Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

s I WkílLŐ- ájt&tl — Vasvári István válogatott versei — A múlt évben megjelent Izzó őszben című kötete után most válogatott verseivel je­lentkezik Vasvári István — verseit a pécsi lapokból is jói ismeri a közönség — a Jó­zsef Attila halála után fel­lépő nemzedék egyik kultú­rált, finom tollú költője. A Végső áron 25 év költői termésének legjava bemutatá­sa. Igaz emberséget, a „szol­ga évek” megpróbáltatását, a szabadság „felvillanó örömeit” tükrözik a versek. Vasvári István nem kísér­letező költő. Életútja, sorsa „az élt élet” poézisba vetí­tése csak egyféleképpen: az őszinteség és a hűség jegyé­ben lehet hiteles, s ehhez elég Vasvári Istvánnak a József Attila-i hagyományok átvétele, amelyet mindig tehetségének izzó ereje alakított át s ezzel tudott a máj versenyben is nevet, rangot biztosítani ma­gának. Minden verseskötet vallom más az emberi és költői hi­vatás értelméről. Az ilyen válogatott gyűjtemény több ennél: az egész embert teszi mérlegre sorsáéval, érzelmi vi­lágával, művészi szándékai­val és eredményeivel. A Vég­ső áncxn másfélszáz verse po­zitív mérleget mutat Vasvári Istvánról és az eddigi ered­ményeket összegezi költői út­járól. Vasvári István „nehéz sorsú kisemberek fia”« dunántúli, a hajdani Dunapentele volt ott­hona. Apját innen ragadta is­meretlen sírja felé a. hitleri téboly. Ó maga riadtam látta a pen telei pocsétát s benne sorsa tükörképét: „A boít elMt pMSCtt sár, min* egy tükörkép: komor. *. Szélsújtott lombsor tánca lejt, mi lesz: ha sorsom itt felejt — lelkem e sárral Bsszeflorr?” Pedig az iskolaévek után — a provinciák lehúzó sara he­lyett még kietlenebb sors várt rá. Az alig csendülő Férfi Zsoltár után 1941-ben már a munkaszolgálatos évék szen­vedéséről adnak hírt a ver­sek. De ebben az időszakban is bizakodó a hangja: „a mil­liók könnyét, bús nyomorát” feloldó hitét nem törték meg a szenvedések, s Vasvári Ist­ván megérhette a szabadulást. Sárközi György, Radnóti Mik­lós és mások elnémult hangja után Ö adhatot számot az egész pokoljárásról Az 1945 előtt írt versek — Döbbenet — ennek az iszo­nyatnak a dokumentumai: az embertelenség, szégyen s a lá­zadás kapnak váltakozva han­got ezekben a lírai vallomá­sokban. (Kárpáti szél, Fiam­nak, őszi kérdés stb.). „Faiak, falak, mindenütt falak s dong rabsétám alatt a rab föld s jégtüzű csillagok alatt kövült időkből lesi a balál, hogy várom, míg rámtőr, vagy szétzúzom koponyám!** A Hazaiérés (1945—1956) idő szakában már enyhülést „med rét és célt” talál a költő. Erdély, Ukrajna, a Don ha­lálmezői után a gyermekkori erdő „nyires ezüstjét”, a meg­lelt haza otthoni tájait látja és a „tiszta emberség” értel­mét énekli meg verseiben. A József Attiláról szóló vallo­más, a Borda Józsefről írt pompás szonett, a kötet cím­adó verse vagy a férfias Szembenézve címűek e kor­szak kiemelkedő darabjai: „Nem hulltam el, nem hallgathatok, nem vártam, hogy értem szóljatok, én szólok halálig értetek fák, virágok, erdők emberek.’* A Nincs más igazsáp ciklus az 56-os korszak nehéz pró­báit fogalmazza meg. A kö­vetkező két szakasz (1956— 1963) az új termés válogatása. Témában, hangütésben oldot­tabb versek ezek, mélyet né­hány külföldi út friss élmé­nye is gazdagít, teszi változa­tossá a nehéz sors miatt amúgyis tompa tónusú líra színképét (Fekete tenger, Westterplatte, Gdansk stb.) De nemcsak külső hatások, a belső megnyugvás, a gyermek­kori emlékek visszafájó szép­ség», s a versforma sokféle változata tágítják költészeté­nek forrásvidékét. A szerelem most már nem a régi félel­mek „vad szégyeneire” em­lékeztetik, hanem az „évek nyomát” eltakaró érzésként élnek benne. Mintha az el­veszett ifjúság és férfikor hiányát akarná pótolni ez a kései nyár. (Szeptemberi tűz, Második Zsoltár, Harmadik Zsoltár stb.). Szocialista humánuma, köl­tői kiteljesedése ebben az utolsó szakaszba« tartogatja számunkra a legtöbb megle­petést. Az Életről beszélek, Mérték, az Otthon és a kötet két remeke: a Királyrét, Az értelemhez című versei mai líránk legjobb vonalába eme­lik Vasvári István nevét: „Adj emberséget azoknak, kik emberségről prédikálnak; add, hogy saját receptjeiktől gyógyuljanak beteg orvosaink ... Nekem meg erdei szelek tisztaságát; leve­leken áttetsző napfény melegét, dombok zöldjén tükröző harmat egét... ó milyen kevés is, mi nekem itt kell még; meg­szomorodtam a« emberben bízván, mégis míg élek, ebben ne szűnjek meg hinni. ■* Az ötvenedik éve felé tartó költő gyűjteményes kötete ér­tékes összegezés az eddigi élet­műről. Vasvári István mérték­tartó költő, aki mindig tud­ja mit akar, s azt puritán megfogalmazásban adja vissza. Persze, költői pályája még nem lezárt. Éppen az utolsó évek termése biztosíték arról, hogy Vasvári István alkotó- műhelyéből még további meg­lepetést várhatunk. De meg­nyugvással szolgálhat alkotó­jának, hogy a Végső ánran kö­tetében is véglegeset alkotott és sok örömet szerez majd a verseket — a versekben az emberséget és szépséget — szerető közönségnek. Bárdos! Németh János Hozzászólás Kik járlak még Szigetváron? Pusztai Józsefnek, a Napló szeptember 6-i számában, a szigetvári szeptember 6-i Zrí­nyi ünnepségeik alkalmával megjelent „Szigetvár az iro­dalomban” c. cikkéhez szeret­nék egyet-mást hozzáfűzni, ki­egészítem, hogy az teljesebb legyen. Szigetváron járt maga a költő Zrínyi Miklós is, ki 1664-ben az úgynevezett „téli hadjáratban” Pécset Is meg- ostromolta, Szigetvár ó- & új­városát és Turbékot is elfog­lalta, felégette, csak a várat nem sikerült kézre kerítenie. A látogatásokat tovább foly­tatva állítólag Harsányi Zsolt is járt Szigetváron a Szólalj, Szólalj Virrasztó c. Zrínyi, a költőről szóló regényének meg Írása idején 1930 körül. A ponyvairodalom sem hanya­golta él Szigetvárt. Kónyi Já­nos az irodalommal is fog­lalkozó strázsamester, ki '770 körül ezredével Szigetváron állomásozott: Zrínyi Miklós avagy Sziget-várának vesze­delme címmel a Zrínyiászt át­dolgozta, népiesítette, rímes krónikává süllyesztette. Medve Imre pesti ügyvéd, majd író Tatár Péter írói néven „Rege Kunyhója” címmel 1857-ben megindított egy verses, króni- kás füzetsorozatot. A füzetek között Szigetvár is szerepel fa metszetekkel illusztrálva. — Királyi Pál hasonlóan pest író, ki 1858-ban négy kötetes regényt adott ki „Szigetvár 1566-ban” címmel. Több stró- íás verset írt egyik 1860 körül! Zrínyi ünnepségre Ga­ray Alajos egyházi író, Garay János testvéröccse, ki mint pap hosszúidéig a pécsi egy­házmegyében működött, így megfordulhatott Szigetváron. Vackot Sándor országosan iá­mért költőnk pedig, két saras epigrammával tisztelte meg Zrínyi emlékét. Kevésbé ismert, hogy Eu­rópa szerte mily nagy jelen­tőséget tulajdonítottak Zrínyi hősi küzdelmének. Karenovics József: „Zrínyi Miklós, a szi­geti hős költészetünkben” c. munkájában nem kevesebb, mint negyvenhét magyar, ti­zennégy idegen, nyolc névte­len szerző munkájával fog­lalkozik. Természetesen ezeket itt felsorolni, ismertetni lehe­tetlen volna. A versek ma­gyar, német, latin, horvát, olasz, francia nyelven íród­tak, pedig a munka nem is teljes, nem is lehetett az, meg­jelenése óta (1903) számos ré­gi alkotás vált azóta ismertté, meg újabbak is keletkeztek. Különösen a horvát verséi ők művei hiányoznak, melyeket később Srepel Miliov horvát kutató gyűjtött össze és is­mertetett, A latin nyelvűeket részben Karenovics munkájá­nak felhasználásával — ki fő­leg a magyarnyelvűeltkel fog­lalkozott — Écsy Ödön sziget­vári gimnáziumi tanár „Sziget Vára és Zrínyi a Magyaror­szági latin Költészetben” (1935) c. munkájában sorolja fel, ismerteti műveiket és számos költeménynek közli a magyar fordítását. A drámairodalomban is megtaláljuk Zrínyit és Sziget­várt, az egy Jókait kivéve jó­részt német nyelvűek kelet­keztek, az ismertebb szerzők: Werther Frigyes. Pirker Lász­ló és a neves Körner Tivadar. A zeneirodalomban Gold- mark, iMvotta mellett számos ismeretlen szerző, színigazgató munkálikodíik ezen a téren, azonban több mű csak kéz­iratban maradt reánk. A kép még így sem teljes, kiegészítési» vár, könyvtárak mélyén, irattárakban még szá­mos mű lappanghat. Könyvtárra tehető az az irodaiam, melyet századokon át, majd egész Európában a Zrínyiekről és Szigetvárról a „Neue Zeitung”-tól kezdve — az akkori újságoktól — könyv, füzet, röplap, újságcikk alak­jában írtak. Dr. Salamon Béla Sellye a mezőgazdasági felsőfokú oktatás egyik központja Beszélgetés Czupy György igazgatóval Az ünnepélyes megnyitót szeptember első napjaiban tar­tották Sellyén, s ezzel meg­kezdte működését a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum gé­pész-szaka. Az intézet igazga­tója Czupy György négy évig volt gépállomási főmérnök. Gyakorlati ember, aki saját tapasztalataiból ismeri a me­zőgazdasági szakemberképzés fontosságát. Fiatal ember, tele tervekkel és ambícióval, ami csak javára válhat az új fel­sőfokú tanintézetnek. HATVANKILENC TANULÓ — Az első évfolyamra 69 tanulót iskoláztunk be a kör­nyező megyékből és Baranyá­ból. A fiatalok érettségivel jöt­tek Sellyére és itt három év alatt mezőgazdasági szaktech­nikusi végzettséget szereznek. Az első félév tizenöt hétig tart, majd következnek a kol­lokviumok és a szigorlatok a tantárgyak szerint — Milyen tantárgyakat ta­nulnak a hallgatók? — Elméleti és gyakorlati oktatásban részesülnek. Mate­matikát heti öt órában, ábrá­zoló gieometriát és géprajzot heti hat órában, marxizmust —leninizmust heti két órában, orosz nyelvet két órában, mun­ka-egészségtant ugyancsak két órában és testnevelésre heti egy órát fordítunk. A gyakor­lati tantárgyak: technológia gyakorlat 8 óra, szerviz, kar­bantartás és vezetési gyakor­lat úgyszintén nyolc óra. En­nek megfelelően öt elméleti és négy gyakorlati oktatással foglalkozó tanára van az inté­zetnek. Az orosz nyelvet a hallga­tók már haladó fokon tanul­ják, elsősorban a szakszöveg fordítást gyakorolják, a cél, hogy- az orosz nyelvű szakmai irodalmat olvassák, fordítsák. Az intézet KISZ-szervezete pedig kérte az igazgatót, hogy segítse elő az angol és a né­met nyelv tanulását magán­szorgalomból. A GÉPÁLLOMÁST MEG­KAPJA A TECHNIKUM — Az oktatás 4 + 2-es for­mában történik, vagyis négy nap elméleti oktatás, valamint a tantárgyak szeminárium-sze­rű gyakorlása, majd pedig két nap gyakorlati foglalkozás a gépállomáson — mondja az igazgató. Jelenleg egy tanszék működik: az alapozó tárgyak tanszéke, de jövőre már létre­hozzuk — a szükségletek sze­rint — a technológia, a mező- gazdasági eiő- és munkagé­pek, a gépjavítás és üzemelés, valamint a marxizmus—leni- nizmus tanszékét. Ez utóbbi magában foglalja az orosz nyelv oktatását is. — Hol folynak a gyakorla­ti órák? — A sellyei gépállomáson rendeztük be a tanműhelyt, a karbantartási gyakorlatot az iskola garázsában szervezzük meg. Jövő év március 31-vel teljes egészében megkapjuk a helyi gépállomást a gyakorla­ti oktatás számára. A gépál­lomás feladatait — tudomá­som szerint — a vajszlói és a szigetvári gépállomás veszi át. A sellyei gépállomás öreg. lebontásra megérett épületei helyén a körmendi és a me­zőtúri testvérintézetek tervei alapján építjük fel a tanmű­helyeket. Egyes tanszékeket is itt helyezünk majd el, közel a tanműhelyekhez, hogy az el­méleti és a gyakorlati oktatás szoros összhangban legyen, hogy a tanszékvezető minél gyakrabban láthassa miként valósítják meg, hogyan oktat­ják az elméletben elsajátított anyagot. Külön említést érdemel, hogy a fiatalok nemcsak szaktech­nikusi végzettséget szereznek, hanem szakmásított jogosít­ványt kapnak teherautó, von­tató. személyautó és motor- kerékpár vezetéséből. Már az első év végén leteszik a vizs­gát a KPM és az iskola vizs­gabizottsága előtt. Teherautó­val, kilenc vontatóval már rendelkezik az intézet, a sze­mélyautó és a motorkerékpár is megérkezik a második fél­évben, amikor sor kerül a ve­zetés oktatására. Sőt, a föld­művelésügyi minisztérium egy autóbuszt is ígért jövőre, amellyel a hallgatókat viszik megyei és országjáró körútra, szakmai, tanulmányi kirándu­lásra. KOLLÉGIUM A KASTÉLYBAN Az oktatás feltételeit is messzemenően biztosították a tanintézetben. Már az elhelye­zés is kedvező. A volt Drasch- kovich kastély a kollégium, a volt járási pártbizottság épü­lete — közel a kastélyhoz — az iskola és innen már csak pár lépés a gépállomás, a gyakorlati oktatás központja A sellyei felsőfokú intézet a Gépészmérnöki Főiskola és a Műszaki Egyetem tankönyvei alapján oktat, vagyis igen ma­gas színvonalon. Ugyanakkor a már több éve működő kör­mendi és mezőtúri intézetek munkacsoportjai írtak jegyze­teket a hallgatók számára. Sőt, előlegezett bizalom az új Sellyéi intézet oktatói kara számára, hogy máris megbíz­ták őket az ábrázoló geomet­ria és a géprajz jegyzet el­készítésével. — A könyvtárunk berende­zésére az első félévben 10 ezer forintot kaptunk — folytatja az igazgató — és intézetünkbe 34 féle szakfolyóiratot jára­tunk. Ezenkívül több pedagó­giai tárgyú folyóiratot olvas­hatnak a fiatalok a klubszo­bában. Az a célunk, hogy a tankönyvekből több példányi is beszerezzünk és a könyv­tárban helyezzük el. hog" a hallgatók bármikor hozzáfér­hessenek. — Mennyi a tandíj a to , j- i'oicú tanintézetben? — Az első félévben a te.’- vételi vizsgaeredmény alan.ií n 150—200 forintot fizetnek « hallgatók. Azok. akik 14 pon­tot értek el. nem fizetnek tag­díjat. A második félévben nj.'.r 150-tő] 500 forintig terjed » tandíj a tanulmányi eredni / és a családi helyzet figy^'ár­bevételével. A kitűnő. ■: i, és jó rendű tanulók nem zetnek tandíjat. T Ans AD ALM I ÖSZTÖN ií»J Ezenkívül másféle any;- ,j támogatásban is részesülni az intézet hallgatói. — A szociális támogatás a szülők keresete alapján -20C— 300 forint lehet és hozzá in­gyenes étkezés. Ezenkívü’ s- nulmányi ösztöndíjat is kap­hatnak hallgatóink. A i.ol- légiumi ellátásért viszont egy­ségesen mindenki kétszáz fo­rintot fizet havonta. — Van-e társadalmi ösztön­díjas a hallgatók között? — Tizenhét fiatal leap tár­sadalmi ösztöndíjat, közöttük vannak a görösgali, homorúd', szalántai, szederkényi, bül:- kösdi termelőszövetkf.-.p' ösztöndíjasai. F.zcnkfvül h'- rom tanulónk fordult az in­tézet vezetőségéhez, hogv sze­retne társadalmi ösztöndíjban részesülni. Azt is meghatá­rozták, hogy az iskola elvér­zése után hol kívánnak el­helyezkedni. örvendetes, hogy a fiatalok mind terme­lőszövetkezetbe vagy géiriav'- tő állomásra, egyszóval falu­ba igyekeznek. A társadalmi ösztön díjasok nyolcszáz forintig kaphatnak havi anyagi támogatást. de nem jár nekik szociális támo­gatás és tanulmányi ösztön­díj. Egyéb juttatásban azon­ban ők is csakúgy részesül­nek, mint a többiek. Az ambíciókról néhány szót: szoros kapcsolat a helyi és a környező termelőszövetkeze­tekkel. tanáccsal. Viszonozni szeretnék — például társadal­mi munkával — a községi ta­nács segítségét, arait az iskola elhelyezése, a tanerők laké^- elláf ása érdekében kifejtett. A második félév végén a szom­szédos termelőszövetkezetekbe mennek a fiatalok 4—6 hetes nyári gyakorlatra. A tervek között szerepel rendszer»-; kanosokat a gépkísérleti in**- zettel, hogy a próbára s-?-1 gépékből az intézetnek futtassanak. így tanulás kéz­ben ismerkedhetnek mez a fiatalok a mezőgazdaság lei- modernebb gépeivel és nem lesz új számukra azok alkal­mazása a termelőszövetkeze­tekben. SZAK TECHNIKUSI OKLEVÉL U OHN LIVIN (Burma* A sellyei felsőfokú taninté­zet összekötő kapocs lesz az érettségit biztosító iskolák és az egyetemek között. — Mert hallgatóink a sza • technikusi oklevéllel kezükbe ; jelentkezhetnek a Müsze.o, j Egyetem levelező tagozatára ! minden felvételi vizsga ílé.- kül. Sót, ha folytatják tanul­mányukat egyes tantárgyakat, amelyekkel nálunk foglalkoz­tak, beszámítanak az egy.'.v- meu is. Gáldouyi Bél** VAK FEsTOMCVÉSANÖ SÍKOKÉ BOSTONBAN j Bostonban (Massac..usse,ui ! Mary ürak Coles vak festő- \ művésznő két kiállításon u ; nagy sikert aratott. Az érés festőművészt«) I évve, ezelőtt veszi* te .1 szemevilágát. de azóta, uí foly­tatja művészi pályáját. Főleg BÉKE ÉS BŐSÉG tájképeket fest akvarelleL i

Next

/
Thumbnails
Contents