Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-17 / 114. szám

1964. MÁJUS 17. NAPLÓ 9 A diáklány A ffirdőmestcr A szakácsnő A vendéglős MISTER SANDYS, vagyis egy amerikai keresi a sikon- dai strand „tulajdonosát”, s mivel ilyen nincs — legalább­is egyszemélyben — beérte Tereki Ferenc fürdőmesterrel is. A tolmács híven közvetíti az amerikai fene-nagy ötle­tét: — Azt mondja a miszter, hogy kibérelné Sikondát húsz évre és azalatt ő itt építkez­ne: villákat, medencéket, bá­rokat ... Tereki elneveti magát: — Itt tulajdonos nincs. Azaz hogy ... karjával int a vízben lubickoló strando- lókra, a tollas-labdázó gim­nazista lányokra, a fűben he- verésző, sörözgető, eszegető komlóiakra: — ök a tulajdo­nosok! Az amerikai felhúzza a vál­lát, jelezve, hogy pedig ez nagyszerű biznisz lett volna, aztán elment. Én meg — kontrasztként — belelapozok a jegyzeteimbe, amelybe fel­írtam Sikonda jövőjét a kom­lói tanács osztályvezetője, Vass István jóvoltából. Mert így is lesz itt „villa­sor”, azaz nyaralók sokasága, medencék, éttermek és egye­bek is. A komlói tanácsot persze nem a biznisz sarkall­ja Sikonda fejlesztésére, ha­nem „egyszerűen” az, hogy itt tavaly is megfordult ki­lencvenezer ember, és ennek a tömegnek megnőtt már az igénye, „valamit” adni kell nekik. Nos, mit? A távlati tervek szerint így festene a meleg vízzel rendel­kező szépséges Sikonda völ­gye: kettőszáz telek kijelölése folyamatban van, amelyre magánosok építhetnek majd kis nyaralókat. A megyei ta­nácshoz benyújtott típuster­vek közül hármat vagy né­gyet elfogadtak s ennek meg­felelően épülnek a magán- és mintegy tíz-tizenkét vállalati — nyaralók, villák, víkendhá- zak. — Ez az egy kis medence aligha bír el ennyi embert... — vetem közbe. — Persze, hogy nem! De szeretnénk négy medencét építeni a Vadásztanya mel­letti síkságra. Két nagyobb és egy kisebb melegvizesei a fel­nőttek, illetve a gyermekek részére és egy szabványméret szerinti, sportolásra alkalmas, hidegvizes medencét. Ezenkí­vül egy szállodát építenénk, éttermet, és más egyéb keres­kedelmi egységeket. — Nagyon szép terv... És mikor? Széttárja a kezét: — Csak ezt ne kérdezte volna! — Tehát nincs pontos ... Közbevág: — Nézze kérem! A végre­hajtó bizottság elfogadta Si­konda fejlesztési tervét. Fo­kozatosan, ahogy pénz kerül rá, valóraváltjuk. Ehhez évek kellenek persze. Most egyelő­re az utat építjük Komlóról Júniusra késs lesz a medence Sikondára az edrőszegély men tén, méghozzá zömében társa­dalmi munkában ... Ennyit tudtam meg Vass Istvántól s most már Sikon- dán kell körülnézni: van-e valami „mozgás” — az erdő­szegélyen — a szezon első napjaiban. AZ ŰTRÖL ENNYIT: a széntröszt dolgozói közül mint­egy 1500-an tettek felajánlást, Komló más üzemeinek dolgo­zói pedig összesen vagy öt­ezer munkaórát ajánlottak fel a 3,2 kilométeres út megépí­tésére. Az út hat-nyolc méter széles lesz padkával együtt, így aztán — bár kövezésére csak jövőre kerülhet sor — az autóbuszok, vagy más jár­művek már az idén is közle­kedhetnek, mellőzve a koráb­bi 12—14 kilométeres kerülőt. A társadalmi munka-fel­ajánlás eléggé magasröptű arányokat ígér, elképzelhető, hogy a riporter szinte „ráha­rapna” egyetlen társadalmi­munkásra is. Az „egyetlent” — Sanyinak hívják. Vezeték­nevét nem árulja el: — Dolgozni jött? — Udvarolni. Ismerek itten egy lányt és aztán mondtam neki, hogy munka után kijö­vök. — Aha... És a társadalmi munka? — Dolgoztam már az úton és azt hiszem, két hét múlva ismét ránk kerül a sor, a vál­lalatra ... Mellénk lép közben egy ro­konszenves, alacsony férfi, idősebb, szemüveges. — Kripl Márton — mutat­kozik be. — A bányász csa­tárának az apja. Különben én vagyok itt az irányító ... — Mit irányít, Marci bácsi? — A munkálatokat. Nyug­díjas aknász vagyok s a ta­nácsnál eldolgozgatok. Ügyel­ni kell, hogy az útnak milyen dőlése legyen, hogyan „sré- geljenek”, meg egyebek ... — Ez mind szép, csak ép­pen egyetlen embert sem lá­tok az úton. — Ne féljen maga attól! — int Marci bácsi. — Délelőtt is voltak vagy negyvenen, de fő­leg szombaton-vasárnap van itt tömeg. * A NAGYMEDENCÉT fel­újítják. Betont kevernek, áll­ványoznak, talicskáznak. A kismedencében azonban van vagy térdig érő víz, gimna­zista lányok locsolkodnak, na­poznak, ütik a tollaslabdát, visonganak. A fürdőmester, Tereki Ferenc ül egy kerti széken — egyelőre nem sok munkája akad, csak majd jú­nius elseje után, amikor a nagymedence megnyílik. — Fiatalember, lehúzni a zoknit! Maga, maga ott...! A fiatalember, aki a gye­rekmedence szélén ül, vízbe- lógatott lábakkal, felkapja a fejét, aztán feltápászkodik: — Úgyis ki kell mosni... — kiáltja vissza. — Majd otthon a mamá­nál! Nem ám itt! — jegyzi meg a fürdőmester szigorúan, mert a fürdőmesterek mindig szigorúak, ami igazán nem is csoda. Lám a legény is — itt dolgozik a betonozóknál —át­ugrott a kismedencéhez, lá­bát lógatja, — zoknistól. — Sok a gond a fürdőzők- kel? — Fenét! De jobb, ha ne­kem van nagy szám! Addig rincs baj. Körüljárjuk a medencét. . Napszemüvegei-., ieketehajú lány — bikiniben. Ismerke­dünk: neve Túri Magda. Fog­lalkozása: Harmadikos gimna­zista. Törzsvendég vagy csak úgy alkalmilag? — Minden nyáron, ha te­hetem, mindennap. Édesanyám a pénztáros a strandon ... Való igaz, mert a bejárat felől a mama gyanakodva fi­gyel felénk, de látván a hi­vatali „kellékeket” — ceru­zát, jegyzetfüzetet — meg­nyugszik. — Az előbb könyvekkel lát­tuk ... — Vizsgára készülök. * SZANATÓRIUM: főorvos dr. Váradi. — A vendégeket nem za­varja a szokásos strand-zaj? — Lehet, hogy nem hiszi, de így van: minket, orvosokat zavar, de az itt pihenő bá­nyászokat nem. Mi egy kis „ közvélemény-ku tatást” ren­deztünk, de jólleiiet valameny nyien azt mondták: nem za­varja őket a zaj, műszak után nagyszerűen elalszanak... Közbevetőleg: ha a távlati tervek megvalósulnak, a je­lenlegi medencét elbontják és így az új strand néhány száz­méterrel odébb kerül a sza­natóriumtól, így a teljes csend biztosítva -lesz. Átmegyünk a konyhára. Az étteremben a négyszemélyes asztalokat most terítik. Min­den asztalon négy-négy kétde- cis pohár, benne narancs-sár­ga ital. — „Bájital”... — mondja a főorvos. — A bányászok ne­vezik így. Különben málna, citrom, csipkebogyó-keverék, rum-arómával. Ez egy viseg­rádi orvosnak, egy gyomor- specialistának a kreációja: vízben oldható — és a napi szükségletnek bőven elegendő — vitaminmennyiség.:. — Mi szerepel a mai ét­lapon? Erre már Magyar Jánosmé, az egyik szakácsnő ad választ a konyhán: — Reggeli: olasz szalámi, tízórai: gépsonka, újhagyma, ebéd kétféle: rántott szelet kö­rettel, salátával vagy natúr­szelet, vacsora: hortobágyi ros­télyos daragaluskával vagy sajtmártás bundás-zsemlj i- veL * AZ ÉTLAPRÓL jut eszünk­be: ifit van a völgy bejáratá­nál a híres Vadász.anya, most már szépen, ízlésesen átala­kítva, berendezve, a megyei vendéglátóipari vállalat keze­lésében. Üzletvezető Varga Dezső. Gyorsan, szinte távirat­stílusban sorolja: — A napokban nyitottunk. Kitűnő olasz rizlingünk van folyóban, ezenkívül palackbor választékuk is bőséges. Étel? Jövő hónapban halászlé és ha sikerül, vadas ételek. Meleg­ételt egyébként most is fel­szolgálunk. Május 31-én a Pé­csi Állami Áruházzal közösen fürdőruhabemutatót tartunk. Elsejétől kezdve esténként ze­nekarunk is lesz... Mindezt lelkesen mondja el, de az itt közölt fényképen eléggé szomorúan néz. Oka: jégellátás nem éppen kielégí­tő ... Pedig jég nélkül, nyári szezonban, fürdőhelyen ... No persze: Sikonda sok gon­dot okoz még — már ami a fejlesztést illeti. A gondok skálája széles: jégtől a szál­lodáig ... De az idő és persze a pénz mindent megbez ma­gával. Itt torkollik be A strand első vendégei Kiránduló fi a réten Rab Fér ént. Foto: Erb JtLicj v. I 51 KON DA '‘-**-* **v* - ~-~* „Z -r „.-^I „<"'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents