Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-27 / 122. szám

4 NAPLÓ 1964. MÁJUS TI. Megkezdődtek magyar—jemeni tárgyalások Kedden délután az Ország­házban megkezdődtek a ma­gyar—jemeni tárgyalások. Magyar részről a tárgyalá­son részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Kállai Gyu­la és Pap János, a forradal­mi munkás-paraszt kormány elnökhelyettesei, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Péter János külügy­miniszter, Kiss Károly, az El­nöki Tanács titkára,' Szarka Károly külügyminiszter-he­lyettes, Baczoni Jenő külke­reskedelmi miniszterhelyettes. Jemeni részről Abdullah Al- Szalal marsall, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke, Moha­med Al-Rainy miniszterelnök­helyettes, Abdul Rahman Al- Eryani miniszterelnök-helyet­tes, Hadi Esa vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyet­tes, Abdul Gani Motahhar ál­lamminiszter, Mohamed Gaid Saif, az elnöki ügyek állam­minisztere, Abdullah Al-Depy ezredes, elnökségi jogtanácsos, dr. Hassan Maki, a miniszter- elnök tanácsadója, Ahmed Fuad Abuluiun jogtanácsos, Mujahed Hassan alezredes, a köztársasági elnöki hivatal vezetője, Aly Abdullah Al- Matari, a köztársasági elnök­ség főtitkára vett részt a tár­gyaláson. A szívélyes, baráti légkörű tárgyaláson a magyar és a je­meni államférfiak eszmecse­rét folytattak a feleket köl­csönösen érdeklő kérdések­ről. NATO-fegyverek a dél-afrikai fajüldözőknek Dél-Afrika fajüldöző kor­mányának idei katonai költ­ségvetése magasabb, mint a harminchárom független afri­kai ország katonai kiadásai­nak együttes összege! Ezt a megállapítást a Kenyában megjelenő Pan Africa folyó­irat tette, amely nemcsak a Dél-Afrikai Köztársaság kor­mánya részéről fenyegető nö­vekvő veszélyre hívja fel a figyelmet, hanem leleplezi az angol cégek közreműködését a fai üldöző ország felfegyverzé­sében. A Verwoerd-kormány ta­valy 80 millió angol fontot fordított haderejének kiépíté­sére, az idén ennél is nagyobb összeget: 125 milliót! Egy. tíz­éves fegyverkezési terv sze­rint, amelynek végrehajtását 1961-ben kezdték meg, Dél- Afrika 700 millió fontot kőit külföldi, elsősorban angol fegyverek beszerzésére! Nem véletlen tehát, hogy március­ban az angol miniszterelnök kitért a nyílt színvallás elől, amikor munkáspárti képvise­lők a Dél-Afrikába irányuló angol fegyverszállításokról kérdezték. Pedig Douglas- Home bizonyára pontosán is­meri a tényeket, amelyeket például a Pan Africa hozott nyilvánosságra: Rolls Royce motorokkal a Blacburn cég 20—30 millió font értékben gyárt Bucca­neer harcirepülőket. Az Eng­lish Electric lökhajtásos Can- berra-bombázókat szállít Dél- Afrikának. Ezek a bombave­tők 5 ezer 6Ö0 kilométer ha­tósugárral rendelkeznek, — vagyis akár Egyenlítői-Afriká- ban is „operálhatnak” De mit keresnének a dél-afrikai bom­bavetők például Kenya, Tan­ganyika, vagy Ghana fölött? Ismeretes, hogy ezek az afri­kai országok határozott boj­kottot hirdettek a fajüldöző Verwoerd-rezsim ellen és nyíltan segítséget ajánlottak az elnyomás ellen küzdő dél­afrikai hazafiaknak. Nyilván­való, a fajüldöző dél-afrikai kormány nem riad vissza a független afrikai országokkal szembeni katonai fenyegetés­től sem. A dél-afrikai légierő kiépí­tésében érdekelve van a Hand- ley cég is, amely Victor típu­sú bombázókat, a Westlands pedig hajóról is felszálló Wasp helikoptereket szállít. A Yarrow and Co. és az Ale­xander Stephen and Son pe­dig már eddig három fregat­tot épített dél-afrikai megren­delésre — „tengeralattjáró-el­hárítás” céljára. Az angol kormány az ór-a- si fegyverüzletet igyekezett úgy feltüntetni, hogy az csu­pán Dél-Afrika „külső agresz- szió elleni védelmét” szolgál­ná, s ugyanakkor igyekszik megakadályozni olyan fegy­verek exportálását a Ver- woerd-körmánynak, amelyek elősegíthetik a faji elkülöní­tés politikáját. Ám, a tények mást mutatnak! Mindenek­előtt: a helikoptereket a dél­afrikai rendőrség rendszere­sen felhasználja a tüntetők el­len, a coventry-i Alvis cég által gyártott Saracen páncél­autókról lőtték halomra Shar- peville-ben a tüntető afrikaia­kat! Eddig Angliából szállítot­ták a könnygáz-bombákat, most azonban angol (!) segít­séggel felépül az African Ex­plosives and Chemicals in South Africa könnygáz-üze­me. A fajüldözők azonban nemcsak a könnygáz-szükség­leteiket akarják saját maguk fedezni, hanem lőszereiket, sőt újabban belga típusú auto­mata fegyvereket és francia mintájú páncélkocsikat is elő­állítanak. A iúdtalpas fehéreket is fegyverbe állítják Mert nemcsak Anglia, ha­nem a NATO többi tagálla­ma is tevékenyen közremű­ködik a kolosszális méretű dél-afrikai hadsereg felszere­lésében. A segéderőkkel együtt néhány órán belül 250 ezer fegyverviselőt képes mozgósí­tani a fajüldöző Verwoerd- kormány, hogy kegyetlen ter­rorral támadjon az ország 14 .millió fekete és más színes­bőrű lakosára. Felújítják a flottát, s mint a New York Times írta, szilárd hajtóanya­gú lég-föld rakéták gyártásá­val kísérleteznek nyugatné­met segédlettel, tankelhárító rakétákat állítanak elő, s az egész országra kiterjedő ra­darhálózatot létesítenek. Az év végére 145 ezer ember lesz állandóan fegyverben. A leg­újabb rendeletek szerint Dél- Afrikában minden fehérbőrű férfi (az országnak több mint három millió fehér lakos? van), a 17. életévétől kezdve katonai kiképzésben részesül, „akár Iúdtalpas, akár nem” — mondotta Verwoerd egyik mi­nisztere. Több százezren vi­selnek maguknál állandóan fegyvert — de csak a fehér- bőrűek kaphatnak erre enge­délyt. Ha afrikainál fegyvert találnak, még családját is koncentrációs táborba zárják, a fegyverviselőre pedig rend­szerint halál vár, vagy vala­melyik kimerült bánya mélyén kel megvárnia a pusztulást. 429 riadóautó, 210 véreb... A fajüldöző kormány apar­theid-politikájának támasza, az úgynevezett, „nemzeti rend­őrség”, ma 30 ezer emberből áll. — 429 riadóautóval. 80 pá' -élkocsival, 210 vérebbe) rendelkezik. De „szükség ese­tén” bevetik a hadsereget, a 4 ezer főnyi légierőt, a 80 ezer főnyi „polgárőrséget” is. A dúl afrikai légierőt egyéb­ként. francia gyártmányú Mi-, r: ,e vadászrepülőgépekkel, ka­in dai (vagyis amerikaiak rész­leteiével készített) F—86-os ".hajtásos vadászokkal, an­gol bombázókkal és csapat­szállítógépekkel szerelték fel. Az új gépeket, mint már is­mertettük, Nagy-Britannia szállítja. Legújabban pedig Franciaországtól vásároltak ötven darab Elouette légtur­binás helikoptert. Aligha kell bizonyítani, hogy az őrült iramú fegyver­kezésbe kezdett Dél-Afrikai Köztársaság fajüldöző politi­kája jogos aggodalommal tölti el a független afrikai orszá­gokat. A NATO-országok fegyverszállításai pedig lelep­lezik az arígol, francia, belga neokolonializmust. De az Egyesült Államokat is, amely az ENSZ határozatai ellenére semmit sem tett a fegyver- szállítások ellen. Sőt — oly­kor angol, kanadai és más közvetítők útján — maga is támogatja a Verwoerd-kor- mányt, amely 14 millió em­ber börtönévé változtatta Af­rika déli részét. Dél-Afriká- ban egymást követik a terror­perek. s a halálos ítéletek a faji üldözés megszüntetését követelő hazafiak ellen. A Verwoerd-rezsim most arra készül, hogy Sisulut, Mande­lát és a faji egyenjogúság más harcosait „törvényes ke­retek között” meggyilkolja. Ne feledjük, a dél-afrikai faj­gyűlölőket a NATO-országok szerelik fel fegyverekkel, nem­csak könnygáz-bombákkal, de rakétákkal és géppuskákkal is. Sebes Tibor Mikojan találkozott a japán császárral Tokio: Anasztasz Mikojan, a Szov­jet Minisztertanács első el­nökhelyettese, aki egy szovjet parlamenti küldöttség élén Japánban tartózkodik, felke­reste Hirohito császárt és megbeszélést folytatott vele. Mikojan kedden a szovjet nagykövetségen ebédet adott Ikeda japán miniszterelnök tiszteletére. A baráti légkör­ben lezajlott találkozón Mi­kojan és Ikeda véleménycse­rét folytatott a szovjet—japán kapcsolatok számos kérdésé­ről. Ugyancsak kedden Mikojan fogadta a japán liberális de­mokrata párt külügyi bizott­ságának tagjait. Dolores Ibarrurit Nemzetközi Lenin- békedíjjal tüntették ki Kedden a Kremlben a Nem­zetközi Lenin Békedíj-Bizott- ság ülésén Szkobelcin akadé­mikus átnyújtotta Dolores Ibarrurinak a békedíj okleve­lét és aranyérmét. Szkobelcin hangsúlyozta: Dolores Ibárruri a béke fenn­tartásáért és megszilárdításá­ért folytatott harcban szerzett kimagasló érdemeiért kapta a Nemzetközi Lenin-Békedíjat. Aláhúzta, hogy a spanyol nép bátor békeharcosában a spa­nyol munkások és a spanyol parasztok legszebb forradalmi hagyománnyal — a bátorság és a hősiesség —, Spanyolor­szág haladó gondolkodású tu­dósainak és íróinak humaniz­musa, az anya gyengédsége, a kommunista vezetők harci szelleme, a testvéri proletár szolidaritás iránti elvhűség párosul. Dolores Ibárruri me­leg szavakkal mondott köszö­netét a kitüntetésért. Magyar tanúvallomás a deportálást perben Az Eichmann cinkosai, Her­mann Krumey és Otto Hun- sche ellen Frankfurtban folyó perben kedden került sor az első magyar tanú, Léva' Jenő író és történész kihallgatásá­ra. Lévai Jenő — részben sze­mélyes élményeit, részben pe­dig az általa folytatott kutató­munka eredményeit ismertet­ve — rámutatott arra, hogy Krumey volt Magyarországon a deportálások’tényleges irá­nyítója. Eichmann ugyan szin­tén jelen volt Budapesten — mondotta a tanú —, de ő mint egy kisisten, magasan a töb­biek fölött trónolt, Krumey írta alá a rendeleteket, ő érint­kezett nap, mint nap a Buda­pesti Zsidótanáccsal, ő adta ki az utasításokat a zsidók meg­sarcolására. Krumey személyes felelős­ségének bizonyítására Lévai átadta a bíróságnak annak a Krumey által aláírt parancs­nak a fényképmásolatát, amely nek alapján felállították a hír­hedt csepeli koncentrációs tá­bort. Lévai ezután a magyar há­borús bűnösök perének (Endre László és Baky László vallo­másai) alapján 1944. március 28-án és április 4-én tartott értekezletekről kezdett beszél­ni, melyeken Eichmann, Kru­mey és Hunsche Endre László­val és Baky Lászlóval együtt kidolgozta a gettók felállításá­nak és a későbbi deportálások­nak terveit. Az elnök azonban félbesza­kította: önnek közvetlen sze­mélyes tudomása van ezekről a dolgokról? Lévai: — Természetesen nem voltam személyesen jelen eze­ken az értekezleteken, de a magyar háborús bűnösök pe­rében elhangzott egybehangzó vallomások alapján közvetlen tudomásom van az értekezle­ten történtekről. Lévai rámutatott, hogy val­lomása olyan okmányokon — mint például a magyar hábo­rús bűnösök perének .anyaga — alapúi, amelyeket a magyar hatóságok bármikor a frank­furti bíróság rendelkezésére bocsáthatnak. Az elnök azon­ban kijelentette, hogy a nyu­gatnémet büntetőjogi eljárási szabályok értelmében ezek csak közvetett bizonyítékok­nak tekinthetők, majd azt a meggyőződését hangoztatta, hogy Baky László és Endre László saját perükben „min­den bizonnyal igyekeztek bű­nösségük csökkentése érdeké­ben az általuk elkövetett dol­gokért is a németekre, így Hunschére és Kdumeyre hárí- [ tani a felelősséget”. A tárgyalás tovább folyik. Szalal Magyarországon K edden érkezett hazánk­ba hatnapos látogatás­ra Abdullan Al-Szalal, a Jemeni Arab Köz­társaság elnöke és kísérete. Személyében olyan forradal­márt üdvözölhetünk, aki eddi­gi életét töretlenül hazája fel- szabadulásának és felemelke­désének szentelte és meggyő­ződéséért hét évig szenvedett a jemeni imám hadzsaui sziklabörtönében, kezén-lábán tízkilós vaslánccal és golyó­val. Abdullah Al-Szalal börtön- évei híven jelképezték azokat a valóban középkori állapoto­kat, amelyek közt Jemen, ez á sajátos teokracia, azaz pap­királyság tengődött. Minden világi és egyházi hatalom az imám kezében összpontosult, aki az államkincstárat saját házikasszájaként kezelte, az országnak nem volt alkotmá­nya, írott törvénye, az anal­fabéták száma meghaladta a 90 százalékot, sejkek, azaz nagybirtokosok rendelkeztek a megművelhető földterület 80 százalékával. Jemennek egy kilométer vasútja sem volt, de Hodeida kikötőjében öt évvel ezelőtt még áruként ad- ták-vették a rabszolgákat, s a tyúktolvajok kezét bárddal csapta le a hóhér a piactéren. E középkori állapotoknak látszólag teljesen ellentmon­dott a jemeni királyság alap­jában helyes függetlenségi po­litikája. Áz ellentmondás hát­terében az angol—jemeni el­lentétek húzódtak meg. A brit gyarmatosítók több mint száz évvel ezelőtt stra­tégiailag rendkívül fontos erődöt, majd Dél-Arábia je­lentős részét, s szüntelen ha­tárprovokációkkal, támadá­sokkal zaklatták, gyengítették a királyságot. A brit támadá­sok elhárítása, az antiimpe- rialista fellépés nem az imám, hanem a szabadságszerető nép érdeme volt, s ezt az igazsá­got ismerte fel a Szovjetunió, amikor már 1962-ben elismer­te Jement. Az utóbbi években úgy tűnt, hogy az arab felszabadí­tó mozgalom erősödése és a forradalmi erők belső nyo­mása lehetővé teszi Jemen békés átfejlődését a középkor­ból a huszadik századba. A királyi kormány 1958-ban szövetségre lépett az Egye­sült Arab Köztársasággal, megalakult az Egyesült Arab Államok. Az államszövetség azonban csak rövid ideig állt fenn, puszta formalitás ma­radt, az uralkodó csoport egyetlen lépést sem tett a középkori állapotok felszámo­lására. Ezért dördültek meg Szanában 1962. szeptember 26-án a forradalmár tisztek ágyúi — tüzet nyitottak a középkorra, az embertelenség­re, a rabszolgaságra. Az 1962-es forradalom a vi­lág egyik legelmaradottabb országábáh nyitotta meg a gyorsütemű fejlődés útját. Év­százados lemaradást kellett behozni: a politikai foglyok kiszabadultak a börtönből, törvényben mondták ki a je­meni polgárok teljes jogegyen­lőségét, elkobozták a királyi család roppant vagyonát — az imám birtokolta a megmű­velhető földek csaknem egy- harmadát — hozzákezdtek a földkérdés megoldásához, tu­catnyi iskolát, kórházat épí­tettek, a baráti arab és a szo­cialista országok támogatásá­val létrehozták az első kor­szerű üzemeket. A Jemeni Arab Köztársaság tudatosan és magasabb síkon folytatta az antiimperialista politikát: csatlakozott a moszkvai atom- csend-egyezmcnyhez, elítéli az? agresszív imperialista politi­ka, a neokolonializmus min­den megnyilvánulását. A fiatal köztársaság odd'gi eredményeit az ellenforradal­mi erőkkel vívott szakadat­lan harcban érte el. A forrada­lom győzelme és a köztársa­ság kikiáltása után az ország­ból elmenekült királypárti erők az Egyesült Államok ál­tal támogatott Szaud-Arábia, valamint a Dél-Arábiában be- fészkelődött brit imperialis­ták támogatásával támadások sorozatát indították a köztár­saság megdöntése érdekében. A Jemeni Arab Köztársaság az Egyesült Arab Köztársaság hathatós katonai támogatásá­val meghiúsította az ellen- forradalmárok kísérleteit. A Jemeni Köztársaság léte és eddigi eredményei forradal- masítóan hatnak Aden és Dél- Arábia népének felszabadító harcára, s ezt a harcot, vala­mint Jemen történelmileg jo­gos területi követeléseit világ­szerte támogatják a világ sza­badságszerető népei, köztük a mi népünk is. bdullah Al-Szalal elnök látogatása bizonyára hozzájárul a magyar— jemeni kapcsolatok megszilárdulásához és fejlődé­séhez. Jemennel nagyköveti szinten tartjuk fenn a diplo­máciai kapcsolatot. Tavaly egymillió forint ér­tékű gyógyszersegélyt nyújtot­tunk a jemeni népnek, egye­temeinken húsz jemeni diák tanul. A látogatás örvendete­sen gazdagodó nemzetközi kapcsolataink további bővülé­sét jelenti, elősegíti újabb hozzájárulásunkat a békés egymás mellett élés és az an­tiimperialista összefogása ügyéhez. A Csehszlovák államférfiak táviratai Antonin Novotny, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kormá­nyának elnöke táviratban mondott köszönetét Kádár Jánosnak, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának, a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnökének és Dobi Istvánnak, az Elnö­ki Tanács elnökének, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság nemzeti ünnepe, az or­szág felszabadulásának 19. év­fordulója alkalmából küldött jókívánságaikért. Bádogos, vízvezetéksze­relő, gázszerelő SZAKMUNKÁSOKAT és SEGÉDMUNKÁSOKAT, valamint „Szabolcs” áru­szállító motorkerékpárra VEZETŐT azonnali belépés­re felvesz a PÉCSI BÁDOGOS ÉS SZERELŐ KTSZ, Pécs, Kossuth L. u. 63. Politikai alkudozás Mohammed Basri és társai életéről Párizs (MTI): A „marokkói helyzetet tanulmányozó pári­zsi tájékoztatási központ” fel­hívással fordult a francia és a nemzetközi közvélemény­hez: mentse meg a rabati per­ben halálraítélt marokkói ha­zafiak — Mohammed Basri, Műmén Diuri és Omar Ben- zsellul — életét. A marokkói haladó párt, a népi erők nem­zeti uniója három vezetőjé­nek fellebbezését elutasította a rabati legfelső bíróság. Az ítélet végrehajtása most már II. Hasszán király döntésétől függ. A halálraítéltek megmenté­sére más nyugati országokban iá mozgalom indult, többek között Willy Brandt, Harold Wilson, de Martino, az Olasz Szociálist? Párt főtitkára, az algéria képviselők egy cso­portja és számos nemzetközi szervezet járt közben Hasszán királynak Basri és társai meg- kegyelmezése érdekében. II. Hasszán mindeddig nem döntött a kegyelmi kérvé­nyekről. A király túszoknak tekinti a halálraítélteket, éle­tük árán a politikai helyzetét akarja megszilárdítani. Mint a France Observateur írja, a rabati ítélet kihirdeté­se után M. Hammedi, a ki­rály egyik bizalmi embere érintkezésbe lépett a Népi Erők Nemzeti Uniójával, hogy kipuhatolja, milyen feltételek mellett hajlandó a baloldali haladó párt szerepet vállalni a kormányban. II. Hasszán kezében a leg­erősebb ütőkártya az elítélt hazafiak sorsa. A koholt per­ben a halálraítélteken kívül a Népi Erők Nemzeti Uniójá­nak majdnem száz vezetőjére szabtak ki sok évi börtönbün­tetést. A baloldali ellenzéki párt azonban bízik a mögötte álló néptömegek támogatásá­ban és mindeddig nem hátrált meg a zsarolási kísérlett«! szemben. A Canberra-bombázók hatósugara

Next

/
Thumbnails
Contents