Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-09 / 159. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXI. ÉVFOLYAM ÄRA: 59 FILLÉR 159. SZÁM 1964. CSÜTÖRTÖK ...... . , i - -• • ............... » ■ w , • ★ AZ MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAMACS LAP3A Szovjet emlékirat Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselóje ta­lálkozott Stevensonnal, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselőjével és át­nyújtotta neki a szovjet kor­mány emlékiratát néhány olyan intézkedésről, amely az ENSZ hatékonyságának foko­zását célozza a nemzetközi béke és biztonság biztosítása területén. A Szovjetunió ENSZ-kép- viselője felkereste U Thant ENSZ-főtitkárt és tájékozta­tás céljából átnyújtotta U Thantnak az említett szovjet emlékiratot. Uailé Szelasszié felhívása Hailé Szelasszié etiópiai csá­szár kedden felkérte Hruscsov, Johnson, De Gaulle és Doug- las-Home vezető államférfia­kat, „gyakoroljanak nyomást” Dél-Afrikára a júniusban élet­fogytiglani börtönre ítélt „afrikai nacionalista vezetők szabadonbocsátása érdekében”. Hailé Szelasszié felhívásá­ban rámutat, hogy Nelson Mandelát és hét társát a kor­mány erőszakos megbuktatá­sára irányuló kísérlet címén ítélték el, holott „egyetlen bű­nük” az, hogy határozottan szembeszálltak a faji megkü­lönböztetés politikájával, amely megtagadja az afrikai­aktól az alapvető emberi jo­gokat. Indonéz kormány­küldöttség Moszkvában Subandrio. Indonézia első miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere kíséretével szerdán repülőgépen elindult Djakartából a Szovjetunióba. Subandrio elutazása előtt a repülőtéren kijelentette, azért utazik Moszkvába, hogy foly­tassa azokat a tárgyalásokat, amelyek lezajlottak Sukarno elnök és Mikoján között In­donéziában. Használjunk ki minden percet! Nagyobb összefogást az aratás Érdekében Ütést tártéit a megyei operatív bizottság Szerdán délelőtt ülést tartott a megyei operatív bizott­ság. Három napirendi pontot tárgyaltak meg: az aratás, a felvásárlás, az anyag- és alkatrészellátás helyzetét Máris nagy a szemveszteség Az elmúlt héten csak lopva lehetett aratná az esőzések miatt. Ennek ellenére a leg­utóbbi jelentés szerint a me­gye termelőszövetkezeteiben az őszi árpának 87, a búzának pedig 11,3 százalékát aratják le. Kedden minden gép dol­gozott és a tapasztalatok azt mutatták, hogy az őszi árpák­ban elég nagy a szem veszte­ség. Miost már 150—200 kilós szemveszteség is van, ami sür­geti az őseáárpa-aratás befe­jezését Az esőzések meUiett újabb kártételekről érkezik jelentés. Különösen sok a mezei pocok Boly, Lippó környékén. Ma már mintegy 35 000 holdon van pocokkártétel, A kárte­vők sok helyen szinte telje­sen letarolják a gabonákat, még a szalmát is összerágják és jónéhány olyan pöcoklyuk- ra akadtak, amelyben másfél, sőt két kiló kalász is volt. A pockok nagymértékű kártevé­sére jellemző, hogy több olyan gabonatábla van, amelyről 20—25 mázsa termést vártak és mindössze 2—3 mázsát tud­nak betakarítani. Sürgős intézkedést A pocokkártétel megfékezé­sére sürgős intézkedéseket tet­tek. Azokra a helyekre, ahol nagy a pocokkártétel, más ter­melőszövetkezetekből kombáj­nokat irányítottak át, hogy így mentsék a termést. A kom bájnaratás befejezésével azon­nal megkezdik ezeken a terü­leteken a pockok elleni véde­kezést, illetve a pockok irtását. Ezt a munkát a Szederkényi Növényvédő Állomás gépei már el is kezdték Lippón. A védekezés azonban csak ak­kor lesz hatásos, ha minde­nütt egyszerre védekeznek. A BÓlyi AU ami Gazdaságban is, a fertőzött területű tsz-ek- ben is, és ebbe a munká­ba azonnal bekapcsolódik az Útfenntartó Vállalat ie. Az utak menti árkokban van a pockok egyik főhadiszállása, és ha itt neon védekeznek el­lenük, akkor az állami gaz­daságok és termelőszövetkeze­tek erőfeszítése hatástalan ma raé. Bár rossz volt az időjárás, a gépeken ülő emberek ki tet­tek magukért. Nagy igyekezet­tel, lelkesedéssel dolgoztak, amikor lehetett, és ezért min­den dicséretet megérdemel­nék. Dicséri őket az is, hogy az eddig learatott kalászosok­nak mintegy 84 százalékát géppel takarították be. Segítsenek a munkások Az időjárás pillanatnyilag jó, de nem tudni, mikor rom­lik el ismét. A tapasztalatok azt mutatják: az időjárásra nem lehet számítani és ezért mindent el keld követni, hogy a termés minél előtt magtá­rakba kerüljön. Ezért helyes, (Folytatás a 3. oldalon) SzaNariságbarcssok sikere Dél-Vietnamban Jim Lucas amerikai újság­író, aki a napokban tért visz- sza Délkelet-Ázsiából, nem­régiben beszélgetést folytatott Taylor tábornokkal, az új dél­vietnami nagykövettel. Beszámolójában Lucas meg­állapítja: Számos saigoni amerikai „tanácsadó” meg van győ­ződve arról, hogy Victcong elleni győzelemhez „totális mozgósításra” van szükség. Ez az álláspontja Taylor tá­bornoknak is — amint leg­utóbbi beszélgetésünkben ki­fejtette. A Mekong-folyó del­tavidékén például a jelenlegi két dél-vietnami hadosztály helyett legalább tízre van szükség. A saigoni rendszer — ismeri be a tudósító — en­nek a vidéknek mindössze hat százalékát ellenőrzi, míg a partizánok hatvan százalé­kot. Saigonban széles körben tárgyalnak arról, hogy a dél­vietnami hadsereg valamelyik amerikai tábornok parancs­noksága alá kerül, — jelenti Lucas. A tudósító beismeri, hogy Washington saigoni bábjain már semmi sem segíthet. Az ott tartózkodó amerikaiak meggyőződése, hogy a dél-vietnami katonák meg lehetősen fáradtak, rosszul vannak kiképezve és fel sem merül bennük a győ­zelem lehetőségének gon­dolata. Ezek a katonák tö­megesen dezertálnak a had­seregből, vagy szabotálják a háborút. Amerikai felügyelet alatt min­den este 12 000 font súlyú bombával terhelik meg a har­ci repülőgépeket. Reggel az amerikaiak azt látják, hogy a bombázók legfeljebb ezer font terheléssel indulnak bevetés­re. Éjszakánként ugyanis a dél-vietnamiak „kipakolják” a bombákat. cÁ nesztora Emlékeznek erre a már­kára? — „Eden-arckrém,”. S a többire, a kölnire, a máj­folt elleni krémre, a fű-illatú Edenhoffer drogériára? És jár­tak már a gyógynövényszak­üzletben a Bem utca és a Szé­chenyi tér sarkán? Most bú­csúzik az alkotójuk, meste­rük, neves rajongójuk, Eden­hoffer Gyula. 1902-ben kezdte tanulóként. Még drogista gyakornok volt, egyszer benyit a boltba egy riszony: „A Sopianae-ben dol­gozott a férjem, de tüdőbajt ’•apott. Tessék nekem csalán- teát meg kerekrepkényt adni, ezt mondják, jót tesz! Pár hónap múlva lelken­dezve jött vissza: „Teljesen rendbejött a férjem, az orvos mondta, tud már dolgozni!” Akkor határozta el, gyógy­növény szakmára képezi ki magát. Ma: ismer — sőt, fel­ismer — közel 200 féle gyógy­növényt. Nagy szó ez a nö­vényvilág fajtáinak százezres változatai közepette. Aztán: tizenhat féle márkát alkotott. A paradicsomkertes „Eden”- feliratú márkát a Dunántú­lon, az egész országban, Ro­mániában, Jugoszláviában is­merték, keresték. Közülük a szeplő és májfolt elhalványí­tanak volt a legnagyobb si­kere, mondják, azóta sincs el­lene jobb szer! Közben üzletét az ország leggazdagabb készletű drogé­riájává fejleszti. Az Arany­hegy dűlőben kevés földet bé­rel, maga is termeli rajta az „orvosságos füveket”. Enge­délyt szerez, hogy a gyűjtök itt Pécsett is beválthassák rit­ka növényeiket. Messze vidé­kek orvosainak lesz segítőtár­suk, sokszor minden gyógy­szernél többet használ a — persze előzetes orvosi vizsgá­lat alapján — tőle beszerzett gyógynövény. Az államosításuk után neve, tekintélye tovább nő, mint a HERBARIA Vállalat pécsi gyógynövény szaküzletének vezetője működik. Ma is elő­fordul, hogy Amerikából ren­delnek tőle farkasalmát ec- cema ellen, nyírfalevelet vese- bántalom gyógyítására. — Ez nem az én érdemem, — szerénykedik. — A magyar gyógynövény világhíre az oka. Nálunk kevesebb a csapadék, mint például Ausztriában. Ezért — ahogy a magyar gyü­mölcsnek a legnagyobb a cu­kortartalma — a teáink is a legjobbak, mert több napfényt kapnak, mint másutt. Az első világháború előtt évente két, két és félezer vagonnal ex­portáltunk, persze, az akkori Magyarország területéről. Az­tán a tőke a gyógyszeriparba is beáramlott, s visszafejlesz­tette a gyógynövénykereske­delmet. De most újra felfe­dezték a magyar teákat! A hazai kamilláért például ki­lónként négy dollárt fizetnek, s évi száz vagonnal exportá­lunk. Ez a gyógynövényexport tíz százaléka. És még meny­nyit megvennének?! Csak az a baj, hogy ma már nincs elég ráérő ember a gyűjtéséhez. Ha megoldanák ezt a kérdést, több milliós haszna lenne. Edenhoffer Gyula 77 éves és 62 esztendeje van a szak­mában. Hogy ezalatt hány deka orvosságot érő teát szer­zett be és az orvosok hány ezer beteg mennyi ezer nya­valyáját gyógyították meg vele, — azt már ki tudná megmondani! Most nyugdíjba megy és élete tapasztalatát megkísérli tudományos formá­ban feldolgozni. Arra kér, ír­juk meg, hogy köszöni a pé­csiek és a vidékiek szeretetét, amivel támogatták. De mi ezt is ideírjuk: — A köszönet Edenhoffer Gyulának dukál, az ország leg­nevesebb gyógynövénykeres­kedéséért és az életet, egész­séget visszaadó füvekért. Ha egyáltalán meg lehet ezt kö­szönni! Földcssy Dén<-s Tovább épül a Hőerőmű A Pécsi Hőerőmű bővítése költségei megközelítik az egymilliár- dot. A gépcsarnokban már szerelik az ötös számú turbinát. Az ötven megawattos teljesítményű turbina üzembehelyezé­sére a negyedik negyedévben kerül sor. A vízlágyítót is bővítették. A meglévőkhöz még egy generá­tort, öt fekvő szűrőt és hat ioncserélőt építettek. A vízlágyító új részét a napokban helyezték próbaüzembe. A harmadik kéményhez már építik az. elektrostaíikus pernyc- leválasztót. A kémény, az új kazánok üzembehelyezése után egészen vékony füstrsíkot „küld” majd a városnak, mert az elektrostatikus berendezés szinte teljes mértékben leválasztja a pernyét, Képcyi: a pemyeleválasztó-berendezés elektródáit a helyükre illesztik, beemelik. — Szokoiai felt. — /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents