Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-23 / 197. szám
6 MAPLÖ 1964. AUGUSZTUS S3. Rómába érkezett a Togliatti fildi maradványait szállító repülőgép Róma: Szombaton délután 16.10 órakor Róma Ciampino repülőterén leszállt az az IL—18. típusú repülőgép, amely a pénteken elhunyt Palmiro Togliatti holttestét szállította Szimferopolból az olasz fővárosba. A repülőtéren mintegy kétezer főnyi, vörös és fekete lobogók alatt felsorakozó tömeg fogadta az Olasz Kommunista Párt elhunyt főtitkárát. Jelen volt az OKP vezetőségének, a Központi Bizottság tagjainak többsége. A Rómába vezető út mentén százak sorakoztak fel, míg az OKP római központjában fekvő székháza előtt tízezrek állnak sorba, hogy bejegyezzék nevüket a gyászkönyvbe. Kongói helyzetkép Négy hónap óta először sikerült a kongói kormányosaKékkőién finn elnök beszélgetése a magyar újságíró-küldöttséggel patoknak — amerikai és belga támogatás következtében — valamirevaló sikert elémiök a partizánok ellen. Hírügynökségi jelentések szerint a szombatra virradó éjjel a kormány erők kiszorítottak Kivu tartomány fővárosából, Bukavuból a hősiesen ellenálló felkelőket. Mihelyt a város a kormánycsapatok ellenőrzése alá került, a belga konzul is nyomban megkezdte működését. Mint már jelentettük, a kongói hatóságok péntek este meg kezdték a szomszédos brazza- ville-i Kongó, Burundi, valamint a Mali Köztársaság Kongóban élő állampolgárainak deportálását. Még a nyugati hírügynökségi tudósítók is megrázó képet festenek a kikötőben lezajlott tömeg jelenetekről. a katonaság és rendőrség brutalitásáról. Az AP elmondja, hogy olyan brazza- vilte-i állampolgárt is látott a kitelepítettek tömegében, aki 1932 óta dolgozott a Kongo foflyó túlsó partján. ,,ösz- szesen — írja az AP tudósitója — 50 000 keményen dolgozó, békés embert érinthet az intézkedés”. Csőmbe azt állítja, hogy elismeri: a kitelepített brazzaville-i állampolgárok nem követtek el semmi bűnt, de — úgymond — „nem tehet mást, minthogy I Massamba-Debat brazzaville-i kormánya támogatja a kongói felkelőket, s reméli, a ha- i zatelepített tömegek majd j nyomást gyakorolnak saját kormányukra. Az AP ezzel kapcsolatban a kongói miniszterelnökhöz közelálló köröket idézve azt írja, Csőmbe alighanem arra számít, hogy az ötvenezres tömeg kényszerű áttelepítésével, elviselhetetlen terhet rak a szomszédos ország vállára. Unho Kékkőmén, a Finn Köztársaság elnöke otthonában fogadta a finn külügyminisztérium meghívására Helsinkiben tartózkodó magyar újságíróküldöttség tagjait, Pécsi Ferencet, Páilfy Józsefet, Szántó Jenőt és Szentkirályi Jánost, s hosszas, szívélyes beszélgetést folytatott velük, amelyen jelen volt Matti Tuo- vdnen, a Finn Külügyminisztérium Kulturális- és Sajtóosztályának vezetője, valamint Vineze István, a Magyar Nép- köztársaság helsinki ideiglenes ügyvivője. Kekkonen elnök, aki az előző napon érkezett vissza nyári szabadságáról, egy teljés órát szentelt a magyar újságírók fogadására és a velük folytatott rendkívül baráti, közvetlenhangú átfogó beszélgetésre, amelyen a nemzetközi politika és a finn—magyar kapcsolatok sok kérdéséről esett szó. Mint a beszélgetés folyamán kiderült, Kekkonen elnök jól emlékszik mindössze háromnapos magyarországi látogatásának egyes mozzanataira, s tréfásan megjegyezte, hogy hortobágyi és debreceni látogatása után félig-meddig ő maga is hajdúnak érezte magát. Kekkonen elnök elmondotta, nagy jelentőséget tulajdonít egymás jobb megismerésének és az államférfiak személyes találkozásainak, eszmecseréinek. Megjegyezte, hogy magyarországi látogatása alkalmával három napig Dobi István vendége volt. Mély benyomást tett rá, milyen hozzáértéssel tájékoztatta őt Dobi István a mezőgazdaság legbonyolultabb szakkérdéseiről is. Kekkonen elnök kérte vendégeit, adják át legjobb kívánságait és személyes üdvözletét az elnöki tanács elnökének. Végül az elnök az újságírói munka fontosságáról szólt és arról, milyen felelősség nyugszik a sajtó munkásain, a jóindulatú, igaz hírközléssel a népek közötti béke ápolásában és a finn—magyar barát ság továbbfejlesztésében is. A beszélgetés után az elnök bevezette vendégeit lakása dolgozószobájába. íróasztala fölött a szoba főfalán nagyméretű kép függ: Csikók a Hortobágyon. Ezt a számára oly kedves képet Magyarországon kapta ajándékba — jegyezte meg. Vineze István, a Magyar Népköztársaság helsinki ideiglenes ügyvivője fogadást adott a Finnországban tartózkodó magyar újságíróküldöttség tiszteletére. Lottó-tájékoztató A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása alap j ján a 34. játékhéten nem végleges megállapítás szerint, öt találatot egyetlen fogadó sem ért el. Négy találatot 62 fogadó ért el, nyereményük egyenként 64 751 forint. Három ta- j lálatot 4879 fogadó ért el, nyereményük egyenként 411 forint. Két találatot 136 143 fogadó ért el, egyenként 14.70 forintos nyereménnyel. ,,Syncom-3“ távközlési mesterséges hold CAPE KENNEDY ŰRÁLLOMÁS, FLORIDA, USA: Augusztus 19-én, a tokiói olimpiai játékok közvetítésének megkönnyítését szolgáló távközlési mesterséget holdat bocsátottak fel. A képen: a fellövés előtti napon még utoljára ellenőrzik a „Syn- cotn—3”-at. Biankó-csekkek vagy provokációk? Egyszerre három térségben élezte tovább, veszélyes pontig a helyzetet a kalandor- politika. Délkelet-Ázsiából, Ciprus szigetéről és Kongóból egymást váltva érkeznek hírek az imperialista bajkeverés újabb és űjabb tényei- ről. Az időrendben első agresz- szív cselekedet színhelyéről, Vietnamról szólva éppen az elmúlt napokban mondotta Kazahsztánban Hruscsov, az őt felkereső Thomson angol lap tulajdonosnak: „Vietnamban az USA ostoba akcióhoz folyamodott, ami semmiképpen sem válik javára. Ezt minden józan ember agresszív cselekménynek, a dullest politika folytatásának tekinti.” Nyugaton is egyre többen tekintik veszélyes ostobaságnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni amerikai repüTőtámadásokat. A londoni Observer legutóbb nagy cikkben elemezte az amerikaiak délkelet-ázsiai helyzetét és azt „alapvetően tarthatatlannak” jellemezte. „A dél-vietnami háború rosszul áll. Kkcnh tábornok kormánya ingatag... Nyilvánvalónak tűnik, hogy a Nyugat közvetlen katonai intervenciója (A lap itt a háború kiterjesztésére gondol. A szerk.) végső soron csak vereséget hozhat”, — állapította meg az angol újság. A ciprusi problémában, ha most átmeneti, fegyvernyugvás is van, nem történt lé- nyes lépés a józan megoldás felé. Újra — és ezúttal nyomatékkai — ajánlgatják az imperialisták az Acheson-ter- vet; ez az amerikai ötlet a sziget NATO-sítását irányozza elő. Amerika egyre jobban belebonyolódott a sziget körüli politikai mesterkedésekbe, nyers nyíltsággal vallva, hogy nem Ciprus nyugalma, hanem Ciprus támaszpontvolta a washingtoni érdek. Washingtonban durván kijelentik — a Daily Mirror tudósítója meg is írta —, hogy „Törökország életbevágóan fontos a NATO-nak, továbbá értékes támaszpont az amerikai radar-állomásoknak és kémrepülögépeknek. Az USA vállalhatja, hogy megbántja Görögországot, a törökökre azonban szükség van.” Az amerikai fővárosban cinikusan a Nápolyból a minap kifutott 6. flottára hivatkoznak, mint érvre, akárcsak Délkelet-Ázsiában a 7. flottára. Csak egyetlen tényező nem szerepel a ciprusi probléma nyugati „megoldási terveiben”: maga Ciprus. Az imperialisták által tervezett Ciprus-értekezletre angol, amerikai, török és görög delegátusokat akarnak meghívni — ciprusiakat nem. A ciprusi kérdésről nyilatkozott a szovjet kormány is és világosan kifejtette álláspontját a sziget függetlensége kérdésében Hruscsov is, aki Frunzében mondott beszédében hangsúlyozta: „Ciprus ellen nem lehet büntetlenül agresszív cselekedeteket végrehajtani.” Hruscsov hangsúlyozta, hogy Ciprusról Angliának ki kell vonnia csapatait és Törökországnak pedig tiszteletben kell tartania Ciprus szuverénítását és a ciprusiak jogait. A leglényegesebb ebben a kérdésben a szovjet kormány nyilatkozatának az a mondata: hogy „amennyiben a köztársaság területét külföldi fegyveres invázió éri, akkor a Szovjetunió segítséget nyújt a Ciprusi Köztársaságnak ahhoz, hogy megvédje szabadságát és függetlenségét" Kongóban pillanatnyilag az amerikai beavatkozás mértéké nek növelése a fő témája annak a léopöldville-i megbeszélésnek, amely Csőmbe és Williams amerikai külügyi államtitkár között folyik. Hol vagyunk már attól az amerikai elhatározástól, hogy „csupán” .mintegy napi egymillió dollár értékű hadianyagot adnak a hazafias erők ellen Csombenek! Az első négy szállítórepülőgép. a könnyű tankok, a Harvard és az F—28-as felderítő gépek után Csőmbe most különleges nagyhatósugara re- oülőgépeket. az első, viszonylag kislétszámú amerikai katonai különítmény után ..több jó katonai szakembert köve- teV’. holott az első csoportban is már 11 fegyvernem emberei szálltak -ki az USA-géoek- ből a leopoldville-i repülőtéren. És Harriman államtitkár a kongresszusban már felelt is Csőmbe kérésére: közölte, hogy az eddigi hadianyag szállítmányok Kongóba csupán a kezdetet jelentik ... Hogy mindhárom színtéren amerikai lépések növelték a feszültséget, azt maga a tengerentúli saitó is kénytelen elismerni. Walter Litroman írja a New York Herald Tri- buneban: „Fegyveres erőink közvetlenül belekeveredtek a délkelet-ázsiai küzdelmekbe, a civrvsi problémába diplomáciánk bonyolódott bele. a kongói kérdésben is erősen érdekeltek vagyunk...” Ez mindenesetre szerény fogalmazás: bombázőakciók egész sorozata a Tonkini öbölben, amerikai napalmbombák fel- használása amerikai repülőgépekről, ha azok török felségjeleket viseltek Is Ciprus fölött, amerikai katonák és tankok Kongó földjén — ez talán mégis több, mint „erős érdekeltség”! Elgondolkodtató azonban, hogy maga Lippman is bizonyos reménytelenséggel vizsgálja az amerikai katonai akciók várható eredményét. „ ... nem szabad azt kérnünk amerikai katonáktól, hogy lehetetlen háborút vívjanak” — írja egy helyen és másutt megjegyzi: „...nem engedhetjük meg magunknak, hogy nagyvonalúan és túlságosan elkötelezzük magunkat azzal, hogy katonai erőnk terhére biankó-csekkeket írunk alá. Máris túlsók ilyen csekken szerepel az aláírásunk.” Biankó-csekkek? Ez meglehetősen üzleti szóhasználat. Mi úgy fogalmaznánk ezt, hogy az amerikai repülőgépek egyszerűen útonálló módon megtámadták a vietnami Demokratikus Köztársaságot. Úgy mondanánk, hogy az amerikai 6. flotta elindult Ciprus felé, hogy hajóágyúk „jelenlétével” gyakoroljon nyomást, támogatva diplomatái akcióit. Ügy fogalmaznánk, hogy nyílt szemérmetlenséggel tankokat, repülőgépeket, és katonákat küldenek a szabadságharcos erők kiirtását tervező Csőmbe segítségére. Bombázni a Tonkini-öbölben, flotta tüntetéssel ijesztgetni a függetlenségét védő Ciprust, hadianyagot szállítani Csombenek — ezt a tengerentúlon lehet „biankócsekkek politikájának” nevezni, hiszen ott jól értik a kereskedelmi nyelvet, hiszen még a háborút is szívesen számolják várható hadimegrendelésben, növekvő profitban. A világ másik felén azonban, ahol a béke dolga nem csekkek problémája — méltó szóval provokációnak, bajkeveresnék nevezik a vietnami, kongói, ciprusi ünp&- riallsta akciókat Románia ünnepel 1944. augusztus 22-ről 23-ra virradó éjszaka győzött Bukarestben a Román Kommunista Párt által szervezett felkelés. A felkelők birtokukba vették a katonai objektumokat, a rádiót, a postát és más fontos közintézményeket. A felkelést elemi erejű népi megmozdulás kísérte, a román hadsereg is szembefordult a náci megszállókkal és a szovjet csapatokkal vállvetve néhány hónap alatt fel szabadították az országot a fasiszta uralom alól. A felszabadhlás óta a Román Népköztársaságban is hatalmas fejlődésen ment keresztül az ipar, a mezőgazdaság és a kulturális élet. Az egykor elmaradott agrárországból a szocialista országok segítsége révén és a romániai dolgozók erőfeszítései nyomán fejlett iparral rendelkező ország lett. 1938-hoz viszonyítva hét és félszeresére emelkedett az ipar termelése, különösen szembeszökően nőtt a vegyipar termelése, és tízszeresére emelkedett az ország acéltermelése, Két éve befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálása is, ami a mezőgazdasági termelés előtt nyitotta meg a további fejlődés távlatait. 1969 és 65 között az állami tervek háromszázezer új lakás felépítésével számolnak, 1975-ig pedig valamennyi lakásprobléma megoldását irányozták elő. Eredményekben gazdag. 20 éves út után ünneplik ma országuk felszabadulását Románia népei. Románia egyetemi városaiban nagy gondot fordítanak ai egyetemek tanárai, előadói és diákjai eihtelyezésére. Képünk a bukaresti egyetemi városnegyedet ábrázolja. A román tengerpart ékkőve Mamaia — esti kivilágításban. Románia egyik új ipari létesítménye, a Koraesti kőolajfinomító
