Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-08 / 185. szám

WM AUGUSZTUS *. napló Minek rálicitálni? God a Ferenc, a drávasztárai termelőszövetkezet elnöke így invitált: „Nézze meg egyszer reggel, hogy hány ember megy el innen a faluból busszal a városba, a környező községek­be. Én egyszer Vettem ma­gamnak a fáradságot és az eredmény: 220 ember ment el a községből. És még azt mondják, hogy nálunk sok az ember. Sok ez tény, csak az a baj, hogy a közösben mégis kevés.” Százforintos napszám Mármint a drávasztárai kö­zösben. Mert a faluból el- buszoló emberek nagy része mentőember. -Ezek az embe­rek oda, abba a termelőszö­vetkezetbe mennek dolgozni természetesen napszámért, ahol nagyobb szükség van rá­juk. És a nagyobb szükséget a több pénz jelenti. Gonda Ferenc például mindig tudja, melyik környékbeli termelő- szövetkezetben szorít a cipő, mert a drávasztáraiak ott vannak. És ahol szorít a cipő, ott a pénzt sem sajnálják. Előfordult olyan eset is, hogy este elígérkeztek a drávasztá­raiak az egyik termelőszövet­kezetbe, reggel viszont a má­sikba mentek dolgozni, mert ott többet fizettek. Vagyis rá­licitáltak az előbbire. Volt olyan eset is, amikor az egyik termelőszövetkezet napi száz forintot fizetett a cukorrépa sarabolásáért. Hogy ez mennyire érte meg a termelőszövetkezetnek, az majd csak ősszel a betakarí­táskor derül ki. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy egy tsz- vezetőség olyan meggondolat­lan lehet, hogy egy napi sará­ból ásért száz forintot adhat. A több pénz mindig vonzot­ta az embereket és még soká­ig vonzani is fogja. így volt ez azelőtt is,. de... Igen, pon­tosan ez a de hiányzik most. Valamikor, nem tudni hogyan, de megszervezték, kialakítot­ták a napszámbért is, a kom- menciót is. Pedig akkor ren­geteg egyéni gazda volt min­denféle szervezettség nélkül. Akkor mindenki csak annyi napszámot fizetett, amennyi nem ment az ő rovására. És hiába mentek egyik helyről a másikra a napszámosok, a kommenciósok a napszámbér mindenütt hasonló volt, leg­feljebb néhány fillér eltérés­sel, de nem többet. Érthető, hogy vannak csúcs­munkák a termelőszövetkeze­tekben, az is érthető, hogy nem mindenütt van elég mun­káskéz, idegenből kell hozni embereket, de az már egyál­talán nem érthető, hogy a ter­melőszövetkezetek nyakra- főre egymásra licitálnak még akkor is, ha ez a közös gaz­daság rovására megy. Hint a futótűz A sellyei értekezleten, ahol a volt sellyei járásbeli tsz-ek vezetőit számoltatták be a siklósi járás vezetői, mondot­ta el a marócsai termelőszö­vetkezet küldötte: „A cséplést megkezdjük, ha csak a szom­szédos községbe át nem megy a munkacsapat. Ott ugyanis többet ígértek nekik.” A licitálás különösen érez­hető volt az aratás idején. Ä megyei javaslat az volt, ahol nem megy másképp, kéz­zel kell aratni és egy hold learatásáért a dőléstől, domb­ * • tól függően fizessenek a ter­melőszövetkezetek 120—140 kiló terményt. A • termelőszö­vetkezetek többségében ennyit is fizettek, helyesebben ennyi­ben állapodtak meg. Igenám, de jöttek a licitálók. A vajsz- lói termelőszövetkezet pél­dául beígért 150 kiló ter­ményt. Azonnal megindult a vándorlás Vajszlóra. De, ha csak ez indult volna meg. A többi, környező termelőszö­vetkezetben is zúgolódni kezd­tek a tagok: „Ha a vajszlóiak- nak lehet, akkor nekünk miért nem? Ha nekik megéri, akkor nekünk miért ne érné meg?” A kérdésekre bizony nagyon nehéz volt válaszolni. A százötven kiló terjedt mint a futótűz, mindenütt vitatkoztak rajta és ezek a vi­ták bizony akadályozták az aratást. Végül a megyei ope­ratív bizottság foglalkozott a kérdéssel.- Átcsoportosítottak néhány gépet a vajszlói ter­melőszövetkezetbe és útjukra bocsátották a részes aratókat. Hogy mennyire káros ez a rálicitálás, azt a pellérdi ter­melőszövetkezet esete példáz­za a legjobban. Vajszlón 150 kilót fizettek, Pellérden, Vajszlótól alig 25 kilométerre már 250 kilót kértek a részes­aratók. És a megszorult ter­melőszövetkezeti vezetők meg is ígérték. Ha a megyei ope­ratív bizottság közbe nem I lép, nem küld segítségül né­hány gépet, a pellérdi tsz ga­bonáját majdnem megnegye­delték volna a részesaratók. Ilyen még nem volt, negye- des aratás. Az aratás mindig és mindenütt tizedéből történt és. ezért is learatták mindig, pedig akkor a termések is ki­sebbek voltak. És, aki csak egy kicsit is gondolkodik, az rájön: holdanként képtelen valaki is annyi értékű mun­kát végezni, hogy azért öt­száz forint értékű terményt kellene kifizetni. íme, ide vezet a rálicitálás. Több kár, mint haszon De, minek van erre egyál talán szükség. Senki sem ta­gadja: vannak csúcsmunkák, amikor szükség lehet az ide­gen munkáskézre is. A becsü­letes munkáért, becsületes bért kell fizetni — ez is ter­mészetes. De az már egyál­talán nem természetes, hogy egyes tsz-vezetők azzal csá­bítják el a másik termelő- szövetkezetből a munkaerőt, hogy többet fizetnek, ráígér­nek még akkor is, ha ebből a közösnek több kára, mint haszna származik. Egyszer s mindenkorra véget kell vetni ennek a rálicitálásnak még­pedig a közös gazdaságok ér­dekében, Szalai János A dolgossá nők segítségére sietnek t Mától kezdve olcsó vacsorát főznek az Olimpiában Orvosi ügyelet Pécs xnj. város biztosított dol­gozói részére ügyeletes orvosi szolgálatot tartanak 1964. augusz­tus 8-án (szombaton) du. 14 órá­tól 10-én (hétfőn) reggel 7 óráig a következő helyeken: I. kerület részére: Az új-meszesi körzeti orvosi rendelőben. Telefon: 51-81. Já­ró betegek részére rendelés, de. 9—10. és du. 15—1« óráig. (Szom­bat du. is). II. kerület részére: A Városi Rendelőintézetben (ügyeletes orvosi szoba).. Tele­fon: 30-00. Járó betegek részé­re rendelés de. 10 és 11 és du. 16—17 óráig, (szombat du. is.) III. kerület részére: A Petőfi u. körzeti orvosi ren­delőben. Tel.: 25-88. Járó bete­gek részére rendelés de. 8—9 és du 14—15 óráig. (Szombat du. is). Ha a megadott telefonszómok nem jelentkeznek, a hívást a 03-nak (Posta) kell bejelenteni. Tanácstagok fogadóórái n. kerület Augusztus 9-én, 8 érakor: Ihász Istvánné Nagypostavölgy 62, ifj. Tóth József Málom, tanácskiren­deltség. Augusztus 10-én, 7 órakor: Rit­ter Mátyás Nagyárpád, tanácski­rendeltség. Augusztus U-én, 5 érakor: Ma­gyar Ferenc, Majláth u. 30. sz. Lőcsei Ferenc, Böck János u. 22,, Varga László, Geister E. u. 17. Augusztus 12-én, 5 érakor: Se­bők Béláné, Székely B. u. 21. sz. 6 órakor: Juhász Lajos, Bajcsy Zs. u. 8. Augusztus 13-án, C órakor: Her- ke Lajosné, Lyceum u. 9., Mezei András és Kiss Tóth István, kert­városi munkásklub, 7 órakor: Papp- Imre Nagyárpád, tanácski­rendeltség. Augusztus 14-én, 0 órakor: Föld­vári Jánosné, Surányl M. u. 43.. Link János, Budai I. pártszerve­zet, Gömzsik Péterné, Jókai u. 8, Stíriai metélt, barátfüle, .szilvásgombóc, diósnudli, tú­róscsusza, császármorzsa. ra­kott palacsinta, túrósgombóc, bundásalma, tejbenrízs, gyü­mölcsrizs, madártej ... Még ennél is hosszabb a tésztaételek sora, amelyeket az Olimpia étterem üzletve­zetői és szakácsai összeállítot­tak. A tészták közül ezeket, a főzelékekből pedig a kelt, tö­köt, spenótot, zöldbabot, bur­gonyát, karalábot. parajt, sós­kát, salátát jegyezték elő, — mint olyant, mely gyermek- vacsoraételnek kiválóan alkal­mas. A lista összeállítására és arra az elhatározásra. hogy a jövőben olcsó, friss ételeket készítenek az Uj-Mecsekalján lakóknak, Pécs város Taná­csa legutóbbi ülése indította őket. A tanácsülésen ugyanis a dolgozó nők második mű­Megszökött a műtét elől Csütörtökön de. furcsa töré- net zajlott le a gyermekklini­ka gégészetén. Novak Attila 8 éves pécsbányai kisfiút man- dulaműtétre készítették elő.- Már a műtőbe kellett volna mennie, mikor a kíséretében levő nagymamája rémült arc­cal jelentette be, hogy a kis Attila nyomtalanul eltűnt. Már a rendőrség is bekapcso­lódott keresésére. Mindez azonban eredménytelen volt, mert Attila elbújt a székes- egyházban. Amikor ráestele­dett, — valószínűleg a sötét­ségtől való félelmében — elő­bújt és a sétatéren meg is ta­lálták. A menekülés azonban hiábavaló volt, mert másnap reggel 8 órakor jelentkeznie kellett műtétre. szakjának megkönnyítéséről \ beszéllek. Pusztaházi István- j né, a Magyar Nők Országos j Tanácsa képviseletében azt j javasolta, hogy létesítsenek j Pécsett gyermekéttermet, ahol a napközin kívül szorult gyer­mekek megfelelő ebédeket é vacsorákat kapnának. — Ez a javaslat nálunk egyelőre megvalósíthatatlan — mondja Cseh Gyuláné, az ! Olimpia üzletvezetője. aki [ egyben a városi tanács ke­reskedelmi állandó bizottsá­gának elnöke is — hiszen ven­déglátóhelyek tekintetében egyébként is szegények va­gyunk. Arra gondoltunk vi­szont, hogy itt az Olimpiá­ban sokat tehetnénk az Uj- Mecsekalján lakó asszonyok j vacsoragondjainak könnyítő- | sóért. Dolgozóink nagy lelke- j sedéssel támogatják azt az el­képzelésit, hogy biztosítsunk | a környék gyermekei száma- j ra délben és este frissen fő- j zött, olcsó, tápláló ételeket, | melyeket innen haza is vihet­nek. így alakult ki tehát az ol­csó ételek sora, mely még korántsem teljes. Nem szere­pelnek benne a sült tészták és a húspótló ételek, pedig abból is tudnak jónéhány olyan finomat, mint a francia­burgonya, a rántott tök. pad­lizsán, karfiol, és gomba. a sonkaropogós. burgonyaropo­gós. Lehet, hogy a tervezett ételekből menüt, állítanak ösz- sze. valószínűbb azonban, hogy a levesek, főzelékek ki­választását napi ajánlataik alapján teljesen a fogyasztók­ra bízzák. A friss vacsorafőzésse! kez­dődik az Olimpiában a II. műszak, melynek beindításá­ra eddig nem volt mód. Az étteremben és a konyhán dol­gozók jelenlegi létszáma le­hetővé teszi a délutáni fő­zést. s ha a várhatóan nagv érdeklődés alapján szükség lesz a „termelés” fokozására, segítséget kérnek majd a Ven déglátó Vállalattól. — A vacsoraételek . frisses­ségén kívül csak azt szeret­ném még hangsúlyozni — mondta Tóth József főszakács — hogy ételeink valóban ol­csók is. Egy adag tésztát pél­dául már két forint húsz fil­lérért lehet kapni, de a legfi­nomabb se kerül öt forintnál többe. A főzelékárak 1,40— 3,00 forint között mozognak. A friss vacsorafőaés már ma megkezdődik. Bárki meg­kóstolhatja. Régi pécsi kutak A Saljai utca 34. számú ház udvarában kiszabadítottak egy homokkő lapokból összerótt, tekintélyes nagyságú víztartót. Kb. 500 liter víz fért bele. Alapját téglából, fehér mész­kőből rakták, erre állítottak három egyetlen kőből fara­gott homokkő lapot, a negye­diket azonban három rész­ből rótták össze. A tartó fölé ugyancsak homokkőből barok­kos faragványofekal díszített födés borul, rajta négyzetes nyílás, melynek elzáró vas­ajtaja már hiányzik. A vizet Kelet felől érkező öntött vas­cső hozta, mely a talapzatnál megy be, tehát állandóan 100—120 cm-es víznyamás alatt állt, s ezért nincs is ben­ne lerakódás. Lukrifcs Ignác Antal városi főmérnök 1864-ben kiadott egy térképet, mely aiz összes vízvezetékeket és kutakat fel­tünteti. Kézzel írt széljegyze­te szerint: „Ae főforrás mely­HALALOZAS A Zobáli-akliai bányaüzem- vezetőség közli, hogy KOVÁCS ANDBAS BANVÖLGYI FERENC és ORSÓS JANOS • Jősi halált halt bányászok te- j metése augusztus 8-án szora- . haton du. 4 órakor lesz Komlón az új temetőben. A 'comlói Kossuth térről fél 3-tól lelyijáratú autóbuszok köz­lekednek a temetőig. i___________________________ rájdálommal tudatjuk, hogy fe­lejthetetlen édesapánk, nagy­apánk. apósunk LAZAR JÓZSEF nyugdíjas pénzügyi főigazgató. 80 éves korában rövid szenvedés vl ín elhunyt Temetése augusz­tus 10-én 3 órakor lesz a köz­ponti temetőben. A gyászoló esa- i iád. MAT1S JANOS temetése 8-án I déli 12 órakor lesz a korábbiak­ban közölt 2 óra helyett. ’ Fájdalommal tudatjuk, hogy a legdrágább férj, apa, nagyapa és rokon, DR. FORSTER IMRE éle­tének 75. évében tragikus hirte­lenséggel elhunyt. Temetése au­gusztus 8-án 11 órakor lesz a köz­ponti temetőben. Kérjük a rész­vét nyilvánítás mellőzését. A gyászoló család. Fájdalommal tudatjuk. hogy szeretett jó édesanya, nagymama, dédnagymama, anyós, és rokon, ÖZVEGY JEGEK FELIXNE, szül. LUCZ ERZSÉBET életének 78. évében 1964. augusztus 5-én vá­ratlanul elhunyt. Temetése 1964. augusztus 10-én fél 4 órakor lesz. a pécsi köztemetőben. A gyászoló család. köszönetnyilvánítás ' Köszönetét mondunk a Járási Tanács, a Kesztyűgyár dolgozói­nak és mindazoknak, akik édes­apánk, SCHÄFFER ISTVÁN te­metésén megjelenésükkel, virá­gok küldésével fájdalmunkat enyhíteni Igyekeztek. A gyászoló család. bSl fsaik akkor ereszitetik viz hogy ha a B és C (az utóbbi a püspök malmánál létezik) források megkevesbednének. I. Ezen B és C forráson ezek megkissebbítése alkal­mával A betű alatti tettyei forrás segítségévei léteznek • 20 közkutak, 35 kutak”. A kis a>bc aláhúzott betűi­vel nevezi meg őket, s a Fe­rences utca 17—18 szám 'közt a telkek mélyén t jelöli a Sallai utca 34. számú házban lévőt. A vezetéket a rajz az utca felől hozza be és ugyan­csak oda viszi vissza!' Itt te­hát 1864 előtt, sőt valószínű­leg már a XVI—XVII. szá­zadban volt kút, s ennek he­lyére épült a házzal egyidő- ben a mostani. Ez a kút mű­emlék lesz. Mellette balról 60 centimé­ternyire a mai kútnál ré­gebbi csatorna nyílása tá­tong. Nagyméretű téglák a fe­néken, oldalt és ezekre sátor- tetőszerűen elhelyezve a fö­dém. A téglák némelyikén látható méhkaptáros bélyeg, a múlt század első felére mu­tat. Gondolni lehet arra, hogy az apácák idetelepítésekor ké­szült. Érdekessége, hogy föld­alatti szennyvízcsatorna, míg a város többi részének 1927-ig kellett erre várakoznia. A Sallai utcai kiúttal a múltból fennmaradt illetve kiszabadított csorgok száma négyre emelkedett. Nem sok ez, de csak a Vaik Bottyán utcai s a most feltárt 'lesz műemlék. Mintha fej-írás já­tékkal számolnák ki — ezt megtartjuk, ezt nem. A Ku- Idch Gyula utca 2. sz. ház udvarán van egy barakk kút. Pusztulóban van, pedig éppen az egyetlen tömbből kifara­gott fésűskagyló medencéje teszi érdekessé és — víz van benne időnként, mégpedig jó víz! Tudniillik a gyógypeda­gógiai iskola forrására van kapcsolva. Látható még a be­vezető cső a kert öntözésére, a műemlék barakk kápolná­hoz vivő, s a szomszéd telek­re vizet adó cső is. Kérdjük, nem lehetne folyását kitisztí­tani, s a kertbe a mostani parkba bevezetni újra, s ott csapos kutat létesíteni? Az öntözőcső aknája a középtá- jan volt. Mekkorát nőne en­nek a bájos kis kertnek a lá­togatottsága! A Zetkin Klára és József utcák sarkán is van török kút, Likrits-nál 1 jellel jelöl­ve. Feltárták, de úgy látszik fejére esett a pénz, s erre új­ra befalazták. Téveszthetetle- nül török eredetű, csak a múlt században kapott vas­cső vezetéket. Fölötte volt az iák alatta az óvoda támfa­lával eltakarva az m kút. Egész sor e rövid vonalon, s kitehetnénk a táblát, hogy ez volt hajdan a csörgők utcája, a Brunnen Gasse. S. G. A IK< ® L ö> U i Állok a Széchenyi téri IBUSZ-iroda reklámja előtt. Mellettem fagylaltért tüle­kednek és a sokadalomban valaki rekedten heherész. — Szép kislány... Jó kislány... — makogja egy kis copfos szőke feje felett. — Hátha még ötven fillért is adna a bácsinak ... Valaki elővesz egy forin­tost,-r- Ha kenyérre kell, itt van. De ahogy én nézem magát... A makogó öreg csonka kezében átforrósodik a pénz. Zavarja, hogy mindenki őt nézi. Kacsázik egyet-kettőt és sűrű hálálkodások köze­pette eltűnik a Kossuth La­tos utca forgatagában. Nem túl gyakori, de is­merős ez a kép. Időnként feltűnik egy koldus, kinyújt­ja a kezét és pénzt kéregét. Az én öregem nagyon ügyesen koldul. Már a Szín­ház előtt jár, alig lehet kö­vetni. De stopp. Itt van egy andalgó pár. A fiú szép­tevése nem kerülheti el az öreg figyelmét. Egy ilyenre lecsapni, kész siker. — Was? Az öreg meglepődik és a tenyerét tartja. Félreérthe­tetlen hát a kérés, erre a lány is felfigyel: — Jé, koldus? A csodálkozás továbbker­geti az öreget. Csak nem az István pincébe? Megállít egy ételhordót cipelő férfit: — Csak egy forintom hiányzik a kiló kenyérhez! Kinyílik egy pénztárca. És ez a férfi is ad, mint mindenki. És ö is csak ak­kor lepődik meg, amikor a koldus már odébbállt. Most már ketten követ­jük: elől az öregember, utá­na az ételhordós robban be a Kossuth Lajos utcai cse- megeboltba. Az öreg ottho­nosan lépked el a kosarak, fűszeres polcok előtt. A sa­rokban van a sör. Végigta­pogatja a párás üvegeket, aztán kiemeli a leghűvöseb­bet. — Azt mo'ndta, kenyérre kell a pénz! — Na és ha nem azt vet­tem! Ez is kenyér. Még a reklámok is mondják. Fo­lyékony. Tápláló, vitamin­dús ... — Miért koldul? A vállát vonogatja. — Csak kéregetek. — Nincs keresete? — Akadni akad. Bevásá­rolok, tüzelőt hordok. Meg­fizetnek érte. — Ez minden? — Meg a nyugdíjam. Ab­ból lakom és kosztolok a nővéremnél a Felsőhavi ut­cában. — Akkor mire kell a koldult pénz? — Látják... Türelmetlenül tekintget az ajtó felé. A kíváncsiak gyűrűjében felismeri a pénz­táros. — Már megint egy üveg sör! Nem lesz egy kicsit, sok? Éppen a harmadik ... És még dél sincsen. Az öreg egyre zavartabb lesz. A vásárlók közrefog­ják, mindenki kérdez vala­mit. — Mondja, nincs magának gyereke? — De van. Az akkumu­látortöltőben dolgozik. — És tudja, hogy az apja koldul? — Isten ments! — És a nővére mit szól hozzá? — Kapnék is tőle! — Akkor miért csinálja? Száz kérdésre is egy a vá­lasz. Az italért. Sz. Imre fo­gadkozása csak annyit ér, mint minden alkoholistáé. Holnap megint ott ődönq majd a Széchenyi téren és a legalkalmasabb pillana­tokban kéregetni fog gya­nútlan pécsiektől, idetévedt turistáktól „folyékony ke­nyérre?’. Társadalmunk elejét vet­te az indokolt koldulásnak. Baranyában például több mint ezer magatehetetlen öreget vettek gondozásba szociális otthonaikban a ta­nácsok. Ezen kívül — a pé­csit nem is számítva! — 2,5 millió forintot fordít évente a rászorultak rend­szeres és alkalmi segélye­zésére. A tanácsi állandó bizottságok gyakran látogat­ják a támasz nélküli örege­ket, rendszeres segélyhez, s ha indokolt szociális otthoni elhelyezéshez juttatják őket. Igaz, a szociális otthoni fel­vételeknél most sorbanállás van. De koldulni a falakon kívül sem kell! S Sz. Imre mégis odaáll. Milyen kár, hogy nem akaszthatunk táblát a nya­kába: „Havi 650 forint nyugdíjam van. Alkalmi munkával is keresek pár százast. Nővéremtől kasztot teljes ellátást kapok. A kol­dult pénzt kizárólag sörre költőm. Sz. I. a Felsőhavi utcából.’’ Talán vem volna rossz ötlet ezt a szöveget idegen nyelvekre is lefordí­tani a külföldi turisták gyors eligazítására. Harsányí Márta i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents