Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-02 / 153. szám

NA PL© 1964. JÚLIUS X GEORGI DIMITROV halálának 15-ik évfordulójára Georqi Dimilrovnak, a bolgár nép nagy fiának nevét és dicsőségét élete utolsó két évtizedében háromszor kapta szárnyra a vi­lághír. Harminchárom kora tavaszán, nem sokkal Hitler hatalomra kerülése után, az emberiség ellen elkövetett szörnyűséges bű­nök nyitányaként a nácik felgyújtották a né­met birodalmi gyűlés berlini palotáját, s meg kezdték hajtóvadászatukat a „tettesek” után, A letartóztatott gyanúsítottak egyike a wed- mári Németország fővárosában emigráns for­radalmárként élő Dimitrov volt, aki egy éven keresztül halált megvető bátorsággal állta a harcot a fasiszták kegyetlen rendőrappará tusával és bíráival szemben. Meggyőződésé­nek lángoló erejével szétzúzta vádlói hazug rágalmait, s kivívta a föld minden becsüle­tes emberének elismerését, tiszteletét. Goethét idézte a lipcsei törvényszék előtt, mintegy mottójául nagyszerű küzdelmének: ... Vagy emelkedned, vagy esned kell,, meg nem állhatsz, harcot nyerned s uralkodnod, vagy veszítened és szolgálnod, szenvedés vagy diadal vár, üllő lesz vagy kalapács. Dimitrov kalapács lett, kivívta igazát, meg­hátrálásra kényszerítette vérszomjas ellensé­geit, fejükre olvasta gyalázatukat, meghiúsí­totta a gálád provokációt, mellyel nem első­sorban őt személyében, hanem az általa kép­viselt eszmét, a kommunizmus ügyét, a sza­bad gondolatot és a humanizmust akarták besározni. Messzehangaó szavára akkor figyelt fel másodszor az emberiség, amikor 1935. au­gusztusában a Kommunista Intemaciomálé VII. kongresszusán elmondta „Harc az egy­ségfrontért, a fasizmus és a háború ellen” című előadód beszédét. E kongresszus a két világháború közötti időszakban fordulópontot jelentett a forradalmi munkásmozgalomban. A határozat először állította a kommunista pár. tökeié legfontosabb követelményként, először tette programjuk sarkalatos tételévé azokkal a haladó, demokratikus erőkkel való össze­fogás elengedhetetlen szükségességét, amelyek szemben álltak a fasizmus szennyes áradatá­val, az új háború előkészítőivel. 1935. után Európa kommunista pártjai a korábbinál kö­vetkezetesebben törekedtek a munkás egység­front, a demokratikus népfront megvalósítá­sára. Törekvéseik Franciaországban, Spanyol- országban és másutt — ha csak átmenetileg is — sikeresek voltak, s ha elbuktak is, a tanulságok mindenképpen e politika helyes­ségét bizonyították. A kommunista és mun­káspártok vezetésében érvényesülő szektás, dogmatikus módszerek, a jobboldali szociál­demokraták áruló, egységet ellenző magatar­tása, a polgári antifasiszta erők következet­lensége és sok egyéb tényező tragikus össze­játszása akkor lehetetlenné tette a fasizmus szétzúzását, az emberiség ellen szervezett iszonyú bűncselekménynek, a második világ­háború felrobbantásán ak megakadályozását. De a kommunista világmozgalom „dimitrovi vonala” ennek ellenére, mondhatjuk, egyedüli járható és célra vezető útnak bizonyult a marxizmus—leninizmus erői számára mind a mai napig. Dimitrov harcokban gazdag, nagyszerű éle­tének harmadik és nyilvánvalóan leggazda­gabb időszaka az volt, amikor két évtizedes kényszertávoliét után hazatérhetett forrón szeretett hazájába, s a Bolgár Kommunista Párt vezetőjeként, népének élén hozzáfogha­tott az új, szocialista Bulgária alapjainak le­rakásához. Georgi Dimitrov példaadé internacionalista volt, fáradhatatlan építője a szocialista or­szágok egységének, gazdasági, politikád és kulturális együttműködésének. Igaz kommu­nistához és forradalmárhoz méltóan, egész életében rendíthetetlen hűséggel kitartott a Szovjetunióval, a szovjet néppel való testvé­riség mellett, felejthetetlen barátja volt a mi népünknek is. Tizenöt évvel ezelőtt, 1949. július 2-án halt meg Ma, másfél évtized múltán sem homá­lyosul! el Georgi Dimitrov dicső emléke, ér­tékes, és megbecsült hagyomány számunkra mindaz a tanítás, amellyel a nemzetközi munkásmozgalom fegyvertárát gazdagította, s elősegítette a szocializmus és a béke erői­nek győzelmét. Vadász Ferenc Hruscsov elvtárs Bergenhen (Folytatás az 1. oldalról) legyenek a kegyeletes ünnep­ségnek. A koszorúzás után Hruscsov elbeszélgetett a szovjet tengt- részekkel. Örömmel fedezte fel közöttük nem egy „földi­jét”, olyan matrózokat, akik a szovjet kormányfő szülőföld jéről, a kurszki területről szár maznak. De földire talált a szovjet matrózok között Nyina Hruscsova, Gromiko külügy­miniszter és a delegáció sok más tagja is. A szovjet ten­gerészek után a helyi la­kosokhoz fordult Hruscsov. Kezet fogott sok bergenivel, karjára emelt egy aprócska kislányt és vele együtt fény- képeztette le magát. A szov­jet kormányfő láthatólag jól érezte magát, s tréfásan meg is jegyezte: azzal ijesztgették, hogy Bergenben hűvös az idő, pedig nemcsak a lakos­ság fogadta melegen, hanem az időjárás is kitett magá­ért. A város keskeny, kanyargós utcáin mindenütt sok százan üdvözölték szeretettel Hrus- csovot, amikor az autókaraván a norvég halászati igazgató­ság oceánográfiai kutató In­tézete felé tartott. Az intéze­tet 1860-ban alapították, de a legutóbbi időben rendkívül gyors fejlődésen ment át, és jelenleg nagyjelentőségű tudo­mányos kutatómunkát végez az óceánokon, tengereken. Hruscsovot, Gerhardsent és kíséretének tagjait Gunnar Rollefsen, az intézet igazga­tója köszöntötte a bejáratnál. A szovjet kormányfőnek be­mutatták az intézet akváriu­mában a fóliák etetését, majd az igazgató röviden beszámolt a tudományos kutatómunká­ról. Ezután Johannes Tofte, a Bergeni Halászati Egyesülés elnöke ismertette a norvég halászok munkáját. A szovjet kormányfőnek ezután bemu­tatták azt az ajándékot, ame­lyet a szovjet halászati tudo­mányos kutatók küldtek nor­vég kollégáiknak, egy akvá­riumot, amely a Kaspi-tenger halfajtáit tartalmazza. „Nos, hadd nézzem meg föl dijeimet” — mondotta moso­lyogva Hruscsov, majd a szög jet ajándék megtekintése után bemutatták neki az intézet .újonnan épült, rendkívül kor­szerű akváriumát. Hruscsov nagy elismeréssel nyilatkozott a látottakról és gratulál’ az Intézet vezetőinek tudományos munkásságukhoz. A nagysze­rű kiállításhoz. Ezt követően a szovjet kormányfő Bergen központ­jához, a hagyományos hal­piachoz indult. Érdeklődéssel tekintette meg az eleven, nyüzsgő piacot. Elbeszélgetett Johannes Rasmusen öreg ha­lásszal. aki a piacon tőkeha­lat árult. A piac megtekintése után Hruscsov részt vett azon az ebéden, amelyet Bergen város adott tiszteletére. Ebéd után városnézés következett a ber­geni program befejezéséül. A szovjet kormányfő a kora dél­utáni órákban Gerhardsen norvég miniszterelnök társa­ságában repülőgépen tért vissza Oslóba. Tüntetés a Délafrikai Köztársaságban He nrich Libkét ismét nyugatnémet köztársasági elnökké választották Nyugat-Berlin: A nyugat­berlini rádiótoronynál lévő „kelet-poroszországi csarnok­ban” szerdán délelőtt a Bun­desversammlung 1042 tagja Heinrich Lübke eddigi köztár­sasági elnököt 710 szavazattal toriét elnökké választotta. A nagy provokációs színjá­ték, amelyet szándékosan ide­gen területen, Nyugat-Berlin- ben rendeztek meg, tehát olyan eredménnyel ért véget, aho­gyan azt Bonnban jóelőre el­tervezték: Heinrich Lübkét újabb öt évre köztársasági el­nökké választották. Nagygyűlés Varsóban Csempészek paradicsoma Brazília évente mintegy nyolcszázezer millió cruzeiros (körülbelül kétszázmillió font) veszteséget szenved azáltal, hogy az országból aranyat, gyémántot és egyéb drágakö­veket csempésznek ki. Anibal Novais ezredes, e kérdés brazíliai szakértője sze­rint, minden évben körülbe­lül 900 ezer karát kitűnő mi­nős !»ű drágakövet visznek ki illegálisain, az aranyveszte­ség — rúdaranyban számítva — mintegy évi 3500 kiló. Noha a kormányzat igen erőteljes rendszabályokat szándékozik hozni a csempé­szés megakadályozására, ez ] sz'níe leküzdhetetlen nehézsé- I gekbe ütközik. Brazília a vi-1 lág negyedik legnagyobb or-1 szí' h, amelynek óriási kiter­jedésű tengeri és szárazföldi ; határai vannak. A drágakő | csempészést igen hatalmas nem zetközi üzleti érdekek irányít­ják. Ezeknek szinte korlátlan eszközök állnak rendelkezésé­re. egyebek között valóságos lcsiflotta, amely távoli őser­dőiében saját „repülőteret” tart fenn és bonyolítja le a csem­pészést légi Úton. Varsó: Tito jugoszláv elnök, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára len­gyelországi látogatásának he­tedik napján, szerdán a Kultúra és Tudomány Palotá­jának kongresszusi termében Varsó népével találkozott. Az ünnepi nagygyűlésen megjelentek a I.EMP veze­tői, az Államtanács és a kormány tagjai, a lengyel főváros politikai-, katonai-, társadalmi-, tudományos- és művészeti életének képvi­selői, A nagygyűlést a LEMP var­sói vajdasági pártbizottságá­nak első titkára, W. Titkow nyitotta meg, majd Gomulka emelkedett szólásra. Bevezetőben Gomulka Ju­goszlávia és Lengyelország kö zös Hitler-ellenes harcáról em lékezett meg, majd utalt ar­ra, hogy más módszerek jel­lemzik ugyan a két ország munkastílusát, de egyetérte­nek a nemzetközi helyzet meg ítélésében és az alapvető cél­kitűzésekben, amelyek közö­sek a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Gomulka emlékeztetett az 1957-es moszkvai kiáltvány szellemére, s rámutatott, hogy az ma is aktuális. Ko­runkban — folytatta — egyetlen politikai mozgalom sem számíthat a közvéle­mény tartós támogatására, ha nem áll ki nyíltan a A Kesztyűgyár Siklósi üzeme felvesz kézivarrodai és gépvarrodai DOLGOZÓKAT, továbbá érettségizett • FIÚKAT ES LÁNYOKAT adminisztratív és egyéb munkakörbe. Jelentkezni lehet: Siklós, Gyűdi u. 1. sz. alatt. .-"-ÚSOK FIGYELEM! Kiváló minőségű, vízhatlan idublé) külső takaróval "édheti minden típusú sze­mélyautóját — Megrende­lésre postán utánvéttel kül­di a Pest megyei Ruhatisz­tító és Szolgáltató Vállalat. Budapest, XI., Lágymányos, Vásárváros. Áruforgalmi osztály. Le­vélben kérésére válaszo­lunk. Lakosság réseiére ajtók és ablakok gyártását (típuson kívüli méretben) vállalja a Pécsi Járási Épí­tő Ktsz asztalos részlege. Megrendelést Sallad u. 11. szám alatt veszünk fel. békés együttélés eszméje mellett. A béke eszméje I napjainkban tovább fejlő­dik, még akkor is, _ ha az Amerikai Egyesült Államok és más nyugati hatalmak a német kérdésben negatív álláspontot foglalnak el. ami segíti a nyugatnémet hidegháborús körök célki­tűzéseit. A nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseit érintve a LEMP első titkára aláhúz­ta: a LEMP és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége a proletárinternacionalizmus szi lárd alapján áll. A Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. és XXII. kongresszusának tör­ténelmi jelentőségű határoza­tai nagy hatást gyakoroltak a nemzetközi munkásmozgalom­ra és tovább fejlesztették, megerősítették a pártot és a szocialista országok közötti kapcsolatok lenini alapelveit. — Pártunk nem kíméli erő­feszítéseit, hogy a lehetőségek határain be­lül — megőrizze a nemzet­közi munkásmozgalom egy­ségét, s utat találjon a Kí­nai KP vezetői és napjaink alapvető problémái közötti ellentmondás megoldásához. Reméljük — hangsúlyozta be­fejezésül Gomulka —, hogy végül is úrrá .leszünk a je­lenlegi nézeteltéréseken, s megszilárdul a szocialista or­szágok és a nemzetközi kom­munista mozgalom egysége. Gomulka után Tito elnök lépett a szónoki emelvényre. Beszéde elején köszönetét mondott a szíves fogadtatá­sért, majd a lengyel és a ju­goszláv nép hősi, antifasiszta harcáról emlékezett meg, mél­tatta a felszabadulása 20. év­fordulóját ünneplő Népi Len­gyelországnak a szocializmus építésében elért sikereit. A gyűlölet nem éppen ne­mes emberi tulajdonság. De a' pacifista „mindenkit mindig { szeretni kell” szólást: nondás i tartalma sem helyénvaló, pél- S dául — egy viperával szem- f ben Márpedig a'fajgyűlölők a< legveszedelmesebb és legutá-í latosabb viperák közé tartóz-) nak. í Ez a magyarázata annak,) hogy a Délafrikai Köztársaság hírhedt kormánya ellen folya­matosan tüntetnek az egész S világon. Legutóbb sok tízezer ember fejezte ki dühös harag- S ját, megvetését és nemes gyű-) löietét Nairobiban a délafrikai) kormány fajüldöző politikája j ellen. A tüntetők egy jelképes ko­porsót készítettek, benne egy í bábbal, Verwoerd viaszfigurá­jával. A tüntetők azután elte-í mették a koporsót és vele í együtt — jelképesen — magát \ az embertelenségek kormá­nyát. Az egyszerű afrikaiak í körében nem gyermekes kisik- j lást jelentett ez az aktus. Egész szívükkel-Ielkükkel át- j érezték a „politikai tett” je-j lentőségét. Bizonyosak lehetnek benne, í hogy a világ minden tisztes­séges embere velük tart, s azt kívánja, hogy minden fajül- £ döző kormányt — ne csak jel- < képesen temessenek el... AZ IDŐS VÁJÁR Itentlors^i felliívás 1964. június 18-án Barcs mellett a Drávából egy isme­retlen ruhátlan férfi holttes- tést fogták ki. A holttest kö­rülbelül 8—10 napig lehetett a vízben. A személy leírás: 178 cm magas, 28—30 éves, haja 10—12 cm hosszú, vilá­gosbarna, homloka magas, jól­ápolt, jobb felső hátsó foga és bölcsességfogai hiányoznak. < A rendőrség felkéri mindazo- í kát, akik a személyleírás alapján az ismeretlen férfit felismerik, vagy ilyen személy eltűnéséről tudnak, értesítsék levélben, vagy telefonon a Somogy megyei rendőrfőkapi­tányság bűnügyi osztályát Ka- j posvárott. (Tel. 13-00.) Azzal a szándékkal ke­restem meg Bemát Mi­hályt, hogy az emlékezés pislákoló bányászlámpái mellett elvezessen a „berg- mannlik”, a rettegett hegyi emberkék föld alatti biro­dalmába. Kinek lett volna nagyobb jussa erre, mint éppen Ber­nét Mihálynak. Néki, aki egyhuzamban töltött el negyven esztendőt a kímé­letlen mélységek labirintu­saiban. Ha valaki, hát ő aztán igazán találkozhatott a bányarémmel. Mégis, ami­kor megidézte a kereszt já­ratok, a gurítok, az ólmos- fejtések hét apró* ördögét, némely kivétellel akár an­gyalszárnyakkal is odaáll- hattak volna Bemát Mi­hály elé. Pőrére, átlátszóra, ártalmatlanra vetkőztette őket. Talán ha valahol lent a bányában, az örök homály műhelyében mondja róluk, amit mondott, bajt kísértett volna vele a babonára haj­ló emberek fejére. De ide­fent? A szilvát, a pirosló meggyet, a kis diót ringató lombok környezetében, a babonaűző rózsalugas alatt? Nem is hiszem, hogy Ber­nét Mihály más célból ren­dezte volna így a kertjét. De a többiek is, valameny- nyi öreg bányász, aki itt telepedett meg a Csertető tövében. Ha utánanéznék, talán minden kertben ugyan olyan és ugyanannyi gyü­mölcsfát számolnék meg, mint az ő kertjében. És ugyanazt a gondosságot ta­lálnám valamennyiében. Mert ezen a telepen kevés híján mind olyanok ültet­tek fát és rózsalugast, akik Bemát Mihályéhoz hason­lóan élték évtizedekbe visz- szamutató életüket. Hason­lóan a föld alatt, hasonlóan a napvilágra búvó sichták után. Ezért egyformák hát a kertjeik és a kertek hi­vatása is. Mi a hivatásuk? Elárul­ja azt a rózsalugas izmos, inas töve és árulkodik róla a gyümölcsfák rönkös vén- sége is. Védelemnek ültet­ték valamennyit. Védelem­nek a mélységekből felci­pelt nyavalyák ellen, vál­tozásnak a lenti sivárság ellenében. És ördögűzőnek is. A szilvafák zöldje, a meggy­fák pirosa, a rózsák hamva eleinte szűrte, szitálta, ké­sőbb egyre messzebb űzte a bánya hét apró ördögét „Bergmannlit” és hat go­nosz fivérét. Szilikót, Me- tánit, Broncsot és a három legalattomosabb Tűzgvújto- gató, Omlasztó, Vízárasztó gonoszt. Ezek akkor élték igazán világukat, amikor Bernét Mihály gyümölcsfái még apró csemeték voltak. De különösmód ő már akkor sem hitt a varázslatukban. — Ha kicsit is adtam volna rájuk, akkor ma nem számolhatnám vissza azt a negyven esztendőt, amit a közelükben éltem végig. — Így mondta Bemát Mihály. És arra is csak legyintett egyet, amikor szóvátettem a sípoló mellét, a nehéz lé­legzését. — Hát igen. Egyet azért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents