Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

1864. AUGUSZTUS Z. ruAPLé' Réz-Iá z az aranyvárosban A kanadai Timmins vá­roska lázban ég. Az utcá­kon táncolnak az emberek, a szállodák, penziók, mote­lek zsúfolásig megteltek hirtelen jött vendégekkel, a gyógyszertárakban verek­szenek az orvosságokért és az elsősegély-csomagokért, a tőzsdeügynökök irodáiban csúnya jelenetek zajlanak. „Ez az őrület csak a boszor­kányégetések és a lincselé- sek tömeghisztériájához fogható” — jelentette ki két torontói lélekbúvár. Igen. Timminsben — öt­venöt évvel az aranyláz után — kitört a rézláz. A kanadaiak egyébként józanéletű, előrelátó embe­rek, állítólag ők kötik a vi­lágon a .legtöbb életbiztosí­tást. Ezért bizonyára félj egy zik majd a helybeli króni­kások, hogy pontosan 1964. április 16-án szabadult Tlm- minsben a „lavina”. A hir­telen meggazdagodásnak ez a szomorú őrülete, amely­nek pusztítását ingatlan- és birtokvásárlásba ölt taka­rékbetétek, betáblázott há­zak, sőt — betáblázott élet­biztosítások jelzik. Özönlik a nép a ,szerencse-városba” jönnek öreg már nem egé­szen egészséges emberek is (ők növelik elsősorban a patikák forgalmát), jönnek kispénzű kuporgatók, akik olykor egy élet munkáját teszik fél egyetlen tétre. , Róluk mondta a torontód tőzsde elnöke, Howard Gra­ham: „Az újonnan jöttek nagy részének fel kell ké­szülnie arra, hogy elveszti a pénzét.. .” Ügy kezdődött, hogy a Texas Gulf Sulphur társa­ság bejelentette: siker ko­ronázta hosszú évek kutatá­sait — rezet találtak a vi­déken. A tartalékokat leg­kevesebb 25 millió tonnára becsülik, a kiaknázást rövi­desen megkezdik. A réz egyébként nem egyedül for­dul elő az ércrétegekben: ugyanitt ezüstöt és cinket is találtak. A közlemény nyomán 28 dollárról — 47- re ugrott a Texas Gulf rész­vényeinek értéke, a toron­tói tőzsdén egyetlen napon 30 millió dollárért vásárol­tak részvényeket: ötször annyit, mint a világ leghí­resebb tőzsdéjén, az ameri­kai Wall Streeten. Közben Timminsben már arról beszélnek, hogy a réz- lelőhely tartalékai megkö­zelítik a 75 millió tonnát, értéke pedig mintegy ezer millió dollár lehet. A „re­zes” területen fekvő birto­kok, ingatlanok tulajdono­sai persze mesébeillő össze­geket keresnek a váratlan híren. Nőd Bragagmolo in­gatlanügynök például fel­figyelt arra, hogy a Texas Gulf helikopterei rendsze­resen végigpásztázzák a kör nyéket. Hétezer dollárért megvett néhány telket, aime lyet most kétmillióért adott tovább. Hátha ott is rezet rejt a föld mélye... A Texas Gulf csodálatos leletének története azonban i nemcsak ezért tanulságos. A timminsi rézláznak van még néhány nem kevésbé csodálatos mellékkörülmé­nye. így például az, hogy a talajmintákat Kanadából ,külföldre” szállították — mint a New York Herald Tribune szemérmesen írja. Vagyis a Texas Gulfók ha­zai földön vizsgálják meg, mit ér a kanadai földben talált lelet. Minderre pedig történetesen éppen akkor került sor, amikor a híres bányavállalat ottani arany­kitermelése és hazai kénter­melése (erre utal a cég ne­vében a Sulphur) lassan, de biztosan hanyatlani kezdett. A londoni Observer meg is írja: „jól időzítették” ezt a timminsi réz-hírt... De még milyen jól. Gondoljuk csak meg: nem sokkal előt­te a kongói rézbányákból sztrájkot jelentettek. A chi­lei bányákban ugyancsak gyakoriak a sztrájkok. És június 30-án sok amerikai bányavállalatnál, rézfelhasz­náló cégnél lejárnak a mun kabér-szerződések... Gobi water példaképe CHURCHILL VISSZAVONUL A San Francisco-i „Tehén palotában” a Cow Palace-ban befejeződött a republikánus párt elnökjelölő kongresszusa. Barry Goldwater is szögre akasztotta eg yidőre a cowboy kalapját és a winchester pus­káját. A látványos — mondhatni cirkuszi mutatványok — után az elnökválasztási küzdelem második, komoly része követ­kezik: a végleges program meg szövegezése és ideológiai meg­alapozása. Az arizonai elnök-jelölt ma­ga is tisztában van azzal, hogy „a szabadság védelmében a szélsőségesség nem bűnt” té­telt az amerikai történelemből merített érvekkel, az Egyesült Államok múltjából hívott ta­núkkal kell igazolni — ame- rikanizálni. A koronatanú: Roosevelt. Nem Franklin, hanem Theo­dore Roosevelt. Természetesen nem a „jószomszédiság” elvét hirdető, hanem a „táguló ha­tárok” koncepcióját képviselő elnök az arizonai példaképe. Ez egyáltalán nem véletlen. Theodore Roosevelt politikai karrierje olyan időben — a szá zadforduló idején — érte el csúcspontját, amikor a világ immár vezető imperialista ha­talma: az óriási iparának kül­földi piacot és nyersanyagbá­zist, tőkéjének tengerentúli ki­viteli szférát kutató Egyesült Államok brutalitását csak cini­kus képmutatás múlta felül. Theodore Roosevelt akkor ke rült a Fehér Házba (1896) Mac Kinley mellé alelnöknek, ami­kor mindkettő: a brutalitás és a képmutatás egyránt szüksé­ges. Remek kis háború... A kubai gerilla hadsereg nemzeti felszabadító háborúja (1895—1898) már az utolsó ke­gyelemdöfést készül megadni az agonizáló spanyol impérium nak. Az Egyesült Államok demok ratikus hagyományai, az an­gol gyarmatosítók elleni harc, a rabszolgaság eltörléséért! folytatott polgárháború eleve­nen élő tradíciód nem tették lehetővé, a kubai gerillák győ­zelmes befejezéséhez közeledő küzdelmei pedig nem tették szükségessé az amerikai be­avatkozást. így látta a helyzetet a He- arst-konszern Havannába kül­dött munkatársa; Reming­ton is. Éppen ezért Hearsték mun­katársa februárban táviratban közölte New Yorkéi szerkesz­tőjével: „minden nyugodt — ] stop — Háború nem lesz — stop — Haza indulok — stop — Remington.” De New Yorkból rövidesen megérkezett Havannába a vá­lasztávirat: „Kérem, marad­jon helyén, stop — ön csinál- | jón képet — stop — Én csiná­lok háborút — Hearst.” RtVningtonnak valóban bő­ségesen akadt témája. Hamarosan megjelent az ame: rikai lapokban a Main nevű amerikai cirkáló képe, amint befut a havannai kikötőbe ' hogy „megsegítse a szabadság­ért harcoló Kubát”. Az öröm­teli hírt nemsokára szörnyű katasztrófáról szóló tudósítás követte: 1898. február 15-én a Main cirkáló a levegőbe re­pült, fedélzetén 262 amerikai tengerésszel... Néhány héttel az előkészí­tett háborús ok után, április 11-én az amerikai kormány a hadüzenet indokolásában már Kuba szabadságának helyre- állításáról beszél. Az Egyesült Államok — a kubai gerillák hősi harca kö­vetkeztében — 3000 amerikai katona élete és igen tetemes hadikiadás árán megkezdte lát hatatlan gyarmatbirodalmának megteremtését. A furkósbot A kubai partraszállás, a szi­get félgyarmati függőségét biz­tosító Platt-cikkelyek elfogad­tatása után az Egyesült Álla­mokban teljesen fölénybe ke­rültek a „táguló határok” kon­cepciójának képviselői. Külö­nösen azután, hogy 1901-ben a meggyilkolt Mac Kinley el­nök helyére Goldwater példa­képe: Theodore Roosevelt ke­rült. A Mondoe doktrína „Ame­rika az amerikaiaké” tételét véglegesen az „Amerika az Egyesült Államoké” jelszó vál­totta fel. Th. Roosevelt 1903-as nyi­latkozatában először megfogal­mazta a „szabadság védelmé­ben alkalmazott szélsőséges­ség” tételét: „Van egy régi mondásunk: „Beszélj csende­sen, de legyen nálad egy fur­kósbot”. Ha az Egyesült Álla­mok csendesen beszél, de ugyanakkor kiépíti a legtöké­letesebb kiképzésben részesült haditengerészetét, akkor a Monroe elv messzire jut”. A furkósbotot, azaz a gyor­san épülő haditengerészetet egységei ugyanebben az évben, 1903. november 3-án megje­lentek Panamában — miután az előző napon az amerikai kö­vet tudtával a panamai haza­fiak forradalmat robbantottak ki.’’ Erőszak? Negyvennyolc órá­val a Panamai Köztársaság ki­kiáltása után a Roosevelt kor­mány máris elismerte az uj állam függetlenségét. Néhány nappal később pedig már ott volt Panama képviselőjének aláírása a csatorna építésétől szóló szerződés alatt.. . Alomviláfi helyeit a reulitás talaján Nam kétséges, Goidwatert csábítja a múlt, példaképének útja. A londoni rádió kommen tátorokkal állapítja meg: az arizonai elnökjelölt elgondolá­sa a tegnap Amerikájának álomvilágából hajtott ki. ag­resszív külpolitikája pedig az atombombára épül. És ez olyan ellentmondás, ami az Egyesült Államok jó­zanabb szövetségesei is elgon­dolkoznak. Azok, akik a reali­tások talaján állva felmérik, j hogy a roosevelti „splendid j little war” korunkban lehetet­len. Goldwater példaképének útját követve — a szocialista országok és a gyarmati sorból függetlenné vált népek „erő­szakos” felszabadítása esetén „remek kis háború” helyett csakis reménytelen atom­katasztrófát zúdíthat a vi­lágra. Ezért a nemzetközi közvéle­mény számára nem lehet kö­zömbös: sikerül-e megfékezni az arizonait. Időben, mielőtt a j San Francisco-i komédia tra- gédiává válna. Salgó László LONDON: Douglas-Home angol miniszterelnök (ki - pen) július 28-án, Churchill lakásán átnyújtotta a vls za- vonuló politikusnak (jobbról) azt a díszes pergamen okira­tot, melyben az Alsóliáz határozatban mond neki köszöne­tét eddigi munkásságáért. Balról Harold Wilson, az angu’ Munkáspárt veztője A paragrafusok képtelenségei V ilágtörténelmi látogatások szemtanúi vagyunk. Olvasom, hogy Csőmbe, néhai mi­niszterelnök úr. hu­zamosabb politikai magánélet és meg­felelő spanyolorszá­gi szeminárium után, valami módon megjelent Kongó­ban, s tanulmányai­nak hasznosítására éppen tárgyal, tár- gyalgat a pillanat­nyilag illetékes kor­mánykörökkel. Csőmbe, félreértés ne essék, nem kí­ván Katangába visz szatémi. Nem epesz ti magát, nem vá­gyik a vadvirágos dzsungelra, az ár- valányhajas nyo­mornegyedek sem vonzzák többé — ő lemondott örökre romantikus hazájá­ról. Ha őt még fel lehetne csigázni. érdeklődését felkel­teni, az mindössze Kongó, vagy, ahogy van, annak minisz­terelnökségét még elvállalná, ha na­gyon szépen kérik. 1 S mert Adoula kor- j mánya pillanatnyi- j lag zavarba került j a hazafiak miatt és í lemondott, Csőmbe . kénytelen foglal­Vizitben kozni azzal a gon­dolattal, hogy el­vállalja a minisz­terelnökséget, s megmenti a hont. Jobb ma egy túzok Kongóban, mint holnap egy veréb Spanyolhonban. Szerencsére, nincs egyedül. Kalondzsi mester és excsászár is vele tart, ő is tárgyal, s szeren­csére egyikük sem a maga nevében. Persze, nem veszik elő a megbízóleve­lüket, mert azt nem Afrikában álltíották ki, hanem valahol az Atlanti-óceán partjain. Egyiken másikon — mind­egy. Folytatom az új­ságolvasást. Nézzük csak. Papandreu Párizsban tárgyal, Inönü Londonban. Az asztalon Ciprus hever, folyik a játsz ma, az ENSZ még tartja a bankot, de egyre bizonytalanab bul... Tovább olvasok, Erhard, Adenauer, Lübke és az egész mélyenitisztelt bon­ni parlament Nyu- gat-Berlinben tart­ja ülését. Államel­nököt kell választa­ni. mi sem termé­szetesebb, hogy ilyenkor utazási láz vesz erőt az embe­ren. Hiába, kicsi ez a Bonn, a Bundes­tag sem fór el Nyu gat-Németország- ban, muszáj tága­sabb városba men­ni. Itt van Berlin. Nem a mi főváro­sunk, az igaz, nyu­gati felét amerikai­ak, angolok, fran­ciák tartják meg­szállva, de barátok között nem lehet j nézeteltérés. Ha t ideadják egy ülés­re. megbocsáttatnak az ő vétkeik a má- | sodik világháború­ért. És miért ne ad­nák ide? Elvégre Bonn ugyan főváros de ott nem lehet | köztársasági elnököt választani, mert akkor nem lesz te- j kíntélye. Így talán, j Hruscsov Skandi- j náviában járt. Nor­végiában is barát­ságosan fogadták. Erlander is, Krag is mondta, hogy jó ez a béke, jó ez a barátság, utazzunk és kereskedjünk, ez a norvégek vélemé­nye is. Nincs szó! fegyverekről, meg­szállásról, beavat­kozásról. Hát így is lehet vizitelni? Egy furcsa ítélkezésről szá­moltak be nemrég a lapok. A szaúd-arábiai fővárosból jelen­tették, hogy az uralkodó pa­rancsára börtönbe vettték az udvari csillagjóst. A letartóz­tatás oka az volt, hogy a de­rék Szaid Manzi nem látta és jelentette előre, hogy a legfé­nyesebb orcájú uralkodó egyik repülőgépe lezuhan majd az Alpokban. Nemrégiben azon­ban salamoni ítélet híre érke­zett: az ügyet tárgyaló bíró­ság ártatlannak nyilvánította a horoszkópok helyi nagymes­terét, s a felmentés Indokolá­sául azt hozta fel, hogy Szaid Manzi csupán az ország hatá­rain belül köteles előrelátni és megjósolni az eseménye­ket... KUTYA A VILLAMOSSZÉKBEN Bizonyára sokan jót nevettek a történteken, s a hókusz-pó- kuszozó mester históriáját a közép-keleti középkor számlá­jára írták. S ebben igazuk is volt, mert az arab félsziget egyes országaiban még ma is olyan törvények és rendelke­zések érvényesek, amelyek a mi szemünkben már réges- régen elavultaknak és porosok nak hatnak. De vajon csak az úgyneve­zett civilizációtól elzárt és el­zárkózó országokban élnek a középkor tilalmai, büntetési formái? Akármilyen hihetetlenül is hangzik, nem is olyan régen, csak a múlt esztendőben Ítélt halálra az amerikai Virginia államban a Giles-i bíróság egy juhászkutyát, és villamos szék­be juttatását legfelsőbb fokon az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága is jóváhagyta. A fan­tasztikus história előzménye az volt, hogy a Pearisburg-i Jím Laing — Ricky nevű ju­hászkutyája állítólag széttépett egy juhnyájat. A tulajdonos azonnal kártérítési pert indí­tott, s ez alkalmat adott a vas­kalapos virginiai jogászoknak arra, hogy egy régesrégi tör­vény alapján megidézzék, majd bíróság elé állítsák a ku­tyát. Minthogy a törvényt Idő­közben elfelejtették hatálytala mítani, semmi utat nem talál­tak a védőügyvédek, s így a képtelen paragrafus érteimé- ben érvényt kellett szerezni a Giles-i bíróság verdiktjének. MIKOR TILOS A FELESÉG ELNÁSPÁNGOLÁSA? Az érvényben maradt ósdi j törvények többnyire inkább nevetségesek, mint veszélye­sek. Mert például ki tud ma már érvényt szerezni annak a XVII. száradi angol rendel­kezésnek, amely szerint „bűn- | tetés terhe mellett tilos a férj­nek este kilenc és reggel hat, óra között elnáspángolni a ne­jét, nehogy a asszony kiálto­zása megzavarja a szomszédok éjszakai pihenését?! Vagy ki figyel az amerikai Alabamá- ban az olyan büntetendő cse­lekményre, hogy szór-e valaki sót a vasúti sínekre?! S ki emlékszik arra, hogy az Ari­zona államban elcsípett cit­rom- és narancstolvajoknak büntetésként egy nagy kanál ricinust kell beadni?! Egyes olyan államokban azonban, amelyek előszeretet­tel emlegetik magukat a jog és a demokrácia bástyáiként, a paragrafus képtelenségei gyakran éppen eszközként szolgálnak az uralkodóosztály kezében. Ennek egyik kirívó példája volt Angliában a Ge­orge Clark ellen hozott ítélet. A brit békemozgalom neves személyiségét ugyanis — mert résztvett egy tüntetésen — azon vád alapján, hogy' „előse­gítette a forgalom megbénulá­sát” — egy régesrégi törvény paragrafusait figyelembevéve 18 hónapra börtönbe zárták. Általában a vagyon minde- nekfelettiségének tiszteletben- tartása jellemző az egész an­gol igazságszolgáltatásra, amely nagyobb bűnnek minő­síti az ingatlan ellen elkövetett kihágásokat, mint — mond­juk — a gyermekkínzást. Röviddel ezelőtt egy fiatal apát, aki olyan durván - össze­verte háromhónapos gyerme­két, hogy a csecsemő karja és nyolc oldalbordája eltörött, a bíróság mindössze tíz font bűn tetés kifizetésére kötelezte. Ugyanakkor Nagy-Britanniá- bam 14 esztendei börtön jár annak, aki meglopja munka­adóját vagy kárt tesz egy kony hakertben. Két évet kaphat bárki, ha nyulat lop és élet­fogytiglani börtönbüntetési von magára az, aki eltulajdo­nít egy végrendeletet. 850 EZER BOT0TÉS Megdöbbentő, hogy ez az ein bér — és elsősorban az e’nyo- mott osztályokhoz tartozó em­ber — elleni törvények nem­csak régi, még a feudális szem léletet tükröző igazságszcku ­tatás ..örökségei". Hasonló tör­vények ma is születnek. — .•>• nemcsak az olyan véres dik­tatúrákban, mint amilyen u Dél-afrikai Köztársaság, ahol például az elmúlt tíz év alatt 850 ezer botütést mértek ki a négerekre a törvénytelen apart heid rendszer megsértés •» miatt. Az USA Virginia államába í nemrég emelkedett törvény­erőre egy embertelen javasla : e szerint az állam helyesnek véli és támogatja, ha szegény­sorsú nők olyan műtétnek ve­tik alá magukat, ami kizárja, hogy az életben mégegy -zö; gyermeket hozhassanak a \ 1- lágra. Virginia államban -ö- velni kell az adókat, a ok­gyermekes néger meg más munkáscsaládok munkán-. kö­ltségéinek terhei olyan nag\ 'é- telként jelentkeztek már a költségvetés rubrikáiban. A gazdagok azonban fellázadtak: ne az adókat emeljék, hanem csökkentsék a segélyezést szűk ségessé tevő körülményeket. Új munkalehetőségekkel? Nem. Nagyobb darab jut egy­nek, ha kevesebb felé kell szét osztani. Vagyis ha kevesebb a gyerek! Ezért gondolták ki és hajszolták keresztül a nép­pusztító törvényt, s csatolták hozzá a záradékot is, miszerint az elkövetkezendő időkben csak az a család kap munka­nélküli segélyt, ahol az asz- szony „önként” aláveti magát törvényadta „jogának”, s nem hoz több gyereket (aki később segélyre szorul) a világra. A paragrafus képtelenségei így tükrözik soszor egyben a társadalmi rend képte1r'nsé'yét és elavultságát is ... Onodj György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents