Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-03 / 232. szám

nm. oktöbee 3.

AliBkPLÖ'

f Villánytól — Hegyszentmártonig

!

Kedvező adottságok a szőlőtelepítésre

üzend! éy alatt 16 300 hold szalüt telepítenek a megye borvidékein

Fenbegy

Vizsgáznak a vadászok

A Mecseki Állami Erdő- gazdaság dolgozóit a már jól bevált szokás szerint minden évben szakmai oktatásban részesítik, hogy munkájukat job ban tudják ellátni. Az idén került sor először a hivatásos vadászok „tanfolyamának’1 megszervezésére, vagyis már meglévő ismereteik bővítésére. A tanulás egy évig tart és köz ben havonta konzultációra Járnák a fővadászokhoz, akik segítséget nyújtanak az anyag el sajátításához. A szakmai oktatás keretében vadászati „tantárgyakkal” ismerkednek meg, mint például általános vadászismerettel, vadkár elhárítássá;], fegyver- és lőszertannal. nagy-, és apróvad ismerettel.

A vizsgára az elmúlt héten került sor, tíz vadász állt a vizsgáztatók elé, as Erdő- gazdaság különböző részedről jöttek, így Alsókövesdről, Sas- rétről, Sellyéről és Vajszló- Tól. A továbbképzésre Somogyi Zoltán erdőhasználati csoport- vezető szerint azért van szükség', mert a vadászatban, vad- gazdálkodásban is vám fejlődés. előrehaladás, és szükséges. hogy azok. akik nap mint nap ezzel foglalkoznak, megismerjék az eredményeket. A tíz éves távlati vadászati fejlesztési terv megvalósulása a vadászati szakemberektől függ. A nagyobb szakmai tudás elengedhetetlen követelmény eb ben a szakmában is.

Baranya megyének két történelmi borvidéke van: a mecseki borvidék és a villany— siklósi borvidék. A következő években elsősorban a Villány—siklósi borvidéket fejlesztik. Ugyanis Villánytól Hegyszentmártonig igen kedvezőek az adottságok a szőlő- j telepítésre, a nagyüzemi egy- ! ségek kialakítására. A mécsé- j ki borvidék fejlesztése elsősorban Pécs keleti határától Pécsváradig lehetséges a Mecsek déli lejtőjén. Ezenkívül kisebb jelentőségű, de minőségi bortermő helyeink vannak még a megyében: Mohács, Babarc, Bár, Dunaszek- cső. Lánycsók, Liptód, Nagy- nyárád, Szajk, Versend, Zsi- bót, Nyugotszenterzsébet határában.

f966-tól

A történelmi borvidékeken és a jő bortermő helyeken a nagyüzemi szőlőtermesztés kialakításának lehetőségeit szak bizottság vizsgálta meg eddig már 14 termelőszövetkezetben. Ezekben a közös gazdaságokban 100—150 holdas, ősz- j szefüggő szőlő-termelő üzemegységeket lehet kialakítani.

Az elmúlt évek szőlőtelepí- , tési adatai:

1960-ba» szőlőterület n Í<W hold |

telepítés 1963-ban 650 hold

telepítés 1964-ben 450 hold '

telepítés 1965-ben »50 hold

A nagyobb arányú szőlőte- j lepítés-programot majd 1966 . és 1980 között valósítják meg Baranyában. A 15 éve* fej- j

lesztési Időszakban összesen 16 300 hold'új szőlőt telepítenek. elsősorban a történelmi borvidékeken. Ugyanebben az időszakban a csemegeszőlő területe 3320 holddá) emelkedik.

A telepítéssel párhuzamosan felújítják az öreg szőlőket is. Mégpedig úgy, hogy eközben ne csökkenjen a szőlő területe. Vagyis akkor fognak hozzá az elöregedett tőkék felújításához. amikor a II. ötéves tervidőszakban telepített szőlő mér termőre fordul. így éz 1960-ban nyilvántartott 16100 hold szőlőből 1980-ig 15 ezer holdat teljesen felújítanak. A felújítással megfiatalított és az újonnan telepített szőlő területe 1980-ig 35100 hold lesz a megyében.

Ekkora rekonstrukcióhoz, fejlesztéshez nagy mennyiségű szaporító anyagra is szűk- j ség lesz. Jelenleg a megyé- j ben 200 hold anyateleppel j rendelkezünk. Még 1965-ig j 150, majd pedig 1970-ig to- j vábbi 350 holdon alakítanak ! ki anyatelepet.

Kordon művelés

A tervek elkészítésénél azt ! is meghatározták, hogy a hu- ! zalos támasz rendszerű, széles j sortávú — az úgynevezett kordon-, Lenz Moser-telepíté- j seket részesítik előnyben, j hogy biztosítsák a nagyobb mérvű gépi megművelést és ! a jobb terméseredmények el- \ érését.

Fontos az egyes fajták meg- ; határozása is elsősorban a he- ] lyi adottságok, a hagyomá- j nyosan kialakult fajták és j nem utolsó sorban a kereslet- ! nek megfelelően. így a vil- j lány—siklósi történelmi bor- j vidéken — Villányban és ] körzetében — a vörösbor termesztése a legmegfelelőbb. Itt található hazánk legjobb vö- röbortermő vidéke, ezért Villányban, Nagyharsányb'an, Kisharsányban és Nagytótfalu határában legalább nyolcvan

százalékban vörös fajtákat te- \ lepítenek a következő évek- j ben. Meghatározták a vörös ■ fajták arányát is: 40 százalék <, Kadarka. 25 százalék Kékfrankos. 25 százalék Oportó és 10 százalék különleges minőségű vörösbor fajták, mint amilyen a Medoc Noir, Cabernet, Pinot-Noir. — Megosztották a Siklós-környéki vidék bortermesztését. Siklós, Mari agyúd. Harkány. Tere- hegy, Mária. Diósviszló és Hegyszentmárton határában hetven százalékban fehér és ; harminc százalékban vörös borokat termesztenek. A fehérek között talál ha+ó az ■ Olaszrizling. Hárslevelű, Bánáti Rizling. Leánvka, Piros Tramini. Fehér Bnigundi, Sau-; vignon.

Kilencvenezer fonna szólő

Természetesen nemcsak a szőlő termőterületét növelik, hanem a termésátlagot is, elsősorban új módszerek meg- honositásval, jobb műveléssel, a fajták gondos megválogatá- sával, számukra a legkedvezőbb vidékek kiválasztásával, így 1960-ban holdanként még csak 14.6 mázsa átlagtermés volt szőlőből a megyében, jövőre már szeretnék elérni a 17,5 mázsás átlagtermést és 1980-ban 37 mázsát kívánnak leszedni egy holdról. Ugyanilyen arányban növekszik majd a szőlőtermés tonnában is. Csak néhány számadat: a négy év előtti 22 ezer tonnával szemben jövőre már 29 ezer, 1980-ban pedig 90 ezer tonnát szüretelnek majd Baranya megye bortermő tájain. Megemlítjük még, hogy a bor szőlő telepítésével párhuzamosan növelik a piacra, köz- fogyasztásra kerülő csemege- szőlő területét is a következő években.

I

Belső restaurálással lolytatják a világhírű pécsi székesegyház felújítását

Az építészeti remeknek számító pécsi székesegyház hét évtizede viselt köntösét felújítják. A két éve tartó restaurálás ' eredményeként a hetven méter hosszú, tornyainál hatvan méter magas világhírű építmény külseje már teljes szépségében pompásak. Falairól eltávolították a szennyeződést, sokszáz sérült kőidomot, díszítőelemet cseréltek ki újjal. A déli homlokzat félköríves árkádsorán helyén áll Antal Károly szobrászművész tizenkét új, modernvonalú apostolszobra.

A tízévszázados épület „fiatalításán” jelenleg is dolgoznak. Javítják a csaknem háromezer négyzetméter felületű vörösrézlemez tetőt, hogy a jövőben megóvják a beázástól a dóm belsejét, értékes festményeit. A leginkább veszélyeztetett részeken, elsősorban a tornyok szögletében új lemezzel borítják a tetőt Ezenkívül egy belső, biztosító vízelvezető rendszert is kiépítenek a tetőhéj és a templom mennyezete közé. Ugyancsak idei program a belső restaurálás műszaki és művészi terveinek elkészítése, amely további hároméves programot ad a helyreállítóknak.

A tervek szerint korszerűsítik a belső világítást. A jelenlegi díszes csillárokon kívül rejtett világítótesteket helyeznek el, hogy fénnyel árasz- szák el a ma még homályban rejtőző festményeket. A falképek, továbbá az orgona fo- f'V'vottabb védelme érdekében megoldják a szellőztetést. Új hangszóró-rendszert is kap a székesegyház, amely a jelenleginél jobb hallási viszonyokat biztosít a dóm minden részében. Egyik legérdekesebb feladatnak Ígérkezik a menyek restaurálása, amelynek vezetésével most bízták meg Bicskei Karle János festőművész-restaurátort. Előreláthatólag öt-hat művész működik majd közre Székely Bertalan, Lotz Károly, Bamberger Gusztáv, továbbá a két neves német festő: Andrea Kámlv és Beekerath Mór 1882 —1891. között készített alko- f.ó-rimk helyreállításán. 1965 —1966-bsn a fő és oldalhajók, 1967-ben pedig a négy kápolna falfestményei 0pírjai- rne£.

A freskókat sorra vizsgálják, a szennyeződéstől megtisztítjak, a levált rétegeket rögzítik. A falfestmény hiányait, I

STSS^kfiiSSSil Elfogytak a Duna-parti víkendtelkek?

és színekkel egészítik ki. Vi-1

A Mohácsi városi Tanács

gváznak azonban arra, hogy retus kizárólag azokon a felületeken történjen, ahol pótlásra van szükség. A restaurálásnál figyelembe veszik Pécsnek, a modem ipari városnak a falképek szempontjából ártalmas levegőszennyezettségét. Ezért a képek konzerválásához olyan speciális anyagokat használnak majd, amelyek hosszú évtizedekre védelmet biztosítanak a káros gázok romboló hatása ellen.

Szászvár festői környezetével, ódon aknájával, kihűlt palahányóival az utóbbi években inkább a táj festő piktorok ecsetjére kfvánKozot; volna, mint a liászkutatók terveibe. Folyt, folyogalott ugyan a széntermelés, de olyan fokán a bányaművelésnek, ami jobban hasonlított a munkában megfáradt „öreg" megbecsüléséhez, mint ahhoz a produktumhoz, amelyet joggal elvárnak még ma >s s vek hasonló korú. de még erh'l duzzadó bányavetvánokfól.

És most, hogy hat év után ú„-ra meglátogattam, bi ior.y meglepődtem. Pedig ezúttal is ott állt a régi helyén, a tölgyekkel, cserfákkal telitűzdelt hegyoldalban, s ugyanolyan feketén és porosán, mint ötvennyolc szeptemberében. De ezúttal csodát művelt. Maga helyett a képmását ültette ki a szemközti domboldalra. Azaz nem is a képmását, hafest- < nem a tulajdon egyszülött fiát, aki korát meghazudtoló délcegséggel, de még haszontalanul bámul bele a nagyvilágba. Azért, hogy kezdjen is valamit az erejével, széttárt, felforgatott mindent maga körűi. Hatalmas földkráterek, vastraverzek, csörlők, ismeretlen rendeltetésű gépek mindenfelé, s ami a legkülönösebb. ember sehol a közelben.

Aztán odafönt az új aknatorony tövében mégiscsak mozdult valami. Lassan kivált. elkülönült a sokféleséMohács-szigeten közvetlenül a révátk%léstől délre eső árterületen üdülőtelkeket alakított ki. Ezt a Baranya megyei üzemék. vállalatok és ezek dől gozóinák igényei tették szükségessé. A telkeken azóta felépült a Mecseki Ércbánya Vállalat és a Mohácsi Selyemszövőgyár üdülője mellett az első iker-üdülő is, melynek tulajdonosai dolgozó emberek.

A Mohács városi Tanács

vikendtelkeit üzemi és válla-! lati dolgozók vásárolták meg. ; Ezek között is legtöbben a 1 Mecseki Ércbánya Vállalat dől! gozói közül jutottak nagyszerű üdülőhelyhez. A nagy 5 kereslet láttán a Mohácsi vá-; rosi Tanács végrehajtó bízott- 1 sága elhatározta: a tél foiya- < mán újabb vikendtelkak kialakításéiról gondoskodnak, j hogy az ez után jelentkező j igényeket is a legmesszebb- < menőkig kielégíthessék.

Gyakorlatban természetesen szó sincs efféléről, a két közlekedési objektumnak egészen más a rendeltetése és a ^fontossága, de tegnapelőtt délután mégis úgy éreztem, hogy a ferihegyi közállapotok még az istenháta mögött kis Csajág állomáshoz viszonyítva is botrányosak. legalábbis, ami az információi illeti.

Külföldi vendéget vártunk október 1-én, csütörtökön délután a Berlin felől érkező 381. számú járattal. A gép percnyi pontossággal meg is érkezett. Amint később kiderült, fedélzetén uta zott Heinz Köhler kollégánk ia, akit azonban hiába vártunk » nagycsarnokban a vámvizsgáló és útlevélkezelő helyiségbe vezető kijáratnál. Neve az utasok listáján sem szerepelt, az információs szolgálat hölgykoszorújának pedig a kisebb dolga is nagyobb volt annál, hogy többszöri kérésünkre utánanézzen a dolognak. Hoszas könyörgés után mindössze annyit tettek, hogy közölték velünk a következő — pénteken 0,30 órakor érkező berlini különjárat időpontját. Közben persze egymásután érkeztek be a járatok, az ntaskijárónál este hétig egyfolytában népes csoportok várták a Szófiából, Kairóból, Kanadából érkezőket, de az egész légikikötőben nem akadt egyetlen egy hivatalos személy, aki pontosan meg tudta volna mondani. milyen gép érkezett, milyen volt a pontos útirány, senkisem tudta pontosan az utasok névsorát rendelkezésünkre bocsátani. Jellemző az információs szolgálat csődjére, hogy például a 17 órakor érkező Interflug különrepülőgép indulási helyéül először Berlint, majd később a helyesbítési felhívás nélkül Szófiát jelentették be az alig- alig érthető hangoshíradón.) Mivel arra semmiképpen sem volt mód, hogy a tranzit helyiségbe menve személyesen meggyőződhessünk vendégünk érkezézéröl, s azt is megtagadták, hogy a hangos híradó útján kerestessük meg, nem volt más választásunk. minthogy megvárjuk a teljes bizonytalan éjféli különjáratot. Szerencsére, az este tíz óra után

Csajág reláció

szolgálatba lépő éjszakai portásnak eszébe jutott, hogy megkérdezze tőlünk, kire várunk, mert így fél perc alatt minden tisztázódott' Kiderült, hogy berlini vendégünk a jelzett időben és a jelzett iaratts! érkezett meg. azonban ő sem talált serkit. aki eligazította volna az inf-rmá'lós központbeliek tőle is megtagadták a felvil'víosvtást és a segítséget, pedig nyilvánvalóan tudhatták, hogy őt keressük.

Mit tehetett"’ Ismerős és pénz nélkül a tranzit szállóban kért magának helyet jószerencséjére várva, ahonnan fél tizenegykor „szabadítottuk” ki. Ennyi közömbösségét, felelőtlenséget Ferihegyen. az ország egyik legexponensebb külföldre né ző kapujában egy pillanatig sem szabad eltűrni. Előbb azért emlegettem a Csajág relációt, mert a legeldugod- tabb falusi megálló személyzetétől is joggal elvárja és meg is kapja az ember a szükséges információt. Sokkalta fontosabb ennek a nemzetközi légikikötőnek jó híre. hogysem néhány — munkája fontosságát és komolyságát talán felfogni sem tudó — beosztásához túl fiatal MALÉV-tiszt viselő miatt kockára tehessük. A repülőtér vezetőségének szuverén joga, kiket alkalmaz, hogyan szervezi meg az ilyen helyen oly fontos információs szolgálatot, de azt azért joggal elvárja minden ügyfél, hogy kérdéseire udvarias és pontos — vagy legalábbis választ kapjon.

Túl az ügy személyi vonatkozásain, feltétlenül helyesnek tartanánk, hogy a vasúti pályaudvarokhoz hasonlóan a Ferihegyi repülőtér csarnokában is kifüggesszék az induló és érkező repülőgépek listáját. így oldják meg ezt Párizsban, Belg- rádban, sőt Moszkvában is. A repülés ma már tömeges méretűvé vált, semmi sem indokolja az effajta felesleges titkolózást.

Az utasok Ferihegyen is joggal elvárják a gyors, pontos és udvarias információt.

VASVÁRI FERENC

gében is egyforma színű tereptől és tempósan, határozottan, szemlátomást megcélozva a völgy tányérjában álló kocsinkat, felénk indult.

— Mi járatban erre, mifelénk — köszöntött ránk tíz lépésről' és Wagner István visz- szakérdezése is köszönőforma volt: — Hát mi csak kijöttünk volna, Henrik, de maguk? Hol az üzemvezető?

— Komlón.

— És a gépész?

— Szadnapon.

— Akkor hát potyára jöttünk.

Ez inkább nekem szólt, mert a kísérőim kicsit az én kedvemért kocsiztak ki Szászvárra, hiszen Komlón ezer dolog várt rájuk. Én akartam látni az aknamélyítőket és persze Bayer Henriket meg a csapatát is, akikről azt hallottam. baj nélkül, baleset nélkül adták át az új aknából, ami átadható.

Előbátortalankodtam hát az utolsó „szalmaszállal”.

— Ha már nincs sem gépész, sem üzemvezető, hogyan láthatnám meg közelről a munkájukat? Mármint a maguk munkáját.

— A munkánkat már bajosan, de az eredményét szívesen — yjgMrtuit éa egyúttal

mustráióan végignézett rajtam.

— Nem is kell átöltözni. Jöhet így, ahogy van, különb ez a bánya még a pécsi Pan- nonia-pincénél is.

Azért, hogy mégse maradjak teljesen „civil”, a fejembe nyomott egy bányászsisakot és elindultunk az altáró felé.

Miért szépítsem a dolgot. Ha ez a végtelennek tűnő alagút valamiben hasonlított a Pannonia-pincéhez. akkor is csak annyiban, hogy ott is, itt is. nappali fényben jár az ember. De bányaviszonylatban, táróviszonylatban, mégsem találtam túlzottnak a hasonlatot. Középen nyílegyenes sínpár, kétoldalt tágas, kényelmes út, acélíves körboltozattal. s ami a legérdekesebb, ebben a különös „metróban" nem érzi az ember a távolságot. Pedig fél kilométernél is hosszabb az út az aknaKtirtő első szintjéig.

Ott találkoztam Bayer Henrik csapatával, a „baráberek'’- kel, ahogy valamikor a bányák hőskorában elnevezték az aknamélyítoket. Ott ért véget a mögöttük lerakott sínpár is, ami néhány méter híján hamarosan eléri a „végállomást”« fia» a beljrea a

táró-szelvény már széles rakodótérré alakult, s a helyét is kiművelték már a csillerendező vágányoknak.

„Baráber”-nyelven szólva ők már a „készben” dolgozgatnak. A kőmunkát. a betonmunkát, a boltozást a táróban is, az aknában is befejezték, s ez a sínfektetés, igazában csak ráadás-munka. „Semmiség”. Egy műszak alatt „mindössze” hat-hét kilométert kell ki-begyalogolni a kifelé földdel, befelé a sínnel, kaviccsal rakott csillékkel, s restellje magát az az akna- mélyítő, aki ezt is munkának tartja.

Az aknamélyítés, a táróhajtás az igazi. Különösen az aknamélyítés. Bayer Henrikkel átbújunk az aknaszáj na- Iánkja alatt, s amíg én (ér- iszonnyal küszködve, hideglelősen kapaszkodom meg a sötét mélységekbe futó vaslétra szárában, ő ott áll féllépésnyire a pokol tornácától és kézilámpájával végigpásztázza a szekérfordulóra is bőségesen széles kürtő falait.

— Na, körülbelül ott. annál a szakasznál kísértet1:.'» meg csapatunkat a balszerencse. A börtönünk kiakadt a karaöin- ból és már zuhant is lefelé, Szerencséi« fennakadt a feszítő aknában és így csak a fejpadokról lehulló vasak, fadarabok ijesztettek meg bennünket^

S mindjárt le is kopogja a „fán”, hogy a szászvári Feke- akna hűséges maradt a nevéhez, a névadóihoz, s nem utolsósorban az 6 csapatához. Arról azonban szerényen hallgatott, hogy azért neki is, nekik is volt némi közük a balesetek megelőzésében. Nagy szó ez. Hiszen azt is tőle hallottam, hogy a mecseki szénbányák területén szinte nincs olyan akna, amelyik ne szedett volna halálos áldozatot az aknamélyítők soraiból. A szászvári Béke-akna kivételével.

Igaz, nem értek még a végére. A jövő hónap eleién újra felvonulnak az akna V— VI. szintjének kiképzésére, ami annyit jelent, hogy újabb 110 métert mélyítenek a meglévő 507 méter alá. És 1968- ban — alig nyolc évv-1 az első „kapavágás” után -- már a mecseki szénbányák egyik legifjabb és legkorszerűbb aknája ontja majd az! a kát- ránvcsillogású drága szenet amihez Bayer Henrik csapata nyitotta meg az utat.

ök csak két évet öregednek addig, de a bánva » néhány évve! ezelőtt mée ''.ma- díjra készülődő bánya záz évet fiatalodik vissza.

P. Gy.