Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

'

A kísértés ssele eWszSr a kőbástya tövén

suhintotta meg Károlyt. Valami terhet cipelt a présház felé, s még az út meredekje előtt pihent egyet. Ledobván terhét, ráölt, hátát a köveknek támasztotta, egyszerű arccal s nagyon egyszerű gondolatokkal.

Akkor haladtak el fönt, a bástya fölött, s hallotta az emberek beszédét a budai zöldről;

Mint ablakok közé zárt darázs, csakis az az egy dongott fejében, hogy a budai zöldre odafönt nem kerül sor novemberig.

Egy szuszra tette meg a kapaszkodót, s csak a felső út sarkán zuhintotta le terhét. Ez az út kőhajításnyira Károlyék kicsi présházához ért, és ez szegte be amarrafelé a gaz. dagság szoléit, amelyet kerítés helyett már itt csak a budai zöldek hadrendje védett.

Állt s kapkodta a levegőt Károly, akár apja, s belehunyorgatott az októberi napba, s a tó felé tüsszentett, mely mostan egész nyáriasan világított.

Lelépett a tőkék közé. A harmadik-negyedik sorban vette észre: „Csak a fejem látszik ki”. Lépett még kettőt, s lehajolt, csípett erre, csípett arra. Egy-egy szemet minden fürtről. S arra gondolt: „Most egyáltalán nem látszom ki.” És: „Csakugyan érni kell ennek még egy kicsit.”

Ilyen időjárással beérik az előbb is, mint ahogy gondolják!

Apjának nem szólt. Apjának, eiki tekintély volt néhány éve még a hegyközségben, de mostan semmi. És otthon is semmi, csak öreg házpásztor: csirkét etetni jó, de hegyet járni gyenge.

Családjukban örökletes volt a szegénység. Hetedíziglen, tizedíziglen s valószínűleg az idők kezdete óta.

Csak néhány nap múlva mondta:

— Választják a hegyközséget, apám! Magának benne kell lenni a vezetőségben! Sok a zsivány a hegyben! Mondják a népek, hogy bezzeg, ha Károly bácsi vállalna valamit, mindjárt másképp lenne minden.

Szóról szóra ezt szokta mondani az öreg magáról, amikor nem vállalt semmit a tavalyi, tavalyelőtti választások idején. S fia nem tudott kitalálni semmi újat. De esztendő távlatából a saját szavai megfogták az öreget.

Egyik gondolat nem előzheti meg a másikat. S a cselekedet sem kerülhet az elhatározás elébe.

Beválasztották.

Ifjú Károly szüretelgetett a magukén. Nem siette el a dolgot. Némelykor naphosszat csak böngészett a levelek alatt.

Ha elborult az ég s a tó, megálltak, sőt visszavonultak a hegyet rohamozó szüretelők. S előnyomultak újra a bazaltoszlopok felé, mihelyt kiderült az idő.

Egyéb is történt.

Akivel találkozott ifjú Károly, szóba vegyült azzal, holott máskor magának való, hallgatag:

Arató Károly

CfolijéfLart

Fodrozódik az idő — az este gólyalábon járkál a gőzölgő mezőben, átlép a borzas kicsi fákon, melyek mögött halászok épp a kezdődő őszben hálókkal hajladoznak, fogódzkodnak erősen.

A kóbor szeretők, kiket csalitok óvnak, indaként ölelkeznek, egymásba megmártóznak: őket már mit sem érdekel, szerelmük el nem vásik, felejtik a telet, fagyot s jégfényű borotváit.

Almukban örökké a kertek hószín babokkal teltek s szárnyaikon ujjongva nekivágnak V-alakban a láthatárnak.

Cseres Tibort

Amire születni kell

— Bűn-e poharanként mérni a saját termésű bort, útom-útfélem s dupla áron?

Feleltek neki így is, úgy is: Marhaság, hogy bűn! Mindenki azt csináljon a borával, amit akar! Hát még, aki bort csinál!

Óraszám el tudott Károly egyféle dolgon töprengeni. Például, hogy ebbe a kádba pontosan mennyi fér bele. Szőlőből, cefréből és mustból. Külön-külön.

Aztán a cukor. Várt az úton, hogy jöjjön valaki.

— Ha savanyú, mondjuk a bor. Mennyi

cukrot szabad belcolvasztand ? Amíg nem veszik észre? Az mindenkinél más! Van, aki az édesért bolondul?

Csak apját nem kérdezte Károly. Mert az öreg mindenkivel haragot tartott, akinél öt kiló cukornál többet lehetett sejteni.

Bárkitől, csak az öregtől nem!

]\f indenki elítélte a cukrot, de Károly

i”'1' most már látta, hamisak az emberek. Egyedül az öreg nem. Sajnos, neki meg nincsen igaza.

Merthogy a bűnösök tiszta, sőt módos ruházatban járnak, még dologidőben is. Lelkiismeretük pedig nyugodt,

Egy napra eltűnt, neszét vette az öreg. Valami távoli ismerősükhöz ment, s egy kézikocsival érkezett meg a felső úton, a présházhoz. De erről sem beszélt vacsoránál.

Ezekben a napokban teljesen megnémult ifjú Károly. Számba vehető új gondolatai nem támadtak. Valószínűleg a cukor meg poharazásból nyerhető dupla árak foglalkoztatták. Vagy semmi. Az is lehetséges, pincé- zés idején.

A következő éjszaka, holdkelte előtt s

hold-lementéig, egy kutyaszorító zsákutcában feltaszítva egy kézikocsi állít s rajta a kád. Nem messze a gazdaság zsendülő budai zöld- jétőL

Páros vödörrel görnyedő alak járta 8t éjjel a budai zöldet a holdfényben. Senki nem látta, csak a csikorgó vödrök árulkodtak. A fennebb lakók emlékeztek a csikorgásra s a hozzáképzelt alakra.

Október utolsó napján érték el a szörete- lők a felső utat. Üresen maradt puttonyuk aznap. A felügyelő meg káromkodott, szinte repedt a vakolat odafent.

Már akkorra behegedtek a fürtök kocsány- helyei, s a nyomot eltiporták a munkások, amely árulkodhatott volna. Estére azonban a hegyközségi tanács elé kerül a felháborodás.

Nem akart elmenni az öreg Károly, de a fia végül megharagudott: „Hát akikor mi a fenének bíztattam fel magát, hogy vállaljon széket a tanácsban?”

S öltöztette apját s tuszkolta,

És megvárta, míg hazaérkezik az öreg, pedig korainfekvő. Éppen, hogy nem ment viharlámpással elébe,

Leste a hírt a fiú, sürgető mozdulatokkal, míg vetkezett az apja,

— Holnap fináncokkal végigjárjuk az ösz- szes pincéket, Vitatkoztak, Minek ezen any- nyit vitatkozni, Majd elmond mindent az illat. A budai zöld. Ennyi az egész.

Nyugodtan jött haza s mégis nagyon fel- ingerlődött az öreg,

— De én magam tekerem ki a nyakát! Annyit mondhatok! A szegénység beszélt belőle, melyre most halálosan büszke volt, Hiszen egyedül ő beszélhetett odabent a gyűlésen tiszta szívvei és hévvei.

Csak amint lefeküdt, hallgatott eL, s azt sóhajtotta,

>— Kell is nekem ez a sok izgalom«

Ifjú Károly erre is csak biccentett, s eloltotta a petróleumlámpát, s kiment a hold- talan éjszakába.

Apjának másnap úgy kellett elképzelni az éjszakát, mintha maga járt volna fia helyett, S ezt csakis úgy tehette, hogy ismerte gyermeke elméjét. Esze járásának azt a szokását, hogy egyik gondolat soha nem előzheti meg fejében a másikat,

ereste fiát. A pincében, ahoi hetek Óta

nem járt, mert különösen izgatták a kongó vagy kotyogó hordák éppen szüretkor. A pincében első meglepődése az volt, hogy tele találta a nagy hordót, sőt az egyik kicsinyt is. S a másik... igen az útban a lejáró lépcsőjén szabálytalanul hevert, mintha valami baj történt volna vele. Lucskos a belseje, még párázik a musttól, a murciszag- tól.

A must! Követni tudta a hordó nyomát.

Egy dűlőn, nem messze lefelé akart menni a hordó. Aztán meggondolta magát. Nem ment tovább, kiadta a nedvét. Vagy önként, vagy muszájból. Ott a dülőúttól egy kicsit bennebb, más földjén, nyálkás illatozó, émelyítő paplan: mustsár.

Három ember kellett volna hozzá, hogy eddig is eljusson ez a hordó. Csuda, hogy egy ember csinálta. De miért nem csukta be a pincét? S vajon hová akarta dugni a hordót?

Nézett 1e az öreg a dülőút mentén. Az éppen egy sűrű nádasnak szaladt;

A délutánná! alászáüt az öreg; S bflr •

nádat nézte, gondolta, otthon találja flát.

Egy kései sporthorgász evezett arra, 6 mentette ki a nádasból, a nádas előtt való hínárból Károly fiút. Nyakig érő mélyből a testét

Ha beleesett volna valahonnan a vízbe, ki kellett vón lábalnia. A boncoló orvos viszont aat magyarázta: csuda hogyan kerülhetett csónak nélkül a nád elébe, akkora sérvvel, mintha hegyet emelt volna meg.

Emiatt hát gyilkosság iránt is nyomozták i a nádast. 1

Megmagyarázhatatlan volt az egész hálálj mert szeszt, semmit sem találtak a szervezetben.

Egyedül az öreg Károly értett valamit. O

is csak azért, mert örökletes jogon szegénynek születvén, hitte, hogy még a gyanút sem szabad túlélni.

Hogy mindhárom hordó megtelt néhány napra, attól még utólag is megrendült. Mást nem tehetett, a pincét nyitva hagyta, s a kulcsot sem hozta le.

A vizsgáló bizottság egyébként nem ia- dúlt el útjára a határozat szerint. Meg magyarázták a szakértők: a budai zöld mustja semmiben sem különböztethető meg a másféléktől. Különösen, ha van annyi esze a tettesnek, hogy még be is cukrozza egy kicsit. Ártatlan embert pedig nem szabad bajba kevemi;

TÁJÉKOZÓDÁS

Gyerekek — és felnőttek kiadója

Mi tudja izgalomba hozni a szovjet embert ? Miént képes tömegben sorbaálini az utcáin és türelmetlenül várakozna érák hosszait? A könyvért. Egy új kiadásért. Tolong a könyvesboltokban, hogy hozzájusson egy új Julián Szem- janovhoz, Jurij Kazakovhoz... Boldogan szorongatja hóna alatt a könyvet, aimikor a boltból íkifordul az utcára.

Van Moszkvában egy több mint 4 évtizedes könyvkiadó. Az „Ifjú giárda” ikönyvkiadó vállalat Könyvei az űrkutatás legújabb eredményeiről szólnak, a Föld mélyének titkairól, tudományos felfedezésekről. Eddig több mint fél- milliárd kötetet adott az olvasói — főleg az ifjúság — kezébe. Itt jelent meg Oszt- rovszkij regénye is, „Az acélt megedzik”, jelentek meg Gaj- dar, Solohov, Fegyin, FagyéjeV írásai. Számos művet bocsátott útjára angol, kínai, francia, japán, lengyel és sok más nyelven, fordításban.

Havonta 30—40 művet ad Id a vállalat, amelynek külön polca van mindegyik könyvesboltban ezzel a felirattal: „Az ifjú gárda újdonságai”. A moszkvai 90. sz. könyvesboltnak ifjúsági olvasóklubja van, ahol a gyerekek megbeszélik, mit olvastak, vitatkoznak a könyveken, hogy mi tetszett, mi nem tetszett nekik.

A vállalat 1922-ben alakult, s azóta csaknem 10 ezer művet jelentetett meg. Segített kialakulni írói egyéniségeket és foglalkoztatja az olvasókövelődési Ház honismereti szakkörében hetente tartanak tudományos előadásokat a megye, valamint Mohács és vidéke gazdag múltjáról, néprajzi szokásairól, mondáiról. Felelevenítik a régi történeteket, gazdálkodási módszereket.

aönség kedvenceit, például Julian Szemjonovot, akinek az „Isten veletek, sziklás hegyek!”, „Embereik, akik az eget ostromolják” és más írásai az „Ifjú gárdánál" jelentek meg. Hősei pilótáik, tengerészek, geológusok.

Nemcsak az írókat, hanem gyárak, mezőgazdasági üzemek újítóit, a háború hőseit, tudósokat, művészeket is meg- . ismerhetjük - kiadványaiból.1 Élményeikről, eseményeikről, munkájuk eredményeiről számolnak be. A Szovjetunió Hőse, Mihail Vodopjadov az Északi Sarkvidék jégmezőin egy kutató expedíció pilótája volt. Az ő könyvei is — „Repülővel az Északi Sarkon”,

Az Akadémiai. Kiadó két jelentős művel — mindkettő a napokban került forgalomba — igyekszik segíteni a pedagógusok munkáját. Az egyik a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának 1963. évi hatodik gyűj teménye, (Tanulmányok a neveléstudomány köréből) lényegesen bővítette és fejlesztette az eddigi kötetek anyagát. A szerzők konkrét vizsgálati anyagra támaszkodva foglalkoznak a neveléstudomány egységével, az erkölcsi, az esztétikai és a munkára nevelés lényeges időszerű kérdéseivel. A pedagógia és a pszichológia, valamint a

átadják a tudományos intézményeknek a régi tárgyakat, szerszámokat.

Mohács város felszabadulásának 20. évfordulójára a honismereti szakkör több tagja ír önálló dolgozatot, amelyben felelevenítik a felszabadulás időszakának legfontosabb ese„Valerij Cskátöv” — az „Ifjú gárda” kiadásában lettek nagy siker. Üj könyvéit az elmúlt háború fiatal hőséről, Valogya Kurelenkovról írja.

A könyveken kívül még 13 folyóirat jelenik meg a kiadónál, köztük a közkedvelt és híres „Znanyije — szila” (A tudás — hatalom), a „Ju- nij naturaHszf’ (A fiatal természetbúvár), a „V okrug szveta” (A világ körül). Fantasztikus regényed, a szórakoztató útleírások, beszámolók régészeti ásatásokról és egyebek, s sok érdekes felvételűéi, rajzzal — méltán érdekűik az ifjúságot. Ég még a feüinőtt olvasókait is.

pedagógia és a szociológia kapcsolatát pedagógiai következtetésekhez vezető szociológiai vizsgálatokon mutatják be. Bő tényanyag szól a felső- oktatás, a felnőttnevelés és a gyógyítónevelés sajátos problémáiról. A tanulmányok szerzői a szocialista iskola helyzetéből és feladataiból kiindulva arra törekedtek, hogy eredményeik közvetlenül alkalmazhatók legyenek a gyakorlati pedagógiai munkában« A másik mű (Claus, Günter —Hiebseh, Hans: Kinderosy choldogio — Gyermeklélektan) a két év alatt három kiadást elért gyermekpszichológiai munkának magyar nyelvű kiadása. A könyv az általános tájékoztató rész után életkorok szerint tárgyalja a gyermek személyiségének kialakulását és életkori sajátosságait« Jó összefoglalását adja a gyermekpszichológia eddig elért eredményeinek, s függelékben tárgyalja a patopszichológiai kérdéseket. A könyv a gyakorlat számára is hasznos útmutatásokat ad. Bizonyára ked vező fogadtatása talál nemcsak a pszichológusok, hanem a gyakorlati pedagógusok körében is.

önálló szahhöri dolgozatok Mohács felszabadulásának 20. évfordulójára

A mohácsi Bartók Béla MűA szakkör tagjai gyűjtik és | menyeit.

Könyvek a pedagógusoknak

r'y wwv v vw w wwv ww wvwyvyvYwywwvwwvwwvwwYwv wwvwvwwwwvvwwwwyyywwyvv

„Lírai” foglalkozás

GYŰRŰT HORDOTT az ujjún. Köveset. Savanyú fintorral elfordult az asztaltársaságtól, s megértést váró mosollyal hajolt hölgyéhez. Gyűrűs ujjúval, a köröm élével vonalat húzott alsó szájaszélére:

— Ugyan, háború! Másról se lehet beszélni? — Nem is nőies, hanem gyerek-vékony hangja volt. Senki se válaszolt, — hát ezt mondta még: — Hiszen elmondtak már mindent a háborúról!

Akadt, aki bólintott neki. De csend maradt

Én is elmondtam már mindent? Nem. Még el kell valamit mondanom.

... Kolomea és Mikulichn fölött áXtt a vonalunk, a Kárpátok északi lejtőjén, az erdők védelmében. A zászlóaljparancsnoki bunker egy enyhe hajlatban volt. Az őrnagy úr szerette a rendet: — a bunkerhez három járatot ásatott: tisztit, altisztet, legénységit. Olyan tüzes riadalom nem lehetett, ami menthette volna, ha az egyik járatra illetékes katona a másik járatra tévedt jelentéstétel végett vagy parancsátvételre. S ezt a három járatot, itt, a szeles hegyoldalban, az erdő közepén, naponta meg kellett tisztítani • falevelektől, reggel, délben, esíe, pontosan.

Az őrnagy úrnak — nem akármilyen ember, hanem: vitéz — volt erre gondja. Volt hét. Még másra is. A bunkerből kilátott a lejtőre. Nappal alig mozdultunk. Éjjel ástuk a lövészárkot, s hajnalban abbahagytuk. A lapátot úgy vittük vissza, jobbkézben tartva a nyelét, lapja éle a vállon, „elvágólag” az arc síkjában. Senki se foghatta másképp a szerszámot. Ilyenkor még nem bújt elő a nap, — de egy aknasor egyszer közénk vágott, s kipenderült az ásó a kézből.

Amikor a reggeli ébredő napsütésben megindult a pokol, vagy az esti búcsúztató tűzijátékban( amikor a fák hasadtak, s mozgott a föld is: ha eszét vesztette a katona, s kiugrott gödréből, s karját szétvetve, ordítva rohant visszafelé: — a csapatcsendőrök elfogták hátul, s az őrnagy úr nem tétovázott. No, azért eUemettette, s fejfát is kellett állíani neki. Azon pedig az állt:

„Kis János honvéd. Agyonlőtte: Vitéz.

1944..

— Nem hiszik:? Propagandát

Nekem a „szabadidőben” szép, „UraT fogyatkozásom vott. Én készítettem azokat a feliratokat a fejfákra. Gallyakból rakott kicsike tűzön, domb mögött, hogy a fény ne árulkodjon, füstösre melegítettem a szuronyom pengéjét, s a kék éllel beleér" *. friss fába, beHtszerimt, ahogy a parancs szőtt: ■. . agyon----e: Vitéz ...

R

eggelre, mire vissza kellett mászni a fedezék mögé, mindig elkészültem a felirattal. Mély, barna égetés. Maradandó.

— Minden éjjel? — kérdezte valaki a társaságból cinikusan.

— Majdnem minden éjjel. Ha nem akadt megfutamodó, akkor előre készítettem a fa-mementókat. A szöveget is bátran bele égethettem, csak a névnek helyet kellett hagyni. Nem ártott, ha egy-kettő mindig készen állt, tartalékban.

EGY MARADT IS, amikor fogságba estünk. Harminchatan kerültünk le az országúira, — szép zászlóalj-létszám! Harminchatan, meg a lemaradt lőszeres taliga, lovastul. És gr őrnagy úr is. ő is. Fogta a kocsifék vasát, fel akart másziu

Ekkor könyökkel belebökött valaki a tomporába:

— Gyíii! — kiáltotta, és köpött.

Az állat megugrott, a kocsi rándult, s az őrnagy úr hanyatt bukott, vissza az útra.

— Tán lóhátra ülne! — nevetett hátul valaki.

— Ha rajta állna: még most is! — kapta ki kezemből[_ a gazdátlanul maradt fejfát, aki a lovat ugratta meg, s odanyomta az őrnagy úr hóna alá: — Ezt maga hozza tovább!

A megijesztett ló kocsija belefaroU húsz-harminc méterrel arrébb, a sáros útról az árokszélre.

Kende Sándor