Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-07 / 184. szám

tW4. AUGUSZTUS l NAPLÓ 3 A MAGYARSZÉKI HATÁR A kis társasépítkezés felváltja a családi házat Milyen tapasztalatok vannak a magánépítkezésben? Még 1962-ben született meg a terv: 1960-ig ezer új csa­ládi házat lehet építeni Pé­csett. Azóta két év telt el, s a két esztendő t apasztala- tairól beszélgetünk Márki Lászlóval, a városi tanács osztályvezető főmérnökével. — Miért ilyen kevés az építhető családi házak száma ? — Többet nem engedélyez­hetünk, mert a kulturált la­kásviszonyokhoz megfelelő közművesítés, köziúti hálózat kell. A sok kis családi ház pedig nagy területen feküd­ne, lényegesen hosszabb uta­kat, s közműhálózatot kíván­na. A családi ház építést ki­sebb helyeken, falvakban és kisvárosokban támogatja az állam, ahol a hely nem prob­léma, s nem kell túl nagy közmű- és úthálózat. Pécsett egyébként az elmúlt két év alatt évente mintegy öt-hat- száz ház épült magánkezde­ményezésből. Ez nem jelenti azt, hogy két év alatt kime­rült az ezer házas keret. — Ugyanis egyre több az úgy­nevezett kis társasház, s ezek ■nem számítanak bele a ke­retbe. — Mit jelent a kis tár­sasház fogalma? — Azt jelenti, hogy nem egy család részére készült, hanem két, három, sőt hat nyolc család számára. Ezek az ikerházak, az egy emeletes családi villák és más közös házak, ahol nem sok, legfel­jebb hat-nyolc család lakik. Ez az építkezési mód Európa- szerte terjed, különösen fran­ciaországi prospektusokon lát­tunk igen szép példáit. Az „én házam, én váram”* *’ élet- szemlélet ugyanis már Nyu­gaton sem állja meg a helyét. Ott is rájöttek, hogy olcsób­ban lehet viszonylag csendes és elkülönített lakásokat épí­teni, ha néhány család össze­fog. Ennek két legjellegzete­sebb formája a következő: az egyiknél a közös ház a telek szélén, vagy közepén hosszá­ban húzódik, esetleg a kö­zépen egy tömbben van. de mindenkinek a saját házré­széhez csatlakozik a kertből neki jutó darab is, A másik — külön osztják el a házat és külön a telket, de akinek a telke nem ér a házrészig, az átjárási jogot kap. Pécsett a harmadik ötéves tervben 2600 lakás épül társasház jelleggel, tehát OTP öröklakás, szövet­kezeti öröklakás, vagy magán­kezdeményezésből épült kis társasház formájában. A ter­vek szerint ebből 2000—2200 lesz az utóbbi, a kis társas­ház, vagy ikerház. Ezekre kö­rülbelül ötven százalékkal ma gasabb kölcsönt is adnak, mint az egylakásos családi ház építésére. Amellett természe­tesen jóval olcsóbb a kivite­lük és a közművesítésük. — Minden építkezés enge­délyhez van kötve. Mi en­nek az oka? — Az engedély oka és cél­ja, hogy a korszerű lakás kö­vetelményeit a legkisebb költ­séggel meg lehessen teremteni. Ezért csak olyan építési tervet fogadunk el és engedélye­zünk, ami ezt a célt a leg­jobban kiélégítii. Az engedély tehát nem bürokratikus for­ma, hanem az építtető jól felfogott érdekét szolgálja. — Ennek igazolására csak egy egy példát mondok. A Pécsett lebontásra ítélt mintegy tíz­ezer különböző nagyságú ház­ból körülbelül öt-hatezer meg­maradhatna, ha annakidején műszakilag szakszerű munkát végeztek volna a tervezői és építői. Ezek azonban kon táv­munkában készültek, s hiába jó az anyaguk, ha műszaki­lag komoly kifogás alá esnek, s nem konszerűsíthetők. Mi már nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust, a mi házainknak száz évre olyan­nak kell lenniök, hogy bár­milyen korszerűsítés könnyen megoldható legyen bennük, így például ahol nincs víz­vezeték, ott is csak fürdő­szobás ház építését engedé­lyezzük, mert későbbi évek­ben előbb-utóbb oda is beve­zetik a vizet. Az engedély má­sik célja, hogy a magánépítők is illeszkedjenek a városi épí­tési tervhez, ne rontsák an­nak esztétikai és egyéb szem­pontból kívánatos egységét, — Betartják-e az engedély­kérési kötelezettséget? — Általában sokan szeret­nek kibújni alóla. Ezek az em­berek azt hiszik, hogy a kon­tár terv az olcsó, pedig sok­szor néhány év múlva rá­jönnek, jobb lett volna szak- szierű tervet készíttetni, s ak­kor nem kellene annyit bosz- szankodni az épület rossz be­osztása, vagy más tervezési hiba miatt. Kétféle típusú eset fordul elő. Az egyik, — hogy a városrendészeti tervbe nem ütköznek, de eltérnek a terv­től, vagy nem azt építik, amire engedélyt kaptak, például a külső területeken présház he­lyett lakóházat. Ezeket az építkezés tíz százalékáig ter­jedő összegű pénzbírsággal sújthatnánk, de mi eddig csak 5 százalékig mentünk el. Most az Építésügyi Minisztérium is azt kéri, hogy tíz százalékot rójunk ki, s ezt a jövőben meg is tesszük. ' Különösen azért, mert sokan nem is fel­lebbezik meg a büntetést, azt mondják, megérte nekik, így is olcsóbb üzlet volt, mint szakszerű tervet készíttetni. Pedig a terv nem kerül többe, mint az összes építési költség egy százaléka. A másik tipi­kus eset, — ha emellett még a városrendezési tervet is akadályozzák, például egy ter­vezett út tengelyében húzzák fel a házat. Ilyenkor lebon­tatjuk az épületet, s ez elég büntetés. Persze szerencsé­jükre korán észrevesszük, s még az alapozás idején le kell bontaniok. Erb János felvétele Hagy omány gyű j tők Bár kora délután még, Kutnyánszky Géza előre lép és villanyt gyújt az ap rócska szobában. Aztán a vit­rinek tetején matat és ismét lámpák gyulladnak az üveg­ajtók mögött. Első pillantásra át sem fogja a tekintet, mi Ahol a keramzit készül Harminc-harmincöt köbméter keramzitot termel naponta a Baranya megyei Építőipari Vállalat keramzit üzeme. A ka­vicsnál lényegesen könnyebb keramzitot az épületelemek gyár­tásánál használják. Képen: az üzem csőkemencéje. Három gazdaság munkás- szállásait látogattam meg Hó­di Bélával, a MEDOSZ me­gyei előadójával. Az összkép változatos és eléggé szélsősé­ges, lehangoló és szívderítő is egyben, és mivel ezen semmi­lyen szerkezeti bravúr sem változtat, szép sorjában le­írom, amit láttam és hallot­tam. * Fenyőspuszta... Ez a mun­kásszállás a Szentlőrinci Ál­lami Tangazdaságé. Helyes János brigádvezető kis külön szobája rendetlen. A két be- tonpadlős férfiszállás még ren detlenebb és elhanyagolt. Ti­zenheten lakják, főleg ber- zencei időszaki munkások. Egyesek úgy hagyták ott az f-’yat, ahogy reggel kibújtak. Eg." hete volt lepedőcsere, de egyik-másik olyan, mintha fél éve cserélték volna. Pedig rendszeresen van melegvíz. A mosdóban az egyik kagyló a kettő közül viszont már rég­óta törött. Az ágyakban nincs nü-denhol fej párna. Pokróc- c takaróznak, pedig a rak­tárban díszelegnek a papla­nok. A szobákból hiányzó fo­gasokat a csúnyán meszelt falba vert szögeik pótolják. Hamutálca nincs, vizespohár iá csak mutatóba, tehát a kannafödőbői isznak. A vas­ágyak kopottak, néhol rozs­dásak. Mivel a szerszámrak­tár a major túlsó felén van, a szálláson tartják a szerszá­mokat. Zabun dia Vendel, a berzen- «eiék felelőse ezt mondja: — Nem a vezető a felelős, Idénymunkások szállásán ők hagyják ell magukat, de majd szólok nekik. Persze a gazdaságnak is jócskán lenne itt még tenni­valója, hogy otthonosabb le­gyen a szállásuk. Zabundia Vendel különben már a tizen­harmadik nyarát tölti itt. 41 éves. Amikor rágyújt, a szip­kába vattát dug, mert néha íojtja a Kossuth. Másfélezer forintot keres havonta. Két éve vett házat, most azt akar­ja tataroztatok — És öregkoromra be is kéne rendezni. Mintha bánná, hogy koráb­ban nem ment traktoros is­kolára, mert akkor otthon dolgozhatna a tsz-ben. — Unom már ezt a csám- borgást. A fiamnak már jobb. A fia géplakatos Tárcsán, motorja van, és beiratkozott a szentlőrinci technikumba. Az ebédlő szép és rendes, függönyök az ablakon, színes reprodukciók a falon. Itt né­zik a televíziót is. A konyhá­ban ma 90 embernek főznek töltöttpaprikát. Jó illata van. De külön menü is készül, csirkepaprikás. Ezt a megyei és minisztériumi törzskönyve- zők előre megrendelték, mert kiszállnak ma ide. A moso­gató pedig piszkos, mert ke­vés a személyzet. De a csir­kepaprikás készül. * Görősgafi Állami Gazdaság munkásszállása ... Ezek por­van minden van ebben a kis szo­bában? Egy halom múlt, vagy négyszáz tárgyi emléke Ege­rág történetének, művészeté­nek, kultúrájának. Kut­nyánszky tanító volt a falu­ban, ma függetlenített körze­ti művelődésotthoni igazgató. Fürgemozgású, ezüst-hajú, de­rék férfi, akinek a fürgeségét ez a gyűjtemény is igazolja: négy év alatt egy múzeumra való anyagot hordatott össze a kisiskolásokkal, a falubeli öregekkel. Ha valamit meg­hallott, hogy a sublótban la­pul — egyenesen elküldött ér­te. — Mondd meg fiacskám, hogy én kéretem, kell a gyűj­teménybe. És valóban értékek jöttek össze, természetesen megszűr­ve a szakavatott szemek ros­táján. Minden között a legér­tékesebbek a vitrin lakói, a német és a magyar népvisele­tek. — A harmincas évek végén még láttam ilyen ruhában sé­táló lányokat, később, amikor 63-ban visszakerültem a falu­ba, mintha kivesztek volna. Eladták a vásárokon, vagy sublól aljába dugták. Onnan könyörögtem össze, de most megvan mind. — Kiemel két babát is a vitrinekből. Kö­zönséges játékbabák, papír- maséból. de a viseletűk ponto­san utánozza a helyi nép­művészetet. — A feleségem csinálta mind a kettőt és en­nek a babának a saját hajá­ból készített parókát. Tulajdonképpen csak a két vitrin került pénzbe — ezer forintot fizetett érte, a többi, felbecsülhetetlen érték, 860 önkéntes honismereti gyűjtő (ennyi lakosa van a falunak) önzetlen ajándéka. A legkedvesebbel kezdi. — Ez egy lakodalmas fazék volt vagy száz évvel ezelőtt. Az anyósom adta, ebben főz­ték a töltöttkáposztát szabad­téri tűzön. A mohácsi gö­löncsérek készítették és búzá­ért. kukoricáért adták. Úgy szabtál« az árát, hogy három­szor töltendő, négyszer tölten­dő gabonával. Nagy István pinceásás köz­ben akadt egy furcsa állású, háromlábú cseréplábasra. Ilyent eddig csak vasból hasz­náltak, ez meg agyagból ké­szült és egy csorba nincs raj­ta. A 110 éves ormánsági szökröny úgy került a falu­ba, hogy egy lányt ide hoztak menynek. A másik sarokban bölcső. Az asztalon kopott füzet, halványuló írással. Perics Já­nos helybeli kovácsmester kérdésekbe foglalta a század- fordulón, milyen bánásmó­dot kíván a gőzgép. Egy kis ipar-politika Egerágon, ilyen kérdésekkel tarkítva, hogy ... „Mikor nem szól jól a szi­vattyú?” és a válasz: „Ha a chafni kivan kopval!” — Nemcsak ez van és nem is ezek a legfontosabb érté­kek — magyarázza Kut­nyánszky fáradhatatlan szor­galommal, mint az olyan em­ber, akinek a szívéhez nőtt ennek a gyűjteménynek min­den egyes darabja. — Nézze csak ezeket a r&tí szerszámo­kat, Es volt a fölöző gereblye. Ugye nem emlékszik rá. hát a mai fiatalok se Ismerték. Csak itt láthatják a csépha- daróval együtt. Egy jármot is félretetettem a tanácsházán, ha nagyobb helyiségünk lesz, azt is kiállítjuk. Ezt a vasat meg úgy hívják, hogy ..tűz- kutya”. Ezen forgatták vala­mikor a nyársat. » — Szép a gyűjtemény — mondom — csak a hely kicsi hozzá. Kutnyánszky helyesel. — Kicsi, tudjuk, de már tervezik a kultúrház bővítését, ott lesz helye, nagyobb helye a kiállításnak is. Addig csak itt mutogatjuk. — Hát mutogatják is? — Nézze ezt a vendégköny­vet, mennyien írtak már be­le, hogy szép a kiállítás. És az iskolások is megnézik. Ha valamit tanítanak az iskolá­ban a múltról, akkor a lanílö csak átüzen, hogy szeretné bemutatni a gyerekeknek, vagy elhozza őket ide. Mert ez a célunk, megismertetni a gyerekekkel, a felnőttekkel mi volt régen, hogy különbséget tudjanak tenni a múlt és a jelen között. Na és hogy ne menjenek veszendőbe a ma még fellelhető hagyományok, népviseletek, amit talán né­hány év múlva már hiába ke­resnénk. A múzeum ls felfigyelt az egerági hagyománygyűj­tőkre. Csupán azt az egy ész­revételt tették, hogy rendsze­rezni kellene a rengeteg anya­got. Annyit már elértek, hogy minden egyes tárgyra ráírták, ki ajándékozta a falumúzeum­nak és mi is az tulajdonkép­pen. Másrészt érzik, hogy nem elegendő a tárgyi emlé­kek összegyűjtése, hozzá szük­séges a falu története is, fő­leg a közelebbi múltja. — Kiadtam a feladatokat. Felinger József tsz-elnök a közös gazdaságról ír, dr. Bö- rötzffi Endre körzeti orvos az egészségügyet vállalta, Bartos József iskolaigazgató az ok­tatást írja meg, Korpa Sándor tanácselnök a közigazgatást kapta, Heiser Lajos tanár a Horthy-korszak utolsó idősza­kát írja meg, mert ebből aka­runk kiindulni. Segítenek az érettségizett fiatalok is, Pillér Regina, a Resch testvérek. Mile Gizella és Varga János. Mindez a huszadik évfordu­lóra készül. A falu büszke erre a kiállításra. Onnan állítom ezt ilyen határozottan, mert csa­ládi ereklyének számító eskü­vői emléket is ide ajándéko­zott Nagy János bácsi, nedi : a legkedvesebb öröksége oi: ez a feleségétől. Itt azo közkinccsé válik, ami odaha­za csak a szoba falának lenn® dísze. És így már értem azt is, amit ugyancsak Kut­nyánszky Géza említett: — A kultúrotthon bővítésére tízezer társadalmi mun**a?-it ajánlottak fel az egere"'''' Mert nagyon szeretik a fa­lujukat — jelenével, múltjá­val és jövőjével együtt. Gáldonyi Bél» mind a ketten elmentek in­nen szebb tájékra. Bejön egy fiú, Novográdecz János, most fejezte be az ál­talános iskolát. A magtárban dolgozik, aztán majd kőműves ipari tanulónak megy Csur­góra. Nem ízlik neki az itte­ni koszt, még nagyon emlék­szik az otthonira. A somogy­im tvan i Jakab József meg van elégedve vele — elég és jó —, mint általában minden­ki, akitől az út során érdek­lődtem. * Galambos pusztai munkás- szállás ... A Szentegáti Álla­mi Gazdaságé. Az előzők után ez olyan, mint egy szálloda. Tavasszal még itt is nagy ho- dály termek voltak, három, de átalakították őket. Egy nagy teremből négy kisebb szobát készítettek, egyenként négysziemélyeset, külön bejá­rattal, parkettázva. Mind­egyikbe hangszórót vezettek, ezen hallgatják a rádiót. Min­denütt függöny, szekrények, fogasok, színes fal, rendes, szinte katonásan megágyazott fekvőhelyek. Aki nem így csi­nálja, azzal pöröl a takarító­nő. Külön mosdó van a nők­nek és férfiaknak, zuhannyal, villanyboileres melegitéssel. Az szb-titkár is leplezett büszkeséggel kalauzol minket, hisz ez neki is öröm. És az ő érdeme is. Csak a virágoskert hiány­zik a szállás előtt. A helye megvan, be is van kerítve. Wcidinsrer Vilmos kettäs szobák, finom dróthá­ló van az ablakokon. Itt könyveket is láttam, mese­könyvet, kalandregényt, szo­cialista ponyvát és Gerencsér Miklós „Égre nyíló ablak”-át. A női szálláson valaki egy vásári képet is kirajaszögelt az ágya fölé. Két őzike áll a pataknál, a háttérben tömött bokrok és egy göcsörtös év­ezredes fa. Az 1. szobában ipari tanu­lók laknak. Buzgalmukban kiszerelték a rádiót, a csövek hiányoznak. — Vigyétek társadalmi bí­róság élé az ügyet — javasol­ja Hódi Béla Szabó Ferenc­nek, a gazdaság szb-titkárá- nak. A 4. szobában 11 ágyhoz 3 szekrény van, de ezek is ki­csi. a ruhák elhelyezésére al­kalmatlan vasszekrónyek. A ruhadarabok tehát itt is a fal­ba vert szögeken lógnak- A szalmazsákok is ny eszlettek, jórészt üresek, nem volt ed­dig szalma. Matracra meg nem volt keret Ugyanakkor — csak a párhuzam miatt említem — két egyetemről jött fiatalember szobájának felszerelésére 50 ezer forint állt rendelkezésre. Be is ren­dezték nekik, rekamié, fotel sfcb., ami örumagábam szép és Jó dolog, hadd érezzék jól magukat itt. A gyakornoki év trtán néhány hónappal aztán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents