Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-05 / 130. szám

■ »W. JÜNTUS 5. MAPlé Megtalálták a helyüket Tanácselnökök tapasztalatcseréje Rózsafán a termelőszövetkezetben dolgozó cigányok életkörülményeiről Baráti kapcsolatok Pécs és Krakkó között Tegnap egésznapos tanács­kozásra hívta össze Rózsafára s megyei tanács titkársága azokat a tanácselnököket, akiknek, községében cigányok élnek. — Tanácskozásunknak az a Célja — mondotta Vérten Ti­bor elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tat- tara —, hogy ma itt, a hely­színen tanulmányozzuk a ler- n-előszővetkezetben dolgozó ci­gányok életét, körülményeit. Mindezek tanulmányozásának az ad különös jelentőséget és értéket, hogy olyan emberek végeznek ma itt vizsgálódást, akik a szerzett tapasztalatókat ti; jót községükben váltják fnajd valóra. A cigánykérdés az egész világon megoldásra vár, náljunk azonban egyre jobbon megteremtődik a meg­oldás lehetősége. 1962 júniusaiban 900 munka­nélküli cigány férfi és 1900 munkanélküli cigány nő élt megyénkben és egy évvel ké­sőbb már 76 volt csupán a nemdolgozó férfiak száma, ma még ennél is kevesebb. Meg kell azonban azt is állapítani, hogy a nagyarányú fejlődés ellenéré sem problémamentes a cigányok munkáibaállításá- nak a kérdése. Ha megtörté­nik a munkábaállítás, elma­rad a legtöbb munkahelyen ezeknek az embereknek a ne­velésével való foglalkozás. 2867 cigánycsalád 2551 épü­letben lakott 1962-ben, de mindössze 180 család jutott jó lakáshoz, de még ma is a ci­gányok 30,7 százaléka olyan körülményeik között lakik, amely sürgős változtatást igé­nyel. 1963-ban 1346 analfabéta je­lentkezett alapfokú tanfolyam­ra, az iskolaköteleseket ille­tően a pócsváradi és a pécsi járásban a beiskolázás közel 100 százalékos és a megye te­rületén megvizsgált 10 község­ben is 38 százalékos volt. Eredmények, amelyek bizta­tóak. de itt Rózsafán a párt­A Komlói Helyiipari Szolgáltató VálHalal felvesz 2 TMK-MÜSZERÉSZT. Jelentkezhet fiatal, — kezdő szakmunkás is. O Bérezés megegyezés szerint o Jelentkezés a vállalat műszaki osztályán; szervezet, a tanács és a ter­melőszövetkezet vezetőinek összefogásából olyan eredmé­nyek születtek, amelyek a maguk nemében egyedüláhó- ak és példaként szolgálnak a többi községeknek — fejezte be tájékoztatóját Vértes Ti­bor elvtárs. Háttá József, a rózsafái ter­melőszövetkezet elnöke ismer­tette a bevezető után a ci­gány termelőszövetkezeti ta­gok életét, munkáját. Elmon­dotta, hogy öt évvel ezelőtt kezdtek foglalkozni a cigá­nyokkal. Elsősorban munka- alkalmat teremtettek a szá­mukra, új életük megindulá­sát a bizalomra alapított jut­tatásokkal kezdték. Bíztak ab­ban, hogy ezek a sokat üldö­zött emberek megérzik a jó- szándékú közeledést, felisme­rik az abban rejlő segíteni akarást és ezáltal a termelő- szövetkezet hasznos tagjaivá válnak. Elsősorban bizalmat adtunk nékik — mondja Hát­tá elvtárs —, de szükség sze­rint zsírt, búzakölcsönt és pénzt is adtunk; nem utolsó sorban jó kereseti lehetőséget biztosítottunk a számúkra. A bizalom meghozta a gyümöl­csét, mindent visszakaptunk tőlük, és mindenen felül meg­nyertük a hálájukat. Ma nem tudnánk olyant kérni tőlük éj­jel vagy nappal, ünnepnap vagy bármikor, hogy azt jó szívvel ne teljesítenék. Embe­ri közelségbe kerültünk velük, ott vagyunk a lakodalmaikon, eqy asztalhoz ülünk mint ba­rátok és munkatársait, ők itt vannak közöttünk a vezető­ségben, kulturális megmozdu­lásainkon. Nálunk nincsenek cigányok, nálunk emberek vannak, akik szeretnek dol­gozni és emberék, akik néha az élet könnyebbik végét sze- .retnék megfogni. Csak Dencsházán 43 cigány- család dolgozik a termelőszö­vetkezetben, 11 fogatodból 8 a cigány, kettő egyéves kerese­téből már házat vásárolt ma­gának. Most már szívesen fel­veszünk minden jelentkező ci­gányt, mert meggyőződtünk arról, hogy ha megszokják a munkát, akkor szívesen vál­lalják a legsűrűbbjét is. Nem megyünk bele semmiféle elv­telen ingyen-juttatásokba, nem kivételezünk és ezzel a szemlélettel csak segítjük és meggyorsítjuk a cigányok fel- emelkedését Ezt ők is megér­tik, megbecsülik a közös va­gyont és nem nyúlnak hozzá. Ha öt évvel ezelőtt száz szá­zalékos volt a lopás, ma még 5 százalékosnak sem mondha­tó. Az emberség az anyagi le­hetőségekkel találkozott és ez vezette étket a felemelkedés útjára. A bevezető tanácskozás után a községi tanácselnökök a ne- lyiek kíséretében felkeresték a Bánfán élő cigányokat. Kiss Sándor rózsafai vb-elnök el­mondotta, hogy szív, kitartó munka, bizalom és lelkesedés kell ehhez a munkához. Két­oldalú felvilágosító munkát kell végezni, egyik oldalion meg kell szerettetni a munkát a cigányokkal, másik oldalon harcolni kell a magyar em­berekben élő előítéletek ellen. Bánfán a cigányok tanács­tagja már várta a vendége­ket. Házról házra kísért és egyre jobban felcsapott ben­nünk a meglepetés örömláng­ja. A szokott kép eléniktárula- sát vártuk és helyette csinos, kétszobás házak, gazdasági épületek, szépen berendezett hálóik és nappali szobák, gaz­dagon megrakott éléskamrák tárultak elénk. Kőszegi Dezső tanácstag tíz év aüatt magá­nak és három, fiának vett há­zat 140 ezer forint értékben. Kolompár József ugyancsak tíz év alatt négy házat vásá­rolt maga és a gyermekei szá­mára. A keresetük havortta meghaladja a 2500 forintot, de semmivel sem kevesebb 1200 forintnál. Kőszegi Dezső 9500 forintért adta el a tehenét., de mint mondja, az asszonyok is megkeresik a 6—7 ezer fo­rintot időszakos munkával. Bánfai tapasztalatok meg­beszélésére a rózsafai műve­lődési házban újból összeül­tek a vendéglátók és a ven­dégek. Egymás után emelked­tek szólásra a különböző köz­ségek elnökei, elismeréssel emlegették a látottakat és ke­resték saját problémájuk meg­oldásának a lehetőségeit. Lel­kesen, nagy felelősséggel folyt a hosszú vita és egyre job­ban megérlelődött a résztve­vőkben az a gondolat, hogy megoldható a cigánykérdés, mert segíti a megoldást az eixe vonatkozó párthatározat, segít a megye, a tömegszer­vezetek, de azt is megértet­ték, hogy a megoldás kulcsa elsősorban a községi tanácsok kezében van, rajtuk múlik, hogy emberséggel, jóakarat­tal, nevelő munkával, a lehe­tőségek koordinálásával ho­gyan élnek. Nincsenek egye­dül, ott van mellettük egy egész társadalom, amely a ki­bontakozó új életformájában egyre jobban leveti magáról a még ágaskodó előítéletet. Takács József RAJTRA KÉSZÉN Vigyázz, kész, rajt! Ma­gasba lendül a piros zászló és dübörögni kezd a föld. Egyszerre 18 kombájn mo­torja búg fel, mintha egy páncélos hadosztály raj­tolna. A túrázó motorok zajától az ember saját hangját sem érti. De ez nem is fontos, mert az ernyők alatt ülő kombájnosok a piros zász­lót figyelik. Különös kon­cert ez, ahol a karmester, egy vékony, sötétkék mun- káköpenyes fiatalember, zászlóval dirigál. Egy mozdulat, magasba emelkednek a vágószerke­zetek, forogni kezdenek a motollák. Hopp, ott az ötö­dik nem emel és a másik végén az utolsó előtti sem. A fiatalember futva érke­zik oda — hisz mögötte a zsűri, azaz a szemlebizott­ság éber szemmel figyel — s már jelzi is, hogy nincs különösebb baj, csak a szíj esett le. Gyors szere­lés, már az ötödik motol­lája is forog, futás a má­sikhoz, ott sincs komolyabb baj és most már mind a 18 kombájn ritmusosan egy­ezerre emel és leereszt, akár a búzatáblában. Ojabb jel, kigyulladnak a lámpák, reflektorok, má­sik mozdulat s megszólal­nak a dudák. Kicsit ko­mikus, kicsit groteszk a látvány, de a bizottság na­gyon komoly, és ami a fő, nagyon elégedett. A kar­mester — azaz nevezzük most már nevén — Vuko- vics Mihály, a kozármislé- nyi gépállomás főmérnöké­nek szereplése azonban ez­zel még nem ért véget. Most jön a szúrópróba, ami a gépszemléken na­gyon ismerős kifejezés. A bizottság tagjai közelebb jönnek a gépekhez, s kez­dődik a — más szót erre nem is lehet találni — hibakeresés. Valahonnan egy kék kö­peny kerül elő s Ángyán István megyei főmérnök, a bizottság elnöke „beöltö­zik”. Az első nyolc gép vadonatúj, ahogy a gyár­ból kijött, ezekre kár az időt pazarolni. Egy-két megjegyzés azonban itt sem marad éL, ezek az in­kább tanácsnak szánt meg­jegyzések a kombájnok új gazdáihoz szólnak. Előzzék meg a gyakori ékszfjszaka- dás+, helyesen állítsák be a szalmakioldó automatát, ügyeljenek az elektromos jelzőberendezések bekötésé­re, mert azoknak munka közben kifogástalanul kell működniök. Ezek a kom­bájnok még bejáratosak, ügyeljenek 30 üzemóráig csak háromnegyed terhelés­sel dolgozzanak, vagyis a kasza vágószerkezetének csak egyharmadával csinál­janak fogást a gabonában. Aztán egy dicsérő szó; a védőberendezést minden gépre felszerelték. És most elérkezett a szemle legfontosabb része, a javított kombájnok szem­léje. Itt vizsgázik le a mű­szak, de a vezetés is, hogy elfogadja-e a bizottság a szemlét vagy későbbi idő­pontot tűz ki, mint azt előző nap Szentlőrincen tette volt. Egy harcedzett SZK—4- esnél áll meg a csoport — Itt kérem az olajszű­rőt leszerelni, addig azt a másikat indítsák be! A kiszemelt „áldozaton” már ott kúsznak felfelé a szerelők, adják kézre egy­másnak a franciakulcsokat. S közben megtudom, hogy ez r kombájn tavaly re­Lengyel vendégeink a pécsi egyetem udvarán. Balról jobb­ra: dr. Kazimiers Opalek, dr. Franciszek Studnicki, dr. Krauth János, a dékáni hivatal vezetője. ségeire történő meghívás alap­ján. Részt vett az ünnepsé­geken dr. Kerpel-Frónius Ödön akadémikus, a Pécsi Gyermek klinika igazgatója is, aki a Magyar Tudományos Akadé­mia küldötte volt. Ősszel dr. Szotáczky Mihály egyetemi docens, az állam- és jogelmé­leti tanszék vezetője látogat Krakkóba A megállapodás másik pont­ja alapján krakkói professzo­rok tartanak előadást Pécsett és a pécsiek Krakkóban. En­nek alapján tartott előadást a pécsi jogi egyetemen dr. Fran­ciszek Studnicki és dr. Kazi­miers Opalek is a szerdai na­pon. Dr. Bihari Ottó megmutat­ta munkatársunknak a krak­kói jubileumi ünnepség tárgyi emlékeit, a többi között a Ga- zeta Kraikowska egyik példá­nyát, amelyben Gomulka me­leg szavakkal beszél a krak­kói egyetem kijevi, jénai, po­zsonyi és pécsi kapcsolatairól Dr. Bihari Ottó hozzátette, hogy büszkék erre a barátság­ra, hiszen a Jagelló Egyetem Közép-Európa egyik legrégibb egyeteme, még 1364-ben ala­kult, 16' évvel a prágai Ká­roly Egyetem létrejötte után, s egy évvel a bécsi, s három évvel a pécsi egyetem meg­alapítása előtt. Jellemző, hogy a krakkói egyetem hatszáz éves jubileumi ünnepségem a párizsi Sorbonne és bolognai egyetem rektora is részt vett, ezek pedig Európa legrégibb egyetemei. A napokban Pécsre érkezett dr. Franciszek Studnicki, a Krakkói Jagelló Egyetem dé- kánhelyettese és dr. Kazimiers Opalek professzor, az állam- és jogelméleti tanszék veze­tője. A pécsi és krakkói egyete­mi vezetők nyilatkoztak la­punk munkatársának a két egyetem kapcsolatairól. Dr. Studnicki és dr. Opalek: Bővülnek a kapcsolaton A két krakkói professzor mosolyogva emlékeztetett arra, hogy nem újkeletű kapcsola­tokról, hanem a sok száz éves barátság felújításáról van itt szó, hiszen évszázadokkal ez­előtt nagyón sok magyar diák tanult Krakkóban, volt idő, amikor a hallgatók 40 száza­léka magyar volt. Hozzátet­ték, tudomásuk szerint a Krakkói Bányamérnök! Főis­kola 8 ezer hallgatója között ma is találni magyarokat. A lengyel vendégek emlé­keztettek szerdán tartott elő­adásaikra, s közölték, hogy megállapodtak a baráti kap­csolatok további bővítéséről. Ennek megfelelően Pécs és Krakkó közösen végez komp­korder volt, gazdája, Abél Ferenc kiváló vezető s egy­maga 760 holdat vágott le a nyáron. Ezzel gépállomási első lett a megyében, a KISZ országos kombájnos- versenyén pedig a második. Váltótárs a felesége volt. Az idén is beneveztek az országos versenybe, s most szorongva figyelik a „zsű­rizést”. De a szűrő tiszta, a kombájnon már nem lát­szik meg a tavalyi erős igénybevétel, üzemképes, kifogástalan. Minek szaporítani a szót. A kozármislenyi gépszem­lén a szigorú bizottság nem talált komoly kifogásolni való hibát. S a szemle­jegyzőkönyvbe a bizottság véleménye így került be: „Az 1964. évi nyári betaka­rítási munkákra a gépek lelkiismeretes javításával és a munkák jó szervezésével példamutatóan, jól készült fel a kozármislenyi gépállo­más.” Egy kombájnra átlago­san 760 hold aratnivaló jut, ami nem csekélység. A jó felkészülés azonban fél si­ker, s ehhez hozzá jön még a kozármislenyi gépállomás kombájnosainak versenyvál­lalása őket már holnap sem érné készületlenül az aratás. — Kné — lex tudományos kutatásokat, meghatározott tárgykörrel. A pécsi tapasztalatcsere jellegű látogatás igen hasznosnak bi­zonyult több tudományos kér­dés megoldása, illetve tisztá­zása szempontjából is. Dr. Studnicki és dr. Opalek közölte, hogy először járnak Magyarországon, s számukra egzotikumot jelentettek Pécs törökkori emlékei, a nagy szőlőterületek. Elismerően be­széltek a kitűnő magyar bo­rokról és neves hazai kony­háról. Hozzátették, hogy egész látogatásuk idején azt tapasz­talták, hogy a magyar nép is meleg, baráti érzelmekkel vi­seltetik a lengyel nép iránt, s ez igen kedves emlék marad számukra. Dr. Bihari Ottó: Gyümölcsöző látogatások Dr. Bihari Ottó, a Pécsi Egyetem Állam- és Jogtudo­mányi Karának dékánja el­mondotta, hogy az elmúlt év­ben látogattak először Krak­kóba, s dr. Lepszivel, a Jagel­ló Egyetem azóta elhunyt rek­torával megállapodást írtak alá arról, hogy a két egyetem baráti kapcsolatokat alakít ki egymással A megállapodás egyik pontja alapján lengyel professzorok látogatnak Pécs­re és viszont. Ennek megfe­lelően érkezett városunkba dr. Franciszek Studnicki és dr. Kazimiers Opalek is, ősszel pedig dr. Adam Vetulani vi­lághírű jogtörténész és dr. Gwiazdomorskit, a híres csa­ládjogászt fogadják. Dr. Kerpel-Frónius Ödön: Már ismerjük egymást Dr. Kerpel-Frónius Ödön professzor, a Pécsi Gyermek- klinika igazgatója közölte, hogy az NDK-ból utazott a krakkói jubileumi ünnepsé­gekre, ugyanis korábban Wei- marban és Erfurtban tartott előadásokat. Noha a Pécsi Or­vostudományi Egyetemnek nincsenek olyan intenzív kap­csolatai Krakkóval, mint az állam- és jogtudományi kar­nak, a tudományos irodalom­ból már kölcsönösen ismertek egymást. A professzor elmondta, hogy Krakkó két gyermekklinikáját látogatta meg, illetve kórhá­zak, s az új gyermekklinikai építkezés megtekintése szere­pelt a többi között a program­ban. Lengyel gyermekgyó­gyász kollégáival gyümölcsöző tapasztalatcserét folytattak a tudományos és gyakorlati kér­désekről. Meghívták a lengyel gyermekorvos társaság ez év őszén tartandó kongresszusá­ra is. Kerpel-Frónius professzor megállapította, hogy a krak­kói jubileumi ünnepségek nemzetközi tudományos talál­kozó jellegével bírtak. Krak­kóban alkalma volt arra. hogy a többi között hasznos eszme­cserét folytasson Janeway professzorral, a bostoni Har- ward Egyetem gyermekklini­kájának igazgatójával. Az ün­nepségek befejezése után dr. Janeway professzor dr. Kerpel Frónius professzor meghívá- A pécsiek közül az elmúlt. sára és annak társaságában hónapban dr. Bihari Ottó és Magyarországra látogatott, és dr. Csizmadia Andor dékán- három napot töltött városunk- helyettes utazott a lengyel ban. Ez alkalommal előadást városba, a krakkói egyetem tartott az orvos tan hallgatók- hatszáz éves jubileumi ünnep- nak is.

Next

/
Thumbnails
Contents