Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-18 / 245. szám
Utószó az Élet és Irodalom „vidékiség” vitájához A ..Politikai és Gazdasági Világatlasz”-nak, mint a hajdani közkedvelt kalendáriumoknak van egy „leg”-rovata. Itt pontos értesüléseket szerezhet az ember arról, hogy a földkerekségen hol találhatóak a legmagasabban épült vasútvonalak, a leghosszabb ‘alagutak, a legbővizűfob folyók, a legforgalmasabb kikötők és melyek a legnépesebb városok? Azt mondja Tokiónak kilenc millió lakosa van, Londonnak 8 millió, New Yorknak pedig 14 millió... Mi pedig heves vitákat folytatunk arról, hogy a főváros és a vidék problémája hogyan alakul, milyen helyzetben vannak a vidéki írók, festők, szí. neszek, értelmiségiek? Biz a vita bizonyos nézőpontból szinte humoros. Humoros, mert ha az ország legdélibb pontján autóba ülünk, néhány óra múlva az ország legészakibb pontjára érkezhetünk... így, ilyen értelemben nincs Magyarországon vidéki probléma, egyszerűen csak országos problémák lehetnek. Teljesen felesleges arról beszélnünk, hogy vidéken színvonalasabb kulturális közéletet kellene teremtenünk, mert nem vidéken, hanem Magyarországon kell színvonalasabb kulturális közéletet teremteni. Az ország lakosságának mindössze tíz százaléka él a fővárosban, így teljesen irreális viszonyítási alap a főváros. Az országra nem a budapesti életviszonyok és statisztikai adatok a jellemzőek, hanem azok. amelyek a lakosság nagy többségéről közölnek adatokat. Magyarország területe mindössze 93 000 négyzetkilométer, és ez alapvetően meghatározza az ország helyzetét. Egy ilyen kis területein a XX. században vidékiségről beszélni egyszerűen nevetséges. Fél nap alatt az ország legtávolabbi pontjából is el lehet jutni a fővárosba, s az ország „legvidékibb” pontján az emberek az újságok, a rádió és a televízió segítségével pontosan úgy értesülnek a világ eseményeiről, mint a fővárosban. Ma a legvidékibb ember sem tud az ország dolgaitól távolélni, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a világ dolgaitól sem. A Nap, az ország legvidékibb pontján mindé»! reggel felkel és minden este lenyugszik. A munkás emberek vonatra, vagy autóbuszra szállnak, 6 a munkahelyükön hasznosan forgatják a szerszámaikat... — Igen, igen, de a kultúra, meg a művészeti élet, pedagógusok, festőmű vészeli, írók és színészek — mondják..„A szellemi élet nem ilyen egyszerű ...” Kétségtelenül, de ez a bonyolultság igazi magyar specialitás. Az olasz festőművészeknek eszük ágában sincs Rómában élni, a franciák menekülnek Párizsiból, és így van ez csaknem mindenütt. A művészek többsége, a legnevesebb tudósok nem a fővárosban élnek, hanem egy-egy vidéki városban, vagy faluban, ahol a körülmények alkalmasak arra, hogy az ember elmélyüljön a munkájában ! Hangsúlyozom elmélyüljön! — Roger Martin du Gard így ír leghíresebb regényének születéséről: „Hogy a Thibault család kibontakozhassék, mindem áron lei kellett szabadulnom a párizsi életből. Márpedig feleségem és leányom Párizshoz voltak kötve: egyik nem hagyhatta ott a jelmez- készítő műhelyt, a másik az iskolátJó csillagom ismét kihúzott a bajból. 1920. júniusában Clermont-ban a Városház téren kószálva, tekintetem egy keskeny, rozoga házon akadt meg ..És Roger Martin du Gard ettől kezdve Clermontban dolgozott. Dolgozni akart! — Beszélhetnénk Van Gogh, III. Rich A Pécsi Nemzeti Színház bemutatója Hemingway, Gauguin, és sok más író és művész életéről, akik csak addig időztek a fővárosokban, amíg valamit elintéztek, amíg tárgyaltak egy-két emberrel, megnéztek néhány érdekes színházi bemutatót, aztán dolguk végeztével újra nekivágtak a világnak. — Ahhoz tehát, hogy az ember dolgozzon, nincs szükség fővárosra, csak tehetségre, anyagra, és bizonyos fegyelmezettségre. — Szobrot faragni, írni, általában mindenütt lehet. Lehet könyveket venni, lehet levelezni, tanulni éjszakákon át. A kulturális élet igazi nagy eseményeiről csak az marad le, aki mindenütt lemaradna, akár Budapesten, akár Párizsban élne... Mi tehát a siránkozások igazi eredete? Egyetlen mondatban megadható a válasz: Tehetség telenség, gyengeség, vagy lustaság”. Ezt bizonyára szélsőséges, túlzottan érdes meghatározásnak könyvelik majd el néhá- nyan, de ez az igazság. Mutasson valaki egy kallódó tehetséget, egy fiatal művészt, aki hiába fest, hiába ír, nem fedezik fel. A tehetséget, és a jó műveket: nem lehet titokban tartani... Akik „vidéken” igazán tehetségesek, és dolgoznak, sorra jelennek meg az írásaik, könyveik, kiállításokon szerepéinek, méltányos sajtót kapnak. Aki igazán eredeti, kiváló alkotással jelentkezik, pillanatok alatt visszhangzik nevétől az ország. A tehetségeknek valóságos konjunktúrája van. A fővárosban és az ország más helységeiben élő alkotók életformája és életútja között bizonyos különbség azonban kétségtelenül van. Ez a különbség azonban nem a közlések, és közszereplések számából adódik, mint ahogyan ezt fél tehetségek gyakran hirdetik. A vidéken élő igazi alkotók soha nem siránkoznak amiatt, hogy kevés a kiállításuk, vagy nem közlik a műveiket, mert általában közlik a műveiket, s mindezen túl tisztában vannak azzal is, hogy egyetlen vers j sem lesz jobb, vagy rosszabb attól, hogy | közreadják. Mi tehát a különbség a két élet- j forma között? — Így lehetne megjelölni: A | komtrollhiány! A fővárosban éiő művészek, értelmiségiek, egy tömény szellemi légkörben élnek és mozognak, ahol a művész legkisebb tévedése is nyilvánvalóvá válik, s a kisebb akaratú alkotókat is előre viszi a többség lendülete. Ahol örökké alkotómunkáról beszélnek, új versekről, új képekről, új hangsorokról, otít senáti sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy nem dolgozik... Vidéken új művekről keveset beszélnek az emberek, mert a többség figyelmét az élet köznapibb jelenségei kötik le, s az alkotásra itt mindenkinek külön-külön kell összpontosítani. Erről, akikben nem él igazi hivatásérzet gyakran megfeledkeznek, nem olvasnak, nem tanulnak, nem tökéletesítik alkotói módszerüket, és mivel senki sem sürgeti őket, nem építgetik lázasan azt az életművet, amit megteremthetnének. Egy idő után aztán észreveszik, hogy lemaradtak, és akkor jön a „vidékiség meséje”. A „vidékiség” életérzését egyébként a fővárosban élők nagy előszeretettel táplálják, s aki esetleg még nem érezte magát vidékinek, hamarosan annak érzi magát, ha nem önálló egyéniség. Az igazi művész azonban önálló egyéniség, s nem az a jellemző rá, hogy hol lakik, hanem az alkotómunkája. BERTHA BULCSÜ Az első percek egy kissé a modern angol színházak atmoszférájára emlékeztetnek, minden mozzanatra ügyelni kell, az előadás ritmusa egyelőre gyorsabb a szokottnál. Gloster herceg egykedvűen, bicegve jön a matematikai egységekre bontott, egyszerű és modern díszletek közül, különös, gúnyos és démoni, tulajdonképpen egy zseniális gonosztevő áll a színpad előterében, végigméri a közönséget. egyszerűség, kevés gesztus, majd megszólal: York napsütése rosszkedvűnk telét t Tündöklő nyárra változtatta át / Családunkról már elvonult a köd / S alámerült az óceán szívébe ... Azután Clarence jön, az őrök a To- werbe kísérik, azután Lord Hastings jön a börtönből éppen, majd VI. Henrik holttestét hozzák, a koporsó mögött Lady Anna tántorog, Gloster, a színészek színésze egy ördögi ötlettel szerelni vallomásba kezd, megkéri Anna kezét, közöttük a koporsó, szenvedélyes indulatok és hideg számítások csapnak össze; csupán néhány perc játszódott le az égjük legnépszerűbb Shakespeare-tragédiából, és a grand guignol helyzetek mögött lassan kialakul a jelenetek sajátságos a modem színházi dramaturgiákra emlékeztető ritmusa. A mai kritikus a Shakespeare-művek bemutatóit rendszerint „rendezői alapon” 'vizsgálja, másra nem is vállalkozhat, hiszen egy bemutató kapcsán nem tud újabbat és lényegesebbet mondani, mint amit eddig a kutatók megírtak, az a körülmény pedig; hogy Shakespeare a történelem eseményeit időnként önkényesen kezelte, mint például ebben a drámában is VI. Henrik temetését és IV. Edward halálát, Buckingham kivégzését és Richmond mil- fordi partraszállását illetően — nem szenzáció, mivel Shakespeare nem történelem, hanem drámaíró volt. Shakespeare több mint három évszázados „pályafutását” a nagy szélsőségek jellemezték, a mértéktelen lelkendezések vagy a megdöbbentő kiábrándulások és hamisítások, műveit általános belső idegenkedés kísérte a kontinensen, és bár a magyar színjátszás történetéből hiányoznak a Shakespeare-művekkel kapcsolatos durva szélsőségek, egy-egy művének dramaturgiai és tartalmi értelmezésében nálunk is gyakran eltérnek a szakmai vélemények. Dobai Vilmostól megszoktuk a kiegyensúlyozott rendezői ► I SO a C £ o CL. koncepciókat, a precíz, kultúrált rendezéseket, ugyanakkor ezek a rendezések eddig a legtöbb esetben visszafogottak és túlságosan intellek- tuálisok voltak ahhoz, hogy jelentősebben eltérhettek volna egy jellegzetes rendezői középvonaltól. Dobai Vilmos ezúttal éppen ebből az erősen intellektuális, a szenvedélyekkel szemben mindig egy kissé higgadt koncepciójából építette fel az előadást, igyekezett kialakítani egy viszonylag egyenletes atmoszférát, beleépítve mindazt, amit mostanában nagyjából korszerű shakespearei színháznak nevezhetünk. A nagy művek minden korszakban másképpen tükröződnek, tulajdonképpen az Idővel együtt „változnak”. Hevesi Sándor azt mondta: ha nem tudnak változni, akkor nem is remekművek, mert a változás az életerő és az életrevalóság próbája. Dobai Vilmos, rendezői koncepciójában mindenek előtt a gondolati elemeket igyekezett kihangsúlyozni, hiszen a III. Richárd lényegében nem grand guignol tragédia, a romantikus rémségek mellett egy zseniális alkat különös, emberileg lényeges vonásokból álló tragédiája bontakozik ki a színpadon. Gloster herceg, azaz később III. Richárd király szellemileg. logikai és áttekintő képességben, nagyvonalúságban és vezetési hajlamban a környezete fölött áll. A maga nemében rendkívüli ember. Óriási színész. Az egyik pillanatban cinikus, a másikban szelíd és ájtatos, a harmadikban egyetlen kézmozdulattal dönt a rokonai és barátai sorsa fölött, szemrebbenés nélkül ad utasítást a legszömyűbb bérgyilkosságokra. a negyedikben ravasz, szellemes udvarló, a leggroteszkebb szituációkban is azonnal feltalálja magát, hazárd lovag, ha kell és elsőrendű katona, véres harcok bizonyítják Gloster hősiességét és harci tudományát. Nagyon bonyolult jellem, tragikus magányérzet gvötri. titkos példaképe tulajdonképpen mindig az apja volt. őt szerette csak, de őt is voltaképpen csak a lelke mélyén, az anyját, testvéreit, rokonait, barátait megveti, gyűlöli. Gloster zseniális vonásokkal rendelkezik, de átkozottul és véresen gonosz, arányaiban is lenyűgöző képességeit a zsarnoki gondolat szolgálatába állítja, hatalom, hatalom, hatalom: minden áron. Richárd király szük- ségképDen bukik el, mert tehetségét, energiáját a terror, a rombolás, az embertelenség szolgálatába állította, és minden emberséges és tisztességes erő szükségképpen szembe fordult vele. A rendezés gondolati koncepciója teljes világossággal emeli ki ezeket az összefüggéseket a néző számára, ez az elmélyült, a mű lényegét és mai „helyét” kutató gondolatiság, az emberi-társadalmi vonatkozások korszerű megfogalmazása jelenti Dobai rendezésének legnagyobb erényét. Azonban a korszerűségnek nemcsak bonyolult belső elemei vannak, a korszerűen értelmezett művet megoldásában is közelebb kell hozni a mai ember tempósabb és tisztább lelkivilágához, és ez már nem sikerült olyan egyenletesen, mint az előadás gondolati jellege. Shakespeare nem az úgynevezett elégiaszínpad szerzője, hanem a változatos, a sokmozgásos cselekményszínpad mestere volt. A III. Richárd, á látszólagos túlzsúfoltság ellenére is rendkívül könnyen áttekinthető, az előadást tehát a koncepciónak megfelelően fel kellett gyorsítani — például egyszerű, praktikus és művészi díszletmegoldással, ami szinte teljes mértékben sikerült, továbbá a felesleges gesztusok és barokkos színészi sallangok elhagyásával, vagyis lényegében egy teljesen új játékfelfogásra lett volna szükség, legalábbis a Pécsi Nemzeti Színház eddigi Shakespeare-előadásait illetően, ami teljesen különbözik a korábbi évek lassú, nehézkes és többórás Shakes- peare-produkciók művészi mechanikájától. de nem pusz'a utánzata egyik vagy másik modem színházi törekvésnek. A Pécsi Nemzeti Színház előadása ebben a vonatkozásban nem olyan egységes és egyenletes, mint a tartalmi összefüggések tekintetében, és ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a III. Richárd bizonyos értelemben meghaladta a színház ereiét, öt-hát ragyogó színészi alakítás mellett egészen gyenge, darabos és jellegtelen színészi kísérletet is láttunk, továbbá néhány naturalista megoldást, és a jelenetek közötti váltások helyenkénti zök- zenőjét — mindezek együtt lényegében megbontották az. előadás egyenletes ritmusát. A III. Richárd ezekkel a játék és ritmusbeli zavarokkal együtt is figyelemre méltó művészi munka. Az előadás nagy egyénisége Bánffy György. Sok szép színpadi sikere után művészi pályafutásának eddigi kimagaslóan legjobb alakítását láttuk III. Richárd szerepében. A rendezés gondolati koncepciója és Bánffv viszonylag sajátságos játékfelfogása következtében az egész előadás érzelmileg és gondolatilag Richárdra épül. Bénftr az előadás első percétől kezdve szinte végig teljes izzásban tartja a színpadot — méffbS’ '* időnként kissé teátrális eszközöket is használ — az ember újra és újra meghökken’ honnan meríti művészi tartalékait, szinte percen kú-t „alapjaiban” változik. Fi- chárd a maga nemében o"” óriási színész, pályafutásán ez a legfontosabb fegyvere. Bánffv pedig szinte teljesen egyéni színekkel, a teheioAres művészekre jellemző százfőse« lázzal minden pillanatot a s-m szoros értelmében végig él. mintha évek óta megfeszített erővel erre a Richárd szerepre készült volna. A kezében tartja az összes szálat, revp- szul irányít, cselt vet. ádázul udvarol, gyilkol és gyilkolta* a hazárdjátékos izgalmi’—'1 halmozza a bravúrosabbnál bravúrosabb szituációkat, titkos belső világából csak itt- ott enged kivillanni néhai”* tisztább, emberibb vonást -,7- után elérkezik a ford’d ón””t íez Bánffv alakításának egyik legnagyobb pillanata) megszerzi a trónt, a Jeaveszéi”-«- sebb ragadozóvá válik, már zsarnok, már eszébe se int 9 York-ház meg az ap.ia . Bánffv György játékában =oi< a szép színészi pillanat, például Anna megkérése, ’'ómennek a másik pólusa: K”"''- .. bet megkérése, a trón re’a—** és az azt megelőző ie1e”°‘. vagy az ütközetbe indulás percei és a hadibeszéd. Pécsi Ildikó, Lady Arms rendkívül nehéz, s nem Is ter- iedelmes szerepében megfelelő érzelmi fokon, több oldnire’ ábrázolia a vergődő, a darab eevik legtragikusabb ”őn1"V- iát. a 2. színben remek, v?«z. szafogott gesztusaival, n*—-- tékával. szenvedélvessévívoT. vergődésével: emlékezetes « további három nőalak k«z«i Koós Olga. mint Margit az előadás esvik érdekes alapítása. Labnvez RorhéTe feVnzrtpsan lendült ’áfákba. W»»’ Era egy kissé színtelenebb volt. A fontosabb szerepekben mé" Korivá no Miklós. G-nőry Pmíl. Nádon Pál Várad.» .Vre- hoirs és Panp István ip*év„ érdemel elismerést. Véts frrii modem, rnny^rl Vorrnnm-y' iű di ihletei 9 rendezői tőrei-’— thiery árpád
