Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-11 / 135. szám
BM. JŰNIUS U. nii^PLó 5 MŰSOR - SZÍNHÁZ - MOZI A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1364. jún. 11-i, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: „Villanegyed” az országhatár mentén .... — Jegyzet. Baranyában történt: Olyan nehéz „köszönömöt” mondani? ~ Sztevanovics Milutin írása. Vidám tamburák. 18.00: Német nyelvű műsor: Mikrofonunkkkal útközben a bajai járásban. Kívánsághangverseny. 18.30: Zenélő levelezőlap. 18.50: Pécstől Szigetvárig. — Riport. 19.00: A Tempó kvintett játszik, Tornay Ferenc szaxofonozik, közreműködik a Volán szájhar- * mónika-együttes. 19.10: Dél-dunántúli híradó. 19.25: A pécsi operakedvelők negyedórája. 19.40: 10 éves a Marxista—Leninista Esti Egyetem. Hangképek a jubileumi tanácskozásról. 19.50: A Melachrino Zenekar műsorából. 19.57 r Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Elrabolt Európa. — Elhagyott Ariadne. — Megszabadított Theseus. — Analfabéta. — Zárzavar, (este 7 órakor). Bartók-bérleti MOZI: Park: Miért rosszak a magyar filmek? (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Park-Kertmozi: A hazudós Billy (9 órakor, szélesvásznú). Petőfi: Nem ér a nevem (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth: A hazudós Billy (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó. Géppisztoly-koncert, Mese a bogárról. Támadás a felhők ellen, Kis hegedűs. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Építők Kuitúrotthona: Boccaccio 70. Ií. (5 és 7 órakor). Csak IS éven felülieknek! Jószerencsét (PécsszabolcS): Tisztes úri ház (5 és 7 órakor, szélesvásznú. Csak 18 éven felülieknek! Rákóczi (Mecsekalja): Egy pohár víz (7 órakor, szélesvásznú). Máfus 1. (Vasas II.): Nyolc és fél (7 órakor, szélesvásznú). Csak ,18 éven felülieknek! Kossuth (Mohács): Mr. Hobbs szabadságra megy (6 és 8 órakor, szélesvásznú). Táncsics (Siklós): Nápoly négy napja (fél 9 órakor, szélesvásznú). Zrínyi (Szigetvár): Uj Gilgames (fél 9 órakor, szélesvásznú). Harkány: Az aranyfog (fél 7 és 9 órakor). Az eredmények hátterében Rövidke hír egy vállalat termelési eredményedről: a Pécsi Fémipari Vállalat az év első negyedében 101,1 százalékra teljesítette forint-termelési tervét. A lakosság részére végzett javító és szolgáltató tevékenysége a tervezett 1200 000 forinttal szemben 1262 000 forintra alakult. Az egy főre eső termelési érték pedig a tervezetthez képest 126 forinttal növekedett. Árutermelési tervét a belkereskedelem részére 100,7 százalékra, exporttervét pedig 140,1 százalékra teljesítette. Jól dolgozott a vállalat. Valószínű mindenki: a munkások, a gazdasági vezetők és a társadalmi szervek is. Nézzük meg, milyen módon és formában járult ehhez hozzá a szakszervezet! — Nehéz lenne meghatározni, hogy ebben az eredményben hol kezdődik a szakszervezeti bizottság munkája — mondja Császma György, a szakszervezeti bizottság titkára. — A műszaki intézkedési tervet például együtt készítette a műszaki osztály, a párt és a szakszervezet. — A termelési tanácskozásokat itt a központi telepen sajnos még nem tudtuk olyanná tenni, ahogy azt szeretnénk. Egyszerűen nincs egy olyan helyiségünk, ahova nyugodtan leüljünk, s ha kell, hosszabb ideig is elvitatkozzunk. Ezért a termelési tanácskozásaink eddig csak rövid beszámolókra, a fontosabb feladatok ismertetésére korlátozódtak. Egy hónap múlva az PVC-üzemrész a telep másik részére kerül, így az emeleti részt ebédlővé alakítjuk. Itt tartjuk majd a termelési tanácskozásokat is. — A vállalatnál közel 400 munkás dolgozik. Nem mellékes kérdés, hogy a dolgozók szakmai képzéséért mit tesz a szakszervezeti bizottság. Kisfilm a szociális o Hiúm okról A megyei tanács fotoszak- köre filmet készített a baranyai szociális otthonok életéről. A tízperces, fekete-fehér keskenyfilm bemutatja Cséplő Györgynek, a Margitmajori Szociális Otthon idős gondozottjának 100. születésnapja alkalmával rendezett ünnepségeket. A film képet ad a mozsgói és mohácsi szociális otthon életéről is, majd megörökíti a molványi Zrínyi Ilona Szociális Otthon hétköznapjait is. Ebben az otthonban 16 és 30 év közötti nők élnek. A film kézimunkázás közben ábrázolja a foglalkoztatottakat: munkájuk eredményét rövidesen a megyei tanácsülésen is bemutatják. Ugyancsak a megyei tanács június 15-i ülésére kerül a tízperces kisfilm is. Itt vetítik először abból az alkalomból, hogy a megyei tanács Baranya szociális helyzetét tárgyalja. Ezt követően a megye 13 szociális otthonában, majd Vöröskeresztes szervezeteknél, KÖJÁLL-rendezvényeken mutatják be. — Huszonhét betanított munkás több éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Mód jukban áll az iparitanuló-is- ktolában szakmunkás-vizsgát tenni. Ennek érdekében a vállalat műszaki dolgozói előkészítő tanfolyamon segítik felkészülni őket a fontosabb tantárgyakból. Két dolgozónk a Műszaki Egyetem levelező hallgatója, egy a Felsőfokú Gépipari Technikumba jár, ketten közgazdasági, nyolcán gépipari technikumban tanulnak, hárman a gimnáziumot, négyen pedig az általános iskola felső tagozatát végzik. A vállalatvezetöséggel közösen a tovább tanulók munkaidejét úgy rendeztük, hogy nyugodtan tanulhassanak. — A szakszervezetnek egyik fontos feladata a munkaver- seny-szervezés. — így igaz. Három telepünk van. A telepek közötti munkaverseny hagyományos nálunk, öt brigádunk versenyez a szocialista címért. Mindegyik brigádhoz egy pat- ronálót is tettünk, aki segít a napló vezetésében. A vállalásokban az üzem fontosabb feladatait vettük alapul. — Ha elvárjuk a dolgozóktól, hogy szívügyüknek tekintsék a vállalat feladatait, gondoskodni kell megfelelő szociális és munkakörülményekről. — Szerencsés helyzetben vagyunk. A vállalat vezetősége ezt nagyon fontosnak tartja. Mint említettem, itt az ebédlő kérdése volt az egyik legfontosabb megoldásra váró probléma. A Szigeti úti telepünkön a női öltöző, fürdő és az ebédlő. Az ebédlő már kész; a női öltözőt és fürdőt még e hónapban átadjuk, s őszig központi fűtéssel látjuk el. A meglévő szociális helyiségek fűtését pedig korszerűsítjük. Foglalkoztunk a munkaruhák kihordási idejével is. A szerviz üzemrészben, mivel vízzel dolgoznak, hamarabb tönkre mennek a munkaruhák. Javasoltuk, hogy kihordási idő meghatározása nélkül védőruhaként kapják. Meg is kapták a dolgozók. Nemsokára újra megbeszéljük a tisztálkodási szerek mennyiségét. Mert igaz ugyan, hogy ezek apró problémák, de a nyolc óra alatt olajos, piszkos munkát végző dolgozóknak mégis jelentős kérdés. Négyszáz dolgozónk van. Eddig a dolgozók 6—7 százaléka jutott el nyáron üdülni. Idén Zamárdi- ban két szobát béreltünk, ahol egyszerre két család üdülhet egy-egy hétig. A négyágyas szobáén 10 forintot, a kétágyasért napi 5 forintot fizetnek a dolgozók. A jóléti alapból Harkányban kétszobás víke-ndházat építünk. Szakmunkásaink ezt társadalmi munkában végzik. Tehát hol kezdődik és hol végződik a szakszervezeti bizottság munkája egy-egy feladat elvégzésében, az eredmények elérésében? Valóban nehéz lenne meghatározni. Senki nem tud semmit Megyei tanácskozáson hallottam a következő két esetet. Borjádon a juhász átvett egy csomó zsákot. A zsákot egy ideig a kutya sem kereste. Egyszer viszont jelentkezett a vállalat és ekkor mindenki a zsákok után kutatott. Kiderült, hogy a zsákok megvannak, csak éppen elrothadtak. A másik eset Drávaszabolcson történt. Itt ládák hiányoztak. Hogy hová lettek? Senki sem tudja megmondani még a mai napig sem. És ki felel értük? Arra sem tud senki válaszolni. Pedig nem száz forintról, több ezer forintról van szó. Volt egy film. Ez volt a címer „Senki nem tud semmit.” Filmcímnek nem rossz, viszont a zsákok és ládák esetében ez egészen mást jelent. Azt jelenti, hogy egyes termelőszövetkezetekben még azt sem döntötték el: ki, miért felelős. Ez jó kibúvó, mert így senkit sem lehet felelősségre vonni, hisz senki nem tud semmit, illetve, ha tud is, nem felelős érte. És ennek a felelőtlenségnek a tagok isszák meg a levét. Nem hiszem, hogy jókedvük kerekedik tőle. (Sz.) /A IMI /A m A t. ház ott áll a Széchenyi téren. Neve: Városi tanácsház. A mostani épület helyén a pécsi városházát a török hódoltság utáni években — még 1710-ben — építették. Később 1831—32-ben egy újabbat emeltek. Mai formáját az 1907-es átépítéskor nyerte — Lang Antal neves építész tervei szerint. Belül körbefutó folyosók, hatalmas, termeknek is beillő munkaszobák, ahol öt-hat hivatalnok, ügyintéző előadó és főelőadó fogadja a reggelenként meg-megújuló rohamokat. A recjqeti roham Kilenc órakor kezdődik a roham. Addig csak gyülekeznek az ügyfelek a tágas lépcsőházban. A panaszok igen sokfélék. Egy fiatalasszony két kisgyereket vezet a portás elé: — Hol a lakáshivatal? — Majd csak kilenc órakor, addig tessék türelemmel várni... — Gyerekekkel is? — Mindenki vár, látja... — mondja türelemmel a portás és hogy elejét vegye a kezdődő, indulatos vitának — behívja őket a fülkébe. A két gyerek nekiesik a telefonnak, hogy... „anyu, ugye nekünk is lesz majd ilyen az új lakásban?” — Látja — szól az anya a portáshoz — mennyire várják már az új lakást. Most öten lakunk egy kis szobában. Se mellékhelyiség, se semmi és jön a harmadik gyerek... Egy idős bácsi toporog a portás előtt. — Tessék mondani, ki itt a legnagyobb rangú ember? — és hogy jobban hallja a választ, tölcsért formál kezével a füle köré. — Milyen ügyben, az attól függ? — A szomszédomat akarom bepanaszolni. Mindig odaönti a szemetet az ajtóm elé és pocskondiázik ha meglát az udvarban. — Ez inkább a bíróságra tartozik, vagy a szabálysértési előadóra. Félemelet, jobbra! — Engem nem lehet csak úgy elküldeni, nekem a legfőbb rangú kell kérem. Tudom én a szabályt. Régen is úgy volt, hogy szóltam a polgármester úrnak és kiküldte a rendőrséget. Ezt akarom most is..., A bácsikával egy ideig vitázik még a portás, de aztán megnyugszik az öreg, hogy az ő perpatvarát egy előadó is éppen olyan hatásosan elintézi, mintha a legfőbb rangú városi emberhez fordulna vele. Elindul hát „félemelet, jobbra”, a szabálysértési előadóhoz ... Fogadóóra A NÖVENDÉKEKET lőtt már, amikor elkérték Tóth Gábor indexét és nekem is udvariasan tudomásomra hozták, hogy a további ötperces tanácskozásra már csak a kijelölt zsűri hivatott. S most újra elmondhatom, hogy ezúttal sem maradt több időm a reggel óta várt fél óránál. Távol áll tőlem, hogy szemrehányásként emlegessem ezeket a kurta terminusokat, de magam voltam ennek is az elindítója. Amikor végié magunkra maradva megkérdeztem a tanárnőt: árulja el, hány órát dolgozott ma reggel óta — megnézte az óráját és kicsi nylóen legyintett rá: — Semmi az egész. Ez a tizennegyedik óra. Nem is olyan sok ez ilyenkor, a vizsgák idején. Igaz, ma délelőtt beleszólt ebbe a színházi próba is; Uj operaszámokra készül a zenekarunk.; Most már én is az órámat nézegetem. Belefér-e a következő félórába mindaz, amit tudni szeretnék, jegyezni szeretnék. Mert annyit tudok már, hogy íildi tanárnő túllépte már a nyugdíj-korhatárt s nagyjából azt is tudom, hogy milyen állomásokon keresztül vezetett el idáig az életútja. Elárult ebből egy és mást Borsay Pál kollégája is, mielőtt erre az interjúra sor került volna. így tudtam meg többéit között azt is, hogy harminc éve koncertmestere a pécsi Zenekarnak és azt, hogy ő volt az alapító tagja az évtizedeken át sikeresen szereplő női vonósnégyesnek. És mi mindent még? Azt, hogy a Graef-család szinte .valameny- nyi tagja muzsikus volti Vele együtt a családban hárman hódoltak be a hegedűnek, az édesapja, a testvérbátyja és ő. Aztán tovább bővült, népesedett a zenészfamília. A férje brácsás, az egyetlen lánya pedig fagottista volt egészen a férjhezmencle- léig. És Tildi tanárnő? Tizenkét éves kora óta a mindenkori pécsi filharmonikus zenekarok állandó tagja. Soksok éves színházi szereplése idején neves angol, német, olasz, belga, szovjet, osztrák, japán karmestereket tolmácsolt nagy hozzáértéssel, hitelességgel a Pécsi Nemzeti Színház publikuma előtti' Ezek után úgy tűnik, mintha mindent el is mondtam volna Tildi tanárnő eddigi kincses életéről, gazdag pályafutásáról. Pedig még azt sem mondtam el, hogy a szimfonikus zenészek nagy többsége vagy a növendéke volt, vagy jelenleg is növendéke a zenekar hegedűs és brácsa részlegében^ Hát ezért „böjtöltem” ki türelemmel ezt a nehezen szerre« félórát, A tanítómester és a növendékek miatt. Fel akartam deríteni a legújabb tanítványok, Vass Ágnes, Tóth Gábor és a többiek nagy-nagy önbizalmának titkait. Más szóval, többet akartam tudni annál, amit ezek a tehetséges, szimpatikus fiatalok egy órával ezelőtt elárultak »ragukról odakint a folyosón a vizsga előtti különös lázban, izgalomban. A válasz újra csak meglepő volt: —- Nem tudom, mondták-e a gyerekek, hogy ez, az évet lezáró utolsó „felelés” azért sok mindenben különbözik a más műfajú vizsgákétól; Beleszólok, hogy megpróbálkoztak vele, de a nagy önbizalom mögött mégiscsak azt a lámpalázat véltem felfedezni, ami nagyon hasonlít a „prózai” vizsgáztatások előtti diákállapothoz. — Lámpaláz? — kérdez vissza és a másik pillanatban már védelmére kel a növendékeinek. — Kell az. Nagyon kell. Magamról tudom, hogy szükségük van rá. És elmondja, hogy a tavaly októberi harmincéves hangverseny-mesteri évfordulóján Bartók Két arckép cím»i művének hegedűszólóját játszotta a színházban. És volt lámpaláza? De mennyire. Az a belső öröm és izgalom váltotta ki, hogy ím idáig is eljuthatott. A megtiszteltetésig, hogy liirtókot tolmácsol háttá. — Ezért kell megérteni a gyerekeket Is — magyarázta. — Nekik is évforduló, nekik is jubileum, amikor egy egész éves tanulás után végre teljes produkcióval léphetnek az értékítélő „pódiumra”. Mi is hát voltaképpen az ő lámpalázuk? Nagy a felelősségük. Nem csupán azért, hogy a produkciót hibátlanul, vagyis a lehető legjobban adják elő, hanem azért is, hogy az előadott műben benne legyen, benne foglaltassák az iránta érzett nagy-nagy szeretetük, tiszteletük is. Graef Matild tanárnő a napokban kapta meg a „Kiváió tanár” kitüntető elmet az Országházban. Jellemző a szerénységére, hogy a beszélgetésünk alatt akkor jött először és igazán zavarba, amikor ezt is szóvá tetteim — Őszintén megmondom, nagyon meglepődtem, hiszen nem is gondoltam, nem is számítottam rá ; ; ; S ha nem Is számított rá, annál jobban várták már ezt a napot a kollégái és mindazok, akik ismerik és méltányolják a valóban kiváló zenepedagógus egész eddigi gazdag és minden tekintetben tartalmas életművét. Azt a nagy és valóban szeretetre, tiszteletre méltó életművet, amelynek folytatásaként reméljük, még sok-sok éven át új és újabb tehetséges tanítványokat bocsát útra zenekultúránk további élesztgetésére. felvirágoztatására; Pálinkás György Mindig akkor van, amikor kevesen jönnek és mindig akkor nincs, ha éppen szabadideje van az ügyfélnek. Mert nem kérdezik meg előre ■ telefonon, vagy egy ismerőstől — csak bejönnek, amikor éppen ráérnek és amilyen pechesek, pont akkor nincs félfogadás — a lakáshivatal' ban. — Tessék holnap délelőtt jönni, akkor fogadóórát tartunk és elintézzük. — Nekem most van ráérő időm... — Dolgozik talán valahol? — Nem dolgozom, de holnap pont nem érek rá. Hát nem mindegy magának, mikor hallgatja meg a panaszomat? — Nem — egyáltalán nem mindegy. A tisztviselőknek idő kell, hogy a fogadóórákon elhangzott panaszokat feldolgozzák, kivizsgálják és érdemben válaszolhassanak mindegyükre. A vb-íitkór A titkár elvtárs? — Most vannak nála, tessék később jönni! — Később? De mikor később? Egyáltalán mikor nem foglalt, mikor szabad a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára, dr. Galabár Tibor? Csókát könnyebb fogni a t. ház tornyának tetején, mint hozzá bejutni néhány szóra. Azazhogy egyesek azért csak bejutnak, természetesen ők a titkár közvetlen munkatársai, akiiekéi a napi feladatokat tárgyalják meg és olyan sok napi feladata van, hogy... de beszéljen erről egy munkanap. Csupán negyedórát figyeltem meg a zűrös munkanapból. Jön dr. Szűcs József, a titkárság főelőadója egy pak- samétával és eltűnik a titkári ajtó mögött. Aztán cseng a telefon az előszobában, Kőváriné azonnal intézkedik, dr. Kovács Jenő osztályvezetőt kéreti a titkár elvtárs. Nagy tárgyalás készül? Azt csak a titkár tudja. Közben szól a városi telefon is. Az állatkertből beszélnek. Uj állatok jöttek. Elhelyezés, takarmány és egy kis propaganda szükséges. És amikor úgy vélné az ember, hogy most már csak akad néhány perce a titkárnak, akkor kezet nyújt, hogy ... „sajnos, mennem kell!” Ilyenkor cselhez kell folyamodnia a riporternek. Bemegy a titkári előszabába és onnan felhívja a 125-ös melléket. A vonal túlsó végén a titkár elvtárs jelentkezik. „Most hol vagy?” — Ha azt mondom, hogy kint a városban, a munkahelyemen, biztos balsiker, de én azt mondhatom: „Az előszobában!” — „Akkor gyere be, de ugye gyorsan végzünk!” Hát így megy ez kérem. A fofvosó A ti ház folyosója rettenetes széles, sok és nagy ablakokkal és kiismerhetetlen. Már tizedik esztendeje járom, de még mindig megesik, hogy felszaladok a harmadikra, pedig csak az építési osztálynál lenne dolgom és a kereskedelmi osztályt éppen az ellenkező sarokban keresem... A minap Is jön egy remegő hangú nénike és kérdi: Hol találja meg az adóhivatalt. Rettenetes körűim érdesen, de azért csak megmagyarázom, hogy menjen csak át a középső folyosón, aztán balra, de úgy, hogy a sarokban meg jobbra forduljon, ott talál egy előszobát és abból nyílik az adóhivatal. Remélem megértette! Aztán egy óra múltán újra összetalálkozunk a folyosón és újra kérdi: Hol van fiam az adóhivatal? De nénike, egyszer már megmagyaráztam. Hát ,nem talált oda? Azt mondja, hogy kereste ő, csakhogy az én magyarázatom alapián kijutott a díszterem erkélyére és ... — Olyan szépen beszélt ott egy kopaszodó úr, hogy nem tudtam otthagyni, fiam. Most befejezte a beszédet, hát mondja már meg, hol van az az adóhivatal? Kérdezni szégyell az ember, inkább kétszer Is végigmegy ugyanazon a folyosón, amíg végre — véletlenül — beleütközik éppen abba, akihez annyira készült: Jaj, de jó hogy összetalálkoztunk! És a t. ház mindezek ellenére éli a maga hivatalos életét. Naponta 521 ügyfelet hallgatnak meg átlagosan és 1005 ügyiratot készítenek. A statisztikát az éves átlagból vettem, bár lehet, hogy ennél többen iS bejönnek a t. házba ügyes-bajos dolgaikkal, de sokszor elég egy telefon, egy útbaigazítás és nem lesz az » ügyből akta. Mert egyre kevesebb akta készül és egyre nyugodtabban, higgadtabban beszélnek az emberek at.' házban..2 Gáldonyi Béla DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János út 11. ' Telefon: 15-32, 15-33; 17 óra után: 60-11 Belpolitikai rovat: 31-63. Kiadja: aBaranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi út 11. Telefon: * 15-32, 15-33, 50-00. PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály u. 10. sz. Felelős vezető: Melles Rezső. Terjeszti a Magyar Postai ’ Előfizethető a helyi postahivatalol* nál és kézbesítőknél. E3Őfizetési díj 1 hónapra 12.— JA Indexszám: 25 056. t
