Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
Sztárok és filmek a cannesi fesztiválon CANNES: Ranódy László, a „Pacsirta” rendezője a film főszereplőivel, Tolnay Klárival és Nagy Annával. A LÁTVÁNYOS külsőségek és a közepes filmek jellemezték az idei cannesi fesztivál eűső „félidejét”. A szinhely valóban impozáns. A Föld- líözi tenger párján, a pálmafákkal szegélyezett Boulevard de la Croisette-n méregdrága szállodák sorában emelkedik a Fesztiválok Palotája minden igényt kielégítő mozitermével, iroda- és klubhelyiségeivel. Az épület tetőteraszáról felejthetetlen kilátás nyílik a lengene, a háLászbárkák, vitorlások fehér pontjaira a sötétkék vízre és a strandok, az úgynevezett plage-ok színes nyugsiaékeire. A palota' lépcsőjét vörös szőnyeg borítja. Itt mennek fel az esti előadásokra az élő- kési» vendégek. Itt vonulnak be a sztárok, a fesztivál kedvencei a rendőrkordon védelmében a fényképészek, filmoperatőrök kameráinak pergőtüze alatt. Körülöttük a lépcső alján a kapu előtt, az utcán bámészkodó kiváncsi tömeg. A sztárokat bámulni, lépteiket, tetteiket lesni — hagyomány a cannesi fesztiválon. A lapok naponta közlik a legfrissebb szenzációkat. Azt, hogy Jean Marais feltűnt néhány órára, majd elhagyta a várost. Megjelent és egy napig itt tartózkodott Sophia Loren, Jean Paul Belmondo elvesztette a pénztárcáját, Anthony Quinn borotválatlanul jelent meg, mert új filmjéhez szakállt növeszt. A FESZTIVÁL, legalábbis első felében alig nyújtott .igazi nagy élményt. A megnyitó gálaesten versenyen kívül A római birodalom bukása című amerikai szuperprodukciót vetítették Sophia Loren főszereplésével és személyes megjelenése mellett. A film így sem aratott sikert, mint ahogy Belmondo személyes varázsa sem tudta megmenteni a franciák első versenyfiürnjét a megérdemelt rossz kritikától. A film, a Százezer dollár a tűző napon ugyanis nem több jól előkészített filmponyvánál sok verekedéssel, üldözéssel, vagánykodással, cinizmussal. Csalódást okozott Az öreg hölgy látogatása című Dürrenmatt dráma nyomán készült nyugatnémet film, A látogatás is, pedig a megfiatalított „öreg hölgyet” Ingrid Bergman játszotta. A filmből hiányzik a dráma társadalomkritikája. Az átdolgozás szentimentális elemekkel vegyített szerelmi történetté szűkítette a művet. A vélemények egyébként megoszlottak A látogatásról, akárcsak szinte valamennyi filmről. Ilyen széleskörű nemzetközi közönség körében ez érthető. így oszlottak meg a vélemények a rendkívül tehetséges és fiatal kora ellenére sok vihart látott francia rendező, Francois Truffaut új filmje, a Sima bőr körül is. Első látszatra nem több szokványos szerelmi háromszögtörténetnél. A mindennapi drámát azonban szokatlan szemszögből mutatja meg, lelep lezi a titkos kapcsolat erkölcsi zsákutcáját, a bújkálást, hazudozást, amely megöli a szerelmet. A fesztivál egyik legérdekesebb bemutatója kétségkívül a japánok Asszony a homokban című filmje. Egy férfi látszólag véletlenül homokszakadékba kerül egy asszony mellé, aki már régen ott él és azon dolgozik, hogy a falu népét megmentse a szüntelenül hulló, omló homoktól. A férfi lázadozik, szabadulni akar a kellemetlen helyzetből, de minden kísérlete sikertelen. Egyetlenegy menekvés, egyetlen megoldás számára a munka. Dolgoznia kell. Amikor vizet talált a homok alatt, s már elmehetne, már nem is kívánkozik el olyan nagyon, hiszen most már úgyis mehet, ha akar. Irreális, jelképes történet, helyenként vontatott, de nagy erejű művészi megformálásával érdekes, elgondolkodtató. A szocialista országok filmművészete jelentős helyet foglalt el a fesztivál félidejének ranglistáján. Elsősorban Járomi! Jires csehszlovák rendező Első kiáltás című szép és hangulatos filmjéről kell megemlékezni. Egy diáklány és egy fiatal munkás szerelméről és házasságáról szól: az ő életüknek egy napját mutatja be a film. A férfi, mint televízió szerelő, házról házra jár, miközben nemcsak a fiatal házaspár előéletének mozzanatai villannak fel a vásznon, de a mai Csehszlovákia életéről is valamelyes társadalmi keresztmetszetet kapunk. Látjuk a fiatalasszonyt is szülés előtt a kórházban, vajúdásának nehéz óráit, gyermeke megszületéséig, az anyai boldogságnak addig a pillanatáig, amikor látja és hallja újszülött gyermekét. A film rendkívül voo«ó alkotás. Vonzóvá teszi sok lélektani finomsága, kedves iróniája, hiteles drámaisága, kiváltképpen a születési jeleneteknél. A film- fesztivál közönsége előtt megérdemelt sikert aratott. A Szovjetunió két játékfilmet jelentett be a fesztiválra. Elsőnek A fehér karaván című grúz pásztorok életéből merített bensőséges történet a nyugati közönség nagyrészénél és megértésre, elismerésre tar- iáit. A fesztivál második részében kerül sor a fesztivál második részében kerül sor a baráti országok többi filmjének bemutatására, köztük az V titár snő című lengyel filmre, melyről kedvező hírek terjedtek eL VÉGÜL, DE NEM utolsósorban magunkról: akárhogyan alakult is a helyzet, a Pacsirtával nem vallottunk szégyent, megtapsolták, megértették, sokan gratuláltak. Igaz, a kritikák a film hibáit is szóvátették. A magyar művészeket, Tolnay Klárit, Nagy Annát és a film rendezőjét Ranódy Lászlót szívélyesen fogadták. Gyakran fényképezték őket Cannes-ban. A filmtől függetlenül is napról-nap- ra tapasztaltuk: érdeklődnek irántunk. Páger Antal Saro Urzi-val megosztva megkapta a ,legjobb filmszínész díját”. Filmjeinkre és életünkre egyaránt kiváncsiak az emberek. S ez a tapasztalat nem rossz érzés. V. A. wvvYYwwYwyYwyvvwvvywvwyyyvwyvvvyywwyvYwwwvywyw TRÉFA P im azon az éjszakán ügyeletet tartott a2 Intézetben. Délután leesett a hó és vastagon borított mindént. Pim lefektette a gyerekeket és korábban elküldte dólutános kollégáit. Az ablakból utánuk nézett. Furcsán billegve Igyekeztek haza a nagy hóban. Március volt már és a sok napsütés után Pim úgy érezte, megszakad benne valami. Az ablakpárkányra vastagon rakódott a hó, kinyitotta az ablakot és gondosan lesöprögette. Előbb kinézett, nem jár-e valaki odalenn. Reggelre újból befújja a szél, gondolta, aztán becsukfta az ablakot. A felügyelői szobában hideg lett, odament a kályfhához és megtapogatta a cserepeket. A gyerekek aludtak, Pim egyedül volt az Intézetben. Elrendezte az asztalon az iratait, de nem foglalkozott semmivel. Rágyújtott egy cigarettára, leült a kályha mellé és semmitmondó gondolatokba mélyedt. A cigaretta leeresztett kezének ujjal közt kialudt, ledobta a kályha elé és telkeit, hogy előkészüljön a lefekvésre. Az előkészület nála rövid ideig tartott: lepedőt és párnahuzatot soha nem használt, csak ingben és alsónadrágban szokott ráhe verődni az ágyra, sokszor ruhástól. Kei takaró volt az ágyon, azokat széthajtotta, az egyik {«mát a földre dobta, a másikat. az ágy végébe készítette Elmosolyodott, amikor eszébejutott kolléganői éjsza- kára-készülődése. Lepedő, párnahuzat, pizsama, vekker. Gondos ágyazás, ráncok elsimítva. Eh, gondolta Pim, jól van, ők olyanok, én meg ilyen vagyok. Rántott egyet a vállán és kiment a szobából. Lefekvés előtt még egyszer át szokta nézni a hálótermeket, nincs-e valami baj. Rövidesen visszatért a felügyelői szobába. Zakóját a szalmaszékre tette, cipőjéből kibújt. Zokniját a földre rakta, közben megbámulta a lúdtalpbetétjét. Betét, gondtoita, és egy pillanat alatt lejátszódott benne az egész betét história, a kórház- banfekvéssel, az évek távlatával. Sikerült egy betéttel megúsznom, gondolta, és nem me. rev lábbal. Szörnyű lehetett volna nyomorultul billegni a bal lábamon. Na, mindegy, megúsztam ezzel a betéttel. Hogy érzékeny maradt a lábam? Nem számit. Mér futni is tudok. Nadrágját levetette és a zakójára borította. Belebújt a cipőjébe, az ajtóhoz ment és kétszer ráfordította a kulcsot. A villanyt eloltotta, korán van, bizonygatta magának^ nem dolgozom, inkább alszom sötétben. Sokszor előfordult, hogy Pim fennmaradt késő éjjel is, és dolgozott. Ritkán oltotta el a villanyt, egy-két órát szokott aludni világosban. Azon az éjszakáin Pim sötétben aludt. Hanyatt feküdt az ágyban, karját a feje alá fonta és várta, hogy mikor alszik el. Csak azt figyelte, s így nem vette észre, hogy már álmodik. Az ortopédia-ambulancián találta magát, egy kis emelvényen állt. A szemüveges orvos azt kérte, forogjon. Forgott. Aztán elbicegett onnan és a sportpálya drótkerítésénél állt, vágyakozva nézegetett befelé. A nap még mindig sütött, félzöld és hússzínű levelek röpködtek a levegőben. Később minden fehér lett, pizsamában vánszorgott havas lépcsőkön, szeneskannával a kezében. Az esés álmában szikrázó körforgás volt. körvonal nélküli események, megfelelt áz óriási fájdalomnak és a hirtelen kétségbeesésnek, amit az esés annakidején jelentett. Ezután fehérség és tisztaszag vette körül. Kórházi ágyán kínlódott álmatlanul és morfiumtól félig részegen. Egy arc: Leich- ner tanársegédé, aki magyarázott valamit és ráült (véletlenül?) a lemerevedett bal térdizületiére. Ordítás, ami után mozgott a lába, lassan járni is megtanult. Lépcsők vég nélkül. Az jelentette legtovább a nehézséget. Otthon. A terras?., az előszoba, a telefon. Hosszú beszélgetések Paulával, barátaival Most is cseng. P im hirtelen kinyitotta a szemét. Negyed hat volt, reggel. A telefon az íróasztalon hosszú, szabályos csöngetéseket bocsátott a félhomályba. Ledobta magáról a takarót, kiugrott. Istenem, ki tudja, mióta csönget, gondolta. Az álomtól és a derengő sötéttől vakon igyekezett elérni a telefont. Az íróasztal előtt állt egy csőszék. Pim nem vette észre és teljes erővel beleütötte a bal lábát. Térdében szúró fájdalmat érzett. A kíntól remegve borult az asztalra és felvette a telefonkagylót. Halló, mondta, Intézet. Csönd volt, aztán egy kattanás: letették a kagylót. Pim odavonszolta magát az ágyhoz és leült. Bal lábát nyújtva tartót* ta és a homályba meredt. Nem tudta mi történt, és miért. Reggel, amikor kollégái bejöttek, nem tudott a lábéra állni. A körzeti orvos aggódva tapogatta térdét. Sebészetre küldte. Kiderült, hogy bal térdében az ütéstől levált egy porcdarab. Megoperálták, de amikor négy hónappal műtét után Pim felülvizsgálatra bicegett, megmondták neki, hogy a bal lába sohasem fog hajolni többé: ízülete összecsontosodott. Kampis Péter Pákoiitz István: Qerpjzd Aki a polyvalyukban köpköd s nincs lelki púpja és öröklött neurózis nem gyötri éjjel s nem parlamentárisán érvel — — ki két fröccs között hadonászva legyint a tudatváltozásra s a melós-istent emlegetve plafonra csapódik a kedve------a ki buszra vonatra várva indul a hetedik határba s hétfőn a szombatot remélve a piros ulti tartja ébren — — ki a fal mellett rezignáltam pillog a megbolydult világba s kibővítve a szótárunkat újabban elvtárs űr-ral untat — — kinek vajaskenyere még nem esett sóba vajas felére s egy-egy hajszálra kötve sorsát íróasztala a mennyország — — ki módjával s egyik szemére vakul s így marad meg középen de bonyolult és a jóisten se tudná hogyan is segítse — — kit révület bolhája csfpett és rittyentett pár gyatra rímet s szoborként vár — szobrára lesve — néhány hülyét ki dédelgesse — — kinek a nő nem társ csak állat kit pénzért mindig megtalálhat a célt s az eszközt fölcserélve nem tudja merre és mivégre — — kinek több is jut mint a morzsa titkán jut cl a külvárosba , és úgy megy lassacskán előre hogy nem érte él csak belőle: annak nem élet-halál-virtus hogyan lesz itt szoclalizmns és partra vetett halként vár a mit tudom milyen áradásra Káldi János: útépítő műnk ás hú* Rakod a követ a délelőtti fényzuhatagban, zörejek, csengések közt, a városvégen; ingedet, mint zászlót, diadalmasan lobogtatja a Néha fölnézel, félreállsz az el-visszajáró henger elől és sapkádat ilyenkor megigazítod. Így fut el időd reggeltől a pipacsként tündöklő alkonyatig, így nő rá arcodra a mindennapi fény, így emelkedsz magasabbra, mint a távoli házak. Drága társam, hadd mondjam el, mi röpítette kedvemet, ahogy elhaladtam melletted s ránéztem kicsi motyódra. Ott a fűvön, zubbonyodra téve, a gyermekláncfű és a lapulevél szomszédjában, soványkás akáclomb alatt két könyv feküdt; e látvány sütött a szívemig, ez zúgatta föl bennem az öröm viharát S még éjjel is, otthon, a sötétségbe borult szobámban a te két könyvedet láttam; ragyogtak meghatározhatatlan sugárzással a távoli árokparton, s megvilágították a végtelen csöndbe-szakadt útszélet, s a mellette ülők arcát és szívét.
