hogy alkalmasak a megnövekedett feladatok ellátására.

— Az egyes bányaüzemek

földtani szolgálata is ilyen?

—; Igen, az is jó. Nem hallgathatom el azonban, hogy helyenként a geológusokat olyan munkával is megterhelik, ami nem az ő feladatukhoz tartozik, sőt nagyon is távol áll a munkakörüktől. Ez arra figyelmeztet, hogy a geológusi munka fogalmába tartozó feladatokat még nem értelmezik az üzemek vezetőd egységesen. Ezért a viták és félreértések elkerülése végett is feltétlenül időszerű egy földtani munkarend kidolgozása. A bányaföldtani szolgálatok ügyrendjének tervezete két éve ki van dolgozva. Az összes trösztök vezetői véleményezték, jónak tartották, mégsem lépett hatályba a mai napig. Ehhez a Nehézipari Minisztérium jóváhagyása volna szükséges, az azonban késik, pedig nagyon várjuk. S aztán ha végre sikerül felállítanunk egy önálló fúrógépjavitó részleget, jobban megy majd a munka. Ez azért fontos, hogy a felújítások mellett a gépállomány folyamatos tmk-ját és a többi, kisebb gépjavításokat elvégezhessük. Ügyvitelünk gépesítése is sokat segítene, nem csak nekünk, de a tröszt összes osztályainak. Hogy csak egy_et mondjak: például egy-egy mérleg elkészítése jelenleg közel kétezer munkaórát vesz igénybe! A tervezett lyukkártyarendszer bevezetése megköny- nyítené a munkánkat — fejezte be kérdéseinkre adott válaszát Fejér Leontin elvtárs, a tröszt földtani osztály vezetője.

Gy. K.

cSzawcu bú qés után.

AZ OKTÓBERI nyár még ingujjra vetkőzteti, könnyelműségre csábítja az embert, dp nem így az erdő apró népét, kevésbé a nemesebbjét, s mégkevésbé a dúvadjait. Terepszínbe öltözködött a nyúl, a mókus, és a róka is télire tapossa már új vadászösvényeit. A mindig éhes vad- disznófalkák kimerészkednek ugyan még a „léniákra”, de csak addig, amíg futtából felkapkodják a félérett makkot, s azután nagy csörtetéssel eltűnnek az osztrováci Duna-ág nádasaiban.

Az erdők királya náluk is óvatosabb. A legénykedés ideje lejárt. Túl vannak már a szeptemberi nagy szertartáson, az ünő-csalogató, orgonáié koncertek évadján. A nászt valahol a martinprudi, vagy a digancsi nádasokban, csalitokban tartják, „akik” tartják. Amelyiknek nem jutott pár, magára vessen.

Valamit mégis eltévesztettem. Múlt időbe kellett volna tennem, amit feljebb mondtam. Hiszen a bédai erdő rendje rég nem olyan már, amilyennek az imént feste- gettem. Más törvények irányítják, óvják itt a vadak életét, mint harminc évvel ezelőtt Albrecht főherceg idejében. Persze annakidején is volt fővadásza az erdei kastélynak. akkor is tabu volt a vadászidény megszegése, de j nem mindenkinek. Legkevésbé Gabriella hercegkisasszonynak, aki nem nézegette a naptárt, ha kedve támadt szarvaslesre.

PRÓBÁLJA MEG ezt valaki manapság. Az Bari cs Józseffel, a ..naptártisztelő” fő- vadásszal találja magát szembe. Nem a tisztsége miatt, még csak azért sem, mert a Bajai Erdőgazdaság őt jelölte ki erre a posztra, egyik sem mondana sokat önmagáról.

Józsi bácsi született „fővadász”. Már harmincegynéhány évvel ezelőtt is az volt, pedig azidőtájt csak „erdőőrt” jegyzett a munkakönyvébe Friedrich Sándor pécsi gyógyszerész. Az ő vadászterületén őrködött hajnaltól hajnalig. Nem birtokot őrzött ő már akkor sem, hanem a nemes vadak nyugalmát, „akiket” úgy számontartott, mint a maga kis családját. Sok-sok emléke, de egy hivatalos újságcikk is tanúskodik erről. Elsárgult, törékenyre öregedett már az újság papírja, s itt-ott elmosódtak a betűk is rajta, dé nyugtának, igazolásnak azért olvasható még a címe, s néhány sora is:

VÉRES TŰZHARC PÉCS

HATÁRÁBAN A NAGYARPÁDI VADŐRÉS EGY

ISMERETLEN ORVVADÁSZ KÖZÖTT

RÓLA SZÓL A RIPORT,

Barics Józsefről. Hiányos soraiból még ki lehet betűzni

a „tűzharc” részleteit. Többek között azt is, hogyan üldözte kilométereken ét az orvvadászt, s hogyan kapott sebet a vakmerő „rabsic” golyóitól.

De megvédte vadjait. A harminc év alatt többször is megvédte, hasonló helyzetekben, hasonló kockázatokkal. Az ő védnöksége, felügyelete mellett egészségben érik meg a férfikort a szarvasbikák, menyecskekort a szarvas ünők. Itt a bédai erdőben különösen becses az életük. De becses a haláluk is. Dollárral, nemes valutával váltNéprajzosok a Duna partján

10—11 éveseket, a golyóéretteket. Nehéz munka ez, kérem, ha hozzáteszem, a 2600 hektáros erdőt is, amiből ki kellett válogatnom.

De ha csak az lenne a dolga, hogy kiválogassa a golyóéretteket. Ennél is nehezebb munka a „golyóérettre nevelés”. Ez az ami ősztől őszig tart, és ehhez már valóságos kertgazdálkodást kell művelnie. A 80 kataszteri hóid as lucerna, csicsóka,- takarmány- káposzta földek felügyelem mind az ő gondja. És a természetes takarmány beszerzése is. A rétiszéna, a lágylomb takarmány, a vadgesztenye, mázsákban, tonnákban számolt raktározása, a téli etetésre. Egyik erre kell. a másik arra jó. A vadgesztenye például a vadak patikája. Vérhas. hasmenés megelőzésére, gyógyítására szolgál. A kukoricát sem etetésre, inkább „szoktatásra” hasznosítják. A vaddisznók „csalija” a kukorica. Előre kijelölt tisztásokat „etetnek” be vele, mindaddig, amíg az agyara- sok rá nem kapnak a dézs- mahelyre. Vesztükre, s a külföldi vadászok gyönyörűségére, akik sohasem találnék ki maguktól a „sikeres vad- ! kanvadászat” kulisszatitkait.

A SZARVAS, az őzbakva- dászat egészen más. Az ..bonyolultabb”. Vagy inkább úgy kellene mondani, hogy ken- dőzöttebb. mert nem az etető környékén kapják puskavégre őket, hanem a szarvas- ä lesekről. Az viszont már „hivatali” titok, hogyan sétálnak el a szarvasok „egész véletlenül” a leshelyek előtt. Még hagyján, hogy elsétálnak, de honnan a csudából „tudják”, hogy a vendég kedvéért lőtá- volságon belül maradjanak.

Szóval ehhez Is értenie kell Barics Józsefnek. Különben hogyan számolhatott volna be arról, hogy az idén néev aranyérmes, három ezüst és egy bronzérmes trófeát vittek haza a külföldi vadászok. Nekik is, nekünk is megérte. Kivéve azt a kocavadászt, aki egy évekkel előtti szarvaslesen, bika helyett, a halászok teherhordó szamarát terítette le.

Na, az sem jelentette be magát azóta sem a bédai vadászidényekre.

P. Gy.

Jól keresnek, házat építenek, művelődnek a rózsafai termelőszövetkezet cigány tagjai

Rózsafán és közvetlen környékén, amely a megye egyik legnagyobb cigánylakta körzete, példamutató következetességgel oldották meg a cigánykérdést. A Közös Űt Termelőszövetkezethez tartozó településeken mintegy száz cigány él — lenézett, szegény emberek a múltban, ma pedig megbecsült szövetkezeti gazdák valamennyien.

Az egységes falu kialakítása egyik íratlan szabályának tartják itt, hogy mindenki úgy tekintse a cigány tagokat, mint bárki mást. Ez abban is megnyilvánul, hogy cigányok és nem cigányok — beleértve a vezetőket is — tegeződnek egymással, ami látszólag kis dolog, falun azonban évszázados előítélet végét jelenti.

Nincs különbség a munka- beosztásban sem. A katád- fai Orsós József például fo- gatos, a dencsházai fiatal Orsós Sándor tanfolyamot végzett traktoros, a rózsafái Bogdán Vendel az anyakocák gondozója, az ugyancsak rózsafai Csonka János és a randófai Bogdán Vendel tehenész. Ez az utóbbi cigány tag öt esztendeje dolgozik már a tehenészetben; a termelőszövetkezet egyik legjobb állat- gondozója és havonta 2500— 3000 forintot keres.

De jól keresnek mindany- nyian, amit az is mutat, hogy sorra hagyják el a kubikgöd- rök környékén levő putrijukat és beköltöznek a falvakba. Az utóbbi két esztendőben négy tsalád épített, tizenkettő pedig- vásárolt magának házat. A múltban sok parasztcsaládnak becsületére vált volna, amilyen tisztán és szépen élnek most ezek a cigányok. Rendesen öltözködnek és jól táplálkoznak — némely helyen két-három hízót is vágnak évente.

A cigánygyerekek számára napközi otthont létesítettek, hogy — mivel a szüleik dolgoznak — ne az utcán nevelkedjenek. Az idősebbeknek lehetővé tették a tanulást és Közülük tizenketten most végzik az általános iskolát. Így módúikban áll majd a nyolcadik osztály után traktorosvagy más szaktanfolyamra menni.

A szövetkezeti gazdaság vezetősége különös figyelemmel kíséri a nagycsaládos cigányok életét. A boltokban oéi- dául számlát nyitottak számukra, amelynek terhére — szeszesitalon kívül — bármit vásárolhatnak. Ezenkívül olcsóbban kapják a hízónak való sertést is.

Dunántúli álelm?s*er- hiniénftusok tanácskozása Pécsett

A dunántúli megyei Kö- JÄLL-okon dolgozó élelmiszer higiénikusok, valamint vezető vegyészek számára az Orvostovábbképző Intézet, valamint a Baranya megyei KÖJÁLL tanfolyamot rendez Pécsett. A tanfolyamot október ! 0-én délelőtt dr. Szűcs Endre, a megyei KÖJÁLL igazgatója nyitja meg a Közegészségtani Intézet épületében. A hatnapos továbbképzésen a különleges élelmiszerek — elsősorban a diétás készítmények és különböző tápszerek — vizsgálati módszereiről lesz szó. A tanfolyam előadói . kö-öft szerepelnek az Országos Élelmiszertudományi Intézet vezetői 1&.

ják meg a trófeára éhes külföldi nimródok. De nem akárhogyan, nem a kényük-ked- vük szerint. Barics József jelöli ki nekik a leshelyet is, a vadat is. Méghozzá jóval a vadászidény előtt.

Pontosabban az első szarvas bőgés idején, ami valahol a szunyqgsziget környékén kezdődik. és ott hal. el, a digan- csiban. Ilyenkor a munkaidőt éjféltől számolja Barics József. Nyakába akasztja az öreg mausert, és sorra keresi a magas leshelyeket. És most nézzünk bele a távcsövébe is:

— Százhúszat olvastam meg belőlük az idén — mondja. Hatvan bikát, a többi ünő meg borjú volt. Na, a bikákból kellett kiválogatnom a

— Gyerekek, délelőtt beszéltem egy élő adatközlővel.

— Hol, a szőlőhegyen?

— Nem, vannak még csodák, a Mari nénit otthon találtam, úgy látszik, még sem szüretel az egész világ.

— Nagyon rossz időt fogtunk ki — magyarázza Ecsedy Csaba, — Dunaszek- cső apraja-nagyfa szüretel, három nap alr.it. mióta itt vagyunk. szinte csak fényképezni tudtunk. Arra nem érnek rá a falubeliek, hogy órákon át beszélgessenek velünk,

— Mit tehet ilyenkor a néprajzos?

— Felmegy a szőlőhegyre, ha szerencséje van, nemcsak szüretelni fogják be. S reménykedik egy kis esőben, ami otthon tartja az embereket.

A faluból egyre- másra jönnek a szőlőshordókkal rakott Szekerek, a komphoz, mintha Csaba szavait akarnák illusztrálni. Az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem nyolc, harmadéves néprajzi hallgatójával régebbi és a mostani gyűjtés élményeiről beszélgetünk.

— Mi a célja az egy hetes kutatót!- bomak?

— Dunaszekcsö sajátossága, hogy itt ismerik a közeli sárközi és ormánsági kultúrákat, és mégis meglehetősen régi, sajátos kultúrát alakítottak ki. Még érdekesebbé teszi ezt ez a körülmény hogy a községet nemcsak magyarok, hanem németek és délszlávok is lakják.

Hosszas magyará- -.tba kezd á nemzetségi lakosság elhelyezkedéséről a faluban és néprajzi különbözőségéről.

— A község nép- rajzilag kevésbé felderített terület, a környező kultúrától való eltéréseit, egyedi vonásait szerelnénk felkutatni és feltérképezni. Természetesen egy hét nagyon rövid idő, de ez alatt szeretnék megtenni az első lépést Dunaszekcső monográfikus felmérésére, — fejezik be a Duna-parti „kis (előadást”.

— A szüret okozta gondoktól eltekintve, hogy érzik magukat?

— Nagyon kedvesen fogadtak berniéin két — mondja az egyik kislány. — Soha nem voltunk még gyűjtésen ilyen jó körülmények között. Minden segítséget megkapunk a munkánkhoz. A Pécsi Ja nus Pannonius Múzeum meghívására jöttünk ■ Szekcsőre, ők készítették elő le- jövetetíkakat.

— A szürettől függetlenül is szükségünk volt a faluval, az emberekkel való ismerkedésre. — mondja Ecsedy Csaba — Négyen a hagyományos paraszti gazdálkodással foglalkozunk a földművelésben és szőlőtermelésben, egyikünk a kismesterségek helyi művelői közül a szíjgyártókkal és ha- risnyakészítőkkél akar beszélni, hárman pedig főlklóros feladatot kaptak: prózai és lírai nép- költészetet, a helyi népviseletet vizsgálják. Munkánk szoros kapcsolatban van egyetemi tanulmányainkkal. ugyanis a szakdolgozat írásánál többen fel tudjuk használni az itt tapasztaltakat is. Valószínűleg átmegyünk a szigetre is. hisz néprajzilag ösz- szefügg a két község. Dunafalva csak 1955- ben lett önálló.