Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-11 / 135. szám

2

NAPLÓ

1964. JÚNIUS 11.

Űj „színfolt64

Viharvert bádogtetejével, vaskaróval támogatott oldalával ott áll város csúfjának félrelökve a Széchenyi tér legexponáltabb csücskében. Néhány hete száműzték régi helyéről, ahol huszonöt éven át senki útjában nem volt.

Nem tudni pontosan, hogy városrendezői szempontból vagy más meggondolások eredményeként sikerült így a jobb sorsra érdemes újságárus bódé új helyének kijelölése, annyi bizonyos, hogy nem válik díszére sem az elrendelő- jének, mégkevésbé a városképnek.

— Labanc néni szerint — mert ő a száműzött újságárus — . pontosan arról van szó, hogy a bódé az eredeti helyén rontotta a tér harmóniáját. így mondták neki és azóta még jobban kesereg. Hogyne, amikor ez már nyílt gyanúsítás. Hiszen mindenki tudja, hogy ő csak újságokkal, folyóiratokkal ügyködik.

De úgy látszik nemcsak Labanc néni érti félre a dolgot, hanem azok is, akik ilyen formában magyarázták neki az okokat. Mert nézzük csak meg figyelmesebben a fenti képet. Ugyan milyen harmóniát kölcsönöz a térnek az útszegélyre nyomott újságosbódé. Talán így a félig eltakart dzsámival a háttérben emlékeztet valamire. A Széchenyi tér őstörténetére, amikor a dzsámi előtti térségen még török bazárusok kínálgatták portékájukat a járókelőknek. De azóta néhányszáz esztendő elmúlott és a város idegen- forgalma is egészen más képet mutat.

Kinek kellett, kinek hiányzott ez az új „színfolt”? Ne értsen félre bennünket is kedves Labanc néni, nem magával és nem is az újságjaival van bajunk. Hiszen kell az újság és azt is tudjuk, hogy a posta már régebb óta ígéri, hogy mutatósabb bódét ad a Széchenyi térre. Sajnos azonban félfüllel arról is hallottunk, hogy a városképért

aggódók az új bódénak sem

adnak helyet ezen a fertályon. De azért legyen türelemmel, majd csak kitalálnak valamit.

Hiszen sohasem volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna.

— ás

A televízió műsora

június 11-én, csütörtökön:

17.28: Hírek. 17.35: Orosz társalgás haladóknak. 17.55: Házunk tája... Nyár eleji munkák a szőlőben. 18.00: A Magyar Hirdető műsora. 18.10: Kicsinyek műsora. X. Tarbay Ede: A kéményseprő és a pásztorlány. Verses jelenet. 2. Costamagna: Kőpéságok egy zenei iskolában (ism.). 3. A félfülű (Ism.). 18.40: A jövő bét műsora. 18.55: Telesport. 19.20: Esti mese. 19.30: Tv- híradő. 19.45: Dél keresztje alatt, Brazíliában. Boldizsár Iván útinaplójából. 20.00: Zenélő órák. A magyar muzsika. 21.20: Parabola. Külpolitikai műsor. 21.40: Kettő közfii az egyik. Magyarul beszélő francia kis játékfilm. (Csak 14 éven felülieknek!) 22.05: Tv- híradó — 2. kiadás.

Hegyei tűzoltóverseny Szederkényben

Mentőgyakorlatok és tűzoltási bemutató - Színész-műsor, tánc

A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Baranya megyei Tűzrendésze- ti Osztályparancsnokság június 14-én — vasárnap — délelőtt fél 10 órai kezdettel a szederkényi sportpályán rendezi meg a megyei tűzoltóversenyt. A program igen gazdag. Először megszemlélik a versenyen résztvevő tűzoltó egységeket, majd ünnepi beszéddel köszöntik a vendégeket és résztvevőket. Ezután az állami tűzoltóság szabad- gyakorlata következik. A program a férfi, a női és az ifjúsági önkéntes tűzoltórajok versenyével folytatódik, különböző fecskendőnemekben.

A vendégek megtekintik az állami tűzoltóság egységeinek mászó-, mentő- és ugrógyakorlatait. Igen érdekesnek ígérkezik'az állami tűzoltóság gépesített alakulatainak tűzoltási bemutatója. A délelőtti program eredményhirdetéssel és ünnepélyes díjkiosztással ér véget.

A közös ebéd után délután négy órakor kultúrműsor szórakoztatja a megyei tűzoltóverseny résztvevőit és vendégeit. A műsorban közreműködnek a Pécsi Nemzeti Színház művészei és az öntevékeny kultúrcsoportok. A műsor után tánccal ér véget az egész napos program*

Kitüntetések és jutalmasások a% Építők S%aksserve%etében

Az Építőmunkások Szak- szervezetének Baranya megyei Bizottsága szerdán délután 2 órakor rövid ünnepségre hívta meg a szakszervezet legjobb aktíváit. A megjelenteket Kiss József elvtárs, az építők szakszervezetének megyei titkára üdvözölte, köszöntötte őket a XII. építők napja alkalmával, megköszönte a szakszervezeti mozgalomban végzett kiemelkedő munkájukat, majd Papp Eleknek a

megyei bizottság munkatársának és dr. Sármány Lászlónak a számvizsgáló bizottság elnökének átnyújtotta „Az építőipar kiváló dolgozója” miniszteri kitüntetést. Utána 22 kiválóan dolgozó szakszervezeti aktivistának adott át tárgyjutalmat.

Az ünnepségre a Baranya megyei Építőipari Vállalat Rákóczi úti kultúrházában került sor.

Légpárnás mélyépítkezés Harkányban

A megyei tanács döntése és anyagi támogatása alapján tavaly kezdődött meg Harkány- fürdő nagyarányú közművesítése több millió forintos beruházással és több éves programban* A vízellátás megoldását, a falu csatornázását az egyre növekvő Idegenforgalom is sürgeti* A szennyvíz elvezetését a tisztítóműhöz két átemelő szivattyú biztosítja majd. Harkány elég mély fekvésű és ezért az építkezésen a hagyományos szivattyús módszerrel csak lassan haladtak, nem tudták megfelelően vízmentesíteni az aknát*

Féléves kísérletezés eredményeképpen a Vízügyi Éj\ítő Vállalatnál először Harkányban alkalmazták az új eljárást, ami hasonló a keszonos módszerhez, de annyival egyszerűbb, hogy a nagy levegőnyomás előállításához nem szükséges a teljes építkezés légmentes beborítása, A léKözúti baleset 25000 forintos kárral

Súlyos közúti baleset történt június 9-én Pécsett, Uj- Mecsekalján. Égner Károly, az 5. sz. ÉPFU Vállalat tehergépkocsijával kedden reggel 7 óra 45 perckor az Ybl Miklós és a Körösi Csorna Sándor utca kereszteződésénél nem adta meg a kötelező elsőbbséget a jobbkézszabály szerint a szabályosan haladó

személygépkocsinak; Balogh János, pécsi lakos vezette személygépkocsival összeütköztek A személygépkocsi vezetője nyolc napon belül gyógyuló könnyebb sérülést szenvedett és a személygépkocsiban mintegy 25 000 forint értékű kár keletkezett. A baleset kivizsgálása és a felelősség végleges megállapítása fo lyamatban van,

nyeg az, hogy a talajvizet szivattyús eltávolítás helyett levegő injektálással szorítják vissza.

A lesüllyesztésre váró betonakna körül kis keresztmetszetű csöveken sűrített levegőt préselnek a talajba és így alakíják ki a vízbetörést meggátoló légpárnát*

Tisévea

09 esti egyetem

Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának Marxizmus—Leninizmus Esti Egyeteme az idén ünnepli megalakulásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból június 12-én délután a megyei pártbizottság ünnepélyes fogadást rendez az esti egyetem vezetői számúra. Köszöntik a nevelőket és a legrégebben oktató tanárokat jutalomban részesítik.

A marxizmus—leninizmus esti egyetem később baráti találkozót rendez a jubileum alkalmából. A találkozón az egyetem vezetői és tanárai vesznek részt.

Leleplezték a „kettős életet“ élő iyándárdai kutyákat

— A mohácsi szabadstrandon elkészült az új kút, amely iváshoz és zuhanyozáshoz szolgáltat vizet.

— Jól működik a Zobákaknai fiatal műszakiak tanácsa. Az akna vezetőinek felkérésére ők tartják a mozdonyvezetői, a lőmesteri és a vájárt tanfolyamokat is.

— A Bólyi Állami Gazdaság állomáspusztai üzemegységében automata kombájnszérűt helyeznek üzembe az aratás idejére. Az automata géprendszer lehetővé teszi* hogy az aratástól kezdve egész a fémzárolásig emberi kéz nem érinti a gabonát*

— Negyvenezer forint értékű földmunkát végez a bekötőút építésénél az egyházas- kozári tsz. A szászvári tsz ingyen homokot biztosít a járdaépítésekhez*

— A PÉCSI Liszt Peren«

Állami Zeneiskola igazgatósága közli, hogy az ünnepélyes tanévzáró és bizonyítvány- kiosztás június 12-én, pénteken délntán fél 6 órakor lesz a Liszt Ferenc hangverseny- teremben (Kossnth Lajos utca 83. szám.).

— Közel kétezer méter hosz- szú járdát épít a bánya-lakótelepeken és még ebben az évben mintegy másfél millió forintot költ útépítésre és felújításra a Mecseki Szénbányászati Tröszt*

Idoj árásf elentés

Várható Időjárás csütörtök estig: Lassan csökkend felhőzet, több helyen délutáni zápor, zivatar, mérsékelt, időnként élénkebb északkeleti, keleti szél. A nappali felmelegedés fokozódik.

Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 10—15. legmagasabb nappali hőmérséklet 24—28 fok között.

tfünae&ánaor

oiasz

vazLfliw

(3.)

!A festő

A via Marguttán és a vele párhuzamos via ded Babuio- non aránylag szclídebb az autó-őrület. Az üzletek és a műhelyek is csendesebbek. Régiségkereskedők hirdetik közelgő aukciójukat, az üzletek javarésze antik stíl- bútor-rakták, szomszédságukban aranyozó és képkeretező műhelyek, és 20—30 méterenként egy-egy műterem, földszintesen, közvetlenül az utcára nyitottan, s az üvegajtó világosságában itt-ott maga a festő dolgozik. Ez Róma hivatalos .művésznegyede. Itt van a képzőművészeti főiskola, a művészikávéház, s évente

kétszer, ősszel és tavasszal

az utcán állítják ki műveiket a fiatalok 3—3 napra. Ilyenkor az utca éjszaka is világos, s kihasználnak min-.* den kis helyet a kapualjakban, a falakom, a kerítéseken is.

Pietro N. — amikor először láttam, — az aszfaltra festette kompozícióját. Nem hordott cipőt. Csak egy

valószinütlen, bibliai sarut Menni készült, — vállára lendítette a kabátját. Fiatal volt, bár sötét karika ült a

szeme alján. Arcvonásai

még határozatlanok, de a haja alaposan megritkult*

fejtetőn teljesen kopasz, kétoldalt pedig átlátszott a fejbőre. Néhány szál haja hosz- szú fürtben csavarodott a vállára.

— Signore! — szólítottam meg. Eldobta krétáit és éppen indult volna.

Alaposan megnézett, lebiggyesztette ajkát, s ezt kérdezte:

— Ebédéit ma?

Ilyen kérdésre nem számítottam. Látszott rajta, hogy elégtételt érez, amiért sikerült valakit megdöbbentenie. Nem várta tehát, hogy válaszoljak, hanem folytatta:

— Én tegnap sem.

Indult Vele tartottam.

Ezért nem haragudott*

— Pedig van pénzem, — csörgetett valamit a zsebében. — Csakhogy kevés egy ebédre. Addig nem várhatok, amíg annyi összegyűl.

Ezt megszem most, meg kell ennem, mert éhes vagyok. Ez nagyon egyszerű, igaz? Aztán, amit holnap keresek, azt megeszem holnap, mert addigra ismét éhes leszek. Ez is egészen egyszerű. Megért, ugye? így pedig nem gyűlik össze egy ebédre való sohasem. Nem érem utói magam.

Bolondnak néztem, ott

hagytam.

Másnap karán, csaknem hajnalban keltem. A Villa Borghese örökzöld parkjaiban csavarogtam; — azt mondják, reggel a legszebb Róma, amikor még ritkábbak az autósorok. Elfáradtam, padot kerestem. Ekkor találtam rá megint Pietro

N.-re. Nem feküdt, csak a kőkerítés sarkába húzódott. Gallérját annyira felhajtotta, hogy a feje alig látszott, csak hosszú, szőke fürtjei buktak elő. És hát cipő s harisnya nélkül, mint előző nap: saruban. Mihelyt észrevett, pislogva, nevetve felém fordult:

— Mondtam, rámakad hamarosan, pedig nem vette komolyan!

Aztán megigazította gallérját és hellyel kínált maga mellett

—- Nem akartam a műteremben aludni — mentegetőzött — Elég hitvány, de világos legalább. Mégse szeretek ugyanott aludni, aiioi dolgozom.

Biztos voltam benne: nincsen műterme.

Hallgattunk. S megint ő kezdte:

— Rettenetes. Maguknál is így siet reggelente mindenki?

— Mindenütt

>— Rettenetes — ismételte. — Olyan ez, mint az ópium. Édes méreg. Utáljuk, tudjuk, hogy öl, de nem élhetünk nélküle. Felvetne a falusi nyugalom. Megsüketítene a csend.

Ezt 1959-ben mondta* Legközelebb 1961-ben láttam. A rohamosan szaporodó autók már a via Marguttára is betódultak: a festők javarésze az utcáról a műtermekbe szorult ö hű maradt az aszfalthoz — de az ő művészi pályája is felfelé ívelt: most már előkelőbb helyen dolgozott a via Verető torkollatában, a Porta Pinciana előtti járdaszigeten festett Ekkoriban már nem voltak ébédgondjai, sőt: délre összegyűjtött annyit hogy futotta múzeumi bélé- pőre is. Elcsalt a Modigliani kiállításra. Rajongott Mo- diglianiért, cipőt húzott érte, mint aki vendégsége készül, és hetenként megnézte. S az utcán hagyta cinikus, fanyalgö mosolyát — a múzeumban kigyúrt, arcára lázrózsák ültek, s önfeledten magyarázott:

— Látja, a festő addig távolodik. a modelljétől, míg a természetes részletek egyszínné simulnak Azonban

hátrálva tőle, magával viszi a lényeget! A lényeget barátom, amit viszont egészen közelről, belülről csípett el, s amit aztán éppen a távolodás folyamán kisimult lényegtelenbe ültet.

— Igaz-e hát — kérdeztem, — hogy korunk csak a lényegre kíváncsi?

A szomszéd termekben kiállított egészen új alkotások között ugyanis az volt a benyomásom, hogy ezek a festők csak abban követték Modiglianit, hogy a modelltől ugyan ők is eltávolodtak, de ők a lényeget már el sem akarták csípni, hanem az egésznek háta tfordítva, csak az emlékezetükben megmaradt egy-egy szimpla csíkot húzták fel a vászonra. Nekik már semmi sem lényeges, csak a távolság.

Pietro N. nem válaszolt. Csak kifelémenet, amikor még egyszer visszafordult a terem felé:

— Művészi hivatás? Ilyen távolságiból nézni a modellt, azaz az embert? Lehet-e művészi eszme mindössze azt ábrázolni, hogy az idegen-magasságból hidegen alápillantva, milyen semmi az élet?!

Színpadi pátosszal széttárta karját

... Idén az újságban találkoztam Pietro N.-nel. Fésületlen, hosszú haja most is a nyakában lógott. Szeme szomorúságát elfátyolozta a

nyomdagépek nemtörődömsége. Első pillanatban arra gondoltam, hogy ime, végül mégis híres ember lett, ha az újságok írnak róla, valaki talán felfedezte a nyomorgó művészt

Igen: felfedezték. Képei kikerültek az amerikai kiállításra, az egyik ismert műkereskedés vette meg őket Imi kezdtek róla, s egy csapásra híres emberré nőtt Kézjegye a képek sarkában márka lett, s egymásután kerültek elő rajzai a lakás-műterem ágya alól. Életében először lakhatott nyugodtan másutt mint ahol dolgozott, nem kellett a Villa Borghese padjain aludnia. S belevetette magát a felfedezett nagy életbe. Mintha egyszerre akart voj- na kipótolni mindent. — Megtartotta-e a saruját? — Már nemcsak egyszer evett napjában, és ebédje nem a két banán volt egy kenyérrel, sem az olcsó sárgarépa. Egyszerre mindent kívánt, amit más ember a születése óta élvez: lakást, munkahelyet, szórakozást, mámort, s nagytányéros, jó ebédeket.

És belehalt az új életbe.

Egyszerű és magátolértetődé volt az újság tudósítása. Semmin sem akadt : fenn. Az a riporter bizto- ) san nem éhezett még soha... ■

(Folytatju'kO

I

i

szakad életüket.

Garázdálkodásuk mérlege: 120—130

házinyúl, 60—70 tyúk és 32 birka. A megölt háziállatok értéke megközelíti a tizenötezer forintot

A szakértők sem tudnak pontos magyarázatot adni arra, hogy a szelíd ivándárdai kutyák mitől vadultak meg az idei tavaszon. Lehetséges, hogy valamelyikük — talán akaratlanul — belekóstolt a vérbe és ez a kutya csábította azután

pusztításra a többieket. A kutyák közül a „főkolomposokat” mindenesetre könyörtelenül kiirtották,' a többieket pedig láncon tartják.

gükkel sikerült leleplezni a „titokzatos” ragadozókat.

Kiderült, hogy jámbor, békés házőrző kutyák ezek, amelyek „kettős életet” éltek. Nappal hűségesen őrizték a portájukat, a besötétedés után azonban feltámadt bennük a vérengzés ösztöne és csoportba verődve pusztították azokat a háziállatokat, amelyek saját vagy kutyatársaik gondjaira voltak bízva. Miután az éj leple alatt kitombolták magukat, reggelenként a rendes helyükön üdvözölték gazdáikat, mintha misem történt volna. Éppen emiatt tudták oly sokáig titkolni véres éjIvándárdán több mint száz napon keresztül ismeretlen ragadozók tartották rettegésben a háztáji állatállományt Éjszakánként hol itt, hol ott törték fel az ólakat és pusztították a baromfiakat, a nyu- lakat, a juhokat. A legfeltűnőbb az volt, hogy széttépték ugyan az állatokat, de nem ették meg húsukat — tehát mintegy

„sportból” gyilkoltak. Sokáig nem tudták azonban elcsípni őket, mert kizárólag éjszaka „dolgoztak”, mégpedig hang és nyom nélkül. A község vezetői végül a sátorhelyi rezervá- -tum vadőreihez fordultak és segítse-