Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-14 / 138. szám
IHAPLO 1964. JÜNIUS 14. EGY KIS PIHENŐ Dráea kincs az emberélet Miért lesznek öngyilkosok uz emberek? embertársaink iránt Er|) János felvétele Mindig voltak emberek,; akiknek életútja zsákutcába torkollott, akik úgy érezték: i eddig, s nincs tovább. Isme-! retes, hogy a háború előtt Bu- ! dapes ten a Ferenc József hídnál rendőri vizijárört kellett rendszeresíteni; hogy az öngyilkosjelölteket a Dunából kimentse. Minden kimentett ember után 5 pengőt Kapott a járőr. Ezzel aztán azt érték el, ha a rendőr észre is vette, hogy valaki mászik a pillér tetején lévő turulmadár felé, nem igyekezett megakadályozni, mert ha csak úgy „szárazon*’ visszahozza az öngyilkosságra készülőt, nem kap jutalmat... Leggyáoribb ok - betegség Nem kell az akkori sajtókból vett idézetekkel bizonygatni azt, mi késztette az embereket erre a végső lépésre. Tucatszámra jelentek meg az újságokban az öngyilkosságokról szóló tudósítások, és csaknem valamennyinek a végén az ok: a kétségbeejtő anyagi helyzet állott. Az akkori statisztikából is kiderül, hogy az öngyillkosági okok között ez áll az első helyen. A munka- nélküliség, az elbocsátások napirenden voltak, s ebből a helyzetből sokan nem találtak kiutat. Az is szinte termeszeEQY EV MÚLTÁN... Az irodában hárman vl- ] tatkoznak. Azon nincs vita, hogy be kell vezetni az üzemi étkeztetést, csak a hogyan j okoz gondot. Siklósra, Mária- gvűdre, Harkányba, Terehegy- re elvinni az ebédet még csak könnyű lenne, de ott széthor- d.ani már sokkal nehezebb. Szanaszét dolgoznak az emberek: van ahol hárman, né- ‘ gt-en. Végül is úgy döntenek: ketten kimennek kikérni az emberek véleményét. Majd ennek alapján döntenek a hogyanról. Csak egy ember marad az irodában, dr. Szabó Elemér, a siklósi tsz könyvelője. — Látja, most már a tagok követelik a „csajkarendszert” — fordul felém és mosolyog. Valamivel több, mint egy éve találkoztam ezzel az alacsony. kissé kopaszodó emberrel. Nem mindennapi volt az az esemény, amely összehozott vele. Megjelent az amnesztia-rendelet és váratlanul előbújt rejtekhelyéről dr. Szabó Elemér. Egy ellenforradalom utáni nagygyűlésen szóba hozták a nevét és ő ettől annyira megijedt, hogy hat év és három hónapig elő sein jött. Otthon volt, és a családia azt híresztelte róla: disszidált. Félénken méregetett akkor, alaposan megrágott mindent, amit kimondott. Arca sápadt volt és nehezen bfrta a friss levegőt. Egyszer később hallottam, hogy a siklósi tsz-be került könyvelőnek. Kerestem is, de nem találtam. Roskó Zsig- mond, a tsz elnöke mesélt róla: nagyon jó munkaerő, lelkiismeretes. Egyszer felvitte autóval Budapestre. Nagyon elcsodálkozott azon, hogy mennyire megváltozott a főváros. amíg ő önmagát fogsásra ítélve, otthon tartózkodott. Valamivel több, mint egy éve. hogy dr. Szabó Elemér megszabadult a már-már őrjítő félelemtől. Ismét visszakerült a társadalom vérkeringésébe. az emberek közé. — Mit tapasztalt ez alatt a több mint egy év alatt.? Gondolkodik. Ceruzájával játszik — Először is mindenütt építkeznek. Ez ragadott meg. Nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a harkányi üdülőtelepet. Nagyon szén és milygn rövid idő alatt feléoült. Siklóson is új utcák épültek. És a forgalom. Rengeteg az autó. meg a motorkerékpár. 56 lőtt alig volt maszek autó, most mez öt tsz- tag is autón jár És nagyon sok a televízió is. — Magának is van? — Nincs. Nem a pénz miatt. Úgy gondoltam, amíg a gyerekek tanulnak, addig nem veszek. A tanulásuk rovására menne. Csend. Én várom a választ, ő meg azon gondolkodik: mit is. mondjon. — Tudja, hogy mi lepett meg nagyon. Emlékszem, 56 előtt valóságos dzsungel volt a gyűdi hegy, meg a siklósi is. Nem művelték. Most meg a hegytetőre is felmennek lassan az emberek. Minden talpalatnyi földet megművelnek, mert érdemes. * — És milyennek ismerte meg azóta az embereket? — Mintha újjászülettek volna. Még a régi barátokat is alig ismertem meg. Kigöm- bölyödtek és nyugodtság volt az arcukon. Igen, nyugodtak az emberek. Most nem néznek körül, hogy kimondhatják-e azt, amit gondolnak. Most, hogyha valaki jól dolgozik, egyedül ez a tény biztonságot ad. Az elnökünk is elsősorban azt nézi: ki, hogyan dolgozik. — A tsz-ben hogyan fogadták? — Mintha mindig közéjük tartoztam volna. Nagyon szívélyesen. — Ök hívták, vagy maga jött? — A buszon találkoztam az egyik járási vezetővel. Az mondta: lenne egy hely a helyi tsz-ben. Volt egy másik hely is, de ez sokkal jobb. Én elégedett vagyok, nem tudom, hogy mi a véleménye az elnöknek, meg a többinek rólam. Gondolom, ha nem lennének megelégedve a munkámmal, akkor biztosan nem emelték volna a fizetésemet 2300 forintra. Nagyon érdekes az itteni munka. Sok mindennel foglalkozik az ember. Rengeteg a gépünk. Láttam és ötvenhat előtt egy-két gépállomást. Tudja, azok nem voltak úgy felszerelve akkor, mint most a mi termelőszövetkezetünk. — Milyen a tagok hangulata? — 56 előtt, nagyon sokat utaztam. Mindennap. És a vonaton az emberek nagyon közlékenyek. Mondhatom, akkor elsősorban csak elkeseredett tsz-tagokkal találkoztam. Nagyon kevés olyannal, aki elégedett volt. Most egészen már a helyzet. Aki dolgozik, az megtalálja munkájának eredményét. Itt, nálunk is több autós tsz-tag van, új házakat építenek, motorkerékpáron járnak a mezőre, televíziós antennák vannak a tsz- tagok háztetőin. Én elégedett vagyok a fizetésemmel. Ezzel csak azt akarom mondani: ha valaki, mint egyszerű tsz-tag, becsületesen és jól dolgozik, az többet kereshet mint én ... Mindezt egy olyan ember mondja, aki ott volt Siklóson több mint hat évig és mégis, mintha nagyon messziről tért volna vissza hat év után. És az emberek nem vetették ezt a szemére. Beszélgetés közben csak annyit kérdeztek tőle: „Érdemes volt ennyi ideig elrejtőzni?” Nem, nem volt érdemes. Szalai János tesnek tűnik, hogy az öngyilkosok döntő többsége férfi. Természetesen nemcsak a kilátástalan jövő volt ennek a már szinte riasztó méreteket öltő társadalmi jelenségnek kizárólagos oka. Voltak, ajkik féltékenységből, szerelmi bánatból vagy betegség miatt szánták magukat erre a végső döntésre. De az okok első helyén a „nehéz anyagi körülmény” évtizedekig szilárdan tartotta magát. Napjainkban is vannak, akik úgy érzik: az élet számukra már semmit sem nyújthat. Ma azonban az okok között első helyen a betegség áll. S ha a kimutatás egy másak adatát is megnézzük, az is kitűnik, hogy betegség miatt öngyilkosságot legtöbben 60. életévükön felül követik el. Nem kell kommentárt fűzni ehhez, csak mementóul any- nyit: ezek az emberek betegségüket jórészt a két- világháború frontjainak „köszönhetik”. Szomorú öreglsor Nem érdektelen az okok további sorrendje sem: második helyen következik az idegbetegség és az elmebaj, aztán így folytatódik: öregkor, ittasság, családi viszály, bűncselekmény elkövetése, szerelmi bánat. S végül rossz tanulmányi eredmény miatt az elmúlt évben egy iskolásgyerek követett el öngyilkosságot. Rossz anyagi körülmények, a munkanélküliségtől való félelem miatt egyetlen öngyilkosság sem volt a megyénkben! A 60. életévüket betöltött emberek öngyilkosságának oka legtöbbször betegség, de szólni kell egy másik okról is. Pécsett nagy az eltartási szerződések száma. Ezeket a szerződéseket azonban sok esetben nem tartják be, az idős Több érdeklődést személyek eltartásáról nem gondoskodnak kellőképpen, s emiatt ezek az idős emberek öngyilkosságot követnek el. A jelenség arra figyelmeztet, hogy ezt a problémát alapo- j sabban kell megvizsgálni. Szó i lehetne arról, hogy ne. eléged j jünk meg azzal, ha az eltartásra két fél szabályos és jogilag is rendben lévő szerződést köt, hanem társadalmi szerveink rendszeresen ellenőrizzék: a szerződést kötött két fél eleget tesz-e kötele- [ zettségének. Ne csak akkor vizsgálj ák meg a helyzetet, amikor az eltartottak már a bíróság elé mennek és Kérik a szerződés felbontását, mert nem kapják meg azt, amit a szerződésben részükre az eltartók ígértek. Ez a rendszeres ellenőrzés, ha úgy tetszik családlátogatás, sok bajnak s a bajok között is a legsúlyosabbnak, az öngyilkosságnak veheti elejét. Semmi sem indokolja A mi társadalmunkban a létbizonytalanság nem lehet ok az öngyilkosságra. A többi okot szintén meg lehet szüntetni, ehhez csak az szükséges, hogy nagyobb figyelemmel kísérjük embertársaink sorsát és igyekezzünk gondjukon, bajukon idejében segíteni. Nem kell megvárni például az iszákosság útjára tévedt embereknél azt, amikor a feleség már nem iát más kiutat, mint az öngyilkosságot. A figyelmeztetés, időben jött intelem az illető munkahelyén —- elejét veheti a tragédiának. A mi társadalmunknak minden ember élete drága. Ezért lényeges, hogy elemezzük az öngyilkosságokat kiváltó okokat és igyekezzünk azokat megszüntetni. Garay Ferenc Ülést tart a megyei képviselőcsoport Kedden délelőtt fél tízkor összeül a Baranya megyei országgyűlési képviselők csoportja a Hazafias Népfront helyiségében. Megvitatják az összevonás tapasztalatait a Mecseki Szénb ányászati Tröszt néí. Az összevonásról, az utána kiailiaiku&t helyzetről Pataki Mihály trösztigazgató, országgyűlési képviselő tájékoztatja a csoportot. Ezután kerül sor az országgyűlési képviselők második félévi munikatervének megvitatására. Kultűrparkot a várudvarba? Valahányszor Szigetvárra látogatok és szerét ejthetem, körülsétálok a vár szabálytalan négyzet alakban futó kötögátjának tetején, innen belátható a vár környéke és belső területe egyaránt. A várat övező terület — az .Almás-patak fölé behajló fák, n. múlt idők hőseit gyászolni ?áíszó szomorúfűzek, a ma- iárcsiviteléstől hangot erdő. ~ várfal tövében zöldellő oyep. a sétáló, nap :izó. kirándulókkal — évek alatt mit semi változott. Annál észrevehetőb’-'m ala- 'cult a‘ vár arculata. A ötő- gátak külső terme:-.7" ur- j kolatát, a bástyáké‘ várbeli építményeket ?konstruálták, az egykor császári katonák lakhelyéül szolgáló kazamatasort turistaszállásnak rendezték be. Újabban a földgátakat és az udvart a burjánzó hozóitól megtisztították és hozzákezdtek a várudvar rendezéséhez, ami méltánylást érdemlő cselekedet, a kivitelezésnél azonban már bökkenő van. A kötőgátaik tetején kitaposott gyepsétányt — mely puhán fogta fel és zajtalan- rugalmasan adta vissza a. lépteket — felvágták, helyét fekete salakkal hintették fel és tetejére gyöngykavicsot szórtak hasonlóan a parkokhoz, Balaton-parti sétányokhoz. Sétáláskor kellemetlenül és idegenül csikordul a talpak alatt. Cementlapok halmaza vár arra, hogy belőlük járdákat építsenek a várudvaron, melyet díszcserjék, fák és évelő virágok díszítenek majd, a parkosítási terv megvalósítása után. A százezres török sereg rohamát feltartóztató szigetvári vár szegényes földvár, egyszerű parasztvár volt, mely a maga kopárságában szép, eredeti és áttekinthető. Mesterkélt kultűrparkot létesíteni a helyén nem szabad, található erre lehetőség számtalan más helyen. Maradjon meg a vár a maga dísztelen- ségében, annál jobban érződik rajta a hitelesség, az évszázadok lehelete. Ennek szellemében kellene kiigazít- tatni a budapesti Kertészeti Főiskola végzős hallgatójának diplomamunkáját, melynek alapján a várudvar rendezését végzik. Vermes Dávid még ködlovagként hajózik a semmiben, néha villan- csak elő ég és föld közül, elmosódó, de egyre élesedő arccal. Vermes Dávidot nagy fényesség veszi körül — pedig petróleumlámpa mellett születik. Szata József, a zalátei tsz gépkocsivezetője visz ki Lajostamyára egy bivalyerős, kéthengeres, oldalko- csiis motorral, összehúzódz- kodva gubbasztok a zöty- kölődő oldalkocsiban, négy ven centire a föld felett. Lajostanya négy kilométerre fekszik Zalátától, a zalátai tsz-hez tartozik. Villanya, kövesútja, boltja nincs. Csak iskolája van. Az az iskola, ahol Vermes Dávid születik. A puszta olyan, mint a többi. Csak talán kicsit él- hanyagoltabb. Kopott, töredezett falú házak, istállók. Az épületek kört képeznek, köztük térdig érő gaz. Tenyérnyi, hirtelen összerótt kerítésű kertek, az egyik mellett póznára tűzött szür- kevarjú-tetem madárijesz- | tőnek. Négy gyerek csúzlival. Éppen a döglött szűr- j kevarjúra lődöznek. Az egyiken cipő is van. Júniusban. Ez nagy szó a pusztán. Vagy legalábbis nagy szó volt. Ma már biz tos nem. A másik ház előtt is gye rekek. Ezek kisebbek. Mind három anyaszült meztelen Az egyik egy lavórban, a másik egy kis teknőhen ül. A legjobb hely a harmadiknak jutott — egy mosó- fazék. Melléig ér a víz. — Maga vigyáz rájuk, öregapó? öregapó bólogat. — Az anyjuk dolgozik. Muszáj volt nékik egy kis fürdőt csinálni, mert különben leszöknek a Drávára. Ezéktül nem kérik ám a határsávot! A három kölyök vigyorog. Az iskola száz méterre van a pusztától. Régi intézőlakás, a felszabadulás után alakították át iskolává. A tanító, Varga Géza éppen szenet hord. Megjött az iskola jövő évi szene. A tanteremben ülünk le. Két sor pad — ebben az évben tizennégy iskolása volt Lajostanyának — a falon képek: A ponty szervezete, A bóka szervezete, A szőlő. Pályaudvar, Piros cédula. A pályaudvaron aluljáró is van és kar csú Diesel-mozdonyok. A táblán nagybetűs felírás: VAKÁCIÓ! Hurráááá! A tanító a homlokára tolja a szemüvegét. 1933- ban végzett a pécsi püspöki tanítóképzőben. Azóta kis falukban meg főleg pusztákon tanított: Péter- fapuszta, Kápolnapuszta, Szilaspuszta, Lajostanya. — Volt ahol én voltam az utolsó tanító, mert nem volt több gyerek, volt ahol én alapítottam iskloát. Az á-t meg az a-t jó mélyen, tarokból ejti, úgy ahogy csak mi dunántúliak tudjuk. De gyerek helyett mindig azt mondja: gyermek. Szatmári, Nagybány- kömyékéről, de már gyerekkorában Pécsre került — írtak már ról^m cik két — mondja. Előkerül a két éves I Népszabadság. Az a címe a cikknek: „Az isten háta | mögött is emberek élnek”. I Arról szól, hogy Varga Géza a maga pénzén veszi a krétát, petróleumot, néha még a tüzelőt is az iskolának. Maga vágja a fát, hogy be tudjon fűteni, mert a drávasztárai tanács semmire sem ad pénzt. Azt kérdezd az újságíró: Ennyi panasz, ennyi gond, miért vállalja mégis ez az ember a pusztai sorsot, a pusztai tanítóskodást? Aztán egy levél: „Tisztelt Varga elvtárs! A Népszabadság 1962. aug. 5-i számában olvastam „Az isten háta mögött is emberek élnek” című cikket. A cikk ben foglaltak annyira meg ragadtak, hogy elhatároztam, levelet írok önnek és kívánom, hogy jó erőben, egészségben és sikerrel vívja meg ezt a vitát tanácsi és tanügyi hatóságainkkal. Mellékelek egy kis olvasnivalót. őszinte tisztelettel Kis Károly, a Magyár Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára.” Az olvasnivaló 800 forint értékű könyv volt. A vitát sikerült megvívni. Lajostanyát közigazgatásilag is a négy kilométerrel közelebb fekvő Zalá- ■ához csatolták és a zalá- rii tanács mindent megtesz tórt a kis istenhátamögöt- : i'■kóláért. Mézem a pályaudvar ké- . ét a falon. Tanítóéknalk nyolc gyerekük van. Négy már „kirepült”, a négy kiest itthon van. Később beszéltem a legidősebbel, Zsuzsival, most végezte a hetediket. Megkérdeztem tőle, hol volt legmesszebb Lajos tanyától. —i Pécsen. Meg voltam Luzsokon, meg Piskón is! A tanító közben arról be szél, hogyan fogtak el két éve egy határsértőt a gyerekekkel. Innen az iskola- ablakból látták meg, hogy mozog a kender... — Mondtam a gyerekeknek, hogy bizonytalan időre félbeszakítom a tanítást maradjanak itt bent. De azért jöttek utánam ........Ta n ítóbácsi én majd a nyakába ugrok, te meg Jóska elgáncsolod” — mondta valamelyik. A határsértő egy szomszéd községbeli fiatalember volt. Kicsit részeg volt és elindult Amerikába. — A Dráván éppen zöldár volt, mondtam neki. úgyis belefulladt volna, ö azt mondja — hogy képzelem én azt, hiszen ő a falujában a legjobb úszó. Egy évet kapott, felfüggesztve. Most katona. Tele van kitüntetésekkel. Varga Gézával néha találkozik és azt mondja: „De jó. hogy elkapott akkor tanító úr.” Csak abba az egybe nem nyugszik bele, hogy a Drávát nem tudta volna áfe úszói. L
