Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-19 / 168. szám

1964. JÜLIUS 19.

NAPLÓ'

Hánrni LéríJps tipov toítiotiifAim,

Évek óta visszatérő gond, hogy akadozik a szállítás. Panaszkodnak a vállalatok, hogy' nem kapnak elegendő vasúti kocsit, s panaszkodik a MÁV is, hogy nem rakódnak megfelelő ütemben, s emiatt rengeteg tehervagon vesztegel az állomásokon.

Kérdés, hogy később javult-e ez az áldatlan állapot. Sajnos nem. A múlt hónapi adatok szerint a 12-es AKÖV például 961 vasúti kocsit kezelt, de ebből 375-öt késedelmesen. 2746 órát álltak a vagonok és a vállalat 24 748 forint álláspénzt fizetett a MÁV-nak. Á Bőrgyár június 1—20. között 57 vagont kezeit késedelmesen, és 615 óra állásidő miatt 5928 forintot fizetett, a Hőerőmű ugyancsak június 1—20. közötti időben 1073 vagont vett igény be. Késlekedett 350-nel és 13 981 forint álláspénzt fizetett. A Cementáruipari Vállalat június első két dekád- jábán csak 41 vagont vett igénybe, 12-őt nem rakott ki időben, amiért 1392 forint kocsiálláspénzt . utalt át a MÁV-nak.

A fenti kérdéseket az előbb jelzett négy vállalat * igazgatóinak tettük feL

BAKÄN JÓZSEF, a 12-es AKÖV igazgatója

Gépesíteni kell a rakodást!

Szerintem két objektív *• tényező játszik szerepet abban, hogy a vagonokat nem lehet idejében kirakni. Egyik, — hangsúlyozom, nem a döntő —, hogy a MÁV gyakran késedelmesen jelzi a vagonok éi'kezését. A másik, amely a fő ok, hogy nincsen elegendő rakodómunkásunk. Amikor a vagonok megérkeznek, három óra alatt ki kellene rakni, ha ezt az időt túllépjük, már fizetni kell. Különösen nehéz a helyzet, ha nagyobb irányvonatok érkeznek, s a vasárnapi rakodás ugyancsak problematikus.

2 Teljesen elkerülni a • kocsiállást szinte lehetetlenség. Jelenleg nagyon hiányzik a gép. Hiányzik nálunk is, és hiányzik a MÄV- uál is. Egy megoldás segítene: gépesíteni kell a rakodást. A tárgyilagosság kedvéért még annyit, hogy szervezési hibák is vannak. Közvetlenül ott a vasútnál, a szakszóig .lat vonalán lényegesen jobb együttműködést kell kialakítani a MÁV és a fuv. -látó vállalatok között.

3 A kötbér hátrányt je- ■ lent az egész vállalatnak. mert az eredményt rontja. Visszatérve a rakodómunkások hiányához: a MÁV-nak is módjában állna a kényszerkirakás, de nem tud élni ezzel a lehetőséggel, hiszen nekik sincsen elegendő rakodómunkásuk. Tehát mi a következmény? Fizetjük a kötbért.

szít,Agyi sAndor,

aBetonárugyár pécsi tizemének mb. igazgatója

ütemesebben küldjék a vagonokat!

1 Legfőbb ok, hogy a • MÁV nem szállít ütemesen, összegyűjtenek többnapos transzportot. Vagy a bányának egyik nap adnak vagonokat, a másik napon nem. A mi rakodóterünk adott, s ha a tervezett 1—2 kocsi helyett egész szerelvény érkezik, akkor nyilvánvaló a késedelem. Persze azt is megjegyzem, hogy még az ütemesebb vagonérkezés mellett is szükségünk lenne több rakodómunkásra, ötven embert bármelyik napon fel tudnánk venni.

O A feladóállomásokon — Baja, Adony, Uzsabánya és Gyékényes — a vasútnak biztosítania kellene a normális ütemet. A MÁV-nak nem volna szabad a közbeeső állomásokon több napra való kocsit is összegyűjteni. Például a reggeli feladás is a kiró r érkezik, amikor az esti.

A rakodás gépesítésével ugyancsak javítani lehetne a jelenlegi helyzeten. Vannak géplapátjaink, de még kelme újabb 4—5, persze véglegesen az sem oldja meg a problémát, mert a mi rak- területünk 10 vagon áru fogadására alkalmas, ha 24 vagon érkezik, máris szükségszerűen állni kell a kocsiknak. Hangsúlyozom, hogy a MÁV ütemesebb diszpozíciójával így is 50 százalékban csökkenteni lehetne a mi állásidőnket.

O Feltétlenül hátrányos a ^ - kötbér, mivel a vállalat önköltségét rontja.

KOVÁCS BÉLA, a Pccsi Hőerőmű igazgatója

A vagonok ürítésénél veszik e! az idő

t.

2.

3.

Hozzánk rengeteg szénféleség érkezik. A beérkező vagonokat a szénkeverő épületnél ürítik. Egy sze relvényben többféle minőséget küldenek a bányáktól, található benne 2800, 1600, 3600 kolóriás szén. Mi nem üríthetjük a vagonokat sorjában, hanem a megfelelő keverést biztosítanunk kell. Mivel a vagonok nem a minőség szerint vannak rendezve, rengeteg idő veszik el a buktatónál

Sajnos a komlói bányák sem tudnak sokat tenni, ők is úgy rakodnak, ahogyan a vagonokat kapják. Talán a MÁV-nak kellene sorolni a vagonokat, de ők sem igen képesek erre. Egyéb nehézségek is akadnak, különösen a téli időszakban. Csodálkozom, hogy most júniusban ennyi kocsiállásunk volt, mert inkább télen szokott jelentkezni. Talán altkor várhatunk javulást, ha a komlói szénosztályozó is változik, sőt mi is újabb beruházással szeretnénk megoldani a vagonok téli fogadását. Egy meleg alag úton futnának át az érkező kocsik. A tervezés jelenleg folyamatban van.

Inkább erkölcsi oldala van a kötbérfizetésnek, legalábbis a vezetők felé. Az egész büntetésképp kifizetett összeg érződik a vállalat gazdaságosságán, sőt a nyereség- részesedésen is, így pedig min denki közvetlenül is érzi. Persze semmiképpen sem kellemes a kocsiálláspénzek fizetése és a vállalat felé elmarasztalást jelent. Ezt a júniusi esetet külön is meg fogom nézni.

A felesége tiszta kötényt kötött, felhúzta fekete szandálját és elvezetett a hegy túlsó oldalára, a Várerdő- dülőbe.

— Az uram mindig szerette a bort, de dolgozott is eleget szegény, — jellemzi útközben férjét, Csepeli János nyugdíjas kőbányai robbantómestert.

A nyugdíjas robbantómester abbahagyja a kapálást és a diófa alatt ülőalkalmatosságokat készít. Haja őszes, bőre egészen kreol. A karja vékony és inas. Középtermetű, élénk beszédű. Nekem egy tüsköt ad kabáttal leterítve. Felesége a diófa törzsének támaszkodik és nézi- az emberét, ahogy feleleveníti ifjúkorát. A Csepeli család ott lakott a harsányi pincesoron, a köz ismert barlanglakásokban szegényesen és sok gyerekkel. Sok minden ismeretlen előttük. Az iskola is.

— Fél elemit jártam csak, — néz a szemem közé.

— Silányan is ír szegényem, — bólint az asz- szony.

— A pénzt megszámolom és a nevem is aláírom .: t

Az unokájának mérnöki diplomája van. Negyven év

köztük a korkülönbség. Csepeli János tizenhat éves korában kezdte a kőbányai talicskázást, s aztán évtizedeken át. Húsz év alatt majdnem egymillió mázsa követ tologatott a vagonokba;

BÉRCZI PÁL, a Pécsi Bőrgyár igazgatója

A MÁV-nak kellene javítani munkáján

4 Régebben vizsgáltuk a "* kocsiállások ügyét. A gyárnak van egy ügyintézője, aki a rakodási problémákkal foglalkozik és van egy 16 fős rakodó brigádunk. Az a véleményem, hogy az utóbbi időben javult valamit a helyzet. Ha a MÁV rendes ütemezésben küldi a vagonokat, akkor nálunk nem lenne késedelem. A brigádot úgy osztottuk be, hogy állandóan legyen aki rakodik. 8 fő reggel héttől délután négyig, négy fő tizen kettőtől este kilencig és négy fő éjféltől reggel kilencig van szolgálatban. Az a tragédia, hogy lökésszerűen érkeznek a vasúti kocsik.

2 Ügy megoldani, hogy a * termelés is folyamatosan menjen és a hirtelen jött vagonokat is mind időben kirakjuk, képtelenség. Rakodó- munkásokat nem kapunk, de nem is tudnánk felduzzasztani a jelenlegi létszámot. Az lenne a megoldás, hogy a MÁV adjon arányosabb terítést és jelezze időben a vagonok érkezését, akkor valamilyen előkészületeket tudnánk tenni. Nem jelentenek előre, csak nyílik a kapu és betolják a vagonokat. Mi kértük, hogy legalább „privátim” szóljanak, de sajnos az se pontos. Ha délelőtt tízre jelzik az érkezést, akkor délután jönnek a kocsik.

Nálunk személy szerint is érintve vannak a vezetők a kötbérezésben. Egyébként a vállalat eredményét rontja, hiszen emelkedik az önköltség. A raktárvezetőnk prémiuma például úgy van megállapítva, hogy annak egyik feltétele a nyersbőrök fekbérmentes kirakása.

3.

A bemutatott áruk a helyszínen megrendelhetők A kiállítás július 26-ig marad nyitva

Különösebb kommentárt a válaszok nem igényelnek. A vállalatok vezetői elmondták véleményüket. Egy dolog min den válaszból kitűnt; a vállalatok és a MÁV között feltétlen javítani kell az együttműködést, jobb kapcsolatokat kell teremteni. S még egy; a rakodást gépesítés nélkül nem lehet már megoldani.

(Gazdagh István)

Kiállítás és egyebek. Bocsássanak meg, de a riporter mindig is „fázik” a látványos •kiállításoktól, mert a kiállítás kicsit kirakat-politikát sejtet, ami vagy áthidalható vagy nem. De kellemes meglepetésben volt részem .amikor szombaton délelőtt Tárnái Ferenc, a KISZÖV elnökének megnyitója után, megnéztem a Nagy Lajos Gimnázium termeiben a KISZÖV által rendezett áru kiállítást. Néhány lépés után valaki a fülembe súgta, hogy a kiállítást Topái József és Lukács János főelőadó, illetve műszaki vezető szervezte a KISZÖV elnöksége megbízásából.

A KISZÖV-rendezte kiállítás célja az volt, hogy bemutassa az ipari átszervezés után mit produkáltak a különböző ktsz-ek az elmúlt hét esztendő alatt? Azért két esztendőről van szó, mert a KISZÖV rend szeresen — két évenként — rendezi meg ezt a kiállítást és ha a korábbi „ipari tárlatokat” nem is tekintettem meg, a két év előttit láttam már, így hát az összehasonlítás érdemázerűen a KISZÖV javára dől el.

Topái József végigvezet a termeken.

— Pécsi Faipari Szövetkezetünk gyártmányai — kezdi az ismertetést.

Dolgozószoba, öt darabos, variálható könyvespolccal, szekrénnyel, továbbá íróasztal és asztal, párnázott székekkel. Következő: lakószoba olyan bútorokkal — heverő, fotel, székek, — amelyek színben Is, minőségben is megfelelnek a követelményeknek. A harmadik helyiségben egy nagyon ízléses előszobaberendezést mutatnak be előszobafallal, garderobszekrénnyel, egyebekkel felszerelve és ami a lényeg: eme berendezések egyedi darabjai is megrendelhetők.

„A szakma ifjú mestere” — cím alatt a következő teremben mestervizsgás szakemberek alkotásait látjuk. Valóban művészi alkotások: intarziás íróasztalok, garderobszekré- nyek, könyvespolcok tanúsít- ják a magyar kézműipar életrevalóságát, jövőjét. Nevekkel is szolgálhatok: Bősz Ottó.

Kovács László, Kiss Jenő, Újvári László. Mestervizsga. Kicsit — ma már — idegen fogalom, de a KISZÖV faipari részlegénél — nagyon helyesen — bevezették ezt a „szintvizsgát”, ami nem más. mint hogy segédlevéllel rendelkező szakemberek egy bizonyos „rutin-időszak” elmúltával

mestervizsgát tesznek, a szakmában elképzelhető legmagasabb szint értékéig.

opál József tovább vezet a kiállításon: Faipari gyalugép (Kirth József konstrukciója), csővoltmérő (a II. éves ipari tanuló. Szilágyi Páter műve), nagyfeszültségű elektromos berendezés. (Villamos- ipari és Gépjavító Ktsz konstrukciója) ... stb. A/.tán a folyosó jobboldalán látok egy Ceüratot: Mélték u:áni felvétel-hely. Vagyis: olyan cipő- és ruhaipari árucikkek mérték utáni rendeléséről van szó, amelyek mind kiállítási tárgyként szerepeinek itt és azonnal megrendelhetők. A sok kitűnő kisipari árucikk között (hisz valamennyit nehéz lenne felsorolni) úgynevezett ..komplé”-ruhát látok itt. forgó talapzaton: ezzel a fazonnal, típussal. — a ktsz egyik legkitűnőbb női szabója — Csokonai Sán donié' Brenner Margit aranyérmet nyert a budapesti OKISZ-kiál Utason.

Megjegyzendő: a Villamos- ipari Ktsz ..liofilizáló” berendezése, amelyet egészségügyi kutatóintézetek alkalmazhatnak. továbbá a Vasas Ktsz kézi, illetve motoros fűnyírógépe, — rövidesen elkészül az , „önjáró” nyírógép. — mind- j mind olyan árucikkek, amelyek feltétlenül hozzájárultak a Baranya megyei kisipari sző Vetkezetek jó hírnevéhez.

Mi érdekli még a közönséget, amelyet a KISZÖV szeretettel vár július 18-tól 26- ig? A kiállított tárgyak — akár műszaki, altár közszükségleti cikkekről van szó — bármikor itt helyben is, vagy a bejáratnál kapható prospektusok által meghatározott helyeken megrendelhetők.

Végül a rí porter impressziója: a magyar kézműipar eevilc legszebb felvonulása ez a kiállítás.

Áramszünet

Áramszünet lesz július 21-én 7—16 óráig karbantartás miatt az alábbi területen: Ady Endre u. 1—7. 2—6, Anna u. 23—53 . 26-36. Alsóhavi u. 2—14. Ágota köz. Ago«-, ton tér 1—3, 2—6, Bástya u. 2—6 1.

з, Déryné u. 20—30, 35—37. József

и. 25—42, 28—44, Vak Bottyán u.

21—37/1. Mindszent u. 2, Kisflórián u. 1—3, 9—19, 2—4, 8—12. Nagyflórién u. 4—26, 9—23, Papnövelde

köz 2—3. Sörház u. 3—17. 4—16.

Áramszünet lesz július 20. 21. 22. 23. 24-én 7—17 óráig hálózat- átépítés miatt a Pécsbánystrleoi úton, Erzsébet teleptől Szamár- kútig. Áramszünet lesz július 20- án 7—16 óráig postai hálózatbontás miatt: Doktor S. u. 36-t61 a Steinmetz kapitány térig. Nagy Jenő u. és Kóczián S. utcában. Áramszünet lesz továbbá július 20—26-ig 7—17 óráig hálózatátépítés miatt a Bálics úton.

VARERDÓ-DŰLŐBEN

— Emberkínzás volt az. Három mázsa kő a tragacson. A nyelve is lógott az embernek, mire a vagonig ért;; i

— Én is ott segítettem neki. Raktam a talicskára, — kulcsolja a kezét az asszony.

Dicsérik az akkori tulajdonost, valami Horváth Márton ne>vű embert, akinek Boszniában is kőbányái voltak. „Finom, ritka jó ember volt, mindent megadott a munkásainak.”

Éles a kontraszt, öltözet: cejg nadrág 80 krajcárért és egy festő ing 40 krajcárért. És beásták magukat a pincesoron, mint az ürgék. A kereset?

— Mikor ideadták a kopertát, tapogatom, tapogatom — mutatja kezeivel a levegőben — azt mondom, hogy ez üres. „Nézze meg a sarkát!” — szóltak. Tényleg ott volt benne a picike Aranykorona. Akkora volt, mint a filléres;

Az erős munkát megfizették. Fogadtak a bányába igazi kubikosokat is annakidején. Jöttek vagy ötve- nen. Ismerték a talicska fortélyait. Csepeliék másfél vagonnal raktak meg fejenként. A kubikosok negyeddel, féllel, ki mennyit. Estére kelve fogták a talicskájukat, még a fizetést sem várták meg, mind elment.

— Ezt csak mi bírtuk nagyharsányiak, akik ebbe születtünk.

Az sem csoda, hogy sztrájkoltak néha. Várták a jobbat. Csepeli á pártba is belépett tizenkilencben.

— Majdnem bajba kerültünk miatta, — néz fel az asszony;

Csepelit letartóztatták és a pécsi megyeháza pincéjében tartották tizedmagával két hétig.

— Hiába kéretőztünk kihallgatásra, meg se hallgattak . ; ;

— Én is féltem a hímzés miatt, — mondja az asz- szony;

A vörös zászló közepébe hímezte sárga selyemmel a betűket Csepeliné. Később a csendőrök rúdra akasztották a zászlót és az öreg Kresznek kellett -vinni. A többieknek meg utána. „Szégyen menetet” szerveztek a falun keresztül az urak. A zászló mögött nem szégyenkezett senki;

Aztán ment minden a

maga módján. Ismét három mázsa követ raktak a tragacsra úgy, mint régen.

— Képzelje el mi volt ott télen! Méteres hóban is nyomni kellett.;:

— A munka után meg

kapálni, — emeli fel kezét az asszony.

Végeztek a vagonnal, sikkor kezdték a kapálást.

A Szántóéktói fogtunk egy lánc földet. Első virilista volt Nagyharsányban...

Besüt a nap a diófa ágai közé. Szikrázik a csupasz hegytető és porzik. Rob- bantgatnak.

— Én is robbantómester voltam, — néz a hegy felé Csepeli.

— Meg fúrtál is a hogy alá, — segít az asszony.

A két háború között nyitottak tárnákat a hegy belsejébe. Jó minőségű bauxit rejtőzik á kövek között.

— Ilyen módon nem éri meg kitermelni. Pedig igen jó. Tán a világon sincs ilyen. Csak kevés, meg nehéz kiszedni...

Űjabb nagy dörrenés a bánya felől. Csepeli szeme ■arrafelé kutat. Találgatja magában, hogy hány mázsa robbanóanyag lehetett.

— Nekem 48 mázsás volt a legnagyobb. 86 lyukat fúr tunk. A tetejiről 40—50 métereseket.

Most könnyebb a kőbányában is. Sok a gép.

Csepelit már nem zavarja, még a gép sem. Inkább az időjárást figyeli. Milyen lesz a termése? A saját kis szőlőben, a 342 négyszögölben. Mind zöldszilváni.

— En elfogyasztom az

egészet.

— Sűrűn járogat a pincébe, — mosolyog az asz- szony.

Elment a diófa árnyéka. Erősen süt a nap.

— Harminchárom fokot mondott a rádió. Akkor itt harmincöt is meglesz.

— Azért kezd korán. Ilyenkor már hazajön, — mondja az asszony.

Elindulunk mi is a Vár- erdő-dűlőből be a faluba. Ott visz el útunk a kőbányán át. Fejünk felett a szállítószalag zakatol. A bányaudvarból a mechanika talicskáz, egészen a vagonokig.

— Így már könnyebb. — nézi a szalagot Csepéli.

— De nektek nehéz volt. A tenyerüket nem tudták becsukni, — sóhajt az asz- szony.

A nyugdíjas robbantómestert nem lehet megsérteni. Megkóstoljuk a zöldszilvá- niját, Csodálom ezt az inas. keménykötésű nyugdíjast. Százezer mázsaszám talics- kázta a nehéz követ, mégis friss és mozgékony.

Elköszönök kis házuk előtt és jó egészséget kívánok.

— A hátralévő harminc esztendőm mór ott töltöm el a Várerdő-dűlőben. Ka- pálgatok, iszogatok...

— Mindig marháskodik, ha egy pohárral leönt, — legyint nevetve az asszony.

SÍ

4 ktss-ek iermékbe

Miért nem rakják ki időben a vagonokat ? Hogyan lehetne elkerülni a kocsiállást? Kinek a „zsebét“ érinti a kötbérfizetés?