Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-28 / 150. szám

MAPLŐ ism. jflwwa a, Bezárultak a Pannónia mezőgazdasági napok Dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes záróbeszéde Nyilatkoztak a résztvevők Ünnepi közgyűlés a Pécsi Ügyvédi Kamarában Szombaton délelőtt újra Pé­csett találkoztak a három szekció résztvevői. A járási tanács nagytermében került sor a II. Pannónia Mezőgaz­dasági Napok berekesztésére. A záróelőadást dr. Soós Gá­bor földművelésügyi minisz­ter tartotta meg „A tudo­mány és a gyakorlat kapcsola­ta a mezőgazdasági termelés szolgálatában" címmel. DR. SOÖS GÁBOR Legyenek a kutatóintézetek állandó konzultációs helyek •— hangsúlyozta előadásában Soós elvtárs, hisz a tudomány csakis úgy segíthet a mező- gazdasági termelés fellendí­tésében, ha állandó szoros kapcsolatban áll a gyakorlat­tal. Majd kitért a szaksajtó, rádió és televízió szerepére az új mezőgazdasági módsze­rek elterjesztésében. A II. Pannónia Napok ese­ményeit értékelve elmondotta, hogy a bemutató üzemek rendszerét jobban ki kell használni, hisz a Pannónia Napok legmaradandóbb él­ményeit is az egyes bemuta­tó üzemek megtekintése, meg­ismerése nyújtotta. A nö­vényvédelmi szekció-ülés leg­nagyobb haszna talán az volt, hogy a tudomány képviselői megismerhették a gyakorlati szakemberek kívánságait a növényvédő szerekkel kapcso­latban. Ezután az ülés után a tudomány egészen biztos nagyobb figyelmet fog szen­telni a Dél-Dunántúl ma két­ségtelen legégetőbb problémá­jának, az évek óta nagyon el­szaporodott és milliós károkat okozó mezei pockok és más talajélősködők hatékony pusz­tításának. A borgazdasági szekció ülésén kitűnt, hogy a hazai kutatás e téren hiva­tásának megfelelően a gya­korlat előtt jár. Az élet egyre többet vár a tudománytól. A kormányzat évente 120 millió forintot for­dít a mezőgazdasági kutató­munkára. Ez a segítség csak úgy lesz igazán hatékony, s csak akkor éri él célját, ha a tudomány és a gyakorlat kép­viselői a háromnapos pécsi tanácskozáshoz hasonlóan mi­nél többször találkoznak. az itteni szőlő- és borgazdál­kodással. Örömmel fogad­tam a Pannónia Napok ren­dezőinek meghívását, mely­ben felkértek, hogy tartsak előadást az osztrák borgaz­dálkodásról. Meggyőződé­sem, hogy az ilyen tanács­kozások, melyen a tudósok és a gyakorlati termelők talál­koznak. igen hasznosak. Ná­lunk Bécsben is állandó jel­leggel rendeznek hasonló ösz- szejöveteleket. A magyar szőlő- és borgaz­dálkodás — bár még csak is­merkedésünk elején tartok — máris igen jó benyomást kel­tett. Mielőtt továbbutaznék Tokajhegyaljára, feltétlen időt szakítok arra, hogy megismer­kedjem az önök szép városá­nak, Pécsnek nevezetességei­vel. DR. VLAGYIMIR FAVICS Sűrűn akadt feljegyezni valóm Ukrán vendég-professzorunk a növényvédelmi szekció elő­adásait hallgatta három na­pon át nagy érdeklődéssel. Benyomásairól így beszél: — Először járok Magyaror­szágon, ahol a TIT vendége­ként 10 napot tölthetek, azon­ban már sokat olvastam és a Szovjetunióban járt magya­roktól sokat hallottam az önök országáról. Az eddig lá­tottak nem keltettek csaló­dást. Nálunk, a Szovjetunióban is rendeznek hasonló jellegű tanácskozásokat, ha azok for­mája nem is éppen ilyen. A kemizálás, a növényvédelem nálunk is égető és állandóan napirenden lévő probléma, ezért hallgattam különös ér­deklődéssel a növényvédelmi szekció előadásait, amelyeken megvallom sűrűn akadt fel­jegyezni való. A további prog­ramom igen változatos és saj­nos igen kötött. Mégis úgy érzem, gazdag szakmai tapasz­talatokkal és általános embe­ri élményekkel térhetek haza. DR. KURNIK ERNŐ Kitűnő rendezés, nagy érdeklődés A Délkelet-Dunántúli Mező- gazdasági Kísérleti Intézet igazgatójának pénteki előadá­sát ismertettük lapunkban Ezúttal azt a kérdést tettük fel, ő hogyan értékeli a Pan­nónia Napokat. — Először veszek részt a Pannónia Napokon, s csak a legteljesebb elismerés hang­ján szólhatok a kitűnő rende­zésről és főleg a nagy érdek­lődésről. Igen fontosnak tartom, hogy a takarmánytermesztés témá­ja helyet kapott a tanácsko­záson, s alkalmunk nyílt ilyen nagy nyilvánosság előtt ismertetni az Iregszemcsei Kísérleti Intézet munkáját. Ez az első év, hogy Baranyá­ban, a bicsérdi kísérleti tele­pen intézetünk beindíthatta a megye jellegzetes adottságai­nak megfelelő szántóföldi, de főleg takarmánynövény kísér­leteket, s a telepet máris be­mutathattuk a szakemberek­nek. Ügy érzem, sikeres volt ez a bemutatkozás. Egyéb­ként magam is pécsi vagyok, s örömmel töltöttem ezt a há­rom napot Baranyában. Ezekben a napokban ünnep­ük munkaközösségük fennál­lásának 15. évfordulóját a pé­csi 1. és 2. számú. ügyvédi munkaközösségek tagjai. Eb­ből az alkalomból ünnepi köz­gyűlést tartottak szombaton délelőtt a Pécsi Ügyvédi Ka­mara tanácstermében. A közgyűlésen részt vett dr. Gulácsi József, az Igazság­ügyminisztérium ügyédi fel­ügyeleti osztályának vezetője, Nyéki Károly, a megyei párt- bizottság adminisztratív osz­tályának vezetője, dr. Bihari Ottó, az Állam- és Jogtudo­mányi Egyetem dékánja, va­lamint a rendőrkapitányságok, bíróságok, ügyészségek, taná­csok és társadalmi szervezetek képviselői is. Dr. Kertész Ferenc, az Ügy­védi Kamara elnöke ünnepi beszédében méltatta az ügy­védségnek a felszabadulás óta elért eredményeit és azt a tényt, hogy az ügyvédség ha­ladó részének öntudatos, ki­tartó munkája eredménye­ként nemcsak megalakultak, hanem meg is szilárdultak az első önkéntes munkaközössé­gek. — Ennek a haladó rétegnek köszönhető, melynek tagjai kommunisták és pártonkívü- liek egyaránt, hogy felismer­ték: az ügyvédség perspektí vája, az ügyvéd igazi hiva­tása a szocialista társadalom­nak ég e társadalom dolgozói­nak odaadó szolgálatában rej­lik. Az önkéntes munkaközös­ségi mozgalom az ügyvédség társadalmi súlyát növelte, a társadalomnak az ügyvédség­be vetett bizalmát visszaadta és megteremtette az alapot a további fejlődéshez. A budapesti 1. sz. Ügyvédi Munkaközösség példáját kö­vetve 1949 nyarán alakult meg, mint az ország második I és harmadik munkaközössége | a pécsi 1. és 2. Ügyvédi Mün­FÖLDVÄRI JÁNOS Jövőre előbb rendezzük meg a Pannónia napokat Ezt követően Földvári Já­nos. r, megyei tanács elnök­helyei ése a vendéglátók ne­vében búcsúzott a háromna­pos tanácskozás résztvevőitől, melyen ebben az évben is több százan vettek részt. A Pannónia Napok iránt meg­nyilvánuló nagy érdeklődés és siker megerősíti a rendezőket abban a tudatban, hogy helyes volt a kezdeményezés, s a Pannónia Mezőgazdasági Na­pokat jövőre is meg fogják rendezni. A rendezvény idő­pontját azonban a jövőben előrehozzák, az immár évről Évre korán beköszöntő aratási munkák miatt, melyek aka­dályozzák a szakembereket a részvételben. Ezekután B'öld- vári elvtárs a II. Pannónia Napokat berekesztette. A záró ünnepély után la­punk munkatársa rövid inter­jút kért néhány vendégtől. DR. FRANZ PILLINGER Az ilyen tanácskozások igen hasznosak Osztrák vendégünk a klos- terneuburgi szőlészeti és bo­rászati főiskola kísérleti inté­zetének tanára így nyilatko­zott: — A Magyar Agrártudo­mányi Egyesület vendégeként hét napot töltök Magyarorszá­gon, hogy megismerkedjem Somogyi tanár úr Somogyi tanár úr tegnap délután, valószínűleg utoljára fogadta a pedellus köszönését. Végleg mögötte maradt az is­kola, ahol életéből több, mint fél évszázadot töltött Somogyi Géza tanári pályá­ja 1913-ban a Pécsi Felső Reáliskolában kezdődött, majd a Tanítóképző Intézetben és az Építőipari Technikumban folytatódott 1956-ban nyugdíj ba ment, de a tanítást nem hagyta abba, a levelező és az esti tagozatokon folytatta munkáját Ez is jellemezhet egy embert, de azt hiszem, hogy Somogyi tanár úrra még sem ez a legjellemzőbb, ha­nem .; i Ezt egy kicsit ne’>éz megmagyarázni.; s Somogyi Géza az emberek régi ismerő­se. Hosszú ideig köszöngettem Somogyi tanár úrnak az ut­cán, míg egyszer aztán kide­rült, hogy nem ismerem sze­mélyesen, soha nem tanított, nem nyaraltunk együtt Ba- latonmárián .: s Mégis úgy tűnt, hogy személye valaho­gyan hozzátartozik korábbi, nyugodtabb életemhez. Képze letben valahol Móra Ferenc, Jókai Mór és az anyai nagy­apám között tudom elhelyez­ni, s ebből arra következte­tek, hogy Somogyi Géza sze­reti az embereket, életével és minden mozdulatával használ ni akart a világnak. Nyuga­lom és biztonság árad megje­lenéséből, belső békéjéből aligha lehet kimozdítani. Szombaton utolsó vizsgázta­tó kérdését tette fel az isko­lában: „Mit tudnak a Dózsa- felkel ésről?” És mi lehetett az első kér­dése, 1913-ban? — Afrikával volt kapcsola­tos. Mit tud a sötét Afrikáról, a négerek elmaradottságá­ról? .;; Akkor még így taní­tottuk — mondta a vizsga után, aztán rövid beszélgetés keretében a fél évszázad tör­ténetéből felidéztünk néhány emléket. — Egyszer kirándulni vit­tem a diákjaimat Bécsbe... Hazafelé bánatosan kuksolt az egyik gyereke Aztán bevallot­ta, hogy hózentrógert szere­tett volna venni, de nem tudta hogyan kell „németül kérni.;; ** — Hány diákja lehetett az 51 év alatt? —> Nehéz lenne ezt ponto­san megmondani. — Megköze lítően két-háromezer. — Egy miniszter lett;;* Most is so­kan szerepelnek a közéletben. A sok közül két nevelhetetlen tanítványom akadt összesen.; — Azok, sajnos teljesen nihi­listák voltak; — Hiába volt minden, azokkal nem lehetett hangot találni. Egyikből sem lett tanító, elzüllöttek, a múlt világ útszéli csavargói lettek. •— Mit tart a legfontosabb és alapvető pedagógiai elvnek? — A szereteted — Egyszerű ez .;; Aki nem szereti a gye­rekeket, aki nem érez magá­ban nagy áldozatkészséget, az ne menjen pedagógusnak ... Csak az találja meg a megfe­lelő nevelési módszert, a han­got, aki szereti az embereket. — Kisdiákok után furcsa le hetett felnőtteket tanítani.;; — Néha megdöbbentő, rpert a felnőtt emberek világa már egyértelműbb. Egyszer pél­dául észrevettem, hogy az egyik legszorgalmasabb tanu­lóm sorozatosan hiányzik. Az osztálytól kérdeztem, vajon miért nem jár rendesen isko­lába? „Meghalt, — rászakadt a bánya ...” — mondták a tár­sai, s a hangjukon érződött, hogy az életveszély nekik ter­mészetes, hozzá tartozik az életükhöz. Somogyi Géza most 77 éves. Ahogy tréfásan megjegyzi né­ha, kéthetes. A századforduló jellegzetes embere. A múlt században született, emberi eszmélése, férfivá érése pon­tosan a századfordulóra esett. Nevelő munkáját már a XX. században végezte, s élete na­gyobbik felét az új évszázad embereivel osztotta meg. így emberségével összekötőkapocs, a folyamat megtestesítője lett két világ, két évszázad között. A szülői házban leggyakoribb politikai témaként a 48-as sza­badságharc és a kiegyezés sze­repelt, szidni a császárságot szidták.;: Somogyi Géza két világháborút, s a világ legna­gyobb tudományos forradal­mát is átélte. Pedagógiai mun kássága szinte egybe esik a szocialista forradalom kezde­tével, utolsó évei pedig az űr­hajózás megdöbbentő korsza­kával. Szép, irigylésre méltó élet. Sokat látott, sokat ta­pasztalt, és mindent tovább­adott. Somogyi Gézát megil­leti a tisztelet, a fenntartás nélküli megbecsülés, Bertha Bulcsu kaközösség. Ezzel 18 pécsi ügyvéd választott új műkö­dési formát. A közgyűlés részt vevőd meleg ünneplésben ré­szesítették a munkaközössé­gek alapító tagjait, dr. Gár- dos Istvánt, dr. Käufer Imrét, dr. Kertész Ferencet, dr. Nagy Lajost, dr. Visy Imrét, dr. Vi- sy Lászlót, dr. Wolf Ferencet, dr. Balassa Miklóst. dr. Bw lassa Lászlót, dr. Kiss Lászlót, dr. Nádor Lajost, dr. Tihanyi Józsefet és dr. Vass Gyulát, majd félperces néma felállás­sal emlékeztek meg dr. Büki Ernőről, dr. Kazár Andorról és dr. Lehr Lászlóról, akik nem érthették meg az évfor­dulót. Az ügyvédi munkaközössé­gek feladatiról szólva dr. Ker­tész Ferenc hangsúlyozta, fel­adataik az MSZMP VIII. kong resszusán hozott határozatok­ból az igazságszolgáltatásra háruló feladatok folyamatos végrehajtásából és a Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kor­mánynak a jogalkalmazás jog- politikai elveiről hozott hatá­rozatából következnek. Ezek szerint emelni kell az ügyvédi kamarák és az ügyvédi mun­kaközösségek vezetési színvo­nalát, el kell mélyíteni elvi síkon az ügyvédség pártkap­csolatait, tovább kell fejlesz­teni a bíróságokkal és ügyész­ségekkel fennálló kapcsolatai­kat. még alaposabbá kell ten­ni politikai és szakmai felké­szültségüket és további tenni­valóik vannak a termelőszö­vetkezetek jogi képviseletének ellátásában, valamint a nyo­mozási szakban kifejtendő védői tevékenységgel kapcso­latban, végül pedig részt kell venniük a fiatal ügyvédek és ügyvédjelöltek nevelésében. Ünnepi beszédét azzal a kí­vánsággal fejezte be dr. Ker­tész Ferenc, hogy a jubileu­mát ünneplő két munkaközös­ség tagjai példamutatásukkal járjanak továbbra is élen kar­társaik előtt Amig az ünnepi beszéd tar­tott, számos táviratban kül­dött jókívánság és üdvözlet érkezett a pécsi ügyvédek számára. Ugyancsak jókíván­ságokat tolmácsolt dr. Gulácsi József elvtáre is, aki dr. Nez- vál Ferenc igazságügyminisz- tert képviselte az ünnepi köz­gyűlésen, majd átadta a pécsi ügyvédi munkaközösségek ve­zetőinek dr. Boda Gézáruik, és dr. Kovács Jenőnek a minisz­ter elismerő díszoklevelét. Az ünnepi közgyűlésen töb. bek között felszólalt Nyéki Károly elvtárs is. Hangsúlyoz, ta, hogy az elmúlt 15 év alatt a munkaközösségeket jelentő szocialista keretek új, szocia­lista tartalmat kaptak. Külöa öröm, hogy a pécsi ügyvédek töretlenül haladnak az akkor megkezdett úton és a jövő­ben is úttörőként akarnak részt vermi a rájuk váró fel­adatok megoldásában. Dr. Sásdi Imre ügyvéd hang súlyozta: szocialista formák között, valóban a szocializ­must óhajtják építeni hasznos és felelősségteljes munkájuk­kal. Ilyen értelemben beszélt dr. Balassa Miklós, dr. Vejkey Kálmán, dr. Kecskés László, dr. Tihanyi István, dr. Kist László, dr. Kisbán Tamás és dr. Aszódi Pál is. A 15. éves jubileum alkal­mából összehívott ünnepi köz­gyűlés ünnepi ebéddel foly­tatódott az Olimpia étterem­ben. H. M. Pápai János vándor iparosé a harmadik ház a drávapalkonyai alvégen, he­lyesebben az alvég végén a töltés és a tó szomszéd­ságában. üregele, hullámos tetejűek itt már a házak, s rendezetlenül állnak a fü­ves, hápogó kacsáktól és vihóneoló mezítlábas gye­rekektől hangos térségen. A kerítés alacsony, a lécek arasznyira vannak egymás­tól, de a kapu, az szinte cégjelzése Pápai Jánosnak, a drótozó-foltozó vándor­iparosnak — színtiszta bá­doglemezből van. Azt mondják, hogy repülőgép lemezéből. A háború alatt lezuhant errefelé egy re­pülő, azt szerelte szét és hordta a környékbeli nép. — Kérem hol találom a mestert? — kérdem az ud­varon csirkéket etető asz- szonytól. — Alszik a szobában. — Talán nincs munkája? — Nincs bizony, de ha hoznak, akkor lesz. — A vándoriparosnak nem hozzák helyébe a ja­vítanivalót — Pedig ráférne, — áll rá nyelvesen a beszédre Pá­painé, és a szobájukba invi­tál. A szoba igen tiszta. Akár vendégvárás idején. Testes, nyílt tekintetű ember Pápai János. Néhány szó után barátságos is. — Keresem a palkonyai vándoriparosokat — mon­dom Pápainak és cigarettá­val kínálom. Elhárítja, szi­vart vesz elő, arra gyújt rá. Diát&Zhi, — Ergye át az öregért, — int a feleségének, — meg hívd a Pétert is, a Ferkót a Józsit... — sorolja a csa­ládot vagyis az összes pal­konyai drótozó-foltozó ipa­rost — Mióta van ipara? — indítom a beszédet? — Hajaj! — legyint mind a két kezével, aztán ő is meglepődik a kérdésen és számolgatni kezdi az éve­ket — Tizennyolcban szü­lettem, aztán úgy harminc­hat táján váltottam ki az ipart. Még nagykorusítani is kellett, mert tizennyolc éven alulinak nem adtak... — Iskolai végzettsége? — Semmi. Akkor nem követeltek. A pénzt meg nem tévesztettem. Belép az öreg mester, az iparos famiüa apja, a het­venöt éves Ignácz Vendel. Kalapja széle lekonyulva, ráncos képét néhány centis ősz szakáll fedi. Fáradt krisztustekintetét, szomor­kás szemeit ránk emeli és kezet nyújt. Ezt az arcot fotóművész, vagy festőmű­vész elé kellene állítani. Lassan és nyugodtan be­szél Ignácz Vendel. — Tizenegytől tizennyol­cig katona voltam. Utána máig. Itt az engedélyem... — kiveszi zsebéből az ira­tot és elém rakja. Hirtelen megsajnálom az öreget. A papír miatt. Miért tette elém a bizonyságot? Talán életében sohasem hittek ne­ki papír nélkül? Mivel nem válaszolok, 6 beszél. Meséli a nyolc éves katonai szolgálatot, amely azért duplázódott, mert épp leszerelésekor tört ki az első világháború. Négy évig volt a fronton. Két királyt is lá­tott életében. Ferenc Józse­fet és IV. Károlyt De ami­kor látta őket, nem tudta, hogy királyok járnak kö­rülötte, csak később mond­ták neki, hogy kik voltak „azok a nagy urak”. A frontok után a falvakat járta Előttem áll, magam is lá­tom a délceg Ignácz Ven­delt. Hátán a műhely. A bádogdarabkák, a szerszá­mok; üllő, kalapács, fogó, ár, lyukasztó... A kapuk előtt nyújtja a hangját: „Drótozni, fótozni! Van-e valami javítani való!?” A gyerekek meg kiabálnak: „Itt a drótostót.” — Az egész országba me­hettem volna, — tárja szét kezét, de csak Baranyát és Somogyot jártam. Vasba, meg Zalába nem is igen akadt munka, valahogy ide­gennek éreztem arrafelé. — — A pénzt, a keresetet hazaküldte, vagy vitte? Egy pillanatra kivár, rá­gyújt közben. — Nem laktunk mi ké­rem egyhelyen, mindig ván­doroltunk. — Gyalog vagy kocsival? — Volt kocsi is. Ahol le­álltunk, ott levertük a tá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents