Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

Martyn Ferenc kísérőrajzai Mallarmé verseihez MARTYN FERENC hat ki­érő rajzot készített Mallarmé ölteményeinek legújabb ma- yar nyelvű kiadásához, s hhez még hozzávehetjük a alyemkötésű példányok elő-, letőleg a papírkötésű példá- yok elő- és hátlapját, amit untén az ő munkái bori­inak. (A? eredeti képek a klósi várban láthatók.) Mar­in tudatosan nevezi illuszt- iciós munkáit kísérőrajzok- ak, s ha valahol, itt a lég­ibb joggal. Már az is figyel­sz tét valamire bennünket, agy a rajzok pusztán a kö- s-technika figyelembe vételé- 51, a legkönnyebben elhe- ezhetö módon (két ív között, l. az ívek hajlásúban) kö­veznek egymás után, az vasut-nézöt semmi sem inti leg a képek hátlapjára ír- »tó verscím, vagy sor-idézet m), hogy egy-egy rajz me- ik költeménnyel tart szoro- ibb rokonságot Martyn lapjai valóban Jcí- rórajzok:- a versek hangu- tával, atmoszférájával ro- mságot tartó. Az egyes da- .bok sokkal Inkább Mallar- c költészetének egészére, int egyes versekre jellem- >*. liszt emeli ki néhány izos motívum — váza, ma- ir, hangszer — ismétlődése rapokoná Martyn nem le- jzoija, lemásolja azt, amit a üse,^ íogalmi-nyelvi eszkö- iváfci elmondanak (ez Mal­imé esetében teljességgel heteden is lenne), hanem egjeleníti, „megvilágítja” jászüli a kótlemények vilá­gulatilag Mallarmé több más verse (Charles Baudelaire sír­emléke, Síremlék) is „benne van”, mindazok, amelyekben „gerle-szomorúság búg” s a „káromlás fekete szállongása” jajong. Lazább a kapcsolat Az Ablakok, a Tengeri fuval­lat és a Heródiás című ver­sek, valamint a hozzájuk köt­hető lapok között, ám a kö­zös hangulati-formai jegyek itt is fölismerhetők. Hangsú­lyozni azonban ismét azt kell, hogy ezeknek a rajzoknak a világa és nem egyes részlet- megoldása az, ami összhang­ban van Mallarmé költészeté­vel. S talán éppen azért, mert az illuszrált anyag (Mar­tyn korábbi vállalkozásaival szemben) itt áll a legközelebb a festőművész egyéniségéhez. A lapok technikai megol­dása' sem közömbös. A mű­vész a fehér, göröngyös pa­pírra először puha, szürke ceruzával vázolja föl a for­mákat. Erre teszi föl iazuro- san, a ceruzavonalak jelenlé­tét alig tompítva akvarell színeit, lóként a kéket és a vörösesbarnát. A megszáradt lapon aztán még egyszer vé­gigmegy ceruzájával és be­fejezi a rajzot. A ceruzavo- nalak és az ecsetfoltojk egy­sége így valami álomszerű, ködös, közép-szürke színbe ol­vad, amit külön kiemel az elég nagy foltokban üresen hagyott csontíehér alap. A rajzok a szemlélőt azonnal áramkörükbe vonják, gondol­kodásra kényszerítik, a for­mák összefüggésének megke­resésére ingerük. A lapok „homályossága” fölenged, s az alkotás különféle rétegeinek lefejtése után földereng az igazi értelem ... MALLARMÉ KÖLTÉSZETE sosem veszíti el kapcsolatát a tárgyi világ valóságával — ál­lapítja meg a kötet utósza­vában Dobossy László. Mar­tyn rajzai is, akárcsak Mallar­mé versei, ebből a tárgyi vi­lágból indulnak ki. A rajzok szilárdan „állnak”, alulról nőnek ki, egy-egy világosan felismerhető formára (egy női fej, egy lant, egy kagyló) épülnek és törnek fölfelé. A rajzot vizsgáló, a vonalakat követő szem útja is ez. A formák azonban közben fel­bomlanak, átrétegeződnek, több síkba vetülnek, új egész- szé alakulnák, s megint csak Mallarmé költészetének egyik jelzőjét kell kölcsönöznünk: többféle jelentést nyernek. A rajznak ezt a „többértelműsé­gét” különösen az Egy faun délutánjához készült lapon fi­gyelhetjük meg, ahol a kagy­lóból kilépő vízilény alakján egy emberfej formája is át- sejlik. Nem tarthatjuk véletlen­nek, hanem Mallarmé költé­szetével nagyon is egyhang­zónak, a lapokat leggyakrab­ban díszítő két szín kiválasz­tását sem. Az égkék (ez a Mallarmé verseiben leggyak­rabban előforduló szín) és a vörösbarna mintha pontos megfelelője lenne annak az ellentétnek, ami Mallarmé verseiben a végtelen és a vé­ges, az „azúr”, az „örök égi kék” és a föld. az eszmények és a valóság világa között feszül. Ugyanakkor ennek a három színnek, a kéknek, a vörösbarnának és a fehér alapnak az összeolvadása va­lami sajátosan franciás jelle­get kölcsönöz a lapoknak, olyannyira, hogy ha nem is tudnánk máshonnét, a rajzok koloritja, sajátos színatmosz­férája egyértelműen arról vall,, hogy e versek szerzője csak > francia lehet. MEGINT VISSZA KELL utalnunk arra, hogy ebben: nemcsak Martyn Ferencnek a > választott anyaghoz való hű-í sége jut kifejezésre, hanem: a festőművész egyénisége is. \ A rajzok franciás jellege: Martyn művészetének egészé- ? vei is rokonságot tart, s fi- < gyeimeztet ennek a sajátos? piiktúrának a forrásvidékére. < Martyn Hippi-Rónai házában, 1 hol gyermekéveit töltötte, is- í merkedett meg Mallarmé? verseivel, s mint visszaérnie-? kezik, maga Rippl-Rónai isi készített (sajnos, azóta elkal-í lódott) rajzokat a neki félig í kortársnak számító francia? költő verseihez. Martyn szá- i mára tehát nem tegnap fel-< bukkant alkalmi feladat volt! Mallarmé verseinek rajzi át-? költése, hanem egy életen át 5 hordott élmény friss kivetü- í lése. Ha e kísérőraizok szép- í ségének hatását, adekváit ér-! tékének okait kutatjuk — s! ha általában a magyar illuszl-? ráció-művészet jelenéről töp-, rengünk — erről sem szaba d megfeledkeznünk. Tüskés Tibor 1 Ezek a rajzok egy má- :. in művészet esz­zeivel aMaikot nyitanak ii költészetére, segíté­se a költő megközelítésé- i. Érthetőbbé teszik ezt a átos költői látást, ugyan­tor kiegészítik, valami újat, sdetit és önállót is hozzá- lak a festőművész egyéni­éből, képi látásmódjából: ’ másik művészet élményét nyújtják. Ebben a kötet- í így egyszerre kapjuk llarmé sajátos költészetét ennek a költészetnek fes- •vizuáűSs tükröződését Mar- Ferenc ceruzája és ecset­nyomán. KEK A RAJZOK mégsem tlegesek, véletlenszerűek, lem világosan felismerhető icsolatuk van egyes köite- nyekkel. A legbeszédesebb tak a rajznak az utalása, elyen felirat is hirdeti a natkozo” vers rímét Toast ebre (Gyászbeszéd). De ancsak könnyen megtalál- az Egy faun délutánja i megfelelőjét. A sorrend­űi utolsó lap o legszoro- . t.t,. .o.atoi talán az ~r Poe síremléke című ssel tart, ugyanakkor han­e?ivődaLmi emlék/J)éesett. LOVÁSZ PÁLT gyámolitó csillaga óbecsei bölcsőből kíséri. 1928. január 1-én költözött Pécsre. TISZAMENTEN című kötete, melynek Kosztolányi Dezső is bö elismeréssel adózik — „A könyv írója finoman kezeli a magyar nyelv hangszerét, rezzenélceny lélek, « mű­vész, ki jövőre tarthat számot. Nekem külö­nösen megható, hogy az én szúkebb hazám­ban szólal meg a magyar vers. Jó hittel ezt mondhatom. Szives üdvözlettel.” — magyar földön is utat nyit irodalmi munkásságának. 1931- ben végigjárja az akkor még Pécsett működő Tudományegyetem bölcsészeti karán tanító kiváló professzorokat. Eredménytele­nül. Birkás Géza, Halasy Nagy József s töb­ben nem helyeslik, hogy Irodalmi Társaság alakuljon. Azt hiszik, hogy egy „vidéki” szín­vonalú irodalmi szervezkedésről van szó. Ké­sőbb, mikor a résztvevők névsora élén látják Surányi Miklós nevét, készségesen jelenthez, nek, s a Társaság kibővítését, szakosztályok szervezését javasolják. Lovász Pál munkája sikerrel járt. Megala­kult a JANUS PANNONIUS TÁRSASÁG, melynek irodalmi estjein a legjelentősebbek: Babits Mihály, Dsida Jenő, Féja Géza, Igno­tus Pál, Illyés Gyula, Juhász Gyula, Koszto­lányi Dezső, Móricz Zsigmond, Surányi Mik­lós, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Weöres Sándor — kaptak pódiumot. Lovász Pál emlékeinek ragyogásából Ba­bits alakja emelkedik legmagasabbra. 1931. június 10-én a JANUS PANNONIUS TÁRSASÁG Ígéretes alakuló gyűlésén, a Tu­dományos Akadémia nagynevű küldöttei, valamennyi irodalmi társaság elismert alakja, a PEN-CLUBOT képviselő Mohácsi Jenő kö­rében, zsúfolt ház előtt Babits olvas fel ver­seiből. Szomorú aszkéta-arcát szellemi láz hevíti. Hangja pátosz nélküli, egyszerűen lopja magát a lelkekbe. A hallgatóság nem is sejti a felolvasó rossz szellemi közérzetét: Babits szinte betegesen irtózik a szerepléstől. Lent a Pannónia Szálló előterében várta Lo­vász Pálnak, az est rendezőjének hívását. Csak akkor lépett a színpadra, mikor az el­nöklő Surányi Miklós bejelentette: „Babits Mihály ölvas fel.” A PÉCSI ÍRÓKNAK nagy örömet jelentett a Babitssal való találkozás s a vele teremtett szoros kapcsolat. 1932- ben, haláleset következtében megüre­sedett helyre, a JANUS PANNONIUS TÁR­SASÁG Illyés Gyulát szerette volna meg­hívni Lovász Pál a megüresedett hellyel kap­csolatban Babits tanácsát kérte. Babits az alábbi levélben válaszolt: Igen tisztelt Barátom! Bocsáss meg hogy némi késéssel válaszo­lok kedves soraidra. De közben Illyés Gyulá­val kellett beszélnem, hogy tájékozódjam az 1 irodalmi társaságokkal szemben. elvileg el­foglalt álláspontjáról. Beszélgetésünk uia ■ vuyyoK, nagy Illyés a jeléje ,ezet örömmel jogadná s halával a meghs. elő szándékért; öröme annál nagyobb lenne, mert szülőföldjéhez es o Dunántúlhoz erős lelki szálak Jüzik. A magam részéről választáslokat nemcsak szerencsésnek tartanám, de meg vagyok gyö-í eödve, hogy az méltóbb embert a fiatal gene- ráció,ból nem érhetne. Illyés Gyula a magyar t Urának nemcsak nagy reménye, de már készt es el nem mellőzhető értéke is. Gyökeresen í magyar s mégis európai kultúrájú költő s az j irány, melyet képvisel s részben vezet, a ley-) rokonszenvesebb és legszükségszerűbb újába j irodalmunk fejlődésében. Illyés igazi mély < lírai tehetség s emberi tulajdonságai is a leg.! szeretetreméltóbbak. Csak gratulani tudok í a Janus Pannonius Társaságnak, ha fiatalabb i gárdájának névsorát az ő nevével gazdagítja, j Illyést jó verseLődónak is ismerem s közre- < működése az ünnepi nagygyűlés programját > is bizonnyal előnyösen fogja kiegészíteni. Nagyon örülök, hogy találkozásunkra szive- ? sen emlékszel; magam is örömmel idézem j vissza a tavaly Pécsett töltött szép napokat. i Téged szívélyesen köszöntve s a Nagyságos > Asszonynak kézcsókomat s üdvözletemet je- i lent ve maradok kész híved Babits Mihály , A LEVÉL ALAPJÁN a TÁRSASÁG a leg-1 közelebbi közgyűlésen Illyés Gyulát rendes / tagjai sorába választotta. ! * ( Lovász Pál második kötete, a VÁNDORÚT, > a JANUS PANNONIUS TÁRSASÁG gondo-/ . masában jelent meg. A táj és az ember örök < egymásra találása világit ebben a humánum- ' mai teli, jól megkomponált könyvben. A! versek gazdag, szó-ékszerektől csillogó szőve-^ léből ragyog a bőrt barnára égető nap, a < szegények és elesettek lángoló keserűsége, a j szülőföld és a Tisza, fákkal sűrített hullámzó ( zöldje, a nyájaikat csillag-sátrak alatt vi- ] gyázó, tűznél melegedő pásztorok egyszerű­sége. A csőszök, vadőrök, kétkezi parasztok jöldhözragadtságából fölszállni vágyók aka-; rata. Virágok, lombok parányi életébe zsu­gorodik, viharok sörényébe kapaszkodik a tárulkozó mindenség. Lovász Pál hatvannyolc éves. Egészségéi nem kímélve dolgozik. Három gazdag tar­talmú, maradandó verset tartalmazó kötetén kívül kiadásra készen áll még három kötetre • való gyermekverse is. Modernségen az élet, jelenségeinek friss megközelítését érti. Tö­rekvése: minél nagyobb, minél teljesebb ho­rizontú kapcsolatok fölfedése s a látottaknak korszerű, közérthető ábrázolása. Gal am bogi László ^ JEVGENYIJ JEVTUSENKO: cÁ humor Cárok, császárok. fejedelmek, urai földnek, tengereknek, parancsukra masírozott a seregek gora de a humor — sóba! A nagyfejüek gőgös palotáiban, fent, kik ott kedvükre lustálkodtak, egyszer a csavargó Aesopus megjeleni — s ők látszottak legattan koldusa' - Arcán a napszínű rozsda s ahogy a szobába lépett a képmutató útszéliséget egy pere alatt Naszreddin Hodzsa mint a sakkbábokat habok jai szerte szórta. Szeretnék a humort kenni — de a humort nem lehet megvenni' Szeretnék a humort ölni... De minden bicska bele fog törni: Harcolni ellene — nem könnyű dől Vágták, gyilkolták szakadatlan. Lemetszett feje már ott imbolygót! a lándzsahegyen, a magasban. De alig perdültek meg a bolióc-doboí meséjükbe rikácsolt s integetett­„Kukues! Itt vagyok!" %. ■s hetyke táncba kezdett, vfitt-kopott kurta kabátkák lüntudattal. fejét leejtve ■«int egy politikai merénylő ágy vánszorgott a vesztőhelyre. Egész lényében összeomlott. „Meghaltam. Nesztek!” Mikor egyszerre a rossz kabátkából v kibomlott karja gúnyos jelt lengetett: „Ezt nektek!” A humort már zárták börtön1 de ott is mindenkivel kitolt. A falakon, a rácsokon "gy pillanat — és áthatolt! '‘Icgfázva, rossz köntösét húzta mint egyszerű sorkatona: csasztuska-puska •ohámozott ő is nikor lángolt a Téli Palota. \ dühödt szónokot jól állja, ölényesen legyint, fis néha a humor még önmagára is — humorral tekint! Száz csapdájú. Csavar. Furfangol Letép mindent 1 mindenkin átmegy, aki ál! így hát— viruljon örökké a Hum" «za — bátor, derék legény! JACQUES PRÉVERT: rRcq(jell Feketét töltőt! A csészébe Tejet A feketébe Cukrot dobott A kávéba Lassan és hossza Kavarta Belebámult Felhajtotta Hozzám egy hangot (sem szólva Rágyújtott egy Cigarettára Füstjét fnjdosta Karikába Hamut szórt a Hamutartóba Rám sem pillantva \ t’gy szót sem szólva S Felkelt Kalapját Fejére tette \ Esőköpenyét Magára vette Mert zuhogott És elment Az esőbe Rám sem nézve Egy szót sem ejtve És én '< t Zokogtam Arcom két kezembe (rejtve. TAMKÓ SIRATÓ KÁROL1 fordításai PÁL JÓZSEF „ fllár (lines ments éq Italod is voltam — megittál. Ételed is voltam — megettél Mi bennem salak volt, belőled mind eltávozott és vagyok most alkotórészed: a csont, a hús cs a meleg vér. S vagyok benned a jóság, fegyelem kékkongású tornyos bocsánat, piros örvény, fekete bánat, derekaddal is ringó kegyelem és imádattal kötözött kötöttség. így történt. Már nines mentség.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents