Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-27 / 149. szám

»«4. JŰNfOS 27. NAPLÓ 3 Tanulmányutakkal folytatódtak a Pannónia mezőgazdasági napok IIUTÄINI A három rendező megye péntekén megosztva látta vendégül a Pannónia napok résztvevőit. A hajnali órák­ban külön buszok vitték a nö vényvédelmi szekció vendégeit Kaposvárra, a borgazdasági szekció résztvevőit pedig Szekszárdiba, ahol, a délelőtti órákban az elméleti előadá­sokon, délután pedig tanulmá­nyi kirándulásokon vettek részt. A takarmánylermesztés íeHefősései A takarmányozási szekció második napi ülése Pécsett, a v "rosi tanács nagytermében kezdődött A tanácskozás fő előadója ezen a napon d r. K u r nik Ernőc. egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudo­mányok doktora, a Délkelet­dunántúli Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet igazgatója volt. Előadásának címe: „Baranya megye takarmánytermesztésé­nek lehetőségei különös tekin­tettel a fehérje-ellátásra” el­sősorban baranyai szakem­bereket, termelőszövetkezeti agronómusokat, tehát megye­belieket vonzott. Dr. Kurnik Ernő előadásá­ból mindenekelőtt azt a tanul­ságot vonhattuk le, hogy me­gyénkben még koránt sincse­nek kihasználva a fehérje ta­karmány termesztés lehetősé­gei. Megyénk évi csapadék- mennyisége — különösen a sásdi, sellyei és szigetvári já­rásokban, ahol eléri az évi 700—800 millimétert — sokkal magasabb, mint á szomszé­dos Tolna megyéé, ahol az in tézet működik. A lucerna, vöröshere és más takarmá­nyok termesztésére szinte az egész megye területén jók az adottságok, mégis Baranya év­ről évre takarmányhiánnyal küzd. mert a jó adottságok ellenére kicsik a hozamok. Előadásában rámutatott a takarmányhozamok növelésé­nek lehetőségeire és módjai­ra, arra, hogy a megye egyes tájegységeinek adottságait mi­lyen takarmánynövények tér mesztésével lehet a legjobban kihasználni. A növényi fehér­jét — az évek óta folyó kí­sérleti eredmények szerint — legolcsóbban a napraforgó­ban, és szójában tudjuk' elő­állítani. Borsóhói és szójából sajnos ma még kevés a vető mag. ezen a termelőszövetke­zetek úgy tudnak segíteni, ha három-négy tsz társul, egyik megtermeli a borsót, másik a szóját, harmadik a bükkönyt s ellátják egymást vetőmaggal. Az utóbbi években legjob­ban bevált tavaszi takarmány keverék a borsós napraforgó, mely majdnem teljesen kiszo­rította már a régen oly köz­kedvelt zabosbükkönyt. Leg­helyesebb, ha á tsz-ek sza­kaszosan vetik úgy, hogy a keverék aránya 25—30 kilo­gram borsó és 65—70 kilo­gramm napraforgó legyen. Másik ilyen sláger a szójás silókukorica, ami megoldja a silótakarmányok keményítő­fehérje arányát. A lucerna hozamának növelésére a bor­sós lucerna termesztést java­solta. A mohácsi járásban pél dául az elmúlt két évben egymás után a borsóval tele­pített lucernák adták a leg­magasabb termést abban az esetben, ha a telepítést nem nyár végén, hanem március hónapban végezték. Javasolta továbbá a baltacím termesz­tésének bevezetését és tanács ként elmondta, hogy tarlóve­tésre a takarmányok közül kizárólag napraforgót érde­mes alkalmazni. Az előadást kiegészítve hoz­zászóllak a témához Ver­mes Ferenc mérnök, az iregszemcsei Kísérleti Intézet munkatársa és Varsányi József, az iregszemcsei Kí­sérleti Intézet tudományos munkatársa Délután a szekció résztve­vői a Délkeletdunántúli kí­sérleti Intézet bicsérdi telepé­re utaztak, ahol a takarmány­termesztési kísérletek bemu­tatásán vettek részt. Majd az esti órákban a szentlőrinci tangazdaság vezetői és dolgo­zói látták vendégül a szak­embereket. Borászati szakemberek tanácskozása Szekszárdon A Pannónia mezőgazdasági napok keretében tegnap Szek­szárdon borászati szakembe­rek tartottak szekcióülést. Dr. Franz Pillinger, a klosterneuburgi (Ausztria) szőlészeti és borászati főiskola kísérleti intézetének tanára, érdekes eredményeket ismer­tetett a korszerű szőlőművelé­si módokról, elsősorban a magas művelésről^ Elmondotta, hogy intézeté­ben több, mint tíz év óta van magas művelésű szölőkultúra és minden tekintetben kedve­zőek az eredmények. A szőlő ilyen módon való művelése sokkal olcsóbb, mint a ha gyományos, hiszen gépekkel lehet benne dolgozni, más­részt a borok minősége nem romlik. A vegetációs időtartam hosszabb a magas művelésű szőlőknél, a levél tovább ma­rad zölden, ezért a must ke­vésbé oxidativ és a borok leg többször kicsit illatos, gyü- mölcsszerűen friss, fiatalos ízt kapnak; Prillinger professzor elmon­dotta, hogy egyik kísérletük, amely még jóformán ismeret­len a borfeldolgozásban, ered­ménnyel járt. A módszer a következő: a palackozott bor­hoz aszkorbinsavat adnak, az leköti a borban, illetve a pa­lackban maradt oxigént. Az oxigén elvonásával a kárté­kony tényezők eltűnnek és a bor évekig megőrzi frissessé­gét. Az osztrák borászati szak ember ismertette az osztrák szőlőtermelés helyzetét, a kü­lönböző korszerű telerítési és gazdálkodási eljárásokat; Dr. Karácsonyi Lász­ló, a Kertészeti Főiskola tan j székvezető tanára a világ va­lamennyi jelentősebb szőlőter­mesztő országáról beszélt, jel­lemezve boraikat, s végül a magyar borok rangjáról, jel­lemzőiről tartott ismertetést. Rendkívül érdekes adato­kat ismertetett Várhelyi Aladár, a MONIMPEX főosztályvezetője. A palackos borból az exportunk több, mint százszorosa a háború előttinek. Újabban Olaszor­szágba, Franciaországba és Japánba is exportálunk. Ter­melői boraink előállítási költ­sége egész Európában a leg­magasabb. Át kell térni a nagyüzemi termesztésre, kü­lönben nem lesz versenyké­pes a magyar bor nagy téte­lekben. A borászati szekció-ülés résztvevői délután a Szekszár­di Állami Gazdaság korszerű borkombinátjában folytatták tanácskozásukat, majd megte­kintették az üzemet és a gaz­daság új szőlészetét A zivatarok után víz borítja a. tormási futballpályát és a kapuk előtt most libák és ka­csák „cseleznek’’. Négyszázezer lialivadék Az idén tavasszal újabb ha­lastóval gazdagodott Baranya megye. A villánykövesdi ter­melőszövetkezetben egy 40 holdas tavat állítottak üzem­be, melybe a tavasz folyamán 33 mázsa halivadékot helyez­tek ki. A villányi tsz-ben újabb halastó és halteleltető építését kezdték meg. Folya­matban vannak a földmun­kák a berkesdi termelőszö­vetkezetben is. Itt két új tó épül, melyek üzemeltetését tavasszal kezdi meg a szö­vetkezet. A halak etetését áprilisban kezdték meg a termelőszövet­kezetek. Néhány tóban az idén is ivadékhiány lépett fel. az ivadékok pótlására a tolnai halkeltetőből vásároltak kb 5 dekás ivadékokat a tsz-ek. A mágocsi Béke Tsz 100 000, a gőrcsönyi 300 000 ivadékot helyezett ki pótlásként a na­pokban, az őszi és a jövő évi halhozam növelésére. A most kihelyezett ivadékok egy részét már az ősszel le- 1 halásszák, zöméből azonban csak jövő őszre lesz piacké­pes hal. Az évről-évre fellépő hal­ivadék problémát a jövőben a megyén belüli halkeltetés­sel és ivadékneveléssel kíván­ják megoldani. Keltetéssel je­lenleg egyik tógazdálkodást folytató tsz-ünk sem foglalko­zik, mert ehhez nincsenek biztosítva a feltételek. A me­gyei tanács mezőgazdasági osztálya ezért az 1065. évi beruházási összeget 100 száza­lékban a már meglévő tavak mellé épített teleltetők és ívatók létesítésére kívánja fordítani. Uj halastó tehát jö­vőre nem épül, ezzel szemben igen sok tsz épít teleltetőket. melyek biztosítják az anyák és ivadékok szakszerű áttclel- tetését. Légtökéses géppel New Yorkba „Légíökéses géppel New Yorkba — egy világváros fényei és árnyai” — címmel Walter Dreisner Hallc-i fo- ; toszakíró és fotóművész a '/ Mecseki Fotoklub megbívá- f Sára június 28-án, vasárnap j délelőtt 10 órakor' Pécsett < a Városi Művelődési Ház- t ban Szöllösy Kálmán gyüj- ; teményes fotóművész kép­kiállításának helyiségében , színes dia vetítéssel előadást ! tart New Yorkról. 1 Istvón-akna új épülete előtt fehér busz áll. Abla­kain fehér függöny, ajtaja előtt kis vaslépcső. Egymás után szállnak fel az embe­rek, majd egy-két perc múl­va ingjüket türögetve, ru­házatukat igazgatva száll­nak ki az első ajtón. A „szilikóbusz” nyolcadik éve járja az országot. Fel­keresi az összes munkahe­lyeket, ahol a szilikózis ve­szélyezteti a dolgozók egész­ségét. Kozák József, a szűrőcso­port vezetője ott volt a busz születésénél is. — 1957 márciusában ké­szítették el a MEDICO Röntgenművek dolgozói. Az­óta járjuk vele az országot. A kollégáim, Balogh Sándor orvossegédi beosztásban, Tóth Ferenc asszisztens, Nagy Géza, a kocsivezetőnk. És minden munkahelyen legalább két adminisztrátor, akik a vállalatok jóvoltából segítik munkánkat. Itt jelenleg Mosonyi Jó- zsefné és Bartos Margit vég­zi az adminisztrációt, ami abból áll, hogy a szűrő- vizsgálatra jelentkező bá­nyászokról pontos névsort vezetnek, lebélyegzik a kar­tonjaikat, mellyel részvéte­lüket igazolják. — Évente hány emberről készítenek felvételt? — ütvenöt-hatvanezerről. Az a véleményünk, ha csak néhány embert mentünk is meg azzal, hogy idejében észrevesszük a lappangó be­tegséget, vagy a felvétel alapján megfelelő kezelést nyújthatnak részére az egészségügyi intézmények, már akkor is sokat tettünk. Az egyik ablaknál film­kockák száradnak. — Ezek a próbafelvétele­ink, és itt van a többi... Kozák elvtárs felhúzza a szekrény rolóját. Filmteker­csek sorakoznak itt. Egy-egy tekercs harminc méter hosz- szú. Négyszázötven felvétel van rajta. Négyszázötven dolgozó tüdejének pontos tükre, ahol a mezők min­den apró részletét világosan látni. Ez azt is jelenti, hogy selejtes felvétel, selej­tes előhívás teljesen kizárt dolog. Hogy tudják ezt biztosí­tani? — A felvételnél fotocellás berendezés a test nagyságá­hoz megfelelően igazítja a gépet, s ez határozza meg az időt is. Tessék csak figyel­ni ... — Tessék befáradni, ve­gyen mély lélegzetet és tart­sa vissza — mondja Balogh Sándor, miközben becsuk­ja a „kamra” ajtaját a de­rékig mezítelen bányász "után. Búgás, két gyors kat­tanás, s kész a felvétel. Ilyen érzékeny műszereket hogyan lehet megvédeni, hi­szen a busz állandóan úton van, s útjaink köztudomá­súan nem a legjobbak? — Negyven-ölven kilomé­teres sebességgel haladunk. S mindannyian értünk a gép Javításához, ha nem is va- f.yunk kimondottan műsze- i eszek. A gépkocsivezetőink pedig úgy vezet, mintha ha­lálos beteget szállítanánk. — S mi van akkor, ha el­romlik a kocsi? — Segítenek a vállalatok. Most például majd Komlón , javítják meg. Nemségiben Tatabányán a MÁVAUT 3 tagú szerelő brigádja javí­totta meg soron kívül a ru­gótörésünket. Itt a köszönő levelünk is. Ezzel mindjárt a munkánk elismerését is lemérhetjük. S hadd mond­juk meg a Mecseki Szénbá­nyászati Tröszt úgy szervez­te meg a dolgozók részvéte­lét, hogy percnyi idővesz­teség nélkül dolgozhatunk. Nagyon szívesen jövünk ide. — Nyolc éve végzik ezt a munkát, s még meddig ezután? — Amíg csak máshova nem szólít bennünket a kö­telesség. Nagyon jó tanító- mesterünk van, dr. Szondá- nyi János főorvos. Ö azt megtette annak idején, hogy Pestről hajnalban leutazott Kecskre, elvégezte a szűrést, utána pedig reggel még a Jáno? kórházban ugyancsak rendelt. Tőle tanultuk meg, milyen fontos és szép a mi munkánk. S meddig maradnak Pé­csett? — Mintegy 7000 ember szűrését végezzük el. Július 9-én fejezzük be a munkán­kat. Délelőtt 10 órától dél­után négyig a tröszt köz­ponti dolgozóit szűrjük a József utcában. Egy év múl­va majd újra találkozunk. Cscpányi Katalin < Rarany ászén tgyörgynél a frissen keletkezett tó kitűnő játszó­hely a falu gyerekeinek. Szágy határában már harmadszor rakják össze, illetve tere­getik szét a szénát. Folyóvá duzzadt a Baranya patak. Erb János képriyorti­i SZILI l< ÓBUSZ

Next

/
Thumbnails
Contents