Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

A huszadik évforduló kapcsán — a húsz év emlékeiről

Hol tart az oktatási reform?

úttörők, bányavidékeken szo- ciográfuskodó egyetemisták, írók, kutatók — kiveszik a részüket Lépten-nyomon beleütköznek azonban az előbb vázolt, egyre inkább megoldhatatlan problémába: rendre kiderül, hogy a felgöngyölítendő szál végül olyanokhoz vezet, akiktől többé már nem lehet információt kérni, mert kint nyugszanak a pécsszabolcsi, komlói temetőben ...

Nem ilyen súlyos a helyzet, de meg időben szeretnék szót emelni, a felszabadulás utáni helytörténet forrásainak, emlékeinek, dokumentumainak megmentése, illetőleg széleskörű felkutatása érdekében.

1944 novemberében, amikor a szovjet hadsereg egységei Baranya földjére léptek és felszabadítottak bennünket, új korszakba lépett a történelem. Mindent elölről kellett kezdeni, mindent alapjaiban meg kellett változtatni. Ennek az új honfoglalásnak szervezői, részesei ma még itt élnek közöttünk, pontosabban mi magunk vagyunk. Ne feledjük azonban, hogy azóta két évtizeddel öregebbek lettünk és a negy'venötös idők helyi vezető garnitúrája immár hatvan-hetven éves ...

Mindenképpen indokolt tehát, hogy igen széleskörű, szervezett gyűjtő munka induljon meg a felszabadulás óta eltelt időszak történeti anyagának, tényeinek, emlékeinek minden részletre kiterjedő felmérésére. Eddig sem voltunk persze tétlenek, no de sokkalta nagyobbmére- tű akcióra lenne szükség, amely kiterjedne az élet minden területére és amelybe szinte az egész lakosságot be kellene vonni.

Arra volna szükség, hogy kivétel nélkül mindenkitől, aki valamilyen szerepet vitt a fel- szabadulás óta — egészen addig, hogy aki például tagja volt az első nemzeti bizottságnak, részt vett valamelyik koalíciós párt munkájában, aki később tanácstag lett vagy a népfront bizottságban tevékenykedik. aki rész vett a termelőszövetkezet létrehozásáért végzett szervező munkában, vagyis aki bármilyen formában is közéleti tevékenységet folyhatott. — össze kell gyűjteni visszaemlékezéseit, a nála lévő dokumentumokat.

Ezt úgy általában mindenütt meg lehetne oldani helyi erővel. Rá lehetne bízni az iskola vagy a művelődési otthon igazgatójára, természetesen úgy, hogy az úttörők, a kisze- sek és a tanács is a maga hivatalos súlyával segítene nekik. Külön gondot kellene fordítani a városi munkástelepekre, a bányák, gyárak történetének feldolgozására. El tudnám kéozelni azt is, hogy a felszabadulás huszadik évfordulójáig hátra lévő fél év alatt, minden középiskolás és egyetemre. főiskolába járó diák megbízást kanna, hogy legalább 1—2 munkásmozgalomban. a felszabadulás után' közéletben rész vett emberrel i beszél Visszaemlékezéseit. — természetesen több oldalról történő ellenőrzés, kiegészítés alapján — írásban, vagy akár m a gn e t of on szala gon rögzí 11.

Ha jól emlékszem, legalább

A míizeumi hónap meghívóját

lapozgatva örömmel olvastam, hogy a gazdag programban több féle formában is helyet kapnak a jelen kor problémái, meggyőző módon bizonyítva, hogy a Pécs—baranyai muzeológusok valóban magukénak vallják a pécsi Városi Múzeum alapításakor kitűzött helyes célokat, úgy dolgoznak, hogy a gondjaikra bízott baranyai múzeumok valóban „ezen. vidék, kulturális és gazdasági érdekeinek hathatós eszközévé’’ váljanak.

Az idei ■ múzeumi hónap programjában éppúgy helyet kapnak az őskorról vagy a honfoglalásról szóló előadások, mint a legidőszerűbb néprajzi, gazdasági-földrajzi problémák. Ívta mar a szakmában sem tartja senki ,,szentségtörésnek”, hogy a kialakuló termelőszövetkezeti gazdálkodás tényanyagának felmérése és Összegyűjtése épp olyan fontos muzeológusi feladat, mint teszem azt a Zrínyiek története vagy a török hódoltság emlékeinek feltárása.

Annak pedig különösen örülni lehet, hogy az előadások, rendezvények keretében jelentős helyet kapnak a munkásmozgalom kérdései, bár az az érzésem, hogy egyelőre még túlzottan általánosan, országos jelleggel.

Pécs és Baranya igen gazdag munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkezik. Nem hiszem, hogy volna még egy olyan vidéki város, ahol eny- nyi lehetőség, igény is jelentkezik a munkásmozgalom múltjának, és közelmúltjának tudományos alaposságú, sokoldalú feltárására. Ez a munka most éli renaissance-át. Elhárult minden objektív és szubjektív akadály az elől, hogy a munkásmozgalom tényleges, torzítás és hamisítás mentes történetét feldolgozzuk, hogy húsz év után végre jelentőségének megfelelő helyet kapjon történeti, muzeális kutatómunkánkban, a korunk legfontosabb, történelmet formáló erejének, a munkásmozgalomnak alapos, tárgyilagos feldolgozása.

Az e’míilt let ávlizeÉEn igen

nagy és szinte jóvátehetetlen mulasztást követtünk el azzal, hogy — ismert okokból, — veszni hagytuk a 19-es idők számos felbecsülhetetlen értékű emlékét, tényanyagát. Lebecsültük, illetve mellőztük a veteránok jóllehet nem mining pontos, gyakran ellentmondó, összekuszálódott, — de mégiscsak személyes visz- szaemlékezéseit. Hány értékes kútfő elment közülük és vitte örökre magával a nagy idő sok értékes tényanyagát, dokumentumát.

Nem mondom, pár év óta igen komoly erőfeszítések történnek a hiba kijavítására, de amit elszalasztottunk, azt már nemigen tudjuk pótolni.

Ma már külön osztály foglalkozik Baranyában is a munkásmozgalom helyi történetének feldolgozásával. Igen célszerű és hatékony emlék- és dokumenturomentő munka folyik, amelyből a társadalom minden rétege, — idős veteránok, expedjciós lázban égő

nyolcezer közép- és felsőiskolás diák tanul a pécsi és baranyai oktatási intézményekben. Ha mindegyik csak egy-két ilyen gyűjtőmunkát vállal, — és ezt fél év alatt igazán megteheti, — akkor is tizenöthúszezer dokumentum gyűlik össze. Ez pedig azt jelenti, hogy lényegében minden fontosabb személlyel, akinek valamilyen formában vezető szerep jutott az elmúlt húsz év alatt, beszélni tudunk és hitelesen rögzíteni fogjuk az általa elmondott tényeket, visszaemlékezéseket. Ha ehhez hozzászámítjuk az úttörők idősebb korosztályait, akkor teljesen reálisnak tekinthető az a cél, — hogy a felszabadulás 20. évfordulójának évében mindent összegyűjtünk, ami 1944-től napjainkig fontos lehet az időszak hely- történetének későbbi teljes és részletes feldolgozása szempontjából.

Hadd említsek meg — befejezés képpen — egy konkrét példát, — pontosabban hadd mondjam el. hogy mi késztetett javaslatom közzétételére.

A fegyveres erők napján rendezett ünnepségen úgy hozta a véletlen, hogy éppen Pataki Mihály elvtárs, a Mecseki Széntröszt igazgatója mellé ültettek. Beszélgetés közben ráterelődött a szó a közelgő huszadik évfordulóra.

— Hej, ha én azt le tudnám írni, ami velem ez alatt a húsz év alatt történt, abból tíz regény is kitellene... De hát én nem vagyok író, és senki se kérdezi meg tőlem, „na öreg, hogy is volt az 1945-ben?” — Pataki elvtársnak ez a kijelentése döbbentett rá arra, hogy micsoda felbecsülhetetlen történeti tényanyagra tudnánk szert tenni, ha szervezett formában összegyűjtenénk a pécsi és baranyai közélet exponenseinek visszaemlékezéseit.

Az illetékesekre bízom, hogy milyen szervezeti formát találnak ehhez. A közép és felső iskolás diákok, úttörők bizonyára készségesen vállalnák ezt a feladatot. Pályázatokkal, publikálással bizonyára meg lehetne találni az anyagi ösztönzés helyes módozatait is. Lapunk részéről minden esetre vállaljuk, hogv szervezői, népszerűsítői leszünk ennek a mozgalomnak, amely — véle- i menyem szerint. — méltó lenne felszabadulásunk húszéves évfordulójához.

Vasvári Ferenc

Mostanában többször hallani, hogy ebben, vagy abban a vonatkozásban „visszaléptünk” az iskolareformban. Lássuk, mi a helyzet e téren valójában?

Megvalósul a 10 éves tankötelezettség

Az általános iskolákban előirányzott legfontosabb változtatásokat így foglalhatnók össze: a 10 éves tankötelezettség meghonosítása, korszerű tantervek és tankönyvek kidolgozása, a gyakorlati oktatás megszervezése és a nevelőmunka hatékonyabbá tétele. A 6—14 éves fiataloknak csaknem 99 százaléka jár iskolába, s ezeknek háromnegyed része a középiskolákban, vagy a szakmunkásképző iskolákban tovább is tanul. A többiek, sajnos buktak, vagy betegség, lemaradás stb. miatt nem végzik él időre a 8 osztályt, „túl korosakká” válnak. A tovább nem tanulók számának csökkentése rendkívül fontos feladat, de persze 2—3 év alatt gyökeres változást nem lehet ebben elérni. Egyébként azok számára, akik elvégezték ugyan az általános iskolát, de nem tanulnak tovább, továbbképző iskolákat szerveztek. Tehát a 10 éves tankötelezettség máris megvalósul hazánkban.

Nagy előrehaladást értünk el a korszerű tantervek kidolgozásában, tankönyvek elkészítésében. Hiszen az idei tanévben — az eredeti terveknek megfelelően — az alsó tagozatban már, valamennyi tárgyat új tankönyvekből tanítanak, s a nevelőmunka hatékonyabbá tételében is előreléptünk.

A politechnikai oktatás megszervezése szintén jó úton halad. Tavaly a felső tagozatos tanulók 76,3 százaléka részesült gyakorlati oktatásban, s az idén tovább növekszik a számuk. Igaz, még nincs mindenütt jól felszerelt műhelyterem és elegendő oktatási segédeszköz. De óriási eredmény, hogy néhány év alatt 2050 iskolai műhely létesült, s 1700 iskolának van már gyakorlókertje. A gyakorlati oktatást vezető pedagógusok közül több mint ezren szerezték meg eddig a megfelelő szakképesítést.

Visszaléptünk-e az 5 +1-ben?

A középiskolákban — az. általános iskolákhoz hasonlóan — a tanterv korszerűsítését, a nevelés színvonalának emelését, valamint a gyakorlati oktatás bevezetését, továbbá új iskolatípusként: a szakközépiskola megszervezését, s a középfokú oktatás általánossá tételét tűztük ki célul. Nos, a gimnáziumi tantervek országos vitája befejeződött, egységes „törzsanyagú” gimnázium mellett döntöttek, de a speciális érdeklődések kielégítésére különféle (matematikai, biológiai, idegen nyelvű stb.) tagozatok létrehozását határozták el. Mindez egyezik a reform elveivel. Már többhelyütt működnek tagozatos gimnáziumi osztályok, az új, korszerű tankönyvek

első részét pedig jövőre kézbekapják a

diákok.

Némi változtatás csupán az 5 + 1-es rendszerű oktatásban vált szükségessé. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a gyakorlati ok a- tás feltételeire sokkal jobban kell ügyelni. Ezért ahol az egész napos gyakorlati oktatást nem lehet a követelményeknek megfele ■ e;i szervezni ott most a munkaoktatás más formáit (a heti kétórás, vagy a havonta évente összevontat stb.) vezetik be. Peisia a leghasznosabb a „plusz egy nap”~oe oktatás, de ahol erre nincs lehetőség, ott nem szabad erőltetni s ezzel lejáratni a gyakorlati képzést a gyerekek, a pedagógusok a szülők előtt. Egyébként a tavalyi első éleseknek már 94 százaléka részesült gyakorlati oktatásban.

Eredményesen folyik a szakközépiskolák szervezése. Tavaly 17 400 diák 35 féle szakmát tanult ebben az iskolatípusban. A s h középiskolák fejlesztési ütemét gazdaság: >- hetőségeink szabják meg, hiszen a tanműhelyek felszerelése sok pénzbe, nem egyszer milliókba kerül.

„Zöld utat“ a szakmunkás- tanulóknak!

A jövőben a szakmunkásképző iskolákat „be nem fejezetit középiskolákká” fejieezk, s a középiskolások közé számítják az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szakmunkásképzőbe járókat is. Ennek érdekében korszerűsítik ezeknek az iskoláknak a tananyagát. így lehetővé válik majd, hogy a szakmunkásképzőt végzettek két évi továbbtanulással érettségizni is tudjanak, mégpedig a munka mellett.

Ennek a rendelkezésnek óriási jelentősége van a középiskolai oktatás általánossá tételében.

Jól halad az egyetemi és főiskolai reform is. Megszülettek az új, a korszerű követelményeknek megfelelő programok és ta«,tervek, s jelenleg az új jegyzetek és tankönyvek készülnek. A szakmai gyakorlatok az egyetemeken is az oktatás szerves részét képezik. Az a feladatuk, hogy elősegítsék a hallgatók jobb szakképzését, az oktatás és a gyakorlat egységét.

A felsőoktatási reform során újtípusú felsőfokú tehenikumokat szerveztek. Már 46 ilyen technikum és szakiskola működik, nappali, esti és levelező tagozatainkon 12 és fél ezer hallgató tanult tavaly. Az idén pedig még többen veszik igénybe ezeket az, elsősorban gyakorlati irányú ismereteket nyújtó, felsőfokú oktatási intézményeket.

Úgy gondoljuk, e rövid számvetésből Is világos, hogy az oktatási reform végreba húsában nem „visszalépésről”, hanem gyors ütemű előrehaladásról beszélhetünk.

Sütő I.ászló

beszélgetés

JU'fiíí'í lí&tsCl'f'Pt’l Uussúrl

E1 bizonytalankodik a hang- nek kerámiával való borija, de aztán mégis elmondja, tására.

hogy pályázatot írtak ki az na~Je™ kaf^ondolok' erre épülő dunaújvárosi tanácshaz a lehetőségre 40 négyzetméteres falfelületé- Vajda Agnes

Ezer színházi bérlet

A KISZ Baranya megyei bizottsága a társadalmi szervekkel közösen gazdag kulturális programot állított ösz- sze a megye fiataljainak. Az általános és szakmai műveltség növelésére a TIT-tel szabadegyetemi sorozatot Indítanak etikai, művészeti kérdésekről a felszabadulás utáni húsz év irodalmáról, művésze ti {"mákról. Irodalmi és történelmi sétákat, várlátogatásokat rendeznek és októberben megyei múzeumi vetélkedőiét rendeznek.

Az asztalon modem vonalú vázák, tálak, a túlsó sarokban kerámiaszobrok, s a polc is tele kész és félig kész munkákkal. Két kék-sárga pirográndt madár érdekes szögben elhelyezve, egészen kicsi, de így is nagyon szép és eredeti kompozíció.

— Jelenleg egy békaszobron dolgozom, de tulajdonképpeni nagy munkám ez

a pirogránit szökőkút terv, amit a kaposvári Jókai parkban állítanak majd fel. — Mutatja be alkotásait Nádor Judit keramikusművész.

Rajzokat tesz elém.

— Ezek a csempeterveim. Pirogránit épületkerámiát tervezek, néhány már félig kész állapotban van, de a több ségük még csak papíron létezik. Eddig főleg helyreállíI tási munkákkal foglalkoztunk. ! de most egy re több nagysza- I bású megbízásunk van, mint a szökőkút tervek is.

— Mióta dolgozik a Porcelángyárban?

— Ezerkilencszázhatvanket- tőben végeztem az Iparművészeti Főiskolán, azóta vagyok itt.

, — Mtm éak mMS& a Qrácban? Megvalosithatja-e itt az elképzeléseit?

— Szívem szerint kerámikus vagyon és itt porcelán és eozin-figurák tervezésével is' megbíztak. De ettől eltekintve nagyon jók a körülmények, szabadon lehet kísérletezni és ez a fontos. Korlátáim csak az anyagokban vannak, nincs meg a színskála, amit az ember szeretne.

— Régóta szeretnék kiállítást rendezni és azt hiszem, ez a közeljövőben lehetővé válik. Olyan darabokat akarok kiállítani, amelyeket már itt terveztem és kiviteleztem. A diplomamunkám pirográ- nit figura volt, s most is ezzel az anyaggal dolgozom legszívesebben. Bár arra is lenne lehetőség, hogy a gyártól teljesen függetlenül dolgozzam, akkor is ha kivitelezek, mert csak az anyag árát kell megtéríteni.

— Nem gondolt arra, hogy él ezzel a lehetőséggel.?

— Nem hiszem, hogy erre sor kerül, már említettem, hogy a kísérletezésben szabad kezel kapok, esetleg majd később, ha nagyobb szabású terueám Jenáit

A „Jelenkor’’ és a Magyar Írók Pécsi Csoportja szoros kapcsolatot létesít a KTSZ- szervezotekkel, a Megyei Könyvtár helyet ad a fiatal olvasók klubjának és a klub irodalmi rendezvényeinek. Tekintve, hogy ezer fiatal váltott bérletet a Pécsi Nemzeti Színház előadásaira, a színház Pécsett és vidéken kéthavonta rendszeres ankétot tart színházművészeti kérdésekről a bérlettulajdonos ifjúmunkásodnak

Nádor Judit: caeinpeterv vázlat