Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-26 / 148. szám

1964. JÜNIUS 26. RIAPIÓ Megnyitották Pécsett a Pannónia mezőgazdasági napokat (Folytatás az 1. oldalról) melyek sok hús, tej, illetve tojás termelésére varrnak ki­téri y észtve a zsírtermelő ké­pességük rovásara. Előadásának második részé­ben Batotmer professzor a Karbamid etetésével foglalko­zott. Kérődzőknél igen nagy féhérjepótló jelentősége van a Karbamidnak. A tudomány mai állása szerint az állat fehérjeszükségletének egyhar- madát lehet Karbamiddal pótolni, de egy finn kísérlet szerint a telién altkor sem pusztult el, sőt, termelt, mikor fehérje helyett kizárólag Kar. bamidot kapott. A hazai nagy­üzemek idegenkednek a Kar­bamid alkalmazásától, mert helytelenül adagolva mérge­zést okozhat. A Karbamid etetését azonban meg lehet és meg is kell tanulni és bátrab­ban kell alkalmazni. Or. Tangl Harald profesz- szomak, az Állattenyésztési Kutató Intézet igazgatójának előadása már címében is „Mikroorganizmusok a fehérje ellátás szolgálatában” Baint- ner professzor előadásához kapcsolódott. Az ő előadása igen érdekesen a fehérjetakar­mány-termelés jövőbeni út­jait vázolta fel. Ma még fe­hérjeimporttal is csak 80 szá­zalékban fedezzük a szükség­letet, pedig az import nem járható út, de ugyanígy nem lehet végső út a hagyományos szántóföldi takarmánytermesz­tés sem az egységnyi te­rületen termő aránylag kis hozamok miatt. A jövőben a fehérjeid ányt hazánkban is az élesztőgombák és az algák el- szaporításával és gyárszerű előállításával lehet megoldani. A takarmányélesztő gyártásá­val óriási hozamok érhetők el, de az édesvízi egysejtű alga termesztésével még ennél is nagyobbak. A takarmányélesz. tó emészthető fehérjetartalma 40—42 százalék, az algáé 40— 65 százalék. Az előadó kiemel­te. nagyon örvendetes, hogy a párt- és állami szervek segí­tik ennek a ma még utópisz­tikusnak tűnő, de annál in­kább megvalósítható (lásd Szovjetunió, Egyesült Államok, Japán, Izrael, ahol már nagy mértékben állítanak elő élesz­tőt, algát) célkitűzésnek az elérését. Az első nap utolsó előadója ár. Barna József kutató volt, aki a hazai és külföldi izotop- kutatós jelenlegi helyzetét is­mertette a résztvevőkkel. Elő­adásának címe „Az izotopku­Az új városrésznek is van már „városrésze”. Uj-Me- csekaljánnak a bolgárkerti negyed. Barátom lakásából figyeltük az épülő panel- és téglaházakat. Elől, a vámhoz közel, váj­ják az alapokat, majd távo­labb az első emeletig ér­nek a falak, mellette már áll a négy szint, arrébb va­kolnak, a szomszédban pe­dig éppen költözködnek az emberek. Egy épület felső pereme alatt transparens-szerű táb­la. „Köszöntjük a KISZ II. kongresszusát.” Egyszerű a tábla, zászlók sincsenek kö­rülötte. Megkérdezem egy fiatalembertől, hogy kik rakták fel azt a táblát. — Azt ott, a Sárosiék. Vállalást is tettek a KISZ kongresszus tiszteletére. — És maguk? — Táblát mi is tettünk az épületre, de vállalást azt nem. — Miért nem? — Nem tettünk. Kissé barátságtalan a hang, de azért útbaigazít Sárosiék- hoz. A panel-épület sarkán íelvonókészüiék. Sároslék az első emeleten dolgoznak. Az egyik lakás belső munkála­tait végzik. Néhány perc és vége a műszaknak. Lehet, hogy emiatt is, de igen ba­rátságosan fogadnak és köz­lékenyek, beszédesek. Sáro­sinak mondom, hogy a kongresszusi vállalásra va­gyok kíváncsi. — December végéig tizen­öt házzal végzünk, — mu­tatás jelentősége a gazdasági állataink fehérje-ellátásában”. 9 novénvvédeiem új útjai A növényvédelmi szekció ülésén' dr. Manninger G. Adolf kutató „A szántóföldi növényvédelem újabb útjai” címmel tartott igen érdekes és magas színvonalú előadást. Majd dr. Nechai Olivér, az FM. Növényvédelmi Szolgála­tának vezetője a növényvéde­lem szervezésével kapcsolatos igazgatási feladatokat ismer­tette a résztvevőkkel. A szek­ció ülés egyik kiemelkedő elő­adása volt a Pannónia napok nyugatnémet vendégének, dr. Rüdiger Tostmann profesz- szomak referátuma, aki „A szántóföldi rovarkártevők el­len használt újabb növényvé­dőszerek és azok helyes al­kalmazása” címmel tartotta meg előadását. Délután fél négykor a pécsi Helyőrségi Klub emeleti nagytermében dr. Kopácsi Ernő, az AGRO- tröszt vezérigazgatója nyitot­ta meg a növényvédelmi ki­állítást A borgazdasági szekció első napi ülésének bevezető elő­adását dr. Ásvány Ákos, a Szőlészeti Kutató Intézet tu­dományos osztály vezetője tartotta a korszerű nagyüze­mi borkészítés és borkezelés irányelveiről. A borászati üzemtípusok kialakításának kérdéseivel Rohonczi Lajos, a Magyar Állami Pincegazdaság vezérigazgató helyettese fog­lalkozott. A villányi és szek­szárdi vörösbor készítéséről és kezeléséről Kurucsai József, a Mecsekvidéki Pincegazdaság igazgatója tartott előadást. A borgazdasági szekció dél­utáni programjának keretében Németh László, az Országos Növényfajta- és Termelés­technikai Minősítő Intézet munkatársának vezetésével bemutatták Pannónia jelleg­zetes borait a szekció ülés. résztvevőinek. A Pannónia napok pénteki programja szerint a takar­mányozási szekció Pécsett, a növényvédelmi szekció Kapos­váron és a borgazdasági szek­ció Szekszárdon folytatja ülé­sét. A borgazdasági szekció tegnap délután Pannónia jellegzetes boraiból tartott bemutatót a járási tanács nagytermében. A borbemutatót Németh László, az ONTMI tudományos munka­társa, a magyar borok történetéről tartott előadásával vezette be. Ezt követően nyolc dunántúli borgazdaság 33 kiváló bor­mintáját kóstolhatták végig és zsűrizhették a résztvevők. A képen: VVébcr Imre, a villányi gazdaság pincemestere egy rizling fajtát kóstol. Foto: Erb KONGRESSZUSI VÁLLALÁS Gyorsan, gazdaságosan A vállalatok együttműködéséről, a szállítási kapacitás jobb kihasználásáról tárgyalt a Baranya megyei Szállítási Bizottság tat ki az ablakon —. Már­mint az összes belső mun­kálatokkal, az a mi reszor­tunk. Persze, a belső munkák­nál is csak a kőműves szak­mabelit kell érteni, elsősor­ban a műanyag padló alatti burkolást. — Két brigád is tett vál­lalást a kongresszusra, de a Gombárék egyesültek az én brigádommal és együtt tel­jesítjük a külön-külön tett vállalásokat. A lényeg — mint mondtam — a tizenöt ház belső munkáinak az el­végzése. — Rendben haladnak a vállalással? — A csoda tudja, — va­karja a tarkóját Sárosi —, Volt egy kis lemaradás, de azt be lehet hozni. Gombár Ottó, aki mellet­tem ül egy malteros ládán, elmondja, hogy a lemaradás nem miattuk történt, az az oka, hogy a szuterén és a tető részt is nekik kellett elvégezniük, pedig az nincs benne a feladatukban. S hogy mi lesz ezután? — Átvette a tetőt is, meg a szuterént is a Csányi-bri- gád. Mi meg pótóljuk a pó­tolni valókat. — Ki a legjobb kőműves a brigádban? — kérdem Sá- rosit. Igencsak meglepődik a kér­désen, sőt, hogy húzza az időt előveszi a cigarettás dobozát és kényelmesen rá­gyújt. Közben Major Géza ránevet Sárosira: — Diktáld már be a ne­vemet. — Téged nem mondalak, — fúj egy nagyot az első szippantás után Sárosi —. Ellenben annyit mondhatok, hogy mindenki jól dolgozik. — Tőlem jobbra a máso­dik fiatalember nagyon ha­sonlít Sárosira. Fiatal, feke­tehajú, ingujja íelgyűrve. Kérdem a nevét. — Sárosi Imre, — mutat­kozik be —, Pista a bátyám. Kiderül, hogy Imre vala­mikor traktorvezető volt, majd bevonult katonának és a leszerelés után a báty­ja csalta el ide az építke­zésre. István már családos, egy kisfia és egy kislánya van, s mindennap buszozik haza Szentlászlóra. Imre itt lakik a szomszédos munkás- szállóban társaival, Németh György Zala megyei fiúval, Krönung Andrással és a többiekkel. Dicsérik a szép szállót és igen elégedettek a lakbérrel, meg a koszt árával. — Szeretik a panel-épüle­teket? — Nagyon príma, — mondják egyszerre hármán is —. Nem gondoltuk vol­na, hogy így beválik. — Persze, nincsen rózsa A szállítás — gond. Az ipar fejlődik, az építkezések szapo­rodnak, megnövekszik a me­zőgazdasági termelés, csoda-e, ha előtérbe kerül az áru és anyagszállítás? A megoldás­nak két útja van: gyártani kell több gépkocsit, több vas­úti kocsit, építeni kell vasúti pályákat, utakat. Ez költséges és hosszútávú beruházásokat igényel, bár ennek ellenére mégis csak épülnek új utak, létesülnek vasútvonalak és természetesen gyártunk ko­csikat is. De az a bizonyos másik út mégis csak gyorsab­ban elérhető s ez nem más, mint a szállítás ésszerű, kö­rültekintő, okos megszerve­zése. A kötbér nem megoldás A Baranya megyei Szállítá­si Bizottság — megalakulása óta — hathatós tevékenysé­get folytat a megye területén lebonyolításra kerülő szállítá­sok eredményességéért. Rend­szeres havi tárgyalások, hely­színi ellenőrzések, felmérések és szakvélemények próbálják a gazdaságosság útjára terel­ni a szállításokat. A „szezon” tulajdonképpen végtelen, de mégis tavasztól őszig tart a csúcsforgalom, amikor nem­csak az építőipar, a bányáit és az üzemek, hanem a mező- gazdaság is nagy szállítási igénnyel lép fel, amelyet ugyancsak ki kell elégíteni. A fuvaroztatók és a fuvaro­zók között teljes összhangról korai még beszélni. A MÁV illetékes szervei kimutatják, hogy még mindig számos te- levagon vár kirakásra a me­gye. illetve a szomszédos me­gyék teherpályaudvarain gyak ran két-három napos veszteg- léssel, mert bár több vállalat­nak módjában állana az éj­szakai kirakás és szállítás, mégsem csinálják. Pedig a ko csiállás-idő csökkentése egyik leglényegesebb követelménye a szállítóeszközök ésszerű moz gatásának. Sajnálatos tapasz­talat, hogy már a kora esti óráktól reggelig nem hajlan­dók elkezdeni a vagonok ki­ürítését, a vállalat vagy üzeni inkább megfizeti a kötbért. A kötbér pedig nem büntetés. Minden bizonnyal másképpen alakulna a helyzet, ha a megengedettnél hosszabb ál­lásidő szigorú következményeit egyenesen az üzem vezetői, fő könyvelői éreznék meg saját zsebükön. Jogos panasz- szal lép fel a MÁV akkor is, tövis nélkül... — mutat az idősebbik Sárosi a mennye­zeti panelra, ahol az ösz- szeeresztésnél igen nagy a különbség. S a panel-ele­meknél ez hiba, mert itt nincs vakolás, olyan simá­nak kell lenni, hogy a fes­tőknek ne legyen problémá­juk. Sárosiék panaszkodtak és hívatták az építésvezetőt, mert az ilyen munka az ő normájukban sem szerepel. A brigád. Hányán vannak, hogy vannak, hova való fia­talok? S tetszik-e egyálta­lán nekik a munkájuk? Ko­molyan vették-e a KISZ kongresszusára tett válla­lást? Tudja-e mindenki a brigádban, hogy vállalást tettek? Sokáig beszélgettünk ezek­ről a kérdésekről. A válla­lásról minden egyes brigád­tag tudott, sőt, komolyan törekednek annak a teljesí­tésére. Az egyesített ifjúsági brigádban pontosan 53-an dolgoznak. Egymást jól is­merik, többségük tíz-tizen- két éve dolgozik a vállalat­nál, mert annak idején a szakmát is itt tanulták. Sá­rosi is. Egyébként legtöbb­jük vidékről jár be, vagy éppen a szálláson lakik, mint Németh és a fiatalabb Sárosi. Távozóban még megje­gyeztem, hogy kíváncsi va­gyok elkészül-e majd de­cember végére a tizenöt ház. — Jöjjön el akkor es győ­ződjön neg róla! 4fcascdagh István) amikor — gyakran minden eredmény nélkül — szinte mái könyörög egyes vállalatoknak, hogy a vagonokból kiürített anyagot vagy árut szállítsák el a pályaudvar területéről. A Komlói Épitöipari Vállalat például már hónapok óta a szekszárdi pályaudvaron tárol nagymennyiségű építőelemet, holott mindeníéle anyagot és árut kizárólag átmeneti idő­re tarthatnak a pályaudvaron. A pályaudvar rakterűiét^ nem raktár. A mohácsi állo­máson is zúzalékkő és egyéb — útépítéshez szükséges — anyag áll hónapok óta. Kihasználatlan gépkocsik A sütőipar naponta rend­szeresen több teherkocsit bé­rei az AKÖV-től. A gépkocsik napi tíz órás foglalkoztatását — amit a szabályok előírnak — nem tudják biztosítani, mert a napnak bizonyos idő­szakában ismételten le kell futniuk közel négyszáz boltot: kenyeret, péksüteményt, szik­vizet, jeget, szállítanak és a szállítandó áru súlya gyak­ran • nem több 80 kilogramm­nál, ami egy két és fél tonnás kocsinál is már idő- és anyag pazarlás. Ehhez járul még az á fura tény is, hogy a rendel­kezésükre álló 24—26 teher­kocsi kihasználtsága hét ele­jén csökken és csak a péntek­szombati árufelfutás ará­nyában növekszik. Végre el kellene kezdeni — és ez valamennyi fuvarozta­tom, főleg a kereskedelmi vál lalatokra vonatkozik — a be­járandó útvonalak és megálló helyek, azaz a boltok helyének pontos felmérését. Nem sza­bad olyan üzemszervezési baklövésnek előfordulnia, hogy — például — a MÉK egy négy tonnás teherkocsit küld ki Kővágószöllősre né­hány mázsa cukorborsóért és ugyanez a gépkocsi a város területén még egy hasonló fu­vart bonyolít le s aznap már semmi teendője nincs. Megen ­gedhetetlen, hogy a Komlói Építőipari Vállalat nem kül­di ki szállítóbrigádját a mo­hácsi pályaudvarra csupán azért, mert a 15 vagon anya egy nappal később érkezett, amiért persze a MÁV felelős. De a vogonokat ki kell rak­ni, ez olyan törvény, amely ellen semmiféle érvet felhoz­ni nem lehet. Mohács és Nagy harsány között két teherautó ingajáratban hordja a követ. Egy kocsit egyetlen rakodó- munkás rak meg száz perc alatt s a két kocsi ráadásul még bevárja egymást, tehát ismét jelentkezik pluszként száz perc, indokolatlan ácsor- gással. Ez utóbbi esetben vállalaton belüli önző érdekek rejlenek. Mert inkább csökkentik a ra­kodómunkások szániát — bér­megtakarítás címén — az vi­szont már távol áll tőlük, hogy fölismerjék: a hosszadalmas rakodás miatt később szaba­dul fel a gépkocsi, napokkal, esetleg hetekkel később ve­zényelhető át egy másik, so- ronkövetkező vállalatnak. Súlyos í^elössi5" A gazdaságosabb '.....liilás- nak nagyon sok lehetősége van, csak élni kell vele. IVi^g kell szervezni az éjszakai * a vasárnapi vagy ünnepi . rakodást, illetve szállítást is, ahol erre lehetőség van. A kö­zületi gépkocsit — amennyi­ben a tulajdonos vállalat nem foglalkoztatja a megszabó't időtartam keretében — fel kell ajánlani más olyan vál­lalatnak, amely szállítási prob lémákkal küzd. Tömeges anyagkirakásnál vegyék ígér./ be a vállalatok a rakodógé­peket, amennyiben erre mód van. Biztosítsanak annyi ra­kodómunkást, amennyit az anyag- és árumozgatás igé­nyel, mert bár a kifizetésre kerülő bér növekszik — a leg fontosabb mégis az, hogy a szállítóeszközök minél hama­rabb felszabaduljanak. A te­hergépkocsik átlag napi tíz­órás foglalkoztatását 10 száza­lékkal kell növelni, erről tu­domásuk van már a fuvaroz­tató feleknek. De ehhez érde­mes megjegyezni egy adatot: csupán 0,1 százalékos emel­kedés országos szinten annyit jelent, hogy hatszáz teherko­csi üzemeltetését pótolhat- nónk. Ez az az út, amely gon­dos szervezéssel járható. Nap­jainkban sajnos még olyan aránytalanságok mutatkoznak, hogy a megye mintegy 700 közületi tehergépkocsija n szükséges szállításoknak csu­pán 40 százalékát végzi cl. a fennmaradt hatvan százalék az AKÖV kisebb gépkocsi­parkjára hárul. Az arány te­hát fordított, de az oka min­denképpen az, hogy a válla­latok, üzemek, kereskedelmi szervek tulajdonában lévő gépkocsik kihasználása több- helyütt még laza, magas az állásidő, sok az üresjárat, ala­csony a súlyérték. A fenti problémákból kide­rül. hogy a szállítások zök­kenőmentes lebonyolításában komoly felelősség hárul a fu­varoztató intézményekre. Az­zal a vasúti és tehergépkocsi parkkal kell gazdálkodnunk, ami van, ami a rendelkezé­sünkre áll. Tervszerűbb és fegyelmezettebb szervezéssel ez a kocsipark viszont elegen­dő arra, hogy még a legna­gyobb szezonban is lebonyolít hassuk a forgalmat. Rab Ferenc Üdülők az ország minden részéből Az ország egyik legkedveltebb üdülője a SZOT pécsi üdülő szállója. Kéthetes turnusban egyszerre Hl főt tudnak elhe> lj ezni a mecseki üdiilökombinátban. Idén huszonhat turnusban az ország valamennyi részéből 3666 beutalt üdül városunkba^ Felvételünkön: Turnus végi búcsútánc az üdülő bárjában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents