Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-31 / 126. szám
mt május 31. s Kenők és kenőcs A mérleg két serpenyője Nem szeretnék most közgazdasági meghatározásokat citálni, de bizonyos kitételek elengedhetetlenek annak érdekében, hogy szélesebb látószögből figyelhessük meg napjaink eléggé elterjedt rákfenéjét, a nem egyszer népgazdasági szinten romboló korrupciót. „Elháríthatatlan" akadályok Nálunk a társadalom javára végzett bármilyen munkát — a fizikait és a szellemit egyaránt — tisztelet és megbecsülés illeti, és az előállított javakból mindenki munkájának minősége és mennyisége szerint részesül. Ha pedig valaiú munka nélkül, érdemtelenül — jogtalanul jut pénzhez, munkatársai zsebéből lopja ki a forintot, — megkárosítja az államot. Sajnos napjainkban elég gyakran tapasztalható, hogy jogtalanul, korrupt módon jutnak egyesek jelentős javakhoz, kisebb-nagyobb összegekhez, legutóbb a Pécsi Közlekedési Vállalat volt vezetőinek bűnperében merültek fel ilyen adatok. Miről is volt szó tulajdonképpen?-vz „alapállás”, amiből tulajdonképpen a vádlottak padjára került személyek kiindultak — helyes volt. Arra törekedtek. hogy minél több autó busza legyen a városnak- Korszerű, nagy befogadóképességű kocsik, amilyenekből ma még nem gyártunk eleget és így nem lehet korlátlan meny- nyiséghen vásárolni belőlük. Am a város igen gyorsan fejlődik, új városrészek alakulnak ki, megnőttek a távolságok, szülcség van a közlekedés fejlesztésére is. A minisztérium igér, a tervhivatal vitázik, a Fővárosi Autóbuszüzem határidőket szab, amiket jó volna csökken- íteni. Ha például Pécs kaphatja egy csuklóst, vagy kettőt, ;ba,.,idír;ajlnák a kísérleti példányt^ . amit” bemutattak a , brüsszeli világkiállításon és ha a pótkocsis szerelvények előbb . elkészülnének, javulhatna a . pécsi közekedés. Eddig — és icsakis eddig — nagyon helyes vo> a törekvés. Minden gazdasági vezető feladata a lehetőségeken és a szocialista erkölcsön belül törekedni a legjobb, feltételek biztosítására. $enki sem tiltakozik ... ■ Csakhogy a folytatás már nem volt ilyen dicséretes. hangosam olvassa az Iskolai dolgozatot, jelezve, hogy ő tud már olvasni, írni.” Két kismadár kiesett a fészekből. Elázott toliakkal feküdtek a sáros, hideg földön ...” Ezt írta az irkába, nagy, esetlen betűkkel. Árpi 'nevelőszülőktől került ide az intézetbe. Egyik pedagógusinő mondja most: „Amikor végre sikerült behoznunk az intézetbe. Árpika annyit de annyit evett, úgy tűnt, soha nem tud jólakni...” Kaszti Sanyi. Kőzép-Gükés 1/1. szám alatt, egy nyugdíjas bányász, Héjas Imre nagyon szép háízában lakik albérletben. Teljes ellátás — fedezi a költségeket az állam. Sanyi is vizsgázott ma a Széchenyiben. hA latin szépen ment, de a Megérkeznek a pótkocsis szerelvények, megkapjuk a hat van személyes IKARUS okát, ünnepélyesen bemutatjuk a Széchenyi téren a meggypiros csuklóst, majd később az átalakított csuklósbuszokat és. •. velük együtt érkeznek Pécsre a Fővárosi Autóbuszüzem dolgozói, vezetői egy zsúfolt kocsival. Kezdődik az ..ünneplés”. Reprezentáció. Pince, vacsora, szállás, mert ugye a feleségek is eljöttek és azok es- t_ má’ nyügölődnek. Mindez költség, rengeteg pénz. Csak egv alkalommal hatezer forint a számla. S hány ilyen alkalom volt! A budapesti vendégek egyike sem kérdezte meg: Eltftársak, honnan veszítek a pénzt a reprezentációhoz? — Csak jöttek munkanapon és tömegével és külön autóbuszon, amit ugyancsak elszámoltak valahol. De ez csak egyik módja volt a kenésnek. A másik a tüzelőszállítmány, az Ikarus gyárban Lovasi János főosztályvezetőnek 46 mázsa koksz, Pozsmik Ilona titkárnőnek öt mázsa diószén, Sass Sándor fö- osztáyvezetőnek őt mázsa diószén Ci BcMk György technikus szüleinek öt mázsa diószén ment. Egyik sem kérdezte honnan, miből, csak azt mondták: „Oda rakják le, elvtársak!” A volt pécsi PKV-vezetők megkapták büntetésüket cselekedetükért, de hol vannak azok, akik magától értetődőnek vették a vendégszolgáltatást, a tüzelőt, a „kenőcsöt”- Az ő felelősségük semmivel sem kisebb azokénál, akik a napokban a vádlottak padján ültek. Ha egyszer van autóbusz — mert hiszen volt, küldtek Pécsnek — akkor miért nincs „kenőcs” nélkül?! Sajnos a PKV-vezetők esete nem egyedülálló az országban, s Pécsett sem Hasonló okok miatt bukott le az elmúlt években a Köztisztasági Vállalat volt igazgatója, aki annak idején kocsikért, aki tisztaság gépesítéséért bort szállított kenőcsnek És más vállalatoknál is tapasztaltunk hasonló eseteket, amikor csak úgy lehetett megszerezni a kritikus árut. ha cserébe útnak indult a kenőcs És bármennyire is jól kereső, a prémiumukat is felajánló személyekről volt szó. az ilyen nagy értékű kenőcsöket, ők sem bírták a saját zsebükből fedezni és hozzányúltak a közöshöz. A sínek árához, a hamis újításokhoz, törvénytelen, jogtalan eszközökhöz folyamodtak. A vége: börtön! Nem is lehet más. Közérdekből ? Joggal állapította meg a tárgyalásvezető bíró a PKV-üg>- ben az ítélethirdetéskor, hogy „látszólag közügy érdekében bonyolódtak súlyos, eléggé soha el nem Ítélhető korrupcióba-” Nem lehet soha olyan közérdek, amiért a szocialista erkölcsi tisztaságot feladjuk. Egy lehet csak: jogos dolgokért, jogos követeléssel, törvényes úton lépünk fel. Az anyagi ösztönzés nem azt jelenti, hogy egymást ösztönözzük a népgazdaságtól erkölcstelen módoh elorzott javakkal. Ez szöges ellentétben áll a szocialista munkaerkölccsel és előbb vagy utóbb a vádottak padjához vezet. Gáldonyi Béla A KISMESZES üzemtől megvonták a szocialista címet — beszélik a gyárban. — Ekkora igazságtalanság ritkán fordul elő! — háborodtak fel a hír hallatára a műhely dolgozói és szenvedélyesen vitatkoznak a történtek felett. Olyan hangok is hallatszanak, hogy a brigádok becsukják naplójukat és többé nem vesznek részt g szocialista brigádversenyben. Keresem az igazságot, mi is történt valójában a Pécsi Bőrgyár kismeszes üzemének szocialista címe körül? Három ember ül előttem: Stuibler Károly, a kismeszes művezetője és egyben a gyári szakszervezeti vezetőség tagja, Varga Gyula brigádvezető és Pápai Ferenc egyszerű „sorkatona”. ■ Varga Gyula elmondja, hogy hoszÖTVÖSÖK: A Művészeti Gimnázium iparművészeti tagozatán idén már három ötvös-szakosztály működik. A tanulók megismerkednek a fémmunkákkal, s a szakérettségiig elsajátítják az ötvösművészetet. Képünkön: Gsy Katalin és Kovács Katalin második évesek hamutartót cizellálnak. matematika ... eléggé nehéz volt...” — mondja. Verandán ülünk, Sanyi meséli, hogy fes- teget, Bállá Irocska festőművésznő patronálja. Sanyi sötét tónusú képeket fest, hasonló színösszetételt látok kézi hímzésű képein is. — Miért szereted az esti, éjszakai témájú képeket? — Tulajdonképpen a fényeket szeretem, amelyek plasztikusan előtörnek a sötétből. Csináltam vázlatot múltkor a Kossuth utcáról. A fények melegítettek... — Mit tudsz anyátokról? — Svédországban van. Több semmit. Kaszti Jani. Nagy Lajos Gimnázium épülete, hátul az udvaron ülünk egy padom. — Mi a terved? — Rádióműszerész szeretnék lenni. — Hogy élsz itt a kollégiumban? Vállat von. — Jól. Csak... Az örökös gyanakvás. Intézeti gyerek. Állami gyerek. Nem mondják, soha nem mondják, sem tanulótársai, sem tanárai. Csak ha valami rendellenesség történik a kollégiumban, akkor a gyanú árnyéka . .. Volt-e valamikor alapja? Azt hiszem Janinál nem. És ha lett volna... A gyanú — amennyiben nem találó — méreggé változhat. — Nyáron szeretnék dolgozni valahol a szünidőben. Most a Gyuszitól kaptam pénzt, vet tem egy pulóvert. De nyáron jól jönne egy kis pénz. Mohácsra is készülők a kis Árpihoz ... Az ötödik Kaszti: Zsuzsika. Nagybátyja neveli. Laknak: Bajtárs utca 5. szám alatt. — Azonnal jön a kislányom, fogorvosnál van, de már itt kell lennie... „Kislányom...” Ezt a nevelőanyja mondja és annyi gyengédség, rajongás érezhető a hangjában, mintha sajátja volna a kislány. Mintha „sajátja” volna? Néha az a fogalom értelmét veszti. A Kasztd- testvérek esetében... Hogy is volt csak? 1955-ben Kaszti Sándor vegyész már a halálán van. Az „anya” már nincs a háznál, elköltözött a Damjanich utcából, elűzte nyughatatlan természete és rrm" sem állt Svéd- •.,víít /v . v-vc- • ba viteti az apát, ahol már nem tudják megmentem. Zsuzsi — két esztendős ekkor — marad nagybácsiéknál. A Kaszti-fiúk nevelését pedig az állam veszi át. Árpi, Sanyi, Jani taníttatását, megélhetését most is az intézet fedezi. A gyerekek kissé zárkózottak, idegesek... Gyuszi körmölte le évekkel ezelőtt egy kockás irkalapra, rímekbe szedve: „Ha még élnél, kezedbe fognád kisfiad kezét... És azt mondanád: gyere kicsi fiam...” Az apjának címezte, de a veráes-gyerekóhaj soha nem kerülhetett már a címzett kezéhez. Régi, megkopott írás. Csak éppen a1 meleg érzések, a „fények” utáni vágyakozás nem kopott meg a Kaszti- testvérek szívében. RaJ» Pere»« szú évek óta részt vesznek a szocialista brigádversenyben. A kismeszesnek mind a hét brigádja többször is elnyerte a megtisztelő címet, s 1962- ben határozta el a műhely egész kollektívája, hogy neveznek a szocialista üzem címért A múlt év májusában először elnyerték a címet, majd újra neveztek és az idén május elsején újra megszerezték. Egy hétre rá azonban állítólag visszavonták. Miért? Valaki a műhely dolgozói közül egy kanna fáradt olajat akart hazavinni. — Értéke néhány forint. Pápai így vélekedik: • — Az a baj, hogy csak az egyik oldalt nézik. Pedig a mérlegnek két serpenyője van. Higgye el, nagyon megdolgoztunk mi azért a címért. Télen tíz-tlzenkét fokos hideg volt a műhelyben. Majd megfagytunk, de végeztük a munkánkat. Ha valamelyik brigád bajban volt, nem nézte el a másik... Egy évi munka, sőt még annál is több vesszen el emiatt?! Igazság ez?! — De mnodhatnánk mi mást is ... — Mégpedig... — tartom a mérleg serpenyőjét. A művezető folytatja: — A műhely bedolgozási terve súlyra van megállapítva, a dolgozókat meg darabszám fizetik. Például 1300 kilogramm sertésbőrt kell kidolgoznunk, de az lehet 4500— 5000 vagy akár 6500 is. A létszám meg? Az isten tudja, hogyan állapítják meg. A munkaügyi boszorkány- konyhába nem lehet belelátni. Ha sok a darab, akkor kevés az ember, ha kevés a darab, akkor sok az ember. — Mi lenne a jó? — Körülbelül 5200—5300 darab. — De hatezren is felül van néha — szól közbe Pápai. — Mi történik, ha például hatezren felül van a darab? — Akkor? Otthagyni nem lehet, ez az egyik, túlórázni megint nem lehet, ez a másik, de a teljesítmény sem lehet 105 százalék fölött, ez volna a harmadik — sorolja a művezető. — Ezt a három utat viszont egyszerre járni — képtelenség. — Hogyan igazodnak el mégis? — Megcsinálja a dolgozó, persze hogy meg, de nem hét óra alatt, amennyi a munkaidő, hanem 8—9 óra is rámegy. Viszont a munkalapra csak hét órát írunk, mert mondom, hogy nem szabad túlórázni. A százalék persze felszalad 110-re. S mi lesz a vége? Normaszigorítás. Vegyük le, mert magas — mondják egyöntetűen. A művezető higgadtan megjegyzi: — Szeretnénk rendet látni ebben az ügyben, a normában és a létszámban is. — S ha kevesebb a darab, akkor mi történik? — Hamarabb elkészülünk a munkával. — Akkor mit írnak be? — Akkor is hét órát. A SERPENYŐBE tovább hullanak a nyomatékok. — Lyukasak a védőkesztyűk, felmarja a kénnátrium az emberek karját. A vékony orvosi gumikesztyűre vastag toldalékot varrtak, de az lecsúszik, és megint csak ott van a veszély — méltatlankodik Varga Gyula —. A kesztyű is, a gumicsizma is, meg a kötény is védőruha, ha nincs, egymásét kell felhúzni. Nem rendes állapot az ilyen. — Miért nincs rendes gumikesztyű? — Amikor kérünk,’csak azt mondják, hogy nem gyárt a magyar ipar. — A fűtést is elmondhatnánk, — jegyzi meg Pápai. — Tessék! — Három éve. kérjük a fűtést, de semmi eredmény. — Egyáltalán nincs fűtés? — Volt egy tákolmány, 25 ezer forintért rakták a műhelybe, de lefagyott a füle annak, aki alája állt. Hideget hajtott, nem meleget Ujjnyi vastagon állt a dér a falakon így ahogy mutatom — emeli ujjait Pápai Ferenc —. Tessék elképzelni, ilyen körülmények között végezni a munkát — Termelési tanácskozásokon vagy egyéb alkalmas helyen elmondták már ezt a vállalat vezetőinek? — Ajaj! — legyintenek mind a hárman —. Három éve állandóan. De a jegyzőkönyvekből még nem lesz se meleg, se védőruha. Lerakom a mérleget, túl sok gyűlt a serpenyőbe. Varga Gyula mondja: — Ha mi olyanok lennénk, hogy „lazítunk”, amíg a mi dolgainkat nem orvosolják, s nem adják meg a megfelelő védőruhákat, a törvényben előírtakat... Nem ilyenek vagyunk, mi ennek ellenére becsülettel helytállunk. De legalább annyira, ahogyan a munkát mi elvégezzük, az. eszközöket, a védőruházatot is biztosítani kell! A szocialista címmel is jobb lenne, ha nem húznák tovább az ügyet, hanem döntenének végre és mondanák meg egyenesen a szemünkbe. VARGA GYULÁNAK teljes mértékben igazat kell adnom. Vajon mit szól ezekhez a vállalat vezetője, Bérezi elvtárs? Nem találtam az irodájában. Budapesten tartózkodott Később beszéltem vele. — A szocialista üzem címet megkapják-e? — Igazuk van, hogy ragaszkodnak hozzá, de még nem döntöttek erről. Én egyébként nem is tudom hogyan áll a helyzet jelenleg. Hamarosan dönteni kell. — A norma probléma? — Persze, akkor nem panaszkodnak, amikor kevés a darab, csak ha olyan parti jön, amikor több. Ha a százalékos teljesítés magas, valóban vizsgálni kell az okot Egyébként fel van jegyezve és a munkaügyi osztály megvizsgálja a sertésmeszes ügyét. — A fűtés? — Jogos a panasz. Éhben az évben megoldjuk, a tervekben szerepel, őszre meglesz. — A védőruha? — Egyszerűen nincs. A vékony orvosi gumikesztyű gyorsan tönkremegy. Mi megrendeltük a szükséges mennyiséget, de nem kapunk annyit — Hogyan fordulhat ez elő? — Kérem, mi a Közületi Ruhakereskedelml Vállalatnak benyújtjuk a rendelést mondjuk 600 pár kesztyűre. Visszaigazolnak négyszáz párat. Erre fel a Közületi Dön-1 tőbizottsághoz fordulunk. A bizottság megállapítja,’ hogy csak ennyit tud adni a kereskedelem, mert ennyit gyártanak és dönt a négyszázra. — Ha hazai nincs, küföldről kellene behozni. — Ebben nem mi vagyunk az illetékesek. HAT IGEN. Igazuk volt a kismeszes műhely dolgozóinak. Portréjukhoz és a mondanivalójukhoz még csak annyit: nem ellenségesen mondták, amit mondtak. A panaszuk sem a gyár vezetői ellen irányult, hanem a jogost kérték. Igen szorgalmas és egyenes jellemű emberek. Többségük évtizedek óta dolgozik ott a kismeszesben és lelkiismeretesen versenyeznek, mind a hét brigád, és együttesen is a szocialista üzem címért. Sérti őket a döntés és fáj nekik az a sok megoldatlan probléma. Azt mondják, ha látogatók jönnek a gyárba, az ő műhelyüket messze elkerülik. Tudják ők is, hogy nem lehet dicsekedni a kismeszessel, bár azt szeretnék, ha olyan körülmények lennének, hogy hozzájuk is betérhetnének a látogatók. Ezek az egyenes beszédű emberek remélik, hogy a kismeszes nem mostoha gyereke a Pécsi Bőrgyárnak, s lesz rá mód, hogy véglegesen megoldódjék minden ügyük és sérelmük. S hogy ezt megérdemlik, ahhoz semmi kétség n^m fér.
