Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-16 / 192. szám

MM. AUGUSZTUS 1«. KIAPLÓ' 3 Forradalom a mészégetésben Űj égetési rendszert vezettek be Godisán — Megháromszorozódik a termelés — A mész minősége kitűnő MEGKEZDŐDÖTT A SILÓZAS — Tudja mennyi a pontos Idő? — kérdezi Godísa előtt dr. Tóth László mérnök, s ahelyett, hogy órájára nézne, a mészégető kéményére mutat. — Tíz óra. Müßt adagolják a savgyantát. Honnan tudja? — Látom a füstről. A kí­sérlet egyik fontos feltétele, hogy a kamrák és a tűz keze­lését óramű pontossággal hajt­sák végre. ELSŐ OSZTÁLYÚ A MESZ A ' kísérlet Godisán a leg­alább száz esztendős Hoff- mann-kemencénél folyik, ame­lyet jó egy évvel ezelőtt tég­laégetőbői alakítottak át mész­égetővé. Nálunk a mészégetés techno lógiája a kemencékkel egy­idős. Nagyapáról öröklődött fiúra és unokákra. A kemen­cék sem változtak és a me­sset ma is úgy égetik, mint száz évvel ezelőtt. — Nem hiszi, hogy itt újat is lehet létrehozni? — Nem vagyok szakember. Ök talán hisznek a kísérlet­ben? Á mérnök adós marad a vá­lasszal. A problémák közepé­be „csöppen”, amint megérke­zünk. Nem tudják szállítani a meszet, hót kamra kiszedés­re várj az emberek már alig bírják a rengeteg munkát. — Miska bácsi, milyen a mész minősége? — M észországban sem talál különbet a mérnök elvtárs, — feleli Kovács Mihály kiszedő. — Nyisd meg fiam az ötö6t — szól Nagy Józsefhez, — hadd lássuk, mi van odabent... Ott állunk a „befalazott” kamraajtó előtt. Először a tég­lák hullanak le a csákány nyomán, aztán egy jókora mészdarab. Lehuppan a föld­re, szétesik apró darabokra, olyan a belseje „akár a mész”. Az is. Első osztályú égetett mész- Miska bácsi felvesz egy darabotj.morzsolgatja, fehér por marad a, kezén.-r- Ha .yízbe dobnám, rögtön elolvadna. Nem volt ilyen mesziink mostanában. A mérnök mintha nem is hallaná, utasítást ad: —r Máskor ne rakjanak any- nyi apró követ ide az ajtó­hoz. lefojtják vele a tüzet, s nc;m ég ki rendesen. Csak ezután elmosolyodik és invitál a töltőlyukakhoz. Iga­za volt. Pukli Jenő égető va­lóban a savgyantat adagolja. — Hogy állunk, Jenő? — kérdezi és sorra emeli le a nyílások fedőit. A VI-os, a VII-es, a VIII-as kamrákban fehéren izzik a kő. Legalább 1300 Celsius lehet odalenn. Nekem félelmetes látvány ez a „pokol”, Tóth elvtársinak öröm. — Hamarosan lezárhatjuk a VII-est. Jól húz előre a tűz? Feleletet sem várva előre megy, s látom a harangokon állít, arcán bosszúság. Már mondja is a fűtőnek, hogy a harangokat az utasítás sze­rint, meghatározott időben ál­lítsák. Ezekkel szabályozzák a tűz útját. HÁROMHETES KÍSÉRLET Dübörög alattunk a tűz. A téglák forx-ósága átsüt a cipő taipán is. Négy kemencében, ö:sze£üggö tűzzel izzik a kő, s így halad a tűz fokozatosan előre, — Nincs ebben semmi ör­döngösség. Csupán annyi az egész, hogy az ember uralja a kejnoncet. Olyan ez most már,; mint egy kezes bárány. Állandóan szabályozzuk a tűz útját és nem bízzuk a kemen­ce szeszélyeire. Az Építőanyagipari Vállalat­nak négy ilyen régi típusú, Hoffmann—Keller rendszerű körkemencéje van. Idén 20 800 tonna meszet kell termeiniök. Az első félévben ebből 9253 tonnát égettek, tehát adósak. Ha a kapacitásukat nézzük, nem is csoda. Ugyanis a ke­mencék belső hasznos terének köbmétereire számítva, a faj­lagos teljesítmény napi 30 kg (égetett mész)' körül ingado­zik. Ezzel szemben a Szovjet­unióin ’■ir ■" 'nes évek közepén az ugyanilyen kis­kamrás típusú kemencékkel naponta 100—110 kg meszet égettek egy köbméternyi tér­ségben. A több, mint három­szoros eredményhez a korsze­rű technológiát Duvanov Lol- gozta ki Igunovnak a tégla­iparban alkalmazott eljárása alapján. — Ez a kísérlet is ezen ala­pul? — Természetesen. — Mikor kezdte el ezt Tóth elvtárs? — Jó három hete. De öt napig csak a kéllő hőfok hely­reállításával voltam elfoglal­va. Péntektől hétfőig viszont 3 kamra meszet égettünk. Akkor már több mint 100 órá­ja nem aludtam. Kértem, hogy jöjjön ki valaki helyet­tem a központból és a leírás alapján végezze tovább a kí­sérletet. Nem jött serit. Itt pedig a hozzánemértés miatt leállították a tűzrendszert. A IX- es kamra mesze jó lett, a X- es, Xl-es befulladt. Huszon­öt százaléka selejt lett. Per­sze, ha az itteni selejtszáza­lékot nézzük, akkor még ez az eredmény is jónak mond­ható. HÁROMSZOROS EREDMÉNY — Mennyi meszet égettek eddig az új kísérlettel? — Tizennégy nap alatt ti­zennégy kamrával. Azelőtt pe­dig egy hónap alatt csak 10 kamrával. Tehát az eredmény háromszoros. Most emberek kellenének, amint látta is. — Intézkedjék már Tóth elvtárs. mert ennyien nem bírjuk a munkát — kéri Pus­kás Károly berakó is. Most kezdték a XIV-es kamra be­rakását, de kiszedésre készen áll az I„ II., III., IV., V-ös kamra. Nem győzik kiszedni, elszállítani. — Vagonból is hiány van talán? — Pillanatnyilag. De nem kell félni, ez a mész nem ma­rad rajtunk. Nagyon jó mi­nőségű, s ha továbbra is igy dolgozunk, sokkal olcsóbban termelünk, mint a régi mód­szerrel. A szabályozott tüzelés jelentős tüzelőmegtakarílást is jelent. A kiszedést, a kő- szállítást kell most gyorsíta­nunk. — Másutt is bevezetik az új módszert? — Magyarbólyban most ké­szíti elő Röss Egon kollégám. Ha ez is sikerül... — Az előzetes számítások mire engednek következtetni 1 — Ha a Szovjetunióban ez­zel a módszerrel 100 kg az egy köbméterre eső fajlagos mészrtermelés, akkor a mi eredményeink alapján idén 30 kg helyett minimum 66 kg lehet. Jövőre pedig meghá­romszorozzuk a harmincat, sőt 100 kg-ra növeljük. Négy üzemünkben ennek alapján a következő eredmények várha­tók: Pécs I-es üzemében az idei 6500 tonna termeléssel szemben 11500, Pécs Il-es üzem 6800 tonnájával szem­ben 13 ezer, Magyarbóly 3400 tonnájával szemben 7900, Go- disa 4100 tonna termelésével szemben pedig 9200 tonna égetett mész. Tehát a vállalat mésztermelése megkétszerez­hető. Ha az ország összes ha­sonló típusú kemencéjében bevezetjük ezt a minimális beruházást igénylő módszert, feleslegessé válik a tervezett ikeraknás kemencék megépú tése. Ezek nélkül is kielégít­jük az ország mészigényét, sőt... — Most csak egy kívánsá­gom van. Valamikor az anek­dotabeli székely huszár így fohászkodott a csata előtt: „Ne segíts uram se minket, se a gaz németet, csak ülj nyugodtan, s gyönyörködj, ho­gyan harcol a székely huszár” Én is így vagyok, ha már nem segítenek, legalább ne aka­dályozzanak, hanem várják meg a kész eredményeket. NEM LESZ SZÜKSÉG MÉSZ-IMPORTRA Meszet kér a vegyipar az építőipar, a különböző feldol­gozó finomító üzemek. Jelen­leg mészbehozatalra szorul az ország. S ime a baranyai he­gyekben sikerrel, rekord- eredménnyel kecsegtet egy kí­sérlet. amely napjainkban több, mint kísérlet már. A feladat egyszerű: szárnyaira kell bocsátani az új kezde­ményezést. Csépányi Katalin Jól sikerült a silókukorica idén a Siklósi Állami Gazdaságban. A tervezettből- dankénti 160 mázsa helyett 200 mázsát vágnak. A képen: az egyik 55 holdas táblán munkában a hat gép egyike. „Tjudtnni, húí/ij meg,mentfjiek“ A bányászasszony né­met szavakkal vegyíti a ma- gyárt, de azért megértem, hogy a férje, Pflug János az imént indult be a városba, a bőrgyó­gyászatra, mert — az omlás miatt... ami a napokban tör­tént ... A kertes családi ház itt áll fönt a komlói Dávidföl- dön, az Ifjúság utca 17. szám alatt. Az asszony arcáról még nem tűnt el az Izgalom okoz­ta fáradalom és riadtság. — Különben hogy van a Ja­ni bácsi? — Most már jól..; A rendelőben megvárom, az­tán invitálom egy pohár sörre. Jön ő készségesen, bár nem nagyon kedveli az italt, otthon a hűtőszekrényben, úgy vasár­naponként egy üveg családi, azon túl semmi. — Hogy történt, Jani bácsi? Ez a nagy darab, nehéz em­ber ráfekteti karjait az asztal­ra és nézi a kopott, italfoltos térítőt. Túlságosan is egyszerű, semmitmondó a kérdés, mert ez nem afféle „story”, szimpla kis történet, amikor a szén alatt fekszik egy ember ti­zennégy órán át. És a ti­zennégy óra alatt riadtan döb­ben rá, hogy az élete lepereg most — szinte esztendőről esz­tendőre pontosan, filmszerűen 1— az agyában. Tudta, hallott már ilyesmiről eleget, hogy amikor valaki fél lépésnyire áll a haláltól, akkor elvonul előtte az élete, legalább Is így írnak a regényekben és ez így is van. — Omlasztottunk már akkor és utána ismét biztosítottunk. És mégis... Délután negyed egykor, a műszak vége felé,.. Recsegett-ropogott az ácsolat, aztán olyan fülsér­tő harsogással omlott le a szén, hogy hallatára beleborzongtak. De talán még erre sem volt idejük. Hátán kapta a szén­nyomást, előre bukott, kar­jait előtartva és testének tel­jes hosszával elnyúlt, mint a fejest ugró úszó. Valaki, mes­sziről — mintha a hang égj mély kútból szűrődött volní él tudatáig — fájdalmasan jaj­gatott, majd a jajgatás mélj sóhajtásba fulladt, de ezt mái mintha közelről hallotta volna Roppant sötétség és kibírhatat­lan forróság burkolta be Pfluj János Kossuth-aknai vájárt. A csend — talán néhány per­cig tartott ezután — majd égj hang szólalt meg közvetlen kö­zelről. Tóth Jóska volt, a fia­tal, tizenkilenc esztendős vá­jár. Pécsett végezte a vájáris­kolát, tavaly jött ide szeptem­berben az aknára, azóta Jani bácsival dolgozik. — Valaki nagyon jajgat, Ja­ni bácsi. Azt hiszem a Kovács And­rás .. 9 — Hallom, — felelte Pflug — Nincs bajod? Mozgasd a lá­baidat, kezeidet, ha tudod ;., Ez a lényeg. Sötétségben — a hang utár — kiderítették, hogy kettejük között nem lehet több másfél méter távolságnál, csakhogy közöttük áll a vastám-sor, am szerencse is. Nagyon nagy sze­rencse. A vastám tartja a szén­tömeget — hogy meddig, azi egyelőre nem lehet tudni — dí az jó, hogy a súly zömét a tá­rnok tartják. Nehezen lélegze- nek, mert a szén nyomja a há­tukat, Tóth Jóskának pedig e mellét, elszorítja a tüdőt. — Jani bácsi... Hall engem? 1— Persze. — Meglátja, nem bírják e tárnok. Lassan lesüllyed a szén, aztán ... Pflug János nem válaszon mindjárt. Jóska aggódik. Fia­tal gyerek. Mi az az egy-ké1 esztendő, amit a bányában el­töltött. Amit itt meg kell szok­ni, amire fel kell készülni, azt nem lehet megtanulni ennyi idő alatt. Kezével megtapogatta maga előtt a sötétséget. Talált egy rö­vid fadarabot. Keskeny volt- tálán három arasznyi hosszú, Kitapogatta a vastámok között a rést és bedugta. A fadarab lazán állt. — Ne félj Jóska! Hallod? Már jönnek. ... Bontják az om­lást. Hallod a hangokat? Jós­ka fiam... ? — Igen, Jani bácsi —felelte a fiú csendesen. Tisztán hallották s bányamentők munkáját. Már a réselő is felrecsegett. A tá­rnok mögött aztán egy idő múl­va fényt pillantott meg és va­laki kiáltott: Beszélgetés a dinnyeföldön ban. Nyolc holdról, amelyet a vajszlói határban béreltem, százhetvenezer forint volt a bevétel. — És idén? — Nagyon gyenge a termés. Amit meg tudtunk menteni, az a háromszori permetezés­nek köszönhető. — Milyen baj érheti a dinnyét? — Van többféle. Egy szó­val a rozsda nevű gombabe­tegség. Pár héttel ezelőtt, a nagy kánikula idején még szép reményeink voltak, de akkor megint kapott egy-két zuhanyt. — Tehát ráfizetés lesz? — Azért az nem. Eddig százhúsz mázsát adtam el. Hogy mennyi jön még össze, pontosan nem tudom, de az eddig eladottnál több. — Miről lehet megismerni, hogy jó a dinnye?1 — A legbiztosabb az, ha megkóstolja az ember. Mer' rendes időjáráskor is előfor­dul, hogy elfajzik a dinnye Mi a hangja után szedjük Amelyik tompán, üresebber szól, az a jó, mert ahogj megérik, ritkul a bele, nerr olyan tömör. A földön i dinnyés meglátja messziről is melyik az érett. Az, amelyi­ket reggel nem fogja mej annyira a harmat. — Mi a legnagyobb kíván­sága? — Hogy jövőre jó időjárás legyen a dinnyének. Akkor i többi kívánságom is teljesül Én erre építek, nem a lottóra (Weidingcr) — Itt vagytok, Jani? Pflug Jani! < Az aknász volt. — Nincs semmi bajunk, csak siessetek! Mi várunk nyugod­tan, nem félünk..í — vála­szolt neki. Közben megfogta a fadara­bot, ami az életet jelentette kettejük számára: lazán állt, mozgott, tehát a szén nem mozdul, nincs nyomás... — Jani bácsi? Ha kikerül valamelyikünk előbb ... Ugye Jani bácsi, nem hagyjuk a má­sikat. Akár maga, akár én. Jó? Én nem megyek el innét, ha kihúznak, hanem segítek a mentőknek, — Persze Jóska fiam... Csak keveset beszélj, pihentesd a tüdődet. Ilyenkor nem sza­bad sokat beszélni ... Arcuk alatt — a verejtéktől — megiszaposod ott a szénpor egy tenyérnyi darabon. Kint már csákányoltak, réseitek, az aknász bekiáltott: — Lenyomjuk a tömlőt Jani! Igyatok! Csak a szájukat ned­vesítették, többet nem ittak, mert jobban izzadnak, s ak­kor elemyed a test, elgyen­gülnek. Utána levegőt eresztet­tek le csövön. Ez már jobban esett.;. Később ismét megpil­lantotta az aknász lámpáját. — A feleségemnek szólja­tok... — Szóltunk János. Itt van fönt a bányamentő állomáson. ■— Mondd meg neki, ne fél­jen, nincs semmi baj! Ne sír­jon .5. — Nem sír. Mondtuk neki... — hallotta az aknászt, de hangja kissé bizonytalan volt. — Hány óra van? — Négy. Aztán hat, aztán hét óra, tíz óra ... Jóskát közben kihúz­zák, de Pflug Jánoshoz nehe­zen férnek. Tíz métert kell ki­haj tani, megkerülve az omlás t, különben nem megy... Komlóra sötétség borult. A bérházakban kialudtak a villa­nyok. Éjfél elmúlt, egy lélek sincs az utcán. Éjfél után kettőkor, Pflug Jani bácsit kiemelik. Menne a saját lábán, de zsibbad, Ve- rebi doktor üzemorvos karon- fogja, másik karját egyik bá­nyamentő. Fönt az állomáson a felesége. — Hát még itt vagy? — mondta Jani bácsi kissé meg- illetődve — Eddig vártál rám... Pflug néni bólint, szótlanul áll, száját takarja kezével, másik kezével Jani bácsi kar­ját fogja, szorítja, szorítja na­gyon szótlanul. Én bíztam, elhiheti, úgy bíztam, hogy kihoznak, hogy... De miért is ne bíztam vol­na... ? Megittuk a sört. — írja meg fiam, hogy a bá­nyamentők ... ezek olyan m- berek, hogy ... legszívesebben megölelném őket Rab Ferenc • ta, a többi az én dolgom. No persze nem egyedül. Hatan csináltuk, a feleségem és a testvéreim. Vajszlóból járunk ki. — Hogyan feleznek és hol árusítják? — Darabszám elosztjuk a dinnyéket, és ki-ki a sajátját árusítja. Én főleg Űjmecsek- alján a piactéren, a tsz Har­kányban. — Kifizetődő foglalkozás? — Ha az időjárás megfe­lelő. Néha rá lehet fizetni. Legnagyobb ellensége az eső, a hűvös idő. — Melyik volt a legjobb éve? — Még az ötvenes években volt, azt hiszem Ötvenhárom­Tizennyolc hold dinnye, te­hát a színhely elég ihlető Baranyahídvég mellett terű] el. Keresnyei József a diny- nyés. Beszélgetésünk közben is gyakran végigpillant a bi­rodalmán. Az egész emberből valami ősi nyugalom árad Kapásból, de megfontolta? válaszol. — Mióta foglalkozik diny- nyével? — Állítólag dinnyeföldör születtem, és ebben nőtteir fel. Apám mindig 'ezzel fog­lalkozott. — Hogyan jut földhöz? — Korábban bérelt földör termeltem. Ez itt a sámod tsz-é. Felesbe művelem. A gépi munkát a tsz biztosítót-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents