Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-27 / 122. szám

' «64, MÄJUS 27, hímé' 3 Jugoszláv kulturális kormányküldöttség Pécsett June?. Vipotnik, a kormánydelegáció vezetője felkereste a délszláv tanszéket és elbeszélgetett a hallgatókkal. (Folytatás az 1. oldalról) A beszélgetés közben tálcá­kat hordtak körbe poharakkal, bennük aranyosan csillogó bor. A mezőgazdasági tanszék te emelvénye. Ugyanis a mező- gazdasági tanszakot választott tanulók négyholdas gyaikorló- kertben ismerkednek meg a gyakorlati munkával, a gya­korló kertben természetesen ezőlő is van. Ennek a termé­séből kínálták meg a jugo­szláv kulturális kormánydele­gációt Ezután az érdeklődés a dél­szláv tanszék felé irányult. A tanszék munkájáról Mokuter Iván tanszékvezető szerb nyel­ven tájékoztatta a vendége­ket. — Három előadóval műkö­dik a tanszék és általában olyan hallgatókat oktatnak, akiknek szerb-horvát az anya­nyelve. Az utóbbi években a tansziék • nyolcvanöt pedagó­gust adott az általános isko­lák számára, akik nemcsak a szerb-horvát nyelvet ismerik és oktatják, hanem tájékozot­tak a délszláv kultúrában, is­merik Jugoszlávia földrajzát, történelmét, sokrétű felkészült séggel rendelkeznek. A régi Magyarországon sehol sem ké­peztek ki szaktanárokat olyan iskolák számára, ahol a nem­zeti kisebbséget oktatják. A vendégek ezután elláto­gattak a növénytani tanszék­re, megtekintették az iskola új létesítményeit és betértek a délszláv tanszékre is, álról Janez Vipotnik, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács oktatási és kulturális ügyeinek titkára elbeszélgetett a hallga­tókkal, Szinyakovics Rozáliá­val. Csicsák Irénnel, Harasztia . Pállal, Tóth Annával, Vuity Mártával és Páncsity Annával. Ebáfl Harkányban A látogatás délelőtt fél 11 órakor ért véget, amikor a vendégek továbbhaj toltak Vil­lányba, ott megtekintették a pincegazdaságot, majd elláto­gattak Harkányba. Évéiben Ja­nez Vipotnik, a Jugoszláv Szö­vetségi Végrehajtó Tanács ok­tatási és kulturális ügyeinek titkára ebédet adott a harká­nyi Baranya Szállóban, ame­lyen részt vett Rapai Gyula, a megyei pártbizottság első titkára, Palkó Sándor, a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke, Körösi Lajos, a Pécs városi Tanács Végre­hajtó Bizottságának elnöke. A jugoszláv kulturális kor­mányküldöttség kedden a késő délutáni órákban elutazott megyénkből. A könyvhét eseményeiből Tájékoztató irodalmunk helyzetéről Az ünnepi könyvhét negyedik napján a megyei tanács klub­termében Koczkás Sándor iro­dalomtörténész a mai magyar irodalom helyzetéről tartott előadást. Az előadáson a kultu ralis élet vezetői, szervezői, pedagógusok és a Pécsett élő írók vettek részt. A tájékozta­tón vendégként a megye egyik Kossuth-díjas íróvendége, Lengyel József is megjelent. Koczikás Sándlor irodalom­történész előadásának első ré­szében a szocialista irodalom- politika és közgondolkodás je­lenlegi helyzetéről beszélt, s hangsúlyozta, hogy az iroda­lompolitika az országos poli­tika része, így három szükség­szerű meghatározója van: A bizalom, az emberek felnőtt­ként kezelése és az a szemlé­let, hogy a valóság a legjobb agitátor. A továbbiakban be­szélt a marxista kritika és az alkotó marxizmus nagy felada­tairól, a polgári kritika újabb eredményeinek értékeléséről, melyeket a marxista kritika Lenin óta nem dolgozott fel. Beszélt a mai magyar irodalom iránt megnövekedett érdeklő­désről, a fiatalok, egyetemi hallgatók aktivizmusáról Előadásénak második részé­ben a marxista valóságigény és az élő irodalom problémáit elemezte. Elmondta, hogy fo­lyóirat-irodalmunkban és könyvkiadásunkban különféle irányzatok, nézetek jelen tkez- 'nek egy időben. Ez a sokszí­nűség egyeseit szemében túl liberálisnak tűnik, mivel a sokszínűségben néha a valóság * nyomasztó ábrázolása is je­lentkezik. A személyi kultusz iiodalom-politikája megköve­telte a szocializmus teljes apo­lógiáját, dialektikájának he­lyes megjelenítése helyett. Je­lenleg más a helyzet. — Fel­vetődik a kérdés, hogy mit te­gyünk irodalmunkkal? — Ki kell adni a műveket, ha min­dennel nem értünk egyet, alt­kor is. Ha nem adjuk ki, nem tudunk vitatkozni á művekkel. A szocialista irodalomnak nyilvános vitákban kell le­győzni a nem szocialista és csak félig szocialista irányza­tokat. Koczkás Sándor előadá­sának befejező részében a vi­ták hasznosságáról beszélt, melyik olyan lényeges problé­maköröket tisztáztak, mint a realizmus értelmezésének kér­dése a rövidebb lélegzetű mű­vektől a totaüzmu^; váró ál­láspontok problémája és a ha­talom és erkölcs kérdése. Az eszmei offenzívával kapcsolat­ban elmondta, hogy az offen- zíva nem kampányfeladat, to­vábbá az eszmei offenzívában a kommentárokkal, értelmezé­sekkel szemben mindig a mű a legnagyobb adu. Értékelések­nél pedig előregyártott polé­Kedden délután fél négykor a megyei tanács klubtermé­ben a megye vezető szervei fogadást adtak a könyvhét íróvendégeinek a tiszteletére. A fogadáson megjelent dr. Nagy Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese, Csendes La­jos, az MSZMP megyei bizott­sága agitációs és propaganda osztályának vezetője, Takács Gyula, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának veze­tője, Szentirányi József, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa és Lemle Géza, a megyei tanács csoportveze­tője. A fogadáson vendégként rrtíák helyett mindig az írást kell nézni, az író és a mű fej­lődésére koncentrálni. Koczkás Sándor irodalom- történész előadását rövid vita követte, melyben a szocialista realizmus új meghatározásá­nak problémája, és az ismeret­terjesztés egyes kérdései me­rültek fel. Csanádi Imre József Attila- díjas költő, Csorba Győző, József Attila-díjas költő, Koczikás Sándor irodalomtör­ténész, Lengyel József Kos­suth-díjas író, Pákolitz István József Attila-díjas költő és Simon István Kossuth-díjas költő, a Kortárs című irodal­mi folyóirat főszerkesztője vettek részt A megye párt és állami ve­zetői a baráti légkörben le­zajlott fogadáson az irodalmi élet aktuális problémáiról, a kulturális élet újszerűén ala­kuló helyzetéről folytattak eszmecserét Fogadás a megyei tanácson Fel kell készülni az aratásra! Az idén szükség lesz cs kézi kaszákra is Szervezzék meg az aratópárokat! - Sok aratógép vár még javításra Bujazöld a határ. Még zöldek a vetések, de az aratásra már most gondolni kell. Sőt, nem­csak gondolni, cselekedni is. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az idén 14 000 holddal1 nagyobb területről kell betakarítani a kalászosok termését, mint az elmúlt év­ben. A határ pedig azt mu­tatja, hogy nemcsak a terület lett nagyobb, de nagyobb ter­mésre is számíthatunk, mint amilyent tavaly takarítottunk be. A szakemberek óvatosak, azt mondják: egyelőre még csak az látszik, hogy nagyobb lesz a szalmatermés. A szem­termésről még nem nyilatkoz­nak konkrétan, csak sejtetni engedik: híznak a jó szemter­mésben is. Minden gépet ki kell használni! Tavaly a gyenge termés okozott gondot, idén, ha nem figyelünk fel időben és nem vesszük elejét, a nagyobb ter­méssel járhatunk így. Az előző évek tapasztalatai­ból kiindulva a termelőszö­vetkezetek úgy tervezték, hogy a kalászosok 95,8 százalékát takarítják be géppel. A gép­parkunk azonban nem növe­kedett arányosan a területtel, ezért ez a terv nem teljesít­hető. Ha ezt a tervet teljesí­teni akarnák, akkor minden egyes SZK 4-es kombájnnak legalább 400 és a meglevő összes aratógépnek legalább 150 holdat kellene learatnia. Ezek a számok jóval maga­sabbak az országos átlagnál. Kétségtelen, lesznek kom- bájnosok, aratógépesek, akik lényegesen túlteljesítik majd a négyszáz, illetve százötven holdat, de hogy átlagosan mindenki teljesíteni tudja — az kétséges. Kétséges annál is inkább, mert már most látni: a gabonák egy része, talán nagy része dőlt lesz és a dőlt gabonában kisebb a gépek tel­jesítménye, gyakoribb a gé­pek meghibásodása. Ha az időjárás kedvező lesz, akkor a szemtermés is nőni fog. Ez pedig újabb terhet jelent a gépeknek. Valamikor a termelőszövet­kezetek nem akartak kom­bájnnal dolgoztatni, most pe­dig mindent a kombájnra sze- rentnének alapozni. Ez kitűnik abból is, hogy a termelőszö­vetkezeti aratógépek nagy ré­szét még mindig nem javítot­ták ki. 238 termelőszövetkeze­ti aratógép van a megyében és ebből, a május 23-i jelentés szerint mindössze 146 darabot javítottak ki. Segítsenek a családtagok! A határ láttán, ma már biz­tosak lehetünk abban, hogy az eredeti elképezés, a 95,8 százalékos gépi aratás nem reális. Ezt a százalékarányt a meglevő gépekkel nem tudjuk biztosítani. Uj gépekre, terven felüli gépekre pedig nem számíthatunk. De nem szá­míthatnak a termelőszövetke­zetek arra sem, hogy majd az állami gazdaságok kisegítik őket, hisz az állami gazdasá­gok is hasonló gondokkal küszködnek. Pillanatnyilag csak az látszik lehetségesnek, hogy a kalászosoknak na­gyobb részét géppel tudjuk learatni és betakarítani. A gé­pek kapacitása véges, a gabo­nák megdőlhetnek, közbejöhet egy esős időszak. Mindenre fel kell készülni más most. Arra is, hogy minden kombájn két, illetve nyújtott műszakban dolgozzon, minden kombájnon két hozzáértő vezető legyen. Ezzel a módszerrel jobban kihasználhatjuk a gépeket. Az elmúlt években a gyen­ge termés miatt még olyan területeken is arattak géppel, ahol rendes körülmények kö­zött nem lehetett volna. Idén még az úgynevezett jó terü­leteken is fel kell készülni ar­ra, hogy esetleg kézi kaszával kell megmenteni a termést Erre is helyes, sőt szükséges felkészülni. Minden termelő- szövetkezetben helyes készen­létbe helyezni a kézi kaszá­kat, mert nagy szükség lesz idén az aratópárokra. Helyes, ha a termelőszövetkezetek már most hozzákezdenek az aratópárok megszervezéséhez és helyes premizálással igye­keznek bevonni ebbe a mun­kába a családtagokat, az ipari munkásokat is, akik megfe­lelő fizetségért szívesen hasz­nálják fel szabadságukat ara­tásra. Hétfőn délután ünnepi ese­mény színhelye volt a Liszt Ferenc hangversenyterem. El­ső látszatra nem különbözött a megszokott ifjúsági koncer­tektől: a nézőtéren fiatal lá­nyok, gimnazisták, általános iskolások. Nincsenek is valami túl sokan: odakünn kelleme­sen langyos tavaszi nap ra­gyog, csábítóbb a szabadban lenni, mint a hangversenyte­remben. Pedig ritka zenei él­mény vár rájuk: szem- és fültanúi lehetnek az új pécsi orgona első hangversenyszerű megszólalásának. Budapest, il­letve Miskolc után Pécs a második vidéki város, amely a hangszerek királynőjével koncert-teremben is büszkél­kedhet. Városunk zenekedve­lői már nagyon várták, hogy a változatos hangversenyélet az orgonairodalom legszebb alkotásainak megszólaltatásá­val tovább gazdagodjék. Most erre a lehetőség megszületett: Halász Béla, városunk nagy­hírű orgonaművésze hétfőn délután leült a három manuá­De a termelőszövetkezetek felszabadíthatják saját embe­reik egy részét is. A szigetvá­ri járás 21 termelőszövetkeze­tében teljesen gépesítik a kombájnszérüket. Erre a célra 29 cséplőgépet; vásároltak, amelyeket most alakítanak át. A mohácsi termelőszövetke­zetekben is gépesítik a kom- bájnszérüket. Tavaly csak az Uj Barázdában szállították billenős pótkocsival a kom- bájnszérűre a gabonát. Most a város mind a három terme­lőszövetkezetében ezt a mód­szert alkalmazzák. Ezzel á módszerrel csupán e három termelőszövetkezetben hetven ember munkáját takarítják meg. Hetven ember arathat. Idejében felkészülni! Még zöldek a vetések, de hamarosan szőkülni kezdenek. Már most figyelmeztetnek mindenkit: az idei aratás nem lesz könnyű, de kellő előké­születtel, körültekintéssel nem lesz megoldhatatlan sem. Eb­ben a küzdelemben segítsé­günkre lesznek a gépek, de nem lehet mindent a gépekre alapozni. Az idei aratásban tökéletesen együtt kell mű­ködni a technikának a kézi kaszával, mert csak így tud­juk minimális veszteséggel betakarítani a jónak ígérkező termést És erre a küzdelemre már most helyes felkészülni minden termelőszövetkezet­ben. Szalai János los játszóasztal elé és ujjal nyomán megzendültek az or­gona sípjai, az ünnepélyes zengésű hangok betöltötték a termet. Halász Béla Gárdonyi Partita orgonára című ltompo- zócióját adta elő. El tudtunk volna képzelni erre az ünne­pélyes alkalomra valami jel­legzetesebb, kifejezőbb alko­tást is, mindenesetre az orgo­na megszólalásának ténye fe­letti örömünket ez sem csök­kentette. A hangverseny második ré­szében Is jelentős zenei ese­mény zajlott le. A koncert ifjú hallgatósága volt az első ta­núja Honegger: Dávid kiráiy című oratóriuma pécsi meg­szólalásának. Ez a mű a Pécsi Liszt Ferenc Kórus és Fil­harmonikus Zenekar május 31-i és június 1-i hangver­senyén kerül a nagyközönség elé. Igen jelentős és úttörő vállalkozás a Liszt Kórus szá­mára, hogy Kodály, valamint a műfaj atyjának, Händelnek oratorikus művei után XX. századi nyugati szerző alkot fi­sával lép a közönség elé. He- negger 29 éves korában, 1921- február 25 és április 28-a kö-, zött komponálta művét a franciaországi Jorat színházá­nak megnyitó előadására, ere­detileg drámát kísérő színpadi, zeneként. René Morax drámá­jának kísérőzenéjéből született meg mai formájában a három részes szimfonikus zsoltár, melyben a dráma cselekmé­nyét elbeszélő mondja el. \ zenei anyag átdolgozása kizá­rólag a hangszerelés kiegészí­tésére szorítkozott. A hétfői Liszt-termi előadá­son Honegger művét, akárcsak a vasárnapi és hétfői nagy­koncerten Antal György ve­zényelte. A szólókat ezúttal Bárdos Anna, Özörényi Olga és Csongor József tolmácsolá­sában hallhattuk. A bériéti hangversenyein a szólisták Sándor Judit, Szabó Anita éa Szabó Miklós lesznek. A pró­zát Koós Olga és Dobák Lajos mondja eL A mű orgonaszó­lamát a Liszt-termi előadáson Halász Béla szólaltatja meg. 4£erte a (jimeti a pécsi városépítkezés toronydaruin Madarak költenek Uj-Mecsekalján nyolc óriási torony­daru segíti a kő­művesek munkáját. A 25—30 méter ma­gasságban dolgozó darukezelők az idei tavaszon kedves kis társakat kap­tak. Mind a nyolc toronydanm fész­ket raktak a gerlék és láthatóan reme­kül érzik magukat a szokatlan helyen. Sem a daru moz­gása, sem a motor zúgása nem zavar­ja őket. — Sőt — a darusok egyönte­tű állítása szerint — kifejezetten „él­vezik” a nagy gé­pezet mozgását. Ezt megerősíti az is, hogy legszíveseb­ben az állandóan mozgásban levő gé­meken fészkelnek. Másfél—két hónap­ja laknak a gerlék a daruk tetején, olyan magasságban, mint égy-egy falusi templomtorony csú­csa. Ezekben a na­pokban keltek ki az első fiókák és a gerleszülők most fáradhatatlanul hordják a táplálé­kot a kicsinyeik­nek. Egyébként az úgynevezett össze­kötő vasbordákon ülnek a Ids mada­rak és ebből a szé­dítő magasságból szemlélik a nagy­szabású építkezése­ket. A darukezelők, akik egész nap ma­gányosan ülnek a fülkéjükben, érdek­lődéssel, örömmel figyelik a gerlecsa­ládok szemük előtt zajló életét Az új városzrészben ma még nincsenek fészkelésre alkal­mas fáit, ezért vár lasztották az ide költözött madarak lakhelyükül a ma­gasba nyúló vas- szerkezeteket Orgonaavató hangverseny a Liszt-teremben

Next

/
Thumbnails
Contents