Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-16 / 192. szám

UHU, AUGUSZTUS 16. mapl6 Negyvennégy vonat indul naponta Pécsről Huszonöt év alatt ötszörösére nőtt a pécsi állomás személyforgalma Pécset az 1800-as évek má­sodik felében kapcsolták be az országos vasúti hálózatba. Az első vasútvonal 1854. de­cember 1-én nyílt meg Üszög és Mohács között. Kezdetben csak szenet szállítottak ezen a vonalon a DGT dunai hajói részére. Négy évvel később megindult a teljes teherszál­lítás, majd ezt követte a sze­mélyforgalom. Rétmillió utas 1868. májusában új vasút­vonal nyílt Üszög—Szentlőrinc —Barcs között. Ez magánvas­út volt és a mai vasúti rak­tárak helyén épült az első pécsi állomás. Közvetlen vas­úti összeköttetésre Pécs és Budapest között csak jóval később, 1882-ben került sor. Ekkor épült meg a Budapest —Dombóvár—Fiume vasútvo­nal és készült el a Dombóvár —Szentlőrinc vonalszakasz is. Tíz év alatt, 1882 és 1892 kö­zött épült meg a Pécs állomás vágányhálózata és pályaudva­ra lényegében úgy, ahogyan ma is megtalálhatjuk. Elég csak egy pillantást vet­ni az állomás áru- és személy­forgalmát szemléltető kimuta­tásokra, s máris láthatjuk, milyen nagy követelmények­nek kell eleget tennie. 1938- ban 8 ezer vagon volt az áru- szállítás ki- és berakásának mennyisége, jelenleg négysze­rese. 1938-ban 415 ezer utast szállítottak, 1963-ban több, mint kétmilliót, tehát ötszörte többet. Megnövekedett a személy- és tehervonatok forgalma is. A pécsi vasútállomás átla­gos napi személyvonat-forgal­ma 1927-ben 18 pár, 1937-ben 22 pár, 1942-ben 15 pár és 1964-ben 44 pár vonat. 1927- ben 17, 1964-ben 36 tehervo­nat bonyolítja le az 'árufor­galmat. .. . . A vasútállomásnak' 700 dol­gozója van. Háromszázan a forgalom irányításával és le­bonyolításával foglalkoznak. Ide tartoznak a forgalmi szol­gálattevők, váltóőrök, kocsi­mesterek, tolatásvezetők, ko­csirendezők, kocsiinté^k. Korszerűbben, kulturáltabban A megnövekedett áru- és személyforgalmat a régi be­rendezéssel és forgalomszerve­zéssel nem lehetne lebonyolí­tani. Ezért több átalakítást végezlek az állomáson anél­veszi az ingét meg a fekete zsokésapkát. — Ezt hol szerezte? — mutatok a sapkára. — Ez az egyensapkánk. — Maga is lovagol? — Igen. . — Hány kiló? — Hetven. — Nem sok egy zsoké­nak? — Hát ha profi zsoké len­nék, sok lenne. De így ta­lán nem. • — Ki indul még a ver­senyen? — Hárman megyünk hét lóval. Major István, meg ez a szgke fiú és én. A szőke fiú tizenhat éves­nek látszik. — ö is lovász? — Nem. Gimnazista. A mohácsi lovas klub egyik legjobb növendéke volt. Nyáron nálunk dolgozik. Kap ezer forintot. Jó lovas különben. — Melyik a legkedvesebb lova? — A Csoki. — A legjobb is? — A Szilvásvárad is na­gyon jó, ha napja van és hajlandó bemenni a pályá­ra. — Miért van ennek a ló­nak ilyen furcsa neve? — A mének mind annak a falunak a nevét kapják, ahonnan vettük őket. Szil­vásvárad és Bőszénfa a két ménünk. Ezek elsősorban tenvé'zál'a*ok a sport csak mellékes „foglalkozásuk”. kül, hogy a régi vágányháló­zatban vagy a pályaudvar fel­építésében lényegesebb vál­tozás következett volna be. A legelső feladat az volt, hogy az állomást a teherfor­galom alól mentesítsék. Ezért hozták létre a pécs-külvárosi és a pécs-bányarendezői teher­pályaudvarokat. A pécs-külvá­rosi pályaudvart teljesen át­építették, vágányhálózatát bő­vítették. A Beremend—Nagy- harsány térségéből áramló te­herszállítmányokat Sellye— Szentlőrinc útvonalon továb­bítják. Üj iparvágányokat lé­tesítettek a Cementipari, az Ércbánya, az Építőipari Vál­lalat, a Sörgyár és a MÉK részére. Mindez lehetővé tette, hogy az állomás vágányhálózata a teherforgalom alól felszaba­dulva, a személyszállítást jobban szolgálja Kialakítot­ták az A, B, C, D vágányokat. Igaz, hogy ezek kissé messze esnek az állomás központjá­tól, de feltétlenül a forgalom növelését és gyorsítását szol­gálják. Sokan nem értik, miért volt erre szükség. A bizton­ságos közlekedés és teherszál­lítás miatt az 5. vágánynál hátrább nem állíthatnak meg személyvonatot. Ugyanakkor biztosítani kell az utasok fo­gadását, beszállását a csatla­kozásokhoz az átszállásokat, a fővonatok időbeni beállítását az állomásra. Mindezt csak a fenti vágányok segítségével tudták megoldani Kijárat az épület mindkét oldalán Az állomás épülete ma sok­kal inkább szolgálja a kultu­rált utazást, mint korábban. A nagy csarnokban tíz jegy- váltó pénztárat létesítettek. A bejárat elé új belépőt ké­peztek ki, mely nagyban se­gíti, különösen a kedvezőtlen időjárás esetén a csarnok tisz­tántartását. A régi folyosók falazatának egy részét kijebb hozták és így az utasteret lé­nyegesen növelték. A régi vá­rótermet átalakították bisztró­vá. Ugyancsak korszerűbbé, szebbé tették az Utasellátó ét­termét is. Két kultúrcikk- pavilon és egy élelmiszeráru­sító hely áll az utasok rendel­kezésére. Korszerűbb és kulturáltabb személyforgalmat' biztosítani. Ez foglalkoztatja leginkább az utazóközönséget és a MÁV szakembereit is. Néhány dolog — Maga szerint Magyar- országon melyik a legjobb ló? — Az öregúr. — És az Imperiál? — Ja, én ugró lovakra gondoltam. Futó lovak kö­zül persze az Imperiál. Tud­ja mennyit Ígértek érte? — Mennyit? — Százhúszezer dollárt. — Pedig Amerikában csak hatodik lett. — Tudja miért? Azért, mert nem a saját lovasa lo­vagolta. — Miért nem? Fanyarul elmosolyodik, mint aki ismer egy-két dol­got a kulisszák mögül, de csak annyit mond: — A fene tudja. Aztán a lóárakra terelő­dik megint a szó. A nemré­giben megszűnt „lovas” fo­lyóirat, a Pegazus közölt egyszer egy összeállítást, mi szerint az öregúr értéke 60 ezer dollár. Ugyanakkor a Hartát százezer dollár értékben adták el a dánok­nak. Ezek a nagy számok már nem lepnek meg. Békás- puszta is produkál ilyen ér­tékű lovakat. Csakhogy ezeknek nem a sport, ha­nem a tenyészértékiik nagy. Egy méncsikó ára ötven­ezer forint körül mozog. De adtak már el mént 120 ezer forintért is. Lám! A telep lóidomárja azt mondta egy igazán szép lóra mutatva: „Hát nem sokkal szebb, mint egy au­ennek érdekében már a kö­zeljövőben megvalósul. A Le­nin tér jelenlegi rendezésének befejeztével az állomás épüle­tének mindkét oldalán utas ki- és bejárókat képeznek. Ez által a külső vágányokon álló vagy ideérkező szerelvényeket könnyebben, az állomás épü­letének megkerülésével lehet megközelíteni. Gyorsabb lesz a kijutás is az állomásról, hi­szen ez most' egyetlen kijárat segítségével bonyolódik le. I Az állomás korszerűsítésé­nek van néhány olyan köve­telménye, amelyek megoldása jelenleg még nyitott kérdés, de feltétlenül szükséges. Ezek közül az első a szigetperonos rendszer bevezetése, amelye­ket vagy alul- vagy felüljáró köt össze az állomás épületé­vel Csak ezzel lehet á jövőben gyorsítani és teljesen bizton­ságossá tenni a személyforgal­mat. A mási kmond a vasúti felüljáró, illetve a siklósi és mohácsi utaknál való áthala­dás korszerűsítése, amiről saj­nos jelenleg még semmilyen el­képzelésük nincs a szakembe­reknek. Az állomás épületének át­építése, a vágányhálózat bő­vítése nem szükséges, mert az még jó ideig biztosítja az áru- és személyforgalom le­bonyolítását Interjú egy gyurmatulajdonossal iűt 7)J-£> /ou Mitzki Ervin I megmutatták. legjobb. Tél van és ilyen... mik is? (Zavartan gondolko­dik, de kivágja magát:) és az a vége, hogy a Télapó egy szánkón húzza a zsákokat, sok cukrok vannak' rajta, még pe­rec is. Aztán jönnek a barna mackók és kérnek. A Télapó ad nekik egy egész perecet, és megeszik. Bocsánat... o mosakodás­sal, mi a helyzet? — Szeretek én mosdani, csak még nem tudok egyedül. A lábamat úgy mossák meg. De az apu a múltkor hozott két halat, a fürdőkádban vol­tak! (Végesteien végig látom az apró egérfogakat, ragyog az egész arca.) Mikor a víz alá értek, ami a csapból folyt, fölugrottak. És nekünk van egy gumi a csap végén, és azt lehet irányítani... Aztán rá­ültek a lefolyóra, és t.e i folyt le a víz, aztán mikor szépen megsímogattam őket, elúsztak onnan, és megint lefolyt a víz. De a halakat nem lehet megfogni, mindig kicsúsznak a kezemből... (Interjú-alanyom bőbeszé­dűsége ezen a ponton való­ban nem ismert határt. A kád ban úszó halak emléke lázba hozta. Váratlan kérdést kellett nekiszegeznem.) Zoli! Van teneked barátod? — A Jóska. Ö mindig lenn van az udvaron, aztán ha én is lenn vagyok, játszunk. Ha meg fönn vagyok, az ablak­ban, akkor ő lenn bohóckodik. Kiverték egyszer a testvére szemét, az úszógumival, vagy­is a szeleppel. Én mindig na­gyon vigyázok a úszógumik­kal. Bár nekem nem is olyan van. A Jóskával meg ->gvszer összeszedtünk mindenféle ka­vicsokat, csíkosak is voltak köztük, meg ezüstök, meg olyan, amiben több ilyen ki­sebb ezüstös volt. A homokot megcsináltuk, így ni, és bele­nyomattuk a kavicsokat. Mond tűk a Robinak, az már na­gyobb, hogy írja föl, volt— egy olyan táblaféle, hogy ..hoz­zányúlni tilos”. Ejnye... ez a Jóska! De hál térjünk vissza egy-két szó­ban az iskolára. Nem félsz tőle? — Mért félnék? Aszongyák, elsőbe csak tanítanák írni, aztán majd a másodikba már fogok tudni. Nem sajnálod itthagyni az óvodát? Miért? (Óriási kék szeme rámnyílik, ez igazán őszinte csadálkozás.) ősszel «•”’"!