Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

1964. OKTOBER 18. 5 Ne a minőség rovására! Ha rangsorolnánk a megyé­ben jelentkező feladatokat, az első helyre valószínűleg a ve­tés kerülne — ami természe­tes is, mert a jövő évi ke nyérről van szó. Baranyában a vetés üteme elmaradt az elkészített terv­től és bár ez az elmaradás elég számottevő — ennek el­lenére nincs ok a kétségbe­esésre. Első a búza Barics József elvtárs, me­gyei főagronómus elmondotta, hogy javult a vetési helyzet, mert a terület 45—48 száza­lékán már földbe került a mag. A munkát rendkívül megne­hezítette és lelassította az egyhetes eső, ez idő alatt, kö- rü'belül 95 milliméter csapa­dék hullott a földekre. Ter­mészetesen nem lehet a hibát csak az időjárásban keresni. Hozzájárult a lemaradáshoz az is. hogy sok termelőszövetke­zet későn kezdett a vetéshez. Jobban állhatna megyénk a vetést illetően, ha a termelő- szövetkezetek rögtön október eleién olyan ütemmel fogtak volna a vetéshez, mint ami­lyen intenzitással az esőt meg­előző néhány napban dolgoz­tak. A vetőszántással nincs baj, a terület 80—85 százalékát már felszántották. Ennél a munkánál még jól is jött az eső. mert a felázott, megpu­hult földön könnyebb a ta- laimunkák elvégzése, és az feltétlenül gyorsítja a vetést. A lemaradást be lehet és fc° is kell hozni! A hátralévő ld"''"n a vetésnek minden más munkát meg kell előz­nie. A megyében erre a lehe­tőségek megvannak, a génel­látottság megfelelő — egyre Zöld lesz az I. terület Az ipari jellegű városok éle­tében fontos szerepe van a fásításnak. Pécsett az I. kerü­letben ezért dolgoztak ká egy távlati fásítási tervet, amely a lakóterület levegő-tisztasá­ga szempontjából rendkívül lényeges. A terv keretében már fásították a városi kór­ház környékét, a Csertető egy részét, Borbála-telepet, a ri- góderi víztároló területét és a Zsolnay-domb egy részét^ kevesebb a műszaki hiba miatt álló gép — és elegendő vetőmag áll rendelkezésre. A búza kerüljön minél előbb a földbe — minden más munka ezt a célt szolgálja! A beta­karítási munkákat lehetőleg csak azokon a földeken vé­gezzék el most a termelőszö­vetkezetek, ahova utána búza, kerül. Alaposan és jól meg kell szervezni a munkát — minden percet használjunk ki. Arra nem lehet számí­tani, hogy most már folyama­tosan jó idő lesz. Ezért ha esik is az eső, az agronómu- sok figyeljék a talaj állapotát — fél nap alatt is vessenek. giezrtefc a vetéssel. A jövő hé­ten teljes erővel dolgozik öt vetőgép és 16 erőgép két mű­szakban. A vetőszántással najdnem teljesen elkészültek, már csak 160 hold van vissza. Lassítja a vetést, hogy 400 hold már előkészített talajt most újra kell fogasotok A termelőszövetkezet vezetői mé­gis azt remélik, hogy körül­belül tíz nap alatt minden mag a földbe kerül. A védőnő képes albuma Fontos a minőség! Vasárnapi műszakok A termelőszövetkezetek igye keznek az egyhetes vetési ki­esést pótolni és vasárnap is teljes erővel dolgoznak, ugyan­annyi géppel mint más napo­kon. A bólyi Kossuth Termelő- szövetkezetben a búza közel 60 százaléka földbe került, a tervezett 570 holdból 370 hol­dat már elvetettek. Nyolc erő­gép dolgozik a határban a ta­lajelőkészítésnél és vetésnél. A vetőszántást 660 holdon vé­gezték el, ami a terület 85 százalékát jelenti. Hogy a ve­tés ütemét meggyorsítsák, a mai napon is teljes műszakot tartanak. A tervek szerint a jövő hét végére teljesen ké­szen lesznek a vetési mun­kákkal. Rosszabb a helyzet azegy- házasharaszti Egyesült Jóba­rát Termelőszövetkezetben, ahol a tervezett 1300 holdból még csak 550 holddal készül­tek el. A talajmunkáknál 13 erőgép dolgozik, ebből hét két műszakban, éjjel és nappal egyaránt. Akadályt jelent az, hogy két gépet nem tudnak kihasználni — ugyanis mind­kettő meghibásodott. A vető­szántás 70 százalékát végez­ték eddig el, a betakarítási munkák ezt hátráltatják, mert főleg a kukorica és cukor­répa helyére kerül a búza. A betakarítást igyekeznek . mi­hamarabb elvégezni, a cukor­répát a napokban elszállítják, és segítséget kapnak a ku­koricatöréshez is. Pécsváradom pénteken este olyan nagy eső volt, hogy szpwíbaton egyáltalán * nem tudtalk rámenni a földre. En­nek ellenére 850 holdon vé­í Bár a vetésben lemaradás van a megyében, és sürget a munka, mégsem engedhető meg az, hogy a vetés minő­ségét elhanyagoljuk. Első a minőség! Fontos az, hogy mindig csávázott, tisztított mag kerüljön a földbe és jó vetőgépekkel dolgozzanak a termelőszövetkeztek. A tapasz tálát szerint nem egy helyen rossz vetőgéppel dolgoztak, amelyen négy-öt csoroszlya nem vet, hanem csak szórja a magot. Hiába a területterv maradéktalan teljesítése, ■ az optimális idő betartása, ha közben elnagyolt és rendesen meg nem munkált magágy­ba kerül a mag, vagy lehagy­ják a csávázási. Ezzel a ter­melőszövetkezetek csak maguk nak ártanak. A minőségből nem engedhetünk, a mag — ha azt akarjuk, hogy jövőre jó termés legyen — egyfor­ma mélységbe kerüljön a föld­be, egyenlően terheljék meg a vetőgép csorosziyáit, az el­vetett mag ne maradjon a felszínen, mert ez csak feles­leges pocsékolás. Figyelembe kell venni a vetőmag csíra- képességét is és ahol ez csak 80—85 csíraiképességű, ott 15 százalékkal több vetőma­got kell a földbe juttatni a tervezettnél. Hogy a lemaradást pótoljuk, szükségessé vált az, hogy a traktorok mindenütt két mű­szakban dolgozzanak. Azok a nehéz traktorok, melyek nap­pal szállítanak, éjjel lehetőleg talajmunkát végezzenek, mert ezzel is meggyorsul a vetés. A lemaradás ellenére, ha a termelőszövetkezetek szer­vezetten koncentrálnak a bú­zavetésre és mindent megtesz­nek annak érdekében, hogy a vetőmag a földbe kerüljön, október végéig az egész me­gye területén be lehet fejezni a vetést, AMIKOR bemutatkozott, azonmód a lelkemre kötötte, hogy tulajdonképpen * nem Tarr Arankának, hanem vé­dőnéninek szólítják, ismerik immár harminc éve a pécsi 1 szigeti kerületben. Annak ide- I jén is Így tisztelték, amikor még egykorú volt a gondjaira bízott kismamákkal. S ha ez a tiszteletadás kivételes rang volt már harmic éve, akkor ma különösképpen az. Hiszen azóta új generáció nőtt fel a kerületben, s az újak is többnyire életre szólították már a legifjabb nemzedéket. A „védő néni” ilyenkor ki­csit zavarba jön, de nagyon hamar rendbehozza az emlé­keit. — Igen. tudom már. Maga volt az, akit Cicafülűnek be­céztem. mert állandóan bele- kotnyeleskedett a nagyok dol­gába: maga meg... ignen, maga volt az. aki úgy ránk ije«riett. Anyukára és rám a korai „jelentkezésével”, az egy kiló hatvan dekájává' Fényképem is van róla, le sem tagadhatná. Az ám. a fényképek! A számolatlanul sok fénvkép amit fiókokban, albumokban őriz odahaza. Nem kópiák, nem képek azok, hanem a legkincsesebb, a legdrágább emlékek, a rózsaszínbe, hófe­hérbe, égszínkékbe öltöztetett vagy dundi mezítelenségre vetkeztetett ..patyolatnemzet­ség” csupafény mosolyáról. Úgy őrzi őket, mintha a sa­ját gyermekei volnának. És mindegyikről van külön em­léke, mondanivalója. Külö­nösen a régiekről, a húsz- harminc év előttiekről. Szo­morú és derűs emlékei. — Ezt a képet tudatosan hagytam utoljára. Azért, hogy írja meg, akadnak még ma is szülök, akik oktalanul féltik a gyereket a diftéria-oitás ó) Kínzásnak titulálják. Pedig már biztos ellenszere a féiel- me'es betegségnek, s csak az oktalanság. idézheti vissza Zoltán ka tragédiáját. — Meglett emberekkel ta­lálkozom össze az utcán, s amikor rámköszönnek, amikor megállítanak néhány szóra, mind azzal kezdi: — Hát már meg sem is­mer, védő néni? Tudja, én voltam az a vásott gyerek, aki... Modellválasztás 1965-re Október 20-án és 21-én Pécsett, a Ruházati Bolt Vál­lalat 31. számú cipőszalon­jában modellbe mu t a tót tart a Déldunántúli Cipőnagy- kereskedelmd Vállalat. A bemutatón 1965-re terve­zett clpőmodelleket mutat­ják be, melyek közül a né­zők, szavazócédulára írt vé­leménye alapján, a legsi­keresebbnek talált modellt a vállalat megvásárolja és gyártásra leköti. — Ez a két kisfiú — mutat rá az egyik képre —, majd- nemhogy a szeme világát ál­dozta a szülői butaságnak. Gyakran jártam hozzájuk s egyre tanácstalanabból, egyre ijedtebben konstatáltam, hogy nem javul, hanem rosszabbo­dik a szemgyulladásuk. Rá­adásnak az is nehézséget oko­zott, hogy a szülők bizalmat­lanok voltak minden orvos­sal. védőnővel szemben. Úgy kellett belőlük kicsalogatni a rejtélyes szemgyulladás előz­ményeit. — Minden reggel mosakod­nak a gyerekek? — Minden reggel. — Hányas vifilanyégőjük van? — Néha petróllal világí­tunk. szélgetünk esténként, hogy milyen ajándékot ingyen majd... — Kocsira gyűjtögetek, n gyerek is nagyobbacska már, 3 kocsival könnyebb eljutni bárhova. Csehszlovákiában jártam, hajóvaj mentünk, azon is laktunk. Jutalomképpen kaptam a bányától. — Elétté Moszkvában és Leningrádbon, az is jutalom volt... Balázs Pál Öreg ház, a vasasi felső fa luvégen. Pali bácsi vödröt tisztogat a kút mellett, szüre- teiési e készül. — Előző műszakból szák­iam ki. Az abléz lent maradt. 120 óra étlein szinte kibújha­tok an lehetett. Zsákban pró­báltunk éleüimet adni a tár­sasnak. Én magam vittem. ■Mátyás főaknász volt aj ins- pckeiós, meg ott volt két csendőr is. A főaknász azt mondta, hogy ne is prőb-iljuk. A csendőr ránk ripakodott: ,.'j nkarodjanak innen!” Nem kerestünk atmyár, hogy a család jól lakjon. Hatod­ma cammal éltem, egyedüli ke­reső voltam. Négy pengő. — nég;. ötven, aki már ötöt ke­resett, annak protekc’ója volt. itl . tehettünk mást, rr.inthar- co't.nk. Harminchétben elbo­csátottak, s még csak Bel­giumba se tudtam elmenni, tocrt éppen betegeskedtem, he valahol kaptam munkát, '■hány nap és már ei is küld­te* .A féleségem járt a a".’ahány óra, a köveit közül • ugatta a szenet. Volt, hogV két pengőt is megkeresett... — A focival magam is fog­lalkozom, persze most legna­gyobb izgalom az olimpia. Igaz, nekem volna ennél na­gyobb gondom is ... Lakást kellene szerezni, nosülni aka­rok. Egy tolnanémedi kislány, két éve végzett, tanárnő. Bár én nem vagyok odavaló, csak úgy félig-meddig. Pécsett szü­lettem, a szüléimét nem is­mertem. Lelencbe adtak, majd nevelőszülőkhöz Tolnanémedi- be. Hét eve itt lakom. A bá­nyában kezdtem a munkát, két éve vájár a szakképzett­ségem. — Ez kérem nem is tnun- kásszálló, igazi szálloda. 180 forintért ilyen kényelmet ál­mában sem remélt az ember. Átlagkeresetem eléri a 3500 forintot. Ma paradicsomlevest, rántott szeletet és almás le­pényt ettem, de tíz-tizenöt féle között lehet válogatni. Ha reggel nem ízlik a menü, kérek négy tojásból rántottát. — A lakásgondot kellene megoldanom, szövetkezeti is megfelelne. 25—30 ezret azon­nal befizetnék, annyi van a takarékban. Több is lehetne, de fiatal voltam, szórakoz­tam. Négy komplett öltöny, többféle szóló nadrág, zakó. nyolc pár cipő. Ha lyukas a talpa? Elhajítja az ember., ■ Olyan fiú is van itten, aki­nek hetvenezer forintját őriz a takarék. Heller József Tokárcsek József A meszesi munkásszálló klubjában a tokiói képeket Kézi. Alacsony termetű, széles vál- lú ember. Dús, ősz haja ra­koncátlanul bomlik szét hom­lokán. — Tulajdonképp a nyolc százalékról volt szó, meg ar­ról a kevés téli segély ről. amelyért minden esztendőben verekedni kellett. Ott marad­tunk lent. A nyugati körvá­gatban voltunk, az melegebb volt, a keletit meg elbariká- doztuk. Az aknászok ijesztget­tek bennünket, de md csak maradtunk. Egyszer telefonál­nak, hogy leküldik a katona­ságot. Tavasz Lajos intézke­dett, ő volt a vezetőnk a föld alatt: „Singet raíkmi kereszt­ben a kasba, hogy ne tudják felvinni”. Esztergályos kétszer is lent volt, azt mondta, hogy tartsunk ki, meg kell nyerni a sztrájkot. Végül becsaptak bennünket. A Peyer jött le, beszélt, hogy nincs értelme a további harcnak, mert a va- sasiak kiszálltaik. Esztergályos Jancsi bácsi integetett a háta mögött, de már hiába volt. megindult a nép. Tolnai kint várt bennünket, az orvos pe­dig megnézte mindenkinek a szemét... — Hét tagú családom volt. Kettős ünnepre fél kiló húst ettünk. Egy viseltes ruha az ócskapiacról, a bányában me­zítláb járkáltunk. Heti három szanált nap ... Amit tudott, a feleségem is pótolt, a cse­metekertben dolgozott nap­számra. A gyerekek öltönye nyári időben egy klottnadrág. Este kimostuk, reggel rájuk adtuk... — Tudja mi lett a „klott- gatyásokból”? Honvéd őrnagy, rendőrszázados, géplakatos, bányamérnök ... Hazalátogat­nak a szabadságuk idején Azám, a szabadság! Nekünk is járt volna nyolc nap éven­te, de nem is emlékszem, hogy kivettük egyszer at — Pénzben, hogy valamit segít­sen ... A Kohn Hermanntól vásároltunk hitelbe. Rózsa György A szabolcsi labdarúgó-csa­pat aktív tagja. Edzésről ér­kezik haza. Magas, jól öltö­zött fiatalember. Először ki- lenchónapos kislányát veszi kézbe. — A bánya szeretete velem született, apám is bányász volt. A nyolc általános urán nem jártam apám útját Va­lamikor ugye minden bányász gyerek tizenkét-iizcnhárom éves korában kezdte, mint ta­karító fiú, vagy lóvezető. Év bányaipari technikumba irat­koztam. Azonnal kaptam ál­lást István-dknán. Kezdetben 1150 forintot, most 2800-ot ke­resek. — Hitelbe? Ugyan, ilyen gondok sohasem voltak. Éven­te egy hízót vágunk, ez már megszokott a családban. A szabadságot már hat éve minden nyáron a Duna part­ján töltjük. Nem azért, mert nem volna mód máshova menni, esetleg külföldre, de úgy megszoktuk, romantikus, szép hely... Vettünk kollek­tíván egy csónakmotort, csó­nakot meg bériünk arra a 10—18 napra. — A feleségem soha nem dolgozott, nem vagyunk rá­szorulva. Hadd nevelgcsse a picit. Gondja nem lehet, hisz mindene megvan: porszívó, hűtőszekrény, tévé. két rádió, egyik itt. a másik a szobá­ban ... Egy kellemes gond, kétszobás lakás kell a kis­lányka miatt... Fogadjon el pohár bort! A fiatalasszony a hűtőszek­rényből kiemel egy üveget... — Miért nem viszik a gye­rekeket orvoshoz? — Vittük már — Mégis, mint gondolnak, miért nem javul a gyerekek állapota? A nagymama szólalt meg a sarokból. — Azt mink is szeretnénk tudni mér nem. Pedig elhihe­ti, hogy mepróbáltunk min­dent. Még friss vizelettel is megmostam már a szemüket... HARMINC ÉVIG járta a szigeti kerület utcáit emele­teit. Harminc éve a7 Arany­hegy, a Szkókó, a Bábos, a Bárány-'ető kapa^zk-döM S egyre szebb, egyre kézé-'' ■»- hatóbb eredménnyel tárta. Lassanként nem is hi-zi ’■er­ei, hogy valamikor vit-'zni, veszekedni kellett egyes -Tü­lökkel, hogy jobban óvják a gyerek egészségét. Felel* «éti mér azt a háború alatti, utáni szaharinos, melaszos sz-mo-ú világot is, amikor kétségbe­esett tehetetlenséggel nézte a szeme előtt sorvadó emberpa­lántákat. S most, amikor annyi szép. annyi derék szolgálat után előléptették, — mintha elé­gedetlen lenne, ö maga így foglalja össze három évtizedes pályafutását. — Nem is tudom, hol kezd­jem. Onnantól-e, amikor a sok-sok leendő kismamá”a! együtt izgultunk, együtt vár­tunk a jövevényre, vagy on- r.an-e, amikor együtt számol­tam velük a gyerek dekán­ként, kilónként gyarapodó nö­vekedését. Közös örömök, kő, zös gondok voltak ezek egytől egyig. A „védő nénit” kerületve­zető védőnővé nevezték ki ok­tóber elsejével. Mégsem innen kezdődött el a kesergése. — ötvenkilencben még „gazdag” voltam — mond-a. — Két népes körzetem volt, sok-sok szép gyerekkel. Sze­gényedni akkor kezdtem, ami- kor rámbízták a kerület veze­tését és egyúttal le kellett mondanom egyik körzetemről. Most pedig? Október el«°je óta e»észen „nincstelen” let­tem. Nincs már „családom”, nincsenek gyerekeim. Sfgáva! utolért a vezető védőnők sor­sa. Pérsze idézőjeles ez a sze­génysége, elégedetlensége, mert azért ő is örvendetes dolog­nak tartja, hogy megszapo­rodtak a körzeti gyermekszak­orvosi rendelők. Védelmébe is veszi őket. — Nagyon kellett ez már. Különben hogyan tarthattunk volna lépést a kerület növe­kedésével? A védőnők ezután már a körzeti gyermekorvos utasításai szerint dolgoznak. Ketten dolgoznak egy orvos felügyeletével. Én meg össze­fogom valamennyit. Ellenőr­zőm a látogató jelentéseiket, kiadom számukra az egészség­ügyi osztály utasításait, rende­letéit, de a továbbképzés szer­vezése is az én gondom ezen­túl. Gazda gh István MÁSIK KÉPET tesz elém. Nézze csak ezt a szép, ápolt gyereket. Rendszeresen láto­gattam őt is, jómódú szülei voltak. Jómódúak, de ... Elmeséli, hogy a kis Tibiké egyidőben súlyos szamárkö­högésben szenvedett, s már az orvosok is értetlenkedtek a szűnni alig akaró konok be­tegségen, amikor egyszerre csak kiderült a „rejtély”. — Ráijesztettem a szülőkre, hogy biztosan az ő hanyagsá­guknak köszönhető Tibiké gyógyulni nem akaró beteg­sége. Na hiszen, csak ez kel­lett a mamának. — Méghogy mi lennénk az okai?! — paprikásodon fel a gyanúsításon —. Ha akarja tudni, én mindent elkövettem Tibikéért. Hagymahéjból is főztem már teát. meg szamár­ral is megnyalattam már a gyerek kenyerét, egyik sem használt... Egy feketekeretes fényképet mutat. — A kis Zoltánka a Rad- nics utcából. Nézze, milyen édes. eleven szemű gyerek Diftériában halt meg. Annak idején nem volt még orvossá­ga ennek a kegyetlen beteg­ségnek. —| Szép és igazán felelősség- teljes munka ez — próbálom dicsérni új beosztását, de köz­beszól: — Azért ne higgye, hogy ezután már csak adminisz rá­lök. Azért össze-összetaláíko­zom még most is a kismamák­kal. gyerekekkel. Persze most már csak az utcán, vagy a körzeti rendelők várószobái­ban, és ilyenkor elfelejtem, hogy vezető védőnő vagyok. És szeretném, ha a mamák, is elfelejtenék. Mert van ám még otthon kezdetien fényképalbu­mom, nagyon restellném, ha üresen maradna. V. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents