Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

' l»M. TÜNTtiS 14,

a

Kritikus helyek az I. kerüietben Tíz év az íróasztal mögött

Kiknek szól a törvény? — Alkalmi bányászok az elhagyott fejtésben —• Veszélyben az éjjeliőrök — Kis banda nagy ramazurija — Gyors nyomozás

A TÉMA sohasem hever az utcán, a „téma” még mindig csak nyersanyag, amelyből ki kell faragni az embert, jó és

Látnak-e összefüggést a felnőtt és a gyermekbűnözés között? Hivatkoznak-e a gyer- mekbűnözők a felnőttéit rossz példájára? — A kérdést Dor- jnán Máténé tette fel a pécsi I. kerületi tanács végrehajtó bizottságának Legutóbbi ülésén. A választ véglegesen a kerület közbiztonságának tárgyalása során a sok hozzászólás és a termékeny vita adta meg. •

A példa ragadós

Nem a legkedvezőbb példát láthatják a fialtatok azoktól a felnőttektől, akik jogtalanul kitermelik a szenet György és Béke akna környékén — egy már régen felhagyott fejtésben. ahonnan gépkocsiszám fa szállították ed. Ám azok a felnőtték sem emelték a kerület közibiztonságát, akik tavaly betörtek a Termény- forgalmi Vállalat telephelyére és onnan búzát és más terményt loptak. Az iszapszenet is sokan lopták és az Allaliíehérje Takarmányokat Előállító Vállalat Basamalom úti telephelye is rendszeres találkahelye volt a tolvajoknak.

A gyerekek pedig — elsősorban a 10—14 éves korúak — szívesen játszottak és játsza mák ma is ezeken a helyeken, így alakult ki az a fiatalkorú banda is, amelyik az elmúlt időben betört saját iskolájába és kifosztotta a tanári szobát. Egy másik fiatalkorú banda szinte csatatérré változtatta Meszes környékét.

Természeteién a bandákat ártalmatlanná tették és megkaplak büntetésüket.

De nem szolgálja a jó példát a Hétlépcsős és a Kéményseprő vendéglő. Ezekben a vendéglátó egységekben gyakori a verekedés, a garázdaság. Csak a Hétlépcsősben nyolc esetben volt súlyos testi sértéssel végződő verekedés és ezért 22 személy ellen keltett eljárást indítani.

Határozott intézkedés

A felsorolt esetek túlnyomó többsége már a múlté. Az X. kerületi rendőrőrs gyors intézkedéseivel felszámolta a bandákat és elfogta a tolvajokat. A garázdálkodó huligán csoportot 24 óra alatt ártalmatlanná tették. A vállalatoknál pedig — a vezetőseggel közösen — intézkedtek, hogy elejét vegyek a további lopásoknak. Ugyanis a Terményforgalmi Vállalatnál gyenge volt a telep világítása, egyetlen éjjeliőr teljesített csak szolgálatot. A rendőrség intézkedésére megjavították a világítást és két éjjeliőrt alkalmaztak — kutyával megerősítve.

Nem ilyen kedvező még a helyzet az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat Basamalom úti telepén. A tolvajok — elsősorban cigányok — a hét végén keresik fel a telepet, amikor új szállítmány érkezik. Az éjjeliőrt megverik és eühurcoljáit az állati hullákat. ,,E cselekmények ellen hathatós intézkedéseket nem tudnak foganatosítani!” — állapítja meg a jegyzőkönyv. A végrehajtó bizottság azonban nem elégedett meg ezzieL Értesíti az ülésen elhangzottakról az illetékes vállalatokat és közli azt is, hogy mikor, hol tartanak ellenőrzést a társadalmi tulajdon védelméről. Operatív intézkedés szükséges — állapították meg a kerületi v. b. tagjai, hogy megakadályozzák a lopásokat

Dorman Mátémé kérdésére pedig Bencze József, a végrehajtó bizottság elnöke összefoglalójában adta meg a választ: statisztikai adatok sae- rimt a fiatalkorú bűnözők szüleinek negyven százaléka szintén büntetett előéletű. Közöttük is gyakori a visszaesés és így a gyerekek nevelése nem megfelelő. Csak rosszat látnak, tanulnak szüleiktől, a felnőttektől.”

Számítanak a lakosság segítségére

Az X. kerület lakosságának csapán öt százaléka az, akit rendszeresen, gyakran kell fi- gyelmezetetná a törvényékre. Ma már a kerületi őrsök foglalkoznak a bűneseteik nyomo zásával. Helyi ismeretek, gyors intézkedéseik során nagyon sok esetet szinte órák alatt feltárnak. Ez azonban bűnüldözési munka. A megelőz» tevékenységben számítanak a vállalatok, a lakosság segítségére, hogy még a bűn- cselekmény bekövetkezése előtt hatásosan figyelmeztessék a lopásra, garázdálkodásra hajlamos személyeket.

rossz tulajdonságaival, szokásaival, jellemével, előítéleteivel, munkájával egyetemben. S ha ez a „tóma” éppen egy igazgató, vagy négyezer fős vállalat (ÉM. Baranya megyei Építőipait Vállalat) vezetője, akkor nehezebb a riporter dolga. Már a pozícióval járó szerénység is tartózkodóvá teszi az igazgatót: „Nem. akarok reklámot magamnak, — írjon a munkásokról!” — mondja Nemes- kérd László is és igaza van. Meg nem is. Mert néha mégis csak be kell pillantani az íróasztal mögé, ama „íróasztal” mögé, amely hajdan a tétlenség szimbóluma volt.

Egyelőre csak ülök a széken s mondanám a mondóká- mat. de bármennyire igyekszik, hogy mellóm telepedve megtárgyaljuk ezt a riport- félét, minduntalan ránk csönget a telefon, ránk nyílik az ajtó, mert az „ügyek” nem tűrnek halasztást. Nézem az órámat: reggel íi,45-től 8,50- ig, azaz öt perc alatt a követ- kezűk történnek:

— Távirat. Nemeskéri elv- társ. ... — teszi le az asztalra Sz. Attila titkár. Olvassa a szöveget, a Székesfehérvári Építőipari Vállalat igazgatója elhunyt, temetés a napokban,

ALKONY A MOHÁCSI STRANDON

Varga Gyula felvétele

Varga Gézának egy borítékra való elismerő oklevele van a határőrségtől. Mert nem ez volt az egyetlen esete. No meg „Kiváló határőr” jelvénye is van.

— Ez hozzátartozik a ha- tármenti élethez. Az ember nemcsak pedagógus, határőr is.

A Népszabadság említi, hogy esti iskolában is tanított Zalátán. Minden délután begyalogolt a négy kilométerre levő faluba és késő este, sötétben vetődött haza. Persze gyalog, mert Ha sár van, ezen az úton semmiféle jármű el nem megy.

— Nem lázadozott soha?

— Én nem. Az ízületem • annál inkább. Kicsit még most is dagadtak.

Ott van a felesége is. Névéi.

— Megírja, ha mérges.

— Hogyhogy megírja?

Levélfélére gondolok

De nem erről van szó. Varga Géza bevallja, hogy Imi szokott. A kellemetien- ségedről humoreszkeket Nem, nem küldi el soha senkinek, csak úgy a saját szórakozására ír. Néha éjjel is „rájön az írhatnék”, olyankor kivonul a tanterembe és rója a sorokat.

Kérem, hogy olvasson feil egyet.

Azt olvassa fél. armi a bevásárló útjairól 6zól Mert kenyérért, ezért-aaért legalább minden másnap be kell menni a faluba. Télen ,

letidooen is.

Meglepnek a precíz, kerék, erőtejes mondatok. Kicsit biblikus stílusa a középkori székely írókra emlékeztet. Hermányi Dienes Józsefre és társaira. Ez a humoreszk tele van fanyar keserűséggel, meg öngúnnyai. Szereti a körmondatokat. Ettől mosoly- gatóam ünnepélyes lesz. Nézzük csalk: „E zsákszerűségeket szíjjal kötözöm kötegbe és arányosan megosztva őket a vállamra vetem, hogy pihenés nélkül tántorogjak velük az útta- lam úton, hátrányosabb helyzetben a sót szállító szamárnál, mert míg annak négy lábára elosztva nehezedik a súly és ezáltal játszva egyensúlyozza magát a hátán lévő ostoba teherrel, addig én emberi formám hátrányosabb alkatánál fogva a mellemre kell helyeznem a nehezék felét és a csúszkálós úton csak két lábbal küzdhetek az esetemben előnytelen ' természeti törvény, a föld j vonzása ellen, mely ez eset- 1 ben bebizonyítja nekem, I hogy szamarunk küllemét tekintve okosabban megkonstruált élőlény — Bálámnál”.

— Ezek nekem nem tetszenék — mondja a felesége. — A komolyak, azok I igen. Azok nagyon teísae- : nek.

És itt derül fény Vermes i Dávidra, 0 az a bizonyos !

„komoly”. Varga Géza regényt ír egy tanító életút- járól. Tíz ívnyivel készült el, jövőre szeretné befejezni.

Meglepően egyénien magyaráz az írás törvényeiről, a szerkezetről, s arról, mit akar elmondani.

Nem tudom milyen hős lesz Vermes Dávid. Vajon megállja-e a helyét a Túri Danik, Kakuk Mancik, Há- betler Jánosok között. Csak annyit tudok róla, hogy éjszakánként születik petróleumlámpa halvány fénye mellett és egy tényleg nagyszerű, áldozatos sorsot akar bemutatni.

S akármilyen lesz is Ver- j mes Dávid — az már biz- i tos, hogy Varga Géz» mi- j lyen. ö. aki a saját pén- j zéből áldozott az iskolára — pedig a nyolc gyerek, azaz most már az otthonlévő négy, nem kis gond. S ha még csak a családja gondját venné magára! De nem. Fél órán át beszélt, nekem arról, hogy itt a pusztán nem lehet orvoshoz j jutni. Akár meg is halhat a szerencsétlen beteg, mire az orvos ideér — ha egy ál- í talán ideér.

S az emberek, a pusztaiak.

— Nagyon rendes, jóra- vaitó nép. Bár mostanában nagy a fluktuáció a pusztán ... Tudja mérföldekkel vagyunk elmaradva ..: mit is mondjak példának?

Nem jut eszébe hirtelen más — de nem is kell jobb példa — az étkezési kultú- j ránSl beszél. Arról, hogy itt nem ismerték a zöld- ! főzelékeket, a könnyen el- 1 készíthető, viatamindús été- 1

tetet. Még akkor sem, ha telt volna rá.

— Kenyér töméntelen mennyiségben fogy. Meg szalonna és bab. Egyik másik gyereken meg is látszik az egyoldalú táplálkozás.

A felesége tanította meg

„különleges dolgokat'^ főzni a pusztai asszonyok egyi- két-máxikát. Hogy így is lehet.

S rro mindenre tanította meg Varga Géza a pusztaia kát?

Bizonyára sok pusztán emlegetik ma is. Olyanok is. akik egy életre a pusztán maradtak és azok is, akik elkerülték onnan. Néhány talán az ő segítségével lépett; egyet előre.

— Még hét évem van a nyugdíjig. De szeretnék utána is tanítani. Remélem bírom erővel — mondja.

Az ablakon bámulok kitelő. Jellegzetes Drávamen- ti táj. Lapos, ligetes. Odébb a vasúti töltés. Néhány nagy, magányos fa, szépen megművelt földek. Másik oldalon a Dráva, azon túl Jugoszlávia. A fák közül idevillannak a puszta házai is. De ezt csak az udvarról látni.

— Ugye szép ez a mi

vidékünk? — kérdez: s

látszik rajta, sokkal jobban tudja mindenkinél, milyen szép ez a sáros dűlő- utakkal szabdalt világ.

Aztán elindulok a fata felé. Egy kanyar után eltűnik az iskola. Vermes Dávid — mondogatom magamban öntudatlanul.

Lázár Ervin.

ízületéit

is, hóban is. sárban Is, fté

j koszorú, részvéttávirat és ki- I jelölni azt. aki a pécsieket j képviseli.

Telefon. A Stomatilógia kék színű csempét kér. —> A házi i telefonon felhívja László Im- , re szakipari főépítésvezetőt:

— Van kék csempétek?

I — Hét, talán a szülészeti ( klinikán marad. Talán onnét > j esetleg .. Majd utánanézek.

| — Próbáld meg, Imre!

Leteszi a kagylót. Végre néhány percnyi nyugalom

— így megy ez egész nap — mondja —s még alig másfél órája csak hogy bent va- j gyök.

— Mennyi a napi elfoglaltság?

— Nem tudom. Talán kilenc, tíz, tizenegy óra. Otthon azitán a gyerekkel is foglalkozni kell, van egy kis kertem a ház végében, néha akad munka, de persze ehhez is idő kell. Esti egyetem. — Vizsga előtt állok. — Egy hetet ki kellene venni, de hogy hogyan, azt még nem tudom.

— Az igazgatóik elég gyakran járnak Pestre, minisztériumokba, értekezletekre ..

— Én nem. Csak ha hívnak. Nézze, a minisztériumból majdnem két naponként valaki lejön a vállalathoz. Itt is elintézhetjük az ügyeket.

— Ismét telefon.

— Igen. — Karcsi, én kerestelek. Arról van szó, hogy ez a Papp József... tudod kiről van szó...

A Papp József itt Ül kint a titkárságon. Reggel korán kereste Nemeskéri Lászlót. Panasz: engedéllyel beton törmeléket gyűjtött össze egy kocsira valót. Aztán valaki ellopta. Papp József cigány, szeretne építeni egy kis házat. az igazgató méltányolja I óhaját, bontott anyaggal se- ; gíti. Kétségbeesésében fel jelein tette a tolvajt, aki az óssze- kuporgatott törmeléket elvitte. Megvan a tettes, de most meg Papp Józsefre eléggé görbe szemmel néznek a munkahelyen. — Valaki azt is mondta neki: „Jobb ha önkéntesen fölmondasz...” Nemcskéri igazgató nagyon dühös.

— Érted Karcsi? Te vagy a párttitkár ott, magyarázd meg a kintieknek, hogy nekem ne furkálódjanak, maradjanak veszteg! Ez a Papp József becsületes, rendes ember. Segíteni kell. s n«wn elimarasz. fialni!

Befejezi, és egyetlen pillanat múlva cseng a másik telefon. Valamelyik munkahely jelentkezik be.

— Rendben van, hozzon a Schaitzitól igazolást és akkor két hetet engedélyezek. — Nem. — többet nem lehet. Nyakunkon a munka.

Folytatjuk a beszélgetést.

— Mennyi ideje igazgató?

— Körülbelül tíz esztendője.

Nemesikén László a bátyjánál „tanulta ki” a kőműves szakmát, utána — segédlevéllel a kezében — beiratkozott a Felsőépítöipaii Technikumba.

— Tte év «tán más gondok, problémák, feladatok. Gondolom. a szakma meg — legalább is kőműves.: szinten — feledésbe megy.

Eligondoíkozakr.

— Nem egészen. — mosolyog. — Azért még falat tudok húzni. Most éppen egy Ms vadászházat építünk a többi vadásztársammal szabadidőnkben. A múltkor, reggel héttől-este hétig egyfolytában dolgoztunk, jól ment a munka, de úgy kifáradtunk esőre, hogy még enni sem volt kedvem. De jól éreztem magamat, mert egy-egy ilyen nap, telje« kikapcsolódási je-j lent Mindent elfelejtek, semmi az égvöágom nem érdekel ott: tant a vadászháznál és ez pihentet. No persze, ehhez is idő kellene.

NEMESKÉRI LÁSZLÓ most 38 éves, 28 éves volt, araikor kinevezték igazgatónak. Néhány gyors adat: 1955-ben a vállalat évi foiimtteljesít- ménye 50 millió forint, tavaly 434 millió, az idén 444 millió,

A termelékenység tíz év alatt megduplázódott, az egy főre eső 80 ezerről. 160 ezerre

1955-ben egy főre eső teljesítmény 0,6 lakás, ma — 1,1 lakás.

— Mi okozta tat a fejlődést?

— Sok minden. Például: a fejlettebb technológia alkalmazása. Másodszor: gépesítés. Erre is mondok példát: esyétién munkahelyen sem végzünk már kézierővel parkettcsiszolást. Aztán: ebben az évben egyszerűen eltűnnek a bélom. keverőgépeit: rendelésre központi ellátás révén biztosítjuk a már megfelelően kevert betont. No és itt vannak a panelépületek. Ebben az évben 600 lakást építünk panelból. ennyi idő alatt — mondjuk tíz esztendővel ezelőtt — hagyományos módszerrel csak kétszáz lakást tudtunk felépíteni. Hát ilyen nagy arányú a fejlődés,

A jutalmazottak névsorát teszik eléje, aláírja, közben eltűnődöm, miként csapongunk a gondolatokkal, tómáiüka* milyen széles skálája van ennek a rövid, egy órás csevegésnek. El kell intézni Papp József ügyéit, meg kell hallgatni a másikat, akinek a felesége féltékenykedáik, hat menne vissza a faluba dolgozni, fájó szívvel, de itt hagyja a vállalatot. A harmadiknak: menyasszonya sürgeti az esküvőt, valami segély kéne Aztán: egyik brigádban ösz- szerugták a port, tőle várják az igazságtevést Aztán: itt van a riporter, aki azt kérdezi, milyen jövő előtt áll az építőipar? — s erre így hir- telenében mit is lehetne válaszolni? Talán azt, hogy az építőipar korszerű termelés- szervezését elektronikus gépek alkalmazásával oldják majd meg. Ebben az esztendő ben például 30 ezer műszaki órát takarítottak meg az elektronikus számológépek alkalmazásával. Akkor meg azt kérdezi a riporter: miért nem korábban közműves!tik a beépítésre váró területecet? Erre a fejéhez kap, hát ez az! — ez egy nagy probléma, mert ott van a panelüzem. „nyomja” megállás nélkül az évi 600. lakást, de a beruházási program egyelőre nem tud lépést tartani a közművesítést illetően. Pedig mi len ne az ideális? Ha Nemesikéri László igazgató két esztendővel előre tudná, hogy mondjuk, hol. a város melyik pontján, milyen típusú épületeket kell felhúznia, hogy a mélyépítő munkával kapcsolatos teendőket előre elkezdhessék. Ihogy amire a torony daruk megjelennek a paneléi elmekkel, akkorra már a közmű- hálózat készen várja az építőket. és...

— Ajaj! — csapja le a kezét az asztalra. — Szóval így lenne jó, de egyelőre még ...

ELHALLGAT, a fiókból egy kütegnyi gépelt papírt szed elő, és egy — számomra érthetetlen — táblázatot, amelyen apró karikáik, a karikák- i ban még apróbb számok lát- ' hatók és a karikák pedig egyetlen vastag vonalra vanília felfűzve. Ez egy szervezési rajz, táblázat, amelynek alapján egy lakóépületet ..megszülnek”, a ráfordított idő, anyag, munkaerő, gópki- használás pontos taglalásával.

— A következő ötéves tervet már így kezdjük — teszi hozzá.

A legnagyobb igyekezettel sem érteném meg eme szám és adathalmaz összefüggését, de — számomra — nem is lényeg, hiszem ez már az ipar műszaki vezetőinek feladata, gondja, baja és — öröme. Mert van benne. Amikor egv munkafolyamat a hivatás szintjére emelkedik, akkor az ember megleli benne az örömét. kőművessegédi levéllé1 a kézben, igazgatói kinevezéssel a zsebben egyaránt.

Rab Férc mi