Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-03 / 232. szám

4 IHAPLÓ 1964. OKTOBER I Magyar—csehszlovák barátsági nagygyűlés (Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt egy-két évben sikerült elérni a feszültség bizonyos mérvű enyhülését a nemzetközi helyzetben. Ez ki­fejeződött a részleges atom­csendre vonatkozó moszkvai, s néhány más hasonló egyez­ményben. Ez azt bizonyítja, hogy az erőviszonyok meg­változása, a béke erőinek lan­kadatlan harca nem maradt hatástalan a kapitalista világ , józanabb vezetőire. Az ag- 1 resszió hívei azonban szívó­san szembeszállnak az enyhü­lés folyamatával és új fe­szültségeket teremtenek. Az utóbbi hónapokban az Egye­sült Államok több ízben fegyveres támadást követett el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen és fegyver­rel próbálja elnyomni a dél­vietnami nemzeti felszabadító mozgalmat. Gazdasági szank­ciókat alkalmaz és háhorúval fenyegetőzik a szocialista Kuba ellen. A nyugati ha­talmak egyesített erővel pró­bálják megfosztani független­ségétől a ciprusi népet. Alá­ássák Laosz semlegességét. A gyarmatosítók katonai erővel szélesítik hadállásaikat Kon­góban. Az európai és egyben a vi­lágbékét fenyegető legna­gyobb veszélyek egyike a nyugatnémet imperializmus. A német békeszerződés hiá­nya és a nyugat-berlini kér­dés a feszültség és a nyugta­lanság állandó forrása. A szocialista országok, s külö­nösen a Szovjetunió és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság ésszerű, keresztülvihető javaslatokat tettek a ma le­hetséges mogoldásra: a béke- szerződés megkötésére s Nyu- gat-Berlin szabad, demilitari- zált várossá nyilvánítására. Azoknak a nyugatnémet kö­röknek, amelyek ma ismét területi igényekkel lépnek fel, figyelembe kell venniük, hogy ma az erő nem az ag­resszió, hanem a béke olda­lán van. Azt is tudjuk, hogy e kér­dések eldöntésében végső fo­kon a nemzetközi helyzet ál­landóan ható tényezőinek van meghatározó szerepük. Ezek: a szocialista világrendszer nö­vekvő politikai, erkölcsi, gaz­dasági és katonai hatalma, a kapitalista országok dolgozói­nak osztályharca, a felszaba­dult és felszabadulásukért küzdő népek anti-imperialista ereje és a népek szervezett békeakarata. Ezen állandó té­nyezők történelmi hatását semmilyen erő nem tudja töb­bé megváltoztatni. Köztudott dolog, hogy kü­lönböző országok reakciós kö­rei reményeket fűznek ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg folyó választási harcban olyan el­nökjelölt is fellépett, akinek programja teljesen elszakadt a realitásoktól, olyan kalan­dorpolitikát hirdet, amely nél­külöz minden józanságot. Ez a szélsőjobboldali nyomás ha­tással van az amerikai köz­életre, sőt a kormánykörökre is. Bár az elnökvá1 asztás elsősorban az Egyesült Álla­mok belügye, természetesen minden békeszerető emberrel együtt mi is jobban örülnénk a józanabb politika felülkere- kedésének. De senki se feled­kezzen meg arról, hogy a szo­cialista világrendszer léte és fejlődése nem függ egyetlen kapitalista országban lezajló választás kimenetelétől sem. A nemzetközi helyzetet pedig továbbra is azok az erők ha­tározzák meg döntően, ame­lyek a hitlerfasizmust szét­zúzták. a szocializmust világ- rendszerré tették, s a gyar­mati rendszer végóráit is el­hozták. Harcunk sikere szempontjá­ból különösen jelentős a szo­cialista országok és az egész nemzetközi kommunista mozgalom eszmei és cselek­vési egysége. Ennek az egységnek jó alap­jai a kommunista és munkás­pártok 1957 és 1960 évi ta­nácskozásán elfogadott okmá­nyok. Közösen kidolgozott programunk helyességét az élet igazolta, mert politikánk eredményeképpen erősödött a szocialista világrendszer, fo­élő dolgozók osztályhaiea. a gyarmati rendszer végóráit éli és tovább szűkült az imperia­lizmus befolyási övezete. Az imperializmus politikai, eszmei és erkölcsi válságban van, éleződnek az imperialista világ belső ellentmondásai. Ha ilyen viszonyok között egysé­gesek a forradalmi munkás- mozgalom, a szocialista orszá­gok erői, ha szilárd a szövet­ségük minden nemzeti füg­getlenségi, haladó, békeszerető erővel, meggyorsítható a bé­ke és a haladás győzelme. Aki ma az egységet bomlasztja, az megkönnyíti az imperializmus helyzetét. Súlyos kárt okoz a béke, a demokrácia, a szocializmus ügyéért harcoló erőknek, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői az utóbbi idő­ben a marxista—leninista pártok, a szocialista orszá­gok egysége ellen támadnak. A nemzetközi kommunista mozgalom bevált marxista— leninista irányvonalával szem­ben nyíltan nagyhatalmi, so­viniszta álláspontra helyezked­nek. Nem magyarázható és nem bocsátható peg, hogy emberek, akik magukat kom­munistának nevezik, legfőbb gondjuknak tartják a Szovjet­unió rágalmazását, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a szocializmusért vívott harc fő erősségének, a küzdő erők egy ségének aláásását. Bár igaz, hogy ha nem lennének nézet- eltérések sorainkban, gyor­sabb lenne a • szocializmus győzelme, a világ szükségszerű történelmi fejlődése azonban nem áll meg: a szocializmus győzelme feltartóztathatatlan. A kialakult helyzetben tör­ténelmi jelentőségű feladat vár minden kommunistára, a béke és a haladás minden igaz hí­vére: az egységbontással szembe kell helyezni az ösz- szefogást. Ezért rendkívül idő­szerű a kommunista és mun­káspártok nemzetközi tanács­kozása, amely megvitatja a forradalmi harc új feladatait és közös álláspontot dolgoz ki azokban a kérdésekben, ame­lyekben az lehetséges és Szük­séges. Megértjük egyes pár­tok képviselőinek aggodal­mát az értekezlet összehívá­sával és a nemzetközi kom­munista mozgalomban jelenleg folyó vitával kapcsolatban. De az a véleményünk, jobb tanára kozni, mint tétlenül nézni az egység bomlasztását. Senki sem akarja, hogy a tanácsko­zás szakítást idézzen elő. El­lenkezőleg: arra kell töreked­ni, hogy megtaláljuk azt a közös plattformot, a kérdé­seknek azt a körét, a felada­toknak azt a megfogalmazá­sát, amely lehetővé teszi min­den marxista—leninista párt, minden igaz forradalmár, min den internacionalista összefo­gását A Magyar Szocialista Mun­káspárt a nemzetközi ta­nácskozás híve, támogatja az értekezlet összehívását és el­küldi képviselőit a decem­beri moszkvai előkészítő ér­tekezletre. Szilárd egységben a Szovjet­unió Kommunista Pártjával, a marxista—leninista pártok­kal, tántoríthatatlanul hala­dunk a lenini úton és meg­győződésünk, hogy úrrá le­szünk minden nehézség felett, eljutunk az egységhez, s a szocializmus és a kommuniz­mus világot átfogó diadalához. Kádár elvtárs végül hangsú­lyozta: Az elmúlt napokban rendkívül hasznos eszmecseré­ket folytattunk a Novotny elv­társ által vezetett csehszlovák párt- és kormányküldöttség tagjaival és örömmel állapí­tottuk meg, hogy valamennyi kérdésben teljes közöttünk az egye értés. Kapcsolataink a jö­vőben tovább erősödnek, mert megvan az országaink továb­bi felvirágoztatásáért, népeink boldogulásáért és a békéért folyó győztes harc legfonto- sobb biztosítéka: pártjaink esz mei egysége, népeink és kor­mányaink szilárd összefogása. A jól végzett munka tudatá­ban írtuk alá a tárgyalásokról kiadott közös közleményt és ennek szellemében biztosítjuk csehszlovák elvtársainkat: erőnket nem kímélve mun­kálkodunk a jövőben is a két ország testvéri egységének és kölcsönös együttműködésünk elmélyítésén népeink 'a szo­cializmus és a béke közös ügye javára. Befejezésül éltette Csehszlo­vákia Kommunista Pártját, annak Novotny elvtárs által vezetett Központi Bizottságát, pártjaink, a csehszlovák és a magyar nép megbonthatatlan barátságát, internacionaliz­must, a kommunizmust és a békét. (Nagy taps.) Őszinte barátságunk erősíti a szocialista világrendszer egységét Híovolny elvlárs beszéde Novotny tolmácsolta a ma­gyar népnek Csehszlovákia Kommunista Pártja, a kor­mány és Csehszlovákia dolgo­zó népének elvtársi üdvözle­tét és köszönetét mondott a szívélyes fogadtatásért, majd így folytatta: Nem először vagyunk az önök vendégei. Emlékszem a Magyar Népköztársaságban három évvel ezelőtt tett láto­gatásomra. Amint az történni szokott, ha valahová évek múlva ismét ellátogatunk, mindjárt észrevesszük, hogy mi minden változott meg. így történt ez mostani magyar- országi tartózkodásunk alkal­mával is. Sok új üzemmel, modern lakóteleppel gazda­godtak, ipari és mezőgazda- sági üzemeikben előrehaladt a műszaki fejlesztés és a ter­melés megszervezése. Alkal­munk volt beszélgetni mun­kásokkal, műszaki szakembe­rekkel, parasztokkal, tudomá­nyos és kulturális dolgozók­kal. Meggyőződtünk arról, hogy joggal büszkék munká­juk eredményeire, hogy őszin­te meggyőződéssel szolgálják a szocialista Magyarország to­vábbi felvirágoztatásának ügyét. Támogatják a Magyar Szocialista Munkáspárt poli­tikáját és vezetésével valóra váltják a VIII. pártkongresz- szuson kitűzött fő feladatot — a szocialista társadalom teljes felépítését. Míg a magyar ipar a múlt­ban nem játszott döntő sze­repet az ország gazdaságában, addig ma mind terjedelme, mind a termelés műszaki szín­vonala tekintetében nagyon fejlett. A Magyar Népköztár­saság mezőgazdasága szocia­lista alapokon fejlődik, az el­múlt évekhez képest több ter­méket állít elő, és termeléke­nyebben dolgozik. Nagy érdeklődéssel ismer­kedtünk a magyar mezőgaz­daság jelenlegi fő feladatai­nak végrehajtásában elért eredményekkel. A feladatok lényegükben és céljukban megegyeznek azokkal, ame­lyek Csehszlovákiában is meg­oldásra várnak. Csehszlovákiában Is — ugyanúgy, mint önöknél —, az ipari és mezőgazdasági ter­melés további növelésén kí­vül az egész népgazdaság mi­nőségi fejlesztésére irányul • figyelem. Egyformán felismertük: ha­tárolt* és bátor intézkedé­sek szűk-fgesek az ipar szer­kezetében, szakosításában, a beruházási politikában és ha­sonló területeken ahhoz, hogy megteremtsük a termelő erők továbbfejlesztésének feltételeit és a haladó technikát haté­konyabban alkalmazzuk. Ez azonban számos problémát okoz, amelyek csak részben oldhatók meg egy országon belül. Ezért nekünk — ugyanúgy, mint néhány más szocialista országnak, többek között a Magyar Népköztársaságnak — érdekünk a szocialista mun­kamegosztáson, a termelés szakosításán és összehango­lásán alapuló gazdasági együttműködés elmélyítése. Népeink mai testvéri kapcso­latainak haladó, forradalmi hagyományai vannak. A ha­gyományok alapja,az a harc, amelyet legjobb fiáink vívtak a kizsákmányoló rendszer és a fasizmus ellen. Országaink dolgozóinak pro­letár-internacionalista szövet­sége és igaz barátsága kiállta a nagy próbatételt az 1956-ra őszi események során is. A külső és belső reakció a ma­gyar munkásosztály és az egész nép legalapvetőbb szo­cialista vívmányait és érde­keit veszélyeztette. A szocia­lizmus megdöntésére és a szo­cialista országok internaciona­lista szövetségének megbontá­sára irányuló törekvés azon­ban kudarcba fulladt. Testvéri kapcsolataink to­vábbi sikeres fejlődésének zá­loga marxista—leninista pali­jaink szilárd eszmei és akció­egysége s legszorosabb együtt­működése. A Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt között nincsenek vitás kérdé­sek. Az őszinte elvtáisi és nyílt véleménycsere elősegíti a lenini elvek következetes érvényesítését a két párt mun­kájában, bel- és külpolitikai kérdésekben egyaránt. Az elv­társi őszinteség és nyíltság jellemzi a vezetők találkozá­sait is. Megbeszéléseink — amelye­ken számos konkrét kérdés szerepelt — jelentős, pozitív hatást gyakoroltak és gyako­rolnak a következő években is a kölcsönös együttműködés fejlesztésére. E megbeszélé­seken kezdeményeztük a munkamegosztást a kohászat­ban, a gépgyártásban, a ve­gyi- és a könnyűiparban, to­vábbá a kölcsönös árucse*» bővítését, mindenekelőtt pedig a közös dunai vízierőmű épí­tési előkészületeinek meggyor­sítását és a határok megnyi­tását az országaink közötti ví­zum nélküli turistaforgalom széleskörű fejlesztésére. A csaknem egyéves tapasz­talatok alapján elmondhat­juk, hogy a határok megnyi­tása jó eredménnyel járt. A csehszlovák és a magyar dol­gozók százezrei kölcsönösen megismerhették a szomszédos testvéri ország szocialista épí­tésének sikereit és problémáit. Ez szükségszerűen együtt jár azoknak a sajátosságoknak alaposabb megértésével, ame­lyek között országaink valóra váltják a szocializmus, a mar­xizmus—leninizmus eszméit. Ez erősíti kölcsönös bizal­munkat és egységünket, vala­mint azt a meggyőződésün­ket, hogy marxista—leninista pártjaink politikáia — amely országaink adottságain, a mar­xizmus—leninizmus alapelvein és az SZKP XX. kongresszu­sának alkotó következtetésein nyugszik — mind bel-, mind külpolitikai szempontból he- . lyes. A csehszlovák—magvar kap­csolatok minden területen a következetes szocialista In­ternacionalizmuson nyugsza­nak és a két orszáz baráti nénidnek további közeledé­séhez vezetnek, ezzel hozzájárulnak a szocia­lista világrendszer egységé­nek, erjének fokozásához. A Csehszlovákia Kommu-. nista Pártja XII. kongresszu­sa határozatának szellemében fo feladatunk a szocialista társadalom továbbfejlesztése a műszaki-tudományos isme­reteknek a termelésben való következetes felhasználásával, ami biztosítja a munkatei me- lékenvség növekedését. Cél­tudatosan arra törekszünk, a termelés növelésével össz­hangban emeljük a nén élet- és kulturális színvonalát. Nem titkoljuk azonban, hogy előrehaladásunk útján egy sor nehézségbe ütköztünk és még ma is számos prob­lémánk van. Ezeket részben külső okok, részben saját hi­báink és hiányosságaink okoz­ták. A Csehszlovákia Kommu­nista Pártja XII. kongresszusa határozatokat hozott, hogy a népgazdaságban leküzdjük a nehézségeket. Nem mondhat­juk. hogy minden zökkenő­mentesen halad. A múlt év első hónapjaiban a rendkí­vül kemény tél sok nehézsé­get okozott. A mezőgazdaság szempontjából kedvezőtlen volt a tavalyi és az idei év is. Ennek ellenére az idén nemcsak teljesítjük az állami terv viszonylag igényes fel­adatait, hanem — a mező­gazdaságot kivéve — minden ágazatban túl is szárnyaljuk. Országunk fejlődő életében nagy szerepe van a párt-, az állami- és a társadalmi szer­vezetek rendszeres eszmei ne­velőmunkájának. Ennek tar­talmát és célját a kommu­nizmusba való átmenet pers­pektívája, a burzsoá ideológia elleni kérlelhetetlen harc szűk sége adja meg. Az ellenséges ideológiát Nyugatról külön­böző formában igyekeznek hozzánk becsempészni. Az eszmei diverzió straté­gái megkísérlik a legkülön­bözőbb lehetőségek és alkal­mak kihasználását arra, hogy gyengítsék Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Szovjetunió Kommunista Pártjának eszmei és akció­egységét. Gyengíteni akarják a Szovjetunióhoz, a szocia­lista országokhoz fűződő szi­lárd kapcsolatainkat, s ezzel a szocialista országokat meg szeretnék fosztani a legna­gyobb erejüktől, az elvtársi egységtől. Pártunk tisztában van az­zal, hogy ha sikerülne a szo­cialista országok és a kom­munista pártok barátságát .és szövetségét megbontani, az egyet jelentene országaink meggyengítésével és a világ reakciós erőit növelné. Ezért szilárdítjuk egész népünk egységét és erősítjük dolgo­zóink internacionalista tuda­tát. Megteremtjük a nemze­tek és a nemzetiségek baráti közösségét, amely jogaik el­ismerésén és sokoldalú fejlő­désén alapul. Erről tanúskod­tak a legutóbbi nemzetgyűlési és nemzeti bizottsági válasz­tásaink Így például a ma­gyar nemzetiségű álampolgá­rok arányos képviselettel ren­delkeznek nálunk, a nemzet- gyűléstől kezdve egészen a nemzeti bizottságokig. Elvtáfsak és Elvtársnők! Barátaim! A találkozásainkon és a tár­gyalásainkon a jelenlegi nem­zetközi helyzet kérdéseiben is megmutatkozott a nézetek tel­jes azonossága. Aktívan tá­mogatjuk a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a békés egymás mellett élés megvalósítására irányuló le­nini politikáját. E politika célja a világbéke megőrzése, az általános és teljes lesze­relésről szóló megállapodás megkötése, az atomfegyverek betiltása, a nukleáris fegyve­rek továbbterjedésének meg­akadályozása, valamint olyan javaslatok megvalósítása, ame lyek szorosan összefüggnek a leszereléssel és az atomfegy­verek felhasználásának meg­tiltásával. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szüntelenül növekvő békeerők végül is az emberi­ség többsége vágyának és aka­ratának tiszteletben tartására kényszerítik a háború híveit. Nem vagyunk pacifisták, nem hisszük, hogy a béke ügye jámbor óhajok és felhívá­sok alapján győzedelmeske­dik. A nemzetközi életben a megváltozott erőviszonyok eredményeként megmutatkozó pozitív tendenciák még mindig ellenállásba ütköznek. Van­nak, akik nem vonták le a tanulságot a történelemből és fegyveres konfliktusokat akar­nak kirobbantani, fegyverek­kel akarják elnyomni a né­pek harcát felszabadulásukért s meg akarják akadályozni azt, hogy a népek saját aka­ratuk szerint válasszák meg társadalmi berendezésüket. A pártjuk és kormánynak képviselőivel folytatott tár­gyalásainkon közösen megál­lapítottuk, hogy a szocialista országok békepolitikájának si­kerei elválaszthatatlanok egy­ségük megerősödésétől, s at­tól a szüntelen harctól, ame­lyet a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom — a mar­xista—leninista irányelvek és a proletár internacionalizmus alapján — folytat a világ for­radalmi előrehaladásáért. Valamennyi kommunista pártnak ebből az alaoelvből kell kiindulnia, ’ mert a siker az összes haladó erők össze- forrottságától és főként a kommunista és forradalmi munkáspártok szilárd egysé­gétől függ. A világ fejlődéséből adódó feladataink és céljaink szel­lemében pártjaink — ugyanúgy, mint a testvéri kommunista és munkáspártok túlnyomó többsége — elítélik a Kínai Kommunista Párt vezetői­nek politikáját, amely meg­bontja az egységet, árt a forradalmi haladó erőknek, megakadályozza a békére irá­nyuló törekvéseket és ezze1 a nemzetközi imperialista, reak­ciós köröket segíti. Ma már teljesen világos, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetőinek eljárása szem­ben áll a proletárinternacio­nalizmus és a marxizmus— leninizmus eszméivel. Ez tá­madás a nemzetközi kommu­nista mozgalom ellen, gyengíti a szocialista országok egysé­gét. A forradalmi munkásmoz­galom a múltban számos al­kalommal harcolt a jobb- és a baloldali elhajlók ellen. Kü­lönböző csoportok és csopor­tosulások jöttek létre, ame­lyek nézeteikkel ártottak a nemzetközi forradalmi eiók egységének. A nemzetközi munkásmozgalom a múltban mindig határozottan leszámolt ezekkel a nézetekkel. — Amit azonban napjainkban a Kínai Kommunista Párt vezetői vég­hez visznek — nem eszmei harc, nem dogmatikus és op­portunista hibák elleni küzde­lem! A vitának ez a formája nem illő olyan forradalmi párthoz, mint a Kínai Kom­munista Párt. Nyilvánvalóan olyan koncepcióról van szó, amelynek alapja a nagyhatal­mi és dogmatikus szemlélet, s amely szöges ellentétben van a forradalmi munkásmoz­galom elveivel. A múltban a világ legreak- ciósabb elemei hangoztatok hasonló nézeteket, mint ami­lyeneket a Kínai Kommunisia Párt egyes vezető képvisel >i hirdetnek. Ebben a helyzetben Csehszlovákia Kommunisia Pártja és a Magyar Szocia­lista Munkáspárt — a kom­munista és munkáspártok többségével együtt — am ell; it foglal állást, hogy hívják össze nemzetközi tanácsko­zásra valamennyi kommu­nista testvérpárt képviselőit. Kedves Elvtársak, Barátaim! Küldöttségünk nevében mjg egyszer megköszönöm a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mánynak, Kádár János elv- társnak és a magyar népnek a meghívást baráti országukba, az elvtársi fogadtatást és az itt töltött kellemes napoka,. Nagyon jól éreztük magunkat a Magyar Népköztársaságban, ahol a magyar nép hagyomá­nyos vendégszeretetével és gon doskodásával vettek körül ben nünket. Hisszük, hogy ha­sonló érzések töltik majd el Kádár elvtársat és a többi elv társakat is, akik meghívá­sunkra majd Csehszlovákiába utaznak. Szívből kívánom a magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mánynak, hogy gyönyörű or­szágukban további sok sikert érjenek el a szocializmus tel­jes felépítésének történelmi jelentőségű munkájában. — Mondotta Novotny, majd a Magyar Népköztársaság, a dől gozó magyar nép, a magyar és a csehszlovák nép barátsága és együttműködése, a szoria- lista országok és a nemzet­közi kommunista mozgalom egysége és a béke éltetésével fejezte be beszédét. Novotny az utolsó üdvözlő szavakat magyar nyelven mondotta. Antonin Novotny beszéde után hosszan zúgott a taps. A nagygyűlés résztvevői mele­gen ünnepelték a csehszlovák és magyar államférfiakat, a két nép testvéri barátságát. Szépvölgyi Zoltán zárszava után a nagygyűlés az Tnter- nacinálé hangjaival ért véget

Next

/
Thumbnails
Contents