Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-28 / 175. szám
' 1964. JULIUS 28. 3 As állatértékesítési terv félévi mérlege (Folytatás az' 1. oldalról.) Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az idén már 40 termelőszövetkezet áll szerződéses viszonyban a BARNE- VAL-lal, s ezek a tsz-ek folyamatosan szállítanak tojást a lakosság ellátására. A tsz nagyüzemek jó példával járnak elő a modern tartási módszerek elterjesztésében, minden járásban építettek vagy építenek nagykapacitású tojóüzemeket s az új, gazdaságosabb fajták beáramlása tovább tart a megyében. A hízómarha és hízott sertés felvásárlás első félévi mérlege is igen jó. A megye első félévi hízott sertés felvásárlási terve — tsz és háztáji közösen — 48 000 mázsa volt s ezt június 30-ig 51 000 mázsára teljesítették, a túlteljesítés 6,2 százalék. A vágómarha terv 62 800 mázsa volt, ezzel szemben 62 877 mázsát vásároltak fel, ami 101 százalékos tervteljesítésnek felel meg. — Exportra 2225 hízóállat ment az év eleje óta a megyéből elsősorban Nyugat-Németország- ba, Olaszországban A második félévi tervteljesítések záloga a hízóalapanyag már a tsz-ek rendelkezésére éli. Az év második felére 56 486 darab kész hízósertés leadására kötöttek szerződést az Állatforgalmi Vállalattal, a hízóba fogott szarvasmarha létszám 10 245 darab. Ezek jórészt fedezik a szükségletet. Aüams támogatás juHbodályok építésére A tsz közös gazdaságok első félévi gyapjúértékesítési terve 1500 mázsa volt, ezt a félév végéig 1478 mázsára teljesítették. ami ugyan súlyban alul marad valamivel a tervnek, de minőségben lényegesen jobb, Hisz a tervezett 34 százalékos gyapjúüsztasági százalékkal szemben 37 százalékos tisztaságot értek el a tsz- ek. A súlylemaradás oka részben az volt, hogy a májusi esőzések miatt a bundák beáztak és a nyírás eltolódott, Tájékoztalé kiadvány a MecseklKultArparkról A Mecseki Kultűrpark „szolgáltatásairól” tájékoztató füzetet adnak ki a közeljövőben, mely egyben ismeretterjesztő, reklám .és propaganda célokat is, szolgál A kiadvány anyaga jórészt együtt van már és előreláthatólag a III. negyedévben jelenik meg. áthúzódott az átvétel is a második félévre, másik ok az, hogy a vágójuhok bundáját nagyrészt nem gyapjúként, ha nem panofix-ként értékesítik a tsz-ek s ez népgazdasági szempontból még jobb is. Vágótervet a juhtenyésztéssel foglalkozó tsz-ek ebben az évben sem kaptak, ezzel szemben már az első félévben 761 pecsenyebárányt értékesítettek zömmel exportra. A gyapjútermelés további fokozása érdekében az állam 1965-ben 100 millió forint támogatást nyújt juhhodály építésére a tsz-eknek- Ebből a segítségből a baranyai tsz-ek is részesülnek a most folyó felmérések alapján. Juhhodá- lyok létesítésére eddig nagyon kevés gondot fordítottak a közös gazdaságok, a tartásviszonyok korszerűsítésével most egycsapásra ugrásszerű változás várható a gyapjútermelésben is. Csak így tovább összegezve az elmondottakat néhány kivételével ez év első félévét sikerrel zárták a szövetkezetek, visszahozták, sőt túlteljesítették féléves termelési illetve értékesítési tervüket. S ha a második félév is legalább így sikerül, nem lehet különösebb zökkenő az áruellátásban s nem okoznak csalódást majd a zárszámadási eredmények sem. Rónaszéki Ferencné A zobáki hegytetőn KÖHÖGVE kapaszkodik föl a zsúfolt autóbusz Zobák-ak- nára. Asszonyok szállnak le nehéz kosarakkal. Sok a gyümölcs, zöldség, csirke a komlói piacon, bár eléggé messze esik innét a város központja. Akik a délutáni műszakra érkeznek, szintén itt szállnak le a végállomáson. Lent hosszú, nagyon szép völgy, közepén a műút és fehér korlátái. A környezet gyönyörű. Itt fönt a hatalmas fák árnyékában, a hegyoldalban élénk színű kockaházak épültek, színes balkonokkal, műúttal, a lapostetőkön tv-an- tennák eredeje. Odébb — óriási lábakon áll — az aknatorony, örökké forgó küllős kerekeivel. Minden új itt: az út, az akna, a lakótömbök, irodaépület, kocsipark. És újak az örömök, gondok is, ami igazán nem csoda, hiszen az első kapavágás „Dzsesszpresszó“ a harkányi Anna-bálon Ezren szórakoztak a Bányászban — Vasárnap a strandon tízezren nézték végig a megismételt műsort A rendező szervek — ez alkalommal a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat és a Kiskereskedelmi Vállalat — réme, az eső szombaton elkerülte megyénket és így kellemes időben kezdődhetett este hatkor a hagyományos harkányi Anna-bál a Bányász kerthelyiségében. Azaz, hogy csak kezdődhetett volna, mert negyed nyolcig semmi sem történt á pódiumon, hiába szegeződött rá ezer várakozó szempár. Ráadásul a kiszolgálásban is hiányosságok voltak: a vendégek csak hosszas várakozás után juthattak ital hoz, ételhez. A pincérek munkáját nehezítette, hogy a harkányi KISZ-szervezet nem küldte azt a tíz fiatalt, akiket a népes vendégsereg — ezren foglaltak helyet az asztaloknál! — útbaigazítására ígértek meg és így a számozott asztalokhoz kísérés is a felszolgáló személyzetre hárult. No de végülis negyed nyolckor kezdetét vette a műsor és elsőként Koós János tánc- dalénekes kárpótolta a vendégsereget a várakozásért. Remek előadókészségével, hang jával, jól összeválogatott számaival, kedves, szerény magatartásával most is tetszést aratott. A pódiumon őt követő Sárost Katalin kitűnő — bár ez alkalommal kissé rekedtes — énekhangjával, ritmusérzékével és a közönség soraiból választott twistelő partnereivel fokozta a hatást, ö kapta az első vastapsot, de nem keltett csalódást a két Új erőmű.épül Bánhidán WmMmí® énekművésznél halványabb Mikes Sva és a magyar nótákat, operetteket előadó Mátrai Mária sem. Feltétlenül említést érdemel a televízió „Ki mit tud?” műsorának felfedezettje Kun Zsuzsa, aki nyers, szabados énekhangjával, temperamentumával ragadta magával hallgatóságát. A megfiatalított, kitűnő Balassa zenekar túlnőtt a „kísérő” szerepén, önálló produkciónak számít a fellépése, összeszokottan, nagy kedvvel mókáztak, játszottak együtt az énekesekkel és sikert arattak a zenekar egyes tagjainak — elsősorban a gitárosnak — az egyéni számai. Egészében véve a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat jó műsort kötött le az ORI- nál, bár lehetett volna benne nagyobb változatosság. Az viszont nem hagyható szó nélkül, hogy Kovács Ottilia távolmaradt, még csak ki sem mentette magát. Ott volt viszont Balatonfüreden. Remélhetőleg megtalálják a megfelelő formát arra, hogy a művésznőt a szerződések betartására kellő eréllyel figyelmeztessék! A legtöbb kacagás Hófi Géza pantomim- és utánzóművész alakításaihoz fűződik: jól összeválogatott tréfáival, paródiáival teremtett kontaktust a nézőkkel. Morland bűvésznek a kártyatrükkjei tetszettek, A közbeeső szüneteket Szabó Gyula konferanszié töltötte ki: nem egészen rajta múlott, hogy az indokolat- latnul hosszú szünetek miatt becsúszott egy-két „szakállas” vicc is. Különösen zavaró volt a műsor és a szépségverseny közötti hosszú szünet, amikor sem a zenekar, sem egy énekes nem enyhítette a várakozás sivárságát és a vendégek felcsattanó türelmetlen tapsa sem érte el célját. Időközben feljegyeztem néhány véleményt. Papp József drávacse- pelyi fiatalember mondotta: Tíz kilométert gyalogoltam, 15 forint belépődíjat fizettem és még csak zenét sem hallgathatok, nem táncolhatok. A zenekar erre az időre is megkapja honoráriumát, miért nem jászik?” Völgyesi József egyetemi hallgató véleménye: „Én nem vagyok ennyire borúlátó, a műsor jó, a kiszolgálás azonban nagyon lassú.” Sashalmi Károly a műsor gördülékeny ségét kérte számon. „Hatra hirdették, negyed nyolckor kezdődött és most ismét 50 percre nyúlt ez az „abszolút” szünet.” E kisebb zökkenők után azonban — az igazsághoz tartozik! — nagyon jól érezték magukat az Anna-bál Bányász-beli résztvevői, a reggel 4 órai záróra után is szívesen maradtak volna. És a vendéglátóipar dicséretére legyen mondva, reggel 6-kor már ismét vendégeinek rendelkezésére állt a „Bányász”. Éjjel egyébként összesen tíz helyen szórakozhattak, közülük négyben hajnali 4 óráig Harkány Vendégei. Elfogyott 16 000 liter sör, 3000 liter bor, 6000 adag étel, 2200 kiló fagylalt, 4000 üveg gyümölcslé. Ilyen jól még nem szervezték meg a harkányi Anna-bált s a hiányosságokat azért említjük, hogy ezek elkerülésével a jövőben lehet még jobb is: a műsor látványosabb, gördülékenyebb, a felszolgálás gyorsabb. Vasárnap a stránd-meden- ce előtti emelvényen megismételték a „Dzsesszpresszó” műsorát, amelyet tízezren néztek, illetve hallgattak végig és amely kisebb-nagyobb kihagyásokkal az estivel volt azonos. A „rövidítésen” nem is lehet csodálkozni: a „Dzessz presszó” szereplői időközben megjárták Balatonfüredet, sőt vasárnap még egy fellépésre készültek. (Nem tartja ezt soknak az ŐRI?) A műsort felnőtt- és gyermek strandruha-bemutató követte. Szép és árban sem drága fürdőruhákat, válogatottan csinos manekeneket láthatott a közönség, akár a szépség- verseny dobogójára felléphettek volna. A jó szervezés a Baranya megyei Kiskereskedelmi Vállalatot dicséri. Végül — meg ne feledkezzem róla! — a Harkány szépe címet és az ezzel járó ezer forintot egy óriási virágcsokor kíséretében Kiss Mária nyerte. Második lett az „inkognitóban”’ bemutatkozó Ma- rika, akiről annyit azonban megtudtuk, hogy kozmetikus tanuló. A szépségverseny harmadik helyezettje Szabó né, Arany Ildikó. I. S. „Pécs, a múzeumok városa66 Hegyven képpel leporelló jelenik meg a Janus Pannonius Múzeumról M iit %y 750 millió forintos beruházással a régi 40—50 megawatt::, erőmű mellett 100 megawattos erőmű épül Bánhidán. A munkák döntő szakaszukba érkeztek. Jelenleg hatszáz ember dolgozik az építkezéseken. Az erőmű magyát képező üzemi főépületcsoport munkái igen előrehaladott állapotban vannak, gépház, tápház, kazánház, továbbá a pemycleválasztó mű ■g a 120 méter magas kémény építése még ebben az esztendőben befejeződik. Fécsett hat osztállyal működik a Janus Pannonius Múzeum, melynek Siklóson, Sellyén, Pécsváradon, Szigetváron és Mohácson szintén gazdag anyaga található. A‘ múzeum legjelentősebb értékeiről i^écs, a múzeumok városa” címmel, negyven képpel leporelló jelenik meg a Budapesti Egyetemi Nyomda gondozásában. A leporelló rajzait Katona László grafikusművész készítette. Ezenkívül a múzeum érdekességeit ábrázoló hétféle levelezőlap kerül forgalomba, míg a szigetvári, pécsváradi, siklósi várakról 50—50 GOO példányban rövid «-mertető- kalauz lát napvilágot. sem volt régen, és utána milliárdos beruházás realizálása kezdődött meg a Mecseknek eme megejtően szép nyúlványán. Az üzemvezető titkárnője idegennek vél, mondja is mindjárt: — Piegl elvtárs holnap tart fogadóórát. — Nem azért jöttem. Bejelent. Az üzemvezető meséli. kint járt a családdal az NDK-ban, üdültek három hétig, ma jött először az üzembe, nem is tudja hirtelenjében, mi hez kezdjen. Közben bejön Zo- boki Béla párttitkár is. — Jó színed van, János! — Napoztunk sokat. Rámfért már... — Hogy telt a szabadság? 1— Jó volt kint, jó volt az ellátás is, csak a levest hiányoltam. A németek nem eszik a levest. És hogy étn mi járatban? — Mindjárt mondom is neki: miiként élnek itt ezen az új telepen az emberek, mivé fejlődik majd ez a „kis” üzem, ami joggal büszkesége az egész bánya- iparnak? Nos hát, itt Zobákon. de a mecseki medence többi telepein sem lehet hatékonyabb gépesítést bevezetni a fejtésekben. Gyakori a hatvan-het- ven fokos dőlésű széntelep, tehát a gépi-jövesztés szinte lehetetlen. Azonban az akna mégis korszerű. A szállítás félautomata rendszerű. Tíz-tizen- két ember helyett három ember irányítja a csillék kiürítését. leadását egyetlen kapcsolótábla kezelésével. Lent a vágatokban pedig diesel-mozdonyok vontatják a csillesorokat, üzemeltetnek még 17 kaparószalagot, 9 gumiszalagot. A fejtésen kívül aligha maradt itt erős fizikai munkát igénylő folyamat. — Jó gárdája van-e? •— Meglehetősen. Bár nehéz még erről véleményt mondanom. Ügy toboroztuk össze az embereket más aknákról, amikor most január elsejével beindultunk. És még mindig nem elég a létszám. Most vagy ezer- ötszázan vagyunk, de év végére közel kétezer emberre számítunk. A törzsgárda lassan kialakul. A föltárásnál például olyan embereink vannak, akik már az akna születésénél itt voltak. Csak hát. egyre ne- zebb munkást kapni, pedig jövőre átlagban a napi százötven—százhatvan vagoncs széntermelést szeretnélek elérni. — Elégedett-e az akna körüli létesítményekkel ? — Nem mondhatnám. Elég sok a gondunk. A KÖZLEKEDÉS: jó és kulturált. A kereskedelmi hálózat már kifogásolható. Pedig a bolthálózatra a minisztérium megadta az anyagi fedezetet, de nincs kivitelező. Benne pénz az üzemi klubra is, ami nagyon kellene, mert rendezvények, taggyűlések, szakszervezeti ülések megtartására nincs hely. Az. étterem szinte állandóan foglalt, amióta áttértek a négyműszakos termelésre. Az ebédet Béta-aknáról hordják át, de ez a megoldás’ csak ideiglenes lehet: korszerű konyhát és feltétlenül valami üléstermet, vagy klubot igényel Zobák-akna, főleg, ha perspektívában közel kétezer emberre lehet itt számítani. Eszembe jut, van egy törvény, amely szerint minden új ipari objekum építésével párhuzamo san meg kell építeni a járulékos beruházásokat is. Sajnos, a boltok, bölcsődék, óvodák, üzemi konyhák, kultúrhelyiségek építése elmarad, gyakran évekre is. Félő, hogy Zobák-akna sem lesz kivétel ez alól. Kint a lakótelepen Hász Jó- zsefnével beszélgetek. — A lakásra egyáltalán nem lehet panaszunk. — Hol laktak korábban? — Somágtetőn, az Eötvös utcában. Egyik szobában szüléink, a másikban férjemmel, kisfiámmal én. így hát nagyon örültünk, amikor férjem Zo- bák-aknára jelentkezett. — Milyen a lakásuk? — Kétszobás. Villanytűzhely hideg-meleg víz állandóan és központi fűtés. Kész álom a lakás. — Hanem’ — A zöldségbolt lent van a vügyben. Kicsi is, és ráadásul az áru is kevés. A fűszerbolt közelebb van valamivel, de a kenyér gyakran délben érkezik meg A tejnél is sorban kell állnunk, mert túl kicsi a bolt. És hát messze van ... EZEKBEN a bérházakban körülbelül ötszáz lélek lakik. Panaszuk jogos, mert hitzen a V’ásárló-kör nemcsali a telep lakói, hanem a műszakra érkező bányászok százainak tömegéből alakul ki s az igényeket ezzel a szűk kereskedelmi hálózat tál nem lehet kielégíteni. Tovább megyek a keskeny kis műúton. Gyerekek az utcán, az erkélyeiken, fönt az erdőszélen, az épületek mögött, mindenütt gyerekek és gyerekek. — Nem valami biztonságos hely ez — a gyerekeknek —, mondja Nagy András, akivel szintén itt találkoztam az utcán. — Miért? — Az építők itthagyták a meszesgödröt. Meg azán nézzen csak körül! A lenyesett domboldalon fa- és betongerendákon hintáznak a gyerekek. Az építők hagyták ott. Sok a törmelék, a téglakupac, maradék hulladékanyag. És a lakás? — Erre itt senkinek panasza nem lehet Én ötvenben kerültem ide Komlóra, Szabolcs- Szatmár megyéből. Újsághirdetés után jöttem ide bányásznak, laktam én albérletben, legényszálláson, mindenütt. De ezeket a lakásokat nerm lehet összehasonlítani semmivel. Két és fél szobám van. Képzelje el, meleg vízzel, fűtéssel! Jól megtermett férfi, derékig meztelenül porolja a szőnyeget a ház előtt. Pilgermajer József aknavájár. — Muszáj egy kicsit az asz- szonykámnak segíteni, mert különben kitör a botrány ... — magyarázkodik zavartan, aztán összegöngyölíti a szőnyeget, hóna alá csapja. — Tudja, mit fizetek villanyra? — Mennyit? — Két hónapra még százötven forintot s<jm. Pedig villannyal főz az asszony, meg a vasaló, mosógép, televízió, de nem nagy összeg. Hanem... — Hanem az a baj, hogy egy kicsit elvágtak bennünket a külvilágtól. Én nem mondom,' hogy egyszerre minden legyen. Például, nézzen csak körül, a házak között fölvágták a dömperek a talajt, bár az építők egy kicsit rendbehozták ugyan a környéket, de ez nem elég. Ennek társadalmi munka lesz a vége, már látom előre. *— Nem olyan vészes az ... — Nem hát. Jövő tavaszra itt füvesítenénk, virágot is ültetnénk. Ez nem probléma. Hanem az, hogy az ember nem tud meginni egy pohár sört sem. — Kisvendéglő vagy ilyesmi nincs? — Nincs. Lent az országúton van egy italbolt, de hát... messze is van, meg aztán ;., Szóval egy rendes kis hely kellene ide. Ahol az ember az asz- szonnyal úgy esténként leülhetne, fehérasztal mellé. Ha van sör, „ha van” persze, akkor a fűszerboltban megveszi az ember és kint a fal mellett állva lehajtja. így néz ki a dolog. Egy kicsit éltűnődve áll előttem, igazgatja a szőnyeg rojtjait: — Hát persze ... tudom én, nem megy mindem egyszerre Ne vegye elégedetlenségnek, mert mondom, a lakás az aztán mesés! ELTŰNIK az egyik épület kapujában. Az utcán a ház: k előtt összeszámolok két Wartburgot, egy Skodát, egy Trabantot egy Fiátot, két Moszkvicsot. Az út végén, téglarakás, valaki garázst épít. Jómódú emberek lakinak itt, meghökkentően szép környezetben. De azért... ami ma még szerény — vagy talán nem is mindig szerény — panasz, a közeljövőben jogos igény lesz, mert az igényeket megszüli már maga a fejlődés is, ami előtt Zobák- akna, az ország egyik legkorszerűbb, legszebb bányaüzeme álL Rab Ferenc I 1 I
