Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-16 / 192. szám

4 NAPLÓ 1964. AUGUSZTUS 1«. Baranya kapuiban Nem lehet irigyelni Márki Lászlót, a városi tanács épí­tési és közlekedési osztályá­nak vezető főmérnökét, ami­kor a városfejlesztésről var, szó. Az 1960-as népszámlálás­kor 114 000 lakost írtak össze Pécsett, ma pedig — a sta­tisztikai adatok szerint — a város lakossága már megha­ladja a 130 ezret. 1967-re felépül Uj-Mecsekalja — Évenként átlagosan öt­ezer lakossal gyarapodik a város és ez a fejlődési ütem még eltart néhány évig — mondja a főmérnök. — A vá­rosi lakosság számának növe­kedését a termelőszövetkeze­tek gépesítése, újabb munka- módszerek bevezetése jelentő­sen befolyásolja. Pécs lélek- számának emelkedése egyenes függvénye a falu technikai fejlődésének. Minderről a gépkocsiban beszélgettünk, kint a Budai vámnál, ahonnan elindultunk, hogy átszeljük a várost és közben a szemünk előtt el­vonuló városfejlesztési prob­lémákról beszélgessünk. Itt van elsőnek Meszes. Lassan betölti funkcióját, amiért an­nakidején építették. Ugyan­csak befejezés előtt áll Üj- Mecsekafljja is. Az építkezé­sekkel 1967-ben végeznek, de vajon ezt a két fontos város­részt megfelelő helyen építet­tük fel? — Mai szemmel valóban ágy tűnhet, mintha a két bá­nyásztelepülés helyét annak­idején rosszul választották volna ki. Hiszen Meszesen még a mai napig sem tud­tunk gázt biztosítani, az utat most korszerűsítjük a nagy forgalom lebonyolítására. Űj- Mecsekalján is sokféle gon­dunk van, hiszen lassan húsz­ezer lakosa lesz a lakótelep­nek. Azonban az ötvenes évek elején — amikor a fejlesztési tervek készültek — az volt a legfontosabb szempont, hogy gyorsan és nagy tömegben alakítsunk ki lakóterületeket. elsősorban a bányászoknak. Az , akkori céloknak megfelelt a meszesi lakótelep és Űj- Mecsekalja is. Bontanak a belvárosban Bent járunk már a Zsolnay Vilmos utcában. Arra célzok, hogy ezek az öreg házak is megértek már a lebontásra. — Nem egyszerű dolog, elő­ször is a lakókat el kell he­lyezni. Egy-egy öreg házban, udvarban sokszor annyian lak­nak, hogy csaknem megtölte­nek egy háromemeletes tár­sasházat. Másrészt a 40—50 éves, szűk keresztmetszetű csatornák, vezetékek nem bírják már el a megnöveke­dett terhelést. Példa erre a meszesi szennyvízelvezetés gondja. A főgyűjtő nem győzi elvezetni a vizet, ezért sürgő­sen bővíteni kell. Már a jövő évben sor kerül erre. — Mégis, mintha úgy tűn­ne, hogy a városban üresen tátonganak a foghíjak. Itt van a Légszeszgyár és a Ró­zsa Ferenc utca közötti terü­let is. — Ez is csak látszat, itt nagyon költséges az építke­zés. Nem kellene sok épületet szanálni, ez igaz, de a talaj, a pincék megnehezítik az épít­kezést. Egyelőre még nem ta­Mohácsra mindig szívesen jövünk! FELLEQVARBAN Különös'' világ ez a fel­legvár. Zsokésapkás, csiz­más lovászok, lófejes jel­vénnyel felékesített szak­emberek, „lófürdőszoba”, nyergek, próba-szánok, ka­rámok, boxok, muslik — és persze lovak, lovak, lovak... Ez Békás puszta, a bara­nyai lótenyésztés fellegvá­ra. Megyünk az istállókban Hanzéli Istvánnal a telep­vezetővel. A sportlovaknál kezdjük, itt éppen nagy nyergelés, sürgés-forgás uralkodik. TERMÉSZETES hálál * i Tamásiba mennek a lo­vaink Versenyre. A szomszéd istállóban másfél éves hidegvérű mén­csikók. Aztán kétévesek. A telepen tulajdonképpen ki­mondott tenyésztéssel nem foglalkoznak — de egész Baranya innen kapja a mé neket s az arra érdemes csikók aztán visszaszármaz­nak Békás pusztára. Aki nem szokta meg, an­nak furcsa ez a sok nagy­testű, hidegvérű ló. Néme­i lyik belga eléri a 8—10 mázsát is. S hiába mének, hosszú gondosan ápolt sö­rényük női jelleget ad ne­kik. Néha egyik-másik hát­rafordul. Tekintetük csodá­latosan értelmes — néme­lyiknek megvillan a szeme- fehérje... mintha hosszú­hajú démonok lennének. — Nem szeretne inkább melegvérű lovakkal foglal­kozni? •— Lovakkal szeretek fog­lalkozni, mindegy, hogy hi­deg vagy melegvérű. Mind­egyiknek megvan a maga jó meg rossztulajdonséga. A hidegvérű lovak értel­mesek, tanulékonyak, mun­kabírásuk kitűnő, erősek és főleg rendkívül nyugodtak. Egy box előtt állunk. Az öreg ménnek hosszú söré­nyétől nem látszik a szeme. A fejét bánatosan lelógatja, mint akinek már nem igen van örülnivalója ebben az életben — kivéve talán a jóleső meleg napfényt. — Belga — huszonhárom törzsalapító mén — mutat­a be Hanzéli István. — Hány éves? — Tizennyolc. 1946-ban született Belgiumban. Nézem a box falára füg­gesztett lapot. Anyja: Fleche dHargi, apja: Lar'»n de la Jcuerie. — S most, hogy kiörege­dett mi lesz a sorsa? Vágó­híd? —- Hogy képzeli!? Húszon kilenc törzsmén és har­mincnyolc törzskanca apja. unokáinak, dédunokáinak száma rengeteg. Mondtam, hogy törzsalapító mén, — És? — Hát szépen békében el­éldegél itt, míg ki nem mú­lik. Remélem természetes halállal. SPORTLOVAK A RÁMPÁN A berakodás fontos dolog. Három lovas ügetett ki az állomásra egy-egy vezeték lóval, a hetedik sport-lo­vat Szilvásváradot, becézik különben Szilvának is meg Szilvóriumnak is — a ta­karmányt szállító kocsi után kötötték. Ezen a kocsin ment ki Verle József bri­gádvezető is. Némi nézeteltérés a vas­úttal. A vagont nem söpör­ték ki, fehér por lepi vas­tagon. A szagáról érezni: szuperfoszfát. — Pedig ebből most bor­sót raktak ki. Nyilván az is szuperfoszfátos lett..: Az­tán kérdezgethetjük mitől lett rosszul a jószág. Egy vasutas is ott áll — lovat nézni jött — nyilván ez a vagon ügy nem az ő reszortja, mert mosolyog: — Ne vegyék át a vagont. — És akkor majd jövő héten kapunk másikat, ugye? Vitára nincs sok idő, egy óra múlva indul a vonat. Major István — a lovak egyik kísérője lesz — vi­zet kerít, söpri és már mos­sa is a vagont. A fák alól néha idehal- latszik a lovakra vigyázó láltunk olyan szervet, ame­lyik vállalná a többlet-költsé­get, bár előbb-utóbb úgyis „ró- fanyalodunk” erre a területre is. Hasonlóan kínálja magát a Fürst Sándor és a Mohácsi út által bezárt háromszög is a benzinkút mögött. — Mélyfekvésű terület és az az elképzelésünk, hogy a Budai vámnál lévő téglagyári vödörhöz hasonlóan feltöltjük és akkor 4—5 év múlva már építkezhetünk itt is. Bontják a Majláth ut­cát, áttörik a Jókai és a Sza­badság utca közötti szakaszt. Hosszú ideig nem lehetett munkásokat látni a bontásnál, de ma reggel néhányan, ismét megjelentek. — Miért ilyen lassú a bon­tás? — Az Ingatlankezelő VáU lalat végzi és ez az egyeV^n bontás, ami nem ráfizetéses. Olyan anyag kerül ki a fa­lakból, amit másutt még fel­használhatnak. igy megtérül a bontás költsége. A városfej­lesztési tervek szerint itt csak a III. ötéves tervben építke­zünk olyan ütemben, ahogyan a régióközpontba kerülő köz­hivatalok és szervek az igé­nyeikkel és hiteleikkel jelent­keznek. Először majd a Sza­badság utcában, az új gyors­forgalmi út sarkán évitiük fel a többemeletes házakat. A beépítés ütemét a városfejlesz tési tervek határozzák meg ... Mégis ... lehetne valami­vel gyorsabban bontani eze­ket a házakat, hogy eltűn le­nek a romok a város egyik exponált helyén, ahol a vo­naton érkező Idegenek napon­ta végighaladnak. Már az is megérné a városnak, ha a lebontott épületek helyén — ideiglenesen — gépkocsi par­kírozókat létesítenének. Víztárolók a Makár-hegyen Említem a városfejlesztés­sel foglalkozó főmérnöknek, hoev ebben az évben mintha minimálisra csökkentek volna a vízgondok Pécsett. — Így van, de még ez sem a végleges' megoldás. Csak ak­kor beszélhetünk teljesen bír- tonságos vízellátásról, ha megépülnek a Makár-oldal- ban a víztárolók. Az építke­zést megkezdték, két 2500 köbméteres és egy ötezer köb­méteres tárolót létesítünk. Iáit csúcsidőben is lesz elegendő tartalék vizünk. Az alacsony fogyasztási idő alatt pedig feltölthetjük a tárolókat. Ez­zel mintegy szabályozzuk az erősen ínnadozó fogyasztásnál a vízellátást. Gáldonyi Béla két fiú hangja; A lovakat szólongatják, csendesítik. Lassan mind a hét ló ne­vét megtanulom. Szilvásvá- ^ rád, Csoki, Bőszénfa, Rigó, Nomég, Alapos, Inci. A tiszta vagonba almot szórnak, a lovakat felveze­tik a rámpára. Igen ám de ezek melegvérű lovak — nem, olyan nyugodtak, mint Belga—23 és rokonsága. Nem is akarnak bemenni. Végre nagy izgalmak után Bőszénfa megkezdi a sort. S mikor egy bent van megy utána a többi is... azaz­hogy nem. Mert Alapos nem megy. Erőszakoskodni nem lehet, mert leugorha; a rámpáról, faraltatni sem lehet, mert jóval magasabb, mint a többi ló, beverné a fejét a vagonajtóba. Hosszú kísérletezés — nem megy. Végül Verle József és Nagy József akcióba kezdenek. Odaállnak a ló farához mlndegyik más-más oldalra, egyik kezükkel a ló olda­lát támasztják másik ke­züket összekulcsolják vala­mivel Alapos csánkja fölött. — Na most! Ebből sem lesz semmi gondolom magamban. A ló azonban ha akar, ha nem, bekerül a vaponga. Na, ez alapos njunka volt! IMPERIAL ________________ A lovak a vagonban van­nak, most már minden rendben. Verle József fel* i 1 neK oe az orszagDa, azon jön­nek el hozzánk, akiknek leg­nagyobb az utazhatnékjuk és akik Budapest és a Balaton után olyasmit kaphatnak Ba­ranyában, ami képes őket von­zani. „Hidas köszönti önt!” Ez jól esik. „Jó úton jár — ha biztosít!” A táblák szerint rendben van: szívesen látnak, jó úton járok, de merre kell menni, ha látni is akarok va­lamit? Budapest és Balaton után úgy képzelném például, hogy elegáns, vakációzó egyetemis­ták állítanak meg a hato6 úton és ünnepélyesen köszöntenek Baranyában. Aztán megkér­deznék hazám nyelvén: van-e programom, mik a terveim, hol akarok ebédelni, benzint venni, megszállni, parkolni és ajánlatot tennének, mit néz­zek meg Pécsett, mit érdemes látni a megyében. Helyettük a Mecsekkapu csárda reklámja állít meg. A földművesszövetkezet romlott­nak tűnő halászlevet mér itt másodosztályú áron, elsőosz­tályú bosszúsággal. Pécsvárad és a Dombay tó mellett észrevétlenül elsuhan­nék. Sehol egy tábla, mely fel­hívná a figyelmet az Árpád­korabeli várra, a pécsváradi látnivalókra. A gimnázium im­pozáns épülete is már csak ak­kor tűnik fel a hatosról, ami­kor a bekötőutakat elkerül­tük. A Dombay tó festői szép­ségű völgyét ócska, napszítta nyíl jelzi. Innen egészen Pé­csig hiába is várok egyéb tá­jékoztatást Egy óriásplakátról megtudom még, hogy a város­ban a Széchenyi téren van az ajándékbolt és egy meglehe- _ tősen bárgyú szövegből arról értesülhetek, hogy „Rakéta­gyorsasággal emelkedik a jö­vedelem, ha takarmánytápot etet”-nek. Mint „külföldi” úgy érzem, iem a „rakétaszerű” gyorsa­sággal emelkedő jövedelem­ről kell tájékoztatást kapnom a megye legfontosabb, legfor­galmasabb kapujában, hanem olyasmiről, hogy hol vannak érdekes látnivalók Baranyá­ban, hol találni campingeket, szállodákat, turistaszállókat, hol vannak a fürdők, a híres csónakázó tavak, merre van a egközelebbi benzintöltőállo- más, szerviz, hol van az Ide­genforgalmi Hivatal, a pénz­váltóhely, a biztosító és milyen látványosságok várnak. Rövi­den: mennyire lehet komolyan venni az üdvözlést: „Pécs vár­ja önt!” Harsányj Márta egy pohár jófajta bort. Az árak IV. osztályúak, a sütemény és italválaszték kitűnő, a tiszta­ság elfogadható, nyugodtan­beengedhetjük ide a külföldie­ket. MOHÁCS Mohács más értelemben ide­genforgalmi gócpont, mint Ma- gyarbóly. Ennek a városnak ál­landó külföldi vendégei van­nak. Mert 8 dunai állam hajós­társadalmának találkozóhelye. Vontaikkal megállnak föl- és lefelé menet. Horgonyt vetnek, ha magas a víz, mert nem fér­nek el az újvidéki híd alatt... Ha alacsony a vízállás, akkor azért kötnek ki itt, hogy ki­várják a hajózható mélységet a gázlókon. Olyan kapuja ez az ország­nak és Baranyának, amely ál­landóan nyitva van. Ezen a kapun jött be a cseh­szlovák TELGART-on Jozeí Durco pozsonyi másodkapi­tány, Erzen Havlik trencséni másodkoúmányos és Jozef Václav lőcsei első gépész. Az izmos kis hajó csinos társalgó­jában bolgár és román ciga­retták füstje kéklik, erős ku­bai konyak Illata hullámzik és. a kilincsre akasztott hálóban, mohácsi zöldpaprika, paradi-j csőm virít. — Mohácsra mindig szívesen« jövünk — mondják a fiatal ha < jósok — mert... í Jozef Durco: — Itt mindig jó árut kapunk, « bármikor érkezünk. A hentes« és a zöldséges éjjel is kinyit a TELGÁRT személyzetének ... Erzen Havlik: — Mohács kétórás kellemes? pihenést jelent nekünk, azon-) kívül nyáron szép zöldséget, gyümölcsöt, ősztől tavaszig) gyönyörű almát. Jozef Vaclav: — És udvarias embereket.) Ha idegen szót hallanak, a leg­zsúfoltabb boltban is megnyí­lik a tömeg, és elsőbbséget adj a külföldinek. És nagyon ren­des határőröket, vámosokat, í akik megkönnyítik az itt tartóz) kodást. És jó tv-műsort! A ma-5 gyár televízió sok filmjével,) tv-játékaival jobban tetszik) nekem, mint a pozsonyi... í Ha a TELGART tisztjei/ őszintén beszélnek, akkor ezen; a kapun nyugodtan áramol­hatnak a megyébe és az or-; szágba az idegenek. De Mo-j hácsra az országutakon is jö-< hetnek vendégek, mert érke­zéskor, vagy búcsúzás után; a.iáindékokat, csecsebecséket,; édességeket árusító csinos kisí bódékat találnak a városba) vezető utak mentén — ked-j vés gondoskodásként a be-} esés vendégekről. S HIDAS Harmadik kapunk Hidas. Azok közül, akik autóval lép­MAGYARBOLY 1964. július 30-án megszá­moltuk Pécstől Mohácsig a személyautókat. Huszonhárom­ból kilenc gépkocsi külföldi rendszámot viselt. Ugyanazon a délelőttöm a mohácsi révátke­lésnél egy Warszawa magyar szolgálati kocsi, egy régi Opel Rekord (magyar), bárom nyu­gatnémet kocsi az Opel csa­• Iádból, két csehszlovák rend­számot viselő Wartburg és egy ugyancsak csehszlovák rend­számú Skoda várt továbbjutás­ra A 6-os főközlekedési úton vagy Pécs belvárosában hason­ló a helyzet. A Csehszlovákiá­val és Lengyelországgal kötött vízumegyezmény tömegessé tette, amire régen vártunk, az idegenforgalmat. Valahol Jugoszláviában Mi­lan Zsifkovics vonatra ül, hogy útra keljen idegenbe. Átlépve a határon, amit lát, az neki „külföldi”, egy ország kapuja. Ez az országkapu Magyarbóly- ban egyben Baranya ajtaja is. Amikor benyitnak rajta, legfo­gékonyabbak az elmberek: szinte isszák, szemükkel fény­képezik az utat. Amíg a határőrtiszt felül­vizsgálja az utiokmányokat, nézzünk körül a magyarbólyi állomáson — a vonattal érke­ző külföldiek szemével. íme, az első benyomások: „Szerb-horvát nyelven ér­deklődött az utasok hogyléte felől az udvarias határőrtiszt”. „Gyönyörű, virágos, tiszta kis állomás a magyarbólyi.” „Mi a negyedik vágányra futottunk be. Csak azt láttuk, hogy gyenge a világítás. És meg lehetett halni a szomjú­ságtól. Sehol egy büfé, egy mozgóárus.” — Istenkém! — törli szemeit Hegedűs Viktória, aki Péter- révétől Magyarbólyig 48 órán át utazott — hát ezt is meg­éri era. Azok az unokáim! — mutatja az utasoknak. — Tíz van belőlük, de őket most lá­tom először. Marika és Kati lentről inte­getnek. Mindössze húsz percig tart az útlevél és vámvizsgá­lat. utána összeölelkezhetnek és együtt utazhatnak Márokig. Ha Magyarbóly Baranya ka­puja. akkor Villány a délről jövők igazi bejárata, mert ez az első vasútállomás, ahol nemcsak leszállni. hanem né­zelődni is lehet. Nyolcvan— száz külföldi fordul meg itt naponta és veszi tudomásul mindazt, amit a határközeli állomás pozitív és negatív ér­telemben nyújtani tud. Hu­szonöt percig áll a vonat, és ez elég arra, hogy az utasok be­térjenek a vasúti restibe, a makulátlan abroszokon, szfn­• oompás vágott.virágok köszön­tésé mellett elf árasszanak egy f- "ó vú-riit vxv mustáros i... bicceni I, lehajtsanak rá Akik a magyarbólyi kapun léptek át: — Ez hát Magyarország? fl Budai vámtól a Szigeti vámig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents