Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

4 NAPLÓ 1964. MÁJUS 3L Mikor telel a vállalat Ahol a lakásokat elosztják a balesetért vagy az egészségben bekövetkezett károsodásért? A rendelkezéssel kapcsolat­ban először is világosan azt kell látni, hogy a vállalat vagy intézmény felelőssége mikor következik be, másod­szor, mikor és milyen alapon felel az egészségben történt károsodás alkalmával. A kár­okozó cselekményért általában vétkesség megállapítása ese­tén felel a vállalat. Ebben az esetben csak kizárólag szán­dékos vagy gondatlan károso­dást eredményező cselekmény lehet alapja a felelősségrevo- násnak. Vannak olyan esetek is, amelyeknél a jogszabály szi­gorúbb helytállást is előír és vétkességre való tekintet nél­kül teszi felelőssé a károko­zót. A munkaviszonyban el­szenvedett egészségi károso­dásnál a vállalat felelősségét az utóbb említett módon, te­hát vétkességre tekintet nél­kül írja elő a jogszabály. Az a körülmény, hogy a válla­latnál anyagi károsodást ered­ményező baleset vagy egyéb egészségromlás következik be, még nem feltétlen jelenti azt, hogy a vállalat azért anyagi­lag felelős. A vállalat felelős­ségének ugyanis előfeltétele, hogy a sérelem bekövetkezése a vállalatot terhelő valami­lyen kötelesség megsértésével — helytelen intézkedéssel, szükséges intézkedés elmu­lasztásával — függjön össze. Az a körülmény ugyanis, hogy a dolgozó megfázik a válla­ratnál és ízületi-gyulladást kap, ami miatt anyagi káro­sodás és munkaképesség-csök­kenés éri, egymagában még nem alapozza meg a vállalat felelősségét. Abban az esetben azonban, ha a megfázást az idézte elő, hogy a vállalat ré­széről megszegték a köteles­ségüket, nem biztosították a dolgozó részére az előírásnak megfelelő munkakörülményt és a vállalat felelőssége meg­állapítható, a károsodásért fe­lelősséggel tartozik. A további kérdés az, hogy olygin esetekben, amikor a dolgozó egészségének anyagi következményekkel járó ká­rosodása miatt a vállalatot anyagi felelősség terheli, a kármegtérítés milyen módon történik. 4 . MIT KELL TUDNI A JOGSZABÁLY RENDELKEZÉSEIRŐL? A 2/1964. (IV. 3.) MŰM. számú rendelet 1964. április 1-én lépett életbe. Hatálya ki­terjed minden olyan esetre, mely 1961. április 1. után tör­tént. így tehát minden dőlgo- zónak lehetősége nyílik arra, hogy az egészsége és testi ép­ségében okozott károsodás kö­vetkeztében, amennyiben a rendeletben közölt formában anyagi károsodás érte, a vét­kes féllel szemben anyagi igénnyel lépjen fel. Az anyagi igény előter­jesztésével kapcsolatban a polgári jogi szabályok az irányadók. Meg kell jegyezni, hogy a munkaügyi miniszter rendeletében meghatározott időpont 1961. április 1. Ezen túl is megvan a lehetőség visszamenőleg a kárigény elő­terjesztésére, amennyiben hi- teltérdemlően bizonyítható, hogy jogos sérelemmel állunk szemben, és az anyagi igény körülményei csak 1961. ápri­lis 1. után mutatkoztak. Az igény jogosultságának elbírálá sánál azt a körülményt is vizsgálni kell, hogy a bíróság jogerős ítéletet hozott-e az ügyben Ha a bíróság dön­tést hozott, a kárigényt el kell utasítani. Változást mu­tat a törvény és a rendelet mesielenése. az eljárások meg­A Komlói Helyiipari Vállalat azonnali belépésre ESZTERGÁLYOS SZAKMUNKÁST KERES. o A jelentkezés történhet szóban vagy írásban. — Komlói Helyiipari Vál­lalat, Kossuth Lajos u. 21. szám alatt. indítása és lefolytatásával kapcsolatban is. Az ügyek elsőfokú elbírálá­sa a vállalati egyeztető bi­zottságok hatáskörébe tarto­zik, és csak az elsőfokú ha­tározat meghozatala után for­dulhat a dolgozó vagy a vál­lalat a Területi Egyeztető Bizottsághoz vagy a Járásbí­rósághoz. Az előterjesztett panaszok elintézésére az Mt. XVII. fe­jezetének rendelkezései az irányadók, annyi változattal, hogy a panasz előterjesztését nem a törvényben előírt két hónapon belül kell megvaló­sítani, hanem későbbi idő­pontban is lehet. MELY ESETBEN KELL KÁRTÉRÍTÉST FIZETNI? A 2/1964. (IV. 3.) MŰM. számú rendelet 2—3—4. §-a tartalmaz rendelkezést az „el­maradt jövedelem” megtéríté­sével kapcsolátosan. Elmaradt jövedelemként a vállalatnak azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót azáltal érte, hogy az okozott sérelemből munkaképesség-csökkenés ke­letkezett, elesik rendes kö­rülmények között részére járó átlagkeresetétől és a sérelem bekövetkezése előtti átlagkere­setét nem éri el. Meg kell téríteni a dolgo­zó részére azt az összeget is, amelynek elvesztését a sé­relemből eredő jelentős testi fogyatkozása ellenére, rend­kívüli munkateljesítménnyel hárított el. A jogszabály a dolgozó részére elmaradt jöve­delemként, a munkaviszony közben elmaradt és béren fe­lüli juttatásokat, valamint a munkaviszonyon kívül koráb­ban élvezett elmaradt kerese­tét írja elő. A rendelet 5. §-a a dolgok­ban keletkezett károk megté­rítését illetően határozza meg a feltételeket. A dolgokban keletkezett kár címén azt az értéket kell a dolgozó részére megtéríteni, ami a sérelem folytán ruházatában, haszná­lati tárgyaiban vagy más egyéb nála lévő dolgaiban ke­letkezett. A dologi kár összegé nek kiszámításánál a kárté­rítés megállapításának idő­pontjában érvényes fogyasztói árat kell figyelembe venni, kivéve azt az esetet, ha üze­men belül olcsóbban vagy kedvezményes áron tudják megszerezni. A vállalat a dolgozó olyan költségeit és kiadásait is kö­teles megtéríteni, amelyek a sérelem következményeinek el hárításához szükségesek (pl. feljavított élelmezési költség, otthoni ápolással járó többlet- költségek, esetleges szállítási költségek stb.) KÖLTSÉGEK ÉS KIADÁSOK MEGTÉRÍTÉSE A dolgozó halála esetén a vállalat a hozzátartozóknak ■. köteles kártérítést fizetni.j Köteles a hozzátartozóknak az j élvezett tartást, valamint a j sérelem folytán felmerült in_ í dokolt költségeiket és kiadá- j saikat megtéríteni. A 'hozzá­tartozók kártérítése esetén I minden esetben vizsgálni kell' a ráutaltságot és annak meg­felelően kell az igényt elbí­rálni. Abban az esetben, ha az egészségben bekövetkezett sé­relem folytán jelentkező jö­vedelemkiesés, a felmerült költség vagy kiadás tartós jellegű, a jogszabály szerint általában havi járadékot kell a dolgozó részére meghatá­rozni, illetve megállapítani. A járadék megállapításánál természetszerűen csak az álta- 1 Iában korábban élvezett jö­vedelmet szabad ■ figyelembe venni. Abban az esetben, ha a kár összege nem határozható meg pontosan, akkor a vállalatot olyan általános kár megfize­tésére lehet kötelezni, mely a károsult teljes anyagi kárpót­lására alkalmas. KÁRIGÉNY BEJELENTÉSE ÉS ELŐTERJESZTÉSE Az új rendelet szabályozza a kárigény érvényesítésének módját is. A rendelet értel­;mében a vállalat — ha a sé­relemért felelős — a dolgozó bejelentése alapján köteles a kárt megfizetni. A vállalat köteles felhívni a dolgozó fi­gyelmét a bejelentés megté­telére is. A baleset bekövet­kezését, illetve a munkakép­telenné • válás körülményeit, a felgyógyulást, a bekövetke­zett. lényeges változást legké­sőbb a változás bekövetkezé­sét követő 30 napon belül be kell jelenteni. A dolgozó bejelentése alap­ján a vállalatnak 30 napon belül kártérítést kell fizetni. Ha a kárigénnyel a vállalat nem ért egyet, akkor az em­lített határidőn belül köteles a dolgozót értesíteni. A vál­lalat elutasítása utám a dtolgo- zó a fentebb említett körül­mények alapján az egyeztető bizottsághoz fordulhat pa­nasszal. A dolgozó halála ese­tén köteles a vállalat a hoz­zátartozókat értesíteni és fel­hívni figyelmüket igényük előterjesztésére. Az igény elő­terjesztése alapján a körül­mények mérlegelése után a vállalatnak kötelessége az anyagi ellátottságot biztosíta­ni, melyet az elhalt család­tagjai részére keresetéből ren­delkezésükre bocsátott. Dr. Grabecz Ferenc TEB-elnök Amerikai vendégek pécsi látogatása Az elmúlt napokban Pécs­re látogatott Stanley Gor­don, a Ford-alapítmány igazgatóhelyettese (USA), valamint dr. John Lotz, Nem York-i Columbia Egye­tem uráli nyelvek tanszék­vezető tanára, valamint Szép György, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Nyelvtu­dományi Intézetének tudo­mányos munkatársa. A ven­dégek tanulmányozták az idegen nyelvek oktatását és a tanárképzést a Pécsi Ta­nárképző Főiskolán, beszél­gettek a beszédtechnikai la­boratórium létesítéséről, elvi és műszaki kérdéseiről, az oktatógépek felhasználásá­ról, valamint tárgyaltak a külföldi tapasztalatcsere- utak megszervezéséről. Azt hiszem, ötvenkét nya­rát írtuk és a bakócai inté­zet irodájában a három Kasz- ti fiú — Sanyi, Gyuszi, Ja­ni — egykedvűen toporogott: mit akarhatok tőlük, ki va­gyok mi járatban és főleg: miért éppen ők hárman ren­deltettek ide? Hiszen oly mindegy, melyik intézeti gye­reket választja az ember, mert nemcsak ruházatuk, ha­nem sorsuk is mintha egyféle­képpen alakult volna: elha­gyott gyermekek — többnyire a szülők megbocsáthatatlan bűnei miatt — ilyenképpen nevelésük az állam gondja lett. — Apátok? — Meghalt. — Anyátok? — Nem tudjuk, hol van. — Ha felnőttök, hogyan él­t«-k VAGY HÚSZÁN ülik körül a zöld posztóval letakart U- alakú asztalt, melyen iratcso­mók, aktatáskák hevernek. Autózúgás és halk morajlás hallatszik be a nyitott abla­kon, a Széchenyi tér zaja. — Hát akkor kezdhetjük! — mondja Kőszegi János, a II. kerületi tanács osztályve­zetője és készenlétbe helyezi golyóstollát. — Ki szól első­nek? — Majd én! — nyújtja a kezét egy őszülő hajú férfi, a lakáselosztó bizottság legidő­sebb tagja. Leveszi homloká­ról a szemüveget, s a papír­lapokba mélyedve folytatja. — A mi brigádunk harminc­egy lakást kapott megvizsgá­lásra. A harmincegy közűi Szabó József él a legkataszt- rofálisabban, aki a Nagy La­jos Gimnáziumban lakik em­bernek nem való helyen ... Feltétlenül szüksége van egy lakáéra. Nem sokkal jobb a helyzete Timár Vincének sem, a Munkácsy Mihály utca 13- ban. Ez az ember hatodma­gával szorong egy kicsiny szobában, melynek három és fél méter a hossza. Igen fur­csa körülményeket találtunk az Anna utca 20-ban, ahol.;, Kőszegi János meg a bi­zottság elnöke a noteszába írja: Szabó József, Széchenyi tér 11, — Timár Vince, Mun­kácsy Mihály utca 13. — Gyűlnek, szaporodnak a ne­vek, mert az őszülő hajú férfi már a Megye utcában „]ár”, aztán a Déryné, majd a Per- czel utcába „ugrik át.” — Ez életveszélyes lakásban él..; Az tüdőbajos ... — hal­lom időnként, s Kőszegi Já­nos fürge tolla e nevek után írja: tbc ... Életv. Amikor az őszülő hajú férfi befejezte, egy középkorú nő mondja a neveket, majd ismét a férfiak következnek. Órákig tart, mire a sok adatot bedik­tálják. Vagy kétezer lakáskér- vény fekszik a II. kerületi ta­nács irattárában, s ebből a kétezerből kishíján háromszá­zat adtak kivizsgálásra. És még a háromszázból is válo­gatni kell, mert a kerület cs ak hatvan lakást kap az idén, nem számítva a szövetkezetie- | két. Hogyan válogassanak'- Kit hagyjanak ki és ki mellett kardoskodjanak? Nehéz az alku, még önmagukkal sem tudnak megegyezni ezek az emberek. Minden szem Kőszegi Já nosra meg az elnökre szege ződik, akik a neveket számol ják. — Kilencvenkettő! —mond ja Kőszegi János. Ebből 39— 40 a tbc-s meg az életveszé lyes .. . GYORS SZÁMVETÉS: ha a betegek meg a szükséglakás­ban élők száma negyven, ak kor már csak húsz lakás ma­rad, s azt a húsz lakást 52 személy között kell elosztani. — Ojabb szelekcióra van szükség! — mondja Kőszegi János, a tollát kocogtatva. — Nincs más választásunk, fel­olvasom a neveket. Csak a legeslegindokoltabbak kerül­hetnek be. Megegyeztünk? — Igen! — helyeselnek egy­öntetűen, s az őszülő hajú férfi, aki először szólt a bi zottság tagjai közül, most is a papírjaiért nyúl. — Szabó József — olvassa Kőszegi — Maradjon? — Persze, hogy maradjon! — válaszol az őszülő hajú férfi. — Nem lakhat örökké a Nagy Lajos Gimnázium­ban ... — Timár Vince. — Az is! Nem maradhatnak hatan aban a három és fél méteres szobában! — Most csak annyit mond­junk, hogy marad, vagy nern marad! — kéri Kőszegi az embereket, majd az előbbi tó­nusban folytatja. — És mi le­gyen Patacsi Bélával? Az őszülő hajú férfi után középkorú nő következik. Az elnök a papírt lobogtatva mondja, hogy alig néhány ne­vet húztak csak ki. Ettől lóg­va kissé radikálisabb a bizott­ság, bár még nem a kívánt mértékben. Mindössze tizennégy nevet hagytak ki. Drámai csend fogadja a ! bejelentést, az egész teremben azt latolgatják, hogy .elölről kezdjék-e a tortúrát. Aztán valaki legyint: semmi értel­me. Senkit sem lehet már ki­húzni a legeslegindokoltabbak közül. Sőt. A bizottság másik nőtagja is megszólal: — Hiába, nem tudom meg­nyugtatni a lelkiismeretemet. Azt aki elfűrészelte az ágyát, nem lehet kihagyni. Még ak­kor sem. ha nincs életveszély és fertőző beteg a családban! Még akkor sem, mert az az ember az ágyát fűrészelte 2l, olyan kicsi a szobája! SENKI SEM HELYESEL, bár nem is tiltakozik. Kőszegi János újra beírja a kérelmező nevét, aztán bejelenti: csak­nem nyolcvanan vannak még a listán. De legyen úgy, ahogy az előbb mondták. Maradja­nak ott mindnyájan, azok akik nem kapnak lakást, első helyre kerülnek a jövő évben. Ebben megegyeznek. Az­tán elhatározzák, hogy kifüg­gesztik a városi tanácson a névsort. Hadd lássák, hogyan döntött a bizottság. Magyar László 3500 éves nagycsaládi település Szebényben Húsz mázsa leletanyag Dr. Bándi Gábor, a Pécsi Janus Pan­nonius Múzeum ré­gésze bronzkori la­kótelep feltárását fejezte be Szebény­ben. A 3500 éves lakótelep egy na­gyobb nemzetségi telep önálló, zárt részét alkotja, mely egy nagycsalád élet­teréül szolgált. A 16x8 méteres nagy­ságú, belső osztás­sal több helyiség­re tagolt nagycsa­ládi ház és az eh­hez csatlakozó két gazdasági épület ovális alakú tér köré települt. A telepegység hozzá­vetőlegesen nyolc­százötven négyzet- méter nagyságú te­rületen fekszik. A lakterületen közel húszmázsányi em­lékanyagot talál­tak, mely az itt élt bronzkori népesség anyagi műveltségé­nek, kultúrájának összegezését adja. Közte található mintegy 150—180 teljesen ép, illetve pontosan rekonst­ruálható kerámia és agyagedény, to­vábbá ugyanennyi csont és kőeszköz. A gazdasági épüle­tekből megszenese- dett kölesmaradvá­nyok kerültek elő. A hazai öskuta- tásban először ke­rült sor egy zárt nagycsaládi telepü­lés teljes feltárásá­ra, mely feltárás le­hetőséget nyújt egy kisebb társadalmi egység, a bronzkori nagycsalád életé­nek tanulmányozá­sára. A Pécs városi MHS El­nöksége 1964. június 1-én, hét­főn délután 5 órakor motoros tanfolyamot indít. Jelentkezés a helyszí­nen: Pécs, Megye u. 20. ÖTEN A DAMJANICH UTCÁBÓL — Nem -tudjuk. Mehetünk vissza játszani? Visszamentek játszani és többet nem találkoztam a Kaszti-fiúkkal. Hét év után — a napokban — a Porcelán- gyárban hallom Tegzesnétől, a munkaügyistől a Kaszti nevet. Mi van vele? Melyik Kaszti? Csak nem az intézeti fivérek? De igen. Legalább is a Gyuláról van szó. — Bejön hozzám, soha nem láttam, azt mondja: „Néni kérem, dolgozni akarok. Nincs pénzem... a portás nem tud­ja, hogy itt vagyok, mert be­szöktem a kapun .. Az ajtót figyeli, nem jön-e utána a portás. Gyuszit — fiatalkorú — napi négyórás munkára felveszik az üzembe. A mohácsi gimiben valami „zűrje” volt, eltanácsolták. Tegzesné tud róla, de a gye­reknek nem említi, ne hord­ja nyakán a gyanakvás kö­löncét. Ám itt dolgozni kell és persze ... a gimnáziumot is be kellene fejezni. — Hauch néni egy nagyon rendes, idős asszony, Gyuszi nála ellakhatna albérletben, gondoltam — mondja Teg­zesné. Alsó-Balokány utca 10. — Kockásinges fiatalember moo. dik a konyhában. — Gyuszit keresik? Nincs itthon ... Vizsgázik a Széche­nyiben és most szabadságon VclT». j .. A kockásinges fiú nyom­dász, albérleti lakótársa Gyu- szinak. Jön Hauch néni is. — Csak nincs valami baj Gyuszikával? — kérdi ijed­ten. Megnyugtatom. Felde­rül az arca és sóhajt: — Én szigorúan fogom Gyuszit. Mondtam neki, „Kis­fiam. tanuljál, nem lehetsz örökké segédmunkás. — Ta­nulni kell.” A pénzért betetet­tem vele takarékba és min­dig ellenőrzőm, megvan-e. Szép ruhákat vetettem vele. Azt tervezi, hogy katonatiszt lesz. — így mondta neki — kér­dezem Hauch nénit — hogy „kisfiam”? — Igen. Persze. — Csodál­kozik a kérdésen. Én is cso­dálkoztam, de más előjellel. Mohácson, a Gyógyítva Ne­velő Iskola napközijében ta­lálom meg a legkise' bik Kaszti-fiút, az Árpádot. Fe­jét kissé félrehajtja, csod.íl- kozó. nagy barna szemét rám függeszti. Tíz esztendős. — örülsz, hogy a bátyáid előkerültek? Nem érti, csak mosolyog, aztán pillanatnyi tűnődés után mondja; — Itt volt a Gyuszi! A Sa­nyi is írt, levelet, azt mond­ta, eljön ismét. .. Sanyi iskola-kiránduláson járt Mohácson. Ott tudta meg, hogy van egy kisöccsük. az Árpi, szintén állami gondo­zásban. Hogyan zajlott le a találkozás? Nehéz lenne el­mondani. Árpi csak topojetí, egyik lábáról a másikra, néz­te a nyurga, kedves arcú bátyját, átölelte a lábát, ne­vetett rá, újjongott, arcát a zakójához szorította, felnézet: rá ismét és kezét szorongat­ta. Árpi most Is újjong, ami­kor fivéreit említem neki. — Eljönnek? Mond iák 'hogy eljönnek? — kérdezi. — El. Mondták, hogy meg­látogatnak és azt is mondták, hogy nagyon szeretnek té­ged ... Beszalad egy másik terem­be 97 í<drntqté<ikáiát é® h

Next

/
Thumbnails
Contents