Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-09 / 186. szám
1964. \ AUGUSZTUS 9 ]. VASÄRNAP i] AI MS2MP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM, ARA: 80 FILLÉR 186. SZÁM Dobi István és Kádár lános részvéttávirata flleksander Zawadzki elhunyta alkalmából A Lengyel Népköztársaság Államtanácsa Elnökségének, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának; Varsó Kedves Elvtársak! Mély megdöbbenéssel vettük a hírt, a lengyel nép hű fiának, a lengyel és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harcosának, a magyar nép igaz barátjának, Aleksander Zawadzki elvtársnak elhunytáról. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság kormánya és a magunk nevében legmélyebb részvétünket fejezzük ki a lengyel népet és a nemzetközi munkásmozgalmat ért nagy veszteségért. Teljes mértékben együttérzőnk Önökkel, a lengyel népet ért nagy gyászukban és osztozunk fájdalmukban. Népünk megőrzi a kiváló harcos és a hű barát, Aleksander Zawadski elvtárs emlékét. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke Kedden temetik Zawadzki elvtársat A LEMP Központi Bizottsága, az Államtanács és a Lengyel Népköztársaság kormánya bizottságot nevezett ki Aleksander Zawadzki temetésének a mégrendézesére. A bizottság, amelynek elnökévé Edward Ochabot választották, közölte, hogy Zawadzkit augusztus 11-én, kedden temetik. Egész Lengyelország gyá- gyolja nagy fiát, Aleksander Zawadzkit. Az épületeken fél- árbócra engedték a lobogókat, az ország minden részéből részvéttáviratok érkeznek a LEMP Központi Bizottságának, az Államtanácsnak és Zawadzki özvegyének. A lengyel üzemekben nagygyűléseken emlékeztek meg az elhunyt érdemeiről. Nagygyűlést tartottak többek között a varsói Rosa Luxemburg gyárban, ahol Zawadzki az üzemi pártalapszervezet I tagja volt. Hruscsov elvlárs beszéde a vietnami agresszióról, a Szovjetunió belső helyzetéről Az Észak—Őszét. Autonom Szovjet Szocialista Köztársa- I ság megalakulásának 40- évfordulója alkalmából szombaton ünnepi ülést' tartottak Ordzsonikidzében, a köztársaság fővárosában. Az ülésen Hruscsov szovjet kormányfő beszédet mondott. Beszédében agresszívnek minősítette az Egyesült Államoknak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen végrehajtott cselekményeit. — A Szovjetunió határozottan elítéli az Egyesült Államok ezen agresszív cselekedeteit — mondotta. — Ezek a lépések kísérletet jelentenek arra, hogy újból alkalmazhatóvá tegyék az önkény és a kalózkodás módszerét államközi viszony latban, jóllehet a népek elítélik ezt a módszert. — Szeretnénk figyelmeztetni minden „veszett” és „félveszett” normális és abnormális embert, aki nem óhajt békében élni és nem óhajtja tiszteletben tartani a népek függetlenségét, ne avatkozzanak be más országok belső ügyeibe — folytatta Hruscsov. — Értsék meg végre, hogy napjainkban nem lehet kalózok módjára eljárni. A népek nem akarnak a régi módon élni, nem akarnak a tőkés rendszer, a gyarmati rc.no ver rabszolgái lenni. A népek harcolnak és továbbra is harcolni fognak függetlenségükért és semmiféle agresszív erő, az Egyesült Államoknak vagy más imperialista hatalmaknak semmiféle c endőrintézkedése nem képes megállítani ezt a harcot. Hruscsov rámutatott, hogy „a Szovetunió nem akar háborút és mindent elkövet a háború megakadályozására. Ha azonban az imperialisták háborút kényszerítenek a szocialista országokra, a Szovetunió népei teljesíteni fogják szent kötelességüket, helyt tudnak majd állni hazájukért, más szocialista országokért.” A szónok kijelentette: „a szovjet állam óriási harci erővel rendelkezik, és erre támaszkodva mi nyugodtan dolgozhatunk és építhetünk.” — A kommunista társadalom építésének nagyszabású alkotó munkájával vagyunk elfoglalva — mondotta a továbbiakban —, de ugyanakkor egy pillanatra sem feledkezünk meg a nemzetközi ügyekről, arról, hogy harcolnunk kell a béke megszilárdításáért, egy termonukleáris világháború megakadályozásáért. — Az SZKP és a szovjet kormány minden erőfeszítése arra irányul, hogy a szovjet hadsereg a helyzet magaslatán álljon és fel legyen fegyverezve a legkorszerűbb haditechnikai eszközökkel — mondotta. Nevetségesnek mondotta a burzsoá sajtóban jelenlegi országjáró kőrútjának céljával kapcsolatban megjelent kitalálásokat. — Különféle feltevések hangzanak el — mondotta. — Vannak köztük olyanok is, hogy — úgymond — a Szovjetunióban újból aszály van, rossz a termés és Hruscsov azért indult körútra, hogy megnézze, milyen vidékeken lehet számítani gabonatermésre és boldogulhat-e a Szovjetunió anélkül, hogy gabonát keljen vásárolnia. Hruscsov kijelentette, valóban azért indult országos körútra, hogy tájékozódjék a gabonatermésről, megnézze, milyen eredményekkel járt eddig az SZKP Központi Bizottságának februári plénumán hozott határozatok végrehajtása. A legfőbb dolog azonban, amiért útnak indult, az volt, hogy tanácskozzék a néppel, hogyan lehetne jobban felhasználni a mezőgazdaság óriási lehetőségeit. — Ha egészében értékeljük az ország helyzetét, — mondotta —•, akkor kijelenhetjük, hogy az idén teljes mértékben ki tudjuk elégíteni saját termésünkből az ország gabonaszükségletét és lényegesen ki tudjuk egészíteni az állami tartalékokat is. — Jóleső érzéssel láttam, hogy mindenütt, amerre jártam, jó a termés. Hruscsov közölte, hogy az SZKP Központi Bizottsága novemberben plénumot tart. Körútja során, az élenjáró mezőgazdasági dolgozókkal találkozva felkészült a plénu- mon tartandó beszámolójára. Ezekben a napokban sok újat, sok érdekes dolgot látott. BÚCSÚ A 100 EVES BÉKE-AKNÁTÓL Ünnepélyes keretek között búcsúztatták el a szabolcsi Béke-aknát válogatják, osztályozzák az emberek. Az akna dolgozóinak harca: a száz éves múltból nyolcvan harccal telített. Az első sztrájk 1882. május 15-én, délután 2 órakor. Lovas század verte szét a bányászokat. A munkásság vezetőit a véres haré után elhurcolták, 180 bányászt elbocsátottak. Legnevezetesebb sztrájk 1893. június 6-án kezdődött és 26-ig tartott. Sikerre vezetett a harc. Megalakult a pécsvidéki bányászszakszervezet, a szak- mánybéreket könyvecskékbe vezették, magyar nyelven is kiadták a bányarendszabályokat és elismerték a május elsejét. mint a munkásság ünnepét. Utolsó perceit éli az akna. Az aknapillérben levő szenet nemsokára kitermelik. A bányászok modern körülmények közé kerülnek az új István Il-es akna felszíni létesítményeiben. Az igazgató megköszöni a régi veteránoknak hűséees munkájukat a még ma is dolgozó munkásoknak pedig további sikereket kíván. A zenekar eljátssza az Intemacionn- lét, s kint a felolvasóterem mellett a száz éves haranglábnál utoljára „klopfolnak”. ............__ ___________............t,elovics Imre szállítási cso— .----- portvezető, az acélkalapác^sal munkára hívja a száz éves Az akna felolvasó terme előtt gyülekeznek a bányászok, akna dolgozóit. 1964. augusztus 8-a, reggel hat óra. A szabolcsi völgyben ünnepélyes pillanatokra készülnek. A bányászzenekar indulókat játszik, az öreg épület ajtaja felett transparens: „Jószerencsét! 1860—1964”. A viharvert aknatornyon nemzetiszínű és vörös lobogó. Az utolsó leszállásra induló bányászok munkaruhában, kezükben villog a lámpa. S jönnek ünneplőbe öltözött idős emberek is. Az öreg akna hajdani dolgozói, akik itt kezdték valamikor és itt is fejezték be a munkát. Börzsei Mihály Müller Vilmossal beszélget. Börzsei Mihály hosszú évekig vezetője volt az aknának. Müller bácsi is elmondja, hogy az édesapja 57 esztendőt dolgozott ebben a bányában, ő maga 31 évet, az öccse, aki ugyancsak itt áll mellettünk, kereken 40 esztendőt. Az öreg nyugdíjasok fekete ruhában, fehér ingben jötték el erre a nem mindennapi eseményre. Az idős Bernáth Mihályt fiatal ismerőse hozta el gépkocsiján. Nehezen jái már Mihály bácsi. Széket is hoztak neki. Az öregnek köny- nyes a szeme. — Negyvenkét évet dolgoztam ezen a helyen, — int az akna felé —. Tizenkét évet koromban a szeparáción kezdMég néhány szóváltás, és a brigád elindul a leszálláshoz Lelovics Imre hagyományos módon jelzi a műszak kezdetét. tem. Amikor vasárnap ideadták az iskolai értesítőt, hétfőn már szaladtunk a direkcióra ... Nehezen szedi a levegőt, gyötri a szilikózis. — ... Ezt nem hittem volna, hogy megérem. Mindenki bevonul a felolvasóterembe. A zenekar eljátsz- sza a bányászhimnuszt. A trösztigazgató búcsúztatja a százesztendős aknát. — Száz év már önmagában is történelem, s Béke-akna 100 éves múltja a pécsvidéki bányászok munkásmozgalmának nyitott történelemkönyve. Az akna története. 1864. Avatják az I. Ferencz József aknát. Kocsik — paraszt szekerek — hordják a szenet a mohácsi országúiig. Majd vasútvonal épül az akna és újhegy között. Lóvontatású vasút. Rakják a szenet: kézzel Mindenki megindul az akna felé. A kasnál felsorakoznak a leszálló bányászok. Elsőnek Kisander István vájár csapata lép a kasba. A jelzés után suhan a kas az ötödig szintre. Ma suhan utoljára. Kisanderék a mélyben vannak, az öregek szép lassan megfordulnak és indulnak hazafelé: Bernáth Mihály, Köntös bácsi, Crósz János, Müller Vilmos, Müller Nándor, Tárnoki Antal, Börzsei Mihály és a többi öreg harcos, akiknek ebben a bányában telt el majd az egész életük. S ha kifelé nem is igen mutatják, de belül sírnak. A csatlós utoljára kiált: — Szálljunk be, indul az ötödik szintre! A jelzőcsengő is utoljára berreg hármat egymásután. Elbúcsúzott a száz éves Béke-akna. (g) i i
