Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-11 / 135. szám

2 NAPLÓ 1964. JÚNIUS 11. Űj „színfolt64 Viharvert bádogtetejével, vaskaróval támogatott oldalá­val ott áll város csúfjának félrelökve a Széchenyi tér legexponáltabb csücskében. Néhány hete száműzték régi helyéről, ahol huszonöt éven át senki útjában nem volt. Nem tudni pontosan, hogy városrendezői szempontból vagy más meggondolások eredményeként sikerült így a jobb sorsra érdemes újságárus bódé új helyének kijelölése, annyi bizonyos, hogy nem vá­lik díszére sem az elrendelő- jének, mégkevésbé a város­képnek. — Labanc néni szerint — mert ő a száműzött újságárus — . pontosan arról van szó, hogy a bódé az eredeti he­lyén rontotta a tér harmó­niáját. így mondták neki és azóta még jobban kesereg. Hogyne, amikor ez már nyílt gyanúsítás. Hiszen mindenki tudja, hogy ő csak újságok­kal, folyóiratokkal ügyködik. De úgy látszik nemcsak La­banc néni érti félre a dolgot, hanem azok is, akik ilyen formában magyarázták neki az okokat. Mert nézzük csak meg figyelmesebben a fenti képet. Ugyan milyen harmó­niát kölcsönöz a térnek az út­szegélyre nyomott újságosbó­dé. Talán így a félig eltakart dzsámival a háttérben emlé­keztet valamire. A Széche­nyi tér őstörténetére, amikor a dzsámi előtti térségen még török bazárusok kínálgatták portékájukat a járókelőknek. De azóta néhányszáz esztendő elmúlott és a város idegen- forgalma is egészen más ké­pet mutat. Kinek kellett, kinek hiány­zott ez az új „színfolt”? Ne értsen félre bennünket is kedves Labanc néni, nem magával és nem is az újság­jaival van bajunk. Hiszen kell az újság és azt is tudjuk, hogy a posta már régebb óta ígéri, hogy mutatósabb bódét ad a Széchenyi térre. Sajnos azonban félfüllel arról is hal­lottunk, hogy a városképért aggódók az új bódénak sem adnak helyet ezen a fertályon. De azért legyen türelemmel, majd csak kitalálnak vala­mit. Hiszen sohasem volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna. — ás A televízió műsora június 11-én, csütörtökön: 17.28: Hírek. 17.35: Orosz társalgás haladóknak. 17.55: Házunk tája... Nyár eleji munkák a szőlőben. 18.00: A Magyar Hirdető műsora. 18.10: Kicsinyek műsora. X. Tarbay Ede: A kéményseprő és a pásztorlány. Verses jelenet. 2. Costamagna: Kőpéságok egy zenei iskolában (ism.). 3. A félfülű (Ism.). 18.40: A jövő bét műsora. 18.55: Telesport. 19.20: Esti mese. 19.30: Tv- híradő. 19.45: Dél keresztje alatt, Brazíliában. Boldizsár Iván útinaplójából. 20.00: Ze­nélő órák. A magyar muzsika. 21.20: Parabola. Külpolitikai műsor. 21.40: Kettő közfii az egyik. Magyarul beszélő fran­cia kis játékfilm. (Csak 14 éven felülieknek!) 22.05: Tv- híradó — 2. kiadás. Hegyei tűzoltóverseny Szederkényben Mentőgyakorlatok és tűzoltási bemutató - Színész-műsor, tánc A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Baranya megyei Tűzrendésze- ti Osztályparancsnokság jú­nius 14-én — vasárnap — dél­előtt fél 10 órai kezdettel a szederkényi sportpályán ren­dezi meg a megyei tűzoltó­versenyt. A program igen gazdag. Először megszemlélik a versenyen résztvevő tűzoltó egységeket, majd ünnepi be­széddel köszöntik a vendége­ket és résztvevőket. Ezután az állami tűzoltóság szabad- gyakorlata következik. A program a férfi, a női és az ifjúsági önkéntes tűzoltóra­jok versenyével folytatódik, különböző fecskendőnemek­ben. A vendégek megtekintik az állami tűzoltóság egységeinek mászó-, mentő- és ugrógya­korlatait. Igen érdekesnek ígérkezik'az állami tűzoltóság gépesített alakulatainak tűz­oltási bemutatója. A délelőtti program eredményhirdetéssel és ünnepélyes díjkiosztással ér véget. A közös ebéd után délután négy órakor kultúrműsor szó­rakoztatja a megyei tűzoltó­verseny résztvevőit és vendé­geit. A műsorban közremű­ködnek a Pécsi Nemzeti Szín­ház művészei és az öntevé­keny kultúrcsoportok. A mű­sor után tánccal ér véget az egész napos program* Kitüntetések és jutalmasások a% Építők S%aksserve%etében Az Építőmunkások Szak- szervezetének Baranya megyei Bizottsága szerdán délután 2 órakor rövid ünnepségre hív­ta meg a szakszervezet leg­jobb aktíváit. A megjelente­ket Kiss József elvtárs, az építők szakszervezetének me­gyei titkára üdvözölte, köszön­tötte őket a XII. építők nap­ja alkalmával, megköszönte a szakszervezeti mozgalomban végzett kiemelkedő munkáju­kat, majd Papp Eleknek a megyei bizottság munkatársá­nak és dr. Sármány László­nak a számvizsgáló bizottság elnökének átnyújtotta „Az építőipar kiváló dolgozója” miniszteri kitüntetést. Utána 22 kiválóan dolgozó szakszer­vezeti aktivistának adott át tárgyjutalmat. Az ünnepségre a Baranya megyei Építőipari Vállalat Rákóczi úti kultúrházában került sor. Légpárnás mélyépítkezés Harkányban A megyei tanács döntése és anyagi támogatása alapján ta­valy kezdődött meg Harkány- fürdő nagyarányú közművesí­tése több millió forintos be­ruházással és több éves prog­ramban* A vízellátás megol­dását, a falu csatornázását az egyre növekvő Idegenforga­lom is sürgeti* A szennyvíz elvezetését a tisztítóműhöz két átemelő szivattyú bizto­sítja majd. Harkány elég mély fekvésű és ezért az épít­kezésen a hagyományos szi­vattyús módszerrel csak las­san haladtak, nem tudták megfelelően vízmentesíteni az aknát* Féléves kísérletezés ered­ményeképpen a Vízügyi Éj\ítő Vállalatnál először Harkány­ban alkalmazták az új eljá­rást, ami hasonló a keszonos módszerhez, de annyival egy­szerűbb, hogy a nagy levegő­nyomás előállításához nem szükséges a teljes építkezés légmentes beborítása, A lé­Közúti baleset 25000 forintos kárral Súlyos közúti baleset tör­tént június 9-én Pécsett, Uj- Mecsekalján. Égner Károly, az 5. sz. ÉPFU Vállalat teher­gépkocsijával kedden reggel 7 óra 45 perckor az Ybl Mik­lós és a Körösi Csorna Sán­dor utca kereszteződésénél nem adta meg a kötelező el­sőbbséget a jobbkézszabály szerint a szabályosan haladó személygépkocsinak; Balogh János, pécsi lakos vezette sze­mélygépkocsival összeütköz­tek A személygépkocsi veze­tője nyolc napon belül gyó­gyuló könnyebb sérülést szen­vedett és a személygépkocsi­ban mintegy 25 000 forint ér­tékű kár keletkezett. A bal­eset kivizsgálása és a felelős­ség végleges megállapítása fo lyamatban van, nyeg az, hogy a talajvizet szi­vattyús eltávolítás helyett le­vegő injektálással szorítják vissza. A lesüllyesztésre váró be­tonakna körül kis keresztmet­szetű csöveken sűrített leve­gőt préselnek a talajba és így alakíják ki a vízbetörést meg­gátoló légpárnát* Tisévea 09 esti egyetem Az MSZMP Baranya me­gyei Bizottságának Marxiz­mus—Leninizmus Esti Egye­teme az idén ünnepli meg­alakulásának 10. évforduló­ját. Ebből az alkalomból június 12-én délután a me­gyei pártbizottság ünnepé­lyes fogadást rendez az esti egyetem vezetői számú­ra. Köszöntik a nevelőket és a legrégebben oktató ta­nárokat jutalomban része­sítik. A marxizmus—leninizmus esti egyetem később baráti találkozót rendez a jubile­um alkalmából. A találkozón az egyetem vezetői és taná­rai vesznek részt. Leleplezték a „kettős életet“ élő iyándárdai kutyákat — A mohácsi szabadstran­don elkészült az új kút, amely iváshoz és zuhanyozáshoz szol­gáltat vizet. — Jól működik a Zobák­aknai fiatal műszakiak taná­csa. Az akna vezetőinek fel­kérésére ők tartják a moz­donyvezetői, a lőmesteri és a vájárt tanfolyamokat is. — A Bólyi Állami Gazda­ság állomáspusztai üzemegy­ségében automata kombájn­szérűt helyeznek üzembe az aratás idejére. Az automata géprendszer lehetővé teszi* hogy az aratástól kezdve egész a fémzárolásig emberi kéz nem érinti a gabonát* — Negyvenezer forint érté­kű földmunkát végez a bekö­tőút építésénél az egyházas- kozári tsz. A szászvári tsz in­gyen homokot biztosít a jár­daépítésekhez* — A PÉCSI Liszt Peren« Állami Zeneiskola igazgatósá­ga közli, hogy az ünnepélyes tanévzáró és bizonyítvány- kiosztás június 12-én, pénte­ken délntán fél 6 órakor lesz a Liszt Ferenc hangverseny- teremben (Kossnth Lajos utca 83. szám.). — Közel kétezer méter hosz- szú járdát épít a bánya-lakó­telepeken és még ebben az év­ben mintegy másfél millió fo­rintot költ útépítésre és fel­újításra a Mecseki Szénbá­nyászati Tröszt* Idoj árásf elentés Várható Időjárás csütörtök estig: Lassan csökkend felhő­zet, több helyen délutáni zá­por, zivatar, mérsékelt, időn­ként élénkebb északkeleti, ke­leti szél. A nappali felmele­gedés fokozódik. Várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet 10—15. legmagasabb nappali hőmér­séklet 24—28 fok között. tfünae&ánaor oiasz vazLfliw (3.) !A festő A via Marguttán és a vele párhuzamos via ded Babuio- non aránylag szclídebb az autó-őrület. Az üzletek és a műhelyek is csendesebbek. Régiségkereskedők hirdetik közelgő aukciójukat, az üz­letek javarésze antik stíl- bútor-rakták, szomszédsá­gukban aranyozó és képke­retező műhelyek, és 20—30 méterenként egy-egy mű­terem, földszintesen, köz­vetlenül az utcára nyitottan, s az üvegajtó világosságá­ban itt-ott maga a festő dol­gozik. Ez Róma hivatalos .művésznegyede. Itt van a képzőművészeti főiskola, a művészikávéház, s évente kétszer, ősszel és tavasszal az utcán állítják ki művei­ket a fiatalok 3—3 napra. Ilyenkor az utca éjszaka is világos, s kihasználnak min-.* den kis helyet a kapualjak­ban, a falakom, a kerítése­ken is. Pietro N. — amikor elő­ször láttam, — az aszfaltra festette kompozícióját. Nem hordott cipőt. Csak egy valószinütlen, bibliai sarut Menni készült, — vállára lendítette a kabátját. Fiatal volt, bár sötét karika ült a szeme alján. Arcvonásai még határozatlanok, de a haja alaposan megritkult* fejtetőn teljesen kopasz, két­oldalt pedig átlátszott a fej­bőre. Néhány szál haja hosz- szú fürtben csavarodott a vállára. — Signore! — szólítottam meg. Eldobta krétáit és ép­pen indult volna. Alaposan megnézett, le­biggyesztette ajkát, s ezt kérdezte: — Ebédéit ma? Ilyen kérdésre nem szá­mítottam. Látszott rajta, hogy elégtételt érez, amiért sikerült valakit megdöbben­tenie. Nem várta tehát, hogy válaszoljak, hanem folytatta: — Én tegnap sem. Indult Vele tartottam. Ezért nem haragudott* — Pedig van pénzem, — csörgetett valamit a zsebé­ben. — Csakhogy kevés egy ebédre. Addig nem várha­tok, amíg annyi összegyűl. Ezt megszem most, meg kell ennem, mert éhes vagyok. Ez nagyon egyszerű, igaz? Aztán, amit holnap keresek, azt megeszem holnap, mert addigra ismét éhes leszek. Ez is egészen egyszerű. Meg­ért, ugye? így pedig nem gyűlik össze egy ebédre való sohasem. Nem érem utói magam. Bolondnak néztem, ott hagytam. Másnap karán, csaknem hajnalban keltem. A Villa Borghese örökzöld parkjai­ban csavarogtam; — azt mondják, reggel a legszebb Róma, amikor még ritkáb­bak az autósorok. Elfárad­tam, padot kerestem. Ekkor találtam rá megint Pietro N.-re. Nem feküdt, csak a kőkerítés sarkába húzódott. Gallérját annyira felhajtot­ta, hogy a feje alig látszott, csak hosszú, szőke fürtjei buktak elő. És hát cipő s harisnya nélkül, mint előző nap: saruban. Mihelyt ész­revett, pislogva, nevetve fe­lém fordult: — Mondtam, rámakad ha­marosan, pedig nem vette komolyan! Aztán megigazította gal­lérját és hellyel kínált ma­ga mellett —- Nem akartam a műte­remben aludni — mentege­tőzött — Elég hitvány, de világos legalább. Mégse sze­retek ugyanott aludni, aiioi dolgozom. Biztos voltam benne: nin­csen műterme. Hallgattunk. S megint ő kezdte: — Rettenetes. Maguknál is így siet reggelente min­denki? — Mindenütt >— Rettenetes — ismételte. — Olyan ez, mint az ópium. Édes méreg. Utáljuk, tudjuk, hogy öl, de nem élhetünk nélküle. Felvetne a falusi nyugalom. Megsüketítene a csend. Ezt 1959-ben mondta* Leg­közelebb 1961-ben láttam. A rohamosan szaporodó autók már a via Marguttára is betódultak: a festők java­része az utcáról a műter­mekbe szorult ö hű maradt az aszfalthoz — de az ő művészi pályája is felfelé ívelt: most már előkelőbb helyen dolgozott a via Ve­rető torkollatában, a Porta Pinciana előtti járdaszige­ten festett Ekkoriban már nem voltak ébédgondjai, sőt: délre összegyűjtött annyit hogy futotta múzeumi bélé- pőre is. Elcsalt a Modigliani kiállításra. Rajongott Mo- diglianiért, cipőt húzott ér­te, mint aki vendégsége ké­szül, és hetenként megnéz­te. S az utcán hagyta cini­kus, fanyalgö mosolyát — a múzeumban kigyúrt, arcá­ra lázrózsák ültek, s önfe­ledten magyarázott: — Látja, a festő addig távo­lodik. a modelljétől, míg a természetes részletek egy­színné simulnak Azonban hátrálva tőle, magával viszi a lényeget! A lényeget ba­rátom, amit viszont egészen közelről, belülről csípett el, s amit aztán éppen a távo­lodás folyamán kisimult lé­nyegtelenbe ültet. — Igaz-e hát — kérdez­tem, — hogy korunk csak a lényegre kíváncsi? A szomszéd termekben ki­állított egészen új alkotások között ugyanis az volt a be­nyomásom, hogy ezek a fes­tők csak abban követték Modiglianit, hogy a modell­től ugyan ők is eltávolodtak, de ők a lényeget már el sem akarták csípni, hanem az egésznek háta tfordítva, csak az emlékezetükben megma­radt egy-egy szimpla csíkot húzták fel a vászonra. Ne­kik már semmi sem lénye­ges, csak a távolság. Pietro N. nem válaszolt. Csak kifelémenet, amikor még egyszer visszafordult a terem felé: — Művészi hivatás? Ilyen távolságiból nézni a modellt, azaz az embert? Lehet-e művészi eszme mindössze azt ábrázolni, hogy az ide­gen-magasságból hidegen alápillantva, milyen semmi az élet?! Színpadi pátosszal szét­tárta karját ... Idén az újságban talál­koztam Pietro N.-nel. Fésü­letlen, hosszú haja most is a nyakában lógott. Szeme szomorúságát elfátyolozta a nyomdagépek nemtörődöm­sége. Első pillanatban arra gondoltam, hogy ime, végül mégis híres ember lett, ha az újságok írnak róla, va­laki talán felfedezte a nyo­morgó művészt Igen: felfedezték. Képei kikerültek az amerikai ki­állításra, az egyik ismert műkereskedés vette meg őket Imi kezdtek róla, s egy csapásra híres emberré nőtt Kézjegye a képek sar­kában márka lett, s egy­másután kerültek elő rajzai a lakás-műterem ágya alól. Életében először lakhatott nyugodtan másutt mint ahol dolgozott, nem kellett a Villa Borghese padjain aludnia. S belevetette magát a felfedezett nagy életbe. Mintha egyszerre akart voj- na kipótolni mindent. — Megtartotta-e a saruját? — Már nemcsak egyszer evett napjában, és ebédje nem a két banán volt egy kenyér­rel, sem az olcsó sárgarépa. Egyszerre mindent kívánt, amit más ember a születése óta élvez: lakást, munkahe­lyet, szórakozást, mámort, s nagytányéros, jó ebédeket. És belehalt az új életbe. Egyszerű és magátolérte­tődé volt az újság tudósí­tása. Semmin sem akadt : fenn. Az a riporter bizto- ) san nem éhezett még soha... ■ (Folytatju'kO I i szakad életüket. Garázdálkodásuk mérlege: 120—130 házinyúl, 60—70 tyúk és 32 birka. A megölt háziállatok értéke megközelíti a tizenötezer forin­tot A szakértők sem tudnak pontos ma­gyarázatot adni ar­ra, hogy a szelíd ivándárdai kutyák mitől vadultak meg az idei tavaszon. Lehetséges, hogy valamelyikük — ta­lán akaratlanul — belekóstolt a vérbe és ez a kutya csá­bította azután pusztításra a töb­bieket. A kutyák közül a „főkolom­posokat” minden­esetre könyörtele­nül kiirtották,' a többieket pedig lán­con tartják. gükkel sikerült le­leplezni a „titokza­tos” ragadozókat. Kiderült, hogy jámbor, békés ház­őrző kutyák ezek, amelyek „kettős életet” éltek. Nap­pal hűségesen őriz­ték a portájukat, a besötétedés után azonban feltámadt bennük a vérengzés ösztöne és csoport­ba verődve pusztí­tották azokat a há­ziállatokat, ame­lyek saját vagy ku­tyatársaik gond­jaira voltak bízva. Miután az éj leple alatt kitombolták magukat, reggelen­ként a rendes he­lyükön üdvözölték gazdáikat, mintha misem történt vol­na. Éppen emiatt tudták oly sokáig titkolni véres éj­Ivándárdán több mint száz napon keresztül ismeret­len ragadozók tar­tották rettegésben a háztáji állatállo­mányt Éjszakán­ként hol itt, hol ott törték fel az ólakat és pusztították a baromfiakat, a nyu- lakat, a juhokat. A legfeltűnőbb az volt, hogy széttép­ték ugyan az álla­tokat, de nem et­ték meg húsukat — tehát mintegy „sportból” gyilkol­tak. Sokáig nem tudták azonban el­csípni őket, mert kizárólag éjszaka „dolgoztak”, még­pedig hang és nyom nélkül. A község vezetői végül a sá­torhelyi rezervá- -tum vadőreihez for­dultak és segítse-

Next

/
Thumbnails
Contents