< ide újak, tetszik tudni0 Na­hát! Nem lesz úgy itthagyva egészen, hogy senki se legyen benne! Értem... Szóval van ked­ved iskolába menni? — Van hát. Engem méq kü­lön rajzra is beíratnak na'd. mert elég jól rajzolok. Rajzolnál nekem valamit, ide, erre a papírra? Itt a toll is. — Tessék. (Rajzolás közben motyog valamit, de vem mond ja meg, mit. Talán varázs- igéket. Pillanat alatt kész az autó meg a ház. T^ő v-’kül.) Hát teteje nincs ? — Dehogyisnincs. Ez ’apos- tetejű. (Rátesz kéménv-'-ot ) Lerajzolnád magadat it ? Úgy, hogy rádismcr-ek. Szőke csikófrizura, egérfo­gak, kék szemek — avagt a festő portréja saját magáról: íme! Hallania Erzsébet Mcsgammal tó?!” Nemcsak szebb, néha drágább is. VÉSZHARANG — __________ S ZÁMADATOKBÓL_________ Szúrószemű, nagytestű férfi. Huszonnégyben vég­zett a magyaróvári gazdasá­gi akadémián. Azóta lovak­kal foglalkozik. A gomblyu­kában most is ott díszeleg egy lófejes jelvény. — Tudja mit írjon meg? — Mit? — Azt, hogyha így megy tovább, kipusztulnak Ma­gyarországról a lovak! — Már hogy pusztulná­nak? Hiszen a gazdaságok nagyon jól tudják, hogy egyelőre a lóra szükség van. — Nemcsak egyelőre, a lóra mindig szükség lesz. S az igaz, hogy most már azt sem bánnák, ha minden kanca hirtelen kétéves csi­kót ellene. — Hát akkor ml a baj? — Az, hogy nem ellik! Nemhogy kétéveset, de ren­des csikót sem. — Ezt nem egészen ér­tem. Előrehajol a széken, egy cseppnyi ingerültség nincs benne. Számokat sorol. — Statisztikai adatok sze­rint a szülés évi tizenötezer. A természetes fogyás har­mincezer. Elvileg minden évben tizenötezer lóval ke­vesebb. Igaz? Folyik a szó a „ló-hely­zetről”. Z. Szabó Gergely rendkívül értelmes ember. (Foto: Pap János) Munkatársunk felkereste Szénási Zoltán, I. o. tanulót, végeláihatatlan és fáradságos iskolai tanulmányainak meg­kezdése előtt, egy hónappal. A beszélgetés során elsősorban azt szerettük volna megtudn milyen elképzelésekkel és tér vekkel tekint Szénási Zoltá a nagy esemény elé, s hogya fogadta és érzékelte a hírt. szeptembertől búcsút mond az óvodának és iskolai tanulóvá válik . .. Az interjú egyészen rend­hagyó lett, a dolgok természe­téből eredően. Először is, egy igazi interjú-alanyt az ember nem úgy választ ki, hogy a választást a véletlenre bízza. Másodszor pedig, egy igazi interjú-alany megrágja a kér­dést, megrágja a feleletet, aztán szépen, szabatosan vá­laszol. Zoli esetében a beszél­getést mindenféle véletlenek és pillanatnyi érzelmek be­folyásolták. Nindjárt az elején kezdő­dött: ott ültek az óvodai kis- padon a gyerekek, akik közül Valamelyikkel beszélhetek (ha már ennyire akarok.) Néme­lyik illedelmes képet vágott, mások kíváncsian vigyorog­tak, de ez a Zoli gyerek csú­nyán fintorgott és egyetlen dolog érdekelte; hogyan le­hetne minél ügyesebb torz­pofát vágni. Ez az én embe­rem — gondoltam, s mindjárt fél is kértem a társaságot, fáradjanak nyugodtan délutá­ni pihenőjükre. Mi, Zolival ottmaradtunk. * Voltál-e már iskolában? — Hogyne... A Bercinél Milyennek találtad? — Hát, láttam egy nag; táblát, és ott volt még eg; krétatartó meg kréták mej sok pad. Felkészültél mlír a széptem bérré? — Megvettük az iskolatás kát meg mindent. Csak i könyveket nem. De a Bérc izéit is mind beleraktuk, é mégis én vittem egész hazáig A „Berci” és az „izéi”, a: mi? — A Berci a testvérem már elvégezte a nyolcadikat És mindenféle könyveket me* füzeteket kapott. Nekem met van már gyurmáim! Ennek igazán örülök. És mii gondolsz, milyen lesz az is­kola? — Jó. (Vonogatja a vállát