Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-11 / 239. szám

«WL OKTOBER t*. lUAPltf 3 Baranyai fiatalok a kongresszus előtt Négy évvel ezelőtt, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség el­ső kongresszusán merész ter­vek, elképzelések, javaslatok és határozatok születtek. A baranyai fiatalok is számos feladatot tűztek maguk elé, melyeiknek megvalósításában — nagyságúk és nehézségük miatt — nem mindenki bízott. Az idő azonban a vállalókat bizonyította, s ma. az újabb kongresszus küszöbén elége­detten várhatják a fiatalok a számonkérést. A megye 855 alapszervezeté­nek 34 ezer 813 tagjából 11 ezer üzemben dolgozik; hat­ezren ifjúsági, kétezren pedig vegyes brigádnak tagjai. Itt is észrevehető a fejlődés: míg 1960-ban 305 ifjúsági brigád­ban 4200 fiatal dolgozott, ad­dig most 345 ifjúsági brigád­ról szólnak a jelentések. Kö­zülük négy évvel ezelőtt 48 brigád érte el a szocialista cí­met 390 taggal, az idén már 155 brigád 2450 tagja. Rajtuk kívül a brigádok kétharmada küzd a szocialista címért. Külön említésit érdemel a négy évvel ezelőtti állapotok­hoz képest a sok védnökség- vállalás. Először a bányagé- pesítés felett vállaltak véd­nökséget a fiatalok. Kossuth bányán például be­vezették a cseh védőhálós fejtést, a IlX-as üzemben megjavították a Diesel szál­lítást, Zobák-aknán ígére- . tét tettek — amit be is tar­tottak — a fúró- és rakodó gépek jobb kihasználására. Vasason a fúrásos jövesztés fe­lett vállaltak védnökséget. A bányászfiatalok a balesetek megélő zésében is kivették ré­szüket: balesetvédelmi őrjá­ratokat rendezitek, szellemi ve­télkedőket szerveztek, táblá­kon, faliújságokon hívták fel a figyelmet a balesetek elkerü lésére, s nem utolsó sorban megszüntették a baleseti for­rások nagy részét. Ez eredmé­nyezte aztán azt, hogy egy év alatt jelentősen csökkent a baleset a Mecseki Szénbányá­szati Tröszt üzemeiben. Az építőiparban dolgozó fiatalok is szép eredmények­ről számolhatnak be. Külön említést érdemelnek a tavaly ősszel és télen bevezetett nyúj tofct és vasárnapi műszakok a terv teljesítéséért. Az építő­iparban dolgozó fiataloknak nyolcvan százaléka vett részt rendszeresen ebben a munká­ban. Az ötvan ifjúsági brigád ezer tagja kiérdemelte a szak­vezetők elismerését is. A megye fiataljai újítások felett is vállaltak védnökséget, ennek eredményeként 1961- ben 5,6 millió forinttá, 1962- ben 9 millió, 1963-ban 6,4 millió és az idei év első felében 3 millió forintot le­hetett megtakarítani az újí­tások bevezetésével. Az Ércbánya Vállalat 11a tál műszaki dolgozód 2,1 millió forint értékű újítást adtak be, a Mohácsi Selyemszövőgyár öt fiatalja 110 ezer forint ér­tékű újítást dolgozott ki. A Sopiana Gépgyárban Vaias Sándor 200 000 forint értékű újítással járult hotzzá a meg­takarításhoz. Az elmúlt három és fél év­ben a takarékosság és társa­dalmi munka terén szép ered­mények születtek. Az első kongresszuson a baranyai fia­talok egymillió óra társadal­mi munkát vállaltak az újabb kongresszusig. Ezt a tervet jócskán túlszárnyalták, ugyan­is ez év feléig már 3,1 millió órát dolgoztak társadalmi mun kában. Ez annyit jelent, hogy minden fiatal minden évben 25—25 órát dolgozott a közért: járdát, utakat, sportpályákat, kultúrotthonokat segítenék épí tani, parkosítottak, környeze­tet rendeztek ott. ahol szükség volt rá. A diák fiatalok a ba- lokányi melegvíz csatornájá­nak építésében végeztek nagy munkát. Meg kell említeni a MÁV tataijait, akik 1961-ben 5642 órát, 1964 első felében pedig már 6650 órát dolgoztak mun­kaidő után. Az ő munkájuk is hozzájárult ahhoz, hogy a második ötéves terv végére vállalt 250 millió forintos megtakarításból — a határidő előtt másfél évvel — 245 mil­lió forintot sikerült elérni. A munka mellett említésié méltó eredmények születtek a tanulásban, szakmai tovább­képzésben is. Míg szakmai ok­tatásban 1961-ben csak 3 ezer fiatal vett részt, addig az idén már 4441-en. Megnőve kedett a különféle mozgalom­ban résztvevők száma is: egy­re többen szerzik meg a Szakma Ifjú Mestere, valamint' a Kiváló Ifjú Mérnök és Technikus címet. Ezek a fia­talok jelentős szerepet vállal­nak a Fiatal Műszakiak Ta­nácsában, s résziben nekik is köszönhetők az előbb említett eredmények. Egy szám a statisztikáiból: Baranyában a dolgozó fiata­lok közül minden harma­dik tanult a múlt tanév­ben, és megnőtt a tanulóéi kedv, az általános iskolát végzettek­nek 72,6 százaléka tanul to­vább. Az idei Oktatási évet 17189 közép- és felsőfokú intézményi tanuló kezdte meg. Az eredmények nem jelentik azt, hogy tovább nincs, meg . szűnik a munka, a tanulás. Újabb feladatok állnak a ba­ranyai fiatalok előtt: a bá­nyászatban például kiemelke­dően kell foglalkozni a szo­cialista munkaversennyel, a szakmai tudást nevelő mozga­lommal, szélesítem kell a bá­nyagépek felett vállalt véd­nökséget, valamint a baleset­elhárítást. Az építőipari fiatalok előtt a folyamatos építésszervezés a fontos. Megnő a brigádok sze­lepe a határidő betartásában és a minőség javításában: a munkaerőhiány kiküszöbö­léséért meg kell szilárdítani a munkafegyelmet, a techno- j lógiát, s a balasetmegelőzé- si ténykedést. A fiatal műszakiakra újabb feladatok hárulnak: csiszol­niuk kell a nem kiforrott tech nológiai folyamatokat, s véd­nökséget kell vállalniuk a gé­pek felett. A négy év eredményeivel szégyenkezés nélkül várhat­ják a baranyai KlSZ-szerve- zeti tagok és jónéhányam a mozgalmon kívüliek közül is a kongresszust. A megye ve­zetői pedig bíznak abban, hogy az újabb feladatok leg­alább úgy megvalósulnak, mint ahogyan a négy év előtti vállalások valóra váltak. Bödő Sarolta Fiatalokat tanítanak be a Pé esi Kesztyűgyár közelmúltban üzembe helyezett tizenöt varró­gépe mellé. A fiatalok Gimesi Sándomé, a gyár régi szakmunkása irányítása mellett tanul­ják a kesztyűvarrást. Gépek és szemlélet Az új Móricz Zsigmond téri Általános Iskola tágas, korsze­rűen berendezett konyhával is rendelkezik. Az iskola kony­hájában mintegy háromszáz tanuló számára főznek. SOKAT BESZÉLÜNK, ta­nácskozunk mostanában az őszi mezőgazdasági munkák­ról, elsősorban a vetést szor­galmazzuk, a betakarítást sür­getjük és minden alkalommal szóba kerülnek a gépek. Ért­hető ez, hiszen a nagyüzemi mezőgazdaságban egyre foko­zottabban a gépek veszik át az emberi fizikai munka el­végzését. A vetéstől a beta­karításig szinte minden mun­kafolyamatot gépesítettünk, legfeljebb ma még nem ren­delkezünk elegendő géppark­kal a mezőgazdasági művelé­sű terület számára. S éppen ez az amiről szólni kell. Egyetlen ország — jól gépe­sített, iparosított állam — sem tudja vállalni, hogy az év egy rövid szakaszára annyi gépet biztosítson, amennyi képes gyorsan, zökkenőmen­tesen elvégezni a betakarítást. Nem heverhetnek drága me­zőgazdasági gépek az év nagy­részében a szinek alatt. Ezért van szükség a gépek jobb ki­használására, a kettős és a nyújtott műszakra, az ésszerű szervezésre. elsősorban a szállításoknál. Sajnos sokféle szemlélettel találkozunk a kettős és a nyújtott műszak megszervezése körül, de közü­lük is a legkirívóbb az „egyénieskedés”. Nem egy traktoros nem hajlandó párt fogadni a gépére, mert — úgy­mond — ő felel a traktorért, a másik elrontja és akkor ő érzi annak hátrányát. Valami igazság van benne, de csak féligazság, mert a dolog másik oldala problématikusabb: hogy „egyénieskedése” miatt nem tudják megfelelően ki­használni a gépet. Az ilyen nézetet valló traktoros leg­többször még a nyújtott mű­szakot sem vállalja, így a gép a nap másik felében áll. Ez helytelen szemlélet. A gép nem öncélú eszköz a közös gazdaságokban, feladata éppen az, hogy könnyítsen a falusi ember munkáján és meggyor­sítsa azt. Ez pedig — a gyorsítás, a teljesítmény — a másik prob­léma a gépek körül. A KETTŐS MŰSZAKOT megszerveztük, az időbeosztás is megtörtént. Traktorosok is kerültek ezekre a gépekre és ha a tervet nem is értük el, ha még lehetne is fokozni a kettős műszakban dolgozó traktorok számát — azért léptünk előre valamit. A baj ott van, hogy a kettős mű­szakot mindig a munkaidőre értjük és nem a teljesítmény­re. Pedig ez a fontos — a megszántott, az elvetett, a műtrágyával beszórt terület. Ha egy traktor naponta, egy műszak alatt négy holdat szánt meg, akkor ugyanennek KONRAD ADENAUERT nézegetjük a katalógusban. Kcnrád Adenauer pi­rosán virít, szirmai közé harmatcsep- pek szorultak. — Nekünk is van belőle — mondja Mester József főkertész, aki fiatal ko­rában „monsieur” volt, látta maga mellett elsuhanni Madagaszkárt és el­ájult Belga-Kongóban. S akkor is, meg most is nagyon, a rózsát szerette leg­jobban. Ez a furcsa módon Adenauer- nek nevezett rózsa is megtetszett neki — bár a bimbója nem elég hosszúkás s egy igazán nemes rózsának sohasem lehet kerek a bimbója — s megrendel­te Németországból. — Mindig a rózsa volt a bogaram. Hogy miért? Ki tudná azt megmon­dani? Minden virágkertésznek megvan a maga kedvenc virága, Mester József a rózsánál kötött ki. Talán azért, mert hosszú ideig volt Franciaországban s „rózsában a franciák a legerősebbek”. Vagy talán azért, mert eszébe jut egy dé-franciaországi rózsaszemzés, amikor három lány kötözött utána s a gazda nem győzte a száját tátani, hogy ezt ilyen gyorsan is lehet? Egyszóval ilyesmik miatt. Neki a rózsa a virágok királya. — Hogy került külföldre? — Kilencszázhuszonötben vc/tt. Húsz­éves voltam. Akkor még nem árt az embernek se köd, se harmat. Meg­ázik, megrázza magát és tovább áll... Világot akartam látni. TÉNYLEG VILÁGOT látott. Bejárta a legtöbb európai országot, járt Afri­kában — igaz Belga-Kongóban nagyon rövid ideig, mert nem bírta a klímát, onnan rögtön vissza kellett jönnie. — Huszonkilencben hazajöttem és másképpen láttam a világot. Holland és francia kertészetekről me­sél. modern melegházakról, különös vi- rágokuSL A virágok királya — Ott már abban az időben építet­tek ilyen melegházakat, amilyeneket mi építünk most a telepen. A temető melletti kertészet tizenhá­rom hold. A régi földbesüllyesztett me­legházak mellett már egész sor mo­dem, nagy üvegtáblás, napos melegház épült. Mester József sorra bemutatja az is­meretlen nevű virágokat, mutat mag­ról, levélről szaporított növényeket. — Virágdivat van-e? — Természetesen. A századeleji mus­kátlidivatra még emlékeznek nyilván. A muskátli napja már lenyugodott. — Most a sanzuveria, a fikusz és a filo- dendron a legdivatosabbak. — S a szegfű? — Vágott virágként a legtöbbet vesz­nek belőle. Csak tőlünk évi százhúsz­ezer szálat. S hogy Mester József érti-e a szak­máját, azt nem kellett különösebben nyomozni. Az előbb az irodában , — Mester Józsefet kihívta valaki pár percre — egy kedves, ősz hajú néni, talán adminisztrátor vagy könyvelő —. azt mondta: — ötvenkét óta vezetek egy „kis­okost?’ arról, hogy mennyi a kertészet évi forgalma. MVTATJA A SZAMOKAT. 1957-ben 1700 ezer forint. Hatvanban ugrásszerű emelkedés. 30 ezer híján 3 millió. A néni az 1960-as évszámra mutat: — Ekkor jött ide Mester József fő­kertésznek. Ma már az évi 4 és fél mittuüb&i tartanak. Mester József visszajön, azt mondja: — Termelni kell és kereskedni, eny- nyi a titka az egésznek. Aztán persze újra csak kedvenc vi­rágjára, a rózsára terelődik a szó. Furcsa dolgok derülnek ki. Az hogy nyolcezer féle színű rózsát ismernek, s ebben a kertészetben is van nyolcvan féle szín. Egy-egy új rózsafélének ki­alakítója mindig nevet ad — így kapta a katalógusbeli rózsa az Adenauer ne­vet — s az új rózsát bizonyos ideig „patent” védi —, azaz máshol nem le­het terjeszteni, csak ott, ahol a „pa­tent" birtokosa megengedi. Természe­tesen a jogot meg kell jó pénzért venni. UGYANEBBEN A KATALÓGUSBAN csodálatos színű rózsákat mutat. Van olyan is, amelyiknek a szirma egyik oldala égőpiros, a másik sárga. — Szín szerint értékelik a rózsákat? — Nem, a szín nem sokat számít. A bimbó nem lehet kerek és a szára hosszú legyen. Ez a legfontosabb. — Fekete rózsa van-e? — Nincs. Csak fekete tulipán. — S fekete tulipán van az itteni ker­tészetben? — Van, de nem nagyon érdemes ve­le foglalkozni. — Miért? Nagyon drága? — Dehogy drága. Éppen annyi az ára, mint a többié. Csak éppen nem kell senkinek. Ki szereti a fekete virá­got? Mester József jövőre megy nyugdíj­ba. Vajon akkor soha többet nem fog­lalkozik virággal? — Dehogynem. Nem lehet ezt abba­hagyni. Bár az igaz, hogy nyugdíjas koromban csak rózsáim lesznek. Mert a rózsa a virágok királya. <Lázái| a gépnek a teljesítménye ket­tős műszakban nyolc hold kell, hogy legyen. Ezt jelenti a kettős műszak — és ezt a teljesítményt kell mérni a fel­adatok elvégzésénél. A gépek körül kialakult szemlélethez tartozik az is, hogy a betakarítást úgy álta­lában gondoljuk, végezzük, így azután több termelőszö­vetkezetnél a közös munka hátrányára a háztájiba irá­nyítják a gépeket. Pedig most az első a közös termés betaka­rítása, a tsz állatállomány számára a takarmány biztosí­tása, a jövő évi kenyér elve­tése. Szó sincs arról, hogy a háztáji ‘ jelentőségét csökkentsük vagy figyelmen kívül hagyjuk, dé ebben a nagy munkaidőben gazdaságtalan a pótkocsis Ze- tort a kis háztájiban foglal­koztatni, amikor a közösben sokkal többet tudna végezni ugyanennyi idő alatt. S HA MÄR A SZÁLLÍ­TÁST említettük, fontos a he­lyes sorrend felállítása. A nagyüzemi mezőgazdaság ki­alakításával és ezzel egy idő­ben a hozamok növelésével, a műtrágya mennyiségének emelkedésével megnövekedtek a szállítási feladatok. A gaz­daságok généi 50—60 száza­lékban szállítanak és csak a többi „energia” jut a talaj­munkákra, vetésre. Éppen ezért nem mindegy, hogy mi­kor és hogyan szállítunk és mikor szántunk-vetünk. A szállítás esetleg másként is megoldható, mint szántásra, vetésre alkalmas erőgépekkel. Esetleg fogatokkal, gépko­csikkal, a patronáló üzemek kocsijaival. Nem véletlenül született korábban olyan me­gyei határozat, hogy az inari üzemek és a termelőszövetke­zetek hangolják össze a szál­lítási lehetőségeket. Az üze­mek adjanak gépkocsikat — természetesen a hivatalos té­rítés ellenében, a termelőszö­vetkezetek pedig igén vei í^k. majd pedig használják fel gazdaságosan a szállító eszkö­zöket a kukorica, a cukorrépa elszállítására Különösen alkalma^ az i'von szállítási kooperációra a vasár­nap. Két hétről, illetve két vasárnapról van szó. amit '-a iól kihasználunk. egyene~Ke kerülünk az őszi mezőgazda- sági munkákkal. A tsz-ek ;"é- nyeliék az ipari üzemektől a szállítóeszközöket és biztosít­sanak a kocsik mellé megfe­lelő munkaerőt a rakodáshoz. A génkibasznóláshoz ta’-fn- zik az is, hogy a munkáidét a földeken és talalmiirkáva'. vetéssel töltik el. A biztosítsák a traktorosok or­mára a megfelelő f»1 tételeket, így azt is. hogy délben meleg ételt kapjanak. de ne úe.v. mint egyes helyeken, hoev a traktorosok négy-hat kilomé­tert utaznak traktorukká1 a táblától a faluig — siókkal gazdaságosa*'1' „ feladatok is azt követe! ík, hogy a traktorosoknak a mun­kahelyükre biztosítsák az ebé­det, esetleg egy fogattal. 245 millió forint megtakarítás négy év alatt

Next

/
Thumbnails
Contents