tanácstalanul.) Tudod-e, mi az a „lecke”) — Nem tudom... ja, de Az, amit írni kell otthon min­denfélét, meg tanulni. Én fo gok tanulni, mert ha ötös le­szek, kapók egy biciklit. Filmet, televíziót szoktál nézni? — A Rátonyi Róbertét, mei az mindig bohóckodik. A Ma­zsolát, azt nagyon szeretem mer az mindig úgy csinál hogy „ui, ui”. Aztán a Kecs keszabó, az is ott egy szerep­lő, legutóbb csinált neki egy ruhát és bevarrta és nem tu­dott kijönni... (Nagyokat kun cog, és további komplikált eseményeket mesél.) Moziba nem szoktál járni1 — Engem oda sose visznek. Mindig csak a nagymamához visznek. Vasárnap is, ha a Berci elmegye az apuval a meccsre, az anyu meg haris­nyát szed, én meg játszok. Kivel? Hát egyedül, ? koc­kákkal. A Berci nem játszik velem, csak bunyózik. Este is odamegyek, aszongya: ten ke- sezzünk? És én lenyomom, c meg ki akar szabadulni. Hogy rendes-e a Berci? Rendes. Né­ha elver, de visz a bicajon. A nagymamánál, ott van nekem is egy, de csak háromkerekű. De nem ülök ám rá! Csak rá- állok hátul a vasra, és haj­tom. Van ott egy roller is, de annak le van szerelve a hátsó kér éli e, kéne rá venni új gumit. Meg van ott két garázs, a nagypapámnak a Trabantja van bent, meg a wartburgos bácsi kocsija. Meg van tévé, ott szoktam min­dig nézni. Mindig beülünk es­te a kocsiba, mer nekünk is van Trabantunk, és elmegyünk a nagymamámhoz. Nyaraltál is? Persze, nagyon sokat utaz­tam akkor, nagyon ki is lett a kocsi. Meredeken kellett Eelmászni. Későn indultunk, vagyis becsomagoltunk, és .efeküdtünk, de felkeltünk és •nég este sötétben elindultunk. \ Mátrába mentünk. Meg szoktunk Harkányba is men­ti, láttam is múltkor a Ten­tes várát, útközben. A Ten- cest most megint nézem, az a legjobb, amikor bekenik az arcukat iszappal, még a homlokukat is. Aztán majd ön az ezredes, mennek a börtönbe, jön a Jakab, bang! eüti, de nem fogják kiszaba- lítani... Vardon — állítom útját a zóáradatnak — könyveket ol- •asol-e? — Nem tudok én még ól- ■asni! — sértődötten néz — ►ár igaz, fel szokták olvasni l könyveimet. A télapós a Nemcsak a lovak szeretete beszél belőle — három hó­nap múlva amúgyis nyug­díjba megy —<, hanem a helyzet alapos ismerete. — Egy-egy fura mondata megragadt bennem: — Annyiféle komponens­ből adódnak ezek a lehetet­lenülések. Miféle lehetetlenülések? A Lótenyésztési Főigazga­tóság megszűnt. Most a lo­vak az Országos Állatte­nyésztési Felügyelőség ta­lajdanában és a Megyei Ál­lattenyésztési Felügyelőség állományában vannak. Az állatokat az állami gazda­ság (jelen esetben a bólyi) tartja — a gondozók a gaz­daság státusában vannak. Tenyésztési főnök a MÄF, fegyelmi főnök az ÁG, a re- deztetési állomások fenntai- tásáról a községi tanácsok gondoskodnak.. Rázza a fejét, legyint és nem mondja tovább. Én azért azt hiszem, nem a „lo­vas nemzet” utolsó képvise­lőinek egyikével beszéltem. Mert lóra még sokáig szük­ség lesz, mint ahogy szük­ség van a legjobban gépe­sített mezőgazdaságú álla­mokban is. Kint rázendít az eső. El­hallgatunk. Aztán már 1öb- bet nem is beszélünk lo­vakról. Vadászatokra, és szarvasbikákra terelődik a szó. s Lázár Ervin ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents